Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-08-24

meknmnkásnak a mi nagy mértékben de­moralizáló hat:', t gyakorol. — A nők és gyermekek keres* ti képességének emelke­dése könnyelmű házasságkötéshez veze­tett. A családi élet is szenved, a nők gyárban dolgoznak, háztartással, gyermek­nevelésével alig vagy épen semmit sem foglalkoznak, az egészségi állapotok rosz­xzal'hulnak es egész munkás nemzedékek elcsenő vésznek. A munkásnak nem lévén otthona, szabad idejét a korcsmában tölti, keresményéi eltékozolja, lelkülete egészen elvadni és minden izgatásra fogékony lesz. A gépekkel való folytonos, egyhangú és ép azért butító foglalkozás és a gyárak katonai fegyelme pedig épen nem alkál­in aask arra. hogy a munkásokat elége­detté tegyék, söt inkább még nagyobb mérvben éreztetik vele azt az ürt, mely .. gyártulajdonos és közötte tátong. A gazdasági válságok a nagyiparra igen nagy befolyással vannak és igen ikrán e téren is válságokat vonnak ma­guk után. szintúgy mint a forgalom fenn­akadása vagy irányának lényeges válto­Lsa. Az ily világok vagy a munkabérek tetemes sülyedéeét, vagy esetleg a munka Büntetését vonják maguk után. a mikor aztán a munkás, kinek megtakarított pénze nincs, véginségre jut. Ilyenkor aztán mi­kor az éhség érezteti vele a különbségét birtokos és bírtoktalan között, mindenféle socialisticus tévtanok befogadására igen fogékony. [lyen körülmények között, mindenki beláthatja, hogy nagy részben igazuk volt a munkásoknak, midőn azt hirdették, hogy az o sorsuk nem illik bele e század keretébe, mely szerintök alaptalanul a hnmanismus jelszavát irta zászlajára. < 'sak igazuk volt, de ma már nincs. Angliában keletkezett először az a sociálpolitikai irány, melyet logc lélsserflbben munkás védelmi iránynak nevezhetünk és a mely­nek feladata oly torvények hozatala, me­lyek a munkást lehetőleg megvédik a töke kizsákmányolása ellen. Ezen irány külö­nösen az 1871-ílrJ párisi események óta. midőn elösször tapasztalták, mire képes a socialistikns és communisticus eszmékkel eltelt tömeg. Európa összes államaiban gyökeret vert. a jelen év márczius havá­ban pedig Berlinben nemzetközi megbe­szélés tárgyát is képezte. Jelen csikkünk­ben is azt a feladatot tűztük ki magunk­nak, hogy azon intézkedéseket, melyek a munkások védelmére szolgálnak, ismer­tessük de előbb még meg kell ismer­kednünk a tudomány, a theoria egy irá­nyával. .1 melynek köszönhetik a munkás tömegek szervezettségüket és igy hatal­muk nagy részét, meg kell ismerkednünk a s..( ialismussal. A socialismns • tudományban visz­nzahatás s Smithféle nemzetgazdasági el­me-let elh-n. Mig ez a szabad versenyt • gész szigorúságában tanának alapjául elfogadta, és még az emberi munkára is alkalmazta Ricardo hiresbortörvénye) és egyátalán a gazdasági életben egyedül a gazdasági érdeket t.-kintette az emberi cselekvés rugójának: addig a socialismns épen a szabad verseny, a gyengének az • i.