Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-11-02

Veszprémvármegye a tankötelezett­ség végrehajtása iránt. (Vége., 13. §. A r. t. városok polgármesterei s a községek elöljáróságai tartoznak a C) .1 egyu két heti mulasztási kimntatásokat a tanév minden hónapjáról a következő hó 10-ikéig a megyei királyi tanfelügye­lőhöz beterjeszteni. Ezen kimutatások, melyek az adatok hitelességeért a tanitó s az iskolaszéki elnök aláírásával ellátan­dók, a község elöljárósága által is nem csupán aláirandók, hanem a nyomtatvány illető rovataiban az elöljáróság kitüntetni tartozik azt is, hogy a névleg felsorolt iskolamulasztó tankötelesek szülei iránt minő fokú büntetéseket alkalmazott az elöljáróság. Ha ezen kimutatásokat a köz­ségek elöljárói a megyei kir. tanfelügye­lőhöz minden hó 10-dikéig beterjeszteni elmulasztják, as illető községek birái és jegyzői, kiket állásuk- és hivataluknál fogva a felelősség leginkább terhel, az • ktatá-úigy iránt előirt, kötelességük el­hanyagolása miatt az 1886. évi XXII. t­cz. 105. Jj-a értelmében fognak büntettet­ni. Ezen határidőig egyszersmind beje­lentendő az is, ha netalán a tanitók, vagy iskolaszéki elnökök a mulasztási kimuta­tásokat, a község elöljáróságának felhí­vására beterjeszteni elmulasztották volna s ugyancsak ezen határidőig a teljesített bírságolások után befolyt s az iskolaszéki elnököknek átszolgáltatott összegekről szóló nvugtatványok is betérj esztendők. 14. §. Minden igazolatlan s meg nem büntetett iskolamulasztás után a megfe­lelő büntetési összeg erejéig a községi elöljáróság, illetőleg községi biró és jegyző tétetik felelőssé. 15. §. Utasitattnak a r. t. városok polgármesterei s a községek birái ésjegyzöi hogy a B jegyű nyomtatványnak a kellő időben való kiszolgáltatása mellett köve­teljék be a községekben s pusztákon mű­ködő tanítóktól mindazon tanköteles gyer­mekek névsorát, akik október hó végéig az iskolába tén}deg feladattak s ezen ki­mutatást minden iskoláról külö:i — az iskolában használatba vett tankönyvek ki­tüntetésével — minden év november hó 10-dikéíg a megyei kir. tanfelügyelőhöz terjeszszék be. 16. §. Végül utasíttatnak a járási fö szolgabirók és a r. t. városok polgármes­terei, kogy a községi bírót és jegyzőt, il­letőleg a városi polgármesterek az ezen határozatban körülirt teendő ellátására általuk kijelölendő köteget komolyan fi­gyelmeztessék, hogy azon esetre, ha a je­len utasításban előirt teendőknek ponto­san meg nem telelnek, ellenükbe az 1876. V. t. cz. 18 $-ának (l) p 0n tja értelmében a fegyelmi eljárás megiudittatni s egész szigorral végrehajtatni fog. Egyszersmind a járási fősz.dgabiráknak hivatásuk leend minden alkalommal, midőn valamely köz­ségben megjelennek, a tankötelezettség végrehajtása iránt a községi elöljáróságo­kat kérdőre vonni • ha saját tapasztala­tuk, vagy az iskolaszékek utján tudomást szereznek a hanyag iskoláztatásról, a kö­telességét mulasztó községi elöljáró ellen a fegyelmi eljárást felsőbb utasítás nélkül is folyamatba tenni. Minden mulasztás azonnal megtorlandó, mert a népművelt­ség emelkedése csakis a tankötelezettség pontos végrehajtásán sarkallik. V. Az iskolaszékek leendői a iattkttele­zetlség végrehajtása iránt. 