Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-05-19

Megjelenik m i n (1 e n v a s ;i r n a jt. Közérdekű, sürgős közlésekre UrnnkiM ri'U(lki\ üli szám ok adatnak ki. Benn öntet ion levelek, csak istn?rf. kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak sziut V: ö z le m é n y e k a 1 szerk. hivatalába » v (O-kollégium épület) küldendők. Előfizetési díjak. Egy évre 6 fi-t - Fél' évre 3 frt. Negyed évre 1 Irt 5t> krajczár. Egy szám ára lő kr. Hirdeíének Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélj'egdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a h|i kiadó hivatalába (GoldhoTg Gyula papirkereskedése, főtér) küldendők, ^r. Pápa város h a [ ó s á gá n ak és íöbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Köztisztaságunk. Evek óta képezi a városi közön­ség jelentékeny x-észének közóhaját az, hogy a város utczái öntöztesse­nek. Ivét év óta hivatalos formát is öltött ez óhaj, elhatároztatván a közgyűlésen a költségvetésnek két öntöző-kocsi költségével való meg­terhelése. Am ezen intézkedés még t'élrendszabálynak sem vált be, mert öntöző-kocsi annélkül, hogy annak vontatásáról s az öntözéshez szük­séges emberi erő költségeiről gon­doskodás történnék, igen felesleges szerelvény. Igy gondolkozhatott a városi hatóság is, mikor a kocsikat eddig be nem szerezte, ellenben késznek nyilatkozott azonnal beszerezni, ha az alkalmazásba vétel lehetővé té­tetik. Azonban minden oldalról hal­lani lehetett, hogy az utcák és te­rek érdekeltsége magára vállalja az öntöztetést, csak kocsi legyen. Ezen egy kissé circulus vitio­susnak látszó kérdésből az lőn a ki­bontakozás, hogy a tanács elrendelte az élénkebb forgalmú utczák és te­rek érdekeltségének összehívását, hogy megismerve a hozzájárulok készségét, lehetőleg azonnal intéz­kedhessek az öntözés életbeléptetése iránt. Az értekezlet megtartatott, meg­lehetősen kevés számú érdekeltség jelenlétében, s ott eg} T es, particula­ris ellennézet daczára kimondatott az az óhaj, hogy az öntözés létesít­tessék még ez idén, s az értekezlet egy tagja meg is bízatott, hogy eg} r es lótulajdonosokkal a financiális tekintetek iránt érintkezésbe lépve, mielőbb tegyen jelentést az ered­ménvről. Ezen értekezleten, — mint már emiitők, — emelkedtek olyan han­gok, a melyek az öntözést egyáta­lán ellenezték. Az ellenzés fö oka természetesen az ujabb tehertől való tartózkodás volt. Csakhogy, bár min­denesetre megfontolást igénylő min­den teher-szapoiitás, de megfouto­lást igényel az a czél is, a melynek érdekében kilátásban van. Az a kérdés, kell-e, szükséges-e az utczák öntözése, vagy az csak luxus kiadás? Ha ez utóbbi, akkor viszonj T aink közt kár még csak lan­cirozni is e kérdést, de ha nem az, úgy szabad és kell vele foglalkoz­nunk, és létesítenünk is kell minél előbb. A tudomány mai álláspontján, úgylátszik az öntözés szükségesnek ós a közegészség érdekében jótékony­nak tartatik; öntöznek mindenütt, a hol a közegészségügy tekintetei nem ismeretlenek, a hol tudatában vannak annak, hogy az ember is tőke, s kivált nálunk Magyarorszá­gon, jelentékeny tőke. S a hol nem öntöznek, ott a közönség csak azon nyereség vagy veszteség iránt lát­szik érzékkel bírónak, a mely effec­tive kezébe jut, vagy abból kikerül. Holott van ám, és pedig könnyen kimutatható vagyoni nyereség ab­ban, ha egy község a közegészségi tekinteteket lehetőleg figyelembe ve­szi berendezéseiben, és van vagyoni veszteség abban, ha