-^töl való ki zsákmányolása ellen fordul és ennek meggátlasa czéljából reformálni akarja az egész gazdasági élet alapját, a tulajdon é-s örök jogot. A magán tulaj­don korlátozása a lényege minden socia­lista rendszernek Fouriertód Marxig és Me­yerig. A magántulajdon pedig azon intéz­mény, mely az emberi műveltség fejlődé­sének legfőbb, sőt alapjában egyedüli ru­gója. Ezen állítás indokolása nem fér be egy szük hírlapi czikk keretébe, mert ak­kor végig kellene kisérnünk az emberi nem fejlődését keletkezésétől egészen a történelmi korba való belépéséig. Mivel pedig a fejlődés törvényei sohasem vál­toznak, alapos a föltevés, hogy bármikor lépne is életbe egy ily socialisticus rend­szer, az a cultura haladását megakasz­taná, az emberiség mivel a természet­ben nincs megállapodás - a visszafejlő­dés útjára lépne, melynek vége a meg­semmisülés. Ezen socialista rendszerekben há­rom árnyalatot lehet megkülönböztetni: u. m. a tulajdonképi social ist ák, a kik a termelési tényezőket felkivánják osztani, a communizták, a kik a teljes vagyonkö­zösséget hirdetik, a SÍM iahh-mocratia, mely a termelési tényezőket államtulaj donnák nyilvánítja. Ez utóbbi most az uralkodói­tan a munkások között, ez egyesitette az egész világ munkásait a különböző SOciáldemocrats egyletek és társulatokba. Folyt, köv.i Gazdáink bajai és azok orvoslása*). Magyarország termelő ország lévén, nagyon természetes, hogy a mezőgazda­ság fejlesztése a termelő gazdaközönség megélhetésének ó-s prosperálhatásának kér­dése a legactualísabfa kérdések kozt két­ségkivid a legelső helyen áll. Es mégis azt tapasztaljuk, hogy a múltban ezen kérdés vajmi keveset foglalkoztatta az intézőköröket, • ha az ujabhi időben erő­sebfa mozgalom indult meg e kérdés be­hatóbb tanulmányozása i a szükséges óv­szerek alkalmazásával, mindenesetre ör­vendetes jelenség, de jelzi egyúttal a múltban elkövetett hibákat hogy ne mond­jam bűnöket, melyek nemzetiségünk eme létkérdése körül elkövettettek azon hamis rc isszul felfogott jel mondás értékesítésében mit hazánk volt ministerelnöke oly naivnl dobott egykor oda. • mely igy hangzik: Mindegy, bárki bírja is a földet, csak az adó. folyjék be rendesen. Erre látszott fek­tetve lenni a fösuly. ebből kündulvs lát­tuk és látjuk ma nap is egymásután tönk­rejutni a közép nemesi osztályt, mely pe­dig joggal mondhatja magáénak e földet, mert hisz elődjei vérrel szerezték meg azt. látjuk tönkremenni azt a közép ne­mesi osztályt, mely megteremtette a nem­zeti alkotmányt, mely annak véd bástyája VOlt, de látjuk idegen kézre kerülni az alsó osztályföldbirtokot is, látjuk és saj­nosán tapasztaljuk miként veszti el | volt jobbágyság birtokait i miként lesz a leg­kitarfódib szorgalom, a legfáradságosabb munka és küzdelem után is a gasdából napszámos, később aggkorában a falu sze­génye. En. ki a nép közt élek. tanulmá­nyoztam viszonyait, szemtanúja vagyok küzdelmeinek, folytonos érintkezésben lé­vén velők, ismerem élet viszonyait, anyagi és szellemi állpotát a legapróbb részlete­kig, látva és egy negyed századon keresz­tül szemlélődve, észlelve,a korral és annak szellemével haladva, azt állítom, hogv a magyar mezőgazdák s a mezőgazdaság *) A »Pevscser vidéki Gazdakör> Értesítője legatŐMÍ számából ves/.sziik át c, c/.ikket. S I e r k. legfőbb hajai a kővetkezőkben vonhatók össze: 1-ször a forgó töke hiánya; 8-SZOT a kellő szakértelem hiánya : 3-szor a gazdasági termények, állati termékek és élőállatok tnlmagas vasuti­t arifáj a : I aast a kisebb gazdasági gépek drá­gasága. Foglalkozzunk e kérdésekkel egy kicsit egyenként. I-ször a forgó töke hiánya. Szomorú és eltagadhatlan tapasztalás, hogyakösép és kisbirtokosságnak