Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-06-29

BÉTC két módhoz folyamodott. Először azon lelkes reménytől áthatva, hogy Ma­gvarország törvényhatóságai maguknak követelik a jogot, hogy a közadakozás­hói mielőbb létrejöjjön a szobor: a tör­vényhatósági hízottságok tagjaihoz egyen­ként és összesen azon kéréssel fordul, bogy minden egyes törvényhatósági tag nevére kiállított 1 írtról szóló nyugtát, az illető negye és szab. kir. város hizott­- igi tagjai kiváltják. Kz utón 90 CSW frt gyűlne he : és a szobor ala|> oly lendületet nyerne, hogy 1891 ben Magyarország ezeréves fönnál­lása ünnepén a nemzeti bálát a nagy ki­rály szobra előtt lehetne kifejezni, mint a ki ez ország európai jogosultságának legdicaőbb symbolnmává lett a nemzeti kegyelel emlékezetéhen. A másik ut pedig az egész közön­séghez fordulta E jelszó alatt : „Ssohrol Mátyás ki­rálynak a nemzet tilléreil>öl !- megyéröl­megyére, váróéról-váronra a magyar ki­rályság területén egy 10 krról szóló sze­rény szelvény indul útra és kiváltatást két minden rendű és rangú, nagy és ki­i siny, gazdag és szegény magyar polgár­tól. He elkel egy millió lo kros szelvény, a legszebb nemzeti eselekvényt hozza létre: Kolozsvárt, Mátyás királynak, az igazságosnak szülőhelyén. ?•-«/»/•<>/ állit fel, a porszemekből örök emiékjeit, halhatat­lan művészi alkotást létesít. A nemzet szivéből fogant a nagy király, a nemzetet tette nagygyá: a nem­zet adja össze filléreit, hogy a hála és ke­gyelet kifejezést nyerjen. Az a asnhnrhiitriteág kér erre min­den honpolgárt, mely már 90.000forintot teremtett elő a koslelkesedésből. Ne legyen oly hálátlan, oly kösö­nyős, oly feledékeny, a mult szent firök­ségéből magát kitagadó, honpolgár, ki nem járni a nagy király emléke megörökíté­sé hcs. Tudja a bizottság, hogy a gyűjtés minő táradsággal, minő teherrel jár, de bál nem táradott-e 38 évi dicső uralko­alatt mi érettünk az a lángész, ki­nek leje sugárzóbbá tette Szent-István koronáját, melynek mai diesö viselője itt Kolozsvárt, a nagy király asülőhelyén ki­fejezte legmagasb látogatásával kegyele­tét a magyar nemzet nagy királya iránt A kegyeleti.- intett. Értsük meg a t.-ii-éges példáti Fillért kér a bizottság ! Adjátok meg és Magyarország fennállásának ezer éves ünnepén a nagy király lovagszobra előtt zengheti a rault dicsőségét, emelhet ío­háasi a jövő dicsőségéért a nemzet. Az adakozóik nevét feltüntető szel­vénytömb a szobor alapjába fog behe­lyeZtettli. A hazatias adományok -Kolozsvár vám- tanácsához, a Mátyás-szobor szá­mára- csim alatt küldendők. = A görög nyelv pótlása Az orsz, közoktatási tanács f. hé lít-iki ülé­sén állapította meg véglegesen azt a tan­tervj avaslatot, a mely már a f. évi szep­temberben megnyíló uj tanévben életbe log lépni gymnasinmainkban a görög nyelvel nem tanulóik oktatásánál. A köz­oktatási tanács tárgyalásainak alapjául • gy a közoktatási ministerinmban tartott etnpiet tervezete szolgált, melyen azon­bsn lényeges módosítások történtek. A tanterv javaslat a következő elöiránvzatot állapítja meg a görög nyelv pótlására: V. oszt. a Bővebb szemelvények a magyar , prózair«')khól: pl. Kármán Kazinczy és Berzsenyi | levelek | Kölcsey. Salamon F. Lyrai szemelvények a elassikus iskolához tartozó költök müveiből /főleg Berzsenyi b; Olvasmányok Thukydides-bölj | ma­gyarul i. Görög államrégiségek, e) Rajz. Stilizált levelek és virágok, ó- l közép­kori sikdiszitmények rajzolása. VI. oszt. a) Bővebb szemelvények a régihh szónoki és történeti irodalomból: pl. Mindszenti, Pázmány. Zrínyi. Bethlen. Szalárdi, Cse­rei, Apor, Faludi, Mikes, h Az llias és Odyssea Imagyarul . (iörög hitéleti és ma. gánrégiségek. A görög művészet, e Wajz. Kenaissaneediszitmények rajzolása. VII. oszt. a Bővebb olvasmányok régibb köl­tőinkből : pl. Balassa, Zrínyi. Gyöngyösi, Csokonai, Kisfaludy S. b Aisehylos, Sophocles, Euripides egy-egy drámája magyarul , görög irodalomtörténet (köl­tészet), c) Diszitményi rajz architectoní­cus ismertetésekkel. Az ábrázoló geomet­riából a térelemek derékszögű ábrázolása. VIII. oszt. a Ujabb prózairodalmunk kép­viselői : pl. Széchenyi. Wesselényi. Köl­csey, Eötvös, Kemény olvaatatáaa. b Sze­melvények Platon-bóil és Aristotelesből magyarul |. görög irodalomtörténet próss l. c Hajz. Emberi fejek, majd egész alakok rajzolása. Az ábrázoló geometriából: a szögletes és gömbölyű testek ábrázolása. Miként e vázlatos tantervjavaslat mutatja, az előkészületek megtörténtek az ]HH'.\. XXX. t. ez. módosításának gyors életbe­léptetésére, melynek sikere iráni laicna és szakkörökben igen természetesen, nagy az. érdeklődés. Mi azt hisszük, hogy SS in­tézkedés sem általános műveltségünknek, sem szakszerű philologiai képzettségünk­nek nem fog kárára válni, hanem mind a két irányban örvendetes eredményt vár­hatunk. Azok a tanulóik, a kik a görög nyelvet nein fogják tanulni, meg fognak ismerkedni a görög classieusokkal B for­dításokban, a mire eddig kevés példa volt. Azok a tanulóik pedig, a kik a görög nyelvet tanulni tógpik. jobb philologusok lesznek, mert kevesebben lévén, egy CUT­suaban behatóbban foglslkoshstnsk a va­lódi görög stúdiummal, mint eddig. - A régi egyforintosok. Fi­gyelmeztetjük a közönséget, hogy a régi egyforintosok holnap még ss adóhivatal­ban kicseréltetnek. Iparkodjék tehát min­denki, akinek ilyen régi egyforintos még birtokában van ezt beváltani annyival is inkább, mert ezután már csak a buda­pesti központi adópénstár váltja be őket 1H(I1'-Íg. A gyenge és tompa elméjüekről. Irta SCHWARZ ADOLF. A XIX. század méltán nevezhető a humanizmus századának. E század huma­nizmusa már minden nemű szerencsétlen­ről és betegről gondoskodott. Nagyszerű: a kor igényeinek megtelelő, kórházakat épített, testi és lelki betegek számára. Palotákat emelt a vakok és siket némák­nak, otthont szerzett az aggoknak stb. ! Csupán a hülyékért, az emberiség .zen szerencsétlenéiért sokáig nem történt semmi. Csak az utolsó évtizedben támadt az eszme Frim Jakabban intésetet emelni, mely a gyenge éa tompa elméjüeket, ré­szint oktatás, részint ápolás végett ma­gába fogadja a ezélból, hogy előbbiekből j lehetőleg hasznavehető embert neveljen. utóbbiaknak pedig otthont szerezzen. Ott­hont a természet ezen mostoha gyerme­kei számára, kiket a tompa elme érzéket­lenné tett mindazon szép iránt, melyet az emberi agy felfogni képes. Az állam eddig még nem igen gon­doskodott a hülye gyermekekről, kikből, ha felnőnek a falu bolondjai lesznek. ­Hagyják őket felnőni mint a burjánt, s nem törődnek velők, ha az árok szélén fejezik be nyomorúságos életüket. Az 1868. évi XXXVIII. t.cz. 3. S-a kizárja őket a népiskolából. Nagyon he­lyesen. A népiskola egészséges gyerme­kek számára való, ezek hátránya nélkül, gvenge elméjű gyermekeket ott nem ne­velhetnek. Közülük, a kik bejutnak is a népiskolába, sem veszik nagy hasznát ott­létüknek. A tanitó kezdetben csak vesző­dik velők, anélkül, hogy valamire halad­nának. A többi már jóval előbbre van. a tanitó 1 - •> gyermek miatt nem maradhat hátra, a legtöbb tanitó, nem ismervén fel. hogy itt termeszetellenességgel áll szem­ben, azt hiszi, hogy büntetéssel inkább czé't ér. Y./. által azonban csak rosszab­bul a helyzet. A gyermek elveszíti tani­tója iránt való szeretetét, durczássá, ma­kácscsá válik. Végre felismeri a tanitó a gyermeket, mint kivel ö a legjobb aka­rat mellett, sem érhet czélt, kizárja az is­kolából. A gyermek későbbi szomorú sor­sát alig lehet ecsetelni. Minden városban láthatunk ilyen egyéneket, kik az utczá­ban csavarognak, rokonaik Vagy a köz­ség terhére élősködnek, az egész község bolondját képezve. Testileg, szellemileg folyton sülyednek, s mintán rendesen nin­csenek kellő felügyelet alatt, folytonos sé­rüléseknek vannak kitéve , s nem ritkán tűzbe vagy vízbe esés • szomorú végük. Mások a szegények házában tengődnek, ismét másokat a vádpadon találunk. Kzen szomorú sorstól megmenteni, van a hülyék nevelése és ápolása hivatva. Est pedig sem iskolai sem pedig házi ne­veléssel elérni nem lehet, ezeknek külön psedsgogisi kezelésre van szükségük. A sors adott nekünk Frim Jakab­ban*] oly férfiút, ki a kezdet nehézségei­vel megküsdve, megaiapitta végre ha­zánkban, a hülyék nevelését előmozdító intézetet. Az intézet mérv Mairvarorszájr­%/ fii/ r™> bau a hülyék menedék házául szolgál, egy kis palotának is beillő egy emeletes épü­let, a Krisztina városban a vörös kereszt kórház hátú mögött, egy téres keit köze­pén emelkedik. E diszes épületben állandó otthont s megnyugtatói gondozást tahii­nak a természet ezen mostohái, azé- a ter­mészeté, mely megbünteti az atyák vét­két harmad és negyed iaiglen. A rokonvér egyesülésének szomorú sarjai, s egyúttal bizonyságai annak az élettani törvénvnek. */ aa •/ 7 hogy vérrokonok házasságából nagvobb­részt abnormális gyermekek származnak. Az intézetben jelenleg \'.\ növendék van elhelyezve. F'.zek két főosztályba van­nak beosztva: képesithetök és nem képe­sithetők. Kz utóbbiakat legnagyobbrészt azok képezik, kiket csak nagyon későn adtak ss intézetbe, tehát már annyira sülyedtek, hogy emberi erő nem képes likét, e mélységből kiemelni. Ezek élete, mintha átokban fogamzott volna, és ez Titok kiséri őket. mint az árnyék, örökös kínnal, örökös fájdalommal. Nem tört át rajta a tiszta öntudatos örömnek egyet­len sugara sem. ügy kínlódjak át szellemi •) A hülyék neveli) és ápoló intéseiének igazgatója. Sötétségben, testi gyötrelemben egész éle­tüket. A gondolkodó, ember zavarba jön, ha classitikálni akarja őket. Melyik osz­tályba tartoznak ok a természetben, ha épen az hiányzik náluk, ami az embert megkülönbözteti a többi élő teremtések­től, az észbeli tehetség? Csak testök for­májára nézve emberek, de a lélek világa náluk sötét. Mily más a kép azoknál, kiket elég korán igyekeznek a komorsághól e szel­lemi tétlenségből kirántani. A hülye in­tézetek megmutatták, hogy elég korán hozzá fogva, kellő módszer, sok türelem mellett a legtöbb vissza adható a társa­dalomnak, ha teljes kiegyenlődés nem is jöhet létre soha. Már hazánk ez egyetlen intézetének rövid története is elég pél­dát mutathat fel. hogy gyenge elméjű gyermekek, kik oly alacsony fokon állot­tak, hogy fogalom hiányában beszélni sem tudtak, hasznavehető emberekké ne­veltettek. Az intézetből már kikerült nö­vendékek közül, az egyik asztalos, a má­sik házmester, n ig ismét egy másik atyja üzleté-ben van alkalmazva stb. Aki ez év június hó 1-ó-n az inté­zetben megtartott nyilvános évzáró vizs­gálaton jelen volt, az láthatta, hogy ő képesített növendék közül, kik ez idén lagyják az intézetet, négy bármely mű­helyben megállhatja helyét. Már ez inté­zetben elég ügyesen végeztek házi és kerti munkákat : a műhelyben keféket kötöttek, szalma kalapokat fontak. írni-olvasni tud­nak. BŐI amit olvasnak, nagyobbrészt még­is értik. A négy számtani alapművelettel is tudnak többé-kevésbbé bánni. A kellő lleVelés és ápolás lltáll testileg is elég szépen fejlődtek, szóval a szó szoros ér­telmében vissza adattak a társadalomnak Nézzük azonban el van-e már érve a czélV Határozottan nem. Statisztikai kimutatás szerint, hazánkban 18.658 hülye van. kb. 8000 iskola köteles Ezeknek csak egy elenyésző százaléka van kellő ápolás é-s gondozás alatt. Ha meggondol­juk, hogy ezreket képez hazánkban azon szerencsétlenek száma, kik nyűgét képe­zik családjuknak, szabadon járnak, kitéve vásott gyernnkek gúnyjának, rosz embe­rek kénye-kedvének. Mennyit nyerne ha­zánk, ha ezeket vagy nagyobb részét ha,-z­nos munkára szoktatnák. Ezen czélt el­érendő egyháznak, társadalomnak, állam­nak és egyeseknek egyaránt kell oda hatni, hogy a föld ezen legnyomorultjai­ról gondoskodva legyen. A szülők pedig kik ilyen gyermekeikel emberi létnek meg­akarják menteni, adják gyermekeiket mi­nél előbb kelbi ueveléa aki. Bárha sikerülne hazánkban ezen rop­pant. nyomasztó bajt. mely az embert méltóságától fosztja meg, kiirtani. P;ip;ii Level. Holl szezon. .1 hírlapok. Csillag Teréz. Levél a pápai közönséghez. Az „állóhely." .1; igazi színművészek. Gríjff kerti vigalmak. A"'//:* njammer. Mióta bezárult az országház s a kép­viselők szétoszoltak, azóta lépten-nyomon hallom: „megkezdődött a holt szezon." En ugyan egész őszintén megvallom, itt Pápán m-m tudok különbséget tenni a má­sik szezon, mg a holt szezon között, de azért csak elfogadom a ssólásformát, leg­alább kél hónapig, ha semmi se törté­nik, sem a város érdekében sem máskép, késsen vagyunk a mentséggel; Hjah, holt szezon ! Annál merészebbnek látszik a vál­lalkozás, hogy én mos! kezdek irni pi­pái leveleket. Iliikor lllég a fŐVárOSÍ la­pok is csak abból élnek, hogy lo év előtt elhalt hírlapi kacsákon próbálgatják a/, élesztési kísérleteket és pedig sikere­sen. De, mint föntebb mondáin, a helyééi most sem kedvezőtlenebb, mint volt. sőt bizonyos tekintetben jobbnak mondható tehát előre! Van szinházunk nein az állandót értem, melyet a néhány ezer frtnyi adós­ság úgyis ugy ide kot. lmgy el se moz­dulhatna, hanem a színi előadásokat, b tehát szabatosabban fejezzem ki mag i mat : van színészetünk. Csillag Teréz — tájdalom aua i landó csillag, csak jött s távozók. Nein anélkül azonban, hogy hátra ne hagj volna számos kedves emléket, művé.* játékának emlékeit, s egy b-velet a./ igazgatónak. Nem követek el indiskrécziót, Iis levélből ötágú aranyos csillag díszíti ezt is a művésznő sértett önérzetének jellemzéséül közlöm e sorokat: „Nem résem sem önben, sem a közönség!tei i bibéit, hanem tisztem az én ess kélj mélyem nem tudott a pápai közönség eg\ részében érdeklődést kelteni." t»h p dehogy nem tudott volna érdeklődést kel­teni az aranyos fajilag igazán aranyos ha Satumként közbe nem lépett volna a holt szezon. Nem a publikum mentségére mon­dom, de kötele Beégem megjegyezni. le._ nyáron, emelt helyárakkal több színi elő­adási rendezni koczkástatott vállalat akkor is - ha nem esik is az első két estére egy-egy tánczvigalom. Mert hiába a holt szezon - meleg szezon is egyút­tal, s különösen az a mi állandói színhá­zunkban. Tehát nem a hideg közöny az ok. hanem a meleg nyár. a ssinház kevésl lé- látogatóttságának. No de a jelenvolt közönség annál hálásabbnak mutatta magát a művésznő iránt. Nem szolok a szép koszomról, me­lyei utolsói estéjén kapott, hanem szób-iv arról az óriás tapsviharról, melylyel nyílt jelenetekben S fel VOIli'l Sok Vi-géll részesült. Tapsvihar voltaképen m-m teljesen találó, mert az állóhely kézzel-lábbal tüntet .azért i/Z/ií helyi csinálva oly dobogást, hogy a közvetlen közelben ülő kösönség halló, szagló éa léleksö szervei a legnagyobb veszélynek vannak kitéve - a fölkavart por miatt. Pedig az állóhely IS elmondhatja megfogyva bár de törve nem ! Hol van a nagy rész július végén! Édes szü­lői körben gyakorolja a BSftSmJtasssetet. igyekezvén lehetőleg fthétn festeni önma­gát s fskttin gonosz tanárjait. - A mi itt maradt, az megtöretlen töredék. A két táiiezvigalomról is mondjak valamit ? Az idő jó volt — s ezzel minden meg van mondva: mert hogy kedv hiá­nyában n ncsenek ifjaink, azt bisonyit­gatni is fölösleges. Természetes, hogy <-zt csak mulat­ság előttre é-s alattra értem, mert utánua megjön rendesen a katzenjammer. Csúnya szó nagyon, de engem i> ez fog el mindig, ha végig megyek a .szé­pítő egyesület" szépítésére várói utcaá­inkon. Hjah. Söprik a pápai utcsál ! a, Kérigon 18 éves volt a Marianech eljegyzése napján, ö voll a legszebb fi 11 az egész környéken; tinóm bőrével, a nap­tól kissé megbarnulva, válláig érő hajá­val, hosszít nagy kekszeméit beárnyékoló szempilláival, hajlékony éa erős tagjaival jól nó-zett ki ruhájában, mit gondja volt mindenkinek megújítani minden ünnepen. Minden leány beb- bolondult. De még egy sem mert elzarándo­kolni a barlangba, hogy megkérdje tőle titkát. Kérigon a szép Marianschet szerette, az uraság Hugues de Kerbervé leányát. 1 lyakraa kérdé magátód, hogy ói, egy ta­lált gyermek, hogyan merte felemelni -zemét egy berezeg leányra. A szerető szív nem hallgat az észre, szeret s ez az egész. Bizonyos, hogy Marianech nem sze­rette öt. Körülbelül ez volt , mit Kérigon gondolt az eljegyzés estéjén, csendesen elnyújtózkodva, arczával a hold felé for­dulva, mely niegvilágitotta a peumarchi barlang nyilasát. Szebben mint egy félisten, félig élt­len énekelte örökös refrainjét : -Megmon­dom szerelmem titkát szépemnek, ha el­jön megkérdezni. u Egyszerre egy árny suhant el. Egy alak áll a holdvilág elé és egy női hang -zólitá: „Kérigon !­Kérigon azt hitte álmodik és nem felelt. A hang újra megszólalt. A fiatalember felemelkedett, nézett t,* kérdé: „Ki az?" A nő közeledett, halkan suttogá: „En vagyok !~ — Marianech! kiált/t Kérigon. — Igen, én vagyok, eljöttem éjjel, átsietve a vidéken mint egykiaértet,nem félve a manóktól, sem a boszorkányoktló, kik a bokrok mögé elrejtőznek, tudni, ha elmondod-e nekem titkodat. — Titkomat ? — Igen, azt énekelted : _Nem mon­dóin el titkomat, csak annak, ki eljön megkérdezni." — Annak, a kit szeretek! oh. vissza ördög! te nem vagy Marianech. urunk Hugues leánya. Felvetted alakját és jösz engem kisérteni. — Megijesztesz Kérigon. Ne hidd; én Marianech vagyok. En vagyok-e. a kit szeretsz, érteni csináltad-e azt a verset ? Ké-rigou karjaiba vette öt. — Igen. igen. te éretted, te vagy! Igen. téged szeretlek, igen: hogy szerel­med bírhassam, odaadnám életemet és ha te szeretsz, ha ezen éj az utolsó, melyet e földön átélek : eleget éltem. — Nem: élj még sokáig titkoddal, mert szeretlek! < Ily szép vagy. szemeid tüze szivemlie hatolt és rajtad kívül senki sem tud a szerelemről beszélni. — Szeretsz? ismételd még, ismételd mindig. — Szivem egész erejéből, de őrizd meg titkomat, mint a tiédet. — Esküszöm! de vájjon lehetséges-e? — Mert itt vagyok? — Es ha megcsalsz! ha azért jöttél, hogy csúfot űzz belőlem — egy szegény csavargóból. Megsérteném-e az ég kisérteteit. a sötét árnyé-kokat a szögletekben, a régi szerelmesek sírjait ? Igaz. F'.s Marianech leült Kérigon mellé egy gránit sziklára. A szellő szerelmes szavakat hozott arról é-s tiszta csókok mszét. Béggel, a nap föl kelte előtt Marianech elment, könnyen mint egy tündér; nem gondolt arra, hogy talán rosszat tett. mert szerelme tiszta volt, menten az érsekitől, szent mint egy angyal szerelme. Hosszú csókok, gyengéd szavak, és ismét hosszú csókok 1 miket a szellő minden este a peumarchi barlang előtt hallott. Vége köv.) Eladó leányok. herél 11 x:nl:i'*:f<ilti>:. Van szerencsém magamat bemutatni. Ne­vem Ocskay Bálint. Nyugalomba vonult ál­lami hivatalnok vagyok 4K0 Irt évi nyugdíj­jal, természetesen nős, többek között négy 20 — 30 év közti hajadon atyja, egyébként büntet­len előéletű csendes természetű ember volnék, türelemmel viselem a papucsot, mely alatt kö­zel 40 év óta nyögök, megelégedetten is él­I ném napjaimat, ha négy, akár jó üzlettel, ügy­védi irodával vagy néhány száz holdnyi föld­birtokkal rendelkező vöt nevezhetnék maga­ménak. Ha pedig ezek mindegyike k -telezne magát lez a legjobb kifejezési anyósukat, már mint az én feleségemet, évenkint három hó­napig magánál tartani, nem cserélnék még egy ma kinevezett királyi táblai bíróval sem. De eme Herén; óhajom teljesítésére kevés hajla­mot mutatnak a vő jelolt urak és bármely elő­szeretettel legyek is irántuk, amit a feleségem által rendezett teaestélyeken tüntető módon szoktam bizonyitani, ezek a különben oly köny­nyehuü gondolkozású gazemberek sehogy sem akarnak beleharapni a házasság savanyu al­májába, ha csak a szerető apa nem gondosko­dik édesítő szerről. Az a sajátságos iszonyodás, amit ezek a fiatal emberek a nősülés iránt mutatnak, vala­miut azon kitérő, válasz, melyet minden gyen­géd czélzásra kapok, megvallom kétségbe ejt és bár nyugalomba vonult hivatalnok vagyok mégis nyugtalanít azon gondolat, vájjon a pénzt leszámítva (mert arra nem számíthatok) minő eszközükkel lehetne ezen urakat Hymen jármába hajtani. Amint ezen tépelődöm kezdem belátni, hogy manapság a leányok férjhezadásához, mint a hadjárathoz három fődolog szükséges, még pedig pénz, pénz és ismét csak pénz. Mert va­lamint egy állam kormánya mielőtt háborút üzen valamely nagyhatalomnak, először a pénz­tár állását nézi 1 ha ugyan hagynak benne va­lamit a Kokánok) és a szerint cselekszik, ugy a családapa, ki szintén a hadügyminiszter sze­repét játszsza, midőn a nősülendők meghódítá­sára indít rohamot, először a pénztárt vizsgálja iha ugyan hagynak bent valamit a tékozló link vájjon rendelkezik-e a legbiztosabb fegyverrel, mely előtt a legmakacsabb is kapitulál : a pénzzel. Kn részemről, sajnos, még a pénztárvizs­gálás fáradozása alól is fel vagyok mentve, mert a puskaporra való magot már rég el­verte az én nagyreménységü Sándor fiam; ö tudni illik mindig az éjjeli munkát kedvelte, fölcsapott hit reporternek, legalább — igy fur­tangoskodott, — nem kell beszámolni az öreg­nek az éjjeli távollétről, kész a megtámadhat­lan kit'ogás: ..Mesterségem után jártam, a lap számára híreket gyűjteni". < 'sakhamar sasá­ban a legközönségesebb bunpolássá fajult B hirlapirás mestersége, melynek nemcsak keser­vesen megtakarított pénzecském esett áldoza­tul, de még Dárius kincse is kevés lett volna. Baállván a krach, a tönkrement emberek pél­dájára, kik ha már máshol nem találnak, az állam kenyeréből akarnak falatozni, hivatal után nézett, de nem lévén üresedés, fogta ma­gát, irt egy olyan czikket a lapjába, melynek üdvös következményeképpen két év óta van államköltségen, tudniillik Váczott. Az iaapoec­tor ott édes semmittevésben növeszti a potro­hát és tokáját és mint hallom legközelebb az újonnan épült szegedi államfogháznál aspirál egy fogoly kényelmes állására. Ugy látszik a fiúról már levehetem apai gondoskodó kezemet, végkép az állam nyakán marad már ö. — Most még csak a leányaim sorsa aggaszt és éppen a ma tartott családi tanácson határozta el a feleségem a ..Kis hir­detésekben" szerencsét próbálni, talán e már t«>bbé nem szokatlan uton sikerül valamely be­csületes száudoku uri ember figyelmét reájuk irányítani és adott is néháuy pengőt a hirde­tési taksa kifizetésére. Kn azonban inkább leirom helyzetemet levél alakjában és nagyon kérem annak köz­zétételét becses lapjában, hadd sikkasszam* el a Tek. szerkesztő ur jóvoltáliól azt a kis üsz szeget, amit az anyjukom adott, ha nem is va­gyok tényleg állami hivatalnok. < leskay Bálint. A másolat hiteléül éo(5 £aj0S,

Next

/
Thumbnails
Contents