Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-09-28

XVII. évfolyam. 39. szám. *K L ni Megjelenik i II ti e n v a N a r u a p. K."»zéi-< 1 **kii sürgős közlésekre |,,|,ilikt!il rnn!ki\ üli s /. a ÍII <» k a latnak ki. i énnentetlen levelek, ismeri kezektől fogadtatnak el. Késiratok nem a.latnak vissza. A laniiak szánt közlemények a «/eilt hivatalába küldendők Pápa, 1890. szeptember 28. VT Előfizetési dijak. Kgy évre 8 frt Féi évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 60 krnjczár. ­Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 3( I kr. A dij e 1 ő r e fizetendő. Bélyegdij mindig kubai számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (IÍOIIIIHTÍI Gyala papirkereskedése, főtér) küldendők. i>;i l> a v;t|,()S hatóságánál éa Uhh pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. \ „DHIIÜIIIIIII hl kérdéséhez. \ ii..náiitiili ont. kéoviselok figyelmébe ajánlva. Irta: IIA RMOS ZOLTAX. folytatás. | A In dys szervezés, az eszközeik r-zélirányna megválasztása, már félig­|. ig biztosítja a sikert: nagy raly fek­tetendő tehát a szervezés mikéntjére, ni.it a/ elhibázott "nervezet megbénitja Mások Mosony, Soprony, Vaa vagy Zala vármegyék szükségletei, hol az idegen nemzetiségek nagy száminál vannak kép­viselve, és mások ismét <>yör. Fejér avagy Somogy-é. Az egyes vármegyék maguk ismerik legjobban helyzetüket, maguk tudják leg­jobban hogy bol? mit? hogyan'.'' kell tenni a kitűzött caél elérésére. A helyi vi­szonyokkal ismeretlenek felnit ne avat­kozzanak dolgaikba. Nincs kizárva az az eshetőség sem, hogy akkor, ha az egész Dunántúl egy legjobb szándékot, munkaerőt, czélta- egységes egyesületet állítana,ebben agyór­: m fecsérli el a rendelkezésre álló anyagi eszközöket. Sincs szándékomban irányt szabni a dunántúli orsz. gyűl. képviselők i.tteinek. de nem fogják talán nekem rosz lévén venni ha a Dunántúl közmüvelö­dési ügyének miként leendői szervezésére vonatkozólag, szerény nézeteimet elmon­dom. A Dunántúl közművelődési ügyeit, az önkormányzatra nézve egymástól ; iggetlen, külön pénzalap vagy jövedelemmel rendelkező testület vagy esületre kellene ruházni: az egyik v.diia egv központi. Budapesten székelő . gyesület, a másik a vármegyékben szer­eendő fiókok. Két - különböző munka körrel télruházott egyesület létesítését azért tartóin i z.élszerünek. m^rt két-egy­.u «st,d igen is kü'ünhözö feladat megol­dására vállalkosand a Dunántúl közm. pgyesület u. in.: a telepítési és a tnlaj­doukép ío közművelődési ügyre. Félő, hogv azon esetben, ha az eaa­1 tett mindkét munka kort egy egyesület akarja betölt -ni. egyiket vagy másikat, n.nn fogja kellően ellátni: pedig egyik s'in oly természetű, hogy a másik miatt háttérbe tolható volna. I >e nem volna i zélíránvos egy egyesületbe öszponfosifani megyei nem értene meg — mert nem is­meri a viszonyokat - a sahunegyei kí­vánságát, vagy ha megértené is. semmi tsetre sem karolná fel oly melegen azt mint a megyebeli; apró félre értések, súr­lódások támadhatnának, mikből csak a közérdekre báramlanék kár. Nem tartom ugyan azt sem kizárt­nak, hogy bizonyos félreértések és súrló­dások azon esetben is támadhatnak, ha egy központi egyesület és fiók