Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-06-09

XVÍ. évfolyam. 23. szám. pa, 1889. június Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben ;$0 kr. A díj előre iizetendő. Bélyegdij mindig külün számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a hj> Kiadó hivaialáha {(joldhrm Gyula papirkereskede.se, főtéri küldendők. V á p a v á v o s h a I ó s á á n a k é s l ö b b p á p a i. s p á p a •• v i d é k s o y e s ü I o í n e k m e £ v á I a s z í o U k ö z 1 ö n y e. j.i.-j-»«r.-J*Tir""M""«~ év óta, a mióta a mag}

T

ar nyelv kötelező tanitása törvényileg elrendelve lett az ország minden népiskolájában, azóta lépésről lépésre hódit a mag3'ar nyelv. De azért még tömérdek a kivan ni való: azért még diadalt soká arathat a nemzeti géniusz. Csökönyösség, lanyhaság gátul szolgálnak. Pedig már az csak méltányos dolog, hogy mindazok, akik élvezik e hazának áldásait, hasznát veszik e nemzet szerzett jogainak s kiknek számára aranykalászt ringatnak rónáink, értsék s beszéljék is e nemzet nyelvét, a mely nemzet jogos suprematiot gyakorol Szent István koronájának ősi birodalmában. Jöjj el Szentlélek! világositsd fel az agyakat er.nck megismerésére ! magyarra nőnem nyelvben is vekszik. Igy van ez jól! Jöjj el Szentlélek! Hassa át e nemzet minden rétegét a nemzeti géniusz, — akkor, akkor ragyog azután igazi piros pünkösd gyönyörű verőfénye nemzeti életünk egén. Nj'ájas olvasók, polgártársak. ilyen értelemben kivárniuk mi — boldog ünnepeket! Őfctít cJmtos, Pünkösd ünnepén, Meghalt és feltámadott! Halála és feltámadása után negyven napig maradt még az Isten emhfv a fúldün. azután eltávozott, hogy elfoglalja isteni trónját ott fent, a csillagok felett. De a tizedik napon elküldé isteni társát a szentlelket, ki inegerősité apostolait abban a szent hitben, mely a világot üdvözité. S az apostolok, — az örök igazságok hirdetői — bejárták a föld minden részét, s ha az apostoli ihletett szózat az áhítat szent tüzére gyujtá is az emberek lelkét, hány vértanú halálnak kelle még történnie, mig megtért az emberiség, mig a szeretet szent. vallásának symboluma lett: a vértanú halált halt istenember szeut keresztje! A félénk ember, az apostol, aki megtagadta háromszor istenét, a kételkedő, ki ujjával érinté a szent sebekot; e napon megerősödött hitében s hirdette az isteni tant az üldöztetések napjaiban, bár tudta, hogy itt jutalma nem leend más, mint magja, vagy kereszt halál! És az a tizenkét egyszerű ember, a szeplőtelen hit paizsával kezében rombadöntötte a zsarnokság, a vakhit, s a tévtanok hatalmas országát , kitörülte a bünös-századok érvényét a világegyetemből, ugy, hogy az Istenember igéi uralgnak, törvényben, erkölcsben, s az egész polgárosult emberiség fölött. Az apostol, ki nyelvének isten erejével- terjeszté az üdvözítő vallás hitét, kereszt halált szenvedett s porait elhamvaszták az idők ezer évei. A tanítvány, ki a magján halt meg, de nem tagadta meg hitét, majd kétévezredo porlott el; de az j általa hirdetett szent hit él — csal- j hatatlanul! . . . Ah, e napon, a hitben való megerősödés .szent ünnepén szálljon a mi lelkünkbe is a halhatatlan igazság: iránti szeretet szent tüze — s í erősödjünk meg a jóban, az orkölesbe u! S ha igy, akkor künyobben fogjuk viselni földi bajainkat s örömünk, boldogságunk ezerszerte na'. gyobb gyönyört ad. mint a világmin den kétes hiúsága!. • Ha a bűn gondolatát száműzzük, ha megvetjük azokat, kik bennünket roszra. embertársaink gyü: leletére ösztön őznek, ha az