Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-08-31

XVII. évfolyam. 35. szám. Pápa, 1890. augusztus 31 Mej*. jch'hik ni i II il e II v .1 s .1 r II •!» Közérdekű surgos k&slásMHi illkllll I i-n i| k | \ ii I i sZ.Iliink is adatnak ki. I '.•niu'iiti'tlt'ii Itvi'h'k. ismert kezektol fogadtatnak el kéziratok nem a.latnak vissza. \ la|>nak s/ái,t 1; z 1 e in é n yf k a lap * e,k hivatalába küldendők. Fii LAPOK. Kiöli/.el esi dijak. Kgy évre (> Irt K<-1 évre 3 frt. Negyed évre I frt ói 1 kra.jezár. Egy szám ára I ."> kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után ö kr, nyilttérben 9i 1 kr. A dij előre fizetendő. Hélvegdij mindig kul"ii s/ámitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap ki.itln hivatalába (Goldhrrg Gyula papit kereskedése, (lőtér) küldendők l'npa \ áros h a los;i;:iiiiik <-s l 6 1) I» {> á p a i. s pápa.vidéki eg v e siile Inek in eg vál as/, tőt! közlönye. Állami tűzbiztosítás. \e||| s/ere|j|lk. Ilii il/ Úllulll llliíl­ráteanj i kezét, mindenbe a \atko­l éfl ;i polgárság- tolóit olyan gváin­tai g\akoro|. mint árvák fölött ;i k íjutyára. Olyan iilliiiiiokbaii. a Ind e/ törté­- kiirtják a nép kebeléből aj önállóság tét, moh pedig a nemzeti hala lásuak ipjilt képezi. D« Iannak a népek eletében oly -adalini es k"/.gazd:isági mozzanatok, melyek M állami segélyt, az állami ke­• |e>t. s/..val ;iz állami hozzájárulást lielkllb'zlletlenné tes/.ik. Azt il kenlesf. Vájjon rzélszoril Vo|t-e , v:Í> itiit. a |o.stat. a tavirdat all iniosi­i uii. a mindennapi élei elég világosan I |ti Illeg. \ au a/oiib;in a in<>i|.rii állam és társadalmi életbei ezeken kivul is több , ügy, llielvet il Közérdek szempont­kellene emelni a magán vállal­k«»zá- szférájába] és egyenesen állami kezeiét) alá tenni. //'/•a ii I üzbiztosttan iiifi/f is .!/</­urai szegbe)*. A tnzbiztosita.s iieinrsak társadalmi. kaaea gazdasági aneza pontból is ma mar eis > rendű kérdés, ho/tiii|omásii. hogv nálunk mily P usztitásokat visz véghez | tiiz romboló eleme . - mily félelmetes madár miná­lunk i rorOl kakas, im-lv gyakran fÖldön­futává teszi ege>z vidék lakosságát. I|.ig\ a inult sajnos tapasztalatairól le |s s/o|jUllk. isak il legközelebbi hetek kioiiikájára hivatkozunk, annak bizonyi­láaára, hogy mennyire szükségünk volna egy >i s késre,atelj a tuz pnsztitásaival s/-mbeii ;i lakosság vedelnie! nvoinaté­koaai eszközölhetné. \ tüzeseteknek tll ilj • 1II *MI1 l'e|e rés/..' írvujtogatásbéd ered. A bosszúnak 6 ke­gyetlen kifsapongásait a bünteti kódex paragrafusaival alig lehet fékezni. Itt meg eimel is hathatósabb etgktaökföl kell gondoskodnunk él ennélfogva b'g­zélszerftbbnek ajánlkoznék e tekintetben tizbiztosiUts lilfiimositiisii, vagyis más s/.<ival ;t kéngsz* rbiztosiiás behozatala, esetben megszűnnék a bosszúnak IŰDÖS kozieinukodése. Ha az. ki polgártársát bosszúból érzékenyen megkárosítani akarja, tudna, bogy ;t i uzkárokal az állam megtéríti es llog\ Ves/teség helyett egyedül érték­eseréről lehet szó. akkor bizonyara nem rolnáaak olyan sárik i gyújtogatás ese­tei es az országban I é p I e u - n \OSSOfl nein találkoznánk tűskárkoldnsok esreivel. I>e vannak az állami kötelező tűz­biztosításnak számos inas e| UlVei is. .