Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890
1890-07-27
szolgabírói hivatal Htján a megyei főgyésa étere Tételeinek és kívánalmainak pótlása illetve teljesítése végett visszaküldetneh azon utasítással, hogy a póitlások legtétele után azonnal beterjes/.tessenek .i megyéhez jóváhagyás végett; határoztatotf továbbá, nehogy e fontos ügy .t i >. i ősei rendet közgyűlésig halasztást szenvedjen, megyénk alispánja frlhatalmaztatik a kivánt pótlásokkal beérkezendő szabályieadeleteknek a tfls >éwyes záradékkali ellátásával. Hogy azóta mi történt', uem tudom, de hogy valahol ismét megfeneklett azt abból gyanítom, mert az esetleg jóváhagyat szabályrendeletek az egyesület elnökéhei ez ideig be nem érkeztek, de bárhol jén>-kl<-tt meg az ügy menete mindenesetrs lelkiismeretlen közönyre vall: — bár nehéz kutatni a megfeneklés helyét, mégis kell, bogy azt tegyük. De hát hol feneklett meg — hol a közöny? Megyénk lángbozgé tevékenységéről országhirü. s erélyéért egész megyénkben a köztis/.te• és elismerés tárgyát képező alispán ur hivataláról feltételezni nem merem, de nem is lehet. Távol legyen tőlem azt állítani, miszerint a járását annyira szerető -. járása érdekeit, javát annyira szivén hordozó járási töszolgahiró ur hivatalában feneklett meg az ügy. és van a közöny: de azt is hajós állítani, hogy az okét fenyegető vész nagyságát átérzö somlai birtokosoknál van a közöny. azt meg épen absurdum volna állítani, hogy ában az egyesületben, vagy annak intéző kozegeiheii uralkodik az átkos köZÖny, mert az egyesület elnöke s tisztikara sem a megyei törvén yható.ság intézkedéséről, sem a négy hegyközség ujabb, .t megyei főügyész kívánalmai szerint átdolgozott szabályrendeleteiről hivatalos tndósitásaal nem hír. Több tényező pedig nincs, tehát hol rekedt meg az ügymenet, hol a közöny ?! én nem tudom, és épen azért nem vádolok senkit, de hogy valahol megfeneklett, hogy valahol él az átkos közöny, azt ismételten állítom, nagy szolgálatot fog tenni a közügynek, ki reá mutat a közöny, vagy ha ugy tetszik a mulasztás fészkére. Kérve kérem a hivatalos hatalommal híré) tényezőket, a közugv. a vén Somiéi megmentése érdemélten, kutassák ki. kim-k vétkes mulasztása szüle ezen egészségtelen állapotot, de különösen kérem megyénk első tisztviselőjét, ügybuzgó alispánját, szíveskedjék oda intézkedni , hogy a négy hegyközség szaki 1\ rendeletei mielőbb megerősítést nyerhessenek I igy az egyesület alapszabályai jóváhagyás végett felterjeszthetök legyeié k. mely után az egyesület áldásos működését törvényes alapon törvényes érvénynyel a legtágasabb alakban felvehesse. Záradékol még esak annyit említek meg. hogy a Somlyó részére tervezett amerikai szölötelep tényleg létezik, i a minister által adományozott 55 ezer rio.'tiia vesszők beiskolázva rendes szakéit., köaeg kezelés.- alatt vaunak. Mi nem beszélünk politikai párt szempontból, mi csak személyekkel foglalkozunk, s működésük eredményéből vonjuk le a rideg, tárgyilagos, igazságos következtetést. A működés eredményének legpontosabb mértéke különben a hiíroiuszáz}iniiiiun:nrail többség. EB beszél, s ugy lehet, hogy kerületünkben ez lesz a sírirata a függetlenségi pártnak .... Hallgattak volna olyan emlierek tanácsára, a kik a helyzetet kellőképen ismerik, s meddő küzdelembe csupán a heczez kedveért belemenni nem voltak hajlandók, akkor talán annak idején komoly küzdelembe bocsátkozhatott volna