birtoka a nyomasztó) viszonyok miatt két harmadrészben hi­tellel van terhelve, s emellett még forgó váltóiadósságokkal is küzd. legtöbb eset­ben csak kamatai fejében fizet 8—IS szá­zalékot iki nem hiszi, annak tudok szol­gálni hiteles adatokkal, hogy vannak pénz­tárak, melyeknél a kamat és illetékek \2 százalékig rúgnak holott birtoka nem jö­vedelmez többet 5—•> százaléknál, vagy ennyit sem a inai olcsói gabonaárak mel­lett, a minek okvetlen következménye a magyar közép és kisgazdák vagyoni bu­kása, mert ily viszonyok között a magyar gazda nem versenyezhet a külföldi gaz­dákkal, kik szükségeik fedezésére %—3 százalékos pénzt eleget kapnak, de tönkre kell menniök azért is, mert a drága pénz mellett olcsó forgó tőke hiányában jö­vedelmezőbb s kellő hasznot hajtó gaz­dálkodást nem folytathatnak, hiszen ma már a mezőgazdaság is valódi üzletté- vált, Üzletet pedig és pedig jövedelmezel Üz­letet forgó töke nélkül képzelni nem le­het. • magyar gazdának pedig forgó, tö­kéje nincsen': s igy még kellő szakérte­lemmel sem boldogulhat, mert mit hasz­nál ha tudja is. hogy mezőgazdaságát eSeO Vagy azolj befektetéssel jövedelme­zőbbé teheti, ha ninCS pénze azon befek­tetések megtételére. A forgó, töke megteremtése tehát, mely nélkül mezőgazdaságunk fejlesztése gazdáink prosperálhstasa lehetetlen, okvetlenül szükséges. De Iliiként lehet ezt megter.-mteni? E kérdés megoldásánál osztom Vajda Gyula gömör-kishont-megyei gazdasági egyb-ti titkárnak nézetét, ki egyik mun­kájában ezeket mondja: „A mezőgazdák forgói tőkéje megteremthető, egy országos nagyszabású, olcsó, lassú 4<> éves törlesz­tésű, a birtok reális értékének S/ 4-ig ter­jedő kölcsönöket nyújtó mezőgazdasági hi­telintézet alapítása által, mely a gazdasági egyesületek védnöksége alatt állana. Oly módon, hogy a mezőgazdák kölcsőnszük­séglete megyénként az illető megyei gaz­dasági egyesület közvetítése mellett, n közgazdasági tisztviselők által össze írat­nék, s az egyes gazdái* kölcsönkérvényé­Vel, s egyélib szükségeltető, iratokkal, illetve ezek lajstroma, a megyei gazdasági egylet utján, az országos gazdasági egy­let által c czélra berendezendő kölcsön­ligyi osztályhoz beterjesztetnék. Magától értetődik, hogy törvényhozó testületünk által oly tőrvények lesznek hozandók, melyek a szóiban levő országos mezőgazdasági hitelitézet évi kamatainak az év végével leendő pontos ó-s biztos be­folyását — behajtását teljesen biztosítanák. A magas kormánytól pedig a bélyeg­mentesség s hivatalos közegeinek ez ügy­ben tanúsítandó buzgói támogatása lenne kieazközlendő. A fenti módon kieszközölt kölcsönből a birtokra bekeblezett régi terhek convertáltatnának, I igy a kölcsön első helyen lenne betáblázva. Ezen pénzügyi müvelettel a magyar gazda nemcsak nagykamatu terheit kon­vertálhatná olcsó kamatúvá; a legtöbb gazda nemcsak olcsó forgó tökére tehetne szert, de személyes hitele is, mely ez idő szerint nagy mérvben meg van ingatva, természetszerűleg és egyidejűleg emeltet­nék: a fizetési képesség «az adófizetési képesség is) megkétssereztetnék, mivel a személyes hitel a fizetési képességgel min­dig arányos." Ezen ajánlatot minden értelmes gazda szívesen aláírja; én ehhez részemről csak azt adom hozzá, hogy addig is, mig az keresztül vitetnék, a magas kormány ter­jeszsze ki figyelmét