17. §. Az iskolaszékek, illetőleg az iskolaszéki elnök a tanév megnyílta előtt két hónappal, elismervény mellett, átveszi a község elöljáróságától a mindennapi éa ismétlötanköteles gyermekek névsorát s azt a tanítónak átszolgáltatja. Ha a község elöljárósága a tankötelesek összeirt névsorát át nem szolgáltatná a kellő időre, az iskolaszék elnöke a névsor beszolgál­tatásra felszólítja a község elöljáróságát, a minek ha netalán kívánt eredménye nem lenne, az iskolaszék elnöke jelentést tesz a főszolgabírónak, a ki az elöljáróság ellen ezennel szigorú eljárásra utasittatik. 18. §. Az iskolaszék tudomást sze­rez arról, váljon a község elöljárósága az iskolai szorgalomidö megnyílta előtt két, illetőleg egy héttel előbb kihirdette-e a népiskolai törvénynek a tankötelezettségre vonatkozó rendeleteit ? Ha netalán a köz­ségi elöljáróság ezt tenni elmulasztotta volna, ezen kötelesség teljesítésére figyel­mezteti az iskolaszék a község elöljáró­ságát. A hitfelekezeti iskolaszékek egy­szersmind hassanak oda, hogy a törvény­nek a tankötezettségre vonatkozó szaka­szai az illető lelkészek által is a tanév megnyílta előtt két, illetőleg egy héttel előbb a templomban is kihirdettessenek. 19. §. Az iskolaszék köteles az is­kolai rendtartartási naplókat, nevezetesen a felvételi Ai jegyű, az anyakönyvi Bi jegyű, a mulasztási Ci jegyű s a község­ben született, de másutt iskolázok kitün­tetésére szolgáló Di jegyű nyomtatvá­nyokat a tanév kezete előtt kellő meny­nyiségben beszerezni s a tanítóknak ki­szolgáltatni. Ezen nyomtatványok bár­mely könyvkereskedő utján a magy. kir. egyetemi nyomdától, vagy a Szt.-István­Társulattól, ivenkint 5 kiért megszerez­hetők. 20. Az iskolaszék meghagyja a tanítónak, hogy ezen rendtartási napló­kat felelősség terhe alatt a leglelkiisme­retesebb pontossággal vezesse, mert az ezekbe bevezetett adatok hivatalos ok­mányt képeznek s azoknak rendetlen ve­zetése fegyelmi vétséget képez. 21. §. A tanitó köteles a beiratási időre szánt első hét elteltével a tanköte­les gyermekek összeírási kimutatása s a felvételi napló egybevetése nyomán, a községi elöljáróság által átadatott mu­lasztási nyomtatványon névszerint ki­tüntetni mindazon tanköteles gyermekek­nek s szüleiknek nevét, amely gyermekek az első hét végén iskolába fel nem átláttak. Ezeu névsort, a szülök megintése végett az iskolaszéki elnök elismervény vétele mellett, a község elöljáróságának átadatni köteles. Ugyanezen eljárás követendő a tanév kezdetén a második hét elteltével is, amikor az iskolába fel nem adott gyer­mekek névsora már első izben 10 kr. bün­tetés kirovása és behajtása végett adandó át a község elöljáróságának. A czél az, hogy az összes tanköteles gyermekek már j a tanév második hetében okvetlenül együtt legyenek az iskolában; mert különben az oktatás egyöntetűsége szenved csorbát. A második hét eltelte után a mulasztók név­sora két-két heti időközökben adandó át a legnagyobb pontossággal a községi elöl­járóságnak, de minden!:or elismervény mellett, hogy esetleg ha a netaláni mu­lasztás fegyelmi útra kerül, a iskolaszéki elnök és tanitó igazolhassa magát. Egy­szersmind megjegyeztetik, hogy minden, kellően ki nem mutatott s a községi elöl­járósághoz be nem terjesztett iskolamu­lasztásokért az iskolaszéki elnök és ta­nitó felelős és fegyelmi vizsgálat esetén a megfelelő pénzbírság egyetemlegesen fogja őket terhelni. 