ezek elhanya­goltainak. Az egészséges ember dol­gozik, tehát kevés, a beteg fogyaszt, és nem keres. Az egészséges ember budgetjében nincs benne a gyógyí­tás és gyógyszer költsége, bezzeg benn van a betegében. S ezek nem frázisok, mert bár igaz, hogy beteg van és lesz, ha bármennyire öntözünk is, de az mégis igen valószínű, hogy bizonyos betegségek száma csökkenni fog, s ez által az általános szám természe­tesen szintén apad. Pápán sok a beteg, sok a ha­lott. Nézzük az 18S8. évi halálozási statistikát, milyen tanulságokat lá­tunk benne! 561 egyén halt el a mult évben, s bár ezen szám Magyarország elég sajnos — halálozási arányszámánál (1000-re számítva) 2 /,„-ed százalék­kal magasabb, mégis jól felülmúlja T A R C Z A. MULJAK EL . etem: bbanása. Jlát múljak C'I ^\}ék be végz hzakadjon meg szívemnek dob A csalódások kínját arezőmon — Károrvendöleg — többé ki se lássa. Száradjon ki agyamból a velő: Boruljon brek éj szememre végkép; — Minek annak még több korány sugár? Kinek — reményei mind összetépvék! ... A sir nyugalma: — más vágy nem hevit— Homlokomon egy lengő szemfedéllel: Hová — e megutált világ zaja, Kufár lármája — már többé nem ér el . . Hol — elpihennek szenvedéseim; S nem bír üldözni ádáz sorsom átka: Mely — mint prédára éhes keselyű — Gyilkos karmát úgy a szívembe vágta . . Óh! volt idő . . hogy másra vágytam én: Egy szebb jövőnek inte csába álma . . Es lelkem — szárnyat ölte mint a sas: Magasba törve . . fel magasba szállva! De — villám sujtá merész szárnyait: S le —- porba hullott.. ott vonaglik, ottan. Hiába várom a mentő segélyt; Hitem elhagyott . . erőmből kifogytam . Hiába várok enyhet, gyógyulást; Sebzett lelkemre — nincsen balzsam ír már! Csak ott: a néma szemfödél alatt . . A — koporsóba: —hol a nyugalom vár. A Szekeres Jancsi. Vén legény volt az öreg Szekeres bácsi, mikor megismertem. ! Szülőfalumnak ő volt az egyik nevezetes­sége, a másik meg az a fülescsacai, mely az ő * MajdQB.it képezte, Ott lakott a falú végéu, galagonya bok­rokkal sövényzett kis házikóban egyes egye­dül ... ott láttam meg én is legelőször. Kint ült a kapú előtt a kis falóczán és garasos pipájából eregette a jobbféle kapado­hánynak a füstjét. . . — Hát van-e még vizük ifjuram? szó­lított meg. ' — A kérdés meglepett, mert még nem ismertem az öregnek becsületes foglalkozását. — Van bátyám! — feleltem találomra. — — Aztán mért kérdi? . . . — Hát csak azért, ha elfogy, hát üzenje meg ám a Trézsi húgom! — No jó, majd megmondom neki! Azt hittem eszelős az öreg . . . Csak másnap láttam végig koezogni az utczán kis taligáját, melyet ő szekérnek csú­folt és mely elé a híres, nevezetes szamár volt fogva . . . A taligán néhány akós hordó volt, mely­bői ki-ki loccsant a jóféle friss forrásvíz. Az öreget minden kapuban megállították a menyecskék. — Vizet Szekeres bácsi! . . •— Az öreg pedig reggeltől estig hordta a vizet, kapván minden szállítmányáért egy négykrajezáros darabot. Apró krajezárokat nem fogadott el. -— Nem vagyok én kódis . . Trézsi lel­kem ! Csak nagy pénzt fogadok el. . Igy történt meg, hogy a mi falunkban ázsiója volt a négykrajezáros daraboknak, hosz­szú ideig.... Az öreg szamara pedig nagytekintethen állott a falubeliek előtt, amit az öreg követké­zendőképen magyarázott meg nekem. — Ugy történt az uramöcsém, hogy egy­szer elküldtem a csacsit logelii a kis rétre a templom mellé . . . Hát amint ott harapta a füvet észreveszi ám az okos jószág, hogy a