azon pénzintézetekre, melyek a törvényesen megengedett 8-as kamatláb mellett illetékek cziinén oly összegeket követelnek a hitelre szoruló gazdaközönségtöl. melyek a törvényesen megengedett 8-as kamatokon tul szedet­nek, s a kamatlábat 11 V«" százalókig emelik, s ezen üzérkedéseknek vessen vé­get, nehogy későn jöjjön az orvosság. Vége köv.; Történelmi emlékek. — Küzh hl. MARTONPALVAY ELEK. ­Klauzál Gábornak a szólásszabadság tárgyá­ban 1831», július 3-án tartott beszédje. Az elnök ur számtalan sérelmek meg­szüntetésére legjobb módnak tartja | bi­zodalmat lanság megszüntetését, de én ezen bizodalmatlanságot m-m a nemzet és Fe­jedelem közt. hanem a kormány néhány tagjai ellen látom fenn állni és a kor­mány tagjai még egy {lépést se tettek a bizodalom helyreállítására. — Az elnök ur az izeintben foglalt sérelmeket nem látja oly nagyoknak, mint a melyek az 182.">-i országgyűlésre felterjesztve valának. En ezeket éppen oly nagyoknak látom. Sé­relem volt akkor az. hogy a törvényha­tóságok végzései kárhozatosaknak mon­dattak, megsemmisíttettek, de azokra rög­töni orvoslás következett. -- Sérelem most az. hogy kit űzet nek némely személyek, s azokban üldöztetik a szó.llás szabadsága és ha ez igy marad, akkor csupa illusio az. hogy szabad alkotmányunk van. Nem tartom én azt mit az elnök ur amaz 18^5-ki sérelmekről felhozott, hogy erre nézve a Felség a status publici ratióval mente­gette volna magát : mert ezen felül men­tette magát egy deciaratorius leírásával, melyben aiTÓl biztositá a nemzetet, hogy többé olyan esetek nem fognak előfor­dulni, mi most nem kívánunk mást. mint aggodalmaink megszüntetésével a bizo­dalmat helyre állítani, kövesse a kor­mány erre nézve most is azon utat. me­lyet a megboldogult Fejedelem mutatott. Mondatott az. is. hogy a kormány azon esetben, midőn szelídebb eszközök nem használtak, kénytelennek látta magát ke­ményebbekhez nyúlni ; de itt az nem tör­tént, íiurt ha felveszem az elfogott if­jak perét, az látszik, hogy azok katonai erővel a polg. hatóságok elmellőzésével fogattak el. A megyék kérték ö Felségét, adná tudtára nekik a vétséget, nem azért mintha azt menteni kívánnák, hanem az­ért, hogy lássák, ha veszedelemben van-e a haza? • valljon a kormány nyult-e gyengébb eszközökhöz, hogy ZZOU vétsé­Az eng. sztelő mis.- után még az ég is derültebben moeolyg, még a völgy szar­vasai is kedvesebben zengenek! A vallás üdítő szózata megkönnyebbíti a keblet, örömmel hallgatom a csevegő madár éne­két : mintha az is a göstingi vár történe­tét regélné ! . . . A büszke Wülphingg greif uralta itt .. környéket, hatalmas vára. a mely völ­gyekbe tokintve intésével kormányozta a hűbéres népséget. Aranya ezüstje tömér­dek - .sak még a korona hiányzik fejéről. I >e mi a korona azon gyémántazemhez, kit o lányának neves, ki üde anzában. nyájas kék szemeiben, aranyszőke hajában a meny és fold összes kincsét hordozza. Életének fogondja, hogy ezt a féltett <lrá­goságot, egykor oly kezek birtokába adja, melyek még a pokol hatalma eléd is meg­védjék. El is jegyezte lányát a még gyer­meket a legdaliásabb lovagnak, ki vitézi tornán győzelmesen küzdött kezéért: a hajVÍvázban mind leverte versenyző társait. Tavasz-tavasz után múlt : a bimbó­ból ró.zsa htt. a lánykából hajadon. Ha kipattan a virág kelyhe, mámorító illa­tára szirmát körülcsapongják a lepkék. A komor vár virága is kinyílott: távoli daliák jöttek, hogy lássák tiösting ró»zsá­j.it Haj! Mihaszna, ha egyik sem tűzheti keblére, bárha feléje örömest hajolna is, el van jegyezve a lány keze, szivének másért, dobogni nem szabad, mint a kit néki a sors önkénye odadobott! Csodálatos jÓSSSg is az a sziv, sohsem tűrte a gon­doskodó kezek, előrelátását, maga akarja megtalálni párját, találja aztán benn' a mennyet avagy poklot! Az égbolt jóságosan mosolygott, de már nyugodni készült a nap, hogy a gös­tingi gró.f lánya kiáll a vár tökára. me­rengéséből egy dalnok szava rázza föl: Mimiét dicsőíti. A lány édesen hallgatja a szakgatott hangokat, miket föl-föl kap a szél: W'otan. ki tűsbőlalkotád Földed s Eged. Szikrát rejtélszivünkbe is: a szerelmei, Kunyhóiba támad olykor é-s a lángfölér A várakig Az ifjú dahdt mind hevesebben, a lány figyelt andalítói szózatára - szív a szivet ineglelé. BucSUt int a dalnok, visz­sza int a lány s kiált : „Dalnok ifjú utad ha erre téved, jöjj várunkhoz máskor is: oly »zép énekeil- .... Jött az ifjú más­kor is, a várat fölverte szózata, fölverte a lány szivét is: „oda lett nyugalma!" Tizenhetedszer nyílott az ibolya a göstingi Völgyekben, mióüaa vár legszebb virágát először köszönté a tavaszi nap­sugara s hét év múlt el, hogy vitézi tor­nán a gyermek-lány kezéért megküzdöttek. Eljött a győztes lovag immár szivét el­vi Vendő babér gyanánt a vitézi érdemért. Nagy kiséret, apródnak, csatlósnak se szeri se száma; pompás fogadtatás, zászlólen­gés, nagy lakoma: minden ünnepel, ('sak az gyászol szivében, kiért a föld s az ég minden ékét leszednék, hogy fényesebbé tegyék — menyegzőjét ! „Üdvözöllek szép leány, életem re­ménye" — köszön a deli hös.„ Hozott Isten jó lovag, ki megvívtál kezemért, ámde megvallom: szivem másé — szólt szemle­sütve a lány — sorsunk fölött döntsön az isten-ítélet, határozta jó apám! vívjatok meg szivemért holnapután Szent-Margit napján. u „Hátha százszor és ezerszer a pokol összes népével kellene, nem száll­nék-e sikxa érted ? Ki az ki tőlem elrabolta szivetlet?" „Eljö Sdalnok,ki lángoló sza­vával lélébreszté lelkem tüzét, kinek aj­kán oly hévvel csüngtek szemeim: ám mérkőzzetek!" .... S jött a dalnok, lant helyett kardot fögoft. duzzadó, keblére pállczélt öltött. A lány, ki édes szózatán elmerengett sok­szorim s a boldogító mennyet sejté kép­zetében, most a pokol gyötrő kétséges kínjait ó-rezé megjelenésén : koczkán látta üdvösségét! Harmad nap virradóira a göstingi két domb között két vitéz állott ki életre­halálra. A sziklába vésett Mária kép alatt egy gyászba borult nő zokog, halott hal­vány orczája olyan mint a letört liliom : ajkai ezt susogják: mentsd meg öt Iste­nem ! - A vár fokán, mint a megmoho­sult köszirt. áll az őss szakállú gróf, meg­kövesült szive nem tudja miért dobogjon lánya boldogságáért-e. vagy lánya jegyese életéért?! „Döntsön az isten-itélet!" . . . Összecsap a két dalia, csattog a kard. a pánczélon szikrát vet, mint a menyköcsa­pás. Küzdenek már jói Órája, de rendület­len állanak. Ámde a dalm k lanthoz szo­kott karja hanyatlik a vitéz lovag csa­pásai alatt, mind közelebb ér a kardja, sisakján már kétszer vága rést, a pánczél eresztéke nyikorgva tágul, im egy szörnyű csapás s utolsó: a dalnok nemes keble átdöfve a porondra hull. szőke fürtje szét­dúlva hajola föléje „Enyém vagy hát mindörökre! — Büszkén kiált a győztes lovag — enyém, ki érted sok halállal megvivék." Rohan a sziklához, hol a Mária kép szelíden te­kint a Mura felé. De nincs ott többé a gyászos hölgy, a Mura hullámi közé ro­hant, szőke hajával mégegyszer játszanak a habok, hogy utoljára bearanyozzák vele a víztükrét.