igazért. • jóért eseng a mi lelkünk s ezért és ! ennek élünk; érdemesek voltunk eleink vértanuságára és az Üdvözítő ! halálos megváltására! i Lelkünkben e tiszta vágygyal s e megerősödött fogadalommal ül: jük mog a keresztény világ szent j ünnepét,— piros pünkösd napját! j — SOOO forint! Gyorsan, v.irako'/ás ellenére már meg van a — 2CCO forint, I mely a pápai honvédsz.obor fő?zukségletére ! szfimitva volt. Lapunk hűen kimutatja nevei; ket a lelkes adakozóknak. Maguktól jöttek j hazafias adományaikkal, melyek állal most i már a vármegye által megszavazott 300 írttal elérte bőén az alap a 2COO frtot, A szobor i reliefje is elkésiült Turbain Károly öntodéjéI bői. A relief bionz eredetije Temesváron ! és Mehedián lesz kkülitva a nyáron. A szot ! borra vonatkozólag az elnökség, Esterházy j Ferenc/, grof védnök terve alapján — teI leintettél a nem várt kedvező anyagi eredI menyre — a szobor tetőzetére phőnix maj darát (a szabadság feltámadása jelképit) j rendelt meg ugyancsak ifj. Vasta^h György szobrásznál, ki azt épen most kcsziti. — S'óval minden a legjobb autpiciumok mellett iudúl rneg. S mentül tobb jon össze a hazafias adományokból, annál szebb lehet a kivitel. Ajánljuk hát a honvéd szobor ügyet olvasóink lelkes figyelmébe! — Veszprém vármegye képei. A megyeház disztenne számára Vastagh György kitűnő festőművészünk már c napokban készen lesz Széchenyi István és Deák Ferencz gyönyörűen sikerült arcképeivel. A pompás művészi bec^ü képek már a jövő héten Veszprémbe érkeznek. A leleplezés ünnepséggel lesz egybekötve. Nemzeti géniusz. — Pünkü«di elmélkedés. — Piros pünkösd napja, megújult tavasznak költői bübájjal bevont szép ünnepe, telve illatárral, vidám madárdallal, ujhodott természet pezsgő életével! Szép ünnep a pünkösd: bő forrása népköltészetünknek s ős népszokásoknak s magasztos ünnepe keresztény-egyháznak. Emlékünnepe annak, hogy hajdan tüzes nyelvek alakjában leszállt a Szentlélek az apostolokra, a kik ettől az időtől fogva elkezdtek különféle nyelveken beszélni, hogy minden népnek — saját nyele v n hirdessék az isteni tan magasztos elveit. Eljött a Szentlélek és ők, az inteni vallás bajnokai, heteiének ezzel s tőle inspirálva hirdették is az igét — urbi et orbi. Az adomány, hogy az apostolok minden nemzetnek saját nyelvén hirdethessék Krisztus vallásának üdvözítő tanait — a nemzeti géniusz glorificatiója volt. Hiszen csak az az eszme lelkesíthet, mel}

7 a nemzet saját nyelvén törhet magának utat a népek szivéhez. Nekünk magyaroknak is féltve őrzött kincsünk saját anyanyelvünk, melyet ősi ereklyeként apáinktól n3'ertünk. És meg van írva törvénykönyvben s rendeletben, hogy ezen országnak, mehr nevét a magyaroktól nyerte, hogy ezen nemzctuek, melyé e föld, melyet véren vettek apáink nemzeti s hivatalos nyelve a — magyar. Volt már latin is a karok és rendek világában; azután ránk akarták erőszakolni a németet is; de elvégre is szent jogait kivívta a nemzeti géniusz. Es manap Tátrától az Al-Dunáig, az Erdős-Kárpátoktól a Velebitig — úrrá lett a magyarnyelv!? Legalább úrrá kellett volna lenni. Mert hát mit tapasztalunk? Igaz ugyan, hogy az alkotmányos időszak alatt szép hódításokat tett a magyar nyelv ebben a polyglott országban; igaz, hogy főleg tiz Hát Veszprémvár megye hogyan ! van a magyar nyelv dolgában? Bizony van ok örülni is, de van ok — búsulni is. Az utolsó népszámlálás adatai szerint 46 oly községe van Veszprémvármegyének, a melyekben a I németajkú lakosoknak száma túlsúlyban van a magyarajku lakosok