a két párt : így azonban az egyik unoiidjuk-e. hogy melyik? eljátszotta egyelőre, talán igen hosszú időre kis játékait. Csakhogy nem hogy nem hallgattak a jóakaratú tanácsra, de még a tanácsadót is megtámadták. Ez már végzetük a jóakaróknak 1- .... Ujolag a választáshoz czim i itt irt vezérczikkében helyesen írja t. laptársunk a .Veszprém:- .Komoly küzdelem, a maga idejében, még ha vereséggel jár is esetleg, nem eredményes olyan szegényes állapotot, mint az ellenzéknek mostani szitnácziója mi nálunk. \ árosi köftjryulés. ~a JaaVwi 94. Városi közgyűlés volt mult csütörtökön d. u. .'{ órakor. Hiába tették ki a városház kapujára az í'ij fekete hirdetési táblát és azon hiába állott szép olvashatói fehér betűkkel, hogy t hói 24-én közgyűlés lesz : — a városház nagyterme üres volt. A •aorgalmas városatyák példájaként álljanak itt azok nevei , kik mégis megjelentek : Woita József, Dr. Räcknitz Kde. Körmendy Béla. Steinberger Lipót, Kovács István. Barthalos István. Horváth István. Baraih Károly. Fenyvessy Ferencz, Valter Sándor, id. Martonfalvay Klek. Bognár Gábor, Baráth Ferencz, Szám J ó>zsef. I'ngár Antal. QaálB., ErdősIstván. Elnöklő polgármester üdvözölvén a nem szép számmal megjelenteket, a jegyzőkönyv hitelesítésére Dr. Fenyvessy Ferenczet, Barthalos Istvánt és Steinberger Lipótot kéri fel. Lampertk jegyző felolvassa a múlt közgyűlés jegyzökönyvét, mely ellen észrevétel nem tétetett. Interpelláezió nem volt, mit ezúttal AtutM fürdőnek tudhatunk be. ttsníht polgármester a vízvezeték ügyét kéri napirendre vétetni. Weisz bécsi hirlapiró ugyanis ajánlatot tett. hogy hectoliterenkénti bizonyos fizetség mellet kész a városnak vízvezetéket csinálni. Weist azt kéri. hogy neki két hóra a kutatások (•/.óljából erkölcsi és bizonyos anyagi kocsik, napszámosok támogatás nyújtassák. Az állandó választmány a kért támogatást megadni véleményezi a tanács felügyelete és jelentéstétele mellett. — Érdemleges intézkedésre szükség nem lévén, a közgyűlés egyhangúlag magáévá tette az állandi') választmány véleményét. A másik tárgy a Kovács Istvánféle kérvény volt az italmérés bérlete tárgyéiban. Az állandó választmány tekintettel a megváltozott körülményekre, a később hozott törvények kihatásaira a szerződést /• Úmondatnt javasolja, s ez iránt kérvényt is szerkesztett a kormányhoz. K tontos kérdésről lapunk más helyén külön közleményt hozunk.) A kérdéshez, melyet Szinte János behatóan ismertetett: Hiníth Ferencz. Strinberger Lipót, Steiner Jóizsef. ifj. Martonfiüoay Klek és elnöklő polgármester szóltak hozzá, mire az állandói választmány véleménye elfogadtatott. Több tárgy nem volt. A leiekezeli népiskolák anyagi rendezéséről. Irta Hálás/ Ferenc, kir. tanácsos, egri kir. tanfelügyelő. Azon körülmény, hogy hazánkban a lfi.ti22 népoktatási tanintézet közül FJ.717 felekezeti jellegű és viszonyaink között egyhamar remélni sem lehet, hogy ezen iskidák rendkívül nagy arányszáma az állami avagy községi iskolák javára számottevoleg csökkenjen. nagyon is indokolttá teszi, hogy a felekezeti iskolák anyagi ügvei a lehetőségig rendezve és biztosítva legyenek: mert akarva — nem akarva a felekezeti iskolákkal kell nagy részben megoldanunk a népoktatás állami feladatait — eunek pedig alapfeltétele, hogy az iskola fenntartása biztosítva legyen. Az lHUH. évi 38. t. ez. 11. $}-a széhskörü jogot ad a hit felekezeteknek iskolák állítására, • megengedi, hogy e czélra .híveik anyagi hozzájárulását saját képviseletök által meghatározandó módon és arányban. amint eddig szokásban volt. ezentúl is igénybe vehetik.