Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889
1889-01-20
XVI. évfolyam. .Megjelenik ra i n ti e n v a s á r n a p Közérdekű, sürgős közlésekre Koronkiut rendki.vüli szá mok is adatnak ki. Benn en tet! en le velők. c-ak isméit kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap szerk. hivatalába A (Ó-kollégium épület) küldendők ... K JJ A 9. jaouár 20. mm Pápa v áros hatóságának és í.öbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválaszt >sv: - l AU< Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt — .Fél évre 3 frt. Kegyed évre 1 frt 5ü krajezár. — Egy szám ára lő kr. Hirdetések j Egyhasábos petitsor térfogata vitán 5 kr, ! nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. ! Bélyegdíj mindig külön számitatik. ! Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg; Gyula : papirkereskedése, főtér) küldendők. - - — —áfa ott közlönye. A munkás kérdésről, in. A munkások biztosításáról szóló külföldi törvények ós a hazai fenforgó viszonyok ismertetése után áttérek azon javaslat . méltatására, melynek alapelveit a íöldmivelésipar és kereskedelemügyi minister a közelmúlt napokban bocsátá az általa egybehívott szak tanácskozni ány bírálata alá. A javaslat a munkaadói felelősség- elvére van fektetve s kiterjed minden gyári munkásra, továbbá az épitö. kőfejtő és homokbányaiparnál, nem különben a kutcsináló és a kéményseprő iparnál alkalmalmazott minden munkás, valamint az ezen üzemeknél alkalmazott azon hivatalnokokra, kiknek évi fizetése az KHK) Irtot meg nem haladja. (}várnak tekintetik az oly ipartelep, mely rendszerint legalább 10 munkást foglalkoztat, vagy a hol a munkások számára való tekintet nélkül elemi erőgép használtatik,— vagy a hol robbanó szerek készülnek. A munkaadó felelőssége eléggé ki van terjesztve, nem korlátlan ugyan, de a felelősség alól csak az esetben menekül, ha igazolni képes, hogy a baleset földrengés, háború vagy lázadás következménye, vagy hogy azt a sérült fél maga szándékosan idézte elő. Baleset bekövetkezte esetén a munkaadó kártérítésre köteleztetik és pedig sérülés esetében fedezni tartozik a betegápolási költségeket legíeljebb 8 havi tartamra és az illetőnek felgyógyulásáig kiszolgáltatni köteles a sérülés előtt élvezett munkabérét; munkaképtelenség esetén viszont végkielégítés foglal helyt; teljes munkaképtelenség esetén a legutoljára élvezett napibórnek 800szorosa — nyújtandó s ha a munkaképtelenség csak részleges, akkor a napibéruek a fenmaradó munkaképesség arányához képest meghatározandó töredéke fizetendő, mely a napibérnek 500-szorosán tul nem terjedhet. Halál esetén kifizetendő a temetési költség 25 frt erejéig, valamint azon hátrahagyott családtagok részére, a kik iránj'ában a baleset folytán elhalálozottnak törvén v szerint tartási kötelezettsége volt az elhalálozott által utolsó időróla győződve, hog3 r eredményében a munkásoknak kötelező biztosítás utján való kárpótlására fog vezetni. Ez nem nyújt kellő garantiákat a munkásoknak. viszont kiszámithatlan mérvben terheli a munkaadót és ha kisebb gyárosnál tömeges szerencsétlenség fordul elő könynyel összeroskadhat a teher alatt, mert vállalata egy nagyobb tőkének elvonását meg nem birja. Ha felvesszük ugyanis, hogy 5 oly munkás jár szerencsétlenül, kik 1 forint napi munkabért élveznek, ezek 8 havi betcgápolási költsége a javaslat szerint. 450 írt s a végkielégítés ía napi munkabér SOO-szorosaj 4000ft — vagyis a nyújtandó kártérítés 4450 Irt. Állandó évi bizt. díjnak fizetése a vállalat munkásaiért sokkal kevésbé érezhető, mint ily kárpótlási üszszegnek adása. A munkaadó azonban a legtöbb esetben megbízik a saját üzeméből alkalmazásban levő óvintézkedések kitűnőségében, reméli hogy baleset nem fog előfordulni s nem siet a biztosítás megkötésével, hanem azt mint nélkülözhető kiadást elodázza, pedig neki is érdekében áll, hogy a tőke veszteség koczkázatát magától elhárítsa s miért viselje a balesetekből, eredő kárpótlás terhét a szavatosság elvállalása által egyedül, mikor a munkások biztosítása által a terheket velük megoszthatja? Hazai munkás segélyzésünk történeti fejlődése mutatja, hogy gyári vállalataink jó része ez előtt is minden kényszer nélkül s a munkásokkal karöltve ólctbelóptette a biztosítást, ellenben oly vállalatoktól, melyeknél ez helyt nem foglalt csak nagy nehezen lehetett a szerencsétlenül járt munkás részére némi* kárpótlást kicsikarni, pedig a társadalomnak is érdeke, hogy a baleset folytán keresetképteleunó vált munkás, illetőleg hozzátartozói ne szoruljanak teljesen az ő segélyére. Részemről clöiryösebbnek tartom a tőke kiszolgáltatásánál a jáDen elvezett napiber GÜO-szorosaig kártalanítás adandó. A kártérítési jogról való előleges lemondás érvénytelen. Kártérítési