fölött. Maga az ős Bakony, a melyről azt hihetné az ember, hogy fészke a magyarságnak — csupa németajkú lakosokkal van megrakva. Szívre, érzelemre ngyan magyarok, de nyelvre nézve csupa németek. Hiszen csak nemrég történt, hogy egyik községből még az iskolaszék is — németnyelvű hivatalos levéllel referált a megyei tanfelügyelőnek s csak nemrég történt, hogy egyik veszprémmegyei néptanító német nyelven a bécsi császári ministeriumhoz fordult segélykérvénynyel. A tanfelügyelőtől megkapta ugyan mindkét közeg a magáét s a kapott hivatalos levelet bizonyára nem tették ablakjukba. Hála azonban a föléledt nemzeti érzületnek s hála a lelkészkedő papság hazafias törekvéseinek s a néptanitók lankadatlan buzgalmának, egyre hódit templomokba^ s iskolákban a magyar nyelv s az generatió nemcsak érzelemben, h£\ Nyolczvan év elölt. 1809 jnn. 11. vasárnap volt, midőn János főherezeguek a fraueziúk elől Olaszországbői hátráló hadai Pápára értek, á nyomukban hozták a karakói ütközet sebesültjeit, aliol a pesti és Veszprém megyei insurgens zászlóaljak a hidat két napig sikeresen védték a francziák ellen, kogy a fősereg akadálytalanul vonulhasson József nádor győri insurgens táborához. János föberczeg hadaival az éjt Pápán töltötte, s a sebesültek a benedictinusok zárdájában találtak menedéket. Hétfőn d. u. 1. órakor még ki sem vonult a főherczeg egész serege városunkból, midőn az üldöző franczia előcsapat a város borsosgyőri kapujánál már megjelent. Erre a még itt volt Alvinczy gyalogcsapat néhánya oda siet, a házak falainál lesbe áll, s várja a mig Ayét ezredes lovas vadászcsapatával a kapun belép. Egy czigány is volt a lesbeállók közt, aki a maga fegyverére legméltóbbnak az ezredest tartván, több vitézi éremtől csillogó mellét czélba vette, s legelsőnek az ezredest lőtte le. Erre a megtámadottak, s a falak mögül kiugrók közt heves összecsapás keletkezett. Kétszeres próba után sikerül a francziáknak az Alvinczieket visszaverni, kiknek töltéseik elfogyván, menekülnek a piaezra, hol vegyesen József, Ott és insurgens ezredbeli huszárokat találván, velük együtt nyomulnak a mai Devecseri, akkor Posta-utczán beözönlő francziák ellen. A megújult utczai harcban csakhamar a franciák lettek előnyben, mert azok serege újabb érkezőkkel folyton erősbödött, mig a mieinknek János főhercegnek távozó seregével reménye mind messzebb szállt, végre megfordultak, s a piacra érve egy részülc a Gróf-utnak más része egyenesebb irányban Takácsi felé vette útját az elvonult sereg után. Azok, kik biztosabb menekülhetés céljából a Gró? útra kerültek, jól számítottak, de a kik vakmerően az egyenes irányt választva Takácsi felé indultak, bátorságukért keserűen meglakoltak. A város alatti tüzes malomnál eléjük vágtak a franciák, s itt újból összeT Á R_C Z A. PÜNKÖSD. — 1889. — E/. a virágok ünnepe, Dalok dicső tavasza. A sziv gyönyörrel van tele, Ajk nem nyiltk panaszra. A légben illat és sugár, Repülnek kéjben úszva, Miként boldog szerelmesek, Csókoktól ittasulva. Mint boldog szerelmesek Ke.szketnek a virágok, Ha esti szellő pajkosan Susogva száll re;ijok. Nagy boldogságról súg nekik Titokzatos regéket, Hogy boldogság a szerelem S a szerelem az élet. Hogy boldogság a szerelem, Ezt én is, én is érzem, Lánykám szemében meglelem Mennybéli üdvösségem. Pünkösd, virágok ünnepe, S a szerelem tavasza, Szivemben a gyönyör dalásék • Az üdvösség fakasztja! Sic fata tulere." (Beszély) Ina GIZELLA. Forró júliusi nap alkonyán, számtalan ladik lepé el a ginundeni tavat. Tarka, mozgó