egyesüle­tek sseervestetnek, de ez esetben talán könnyebb volna szabatosan körülírt hatás és íntmka kör mellett egyátalán előfordul­ható izetlenségeknek elejét venni. Az eddig elmondott átalánosságok után áttérek a részletekre. A Dunántúl közm. egyesületnek tagjai volnának mindazok, kik az alapszabályi ­lag megállapított tagsági díjukat fizetik. Az egyesületi tagok, minden megyéből választanának 2 —•> tagot, tehát összesen a 11 vár,negyéből 22—55 tagot s ezekből állana a központi egyesület. Az egyes megyebeli tagok, képesnek a fiók egyesületet: a fiókegyesület tagjai, tagjai volnának egyúttal a Dunántúli közm. egyesületnek is s tagsági dijaikata tiéik egyesületnek fizetnék, ennek péuztá­ben ezen eltérés a különleges helyzettel okadaáolhaiő volna. Szükségesnek mutat­kozik továbbá, hogv a központ bizonyos t. Iügyeleti joggal legyen a bókokkal szemben felruházva, altként azonban, hogj ezen felügyeleti jog a fiók önkormányzatát ne érintse, szabad mozgását in' akadá­lyozza: a központ felügyel ti joga semmi esetben sem terjedhetne másra ki, mint a fiókok működésének ellenőrzésére, arra. t. i. váljon alapszabályszerűen járnak-e el a fiókok a vagy nem. Mint már fenn említve van. elkerülhetetlen szükségesnek tartom, hogy a központ é-s a fiókok mű­ködési köre határozottan megjelejtessék, hogy a teendők szabatosan meghatároz* tássanak. - Annyival inkább szükséges­ii"k látszik ez, mert esak is egy, a leg­apróbb részletekig megállapított munka áfl hatáskör mellett lehet alapos remény, arra. hogy a központ és tiéikok között ízetlenségek nem merülnek fel, mert to­kozott felosztani egyesület é-s liókc azokat. Az általános felügyeleten kivül, a központi egyesület körébe a következők volnának utalandók : Kisded-oyoiIák felállítása é-s költsé­gének födöaése, a munka-adó és munkás közötti közvetítés, házi ipar fejlesztés és a telepítési ügy 7 pont. Röviden kifejtem, miért gondolom a felsorolt ügyeket a központ gondozása alá helyezni. Klöször is tehát a kisded-óvás ügyét. Mint tudva van. a kisded-óvoda az az alap. a mire a magyar nyelv terjesz­tése legbiztosabban helyezhető; ha itt megtanulja a gyermek a magyar nyelvet, a nép és ismétlő iskolában már tannyelvül használhatja azt; ha pedig 5 ö évig ma­gyarul tanul, lehet remény arra. hogy e nyelvet nem felejti el. Ámde a kisded-óvodák fentarttása vábbá. vannak oly feladatok is. a melye- s megyékben sokkal nagyobb pénz azért s.-iri a teendőket mert nagyon külön- rába folyna be a központi egy,.sülét tag­Uiz.ö f.vékenység.t kívánnak azok. A te- jainak tagsági dija is. J-pitési ügyet példánk, nem leh"t egy na­gyobb testületnek vezetni, ez folytonos, szakadatlan f •vékcnység I igényel, itt tehát csakis a főbb alap elveket lehetne • gy testületnek megállapítani, míg a napi teendőket, az egésznek vea tését egy igen -zükkörü bizottságra vagy talán egyetlen egyénre kellene bízni, mert itt a gyorsá­ig a fő; már pedig mentül nagyobb a testület, annál nehézkesebben működik. Viszont a közművelődési ügyet sem tartom alkalmasnak arra. hogy egy köz­pontban intéztessék. A Dunántúl tizenegy vármegyéjének nem azonosok szükségletei, nem egyenlő mérvben kívánják az egyesület tevékeny igénybe az