22. íj. A tanitó, illetőleg tanitók, kö­telesek az iskolai felvételi napló alapján, a község elöljárósága által átadott B) je­gyű nyomtatványon, mindazon fi—12 és 13—15 éves gyermekek nevét kitüntetni, akik a tanév kezdetétől októberhó végéig az iskolába feladattak s ezen nyomtatvá­nyon egyszersmind kitüutetendök az is­kolában hasznába tankönyvek is; ugyan­ezen iven a D) jegyű nyilvántartási napló alapján felsorolandók azon tankötelesek nevei is, akik a községből eltávozván, másutt iskoláztatnak, vagy magánokta­tásban részesülnek. Ezen kimutatásokat a tanitó tartozik a község elöljáróságához novemberbe 1-ig beterjeszteni. 23. §• Az iskolai mulasztások után befolyó összegeket az iskolaszéki elnök, nyugtatvány mellett a község elöljárósá­gától átveszi A mulasztási büntetéspén­zek csakis iskolai czélokra, nevezetesen iskolai könyvtárra, taneszközökre, vagy szegény tanulók segélyezésére fordíthatók, vagy pedig az iskola javára tökésitendök. VI. .1 leSzeégi elöljárók, iskolaszékek teendői áz éri tanügyi lasfíarfi'áoí adatok iránt. 24. §. Az 1976. 28. t.-cz. 5. S-ának 7. pontja értelmében köteles a község elöl­járósága az évi tanügyi statisztikai ada­tokra nézve a megyei kir. tanfelügyelő által a járási föszolgabirák utján megkül­dött statistikai táblákat az illető községi vagy hitfelekezeti iskolaszéknek a rova­tokban megjelölt statisztikai adatok pon­tos bejegyzése végett késedelem nélkül ki­I adni. A kitöltött táblázatokat minden is­kolaszéki elnök és jegyző, illetőleg lel­kész és tanitó s minden községi biró és jegyző aláírni tartozik s az aláírók sze­mélyesen felelősek a részükről kiszolgál­tatott adatok hitelességéért. A kellően ki­töltött statistikai iveket kötelesek az elöl­járók a járási föszolgabirákhoz minden év július havának 15-éig beterjeszteni; a já­rási föszolgabirák pedig az összes közsé­geikből egybegyűlt statistikai táblázato­kat a megyei kir. tanfelügyelőhöz július 15-dikéig beterjesztik. 25. Végül a tanítókat illetőleg, kö­telesek a községek elöljárói minden ta­nítói változást a megyei kir. tanfelügye­lőnek minden előforduló személyváltozás esetén azonnal bejelenteni. Az adatokat az illetékes iskolaszékek szolgáltatják ki. A kimutatás következő rovatok szerint eszközlendö: 1. A község megnevezése. Az aradi vértanukról. I -elolvastatott a Fápai Lcányegyesület október á-én tartott ülésén. Azon emlékezetes esemény, mely okt. hatodikát előttünk gyászünneppé avatta, másfél évig tartott szabadságharcunkban buja előzményeit. A szabadságharcokban bővelkedő világtörténelem is meg fog ál­lani a magyar szabadságharc ismerteté­•é íél, s el fogja mondani, hogy a többiek sorában a legmeghatóbb képet ez nyúj­totta, el fogja mondani, hogy Austrián kívül még összes nemzetiségeink is: a ssettj, oláh, tót és horvát küzdöttek elle­nünk. I a magyar mégis másfél éven át vivta a diadalmas harcokat, mígnem az orosz, ez a fél Európával felérő {nagy ha­talom lett ellenünk segítségül hiva ás ek­kor elestünk, rabigába jutottunk, s ke­gyetlenül meglakoltunk. Ez azon esemény, a melynek köré­ből vesszük felolvasásunkat, és igy en­nek első szakasza lesz: I. Az utolsó nap a független Magyarországon. 