Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-07-06

így aa ünnepély közvetlen tényezőivé tenni. Az ismert programmá éa fővárosunkban mar többször rendesett népünnepélyeken kivül különös súlyt kellene helyezni u) 11,11 korbeli játékok bemutatására; hí lovagjátékok rendezendők; ••> cigányzenekarok hangversenye; • Ii a vétó- alkalmas terein és a zöldben mulató- ét tánczhelyek létesítendők, melyek vasárnapokon kizárólag • nép által vétetnének igénybe; ezekkel kapcsolatban szórakoztató látványosságok, versenyek s egyszer-kétszer például wyifatses - i,, rendezendők a munkátosztály asám.ii a: ii áisztüzijátékok a zöldben és lampi • .a,,- menetek a városban; h kivilágító* a város főbb ntcsáin • ezzel kapcsoméban tűzijáték. Az állami admiuisztráczió behozatalával, az állami és társadalmi érdekek helyes egybefoglalásának megoldásával u fiirri'iti/li itú.ságok önkormányzati hatéekörH tenki tem nkorja megsemmisíteni, mert e kettő nem zárja ki egymást, sót megállhatnak együtt." Kste Bezerédj tiszteletére bankett volt a „Koronában." *lo*i la ríják a nemzet középiskolai tanárai e\i rendes kölgjfil-siik'i. \/ ország intelligentiája megérdemlett érdeklődéssel kíséri aagyfoat'ssagu lanáfitktriátaikat, •aljaknak a ha/a érdekében, teljes sikert kivan. Bezerédj Viktor mm. taná, Veasprémlemondó képviselője, muh vasárnap délután •'> órakor a városház erkélyéről nagy tömeg jelenlétében tartotta meg beszámolóját, melyet a hallgatás viharos éljenaéssel fogadott. Beszámoló beszédébon helyesen mondta Bezerédj, hogy: „Közigazgatási szervezetünk tóhiánya abbas áll. hogy törvényes intézkedéseink tbgaastositáas legtöbb esetben végső Ukssj a községi közigazgatásnál részben az erők elégtelensége, vagy a felügyelet és ellenőrzés nem kell., tel esitése folytán hajótörést szenved. 8 hiába hozatnak meg a jó torvények s IK>táttaftaah ki s Ugcsáhnartbb rendeletek, ha ások kellő végrehajtás helyett papíron maiadi ak Hsahályul állítandó fel, hogy «* közönMNtniiiiiiiiii részén biztositamlo oly jogkör, mely,,. ( megfelelő ellátására kéjtes, de ne bizas-ui.tk reá oly funkciók, melyek szellemi és anyagi erejét meghaladják s melyeknek terhe alatt összeroskad. Az autonómiának nem ránt látásaiéi, haoeiu a batái v oaal kellő megállapításáról vau ss&j mslyea Indul az államérdek sikeres vé ilelme tekintetéből • községek autonómiája a • i ven\ hatóságokéval szorosabb kapcsolatba ho—dé. Kívánatos, hogy a törvényhatóság áS kftsság köst az összefüggés bensőbbé té•••--••k. hogy a k •z.-eg ne érezze magát idegennek a törvényhatóságban, s ez viszont viseltessék érdekkel a kézség sorsa iránt. A törvényhatósági közigazgatást illetőleg különbség teendő u megyei és városi törvényhatóságok i /• H mig a megyei Ifis»és)jaaléaáguhbas a hatályos önkormányzat kifejtése mellett nemzeti erdekeink védelme szempontjából az állam és törvényhatóság közti kapcsolatsak szolosabbia luzését elengedhet et lennek tartom, a városi törvényhatóságokat illetőleg, szabad fejlődésük biztositása czéljából az onkormánvzati got lehető s/ebs alapokra kdrtotondőaah Velem. = Az egyforintosok forgalomból