Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889
1889-06-09
csaptak, .iszonyú sebekkel bontva megadtak magukat, s jajveszékelve káromlással fordultak vissza a kórházba. Egy szegény gyalogosnak a vérét sokáig kegyelettel mutogatták a várkert falán, hol őt az üldzzó' franciák megszorították, s hátát neki vetve a falnak védte magát szuronyával a kardcsapások ellen, mignem sebei alatt összerogyott. Egyik huszárunknak meg a Sz.-László utcán át a Szél utcára, s innen üldözői elöl a piacra meneküléséről szól a hagyomány, hol midőn mái* utolérve látta magát, hirtelen visszarántja lovát, s a mellette elrepülő franciát egy alkalmas csapással maga előtt küldte a másvilágra. Most a francia lovasok a már Takácsi határáig j ért had után vetették magukat, s a sereg utó- i csapatának folytonos nyugtalanítása által a j Papától Takácsiig vivő országút csatatérré vált, ! s szanaszét hevertek az ut mentén az elesett j huszárok és lovaik, s utóbb az útszéli árokban j nyertek nyugvóhelyet. Hogy ezen csatározást j a franciák sem végezték áldozatok nélkül, egy sírhalom a kálvária Iáján leginkább emlékez- j tete őket erre, iol egyik főtisztüket különö- I sebb tisztelettel temették el. | Takácsinál a főherczeg üldözésének vége i szakadt, csak egyes ágyúgolyókat bocsátottak I meg a sereg után a franciák, s ezek egyike j évtizedek multán került elő egy nádas ház j fudels alól, nagy örömére a gyerekeknek, mig j egv szegény asszonynak a babrálás alatt elsült j kartács halálát okozla. j Pápán a lefolyt utcai harc után a város kirablása vette kezdetét. D. u. 4 órakor már ÍMlakarodtak a városba Benharnais Jenő had.ii. s kezdetét vette a pár órai szabadrablás, i.ozmtézetek, magánházak mind megkapták a maguk látogatóit, s a mit a dűlők érdemesnek tartottak, mindent összeszedtek. Szájról szájra ]árü hagyomány, hogy a tudós Márton István professor, házát odahagyva, a collegiumba sierett, s a betóduló katonák előtt a könyvtár megkiméléséért könyörgött. A könyvtár mentve lett, de a magánosok házaiban sem pénz sem ruhanemű meg nem maradhatott, s ha a dulók részükre alkalmas csizmát nem találtak, még a gazda lábáról is elvitték azt, ha kedvük tartótra. Igy járt Zsoldos doctor is, kiért övéi sietve küldtek a benedictinusok zárdájába, hogy ]oj]on haza, mert 5 katona fosztogatja a házát. Zsoldos haza siet betegeitől, örömére a díiló katonáknak, mert azok azonnal pénzt követelnek tőle, különben rágyújtják a házát. Ezek meg ]ól el se távozván, köt trombitás jön be hozza, s mivel már semmi elmozditni valót sem találtak, csizmáit vettették már le a doctorral, midőn egy szállást rendelő tiszt bel éj) s tudatja, hogy e házat Lauriszton generális szamara lefoglalja, mire a két szerencsétlen trombitás elsompolygott, s az orvos csizmái is megmaradtak. Végre a rabláson is tul esett városunk, s egy bizottság igyekezett a fejvesztett állapotban rendbehozni az ügyeket, szállást rendelni az ellenséges hadnak , élelméről italáról gondoskodni, hogy igy udvarias „bánásmód által legalább némileg enyhítsék s városunkra nehezedett viszonyok súlyát az ellenség kibékítése által. E bizottság tagjai voltak : Galanthai Esterházy Imre gróf, Rába Boldizsár alisp. Horváth kanonok, Rohontzi János, Vetsey Ferencz, Pállfy László, Bartza Ádám, Hanovszky Jan. Osváld Za. és Iválcly János. A francia had minden kívánságát e bizottság elé terjesztő, igy első kötelességévé tette a bizottságnak a korházakba