1849. aug. 12-Ke volt, szólt a zene Világos alatt a magyar táborban, de csak nem akart ott jó kedv lenni, már tudva volt az előző nap estéje óta, hogy Kos­suth lemondott Magyarország kormány­zóságáról, külföldre menekült, s Görgey Arthnrra ruházta a főhatalmat. A magyar­sereg a Világostól nyugotra elterülő síkon tanyáz, fegyverszünet van kötve az ellen­séggel, ezért többen tisztjeink közül a szemben álló orosz hadakig lovagolnak, onnan is előjönnek a tisztek, megmuto­gatják nekik lovaikat, ágyúikat, s azután a mieink ismét vissza indulnak. Ekkor jön kivont karddal, a kardja végére kö­tött fehér kendövei táborunk felé egy orosz tiszt, Rüdiger követe Görgeyhez, s a magyar táborba érve, bekötik szemét, a ugy vesetik Görgey elé Világosra. $ követ a fegyverletétel ügyében jött. Se­regünkben most mindenki erről beszél, aggodalom fog el mindenkit, jót remélni nem lehet. Rövid időn Görgey jön ki Világosról, izmeretes gránátszinü zubbo­nyában I táborkara kiséri öt. Vele jön­nek 'gr. Leiningen Károly, Pöltenberg Ernő, Lenkei tábornokok. Kis Ernő al­tábornagy, Molnár ezredes, Zerdahelyi tü­zérörnagy, l még mások összesen vagy negyvenen, kikhez csatlakozott Székely József törzsföhadnagy is, kinek leírása folytán adjuk ez eseményeket. A magyar tábor legvégéhez érve, kérdé Görgey: „Ez a zászlóalj áll a tábor szélén ?" Igen! szólt az őrmester. „Hol a zászlóaljparancsnok ?" A heverésző tisztek e szóra felugranak. — „Sorakozzanak tiszt urak" — szól Görgey, s azok kardjaik után kapnak. — „Marad­janak csak ugy, kevés ideig hordják úgyis a kardot, most mindegy, csak álljanak rendbe." A tisztek sorakoztak. Görgey egy­kedvűen némán ült ezalatt lován, szürke kalapját egészen szemére húzta, arcára az alkonyodó nap sugarai tűztek, táborkara félkörben állt mögötte. Uraim! szólt ekkor Görgey, mig Székely József tüzérföhadnagy írószerét véve a nyeregkápára tett papírra vetette fel szavait, mint [ezt a Vas. Ujs. 1881. évfolyamában közli. — A kormány tegnap kijelentette, hogy a hazát megmenteni nem lehet, lemondott. Engem felruházott katonai és politikai főhatalommal, hogy harczoljak vagy egyezkedjem saját belá­tásom szerint. A napokban Temesvárnál sokkal tekintélyesebb sereg veretett széj­jel osztrákok által, ötvenezerből alig ma­radt hatezer fezt közbevetőleg mondotta más hangon) tekintélyesebb ennél, melyet vezérelni én valék szerencsés. A muszkák­tól körülvétettünk, menekülés nincs. Én harároztam meggyőződésem szerint, hatá­rozatomba beleegyeztek; Eos Ernő, Lei­ningen, Pöltenberg tábornokok — mind­nyájukra rá mutatott, mintha be akarná őket mutatni, azok pedig Görgeyre, róla a földre, a tőidről reánk és a legénységre néztek. A közlegénység felénk jött a sor­ból, de Görgey visszaparancsolta — Uraim a hatalom a kezemben és én tudni fogok azzal élni. A fegyvert letettük feltétlenül". Itt nagy szünetet tartott. Látszott az is, hogy e szó kimondása nagy meg­erőltetésébe került, de látszott az is, hogy leste mindnyájunkon szavai hatását. Se­holról egy hang sem jött. „Azonban én amnestiát remélek. Leszuek, kik árulást gondolnak, a histó­ria is. ki tudja, mit fog mondani; lesz­nek olyanok is, kik most is gyözedelem­röl álmodoznak. Ha van még valaki — s e szavaknál kihívóan nézett körül — ki elég oktalan azt hinni, vagy eröt érez magában harcolni, az halálfia lesz. „Valamint eddig, ugy ezután is en­gedelmességet van jogom követelni önök­től. Szökni senki se merjen, mert én sza­vamat adtam. Ezt mondják meg a többi zászlóaljparancsnokoknak és tudassák a legénységgel. — Nem