egyesületnek pénzbeli erejét. A központi egyesület nem vehetné igénybe a fiókok pénserőit, ea saját jö­vedelmeire — mikről a III. fejezetben szólok bővebbül — volna utalva; viszont a fiók egyesületek sem várhatnának se­gélyt a központi egyesülettől. Ugy a központ, mint a fiókok, a működési körükbe utalt teendőket füg­getlenül intéznék • rendes körülmények között sem a központnak nem volna szabad a fiók ügyeibe avatkozni, sem meg­fordítva. Hogy azonban az egyöntetűség ugy a szervezetben mint a működésben, meg­legyen, szükséges volna, hogy a tiéikok alapszabályai egyformák tegyenek, s esak ket a fiókok megoldani nem képesek s esak is a központ lehet oly helyzetben, hogy ezeknek in igfeleljen. — Az esz kö­lök, a in dyek a közművelődési egyesü­leteknek rendelkezésére állanak, nagyban éa egészbui, mir meg vannak állapítva ki vannak próbálva, 8 minthogy eddig jobbakat, czélhoz előbb vezetőket nem si­kerű.t felfedezni, a Dunántúli közm. egyesület is kéityt'den hsz ezekkel be­érni: a Dunántúli közm. egyesület csak annyiban térhet el az ismert és más egye­sületek által használt eszközöktől, a men­nyiben előtte más czélok megvalósítása is lebeg, tehát ezen más ezélokiioz más eszközöket is kell keresni. A közm. egyesübtek által használt eszközök a következők: I. kisded-óvodák •>• iskolák segélyezése, 3. tanítók és tanulók jutalmazása. 4. népkönyvtárak alapítása. A „Dunántúli közm. egyesületnek" a telepítés é.s a kivándorlás m-ggátlásá­nak ügye is feladata leend, tehát szük­ségkép ebez való eszközökről is keilend gondoskodni. Nézetem szerint, ezen most említett, és más hasonló egyesületeknél elő nem forduló eélok megvalósításához eszközükül ajánlkoznak : 5. a munka-adó és munkás közötti közvetítés, ti. a házi ipar fejlesztés, 7. ingatlanok vásárlása és a telepit­vényesek között való felosztása. erőn kivan, semhogy annak előteremtésére a lilik-egyesület képes Volna. Ismételjük a fentebb elsorolt statis­tikai adatok némelyikét. Baranyában 17.,.,",, (140,347), Mosony­ban K3. 21i "„ (67748), Sopronyban 53., ;J "/„ (131,79$), Tolnában 33.,,% (78067), Vas­ban 5l. OJ "/„ (183,962), Zalában 27,,% 98328) az idegen elem. Ezeket a számo­kai látva, méltán lehet kétkedni abban, hogy az egyes fiókok a felsorolt megyék­ben képeaek lesznek a kisdedóvás költ­ségeit lődözni. Ni 111 is gondolok arrra. hogy annyi oyoda állitatik fii. mint a mennyire szükség van. mert annyit felál­lítani, egyszerűen : lehetetlen ; nem gon­dolok másutt óvodákat felállítani, mint a bol a magyar nyelv tanulása sehogy sem megy előre, a hol az idegen népesség nagytömegekben lakik. Ne mondjunk többet mint 4—ti Óvo­dát egy-egy megyében, s tegyük egy­egy óvodának költségét évi 400 forintra, vajon képes-lesz-e a fiók 1600—2000 frtot ezen ügynek szentelni s e mellett egyéb kiadásait is lődözni ? Azt hiszem — nem. A központi egyesület talán képes lesz a legszükségesebb számú óvodák ellátására. A központi egyesület körébe utal­nám az 6—7 pont alatt felsorolt ügyeket is. még pedig azért, mert az ott felsorol­tak az egész Dunántúlra kitérj esztendő k. az 5 7 pontok alatt felsorolt ügyek el­látása tetemes pénzerőt igényel, mit csak is a központi egyesület teremthet