kivonása alkalmával előre látható nehézségek csskug) an bekövetkeztek. Teljes lehetetlen az. hogy bármily pénznem egyszerre vonzások ki a nyilvános é-s hivatalos forgalomból. Állami hivatalok adói és postahivatal a pénznek nyilvános forgalomból való kivonása után még néhány hónapig kötelesek volnának a régi pénzjegyeket elfogadni, mert igy anélkül, hogy valakit mulasztás terhelne, ki van téve különösen a szegényebb osztály veszteségnek. Hogy konkrét esetet hozzunk tel: a d i bírói július 1-én behozta az adót, melyet <í természetesen június 30-ikáig szedett be s a helybeli adóhivatal nem levén erre fölhatalmazása a régi egyforintosokat, melyek még nap nyilvános forgalomban voltak, visszautasította. A pénzügyminister intézkedett, hogy mindazon adóhivatalok, Ind pénzügyigazgatóság is van helyben, a régi egyforintosokat még másfél évig elfogadhassák, • az egyszerű nép érdekében óhajtandó volna sőt kötelesség ezt az intézkedést <t: Setze* adóhivatalokra kiterjeszteni. Egyet mást a bécsi erdei- és mezei gazdasági kiállításból. liéesben való rövid tartózkodásom alatt alkalmam volt az ottani mezei- és erilei gazdasági kiállítást megtekinthetni és mondhatom, hogv kellemesen lepett meg annak gazdagsága ágy a kiállított tárgyakban, mint azok sokféleségében és érdekfeszítő összeállításában. Látni vélem azonban, hogy olvasóim közöl sokan fejüket rázzák, ás B eziui után Ítélve, nem lógják elképzelhetni, mi lehet érdekes ezen kiállításban arra nézve, ki ugy a mezőgazdászaiban, mint az erdészetben laicus. és kii eme dolgok nem érdekelhetnek, már esak azért sem, Baerl no. A dolog azonban nem igy van: mert eltekintve attól, hogy oly tárgyak is vannak a kiállítottak között, melyek a mezei- és erdei gazdasággal semmiféle, avagy esak laza o.-zszefúggésben vannak, a kiállítás egész teljességében is leköti ligvelm ;nket és ismeretekben gazdagabban hagyjuk el eme nemcsak a szemre, hanem egvszersmind az. értelemre is haté ki állítást. De térjünk tárgyunkra. A kiállítás helye a bécsi praterben levő „rotunde", mely óriási épület az. olvasok Bagyobb része előtt Úgyis ismeretes a korábbi kiállításokból. - - és az e korul levő szabad tér, mely parkká átalakítva, a legkedveltebb beivel, egyike. A déli kapun bemenvén, már a bejáratnál szemünkbe, ötlik a nagy luxussal berendezett pompás császári pavilhtn, mely sejteti velőnk ama látványosságokat, melyeket BSen cotoosalis «pulet magában rejt. A esászári pavilloB jobb oldalán kezdetét veszi a magyar kiállítás, melv télkor alakjában húzódik tovább és a kiállitásnak egyik legszebb és legérdekesebb része, (iabouaneinüek, hüvelyes vetemények, széna és sok más termény, melyekben hazánk oly gazdag, váltakoznak egymással: sőt van Kittéi tornyunk is, csakhogy „paprikaalakjában. Örömmel látjuk továbbá azt, hogy mily óriási lendületet nyert hazánkban a selyemipar, mily sokan foglalkoznak a selyemhernyók tenyésztésével, és a kiállított selyem mellett fekvő könvvekböl és csinos tabellákból megbizonyosodhatunk, hogy nun megvetendő mellékj 'védelmet hoz ezen iparág culti válása a a vele foglalkozóknak. Különös figyelmet ér