kellő számú orvosok berendeléséről gondoskodni, be is jöttek Zsoldos és Puchli •pápai, Gutrein veszprémi, Birk lepsényi orvosok, s igen sok sebész és betegápoló, köztük Kun te, Mészáros és Miskoltzi pápai sebészek, s még 5 gyógyszerész, 3 kötelékszabó s 2 temető biztos. A nevezett megyei bizottság külön ruha- ágyhus- kenyér- és bor- biztosokat fogadott fel, köztük pápai polgárok voltak Kluge, Szokoli, Freiszberger, Mentzer, Reguli, Horváth, Gombai, Mészáros, Dömötör, Vélsz, Szifiert, Piringer, Légrády stb. stb. Hat hét alatt jnn. 11 -tői jul. 26-ig 50S9 re szaporodott a városunkban gyóg3'kezelt sebesültek száma. Ezeknek kellő ellátása a bizottságnak nem kis gondot okozott, annál is inkább, mert a franciák a győző parancsszavával követelték meg a sebesültjeik számára kiszabott élelmet, a mi naponként egy font hus, egy font kenyér s egy- ilce borból állott egy ember számára. Városunkbau a miseri és szt. benedekrandi kórházakon kivül, a szt. Ilona kórház is megm-ilt, majd ez is megtelvén, a kath. elemi iskola tantermeit rendezték be kórházul, végre még cz sem volt elég, s ekkor a várkastély földszinti termeit rendezték be kórházzá a francia legénység számára, míg tisztjeik a kath. elemi iskolába senkit maguk közé bevinni nem engedtek'. A jun. 15-én folyt Ui.-í-megyeri ütközet mit Győr elfoglalása, s erre a franciák kórházának oda átszállítása követett, változtatott, kórházainknak ezen túl zsúfolt helyzetén, de egyszersmind az ezen csatát követő éjen hozták a legtöbb sebesültet számszerint GG'J et városuukba, vegyesen a magunkéi s a franciák közül. Jun. 30 midőn végre átköltöztették a franciák kórházukat Győrbe, búcsúzóul még 200 tábori ágyat, 200 inget, 200 lepedőt. 200 szalmazákot és 200 db. pakrócot kívántak a j bizottságtól, az pedig be. szolgáltatott 91 nyo- j szolyát, 50 inget, 45 lepedőt, 50 szalmazsákot, I és 50 pakfóezot, kijelentvén, hogy enné! töb- • bet már beszolgáltatni nem képes. Nem k"ve- ! telték többé a franciák, ujabb diadalaik, s uz j ezeket következő bécsi béke kárpótolta ókét ; azért, a mivel adósuk maradt nekik városunk. : lO tuno. Levelezés. Bruck, sátortábor, iSSy. jun. y. A Lajtha folyó mellett magyar földön elterülő brneki sátortáborban pezsgő élet uralkodik 10 nap óta; a Bécsben állomásozó magyar ezredek legénysége vidám énekétől- . hangzik a tábor körül eltei ülő hegységek ! erdősége: 0 Felségét, a legfőbb hadurat vár- . ják, hogy bemutathassák miként vannak kiké- ; pezve gyakorlatilag a téli elméleti iskolázás . után; minden nap közelebb ho-za őket a vár- i vavárt naphoz, megérkeznek az előhírnökök, a . 2-ik hadtest parancsnoka, kiegyuttal bécsi ve- ! zénylő tábornak König; majd jelezve lesz a ; hadosztály parancsnok megérkezése is; a szemle j előtti napon hatalmas ezred parancsban jelzik • a Komárom megyei 12-ik gyalog ezred tulaj- ; donosa Vilmos főherczegnek a szemlén leendő ! megjelenését.; június 6-án az esteli órákban fel- | húzzák a zászlót a legfőbb udvari táborszállás árboczáu, megjött a hadsereg főfelügyelője kocsin Baden-badeuből, Albrecht főherczeg: nagy, j ünnepélyes takarodó hangzik a sátortábor hosz- , szában; az ezred zenekara, kísérve a legény- j ségtől, járja be a tábort. ' Hetedikén reggeli négy órakor már scu- ! kit nem lehetne szobájában — vagy helyeseb- J ben cellájában — találni, talpon van az egész ; tábor, ünnepi szint öltöttek a sátorok, fellobogózva az árboezok, egi'iken nemzeti szinű, másikon az uralkodó ház színeit viselő zászlók Hat órakor megharsannak a trombiták majd bele vegyül az ezred zenekara s hozzE az ezred parancsnoka az 1734-ben készített, sok viszontagságot átélt ezred-zászlót. A zászlót megillető tisztelgések után indul az ezred, ki a gyakorló térre s állást foglal szemközt a bejárással, a jobbszárnyon as ezred zenekara, középen a magasra emelt ez red zászlója áll. Pont hét órakor felhangzik a kürtös jeladása, főherczeg érkezik s mindenkinek meglepetésére az ezred tulajdonosa Vilmos föberj czeg lovagol ezrede felé, a tisztelgés megtörj tente urán kijelenti, hogy az ezredet ő maga ! f 0 gJ a vezényelni s U Felségének bemutatni, j Pár perczczel később felhangzik a ,.Ge! neral-raarsch," most jő 0 Felsége: messze elébe ! vágtat, ugy az ezred tulajdonosa, mint az ezred paraucsuoka, a zenekar teljes erővel a hvinnust játs/.a, a magasra emelt lobogó pillanat alatt a földre hull a legfőbb hadúr előtt, magasra emelt, fővel bátran néznek a katonák katona; királyuk szemébe. Most parancsot ad 0 Felsége egj* zászlóaljnak , hogy taktikai gyakorlatot csináljon, erre a zászlóalj Csikós nevezetű magyar parancsnoka a legtökéletesebb mozdulat és fordulatokkal teljes gyakorlattal gyöny örköd tető látványt ad; utánna két század egymás ellen támadást intéz, a külföldi államok jelenlevő attaebéi bámulattal telve hallgatják a Mannlicher ismétlő fegyver ropogását, a gyors tüzelés alatt a szakaszoknak vezényszóra adott sortüzet, majd a tüzelésnek egy pillanat alatt történt, megszüntetését. Katona és pedig bátor katona legyen, a ki a valóságban megáll ilyen tüzelés előtt. Nyolcz óra után pihenőt fújnak, maga köré gyűjti Ö Felsége a tiszti kart s legmagasabb elismerését fejezi ki a látottak és hallottak fölött. Hátra van még a disz elvonulás, a századok kifejtett sorokban menetelnek, mint egy vonal s a magyar bakák uj uniformisukban festői képet mutatnak, a mint magasra tartott fővel, büszke önérzettel keblükben el lépnek Uruk, Királyuk előft. Haza érnek a táborba, összegyűl a tisztikar a maga casinójában, a legénység pedig az ezred iroda előtt, várják P.laschek ezred parancsnok hazajöttét; örömtől ragyogó arczczal kiizeledik s az e közben kört- képezett tisztikar és legénység előtt e szókat inondá magyarul: ..Legények! Arany betűkkel jegyezzétek fel e napot szivetekbe, uratok, királyotok előtt mutattátok meg, hogy mit tudtok, legmagasabb megelégedését fejezte ki magatartásotok fölött; mivel fegyvereteket már letettétek, vegyétek l<í sapkátokat s kiáltsátok háromszorosan: a mi urunk, királyunk I. Ferencz József sokáig Éljen, Éljen, Éljen." Könnybe lábbadt szemekkel, de erős torokkal dörögték vissza: Éljen, Éljen, Éljen !" Majd a tiszti kar felé fordult s igy szóllott: „Uraim ez a mai eredmény nem az én, de az önök érdeme!" Vállainkra emeltük az ezred parancsnokát s vig zeneszó mellett hordoztuk körül a táborban, éltetve, ugy a legfelsőbb hhdurat, mint az ezred szeretett parancsnokát. Ilyen tisztikart, ilyen legénységet adjon a magyarok istene a hadseregnek s akkor az az orosz attaché, a ki ma fehér sapkájával és fekete orosz ménlovával feltűnést keltett: azt fogja válaszolni a hozzá intézett kérdésekre: „ffe bántsuk e hadsereget, mert annak minden tagja bálványozza királyát, szereti hazáját s érettük vérét ontani minden pillanatban kész." tart. 11a<l(inüV/. Gytmót, iSSp. jun. 6. A pápai esperesi keriiletbeli róm. cath