elő. A központ teendői közé soroznám még azokat az intézkedés .ket is. amelye­ket a fiókegyesületek bármily ok miatt, nem tehetnek meg. Ettem az ily intézke­dések alatt, a fiókok működését gátló akadályokat. Nem egy esetben, a magyar nyelv terjesztésének gátja, egyedül a pap és ta­nító viselkedésében van. Részint ellen­szenv, részint csökönyösség, részint tehe­tetlenség, részint nembánomság miatt szen­ved hátrányt a magyarosodás. Ha az ily bajokban szenvedő urakat a fiók nem volna képes megrendszabályozni, ugy a központnak kelhne a fiók segítségére lenni, mert feltehető, hogy a központ,mely a kor­mány mellett székel, a kormányhatalom támogatásával . a megrendszabályosásl végre tudja hajtani. Ha a központi egyesület az eddig elmondottak szerint lenne szervezve, ugy okvetlenül szükségesnek mutatkozik egy államiéi irodának berendezése: az egye­sületnek, kiterjedi munkaköre miatt, te­temes irodai teendője volna, mit jól és gyorsan kell végesni : az irodát ismét kellően kellene díjazni, hogy ne csupán morális kötelezettséget érezzen az ügyek elintézésben. A tiéikok munkakörébe osztanám a 2-4 pont között felsorolt ügyeken kivül, még a kisileilovodák és házi ipar iskolák fölötti felügyeletet, mire a központ, tá­volság miatt, nem képes. A fiókok felada­tát képezné, az iskolák látogatása. Az iskolalátogatást igen fontosnak tartom. A fiók csak akkorlehet tájékozva az iskolák szükségletéről, az iskolák me­netéről, ha az iskolák be leletét tüzetesen ismeri , az iskolák beléletének ismerete nélkül a fiók sötétben fog tapogatózni, nem tudja a kellő eszközöket alkalmazni, működése félszeg, az eredmény kétes ér­tékű lesz. Azt hiszem, a közoktatási kormány nem gördítene akadályokat az elé. hogy iskolalátogatóikul csak is egyleti tagok neveztessenek ki. A fiókoknak kötelességük volna idő-? szakonkint, legalább félévenként, észlele­teik, tevékenységükről a központnak rész­Csak is ha egy kézben vannak azon ügyek, ^áee, kimerítő, jelentést tenni: e jelenté­lehet azok kiterjedéséről, nagyságáról tá- | S( , kbo i a lk a lma lenne a központnak a rió­jékozást szerezni, s csak egy helyről le­het azokat üdvösen intézni, mert az egy kézben összegyűjtött adatok jelezik egy­A felsorolt eszközökben megvannak 1 szersmind a szükségelt tevékenységet. gét; nem egyenlő "mérvben vennék I is Őkj fiókoknál lehetne és csak annyiban jelölve egyszersmind a munkakörök is. Kzen általános szempontokon kivül eltérés ezen szabálytól a hol és amennyi- nincs tehát egyéb hátra, mint a központi megokolható e javaslat még azzal is, hogy kok működését figyelemmel kisérni, a egy­úttal az egt'sz Dunántúl közművelődési ügyéről teljes képet alkotni. 1 Folyt, köv.) TÁRCZA. VÁGY. Kimennék messze, délre keletre, fúl begyen, völgyön, nem tudom mért, Távozó fecske száll az ereszre. Biís csicsergése ah! ugy kisért. t >szi sugárnak mosolya bágvaszt, Fénye borongéi. csókja hideg, Lelkemre szállnak sejtelmek, árnyak Kipanaszolnám, nincsen kinek. Fáj itt maradnom, nincs ki maraszszon Szélüzött felhő száguld tova, Elszáradt galyon, vaj' hogyan dal Íj 011 Rózsabereknek hü dalnoka. Edes madárkám, ugy-e te vársz rám Messze vidéken, túl nyugaton? Rengő vitorlám, mind arra vonnám, Haj, de kalitkád zárva vagyon. Szálló szellőre, futó felhőre Nem bizhatom rá izenetem, Tudná előre mindenki tőle, Magam meg hozzád nem vihetem. Elmennék messze, nem tudom merre, Így aa láthatnám kit keresek, Hulló levélke, ha arra térsz le, Ne mondd el néki, mint szenvedek. Ili Napló. Irta: GIZELLA I. Szt.