- A hitfeh-kezeteknek iskolaállitásra ó-s fenntartásra vonatkozó önkormányzati joga az állam részéről csak annyiban van szabályozva, hogy az 1868. évi :tts. t. cz.-nek az iskolai épületek állítása é-s átalakítása. a tiu é-s leánytanulóik elkülönítése, ugy az egyes tanító által tanítandó gyermekek száma, a tanító képesség- és másnemű foglalkozása, a kötelezett tantárgyak tanítása, a SZOrgalomídŐ betartására, továbbit az 1876. évi XXXII. 1876. évi XXV1II. és L879. évi XVIII. t. cz.-nek vonatkozó rendelkezéseit a telekezetek is kötelesek betartani, de a/, iskolaállítás téltételei között az iskolák anyagi ügyeinek ellátása, tehát p. o. a tanítói fizetés minimumának megszabása, az iskolai egyéb költségek biztosítása, stb. egyátalán nincs említve, azt a felekezetek egészen önmagok intézik. Az lKtiH. évi :ts. t. ez.-ben csupán egyetlen szakasz a 25-ik. é-s az lH7t>. évi VI. t. <z.-ben a 30-ik ij. foglal magában oly rendelkezést, melynek alapján a felekezeti iskola költségeinek községi ellátása bizonyos körülmények között meg van engedve, illetve a közigazgatási hatóság kötelezve van arra felügyelni, hogy a tanítóik fizetése, tehát a felekezetiek is rendesen kiszí ilgáltassék. A felekezetek részére az iskolák anyagi ügyeinek ellátása tekinteté-ben biztosított önkormányzati j f »g az illető felekezetek által következőkép van szabályozva : A katholikus püspöki kar által a római ó-s going katholikus iskolaszékek számára kiadott szabályzat az iskolák anyagi ügyeinek rendezését az iskolaszék hatásköréhe utalja. — Xevezetesen: az iskolaszék állapítja meg a tanítóik fizetését 24. S- • kezeli az iskolai vagyont 44. S-h az iskola évi szükségleteiről költségvetést készit 45. ij. . gondoskodik a szükséges évi kiadások fedezetéről (49. íj- • az iskolaszék gondnoka az iskola kiadásait és bevételeit kezeli, mihez képest a község tagjaiból a köteles iskolai tartozásokat ha szükséges, a polgári hatóság felkért közbenjárása mellett beszedi (56. >;•) A retonnáttis iskolák anyagi ügyeit a református egyházak számára kiadott zsinati törvények szabályozzák. Ezek szerint az iskolai adók kivetése, behajtása és kiszolgáltatása a presbyterium kötelessége (930. a presbyterium ezen adé>k beszedését saját gondnoka által eszközli (231. §.); e testület készíti a költségvetést s azt megőrzés végett az esperesi hivatalhoz beterjeszti, ugyanezen zsinati törvény Pgyik fontos rendelkezése, hogy p. o. az iskolai adók behajtásánál az államhatalom segélve jus advocatiae csak az esetben vehető igénybe, ha a presbyterium gondnoka a beszedést nem képes eszközölni, p. o. az illető egyháztag hanyagsága vagy ellenszegülése miatt . a ez okból a presbyterium a tartozásnak a polgári hatóság segélyével leendő behajtása végett az esperesi hivatalt megkeresi. 