\la. hogv a tűzbiztosítás magánvál­lalkozók kezében van. találunk tízezer lakossal híre községet is. a hol mindössze isak egv pár épület van biztosítva. Ks e SZollloril jelenségnek fdeg az ilZ okil. hogy a biztosító intezetek ügynökei a magyar népben nem képesek bizalmat gerjeszteni es különbőz J üzleti lugasaik­kal inkább elrettentik, semmint meg­nyernék az eszmének. IIa az állam kezébe renne a tűz­biztosítás agyét, akkor nyomban meg­szánnék az az aggodalom, hogy itt pusztán isak nyerészkedési vagy dominál, es a biztositól közönség a biztositasi dij alacsonyabb kiszabása által is meggyé­z"ülhetnék az intézkedés áldásos voltáról. De államosítani kellene • tűzbiz­tosítást mar csak azért is. mert állami keZeléS mellett a községeket e| lehelne látni a legjobb oltószerekkel, i mi aa értékek tömeges elpusztulásának hirtelen gátat emelne. Most azt tapasztaljuk, bog] a köz­ségek oltószerei silányak es bar nagt költséggel járt azok beszerzése, az oltás koVetelmenyillek llelll felelnek Illeg. \z állam, ha saját gyáraiban nem nyerész­kedési lágyból, hanem polgáraira való tekintetbűi maga venné kezébe a tüz­oltószerek gyártását, hiszszuk. hogy ugy jóság mint olcsóság dolgában tetemesen felülmúlná a jelenlegi gyártmányokat. I mi viszonyaink kozótt nagy áldás volna az országra. Az 6 korban az. állam önczél volt. a középkornak, különösen miután a római impérium hagyományai is elhalaványul­tak, majdnem egyedüli eaélja a háború volt. a lt'i-ik. 17-ik éa réssben lS-ik .szá­zadokban Állam és tejedéi,MII eg.' és ugyanaz volt, egyéni nagyravágyás és osaládi politika kormányozták a/, egész, világot. Ma már belátjuk, hogy a jól ren­dezett államnak nem leit-; atáfl czélja, mint _egy bizonyos térileg elzárt nép valamennyi metréneredett életezéliát elő­mozdítani.- Mohi A gazdasági életre al­kalmaavs Wagner Adolf ugy fejezi ki ezen eKet. hogy mindazt az. állam te­kintse feladatának, a mit jobban elvégez­het, mint az egyesek, társulatok vagy az autonom állam közege k. A mnnkáskérdée megoldásai sem hagyhatjuk egészen az államra, az. ö kötelessége 'nem lehel más. mint a mnnkásvédelem, hogy ea is elég terhes és bonyolult feladat, látni fogjnk a következőkben. Igaz ugyan, hogy a munkások egyik fökivánalma az. államtól egészen más irányú, t. i. az. általános szavazatjog be­hozatala. Két alapelven nyugszik ezen kívánalom: elösaör, hogy az „uralkodó os/.tály- nem v.-szi tekintetbe az alacso­nyabb osztályok érdekeit, másodszor, hogy esakis ott tudható meg a nép akarata, ahol az. általános szavazatjog uralkodik. Az első alapelvet épen a munkásvédelmi irány caáfolja mag, a másik elvnek igen szép. de hazai viszonyainkra nem alkal­mazható". Nálunk a gyári munkások száma elenyésző csekély a falusi paraszt nap­számosokéhoz képest. Kz. utóbbiak pedig még épen nem állanak a műveltség azon szinvonalán, hogy politikai joguk gyakor­lásában más vezethetné őket, mint a par­tiettláris vidéki és a mi még rosszabb az. egyéni érdekek. Az általános szava­zatjog behozatalát tehát hazánkban nem­csak OzélszerÜtleiUiek. >öt egyenesen ve­szélyesnek tartanám. A tulajdonképeni munkásvédelmi intézkedések kőzöl a h-g­sz.úkségeseiiii a munkaszünnap törvény­hozási inegal la pitása. melyet genialis ke­reakedelmi ministerünk is először terjesz­tett a magyar országgyűlés elé. Ezzel tűnik fel az uj aociálpolitícai irány elő­szói a magyar parlamentben, mert ipar­törvényünk igen kevés figyelemben ré­szesiti azt. A munkaszünnap behozatalát főleg soeiál-etllieai szempontok követelik. A munkásnak, ki a hót hat napján egy­hangú lélekölő munkával van elfoglalva, igen nagy szüksége van egy napra, me­gunknak az állambölcsészel főbb tételei- Ivet családja körében, kissé- élveseteseb­röl, majdnem mindnyájan megegyezünk ben töltsön el éfl a melyen valláserkölcsi az áUamcaél felfogásában. szükségletének is eleget tehessen. A iiuinktiskci'ilés. Irta BERCZ KMII.. II. Bárminő felfogást alkossunk is ma* Ks habár a munkaidő kevesebb is b-nne. de mennyit nyerne a munka in­tenzitása, ha a munkás Hétfőn megújult erővel és felüdült kedélylyel állana mun­kájához. Bázel egyszersmind azon néze­temet is kifejezem, hogy épen nem kö­zönyös, bogy a niunkaszünnap Vasár­napra essék, hogy igy inert hisz. a Vasárnap az egész művelt világban, a társadalom minden rétegében ínunkaszün­nap a munkás a lámadalommal érint­kezhessek, VallásOS szükségleteinek pedig esak igy teh.t eleget. Az. olyan s/.