demel azonban házi iparunk, és ebben is kiválóan a női kézimunka, mint a mely az illető niiinkásnóknek ilynemű munkák iránti tinóm Ízléséről és képességéről ad tanúságot. A kiállitott munkák, mint p. u. függönyök, hímzett zsebkendőik. -— melvek selyemmel vannak ki varrva, milieurok stb. oly csínnal és gonddal vannak dolgozva és oly pompások, hogy szinte fáj a szivünk, hogy nem mondhatjuk sajátunknak ezen tárgyakat. Sokat Írhatnék az ügynevezett ..kalotaszegi vsrrottssról" is. mely e kiállításon szépen van képviselve és mely Stefánia tróoöfökösnő megéidemlett dicséretét is elnyelte: de ezek—t. plvasónőim elolt úgyis ismeretesek, és élénk emlékezetükben lóg még lenni ezen varrottas, a pápai leány egylet sikerült kézimunka kiállításából. Csinos colleetiv kiállítása van lfoson, Komárom, Somogy, Nyitra, l'est-Pilis-Solt-KÍSKun stb. megyéknek: sőt megyénk is képviselve van egyes küllitók által, igy városunkból Tancser nr által, kinek csinos készítményei bizvást kiállják a versenyt bármely ilynemű gyártinányiiyal. Nem kevésbe meglepő Ausztria kiállítása, hol mezőgazdáinknak elég alkalmuk volna ismereteik gyarapítására, különösen a gépgyártás terén tortént javítások hasznos tanulmányozására. Ausztria házi iparáról élénk tógáimat szerezhetünk magunknak, ha a sokak által látogatott park ..< •esterreichs Hausindustrie" feliratú pavillonjába megyünk. Itt néhány primitív és nagyi-ti is egyszerű tárgyak kivételével: nagyon sok figyelemre méltó dolog van, melyek között ismét a női kézimunkák kiváló helvét foglalnak el. K tekintetben elismerést érdemelnek a steier munkásnők, kiknek disz.es tarka hímzései, közönséges vászonra dolgozva, méltó feltűnést keltenek. Da a nők irigységét különösen felkeltik ama művésziesen dolgozott csipkék, melyeknek nagyobb része krajnai nők által készíttetik és melyek nagy ki lendóségnek öl vendének. Sajnálkozunk azon. hogy a esipkeverés (klöpplizés), melyekből gyönyörű munkák láthatók e kiállításon, hazánkban nein lesz kellően felkarolva a nők által: de hogv az egyrészről a bécsi nők által mennyire kedveltetik, másrészről pedig mily veszélyes a léniákra nézve, legjobban Mustrálja az. általam tapasztalt következő eset : Kgy mellettem álló no hoszszasabban nézegetvén ezen klöpplizésj munkákat , hirtelen férjéhez lordul azon szavakkal, hogy nem volna-e ellene, ha ő ezen neki különösen megtetszett csipkét megvenné: az. udvarias férj, mi természetesebb, hogy helyeselte drága felének ezen óhaját és azon Ürügy alatt, hogy tulajdonosával az árban kivan megalkudni, kiosont a pavilloab&I. A nő hiába várta vevésre kész férjét, mig végre észrevevén a cselt, ö is távozott a pavillonból, melynek bejárata előtt férjét egész nyugalommal szivarozva találta, ki hogy mely inódon menekült neje szemrehányásai elöl, annak megmondhatója nem vagyok. Legnagyobb vonzerővel bir azonban az. este !» órakor működő „fontaine Inminoass" (világité km 1. Es a park közepén levő mintegy 90 méter átmérőjű bassin, melyből a víznyomás és eleetromosság következtében 13 hatal mas vizsugár szokel fel óriási magasságba, különféle szint játszva és kísérve a körül álló ezrekre nieiiö tömeg csodálkozó felkiáltásaitól. oki. ipar tanítónő. Egy kis polémia. — Fővárosi levél. — Van a mi tudós akadémiánknak egy drágán síibventionált havi szemléje, a ..Budapesti Szemle" és annak busás honoráriumon szerződött iczi-piczi szerkesztője: - világrenditö Gyulai l'ál úr, ki mióta főrendiházi tag lett, két bölcsészeitanulót állítólag azért buktatott meg, mert a vizsga alatt öt elfelejtette méltóságolni. Es az iczi-piczi Gynlsi l'ál nagy hatalom volt sokáig l'.udapesteii : mig végre aztán az országházban neki ment ennek a felfújt nagyságnak, Fenyvessy Ferencz. Soha olyan hóinéri kaczajt az országház nem látott, mint a minőt Fenyvessy provocált, mikor apróra bonczolgatia a Házban az apró (iyulai Pált Akkor aztán lassanként kisült, hogy bizony — kicsiny és kicsinyes emberke ez a (iyulai l'ál o Méltósága. AaÓtS (iyulai szemlátomást fogy akár csak a Helgoland szigete, azon különbséggel, hogy Helgoland legalább még kell valakinek, de jó (iyulai l'ál úr bizony már senkinek sem kell. Mert a magyar ember elvégre is megutálja a vakond politikát. Megutálja azt a silány törekvést, hogy egy embernek csak egyedüli czélja legyen például, folyton és folyton esak Jókait, a nemzet legnagyobb íróját gyalázni. Megutálja azt a silány felfogást, mely az academia köpenyegét használja tel saját önző irodalmi ezégéi kedésére, s mely ha valaki neki nem tartozik az ö kétes értékű klikkjéhez, azt mindjárt ledorongolja. Szerencsére, tiszta szerencse, ha valakire jó (iyulai dühös, mert az ö dühe csak — irigység. A ki bárhol valami sikert tud télmutatni, az ne számítson (iyulai ur elismerésére. Hátha még a mellett valaki, még Jókait is tiszteli és szereti is. mint p. o. fenyvessy : s hát ha valaki utoii- ut leien nyíltan agyonmeri bosssantgatni (iyulai ur 0 Méltóságát, mint, p. o. fenyvessy: nos akkor (iyulai ur addig nem tml aludni, inig epéjét saját, külön Szemléjében ki nem öntötte. Innét van, hogy Fenyvessy ferenez akármi röpirattal jelent meg a tudom ínyos közéletben, (iyulai urat a méreg fogta el. S pláne most, mikor fenvvessy a görögnyelv tanítása kérdésében, senkitől meg uem tagadott sikert is tudott felmutatni. A Szemlének esak e napokban megjelent száma foglalkozik fenyvessynek a n

görög nyelv tanításának kérdésé"-ről irt, s általán elismeréssel fogadott, könyvével, f.z is jellemző, hogy mikor //"',- rég meghaladott és megoldva van a kérdés, akkor ir (iyulai úr ismertetést. S a mi még inkább jellemző, hogy a „görög nvelv tanitásának kérdéséről-' irt ismertetésben minden ok nélkül egyet rug Bartók La jóson, kinek pegazusát., rosz gelé"-nek, neve;, el. Csakhogy ez a ..rosz gebe- basságóldta már az egész Magyarországot és sok versenyt nyert meg diadallal, dicsőséggel: mig ellenben Gyulai ur megvénhedt öszvérének — Bgy látni — hiába ád abrakot a tudós •csdemia ' A tudós szemle tudós ismertetése való bau az elfogultság legbutább szüleménye. Ott van mindjárt az elején az a tétel, mely igv szól. hogy ..feuyvessyról nem tehető tél. hogy parlamenti bokros teendői mellett most n,- . külön a görög nyelvet is ugy megtanulta, hogy Lnkiaaosból fordítson is.