tanítók tegnap tartották tavaszi közgyűlésükéi Vaszaron. Ez alkalommal Orbán Antal pápai és Ihász István vaszari néptanítók félszázados tanítói működésüket jubilálták meg. Szt. mise hallgatása után az iskolaterembe gyűltünk, hol mindenek előtt Hann ig Antal ur, egyletünk közszeretetben álló elnöke igen meleg szavakban üdvözülte Néger Ágoston apát ur ő nagyságát, mint egyletünk egyházi elnökét. A lelkesült éljenzések között elmondott, igazán szívből eredt, szavakra, ő nagysága atyai szeretettel válaszolt, mely után a két jubiláns részére küldött elismerő okmányokat egyenkint, a legjobb kiváuatok mellett nekik átadta. Hannig Gyula kartársunk pedig az egylet nevében üdvözölte szépen átgondolt szaszavakkal a jubiláns kartársakat és az egylet által nekik készíttetett csinos emléklapokat,— minden egyes tag által aláírva — kézbesítette. Lz emléklapokon a következők állottak: N. N. tanítónak félszázados tanítói működésének ünneplése alkalmából a pápai esperesi róm. cath. tanitóegylet — kartársi elismerés és szeretet emlékére. Pápán, lS8í). május 5. Egyleti tagok : (következtek az aláírások) A jubilánsok teljesen elérzékenyülve, könyíelt szemekkel mondtak köszönetet eme megtisztelő szép figyelemért; különösen hálás köszönetüket nyilvánították kegyelmes főpásztorunk Ö NMltsága és Néger Ágoston apát ur ő nagysága irányában. J Eme megható, szép ünnepség lefolyása | után vette kezdetét tanítói értekezletünk. A | programmba felvett egyleti ügyeink egymásután vétettek tárgyalás alá; egy némelyike azonban az idő előhaladottsága miatt, az őszi ! gyűlésre maradt. i Az egyleti tagok szép számban — mintI egy 2(1. — voltak jelen. Az értekezletünk után, J mely igen élénk eszmecsere és kitartó érdekj lödés között folyt le, Kolozsváry vendéglős ur• hoz mentünk közös ebédre. A kitűnő jó ebéd í alatt megered'., a felköszöntök hosszú sora. | " Az ebéd után igen kellemes meglepetési ben részesültünk, ugyanis apát ur ö nagysága j és a helybeli plébános ur nagyon tisztelt ven! dégeikkel látogattak meg bennünket. Hannig Autal elnök ur üdvözölte az igen tisztelt vendégeket, mire apát ur ő nsága, igen kedves humorú és jó szivének egész valóját feltüntető szavakban adta meg a választ. A szónokok közül ki kell emelnem még Varga József pápai tanitó kedves kar társamat; ő is a legkedvesebb vendégünk, szeretett, egyházi elnökünk ö nságára emelte poharát. Kitűnő beszéde igen kellemes hatást tett mindnyájunkra, mert noha hozzá vagyunk már szokva tőle csak szép beszédet hallani, — mégis eme beszéde, az eddig elmondott toasztjainak koronájának nevezhető. Felettébb jól esett e sikerült gyönyörű beszédet hallanunk ahhoz, kit mindnyájunk, szivünk mélyéből tisztelünk és szeretünk, — kinek mi is mindnj'ájan azt mondjuk, hogy mélyen tisztelt egyházi elnö- í künket, — hazánk, — egyházunk és egyletünk javára és örömére, az TJr Isten soká, — de igen sokáig éltesse! — A honvéd szoborra ujabban adakoztak: Tek. Bohn Gyula ur 25 sz. gyűjtő ivén adakoztak: Tek. Bohn . Gyula ur (Halimba) 3 frt, tek; Bohn Gyuláné urnő 2 frt, tek. Lehman János ítr (Pad rag) 1 frt, összesen 6 frt - i r Tek. Szeglethy György úr 157. sz. gy. ívén; Tek. Pongráez Dániel úr (Veszprém) 1 frt, tek. Szélesay Dániel úr (Veszprém) 1. frt, tek. Koller Sándor úr (Veszprém) tek. Szeglethy György úr ('Veszprém) 1 frt, tek. Ányos Pál úr (Veszprém) 1 frt 50 kr; összesen 4 fit ;5u} ;r A Várpalotáról beérkezett SO. sz. gy. ivén : Várpalota község 1 frt, egy Egyén 20 kr; összesen 1 frt 20 kr Nagytiszt. Bognár Endre ev. lelkész úr 24. sz. gy. ívén: Nt. Bognár Endre úr (L.