-Gotthard — XeonI- l'jrór. ..Vándor felhők jönnek mennek. Ismerősi a bérc/.eknek. Mejryek a menőkkel. Kik jönnek irigylem. Hérc-zek édes ísmerösim. Nem lehet pihennem!" GYULAI. Midőn már július első napjai köze­lednek, — azon idő, — mikor éveken át menni szoktunk, óh akkor nem lehet pi­henni, újra oda vágyódik lelkem a „bér­ezek édes ismerösim" felé, szívesen ha­gyom el a várost, — menni, menni, a ter­mészet szent ölén pihenni, uj emberek, uj látképek változatossága szórakoztat, vidít, s uj erőt ad az élet komolyabb ré­szének elviselésére! A Szt.-Gotthardi kormányzó úr meg­hívása olyan szívélyes és kedvesen hang­zott, hogy igen könnyen megígértük, mi­szerint ezúttal is felkeressük szép lakhe­lyén. Ennélfogva június 30-án úri foga­taival ismét a vasuti állomáson várt reánk. Újra gyönyörködtünk a vidék szép­ségében, hisz ismerős előttünk még tavaly­ról, minden hegy, völgy: leírtam mi ér­dekes az apátsági lak, mely előtt nyírott tömör zöld sövény fantastikus diszt ké­pez. Az illatos hársak, virágok, a fzép nagy templom, márványoszlopos oltárai­val. A park végén a Lappincs és Rábá­nak összefolyása füzesekkel szegélyezett kanyargó utján, mi kedves a csónakázás, — partján a kis fürdőház, olyan hívogató, *) Kizárólag a „Pápai Lapok" részére. alig bír ellent állani az ember, hogy a mormoló folyóba ne kívánkozzék. De ez ifién itt is sok pusztítást tet­tek a hernyók, cserebogarak, melyek az egész vidéken lekoppasztották a Iákat, megfoszták gyümölcseitől, pedig szorgal­masan szedették hektoliterként I frtot fi­zetve a „sárga cserebogarakért" — igy vagy százezer h. k. t. gyűjtettek, mely­ből aztán kocsi kenőt őrlettek, hogy némi haszon legyen ezen megénekelt kártékony állatkákból, melyek a földbe rakva lárvái­kat, állítólag három-három év közben van­nak ilyen bőségben. Csak a eseresnye fák daczoltak ellenségeikkel, a „Xchlösslinél" most is szedhettük a legjobb és szebb fajtát, a dúsan megrakott ágakról. Kedves házi gazdánk érdekes kirán­dulást rendezett a társaságnak Német­Ujvárra. Júliusi szép reggelen, éjjeli eső­zés után igen kellemes volt utunk, mely eleinte a Lappincs völgyön vitt keresztül, bol kitűnő termő földek vonulnak, távo­labb hegyláncz, a Lappincs szeszélyes utja, — szinte kis sveiezi tájat képzelünk lát­hatni. Érdekes az ország ut szélén álló „százados tölgy", mely alatt Montecuc­coli gróf pihent győzedelmes csatája után, és e férfiú, ki annyiszor nézett az öldöklő fegyverekkel szembe, még is mi véletlen halállal mult ki, a mennyiben a pestis elöl menekülő császárát a linczi kastélyba ki­séré, hol belovaglása alkalmával, ép egy gerenda szakadt le, mely fejét úgy meg­sértő, hogy rövid idő múlva kiadá hősies lelkét. — Még más esemény is fűződik ezen „ős" fához, melynek ép erős törzsén (mit öten összefogva értünk csak átj engesztelésül „feszület" jelöli azon bűn­tényt, mit hírhedt nevű. zsivány