harangozd ott alszik a bokor tövén, mint va­Európa akárhány fővárosát, a hol pedig minálunk ismeretlen ezer és ezer gyilkos tényező áll szemben az emberrel. Tüdőbeteg 173 volt ezen 501 halottból, ha ezen szerv beteg­nek területén összegyűlt összes rao­sadéknak és viznek főgyűjtőjéül szol­gáló uj-utezai csatornák mentén jár vagy lakik, az tud arról az ázsiai állapotokra valló helyzetről, melyben ségeinek adott nemei közül csak azt I minden egyéni tisztogatás daczára nézzük is, hogy ebből liidövészes 98 ez utczák vannak. Itt sincs más halt cl, aligha tarthatjuk a váró- I mód, mint egyöntetű, és quasi-kató­sunk levegőjében kavargó szemét-és ! sági eljárás, mert a csatornatiszto­trágya-atomokat üdvös befolyásnak- ! gátasnak felülről kell kezdődnie, és nak, és elengedhetlennek azt, hogy j tömérdek vizzel történnie, különben e gyilkos portékát a földhöz kössük | czéltalan. Már pedig ez is ugyan­az öntözés által. De hát mindez igen messze ve­zetne, sőt tán máris messzebb men­tünk mint a tárgy kívánta. A város utczáinak öntözését, igenis be kell hozni, s a kérdés csak az, hogy társadal.ni avagy hatósági uton? Mi a magunk részéről erre csakis az utóbbival felelhetünk. A társadalmi ut nem lesz követhető, mert az egyesek idegenkednek, mert ez uton nem kötelezhetők, s mert a hasonló mozgalmakban hullámzás szokott lenni, és lehet, hogy a ma fellobbant láng, holnap el is lobban. Ép azért az öntözést csak úgy le­het a köztisztaság, s ebből folyólag az általános egészségügy valódi kí­vánalmának megfelelőleg keresztül vinni, ha a város költségvetésébe egy a szükségletnek (a pontosan be­szerzendő adatok alapján) megfelelő összeg állíttatik be. Mert az, hogy egyik vagy másik utcza öntöztet, a többi nem : igen furcsa látvány lenne. S különben is, igen helyesen je­gyezte meg az értekezlet egy tagja, hogy ha X. utczában öntöznek, ez nemcsak azokra nézve előnyös, a kik ott laknak és az öntözés költ­ségeit fizetik, hanem mindenkire a ki ott jár, noha a kellemes állapot létesítéséhez nem járul. Öntözzünk tehát mindenütt és fizessük a költ­séget mindnyájan. Van még egy, — az értekezle­ten szintén felvetett— kérdés, a csa­tornák kérdése. A ki a szél-utczán, '3 az ebből nyilló utczákon, de kü­lönösen a belváros egy nagy részé­csak egészségügyi kívánalom. Yan biz itt tenni való elég, s az is igaz, hogy a város közönsége mindent nem tehet. Éppen azért nem szabad a társadalomnak sem tétle­nül maradnia. Mi tudunk képzelni ezen jelen mozgalmakból támadó „Köztisztasági egyesületet" a mely hatóságilag subvencionálva, és tá­mogatva csodás eredményeket lenne képes elérni a köztisztaság terén, szolgálatokat téve a közegészségügy érdekének. Actióba tehát ilyenre ké­pes közönség, czél nincs nemesebb, üdvösebb, jótékonyabb ennél! _____ • = A helybeli izr. tanítótestület köréből a következő sorokat vettük: Az országgyűlés tanügyi bizottságában folyt tárgyalások által indíttatva a „Bihar­megyei tankerületi tanítótestület'.' f. é. ápril hó 23-án tartott rendkívüli közgyűlésén el­határozta, hogy a néptanitók nyugdíjazása ügyében országos mozgalmat indít és e mozgalom támogatására felhívást intézett a hazai összes tanítósághoz. A helybeli izr. tanítótestület ezen ügy megbeszélésére e hó 13-án gyűlést tartván a nyugdíj-törvény re­visiójának kérdésével tüzetesen foglalkozott és elhatározta, hogy a képviselőházhoz fel­terjesztést tesz, amelyben kéri: 1.) Szállít­tassák le a szolgálati idő 40 évről 30 évre amint az az állami tanítókat illetőleg az 1885. évi XL tezben történt. 