tudom, találkozunk-e többet. Köszönöm önöknek a bizodalmat és szeretetet, mivel eddig hozzám visel­tettek. Isten önökkel!" Görgey beszédét — irja tovább Szé­kely — sehol egy hang se szakította félbe, még a sóhajtásokat is elfojtották mind­nyájan, ki azért, hogy félt, ki pedig, mert már belenyugodott. Senki sem szólt a má­sikhoz, nem tudtuk, ki van mellettünk, ki ellenünk. Görgeinek mindég voltak embe­rei a táborban, kik titkosan referáltak, most is lehettek.' H Zerdahelyi izzadt homlokát törülte és szemeiből a kihulló nehéz könycsep­peket, Kiss Ernőnek pedig a szemeiből ugy folyt a könny és ugy sirt, mint a záporeső, azoabaa hangtalanul. A, többi II. Az iskola jellege vallás szerint. III. Az illető iskolánál rendszeresített tanítói állomások száma. IV. Az újonnan alkal­kalmazott tanitó vezeték-és keresztneve. V. Üresedósben, vagy újonnan rendszere­sített állomásra választotott-e meg? VI. Mely megyéből és községből jött jelenlegi állomására? VII, Tagja-e az országos ta­nítói nyugdíj-intézetnek? VIII. Az eltá­vozott tanító vezeték- és keresztneve. IX. Mely megyébe és községbe s minő isko­lához távozott? X. Tagja-e az országos tanítói nyugdíjintézetnek? 26. §. Ezen utasítás a r. t. városok polgármestereinek, a járási íöszolgabirák­nak, továbbá a járási föszolgabirák utján az összes községi elöljáróknak, illetőleg községi bíráknak és jegyzőknek s a köz­ségi iskolaszékeknek, továbbá a megyei alispánnak s a megyei kir. tanfelügyelő­nek, tudomás és további mihez tartás vé­gett kiadatik, ezenkívül a kemény papírra felhúzott példányok a főszolgabíróknak az­zal adatnak ki, hogy hagyják meg a köz­ségek elöljáróinak, miként ezen utasítást a községháznál azonnal függeszszék ki s ott folyton kifüggesztve tartsák. Ugyan­csak ezen utasítás egy-egy példánya az az egyházi főhatóságok utján minden is­kolaszéknek, illetőleg minden lelkésznek és tanitónak megküldetni határoztatik, s az egyházi főhatóságok felkéretni hatá­roztatnak, miként utasítsák a főhatóságuk alatt álló iskolaszékeket, hogy ezen uta­sításnak kemény papírra húzott egy-egy példányát a czél érdekében minden egyes népiskolában szintén függeszszék ki s azt az iskolában folyton kifüggesztve tartsák. ss Veszprém vármegye legtöbb államadót fizető megyebizottsági tagjai 1891. érben érvénynyel bírandó névjegyzé­kének tervezete. Gróf Esterházy Móricz 43985 frt, gróf Festetics Pál 20498 frt, báró Hornig Károly 19455 frt, gróf Ná­dasdy Ferencz 12364 frt. Supka .Jeromos 11575 frt, gróf Esterházy Ferencz 9625 ft. gróf Vallis Gyula 9320 frt, Ihász Lajos 8919 frt*, ifjú gróf Esterházy Ferencz 7004 frt, gróf Draskovics József 4568 frt. Freystädtler Antal 4555 frt, gróf Erdödy Ferencz 4482 frt, id. gróf Esterházy Imre 4146 frt, Tóth Kálmán 3939 frt*, gróf Esterházy György 3678 frt, gróf Feste­tics Andor 3357 frt, báró Fiáth Pál 3215 frt*, gróf Esterházy Béla 3106 frt, Puz­dor Gyula 2990 frt, Tal lián Lázár 2844 frt, Pribék István 2836 frt, gróf Drasko­vics György 2811 frt, Jankovics Dézsán József 2737 frt, gróf Bathyány Elemér 8690 frt, Kemenes Ferencz 2651 frt, id. Purgly Sándor 2460 frt*, Cseresnyés Fer­dinánd 2380 frt, Lamm Miksa 2347 frt, gróf Zichy Ferraris Lajos 2098 frt dr. Pa­lotay Ferencz 2052 frt, Nagl Adolf 1843 frt, Wertheim Armin 1801 frt, dr. Beze­rédy Viktor 1719 frt*, báró Bornemissza