- De hiszen épen ezzel akarta megmutatni fenyvessy, hogy in a, kell görögül tudni és mégis lehet ismerni a görög Írókat — fordításban. Hát tudja meg (iyulai ur, hogy Kukiánosnak kérdéses műve régen le van fordítva és hogy ezt a fordítást idézte fenyvessy (iyulai ur nem igen tud ,u, gólul, mégis irkál-tirkál és mond nagyhang Ítéleteket Shakespearról; semmit sem tud mi szul, mégis ismeri talán Vi Puskint: norvégul még hallani sem hallott, de azért szeret Biörnsonrol beszélni Ks a többi, ás a többi .' Ilyen alapos „ismertetések" szoktak megjelenni (iyulai ur 0 Méltóságának nagyképű Szemléjében, persze mindig - névtelenül. Hanem a névtelen lovag atylusából már ns gyon kitűnnek a — szellemi lágyulón elpalástolhatlan ismertető jelei, s ekkor mindenki tudja, hogy a névtelen czikknek nem kftkel más szerzője, mint maga a tisztelt Szerkesztő Ur, kit különben az Ur Isten jó kedvben, bőségben még sokáig éltessen .' t. f. TÖRTÉNELMI NAPTÁR, Ötödik évfolyam. — A Pápai Kapok számára irta TIBOLO ÖZSKH. Julius. hó ii. — 153."). Morus Tamás bíborunk, hires tudós ás államférfi VIII. Henrik angol király j aramsára a fowerben kivégez tetik. Julius hó 7. —- I76S. Alkar dános, ke gyesrendi tanár, természettudományi, nyelve szati. hittaiii és egyháztörténeti író; születik Magyar < K árott. Julius hó 8. |is4M. Kossuth Lajos Budapestről azon kijelentéssel távozik, hogy legfolebb két hé múlva ismét visszatér. Julius /ói !'. — 1 13!'. a tlórenci zsinaton Olaszországban] a latin és görög egyházak egyesülése kihirdettetik, holott es napjainkig imég csak jámbor óhaj. Julius Aó In. — 1600. Erdély kormányzását Ifibál oláh vajda magához ragadván. (i vulatéhérv árott országgyűlést tart s a rendektől magának hódolati esküt csikar ki. Julius ln'i II. — 1863. Mexikóban a nemesek gv illése a monarchiát kikiáltja s a mexikói császári trónra Miksa osztrák főherceget kijelöli Julius hó 1'.'. — 1897. Margit királynő alatt I'ánia, Svédia és Norvégia szerződésileg fal marban egyesül. illil i

1 III. Ilirtlftiiu'iiv. 8601. |S!»l I. ikt Közhírré tétetik, hogy a pápai, zirezi és enyingi járás területein többrendbeli hidak épitése és javítása válván szükségessé, erre kir. nyugalmazott tábornok által ez előtt néhány évvel értesültem. Ennek tulajdonítható kétségkívül, hogy mind nyelvre mind szellemre nézve ez volt a legmagyarabb huszár ezred, melynél a magyar nyelv némileg hivatalosként is szerepelt, a mennyiben még az Isis-ik évet megél. .Z" idolii-n is az obsitnak nevezett el1 sátó lev.dek kétfejű sasos pecsét alatt Ugyan, de magyal- szövegű, s tisztán magyarul kitöltött nyomtatványokon lettek kiadva. Ilyetén, Széki Gróf Teleki Ádám idökori esered parancsnak magyar aláírásává] kiállított elbocsátó levél l«44-ben kezdődött bivataloskodásoni alatt nem egy fordult meg a kesémben Folyt, kőv.i Kérigon. — líreton lependa — Vége. | IV. Maiiaiieeh minden éjjel átment Kériironhoz, a ki az osztatlan szerelem gvőnyörében nszott. Öröme nagy volt. boldogsága végtelen . mégis szomorkodott. Titka nyomta öt. a földgömb sem lett volna elég nagy. hogy