2.) 30 évi szol­gálat után a tanitó az utolsó évben élve­zett teljes fizetéssel nyugdijaztassék. 3.) Az országgyűlés által eddig is évenkint meg­szavazott 150,000 frt továbbra is a tanítói nyugdalap számára fordittassék. 4.) Az is­kolafen tartók és néptanitók által fizetendő járulékok ezután se szállíttassanak le. Ezen peticzió beterjesztésére és az ügy pártolására Pápa város t. képviselője mél­lami süldisznó .. — Nem kötöm föl! — gon­dolta magában az én édes szamaram. — De mikor látta, hogy itt van ám a dél, akkor mai­hegyezte a füleit s azon goudúkozott, hogy hát ki fog most már harangozni . . , Addig addig ődöngött a templom körül, mig betévedt a to­rony aljába s a garádicson elkezdett fölfelé ka­paszkodni ... Föl is ért a toronyba és punktu­mosan 12 órakor kidugta a fejét a torony ab­lakon és elkezdett bőgni. — Ia! iá, iá! — A falubeliek azt mondják, hogy punktu­mosan tizenkettőt bődült, de én nem óvastam meg, hanem fölszaladtam érte a toronyba és lehoztam. Szóval ez a jószág mentötte meg a falu böcsületjit. A vén Jancsi — igy hivták a falú viz­hordóját, ezután betért a korcsmába s ott id­dogált .... Mert meg kell jegyezni, hogy az öreg, aki az egész falút ellátta vizzel, maga soha sem ivott vizet, csak bort... Azért csinálták rá az ismert nótát: „Kis szekeres, nagy szekeres. Mind megissza, a mit keres" . . . Ivott az öreg, de az is igaz, hogy sohase volt részeg; olyan józan és friss volt mindig, mint a forrásvíz, a melyet a hegyoldalból hor­dott a házakba... Tíz évig nem láttam az öreget meg a szamarát , . . pedig mikor visszakerültem a faluba, még mindketten éltek . . . Az öreg Jancsit azonban nagy szomorú­sásban találtam , . . — Mi baj öreg ? — Szólitottam meg. — Nagy baj van ifjuram! — Hát aztán mi az? — Bolond ángliusok gyüttek a faluba, aztán nem tudok ám tőlük aludni. — Ugyan miért nem? — A bolondok ide akarják hozni a he­gyi forrást a feto kifcepibe. — Igen, hallottam már, hogy csatornát építenek. — Cratorna ide, csatorna oda, nem lesz abból semmi! — De bizony lesz öreg! — En meg ammondó vagyok, hogy nem! Amig én meg a szamaram élünk, addig nem hoz más ide vizet! . . . Másnap kimentem a csatornaépítéshez. Ott találtam az Öreg Jancsit. — Na hát lesz-e csatorna öreg ? — kérdem. Az öreg ajkain gúnyos mosoly játszott.. . — Bolond az ánglius! De ha sok pénze van, hát csak költse el. Legalább van mun­kája a szegény napszámosoknak ... De hogy ez az árok vizet nem lát, azt én tudom! . . Büszkén verte, a mellét az öreg s elfor­dult. Á csatorna már elkészült teljesen s a forrás vizét bele lehetett volna ereszteni. — Egy kora reggel az angol mérnök két emberével föl is ment a hegyoldalba s majd eldőlt ijedtében mikor meglátta, hogy a forrás kiapadt. Keresett, kutatott, robbantott, de vizet nem talált . . . Az öreg Jancsi még az nap is* vigan hordta a vizet a faluba, mikor várták, hogy mikor telik már meg a csatorna vizzel... — Honnan hordod a vizet, öreg? — kér­dem tőle. — Hát az isten háta mögül... A bak­hegy túlsó oldalán van ám most a forrás. — Hogyan? — Hát kifogtam az ángliusonúgye? Van itt ész! Közöltem a mérnökkel a dolgot s együtt kerestük föl -a Bakhegy túlsó lejtőjét. Bőséges forrásviz bugyogott ki egy szikla odúból . . . Az öreg Jancsi természetes észjárásával kieszelte, hogy az előbbi forrás medenczéje át­terjed a hegy máaik oldalara U . . « tóságos