235, í;. NVin mondható tehát, hogy a leiékezetek iskoláiknak anyagügyei felöl szabályzatokban nem gondoskodtak volna: de a tapasztalat azt igazolja, hogy mindezen Szabályzatok mellett bizony a legtöbb felekezeti iskola anyagi míseriákkal kü/.d, és sok szegény felekezeti tanító megélhetése nincs biztosítva. Azt hiszem, ennek legtöbb okát abban lehet fellelni, hogy a felekezetek iskolai önkormányzatuk anyagi részéért mivel az teherrel jár nem igen lelkesednek: az iskolai költségek biztosítása körül kevésbé- buzgólkodnak, de erre sok esetben kellő anyagi erővel sem -rendelkeznek. — Másfelől az is hozzájárul ezen türhetlen állapot előidézéséhez, hogy a politikai hatóiság a felekezeti iskolákkal sok helyen édes keveset törődik, azt hívén, hogy a községnek és feletteseinek esak a községi iskolákkal van kötelezett ügyködésük: a felekezet végezze maga iskolai dolgait! Azért részemről is kitűnően tontos kérdésnek tartom a felekezeti iskolák anyagi ügyeinek rendezését és biztosítását, még pedig oly irányban, hogy ezáltal az állam az általa nyújtott előny viszonzásául fokozottabb befolyást nyerjen a felekezeti iskolák ügyeinek intézésére. Mielőtt e tekintetben szerény nézeteimet kifejteném, bátorkodom előadni. hogy Hevesmegyében az iskola fenntartói jogviszonyok rendezésénél minő elvek szerint jártam el. s mennyiben lett a fontos kérdés legalább a római katholikus iskolánál itt megoldva és rendezve ? Az liSfiH. évi 38. t. cz. 25. í?-a szerint : .azon már fennálló hitfelekezeti iskolákra nézve, a melyek eddigelé a község vagyonából és jövédelmeiből tartatnék fenn. szabadságában áll az illető községnek az eddigi gyakorlatot továbbra is fenntartani." Ez alapon az iskolák anyagi ügyeinek rendezésénél első sorban azt kutattam, vájjon a „Canonica visitatio--ban található-e oly rendelkezés, mely szerint a felekezeti iskola költségeiről a .communitas" köteles gondoskodni: vagy pedig feltalálhat óik-e a polgári község 1868. év előtti költségvetéseiben a felekezeti iskola költségei habár csak részben is ? Ahol egyik, vagy másik [körülmény beigazolhatói volt. ott a felekezeti népiskola fenntartójául a polgári községet tekintem, mely a törvény idézett S-t alapján jogosított ezen állapotot továbbra is fenntartani. Megtaláltam tehát a törvényes jogalapot, melyen a polgári község összes lakód és birtokosai egyenlő arányban és kötelezöleg hozzájárulnak a felekezeti iskola fenntartásához, amennyiben ennek költségei a községi költségvetésije beillesztetnek. - Hevesvál megyében a/.oii szerencsés helyzet találkozik, hogy a legtöbb községlien a polgári község a hitközséggel ugyanegy; <z okból a polgári község minden különösebb rábeszélés nélkül elvállalta, illetve jogfolytonosságba helyezte a felekezeti iskola fenntartását, s ezen községek legtöbbjében csakugyan ily alapon vezettem keresztül az iskolai fejlesztési t ;írgya 1 á sokat. De némely községben sem a oaaonica visitatio. sem a községi költségvetés nem nyújtott alapot arra. hogy a polgári község a róiinai katholikus iskola fenntartóién] kötelezöleg megjelölhető let! volna. Ily községek iskolaiig .'ének rendezésénél kiindultam a törvény 11. |-ból, mely a hitfelekezeteket feljogosítja, hogy iskoláik felállitására és fenntartására hiveik anyagi hozzájárulását a .saját képviseleteik" által meghatározandó módon é-s arányban igénybe vehetik; s minthogy a katholikus hitközségekben a képviselet még rendezve nincs, irányadóiul vettem az lH7ti. évi 22. t. CZ. 9r 19< SS-ait. valamint ez alapon a püspöki kar által kiadott szabályzatokat, melyek szerint a római katholikus hitközségekben az iskolaszék tekinthető iskolaügyekben a hitközség képviseletének, tehát ezen testület .jogosított a hitközséghez tartozó összes lakosok és birtokosok anyagi hozzájárulását tekintet nélkül arra. vájjon a birtokosok helyben laknak-e igénybe vonni akár uj iskolák állítására, akár