elbírja. Hogyan! szeretni, szerettetni és nem mondhatni el senkinek. A szív titkát nehéz elviselni. Akarata ellenére e szavak tolultak ajkára. Kiment a mcsöre éa ott a földre feküdve kiáltá az árnyaknak : Szeretem Ifárianrrhii ! Ibi bárányka! látott, mely az utakon az illatos fii vet vagy a bokor gyönge rügyet rágicsálta, felé- futott s oda kiáltá: Msrianeeh szeret! A tolót te elrepül.', madárnak azt monda: hfarmnech minden éjjel eljön barlangomba. Mialatt a parton szaladgált s a dagály eljött nyaldosni lábait, megtisztítani a Z'.'Mes. mohától: ö letérdepelt a lenyes köre. két kezébe tajtékot emelt s azt szálához vitte, annak suttogva szerelmese nevét. Arnyak, bárányok, madarak a a tenger habja titkos bizalmasai, híven megőrizték Kérigon titkát. Jie öi magát fojtá. Oh! ha elmondhatná azt egy másik léleknek, egy barátnak, ki részt venne örömében! Kgy esős napon <'ornic a pásztor, hogy fádé] alá jusson, a Kérigon barlangjába menekült. Miután „Adjon isten

a-t köszönt, ama kii télé- ment. melyen Ifsrianech szokott nyugodni. Kérigon egy perez alatt eléje szaladt és nem hagyta öt leülni : Nem ide monda, nem ide! ez a hely az. a hová ö az utat kipihenni jő . . . Hirtelen megakadt. Ki? ö? — kérdé a pásztor. Kérigon néma maradt. — Nos. felelj, momld. szeretőd van talán? Xo nézd már, a titkolódzó! — Ifiért ne? Nincs megtiltva. — Nincs, persze hogy nincs, csakhogy sohasem mondtad és nem látta senki. Nem vagyok kérkedő s nem tartom szükségesnek az egész vi híg előtt kikiabálni. BoSZ dolog, ha az ember elrejtőzik, mutatja az én esetem: az egész világ azt mondja, szeretem Mariancehot és el fogom óit venni. Marianech! kiáltá elsáppadva Kérigon. Nos igen. .Mariaiiecbet az öreg Noel leányát. | )e te egészen elsáppadtál. mi bajod van? Talán ö . . . — L gy, ö is Marinech. sok ily név van a Kerber vén és Peumarchon. A szüzek neveit tisztelik itt. •— Igaz, és mégis az enyém szebb, mint a legszebb szent. — Te csak kérkedel. Könnyű azt. állitnod, ha nem mondod meg a nevét. (Jsunyáuak kell lennie, mert elrejted. Ha (ismernéd, nem beszélnél igy. .Mondd meg az atyja nevét, nem árulom el senkinek. Soha ! Akkor hazudsz. nincs szeretöd. Megesküdtem, hogy megőrzöm a titkot. Ha csak e miatt titkolódzói, ugy bátran megmondhatod. Nem mondom el titkodat senkiink. Igazán ? (ily igazan, minthogy ('ornic a nevem! Elmondtam a szellemeknek. Oly néma lessess, mint ők? — Olyan. Elmondtam a bárányoknak, a madaraknak, a tengernek Vigyázol titkomra, miként a tenger, a madarak és a bárányok ? — Kgészeli ugy! Oh, megi'úladok ; titkom aj kamtod szivemig visszahullámzik. Egek a vágytól, hogy boldogságom bizalmasává tegyek egy barátot: mert ha tudnád, hogy egy I halandó sem érdemes reá éa ő engem sze- ; r.t : ide jön. én szivemre szoríthatom, oh ! szeretjük egymást! Nem mondod senkinek ugy-e? En bíztam benned. Nem mondtaill-e el jegyesein lieV'ét ? A kit én széfetek. Hein Vehetem el. ö magasan áll fölöttem. Mit mondasz még fin? tahin bizony egy királynő? Félek, mert gyöngeség a mit most teszek : azt mondhatnám, kísértésbe estém. — Nevét mondd, a nevét! — Nos! — Nos? Kérigon Kornic füléhez hajlott. — O urunk Hugues bánva, Guenolé de Kerberve uraság jegyese. Erted most ? Comic iszonyatos nagyot kiáltott és ördögi nevetésben tört ki. — Ez az! - kiáltá ah' ez mulatságos ; most értem hallgatásod okát, ah! ah! nem adod alább! Az uraság leánya szeret téged ós ide jön ? ez a legmulatságosabb az egészben. Hogy fognak nevetni a faluban, ha elmondom ezt a történetkét. Te elmondod titkomat ? Hogyne! még meg j