-Patona) 1 frt, Tálos I-tván 5 kr, Gyomoréi István 5 kr, Gyomoréi Sándor 5 kr, Huszu* Mihály 10 kr, Nagy Sándor 3 kr, Gyomoréi György 4 kr, Szenté István 10 kr, Bolla József 3 kr. Pölöskei Mihály 10 kr, Szekered Pál 10 kr, Bolla Mihály, 10 kr, Gerencsér F. István 4 kr, Bolla János 10 kr, Gerencsér István 25 kr, Szabó István né fi kr, Pölöskei Péter Pölöskei István 10 kr, Baranyai István 30 kr, Szabó István 10 kr, Kovács István 20 kr, Horváth Ferencz 5 kr, Szabó György 5 kr, özv. Kis Lajosné 20 kr, Kiss Péter jegyző úr 30 kr, Kakas Elek 20 kr, Pölöskei György 20 kr, Nagy István 10 kr, Alsó Kovács István 4 kr, Bóka János szabó 10 kr, Bóka János 5 kr, Szita István 4 kr, Huszár István 10 kr, Horváth József 10 kr, Molnár Mihály 10 kr. Molnár István 10 kr, Kovács Péter 5 kr, Pölöskey Pál 5 kr, Szekeres Pál 4 kr, Csonka Gábor 2 kr, Szekeres Mihály 4 kr, Pölöskei Istvánné 10 kr, Pölöskei Jánosné 10 kr, Pölöskei Péter 10 kr, Pölöskei István 20 kr, Kovács György 10 kr. Tóth Mihály 10 kr, Kató Iános 10 kr, öreg Nemes János 10 kr, Kiss Kál mán 20 kr. Borbély Mihály 20 kr, Bóka János 4 kr, Horváth Istvánné 4 kr, Nag}- István 5 kr, Szabó Mihály 10 kr, Finta Mihály 2 kr, Szekeres János 4 kr, Szekeres István 6 kr, Barta Sándor G kr, Bertalan István (j kr, Szabó Mihály 10 kr, Bolla Pál 20 kr, Hajdú György 10 kr, Szekeres János 5 kr, Barta Mihály 10 kr, Kovács János 10 kr, Hegedűs János 10 kr, Szekeres István 10 kr. Bácsi István 10 kr, Kovács György 20 kr, Horváth György 10 kr, Horváth János 5 kr, Szentiványi István 20 kr, Molnár József 10 kr, Takács János 5 kr, Takács György 5 kr: összesen 8 frt 40 kr A mult számban Összesen 20 frt 10 kr közöltetett 1706 frt 06 kr £cif;co etet oá Ii-, bulin. Főösszeg 1726 frt 16 kr és 3 piaszter Fent elősorolt nemes szivü adományokat a bizottság nevében köszönettel nyugtatja, Pápa, 1889. június 8. Jády Gyula pénztáros. „Uram monda Buttlerné megindultan, s kezet feléje nyújtva, én nem tudom Önnek elegge megköszönni a mit tett, mi lett volna leányommal, ha ön nincs, azt hiszem ma talán mar .... „Ne, ne izgasd magad anyácskám, monda Olga, inkább kérdezzük meg, hol volt Zaray ur, hogy oly szép csokrot gyűjthetett". .,Én roppant szeretem a barangolást, orvosom ide küldött rheumatikus bajom ellen, azt ugyan nagyon meghagj'ta, hogy ne tegyek igen nagy hegyi parthieket, de amint erőm érzem gyarapodni, nem birok ellent állani a vágynak, hogy fel a magasba ne menjek". „Olgám is ilyen monda Buttlerné, de én mar nem birok vele tartani, és ő gyakran nem akar magamra hagyni, igy bár mennyire hívja a társaság, lemond eme mulatságáról". „De ugy látszik Olga nagysádnak még a vízi sport is kedvteléséhez tartozik, mit magam is hévvol űzök, nőm pedig mind ettől majdnem irtózik". „Ön nős? kérdé Olga, és volt valami hangjában mi kellemetlen meglepetést árult el, — de hát miért nem hozta el nejét is?