elköve­tett, midőn alatta nyugodott. Szegény üve­ges tót a fa túlsó oldalán ült pihenni, a zsivány felébredve, előbb barátságosan be­szélt vele, utóbb követeh' „mászszon fel a fára" — szegény ördög védehesett, hogy ö bizony azt nem tudja meg tenni, mire pisztolyát foga reá, és kényszerítő a há­tán levő üveges ládával együtt azt meg­tenni. Az ijedelem sokszor rendkívülisé­gekre bírja az embert, igy ö is valahogy feljutott, honnan aztán a gaz kedvteléssel lőtte le. De e tette után nem sokára el­fogták, és csúfos halál várt reá. Mennyi eseményt láthattak még ezen ágak. me­lyek századokon át, újra cs újra dúsan lombosodnak s az esti szellőben suttog­nak a rég mult csata zajáról, hősökről, ellenségről, — most legtöbben kit nem fi­gyelmeztetnek úgy haladnak el mellette, legfeljebb egy közönyös pillantást vetve, a nép által elnevezett „Rákóczy fára".— Erdős, hegyes vidéken folytatjuk utunkat, egyik társunk Fehérvár tekintélyes or­vosa, kinek már ezrekre menő érdekes herbáriuma van), nem győz le-le szállani, hogy asedje a ritka szép virágokat, me­lyek az üde erdő szélén, vörös fenyő, cser, bükk, gyertyánfák árnyékában pompáz­nak. Innen kiérve újra búza, dohány, s hajdina földek, a komló sünien és mago­sán kötött fonálra luttatva, zöld függöny­kánt lebeg, a „rozmarin zab" ezüstös lenge szálaival és szép táblákban, egészen uj előttem. Végre feltűnik Német-Újvár íGüs­siug.i Magánosan emelkedő sziklás hegy­tetőn épült híres vár hajdan a határőrsé­get képezte, azért oly roppant erősek falai. Még 80 évvel ezelőtt is, egész ép­ségbeu lehete látni minden, épületeivel, bástyáival, sánczaival, és körülövező pos­vanyaival. De ma már csak részben van meg; középtornya. néhány lak szoba, s temploma az eredeti építéssel, a posvány helyett viruló rétek vonulnak alatta. A Batthyániak ez ősi fészke, hogy mikor épült bizon tudni nem lehet, annyi azon­ban áll, hogy a legrégibb időkben sz.-Be­nedek rendjének Apátsága volt itt, IV. Béla épületeit várrá alakította, cserébe Vág-Ujhelyt adva érte 1263-ban Cseh Lászlónak niachoi liánnak, Id^is-ban Zsig­mond király adá; Corvin Mátyás 1456. az erdélyi vajdának, t'jkaky Miklósnak, s végre, e nemzetiség kihaltával II. Lajos, 1524-ben Batthyáni Ferenez későbbi hor­vátországi bánnak adá, midőn Frangepán Kristóffal együtt, üzref basát Saicsánál össze törte, tőle 60 zászlót s temérdek prédát zsákmány'ozott. A bástya falak egészen le a város­káig terjednek, bár már csak rom mutatja erős építkezésüket, a széles tálakat a lő­réseken át. Füvei dúsan benőtt udvaron szép fehéf bárányok legelnek, S gyerme­kek Dénnek reánk kíváncsi szemmel, mi­dőn mi kőrózsák és vadszegfűt szedve még a kősziklába vésett 45 öl mélységű bekerített kútba tekintünk, s alig halljuk a viz locscsanását, mit a ledobott kő pár másodpercz után elő idézett. — Bazalt szikla uton lépcsőset vezet fel. vas kapu­nál csengetünk, —- egy oda lánczolt va­dász eb keserves vonítással fogad, midőn belépünk a vár-lak felsőbb részébe, hol aztán kis vártatva a vár őr csörgő kul­csaival v r ezet. A fegyvertárban dohos lóg érint, egészen pánczélba öltözött alak zordan uéz reánk, körülötte dárdák, paizsok, régi 39

Next

/
Thumbnails
Contents