képet nyújtottak a csinos, színes, kis lobogós csónakok, melyeken a fürdő köaönség köréből néhányan versenyt evezve egymással, vagy csak a vízen himbálódzva, hallgalák a parti zenét. — Mindenki figyelmét magára vonta egy fiatal hölgy, ki biztos kézzel, nyíl sebeseni stslé a fodrozó hullámokat., gesztenye szin tömör haján a kis matróz kalap igen kedvesen állott ós kék fehér csikós tengerész ingét, öv szoritá karcsú termetéhez. — „Ah a szép angol leány" igazán bátor teremtés, de ón mégsem engedném őt egyedül a vízre suttogták többen. valóban Buttler Olga igen érdekes volt, ha a coursalonban zongorázott, S jelenség énekelt, mindig nagy hallgatóságot hódított maga kővé. Szüleivel még mint gyermek jött ITagyo.rországba, hol ismerőseik voltak, miután atyja poitikai okokból bizonytalan időre akart hónától távol lenni, de előkelő barátai körében annyira jól érzé macát itt, hogy mind inkább halászta visszatértét, annál is inkább mert ügyei úgysem kedvezően bonyolódtak le — utóbb pedig egy nagy hatalom,— a halál, -örökre itt marasztá. Buttlernét angolországi rokonai eléggé hivták vissza, de különös vágyat ő sem erezett erre, igy egyetlen lányával Olgával, ő is maradt. Pár- év múlva rokonai értesítek, hogy a nyár folyamán a regényesen szép gmundeuben fognak időzni, hol szeretnének velők találkozni. Buttlerné örömmel vevé e hírt, és igy a legkellemesebb napokat tölték együtt. Gmunden festői szépen fekszik a trauni, vagy gmundeni tó mellett, mely felső Ausztria legszebb és legmélyebb tava, sötét zöld vize, fantastikus hegj'csoporttal körítve, számtalan szép lakaival a partmentén. — A legélénkebb évad uralkodott, Olgát gyakran kísérek többen és- csak a „szép angol leánynak" nevezek, s ha ladikjával kiindult, a partról többen néztek a kedves evezős után, — igy jelenleg is. „Nem félti őt"? kérdek Buttlernét, ki 1 szintén gyönyörködött leányában. Oh nem, feleié, hisz még jó atyja tanitá meg az evezés fortélyaira, férjem, mint az angolok egyátalján, igen nagy sport kedvelő volt s lányom e passzióit öröklé tőle, máigyermek korában magával vivé nagyobb hegyi parthiékra. sőt vivni is tanitá, mit azonban abba hagyott." Igy társalogva észre sem vevék, hogy a tó mind erősebben hullámzott, már többen visszatértek ladikjaikkal, mások sietve közeledtek, mert csakugyan vészes szint öltött az ég is, szürke folhőkbe boriivá a hegycsúcsokat és a tó, mint féke vesztett elem, csapódott a partokhoz. Nyugtalanul nézett, mindenki a vizre, végre feltűnt Olga is, erősen küzködve a hullámok közt két evezőjével. — Távcsövekkel, érdeklődéssel kísérek őt még az idegenek is, nénje meg anyja izgatottan, rettegve lestek megérkezését. Sajátsága ez a tavaknak, hogy csalékonyan sima felszínük perczek alatt háborog, felkorbácsolva a hullámokat, sistergő rémes zúgással elűzve a csendet, -mig a habok fel-fel föcscsenve meg félemiitik a Jegbátrabbat is. Még egy ladikon férfiak voltak Olga közelében, ezekbe biztak a parton levők, de egy erős szél roham elsodorá őket egymástól. — Olga egyedül, — csak ugy tánczolt, a kis hajó — minden erejét megfeszité, figyeit, hogy oldalt ne kapja a hullám, — d.