s toldom. Nyoloz napig fogunk szerelmedről beszedni. Megesküdtél, hogy Bemmit sem mondasz el. Te is megesküdtél. Hogyan kívánod, hogy é'n Őrizzem meg titkodat, ha te magad nem őrizted meg é-s ez még hozzá nem közönséges titok. Te esak ijesztgetsz Comic. Nem mondasz el semmit ugy-e ? De igen. igen. Oh, é'des Cornicom, kihez bizalmam volt. nem tudod, mennyire kért. hogy eltitkoljam. Jegyese megöl. Álmodtál, az egészet álmodtad, igaz. lehet, álmodtam; őrültség az egész. Dicsekedtem, de ne szedj semmit. — Mint egy álmot, csináltál magadnak egy mesét, ez költészeted. Milyen fontossá teszed magad ! De igaz. ö szerit engem és én szeretem öt. Ha beszedsz, hírbe hozod öt. [gazán, ez nagyon mulatságos. Időt vesztek, ha itt maradok. — ('ornic megindult kifelé'. Kérigon ekkor lábaihoz vetette magát, átölelte térdei! • — Ne leplezd le titkomat ('ornic. kérlek! Mit kívánsz? Nekem nincs semmim, de Marianech gazdag, kérek tőle valamit, ékszert a jegyesednek, pénzt neked. Bocsáss, nincs szükségem semmin', csak nevelni akarok egy kicsit; engedj távoznom. Kérigon felemelkedett s a kijárat elé állott. Megesküdtél nekem, hogy megőrzöd a titkot, melyet veled közlök; hittem neked, gyávaság volna tőled, ha másoknak elmondanád. Én gyáva voltam, IKll Illeg, tiogv midőn elárultam neked! Ksk nem szólasz semmit. Nem esküszöm semmire, engedj elmennem. Mondok valamit. Tudod, hogy összeköttetésben állok a boszorkányok és varázslókkal. Nem hiszek bonnök. Adjon isten! K pillanatban Kérigon rávetette magát a pásztorra é-s ideges ujjaival összeszorította tlVakát teljes elejével. Megakadályozom, monda. hogy titkom eláruld. Comic feleszmélve, védte magát Utolsó •hollétig: -Zeniéi felfordultak. arcza elfehéredett, lerogyott egy kiáltás nélkül. Az éj közeledett: a dagály nőtt. Kérigon a pásztor tértét karjára vette, és oly erővel, melyet nem tulajdonítottak volna neki, egyik szikláról a másikra ugrott a tengerpartig. Túl a Peumarchon a „Pokol kapuja' feh' tartott terhével. A nap véresen hunyt le a láthatáron. Halk léptek közeledtek a Kérigon barlangja felé. Kerbervei lányok voltak, kik eljöttek Kérigon titkát kikérdezni. A távolban két összefont árnyat láttak, az egyik mintha ment volna. A leányok reszkettek. A víz örvényt képezett. A kisértet egyszerre elt Üllt . Nem látták többé Kérigont futkosni a begyeken és a tengerparton. A jói asszonyok azt mondták, a rosz szellem elvette öt a földről az ördög birodalmába. Nyári éjeken, midiin a hold legfényesebben világitolt. fehér árnyat láttak a Kerbervé kastélyból kijönni, a leülni a peumarchi barlang ebati kora. Arra járóik, ne kérdjétek öt : összerezzen, de nem mondja el Kérigon titkát. Frattczidból.