ük niarkti. kalmári felfogás, mint a minő haraszti Jellinek Henrik urnák a munka­szünnapokról szóló röpiratában található, a tudomány és a politika modern irá­nyának épen nem felel meg. Varinak természetesen oly iparágak, melyekre nézve a törvénynek kivételt kell tenni. Azok t. i.. melyek félbeszakí­tást egy,italán nem tűrnek, vagy a me­lyek az évnek esak egy bizonyos szaká­ban gyakorolhatók. Hogv azonban még itt som lehetetlen a Vasárnap szigorú megtartása, azt Anglia, a világ leg­nagyobb iparállamának példájs fényesen bizonyítja. A magyar törvényjavaslat azonkívül discrecsionalifl hatalommal ru­házza fel a kormányt, hogy esetről esetre felmentheti a munkaadókai a törvény ah'd. Kiismerjük, hogy ez hasznos és néha hazai viszonyaink között kikerül­hetién, de mindenesetre igen óvatosan használandó a munkások érdekeinek is folytonos ssemelótl tartásával. A munkaszünettel rokon kérdés a munkaidő maximumának kérdése. Tudjuk, hogy a munkások egyik pdszava: ts óra munka, g óira szórakozás, S óira alvás. Mindenekelőtt kételyemet tejezeni ki. hogy a munkások s orai szórakozása valami nagyon üdvös volna ugy reájok. mint a közrend éa esendre nézve. De hisz. a H órai normál munkanap lehetetlenné tenné a nagy töke gyűmölesöső befektetését, lehetetlenné az úgynevezett gazdasági conjuncturák kiaknázását A munkások ugyan ugy érvelnek, hogy a mennyit vesztenének a munkaadók a munkaidő rövidítésével, ugyanannyit nyernének a munka intensitásának nagyobbodásával. I Kzen érvüket azonban agyonüt ik egv má­sikkal, midőn azt hangoztatják, hogy a s órai munkaidő mellett több munkásra lesz szükség. Ezzel hallgatódag beismerik, hogy a 8 örai munkanap a munka drá­gulásával egyenlő. A munkaidő maximuma Angliában a magasabb műveltséget igénylő ipará­gaknál heti ó4. a többieknél 60 öii órá­ban \au megállapítva. Svájca és Ausz­triában 11 órai napimunka van tőrvény­hoaásilag megállapítva, de az. ausztriai gyártélügv elők jelentéseiből kitűnik, hogy még az állami ipartelepeken sem lehet szigorúan megtartani. Szerintünk a műn­kaidö maximum törvényhozási megálla­pítása, nálunk, a hol a nagy ipar még gyermekkorát éli veszedelmes. Hisz An­gliában is t Trade-Unionok egyik veze­tője úgy nyilatkozott, hogv énen tör­vényhozási intézkedéssel az állam az egyéni szabadság rovására túl lépeti ha­táskörén. Hogy miként védhetik meg ma­gukat a munkások <• téren is a toké ki­zsákmányolása ellen, arról dolgozatom III. részében lesz. szó,. Ugyanezt mond­hatom a munkabér magasságának megál­lapításáról is. Vannak azonban még egyes intézkedések, melyeket okvetlen törvénybe kell foglalni. Dyen először is azon rend­szabály, hogy a munkások okvetlen kész­pénzzel fizetendők. A nagyobb városok­tól távol eső ipartelepeken ugyanis szo­kásos földhaszoné]vezetet, tiizi fát, eset­leg teijes élelmezési is adni a munkások­nak a bér fejében, a un tetemes vissza­élésekre vezet, [partörvényflnk, mely csak az áruk ós szeszesitalok hitelezését tilal­mazza, ez irányban kiegészítésre szorul. Törvénybefoglalandó még a női ós győr­inek munka védelme, a tni ezen téren az ál