-t „Első években, kértem jöjjön velem, nekem kell a nyári üdülés s akkor is csali nehezen bírtam rá venni, most pedig két kis lányunkkal éppen nem akar máshol, mint anyjánál falun nyaralni. Nagyobb kirándulásokat sem szeret, igy kénytelen vagyok egj r edül menni fürdőre." „On családos — monda Buttlerné — megengedjen, de igazán könnyelműség volt életét koczkáztatni, és különös, a legtöbb nő panaszkodik ha férje egyedül jár, s önnak az ellenkező sorsa van." „Jobb szeretném, ha nem igy volna, monda Záray és arcza elborult, mire csakhamar elhagyá a hölgyeket." — A következő napokon többnyire Buttlerék társaságában volt Záray, ő rendezett kirándulásokat, ő YQH « társaság központja, vidám, élénk kedélye, szellemes kedves modora miatt mindenki megszoreté. Ha Olga ladikázni ment, bizonyára Záray evezett, vagy kormányozott, egyszóval a napok most vidámabban multak, mert ő értett hozzá hogyan keli a fürdő élet kellemeit kiaknázni. Azonban közeledett az idő, hogy haza térjenek, még egy szép hegyi kirándulást rendeztek, Olga mint jó gyalogoló Zárayval kissé előbb ért a kitűzött helyre, a mohos sziklára pihentek, és a kedves havasi rózsákkal felbokrétázták magukat. Olga kissé ábrándos hangulatban volt, Záray kérdé őt eziránt. „Nem tudom miért, feleié, de ma igen lehangolt vagyok." „Magam is, monda Záray, de én tudom .... hisz holnap már válnom kell kegyedtől, — pedig életem legkedvesebb óráit, önnek köszönhetem, — s ki tudja visssa térnek-e ezek?! Olga mélyen elpirult, felelni akart, szép kék szemeit felemelé, de zavartan ismét lesüté azokat,, mert Záraj r tekintetével találkozott, ki végtelen szomorúan nézett reá. — A szivében mintha különös érzés támadt volna, zavart lett, idegesen tépdesé á kezében levő virágokat. „Lássa, folytatá Záray, többször mondáin már, ha ilyen lenne nőm mint kegyed, ki úgy j eszedhez. Nem vagy már gyermek, egy húszon' értené az én lelkületem, milyen boldog lehet- j két éves leány tudja mit cselekszik, nék. — Igaz ö szeret, és hű nő, de a négy i Olga felsóhajtott. falon kivül több igénye nincs, kedves egysze- j — ^ 7a gy ^ hiszed, folytatá an3'ja, ha rüsége megtetszett, és azt hivém másként al- i egy családi létet* romba döntesz e romok fekalmazkodík majd az életberr-hozzám . . . „Sze- j lett magadnak boldogságot építhetsz ? — soha, gény Kamill," suttogá Olga önkénytelenül,— j — sokkal jobban ismerlek, minthogy elfogadmondá Zára3 T , mintha a vészben hivó hangját hallottam volna, oly benső sugallat kényszeritett ön után menni. Nem hiába vagyok fatalista, e mondás „Sic fata tulene" a sors akarta igy, — ez nekem jelszavam. A többiek is megérkeztek, vidáman falatoztak, éltetve a bátor életmentőt is, de Olga ma nem volt oly vidor mint külünben. Az elválásnál Buttlerné felkéré hálából Zárayt, hogy a fővárosban is látogassa meg őket, pedig talán jobb lett volna, ha ezt nem teszi! * Borongós, őszi, ködös nap volt, az eső meg-meg eredt, hosszú fénj-es tócsák képződtek az utczákon, csak kevés ember járt sietve. Buttlerné kitekintett az ablakon, és kedvetlelenül monda: ma talán csak Záray sem jő el, mit különben is jobb szeretnék, mert nagyon sokat van körülötted, rég akartam már neked mondani, hogy légy okosabb, ne engedj szivedbe oly érzelmeket gyökeredzeni, melyeket saját magadnak kell onnét kitépni. En látom, hogy te küzködöl, azt is tudora, hogy Záray ha beleeg3'eznél elválna, és téged venne nőül, azért kérlek miután a körülmények ih'en ellentétesek, — halgattasd el szived és fordulj mert hisz az együttlét bizonyos bizalmasságba fűzé őket össze, s talán észre sem vevék, menynyire megszokták egymást, és csak most, midőn vállni kelle érezek, hogy a véletlen, a sors szeszélye két lényt hozott össze, kik egyináaban ábrándjaik valósulását találták fel, és ah, most ismét elszakítja őket, fájdalommal szivükben ! y.JCUyen k,ülön,gti, $ v<*U taWfysiwnk, nád azon kezet, mely egy más nőtől voná azt el 1 — „Igaza van anyám, ez lehetetlen!" — „Én nem akarlak vérző szivvel máshoz erőltetni, csak kérdem tőled, hogy Schillington Edward iránt ellenszenved van e?" — „Az épen nem, de ... " „Pedig ő igazi gentleman, csak örülnék h» Qt vilasJithatoád, Z&rayt a sors ha, nem hozza előbb körödbe, talán most boldogabb lehetnél, és én nyugodtabban néznék a jövő elé!" — „Ha anyám, ugy akarja, én nem mondok ellent „feleié Olga csüggetegen." — Edes g3 r ermekem, boldogtalanságod nem akarom, de azt sem tagadom, hog\ T régebben bánt e viszouy Zárayval, itt nincs már menekvés, mint. kiszakítani magad azon ábrándvilágból, melybe jutottál. — Már úgyis némelyek suttognak felöletek, észre veszik kölcsönös érdeklődésteket, bár mennj'ire iparkodtok azt palástolni, s hiszem, hog3' rosszaié megjegyzésektől sem tartózkodnak. Ki hitte volna, hogy igy fejlődjék ezen ismeretség ?! „Ah miért is a sors szeszélye ily kegyetlen hozzám, — monda könnyes szemmel Olga — eddig senki nem birt érdekelni, és most — most, — pedig, kit egész szivvel, érzem, egész lélekkel szerethetnék, azt meg mii3'eu áthidalhatlan távolság választja el tőlem! ? Igaza vau anyám, nekem ssakitani kell, érzem ezt régen, de gj'áva, gyenge voltam erre, mert a boldogító érzés mi jelenlétében hatalmába vett, sokkal erösebb volt mindig, minthogy ezt tehettem volna, de meg kell lenni, meg fog lenni, igérem! „Ád az ég elég erőt, az idő sok sebet fakaszt, sokat hegeszt, légy okos gyermekem s viseld mit a sors hoz számodra megnyug• vassal, mert a Buttlerek mindég tiszta jellemüek voltak." Csengettek, a szoba leány névjegyet hozott be, Buttlerué átvevé, és meglepetten nyujtá leányának is. „Elfogadod?" „El" — feleié Olga, bár szive összeszorult, egy bizonytalan sejtelem vonult azon át — még ne! — még ne! — kiálltott egj' belső hang, — de ö kezét oda szoritá, és suttog*, — csak & gyáva, kér hatoMt&st, jöjjön. minek jönni kell! — Felállt, a belépőnek jég hideg kezét nyujtá, szemei különös fényben ragyogtak, karcsú alakja büszkén eg3enosedett ... A férfiú, ki érkezett csodálattal nézett; reá, „miLy szép, mily gyönj'örü leány" gondola, „neki, vagy senki másnak kell nőmnek lenni!" Schillington Edward, kissé éles vonású, erősen borotvált, nem kellemetlen arczu eg\'én volt, előnyösen ismerték őt a budapesti gavallérok is, szé}> lovakat, fogatot tartott a téli hónapok alan a fővárosban, mig nyáron birtokán, vagy íiu\iüh«lyekea időzött. Buttlerékkat csak nem rég ismerkedett meg egy társaságban, és Ülga elt,ü látásra megbüvölé! „Ó, vagy senki más," volt elhatározása s valódi angol következetességgel, sietett azt megvalúsitani. — S most itt állott, hogy érzeniényinek snavakkal adjon kifejezést. — Olga jeges dermedést kezdett lapjaiban érezni, ön uralma elakará hag3'ni, de nem azért volt ő Buttlef, hogj r akarata megtörjön, — percére lehttnyá szemét, — mert Záray alakja jelent meg képzetében, majd feljajdult fajdal mában! — Isten veled Kamill, „a sors akarta igy" 1 — é fi elszántan, nyugodtan nyujtá kezét Sckillingtonraak beleegyezésül, ki hévvel ragadá azt magához. ,,Szeretem kegyedet, első percztől, szivemet még senki nem birta, — és a Schillingtonok büszkék arra, hogy csak egyszer szeretnek !« „A Buttlerek is azzal dicsekednek, akará Olga mondani, de a rémület, mi lelkében támadt, hangját vevé, és csak érthetetlen sz*' vakat suttogott! (Vége köv.) s