a létezők teljesítésére. — Ily községekben tehát a/ iskolaszék határozott az iskolák anyagi ügyeiben. Megállapította a hozzájárulás módját és arányát. de a polgári községnek minden közrevonása nélkül. Mindkét irányban keresztül vezetett tárgyalások eredményét a közigazgatási bizottság. — ennek határozata ellen közbevetett telebbezések esetén pedig a közokt. miniszter hagyta jóvá t.'sak ily módon, melyhez még a törvényhatóság kitűnői érdeklődése és nagybecsű támogatása, valamint az egyházmegyei főhatóság meleg érdeklődése járult, voltam képes Heves vármegyében két év alatt a felekezeti iskolák törvényszerű rendezése tekintetében oly eredményt elérni, mely méltán követendő példaként állítandó elő. — 1888. és 1889-ben ugyanis kerek »in ezer forint költséggel építettek községeink új iskolákat, javították a meglevőket : ugyanezen idő alatt összesen ti2 új tanítói állomást szerveztem, melyek összet évi javadalma kerek 24 ezer forintot t-sz ki. Ezen szervezések költségeit kizáréilag az illetői községek viselik. A regálé kártalanítás alkalmából a községek által népoktatási czélokra lekötött töke 67.504 forintot tesz kl. Vége köv.i Pápai Level. Pápa mini világváros. Uj intézet. Msásn Troubadour. Hég séf) medve. líástya-cursói szilikor. Hit '/>•;.•« ami i<i'i:, uz igazi En it elhiszem, hogy uz ángliusnak ie megvan u ///'»./'/ feszté, u mi muftit ciliimit. IsMM m liiit az j/íéi/(s Muni csak vakonatúras <» mi ayőnyö~ rüsiges Papa varosunkhoz képest. Mar persz< a mieé ui'ijil írsz! Sem említem u:t, hogy egyszer artézi kutat — akartunk tárni, hagy aspkaltirnzni is akartunk, hemg must mag ••/.:. már megint a takör előtt állasz? kticaka megretten, a kulcsot leejti — zavarral.) — Nem mama — nem bizony-bizony uem . . . ilzgatottat ár-kel a szobán keres/tul. | Hogy • gijeszti as embert ez a csut kis mama! (Az • gáll örömmel.) Mégis esak csókolni való t-i az én aranyos jó mániám! Tessék . -• tatai t késaoamlsi könyvolvasással elssalaattottem volna a legjobb alkalmat. I te most még nem késtem el, tartsuk a a kémszemlét' Az óra kilencre jár. Ar itíurak is feh-hredtek nagy álmaikból, ha ugvan •ak. Irt sassiroznak el az ablakunk alatt. .Nemelvikuk miiven álmos — fogadni mernék . .szaka megint volt egy kis muri. — Ne ia ragadják Tudom én, hogy mulatnak ónok tisztelt iriuraim. Két decire mennek a korcsmába — rendisen l nem isznak többet — egy — hajtókára. 1 >e ez aztán igy tart reggelig, várhatja magukat odahaza a kedves mama, — vagy ha férjek lesznek az áldott jó kis feleség! Itt megy példán! Hezege Marczi — milyeneket ásit. Keszónöm barátom, hogy házastól mindenestol elnyelt, mérget merek rávenni, hogy az Ilonka ma éjszaka megint éijeli zenét kapott. Heh boldog is az az Ilonka. — Oh mert lehet-e felségesebb érzet, mint mikor arra ébredünk fel, hogy kedvenc nótánkat húzzák? Valami túlvilági érzet szállja meg a szivet. A vér felpezsdül az erekben s táucolva fut rajtok keresztül. S mikor a zenének hangjai elhalnak, a kellemes akkordok még sokáig csengenek fuleinklien. Suttogva dúdoljuk kedvenc danánkat, de csak a paplan alatt, — hogy a mama meg i.e hallja. S a puha vánkos — az egész ágy mintha elkezdene alattunk ringatózni. — Elbűvölő szender lopódzik szempillánkra. Fent járunk az egekben s megálmodjak a fénylő menyországot Ah egyszer már én is álmodtam ilyen szépet! Délután az Ilonkáéknál mulattunk, voltunk ott sokan. Persze engem a