-—Iszonyú! . . . „De enyém, enyém vagy még a sírban is" — kiált a jó lovag s szivét átdöfve a meredek szikla­faired, jegyesével közös sírba temetke­zett .... A büszke gróf, kinek kőszívét nem lágyitá meg lánya égő szerelme, ki kocz­kára vetette legdrágább kincse boldogságát, mikor a koc/.ka eldőlt s a nagy küzdelem után három m-mes sziv dobogni megszűnt, elállt gondolata, rideg keble besötétült, lelki valója egy szörnyű chaos, hasonló a föld gyomrához, hol az eleinek egy­mást pusztítják! Ajka csak annyit mon­dott : „Lányom, lányom hol vagv- '?".... s az örült ember a fenyvesek sötétjébe tinit, ősz fürtjeit utoljára lengeté a szellő (jösting vára felé. Azóta pusztult a vár, csak kísértetek lebbennek olykor a néma tálak közt : az elátkozott lak baglyai. Már csak romok vannak a nagy tragoedia színhelyén. A természet végzi áldásos munkáját, temeti örök ifjú kebelébe az ondadékokat hogy nyíló virágot, zöldelö gj'öpöt terítsen ha­lotti lepelként a pusztulás ezen rémítő sirja fölé. - — — — — — — Szent-Margit éjfélén borzadva gon­dol a nép a göstingi tragoediára, nézi a vár alatt zugó weinzetli vízesésből ki­emelkedő árnyakat; hallja a szörnyű vi­adal csattogását, látja az itju lány szőke haj fodrát a hullámok közt tova úszni s a sötét fenyvesek között a büszke gróf vihardulta ősz haját! . . . . cfto^ncit 91cáti^á?. get megakadályozza? Az ítéletekből tud­juk, hogy az ifjaknak egyesületi casinó.­juk vala még az országgyűlés alatt, vál­jon nem lett volna-e kötelessége a kor­mánynak előbb szelídebb eszközökhöz nyúlva meginteni principálisok által, tud­tára adni az ifjúságnak, hogy ok az ör­vény szélén állanak s igy mint szap­pan buborék elenyészett volna az össze esküvés. Nézzük nynlt-e a kormány szelíd eszközökhöz Kossuth és b. Vesse lényire nézve? azt hiszem elegendő lett volna báró Vesselénvinek a szatmári gyű­lésen mondott kiejtésére egy atyai felhí­vás, ez azonban nem történt. — Az elnök ur azt állítja, hogy b. Vesselényi ó-s Ba­logh eseteit a főrendek sérelmeknek el nem ismervén, ezeket országos sérel­meknek mondani nem lehet. Azonban a 17 izeiéiben sehol sem lehet annak nyo­mára jönni, hogy a főrendek ne tartoi­ták volna azokat sérelmeknek. A mostani sérelmek között, melyik légyen a legsu lyosabb. annak kezdete vagy végzete, ne­héz meghatározni, de azt hiszem, hogy ezek együttvéve oly állásba helyhezik al­kotmányunkat, hogyha orvosoltatlan ms iádnak, kiki elmondhatja . hogy hazánk­nak volt egykor alkotmánya. — Eszter­gom követe az* monda, hogy niin s mit tartanunk, nem oly században élünk melyben a nemzetek alkotmányai el nyo­mattat nának, <— de nem ugy áll a dolog a mint azt a követ ur előadá, mert Han­noverének is egyszerre elveszett aikoi Hiánya. — az etl'ektusra nézve ugyan mindegy, akár lassanként ásatik alá az alkotmány, akár egyszerre töröltetik el. hazánkra nézve egyiket sem akarnám; képviselői helyhezetünk azt parancsoljs hogy egyforma figyelemmel leg3'ünk arra is. ne hogy eltöröltessen alkotmányunk, ó-s akkor is. midőn az ásóval az első alá­ásás történik megfogni az ásói kezet, azt mondani: ..''///' ineg, inert aUcotutduui rontani tenkinek sem szabaá", különösen ott lml az 1741. 8. ez. azt is mondja: „hogy az alkotmány alap törvényei megváltoz­tatásáról tanácskozni sem szabad." Hogy az menetben előszámlált sérelmeket leg­inkább a kormány követte el, senki sem tagadhatja, s némi ingerültséget tapasz­talva szükségesnek látta a szabadságol korlátolni. — erre nézve a szóllás szabad­ság iránt fennállott törvényeket nem látta kielégítőknek, - váljon mi lett volna kö­telessége ? az-e. hogy a törvényeket ké­nye szerónt magyarázza? mely jog csak a törvényhozó testet illeti, vagy ha látta a veszedelmet, nem kellett volna-e azon­nal országgyűlést hirdetni, s az országos rendekkel tanácskozni? — Ha a kormány­nak szabad volna, mihelyt ez vagy ama/ törvény nem tetszik, helyette usust sub­stituálni. akkor legkönnyebben elérné azon törvényt, melynek alkotáséit ez országgyű­lésen, nem bírta kivinni, — s akkor kér­dem hol van az alkotmány, hol a személy s vagyonbeli bátorság?! Az izenetet pár­tolom, B mennyire küldőim akaratéit a sé­relmek ' lőadását foglalja magában, de azon felül kívánnom kell. hogy mindazok, kik a törvénytelen tanácsok adásában be­folytak, Ulászló törvényei szerént bűntet­tessenek. Mi illeti a K. Curiát, mely a Kormány törvénytelenségeire a törvé­nyesség bélyegét akarta reá nyomni: küldőim e bíróságot feleletre vonni kí­vánják, ós ezen utasítás törvényeinkéi: etapul, mert őseink a bíróság független­ségéről gondoskodtak ugyan, de a nemze­tet is megakarták óivni. most midőn a fő­törvényszékek bírái nem választatnak. Kálmán kir. L-sö könyve csikkje „de judice injusto cum vei sine, sigillo s. t. I.. világosan kimondja, hogy a bírói az általa elkövetett igazságtalanságért felelni tar­tozik. Hogy pedig a birák eljárása a tör­vényekkel meg nem egyezett, abból lát­szik; hogy az ifjak elleni ítélet a véle­mény és gondolkozás szabadság ellen van intézve, — mert a fejedelem elleni vétség­ről az ítélet azt mondja: „erimine laesae niajestatis non prohato" s természetesen kellett volna következni: .ab actione fisci regii íneattum absolvi et fiscum regiuiu ad competentiam fori inviari­, — S ennek el­mulasztása törvénytelen. — B. Vesselényi pőrét a mi illeti: a mult országgyűlés 11-ik Üzenetéből kitetszik, hogy hivtelen­ségi bűnt szóval elkövetni nem tekét, m«rt a torvény szavai szerént: „Notórius est (pii se evidenter erigit" — Maga a curia az oppositionál azt kívánja, hogy felemelt karral vagy fegyverrel történjék az oppositio. t. i. peres ügyben a végre­hajtás ellen | most pedig ezen elvétől el­állott s azt mondja: hogy nótát szóval is lehet elkövetni. — Az országos munkála­tokban is kimondatik, hogy nota tisztán s egyedül csak tettel követtetik el, ó-s ezm országos küldöttség tagjai kik ak­kor ez ellen külön véleményt nem adtak a b. Vesselényi és Kossuth pőréiben azt mondák ki, hogy nótát szóval is lehet elkövetni. —Különös, hogy a tisztelt báróit kinek éppen csak az a hibája, hogy ha­zája iránti szeretete igen nagy — I hogy az indulat és felingerlés adta szájába azon szavakat mikről felelni uem lehet, hivte-

Next

/
Thumbnails
Contents