hunhatalom egyik legnemesebb fela­datát képezi. Az egves tőrvényhozások intézkedései e téren igen különbőzök. Az idei berlini conferentia a 12 16 éves i munkásokra nézve i, órában állapította meg a napi munkaidőt. A női munkásokra nézve ipartörvényünk azon igen helyes in­tézkedést tartalmazza, bogy szülés után I hétig a nő munkára nem kötelezhető éa a szerződés ennek daczára nem bomlik fel. Az utolsói pont. melyei munkám ezen részé­ben tárgyalnom kell. a munkások segé­lyezése és biztosítása. A segélypénztárak, melyek a mun­kásoknak betegség éa balesel esetében némi pénzsegélyt nyújtottak, már igen régjen el voltak terjedve. Az ujabb kor­ban. Kassal le agitáez.iói következtében a/, állam is belátta ennek fontosságát és Franeziaországba ii <it vette ezen se­gélypénztárak keselését. A betegség és baleset elleni biztosítás államosításának és kötelezővé tételének eszméje Német­országban keletkezett a 7o-.s ó-vek eb­jén és ugyanott keletkezett iiz első ilyen törvény is. Ezen kérdés, melyet Ausztria törvényhozása is egy nagyobbszabásu al­kotássá] oldott meg. nálunk is legköze­lebb napirendre kerül. Az ezen téren felmerült tapasztala­tok sokkal csekélyebbek, semhogy egyes rendszerek bírálatába bocsátkoz­hatnánánk. Még sokkal kevesebbet mond­T A R C Z A. LORD LOVEL. — 11 BBgsI ballada. — K .stélva eliitt állt lord Lovel Fehér ménjét most nyergeié meg ! szép lady NaHCJ Belle jött, gy bm sut mondjon kedvesének. , gy buesiit mondjon kedvesének. Hová. hová hud Lovel?! kérdé Oh mondd, hová visz utad. infnv ?­-Megyek a nagy világot látni. Idegen országokba messze. Idegen országokba messze.- S nőttek a templom lépcsőjéig. ,S mikor jöszsz meg lord Lovel - kérdé - % ott ° em nöhetVP Oh mondd, mikor jöszsz vissza, kérlek- hg >">.'' fo,10flt * k = bl szeretök ' sodaljak okét most gyakorta. Főlnyíttatá az új sirt gyorsan. Ks a szemfödélt visszahajtva A hűlt ajkat esóikkal boritá S megeredt könnyének patakja. Megeredt könnyének patakja. I'gv mint /</" balt meg lady Nancy, És lord Lovel meghalt rá másnap ; Lady Nancyl megölte a vágy . Ks lord Lovelt a kinos bánat. Ks lord Lovelt a kinos bánat. Szent Patikráez templomit bau nyugszik Lady Nancy és hü lovagja : Annak kebléből piros roz.s.i Kzéböl meg vad szöllö hajta. Eaéből meg vad szöllö hajta. akkor még óicska épületeiben, mert arréd tott. Koronként megállt, mintha elfele­az oldalról láttam előjönni naponta. dett volna valamit. Kn csak mentem Ott a Lloyd-épület körül volt valami : utánna. A mig jegyet kellett váltania. BUgmühely, emlékszem, egy véreseszemü. | melléje lopództam. „Egy, két. legfolebb három évre Kedves Nanoymhoz visszatérek. Kedves Nanoymhoz visszatérek.­De nem mult el. csak egy év s egy nap. Hogy messze tájra vitte utja. Vágy szállta meg lord Lovel szivét. Szép lady Naneyt látni újra, Szép lady Naneyt látni njra. Ks nyargalt, nyargalt hóiszin ménjén. S hogy elért London városába, • harangok olv búsan szólnak, S a i.cj/ körül, mind talpig gyászba. A nép körül, mind talpig gyászba. -Mi az, mi baj ? — lord Lovel kérdé Mi történt itt, oh szidjatok hát ! u -Kgy úrnő halt meg szólt egy asszony — Itju volt, Nancy Béliének hivták, Ifjú volt, Nancy Beiknek hívták." Csodálják őket most gyakorta. cl utat' 6t*a. karvaly-orru vén leány tartotta, csipke­inunkat, hímzéseket vállalt s annál dol­gozott ö is tiz-tizenkét órát naponta. < tanán tudom ezt. mert a Blanka grófné menyasszonyi fátyolát az édes anyám ren­delte meg nála s akkor ón elkísértem, Az egész műhely nem volt nagyobb, mint egy jókora fürdőszoba, • abba volt bepréselve hét leány, köztük