Béla mulattatott. — Kpen a nótáinkról beszéltünk s én — példálózgattam előtte, hogv* melyik is az enyém. Ks richtig reggeli 4 óra tájban mire ébredek fel? húzzák — bizony-bizony art az én nótámat húzzák, egyszer, kétszer, háromszor, — szerettem volna érte megcsókolni art az aranyos Bélát — és szó a mi szó, meg is csókoltam, azaz csak a képmását. Jaj édes Istenem mindjárt észrevettem, hogy valami nagy bünt követtem el. — még most is kipirul mind a két arcom, ha reá gondolok, de-de hát nem bírtam parancsolni a szivemnek klikk, klakk, klikk, klakk. kalapált, mint egy poroly, nem, ugy zúgott, mint egy vashámor. Lekellett akasztanom nyakamról medaillonomat, mindig ott hordozom. — odaszorítottam kehelemre, — megcsókoltam százszor, ezerszer, vagy tán még többet is. Pedig hát az a csúf, csúf Béla nem érdemel egy fél csókot sem. Reggel a mint felébredek ott settenkedik körültem a Náncsi: ,,Tudja-e a kisasszony, ki hozta az éjszakai muzsikát?"— Tud . . . azaz, hogy honnan tudnám? „Hut hát az az izé soha sem tudom a nevét kimondani — a Puffancs Kázmér tekintetes ur. l'gyám! még egy pengő tallért nyomott a markomba, csakhogy kisasszonynak megsúgjam." Ah a szemtelen, hogy mer ö nekem éjjeli zenét adni, amikor tudja úgyis, hogy nem szeretem az — éjjeli muzsikát f Különben az az ember még egyszer nem jól jár velem. Na tessék, hogy mereszti fel szemeit az ablakra. Oh te kiállhatatlan majom! — Olyan festes akár csak egy régi módi iatermiirder lenne. Különösen itt az ablak alatt, hogy kihúzza magát! Nem nézünk ki pedig tisztelt uram. Szerencse, bogy a roletta le van eresztve asm láthat be, én pedig mindent láthatok. Hiába fordulsz vissza holdvilágfejü salabakter, a herkópáternek sem pillantanék most ki. Nem ! — Mici kisasszony! — Ki szólított a nevemen? Jaj Istenem, csak a szivem dobbant olyan nagyot. — Mondja csak, senkinek a kedvéért sem tekintene most ki? Tegyük fel például, hogyha most az a csúnya Béla . . . mi! — Nem, még érte sem, - különben is Béla nem senki, hanem — ugy-e — valaki? Ah, megcsíptük a kisasszonyt, megcsíptük, tehát a Béla . . .? a Béla ... De szabad kérdenem, rokona magának az a tisztelt uri ember, hogy csak ugy — Bélának szólítgatja? — Egyszer és mindenkorra megtiltom ezt a bizalmaskodást! Értette. Nézze meg az ember, talán már maguk közt pertu is vannak. Mit mondott, hogy ugy is a felesége lesz. — Felesége? Ki ne mondja még egyszer azt a szót. Hátha véletlenül meghallaná a papa, vagy a mama. Fgy-e fél, drágalátos kisasszony? Es ha meghallaná? Na, ugy jaj lenne a maga bozontos kis fejének! Ki is hallott ilyet, a mama tudta és beleegyezése nélkül viszonyt kezdeni egy fiatal emberrel, a ki . . . Na hát, kinek lehet ellene valami kifogása. Nem szép? nem csinos? — hisz olyan csókolni való az a csipetnyi kis bajusza! — a tartása egyenes, a járása módos, tánoclni ugy tud, hogy szinte repül, — arany a szive, gyémánt a lelke, — az egész ember egy megenni való cukorbaba. S lám-lám, az a papa mégis, hogy meghidegedett iránta. Mi is lehet ennek az oka? Nem korhely, nem lump, nem kártyás, szüleit tiszteli. — Megvan — óh, én buksi! most jövök rá, hol a bibe! Tehát a titkos konferencia a papa és a mama között azért volt a minapiban, a mikor megleptem őket. Hahaha! Szegény Béluskám! — A papa komolyan járt-kelt a szobiban (matatja), bodor fost karikákat eregetett öblös pipájából s dörmögő hangon ezeket mondta: ..az a szerencsétlen