Láng Lajos pénzügyminiszteri ál­lamtitkár úr kérendő fel. Végül a „Biharmegyéi tankerületi ta­nitótestület"-nek még a hazai tanítóság ér­dekében kifejtett buzgalmáért jegyzőköny­vileg köszönet szavaztatott. A szent ügy köré való csoportosulásra vidékünk tanítóit csakis saját jól felfogott érdekökben kérjük fel, mert ha egyesült erővel törekszünk a közös czél felé, úgy biztos lesz sikerünk! „Néptanítói nyugdíj-ügy revisiója! ez legyen most a tanítóság napirendjén! Pápa, 1889, máj. 16-án, Nuszbaum Jó­zsef néptanító. Faiskoláink. — VARGYAS ENDRE kir. tan felügyelő­nek a közigazgatási bizottsághoz intézett jelentése alapján. — Nemzetgazdasági szempontból a faiskolák fontos tényezők a gazda­ság gyakorlati körében. Veszprémvármegye élénk tuda­tával bírván ennek, annak idején igen czélszerü szabályrendeletet is alkotott a gazdaság ezen ágának előmozdítása tárgyában s a megyei gazdasági egyesület is egész erély­lyel karolta fel működési körébe ezen üdvös ügyet. Ezen ügy ujabban Tárgyas Endre kir. tanfelügyelő körültekintő figyel­me nyomán, a népnevelésiig} 1 ! tör­vény alapján, más oldalról is figye­lem tárgya lőn. A népiskolai közoktatás tárgyá­ban alkotott 1868. évi 38. t, cz. ugyanis a népiskolák növendékei számára előirt tárgyak közé sorozza a mezei gazdaság és kertészet kö­rébe vágó gyakorlati útmutatáso­kat is. Ennek folytán dr. Bezerédj Vik­tor országgyűlési képviselő és me­gyei közigazgatási biz. tag, még a /márczius havi ülésen a kir. tanfel­ügyelő évi nagy jelentése kapcsán, interpellatiot intézett a kir. tanfelü­gyelőhöz a megyei faiskolákat illető­leg az iránt, váljon a törvény vég­rehajtása a faiskolai oktatásra nézve, miként érvényesül a vármegye ösz­szes népiskoláinál? A kir. tanfelügyelő ezen inter­pellatióra a közigazgatási bizottság­május havi ülésén adta meg a rész­letes és szakszerű felvilágosítást, a mennyiben Veszprémvármegye te­rületén levő összes faiskolák állapo­Erre a tapasztalatra úgy jutott, hogy a szikla odúban aludván, meghallotta a vékony sziklafalon át a víz csobogását . . . Mikor azután az ángliuson bosszút akart állani, át­törte a sziklafalat s a viz, mely a falu felől ömlött, most az uj nyíláson ömlött ki még bő­vebben . . . Végre azonban mégis az ánglius győ­zött ... A forrást visszaterelték a régi helyére, Jancsi bátyánkat meg szerződtették vizi biztos­nak az uj csatornához . . . Igy oldotta meg a nagy kérdést . . . Az öreg Jancsi kapott jó állást, a mér­nök jó jövedelmet, mi pedig kitűnő vizet . . . . Az egésznek a Jancsi szamara adta meg az árát, mely elszomorodván a fölött, hogy gazdája cserben hagyta, egy szép napon patáit megmutatta a napnak. .... Csendesen kimúlt .... Májusi reggel. — Genre — Irta: Érdy (Rnfp) Róbert. Az egész város álomba ringatódzott, mi­kor kiugrottam ágyomból és sietve az öltözés­hez láttam, hogy az isteni reggelből mit se veszítsek el. Egy korán ébredő kakas kukori­kolt valahol, midőn az utcára léptem. Kelet felé derengeni kezdett az égbolt, az ébredő nap első sugarai világot szórtak a homályos utczákba .... ( Lépteim zaját a hangtalan, néma utca viszhangozá, s az z gazdátlan eb, mely szom­szédunk háza előtt az elhullott ételmaradékokat böngészte, ugyancsak megbámult, hogy ily ]j 0 _ rán ébredtem. A friss hajnali szellő, mely a városból kiérve lengett körül, nj életet lehelt tüdőmbe s elvetettel szívtam magamba az éltető leve« 20

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents