Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890
1890-01-05
XVII. évfolyam. CJ I. szám. Megjelenik ID i ml v n vasa r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre Uriihkiut rcnik i\ tiIi számok is adatnak ki. Bérmentetten levelek, csak ismert kezektói fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt k B z le in é n y e k a la[ B-erk hivatalába \^ (O-kolléginm épület' küldendők. Pápa, 1890. január 5. I* á |i a FAI LAPOK. p£/ Klűfizetési díjak. Egy évre G frt — Fél évre 3 Irt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám áia 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után ."> kr. nyilttérben 30 kr. A díj előre fise endő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (finhlbiTU Gyula papirkereskedése, főtér) küldendők. város hatóságának és tfihh pápai, n pápa-vidéki egyesületnek megválasztott kőslfinye. ev. L'j esztendő — patvarba uj. — mindössze is csak fejelés. A régi rosszból toldozva u,j rosszat a gondviselés > így /.enge meg egykor a nemzet nagy kéli je a poéták és hírlapírók obligát tárgyát, az uj évet. Valahányszor a szokás parancsszava kezünkbe nyomja a tollat az uj évi czikk megírására, mindég eszünkbe jutnak nagy keltőnk id eseti sorai. Hányszor mondottuk ej mi is az év • 1- napján gondolatainkat. melyekéi a remény sugallt, hányszor adtunk kifeje;• abbeli bitünknek, hogy az elmúlt év sok lmjat-ltaját majd Orómre váltja az uj esztendő, mely okvetlenül szebb lesz. boldogabb Lesz, mini az elmúlt és csalódtunk — ugyanannyiszor. Bár sokszor csalódtunk, mégis azt hisszük most is. hogy az uj év jobb le«z, mint a régi. Most is bizalommal s reménykedve olvassa, hasztalan súgja fölébe a kétely: M olvasd el, vagy ha elolvasod, ne bigyj. M remélj, Mert most is fogsz csalódni, — azért mégis csak hisz. remél velünk együtt, mert olyan jól • sík n>-ki e/ a hit. ez a remény. Az emberi sziv megszakadna Bttlyos megpróbáltatásai alatt százszor, ezerszer is. ha Ben volna meg benne • jöTfl hite, ívmenye. Negyed félszáz év óta énekeljük: nem lesz mindig éjszaka; megvirrad nég rsiska! Igea ez a megrínád •ég valaha ád nekünk erőt a kitartáshoz, a küzdelemhez. K nélkül reges fcéts gbeesi ink rolna nemzetni ep agy, mint egyém-nkint. Bármire tanitson a tapasztalás, ne fosszuk ím-g magunkat a hitt >1. hogy a jövó meghozza mindazt, mit a múlt nem adott meg s mivel a jelen nem kiuál. Higyjuk, hogy a jövG jutalmazni fogja küzdelmeinket s kárpótol szenvedéseinkért. Higyjüsk, mert e hit erőt ád s ez er>re pedig nagy szükségünk van küzdelmeink közepette. Nekünk nem szabad kétségbeesnünk, s hogy kétségbe ne essünk, hinnünk kell. Hisz az nem lehet, — mondja egy másik nagy koltJnk — hogy keservben anynyi hu kebel hiába szakadt meg e honért! Minden szenvedés, minden csalódás, mely lelkünket éri. ujabb biztosítéka a jobb jövőnek, mert ha a jobb jövő áldozatok nélkül ki nem vívható, agy minden szenvedés, minden csalódás egy-egy ujabb áldozat. Bármennyit csalódtunk is. de higyjuk. hogy a jövő év meghozza az évek éta folytatott küzdelem dús gyümölcsét, hogy a mag, melyet a múlt évben elvetettünk, termőfává lesz az uj évben. — Higyjuk. hogy a nemzet megszabadul attól a lidércz-nyomástól. mely jelenleg megbénítja akaratát s beteggé teszi érzelmeit. Igen. el fog jönni az a jobb kor. melyben a nemzet magához tér és régi. nagy híréhez méltó dolgokal fog cseleked.ii. mikor a tehetség, az erő és a jog fog uralkodni ott. hol ma a csuszásBlátzál, a tehetetlenség es az erőszak ülik orgiájoKst Az emberi élet örök változások szövedéke; a népek történelmi életének folyása oljsn, mint a futó haliamé a viz medrében: emelkedések és esések szakadatlan lánczolata, ár és apály. .Ma az apály korszakát éljük, de éppen akkor veszi kezdetét az emelkedés is, mikor a hullám az esés legmélyebb pontján van. .Mi e legmélyebb ponthoz érkeztünk, de nem fogunk ott megmaradni, a nemzetélet erömütanánsk törvényei parancsoljak, kogy kezdetet vegye az emelkedés. Az elmúlt év küzdelmei kézzelfoghatóan bizonyítják, hogy a legmélyebb pontra lesülyedt nemzettestében elkezdettek működni azOf az érik. melyek hivatva vannak megadni a lendületet. Oh ha nem így volna, akkor bekövetkeznek a tespedés korszaka, akkor a hullámzás helyét elfoglalná a tespedés egyvoiialu mintája. Nem. éppen az esés maga mutatja, hogy mozgunk, hogy újra fel fogunk emelkedni s azért nem esünk kétségbe, mint esnénk akkor, ha a hullámvonal mélye helyett, a tespedés egyenes sikját látnók. Az elmúlt év nem sok örömöt, nem sok jó dolgot hozott, de azért hozott mégis valamit, ami nem engedi bennünk a remény szikráját kialudni. Meghozta a nemzeti öntudat ébredését, azt az erőt, mely ki fog emelni a sülyedésb )1, mely a haladás utján előbbre fog vinni, mely létre hozza azt a mozgást, melynek friss denaturálizált steier kocsik, tönkrementpa- gyakran bírálta Győrött es Pesten a hatlégáramlata elpusztítja a betegség ama raszt szekerek belithstlan hosszú sorban I vani utczán Horvátház harmadik emeletén vonultak be a rárosba a vásári publikum Í levő lakásán. Megismert, elfogadta koszöntésünket, és hátravetette magát a komiban. A mellette jobbján levő ur tán ötven éve lehetett, kevéssé szürkülő fekete szakállal. Krdeklödve nézett felénk, megindulás nélkül és köszönt férfias komolysággal Nem tudtuk ki volt. — s csak utóbb értesültünk, hogy gróf Károlyi István volt az országban a leghatalmasabb főurak egyike. Ha ekkor az illető statusfértiak az eseményekből kellő tanúságot szerezve a kiegyezést és békét létesítették volna. — mennyi vér és péiizáldozattól mentették volna meg a népeket és Ind állana most jólétben, mÍTeltségbefl az ország, menynyi baj és szenvedés lett volna elhárítva.— mily haladást tehettünk volna e századnegyed elforgass alatt'. Dc hát más volt megírva a sors könyvében, még drágább áron leintett csak megszerezni azt az alkotniányt.mely a nemzetet ne «riiyugtatja. iniazmáit. melyek már erőt kezdenek venni a nemzet szervezetén. Bízzunk tehát a jövőben, reméljük a jobb fordulatot az uj évtől, mert 8 hit. e remény erőt ád a küzdelembe!, mely nélkül nincs élet. nincs haladás. Hogy haladhassunk, hogy élhessünk, higyjuk, hogy a jövő év jobb lesz az eddigieknél, hogy igazán uj év lesz mindenben. a—a. A visszavonulás 1849-ben. A déli vasút kiépítése előtt a székesfehérvári vásárok telette népesek Voltak, mert ezek voltak a dunántúli vidéknek íöpisczsí és kereskedelmi érintkezései. Nagy Számmal jöttek ide a bécsi, pesti, trieszti, brünni és egyéb farosok bell kereskedők. A Dunántúlnak gazdái óriási mennyiségben szállították a nyersterményeket, az iparosok a kézmű iparczikkeket. A vásárra besereglett a dunántúli vidéknek népe még háromnapi járóföldre] is. Nemcsak azok jöttek be a vásárra, kiknek eladni vagy vasalni valójuk volt. hanem azok is. kik sem venni, sem eladni nem szándékoztak semmit; ilyenek voltak nagy számban földes urak. haszonbérlők, gazdatisztek, kiket behozott az otthon levő unalom, a szokás, a tndvágy; nagy számmal jöttek a játékosok, az élvezethajhászók. a zsebmetszök. kapczabetyárok. tolvajok, svindlerek és az unatkozottaknak, s nyegléknek nagy serege. Kzek a vásámk ngy néztek ki. mint a kisázsiai bazárok, melyekben oly éktelen a zsivaly. az ordítozás vegyülve a végtelen kocsik morajával, a mindenütt megtelepedett koldusok énekével, csöngetésével, a be és ki baj tolt s/á„ é* . /..íz felka marha bömbölésével, a verekedő emberek kiabálásával, s éktelen káromkodásával, melyek közé a gazdáiktól eltévedt ebek kétségbe esett vonítása vegyült; minélfogva e vásári zaj oly erős volt, hogy az ember a szomszédjának beszédét alig hallhatta. Ily rendkívüli embertömeg, ily iszonyú zsivaj, zűrzavar volt Székesfehérváron az 1849. évi Szeutgyörgynapi vásáron, midőn a beláthatlan embertömeg, a megszánt lálhatlau mennyiségű marhafalkák, a mindenütt összevissza álló ezernyi és ezernyi kocsik, szekerek között a vásártéren levő budai országúton egy csudálatos, soha szem nem látott, de nem is képzelt sereg huzóköziHt ; némelyik lángjában alá szállt alkotmányt két ló vonszolt, a melyek egyike 17 markos volt, míg társa oly alacsony VOlt, mint egy szarnál-; a legtöbb ily desperált alkotmányt azonban egy oly forma lersigázott állat rángatott, melyről csak vélni lehetett, hogy fiatal korában ló volt; —a kocsikon szomorú Öreg tisztek ültek életük párjával, kiknek megfakult vuklijaik. és romladozó uberokkjaik bizonyságot tettek arról, hogy ők bécsi dámák voltak. A kocsik sorjában itt ott némelyik kocsi előtt különbőzé ezredből Összeszedett fegyveres katonák gyalogoltak, másutt négy-öt lovas vasas katons. .Mindenki tudakolta, hogy miféle sereg ez'r s vájjon mi történik itt? Tudni való dolog, hogy 1849. évi január 1-én berezeg Vindíschgl ätz bevonult a fővárosba, a magyar kormány és országgyűlés pedig lehúzódott Debreczenbe. Ezen időtől fogva a Dunántúl vidéke agy el volt zárva, hogy alig tudhatott meg valamit szókból, a mik az állóidon történtek, a mik pedig hír-képen érkeztek, oly nagyításokkal és e[ferdítésekkel érkeztek, hogy senki sem hitte el azokat. De bármily túlzó és hihetetlen hírek jöttek is szájról szájra egyszer másszor, - azt még a legmerészebb hír sem merte mondani, hogy az osztrák sereg visszavonul Bécsbe; pedig bit szemeinkkel győződtünk meg. hogy ez a vonulás egy nagy sereg romjainak csendes visszavonulása. Mindenki bámulva nézte ezt a váratlan és csudálatos, s emberileg véve szánandó jelenetet. Rengeteg sok kocsi, gyalog, lovas vonult már el előttünk, midőn lovasoktól körülvéve, egy uri hintót láttunk . melyben egy nagy szőke-szakáié ,V 'ii e-rvediil pbi s-bá'-siiny b ' dsapkával a fején. A birosbársony sapka körül arany varrás gazdagon. Én felismertem gróf Batthyányi Lajost, a miniszterelnököt, — és a körülöttem összegyűlt mintegy tíz intelligens vidéki urnák mondtam, hogy ez gróf Batthyányi Lajos. Mindnyájan levettük kalapunkat. Sorba állva és leeresztve a kalapot álltunk addig, mig a kocsi uagyon lassan, lépésben előttünk elment. Batthyányi Lajos hamar észrevette tiszteletadásunkat, oda fordult és bársony sipkájával nagyot köszöntött, mig másik kezével szemeiből a köuynyeket törölte ki többszörösen. — Az utána jövő hintóban két uri egyén ült. kik közül egyiket én azonnal fel siliertem, és azt is hasonlókép dott be a budai sorompó felül a város felé Végromlást szenvedő czájzli kocsik, I köszöntöttük. Czuczor Gergely volt. még tagbaszakadt csészák, megvedlett hiutók. í akkor előbbi kövér arczával. Verseimet A mit ne hagyjunk szünetelni. Egykor érésnél szilárdabb alapon lesz megörökítve városunk és megyénk derék lakóinak kegyeletes áldozatkészsége, ha majd megyénk, sál hazánk kultur történetirója fel fogja említeni, hog] a kis dunántúli városban Pápán, a főtéren a magyar emlékszobrok egyik legszebbike áll a: — pápai l<<>nr< : tl-*;nl,ur. Egykor büszkeségünk lesz mindanynyiunknak e szobor, melyre még c>ak most gyűjtünk. Egykor az idegen is. kit semmi érdek nem vezetne különben városunkba, — bizony, ha útja Pápa városán viizi kérésziül, kiszáll a vonatról, s bejön megnézni a 'mi' szobrunkat. A földrajzban minden gyerek tanulni fogja, hogy Pápán egy szép obeliszk, gyönyört bronz-relieffel és a 10 méter magas obeliszk tetején egy hatalmas bronz-phőnix öntvény (az újjá születés symboluma) hirdeti a magyar szabadságharcnak dics emléket. Dehogy ez mind így lehessen, egy van: n a ntit ne huggjuuk szihuiilni." Ez az egy a — gyűjtés^ az adakozás. Minél több jön össze, annál tztbb lesz a pápai szobor es így annál méltóbb az eszmére, méltóbb a megtekintésre, méltóbb a közfigyelemre. TARCZA. ERDEI DAL. Napkeltüket szép az erdő, Zöld éjjele fénytől árad. Éled s játszik benne minden, »Kzlik-foszlik tűn a bánat. Hala-telt sziv ujongása Száll az égre mint a [iára. Langyos szellő a madárdalt. Viszi távol messzeségre, Vigaszt visz a báukodónak Kebelébe és szivébe. Hála-telt sziv ujongása, Száll az égre mint a pára. Csörtet az őz, riad a nyúl, Csipong a kis magár-riők, Fü, fa, virág, minden éled. Élvezi az isteni jót. Hála-telt sziv ujongása. Száll az égre mint a pára. €>&oza\ Falusi tréfa. Bucsti volt Oszlopon, s igy sok is volt a vendég az özvegy ispánné házánál is. A jó kedv a gazdag vacsora után csavarodott legmagasabbra. A cigány húzta az andalgókat frisseket s a fiatalság járta lelkesen a nagy szobában. A két házi kisasszony, a szőke Linka s a pajzán Minka matatták a jó példát, de az utóbbi nagy szemeiből azért néha dacos haragvó tekintetek villámlottak a benyíló ajtaja felé. Ott a háti asszony nagybátyján kivül, • ki bóbiskolt pohara mellett, kártyáié társaság ülte körül az asztalt: a szomszédfalusi kedélyes tisztelendő, meg a mindig morgó doktor, kiknek természetén nem változtatott a kártya bármily járása sem, a tekintélyes hasú gyógyszerész, ki ha egy kis ferbli hirét hallotta, mindjárt becsukta a patikáját, a furfangos eszű jegyző, ki éppen most a kártyákat keveri s a fal mellett egy idegen úr, ki folytatja kézelői huzogatását, a táncoló hölgyekkel való kacérkodást, és a maga személyének és nézeteinek bemutatását. Héthársy úr volt, tűzkár becslő biztos, ki a gróf pusztáján néhány leégett pajta körül tegnap végzé dolgát. „Friss pénz!' 1 sugá kézdörzsölve a patikái us a pap fülébe, mikor a finom ur az asztal mellé ült. „Átkozott disznója van ! J morinogá a doktor, mikor ugyan az az úr folytonosan nyerve, az utóbbi kaszát is beseperte. — Úgy van, uraim, folytatta tovább Héthársy úr — mi a vizi ? Teszem ! Elvem a munka és az élvezet — adom a blindet! utóbbira jogot ad nemesi származásom, előbbire kötelez a kor s a hazám irán'i kötelesség — vissza három forintot! — Ugy van, uraim, mindnyájunk közös munkája a haza s nemzet fentartó gerendelye — senki sem adja ? — viszem! A szerencse ma szokatlanul melegen mosolyog reám, de még fényesebben villognak a tánczoló hölgyek szemei, képesek elpártolásra birni a szerencse isten asszonyától — nem is birok ellentállni, — uraim, eddig az önöké voltam, most a hölgyeké leszek. 8 ezzel felállt, (lefőztem a vidéki népet! gondola magában ragyogó képpel) s számtalan bókok és mosolyok közt sasirozott át a tánczoló párok közt, a házi asszony vidám menyecskékből álló köréhez. A patikárus kedvetlenül keverte a kártyát, mert a pap viczcze, hogy: „hol van hát a friss pénz, méregkeverő uram?" uagyon ,ri egboszantotta. — Átkozott pech! mérgelődött a doktor. Majd hajtásba kerül még ! vigasztalt a jegyző. S a játék folyt tovább. A czigányok búzták, a tánczok váltották egymást, Héthársy úr igéző gavallérként tette a szépet a hölgyeknek, de leginkább a barna Minkát tüntette ki sokat mondó mosolyokkal, elbájoló bókokkal, s mikor tánczra kapbattu, le.ánezolt volna mindenkit, ha félre nem á'lanak előle. (De könnyen ficzánkol az a nemes úr! — dohogott a doktor . . Frissíti a friss pénz ! nevetett a pap. A patikárus morogva tette ki az uj vizit.) — Nőválasztás! — kiáltott a tanitósegéd. A barna Minka a benyílóba röppent, s tánczra kényszerité a jegyzőt: jöjjön maga, kegyetlen princzipális, hová tette, küldte Balog urat? A jegyző nevetett: hát ezért a boszus pillantások, kis tündér? A segéd miatt szenvedje a jegyző a maga haragját? — No, ne haragudjék, most már meg kell érkeznie! Nem is azért haragszom éppen, de ez a kikeményített derekú Héthársy untat szerelmi ömlengéseivel ! No, no, hisz az csak a maga szépségének hódolat, kis tündér.' — De én azt tolakodónak, szemtelennek találom ! A jegyző visszatérve a kártyaasztalhoz, gusztálás közt kártyái fölött a táncolók felé pillant: nem hiába panaszkodik a kis tündér, Héthársy csakugyan tolakodó ! — a pap botránkozik, a doktor s patikárus szemei néma boszuságtól villognak. — Játszanak tovább. A fiatalság később valami zálogosdi társas játékba kezdett. Héthársy összes kellemek kifejté a házi asszony körül, de miután hiába való volt minden szellemeskedése és senki sem vonta be a játszók közé, ismét csak visszakerült a benyílóba. — As ifjúság játszik, mint Árkádia li-U. geteiben a nimfák és a pásztorok, nem akarom a helybeli fiatal emberek sanszait rontani, kértK kártyát, adom a vizit! — egy Héthársy egy úr, mindig csak önkényt vonul vissza — pedig az a kis fekete házi kisasszony finom falat, de az idő rövid, amúgy meg mesalliansz lenne — blind egy forint! — az urak tudják, hogy nemzetségem egy a szomszédmegyebeli Hétbársyakkal, ivásban, szerelemben, bajvivásban, egyformán legyőzhetetlen — vissza három forintot! én, a kor fia, munka embere, puszta passzióból tanulmányozom a biztosítást, hogy később egy általam alapítandó bank élére álljak. Önök ismét vesztettek! Hiába a Hérhársyak a játékban is nehezen leküzdhetők! De a hölgyek se tehessenek udvariasságom ellen kifogást: egy perezre engedelmet, uraim! S összeseperve a pénzt, nyakkendőjét igazítva s haját borzalva, ismét a hölgyek felé tartott. — Úgy tetszik nekem, hogy ez az úr meglehetősen szájhős — mondja a pap, — Szemtelen disznója van! morog a doktor. De szemtelen maga is " ' edér panaszkodik, — mondja a jegyző. Rebarbara a hasába! szitkozódik a patikárus. — Helyes, kitűnő eszme, bőszüljük meg! kiált fel nevetve a jegyző — doktor, önnek valami jó hascsikaró szert kell adnia! Helyes! helyes! kiált fel nevetve \ kompánia, a pap per amoremje elhangz\k a kárörvendő kaczaj közt — aloe felolvasztva, mindig van nálam egy üvegcsével! morogja a doktor. — Beadom én buzgólkodik a jegyző. — A vizit? kérdi a visszatérő Héthársy, a fiatalság s a hölgyek úgy is a tiszttartóékhoz mennek át, most már ismét az önöké vagyok, szerelem, játék, felváltva, ez az élet. Meg az ivás! — harsog a patikárus — a hölgyek elmentek, most már hangosabban,mulathatunk! — Úgy úgy, eleget jütszottunk! — mondja a bóbiakolásból egyszerre fölébredt nagybácsi s kerúl-fordul s egyszerre boros üvegekkel s poharakkal telik meg az asztal. — Ürmössel kezdjük — kiált a patikárus közhelyeslés között. A jegyző töltöget s Il.'-thársynak maga adja át a legdíszesebb piros poharat. A hoppon maradt czigányok az ajtónál gyülekeztek. — Köszönöm, uraim, nekem ez is mindegy, az ivásban is legyőzhetetlen a Héthársy nemzetség — egészségére, főtisztelendő úr, csak fenékig, mert a körömpróbát egy Héthársy találta fel. — Fjnye, de keserű ez az ürmös, • g egygyel kérek — küzd rá czigány, mit ácsorogsz? dal, zene, szerelem a lovagok gyönyörűsége — igyuuk, uraim, csak ki vele, a köröm próbáig! Hej, huj, azt a barnát szeretem! — csak ezt huzd, bankót adok! —. éjen a doktor! tele pohárt az egészségére! — Hej, huj, szervusz bácsikám! ig}uuk, koezczints Z> regkeverő! Mit mond ez a nótárius, hogy én félig hagytam a poharat ? Öttel iszik ki ilyenkor egy Héthársy egymásután! Huj! . . . Egyszerre a gyomrához kapott Héthársy ; ismeretlen hascsikarást érzett, ügy belehalaványodott az arcza. Egy székbe vágta magit. •— Nos, mi a baj? kérdi a társaság felugrálva. — Roppant hascsikarást érzek, szédül a fejem is. A jegyző, a patikárus ijedten dugták össze fejüket, a doktor meg fontos képpel | vizsgálta a pácienst. — Komoly az eset! monda. — l'gy van, én is attól tartok, hagyta helyben a patikárus, — a helységünkben már előfordult szórványos koleraesetek — Kolera! óh, szent Jehova! de én semmit sem hallottam! — Kolera! ordítottak a czigányok s rohantak, összetörve hegedűiket. — Nein akartuk falunkat a kontumáció-