fiatal ember telikre teszi egészen jövőjét. — most már lehetne ispán — vagy talán tisz'tartó valamelvik uradalomnál s egyszerre csak minden alapos indok nélkül leihagy a gyakornokoskodással: persze az e fajta városban növekedett selyem gavallérnak nem fogja a foga a falusi életet. Inkább itthon lebzsel a szülei nyakáu. Az ilyen urnák született dologkerülo j.erszónákból lesznek aztán — hogy is mondta? — társadalmi életünk mihasznái." Ejnye papa, heh hamar kimondtuk azt a drákói szigorú ítéletet, hiába, mert a papa nem tudja, a mit én tudok, hogy az az uradalmi ispánság, a mely Bélának volt igérve, egy kis ráadással van összekötve, még pedig a tiszttartó ur legitjabbik — de azért már XXX-on túllévő leányának — ici pici kezecskéjével már pedig ez igy igen drága ispánság lett volna! Hohó, de nem oda Buda! Ebbe már nekem is lenne egy kis beleszólásom. Inkább várok még tiz esztendőt, mig a Béla tisztességes álláshoz jut s elvehet, de megmutatom, hogy az a tiszttartó kisasszony hoppon marad. Igen, igen papa, truccolni fogunk egymással. Ünnepélyesen kinyilatkoztatom, hogy nekem Bélán kívül más senki sem kell. S ha ő nem lehet az enyém, rémítő dolgokat fogok elkövetni, például magamra öntöm az égő petróleum lámpát, — vagy — vagy — kitekerem a papa kedvenc kanári madarának a nyakát. Serami kifogás tehát papa és mama, — mert én borzasztó is tudok lenni. Nézzetek ide (letérdel): mint egy tizenhat éves ártatlan hajadonhoz illik, ezennel megkérem a Béla kezét — leányotok szamára. Megkérem? nini erre még nem is gondoltam. Mi jut az eszembe, mi erről még <?ohaaeia beszélgettünk; ő mondta ugyan már aé< kein ezerszernél is többet, hogy — szeret, hanem a kezemet — az élhetetlen fráter — még egyszer sem kérte meg. Már kérem ás son édes Potyondi Béla ur. ez nem volt szép magától. Hátha maga esak bolondit engemet? Az efajta ugri-füles fiatal emberektől nagvon is kitelik, hogy kijátszák szivünk legszentebb érzelmét. Igen, hát igy vagyunk ? Na várjon csak. hallja maga — társadalmi életünk mihaszna perszónája. En magát azért a megbocsáthatlan figyelmetlenségéért — uem gorombaságáért — agyon fogom szekirozni. Jöjjön csak erre iaz ablakhoz szalad). De hol is késhetik ilyen soká? Jaj, úristen, csak most vezéreld erre lépteit. Nem is köszönök neki, vagy ha igen, olyan fanyar lesz a mosoly ajkamon, mint az éretlen vadalma. Bravó! éljen! valahára előtűnik boglyas teje a láthatáron. Látlak jó n-adár! látlak! Milyen epedő, sóvár szemeket vet az ablak felé. Fogadom, ezt a rolettát szeretné ezer darabokra tépni, hogy semmit se láthat. De mi lelte ezt az embert ? Egy idő óta oly szomorú volt 8 most csak ugy sugárzik arca az örömtől, Valamit szorongat kezében. Ni, megáll . . . haboz, visszafordul, egy gyerekkel beszélget azt a bizonyos valamit átnyújtotta neki. Nini, hiszen az egy levél. Ah, tehát ezt is megértük tisztelt uram, maga az én tudtom és beleegyezésem nélkül mással levelezget. Persze, nem is tudnak magok egyebet, csak kijátszani, megcsalni, sirba tenni bennünket. Várjon, ha maga ugy, en is ugy, leülök azonnal s tüstént irok levelet, szerelmes levelet én is, — csakhogy jaj lesz akkor magának . . . De mi ez? a gyerek egyenesen erre tart. Tehát, Jézusom, az a tökfilkó most bizonyosan nekem ir. Szent isten, elvagyok veszve, a mama elevenen megsüt, ha kezébe kerül! Nem! Nem! Mit tegyek? Fram segíts, már hallom a lépteket... megvan, hátha