Gábor 1669 frt, Vogronics Antal 1660 frt, Kenessey Móricz 1588 frt*, dr. Sárkány Miklós 1569 frt, Lamm Armin 1566 frt, Devics József 1433 frt, Pap János 1429 frt, Molnár István 1416 frt*, Kun György 1405 frt, Dr. Puk Gyula 1312 frt*. Nagy Károly A *-s?al jelzettek adója kétszeresen számít­tatott. tábornokok és nagy emberek, ugy látszik, már kisírták magukat, nekik nem voltak könnyeik." A fegyverletétel hire, mint a villám ugy járta be egy perez alatt az egész tábort. Görgey ezután a huszárokhoz lova­golt, ott is elmondta idézett beszédét. Nyugodtan hallgatták itt is. Azután visz­szatért táborkarával Világosra, és a tábort csak akkor szállotta meg az általános el­csüggedós. Karabelli őrnagy — irja Székely — nyakamba borult: „Fiuk — úgymond — én megyek, mert ha a német rám teszi a kezét, azonnal felakasztat. Isten áldjon meg benneteket. Mindnyájunkat megcsó­kolt, s elment. Példáját mások is követték". Igy nyugodott le utoljára a nap a független Magyarország felett. Azután éjjel, ez utolsó éjjelen puskaporkószletü­ket, töltényeiket a legtöbben az őrtüzekbe dobálták, egymást érte a robbanás, mások ugy lődözték ki töltényeiket, ez /volt a pusztítás éjszakája, ha már övék mi sem maradhat, ne jusson semmi az ellenség kezébe se. A huszárok közül néhányan lóra kapva elbujdostak, mások leszúrták lovaikat, sokan szabadon bocsátották, vol­tak kik ruhájukról a zsinórt lefejtették s bujdosásnak indultak, de a sereg nagyobb része mégis együtt maradt. Irtóztató éj­szaka volt ez, az egyik helyen dalban, a másikon káromkodásban öntötték ki ha­daink elkeseredésüket, ölelkezés, búcsúzás, dalolás és néma könnyezés, trombita és dobszó, lónyerítés ós lóhörgós vegyesen váltották fel egymást, igy folyt le az utolsó éj a független Magyarországon, mígnem felvirradt aug. 13-a a fegyverle­tétel napja. II. A világosi fegyverletétel. Forró nyári nap volt aug. 13-án mi­dőn d. e. 10 óra tájban Görgey kijött Világosról táborkarával, s megindította a 1310 frt, Eötvös Károly 1298 frt. Magyar János 1280 frt, Bauer Károly 1277 frt. id. Bélák István 1269 frt, Perczel György 1264 frt, dr. Jánossy Gusztáv 1241 frt, Tóth Ede 1241 frt, Schrikker Imre 11 Tó frt, Löwy Adolf 1105 frt, Emresz Gyula 1091 frt, Hanauer Béla 1083 frt* Kenes­sey Károly 1072 frt*, Marinczer Antal 1072 frt*, Spitzer Ignácz 1068 frt, Szab.'. György 1060 frt, dr. Fehérváry József 1026 frt. (A most következők 1000 frton alól fizetnek) Weisz Sámuel, Hunkár De­zső, Berger Gábor, Wittmann Ignácz. Szalay Mihály, dr. Rédey Gyula, Bibó Dénes, Jerffy Adolf, Kovács Gábor. Fleischman Ignácz, Szabó Imre. Ruttner Sándor, Fromm Miklós. Pick Ignácz, Hunkár Sándor. Mihályi Sándor, Bot t ka Mihály, Ányos László, Zárka Dénes, Pencz Józsf, Galamb József, itj. Schle­singer Mór, Schrikker Sándor, Pap Fe­rencz, Eöry Farkas Kálmán, Rikóty Ede. Pápay Kálmán. Dr. Kenessey Pongrácz, ifj. Bélák István, Wohlrab János, Sörös Zoltán. Wertheim Sámuel, Néger Ágos­ton, Báró Üchtritz Zsigmond, Barthalos István, Rothauser Sámuel, id. Berzsenyi József, Berger Vilmos, Nay Jakab, Sza­badhegyi Kálmán, Eöri Szabó Sándor. Vida Antal, Kopácsy Viktor, dr. Halasy Vilmos, Báron Jakab, Rothauser Mór, Schrikker Rudolf, dr. Bélák Sándor, dr. Szivesdy József, Auerhammer Ferencz, id. Pöschl Károly, Molnár Antal, Válla Géza, Fodor Kálmán, Puk