é ereje lassankint fogyni kezdett. — A paríon plaidjeikbe, kauchuk köpenyekbe burkolva már csak férfiak voltak, „szörnyűség" — ",,ah elvész" — „ar Isten őrizze" kiáltanak többen, de senki nem mert elindulni. Már minden csónak részben a túlpartra, részben vissza tért, az evezősök megérkeztek, kik néhánynak segélyére mentek, de ujabban ezek sem mertek ki menni » vizre. „Emberek I kiáltó egy férfiú, ki régebben szintén ott szemléié a vihart, — ^'i" velem, jól megfizetem, ott egy hölgy küzkÉlik, segélyére kell mennünk." Az evezősök vonakodtak, fejüket csóválva mutattak a háborgó vizre, — de az idegen biztató szavaira és azon határozott kijelentésére, hogy egyedül megy — újra hajójukba ültek. Négy erős kéz evezett, az idegen a kormáuyhoz ült. „Ez vakmerőség" mondák némelyek. — „Derék ember" szóltak mások. — Alig bírtak a hullámok ellen küzdeni, vissza-vissza csapódott hajójuk, de ők csak törtettek előre. — Olga, már Istenre bizá lelkét, „Elvesztem — rebegő, — szegény anyám, szegény anyám" ! — 0 nem láthatta a segitséget, mely feléje közeledett, és meglepetten tekintett vissza, midőn erős férfi hang kiáltott „Még egy kis bátorság, ott vagyunk". — És csakugyan elérték, — kis ladikját oda vonták a nagyobbhoz, és szerencsésen át emelték őt is, csónakját most a hullámokra bízva. Fogai csak úgy vaezogtak, tagjaihoz ázottan tapadt ruhája, mert sürü zápor áztatá az egész láthatárt. Nagysád fogadja el köpenyem, ajánlá neki az idegeu, én Záray Kamill vagyok, és szerencsés leszek ha partra juttathatom". —• Ah uram köszönöm! — feleié Olga, — s mint engedelmes gyermek engedé magára tenni a kínált köpenyt. Kis kalapját rég letépé a vihar, nagy hajfonatai ázottan omoltak vállaira. — Nehéz munka volt mind ez, és a partiaknak borzasztóan érdekes látványt nyújtott a hajó, mely a hullám hegyekről, hol fel, hol le siklott, de utóbb reményt nyújtott a menekülésre. — Végre partot értek', a tetszés morajával fogadták Zárayt, ki szintén átázottan kiséré még Olgát anyjához, aztán eltűnt. — Buttlerné felsikoltott, midőn leányát újra ölelhető, hisz eddig majdnem önkívületben imára kulcsolt kezekkel, a legborzasztóbbat képzelő el, De újult erővel segített gyermekének ruhákját levetni, ágyba kényszerítő őt, meleg theát adva neki. Szóval sem tett szemrehányást, hisz az ember sorsa Isten kezében van, ő megmenté néki leányát, és hála imát suttogott Olga ágyánál, kin lassankint a fáradság erőt vett, és álomba merült. Gyönyörű reggel következett a vihar után, Buttlerék az ebédlő tágas, nyitott verandáján reggeliztek, többen mentek oda, még az idegenebbek közül is, hogj' a tegnapi események után ázerencsét kívánjanak nekik. „Megígértem jó anyámnak, hogy egyedül nem megyek többet oly messze, monda Olga szeretettel csókolva Buttlenné kezét, nagyon merész már nem leszek, igen nagy aggodalmat okoztam neki." „De ki azon férfiú? kérdő anyja — lei oly vakmerően segélyére ment? had köszönném meg neki láuyom megmentését." „Nem ismerjük, de talán csak mutatkozik nem sokára, — azt mondák a szállodában, hogy csak tegnap érkezett". Azonban elmúlt a nap, Olga olyan érdeklődéssel tekintett folyton maga köré, a sétányokon mindég csak őt kereső, kinek úgyszólván életét köszönheté, — ma kedve énekre, zongorára nem volt, hiába kérték erre, — és egy bizonytalan vágy őt megismerni, kinek oly rokonszenves hangja, vonásai voltak, kihez oly regényes ismerkedés főzte a háborgó vízen,—• őt óhajtotta látni, és lehangolá, hogy alkonyodott, ós még sem jelentkezett. De igen, — ép most érkezett egy turista, csomó ritka szép alpesi virágcsomóval kezében, Olga rögtön felismerő. „Anyám nézd ott jő Záray, s élénk pir boritá arczát, midőn látá, hogy az feléjök közeledik. „Nagysád örülök, hogy itt láthatom, ez bizonyítéka miszerint a tegnapi izgatottság nagyobb utó baj nélkül el mult, kéi-em fogadja e virágokat, melyeket mai kirándulásomból hoztam",