ö is. Megvallom akkor elöeaör életemben jutott eszembe, hogy vannak a világon rangok és előítéletek, a melyek kellenies A légyott. Ha hiszitek, ha nem, olyan ter­mete volt, mint az őznek. Kopott. fekete ruha volt rajta, a fején fekete csipkekendö. kalapja semmi­vel sem ujabb a ruhájánál, hanem aztán a szemek, ma azokról én nektek nem is beszélek, nem akarok drasztikus megjegy­zéseket provokálni. Tudjátok, huszonöt esztendeje már ennek, de nekem ma is nyilallik a szivem tája. ha eszembe jut. Valahol ott kellett laknia a Dunapart (llyan szép volt! Aztán gyors léptekkel haladt föl a hidon, én utánna. Az első oszlopnál, mikor meg kel­lett kerülni az oszlopot, melléje léptem. Valami ugy csapongott ereimben, a hideg szél kipirositotta arezomat, vagy talán egyéb és dadogva szólitám mag: Kisasszony . . . — Nos. kérdd akar valamit? Van időm reá. csak beszéljen! Ks reám villantotta azokat a szeme­helyzeteket teremtenek ugyan a társaság- ket. melyekre ha visszaemlékezem, ma is, ban annak, a ki bennök van. de néha meg | hussonöt esztendő múlva, higyjétek el, is kötik az embert. | ugy nyilalik a szivem tája. Mikor oda pillantottam abba a zugba. Nem tudom mit mondtam; talán azt. hol ö ült vászna mellett cseréltem volna 1 hogy szeretem, hogy ne űzzön ••] magá­egy jóravaló taabólegénynyeL A többi hat leány majd elnyelt te­kintetével, ö fel se vetette szemeit. Anyám ügyet se vetett rájuk. Gyor­san végzett • karomba öltve kezét, elvon­szolt onnan. Akkor multam éppen busz esztendős. Aztán fidvettek a kaszinóba s ott megtanultam, hogy . . . no hát azt tanul­tam meg, a mit ti is tudtok mind vala­mennyien. Egyebet se tudtok aztán. Hanem azok a villogó szemek esak nem mentek ki az eszemből. Eljöttem azért én naponta a műhely elé s szemeim­mel kisértem, mig eltűnt a kanyargó rak­parton. Egy alkalommal volt bátorságom utánna lopózkodni. Nem hazament, a, lánchíd felé tar­Ks/.iiii'-lorüiK'Mik. t.l „Pápai Lapok" azaasdraiJ A halál szeszélyes költő, ki az elé­giái hatások keresésének eszközeiben néni válogat. A cselsző vény az önzők tehetsége, mely csak a butákat vezeti télre, kik a heveskedést szellemnek, a komolyságot okosságnak, a szemtelenséget tehetségnek, a gőgöt méltóságnak tartják. Sivár lelkű emberek mindig önma­guk a bűnösök, hogv nem tudnak in'iae­sen érezni: de azért mégis irigyelnek más­tól minden szelíd örömet és kiválólag irigylik a szentet melegének érzését. Nem marad büntetlenül, ha a szol­tól, vagy azt, hogy engedje meglátogatnom. | eini szükségleteket, melyek természetűnk­Nem tudom, igazán nem tudom, mit beszéltem neki. de az ö szavai, felelete ugy bevésődött agyamba, hogy most is hallom. Most huszonöt esztendő után. Meg akar látogatni ?.. . monda na jöjjön, hát várom! S abban a pillanatban belevetette magát a hullámokba. Utánna ugrottam, dereglyék jöttek a partról is, ki is mentettek engem. Meddig feküdtem ezután, nem tu­dom, a lapok tele voltak hősies bátorsá­gom leírásával a azóta is igen-igen bátor térti hírében állok, de ezért mikor eszembe jut kacagjatok csak . . . ben gyökereznek, kiirtani akarjuk. Több éji lepkéi lóghatunk mécscsel, mint a legszebb tüzű gyémánttal. — ni Sok államférfin emlékezhetnék Na­póleonnak Bonriennehez intézett szavaira, midőn először léptek együtt a Tuile­rieskhe : Valahára itt vagyunk, Bourienne! Most azon legyünk, hogy Itt is maradjunk! Az előző idők embereivel érintkezni nagy előny; mert azok hasonlítanak a pénzhez, mely nincs már ugyan forga­lomban, de annál nagyobb értéke, mióta éremmé (emlékpénzzé) lett. «3t

Next

/
Thumbnails
Contents