Ignácz, Stei­ner Mór, Czompó Gábor, Rainprecht An­tal, Hofi'ner Albert, Popper Ernő, Reé Jenő, Lakat Mihály, Weisz W. Mór Ke­mény Andor, Fischer Károly, Schneider Lipót, Sarlay Gyula, Móricz János. Ham­burger Mór, Saáry Lajos, Huszár József. Békefi'y Károly, Várady Lipót, Hunkár Dénes, Véghely Dezső, Kemény János. Kopácsy Árpád. Bezerédy Iván, Steuer József, Körmendy Béla. Horváth Kálmán, dr. Steiner József. Plosszer István. Mihályi I réza, BolniGyula.br. FiáthMiklós.itj.L'-.ik Lajos, Steiner Jónás. Blau Adolf, Forster Elek. Bódog Jánas. Kenesse}-Zoltán, Hor­váth Antal, Füssy Molnár Jjzsef; Bermüller Alajos, id. Martontalvay Elek, Fekete Ká­roly, id. Gaál Lajos, Szili Horváth Pál. Csillag Gusztáv, Bognár Endre, Preisach Gábor, Tarczy Dezső, Baráth Ferencz, Bü­litz Dávid, Sághy Gyula, Schmelczer Má­tyás, Kubay Hubert, Veiss Elek, Kovács István, Bezerédy Lajos, Csekö Gábor, Fi­scher Manó, Kovács Elek, Wolf Sándor, Iglauer János, Sándiy István, Paál Dáftee, Németh Péter, Stern Ignácz, Bruk Sámuel, Szőke Károly, Stetina Vincze, Klein Jó­nás, Politzer Áron, Csepely Imre, Saáry Miklós, Répásy Mihály, Mozgay Antal, Lengyel Sándor, Margalit Lajos, Ajkay Miklós, Lövenstein Adolf, Hauptman Ist­ván, Polkák Manó, Szebauer János, Ober­mayer József, Ban vart Gusztáv, Szőke László, Lázár Lázár, összesen 201 tag, az utolsónak felvett Lázár Lázár adója 323 frt. TÖRTÉNELMI NAPTÁR, Ötödik évfolyam. — A Pápai Lapok számára irta TI BOLD ÜZSÉB. — November hé 2. — 1867. a római pápai csapatok Mentánánál Garibaldi szabadcsapatait megverik. seregét Világos és Szőlős közt elterülő térségre a fegyverletétel színhelyére. Még egy utolsó követ jött Rüdiger orosz tá­bornoktól Görgeyhez azon kérdéssel, szán­déka-e tehát valóban a fegyverletétel ? Az igenlő válasz megvitetett, s erre megin­dult az orosz hadsereg a mieink felé. Se­regünk már megállapodva várt reájuk, s minden arcon a fájdalom és a mély bánat ült. Siri csend seregünkben, mintha csak temetőben járnánk, csak a hátulsó sorok­ból hallható egy egy átkozódás. Tábor­nokaink díszbe öltözve várakoznak, mi­alatt Görgey előre lovagol az immár lö­távolba érkezett orosz vezérhez, s kato­násan üdvözölve Rüdigert, átnyújtja neki a sereg jegyzékét, a mely szerint seregé­ben van 32326 ember, 144 ágyú, 7967 ló, 60 zászló, 28063 ágyutöltóny, 34500 pus­katöltény, 42700 pisztolytöltény, 20395 puska, 3235 pisztoly, 6783 kard;, 13848 tölténytáska. Á jegyzéket véve Rüdiger Görgey kíséretében táborunk felé lovagol, fel­hangzik az utolsó vezényszó, a sereg tisz­teleg, és utánna gúlákba rakja fegyverét. Majd a huszárokat szállítják le lovaikról, s mig a honvédség tölténytáskáit dobálja csomókba, ezek kardjaikat a parancs sze­rint a nyeregkápára akasztják, s mig ezek történnek az orosz hadsereg négy oszlop­ban veszi körül mind a négy oldalról hadseregünket, hogy a lerakott fegyvere­ket, s a huszároktól lovaikat átvegye. Egy jelei; volt huszár irja e hely­zetről: „Már azt az egyet, hogy mi is szálljunk le lovainkról, nem akartuk meg­tenni, de midőn Görgey csapatsoraink elé állván azt mondotta, hogy ha le nem szállunk lovainkról, tüstént kereszttűz közé vétet bennünket, erre mit volt mást tenni, mint fájdalmasan s megtört szív­vel lovainkról leszállni, s azokat a muszka lovasságnak egyenként átadni. Még fáj-

Next

/
Thumbnails
Contents