összegek bírói foglalás tárgyát nem képezhetik. A munkaadónak csődje következtében a kárpótlási követelések az 1881. XXII. tcz. 60. §-ának 1. pontjában foglalt követelésekkel egy osztályba sorozandók. A munkaadó felszabadulhat a betegápolási költségek fedezése alól, ha összes munkásait és alkalmazottait valamely botegsegélyzö pénztárnál beíratja, vagy ha ily pénztárt maga alapit — a végkielégítés kötelezettsége alól, ha összes munkásait és alkalmazottait a földmivclés ipar és kereskedelemügyi minister által meghatározandó biztosító intézetnél, vagy az érdekeltek által létesített szövetkezeteknél a fent elősorolt értékig baleset ellen biztosítja. Ez esetekben a munkaadó iogositva van a betegsegélyző pénztári járulékokat öO'V,,. a biztosítási dijakat 10"/,, erejéig a munkásnak béréből, vagy a hivatalnok fizetéséből levonni. Kártérítési követelések iránt minden felebbezés kizárásával az I. fokú iparhatóság itél és a megítélt összegeket, ha 8 nap alatt meg nem fizettetnek, végrehajtás utján hajtja be, jogában állván az ítélettel megnem elégedő félnek, hogy igényeit a törvény rendes utján érvényesíthesse. Munkaadók vag} 7 üzletvezetőik tartoznak a bekövetkezett baleseteket az I. fokú Iparhatóságnak haladéktalanul bejelenteni; a mulasztók kihágást követnek el és az iparhatóság által iparoktatási czélokra 20—200 frtnyi pénzbüntetéssel fenyithetők, — hasonlókép kötelesek az iparfelügyolö által a munkások biztonsága érdekében megrendelt intézkedéseket és változásokat büntetés terhe mellett azonnal foganatosítani. A kormány által előterjesztett javaslat bár nem a kényszerű biztosítás elvéből indul ki, de a szavatossági elv alapján a munkásoknak meszszebb menő kedvezményeket nyújt, mint Angolhon, Svájcz vagy Olaszország törvényhozásai. A facultativ biztosítást azonban csak átmenetnek tekintjük és megvagyunk nyelmüség vag3" véletlen folytán könynyen elveszthet, ha a munkás oly nagy öszszeget kap kezébe, minővel addig nem is birt, ámbár tagadhatlan. hogy czélszerü befektetés mellett esetleg többet érhet, mint a járadék és az illető 800—1000 írttal egy uj existentiát kezdhet. A biztositónak azonban mindenesetre garantiákat kell njmjtani az állani felügyelete és ellenőrzése mellett, nehogy a szegény munkás, ki a biztosítási dijak egy részét munkabéréből a légnélkülözhetlenebb szükségletek elvonásával fedezte jogos várakozásaiban csalódjék és félrerakott fillérei elvesztésével a jószívű emberbarátok alamizsnáira legyen utalva-. A kölcsönösség elvére fektetett szövetkezetek alkotása nálunk aligha foglalhat helyt, mert a vállalatok száma csekélv és ezek is területileg elszórva feküsznek, niiért is olcsó és hatályos szervezés ez uton kivihetlen volna, de kedvezőbb eredménvt várhatunk állami biztosító intézet életbeléptetésétől. A biztositásnak a mezőgazdaság, erdei és a kisipari munkásokra való kiterjesztése azért nem volna indokolt, mert eltekintve, hogy itt a szükség nem oly nagy, a családi kapocs erősebb, a munkásoknak nincs meg az az állandósága, míg a mezei munka jobbára a natural gazdasági alapon nyugszik a kérdés meg nem oldható, de a mai nyomasztó viszon3 T ok közt sem a gazdák, sem a kisiparosok e terhet el sem bírnák. A kötelező betegsegélyzö egyesületek szervezése azonban ép oly szükséges, mint a balesetek elleni biztosítás, mert a munkás csekéby napi keresményéből tőkét nem gyűjthet s igy nem gondoskodhatik eleve ápolásáról és eltartásáról, — valamint szerencsétlenség, vagy betegség beállta esetén nem lehet magára hagyni, mert az elhanyagolt ápolás következtében könynyen munkaképtelenné válhatik az oly egyén, kire nézve a teljes gyógyulás megfelelő gyóg3*kezelés esetén kizárva nem lett volna.x Egészében a javaslatot egy életrevaló, fejlödésképes kezdetnek tekinthetjük, mely sok üdvöset rejt magában és a kitűzött nagy czél elérése tekintetében minden irányban éreztetni fogja hatását. Örvendetes jelenség gyanánt tűnik fel, hogy a szaktanácskozmányon megjelent g3 7 árosok mindnyáján a munkaadók szigorú kötelezettsége mellett szólottak és ez által bebizonyították, hogy nemcsak hódolnak a humanismus magasztos elveinek, hanem, hog3' nálunk a munkaadók és munkások közt a legjobb viszom 7 áll fenn; viszont minkásaink egészséges, becsületes érzéke mellett tanúskodik, hog\ T a tévtanok náluk terméketlen talajra találtak és ép ezért megérdemlik, hogy ugy az állam, mint a társadalom az ő érdekeik védelmére is létesítsen oly 7 intézményeket, melyek életbeléptetésével mig egyrészről ezrek és ezrek keblében felkelti a haza iránti szeretetet, másrészről gátat vet a belbékét és társadalmat fenyegető socialis zavaroknak. orsz. képv. Felhívás. Ismerve nagy fontosságát azon közgazdasági érdekeknek, melyeket a törvényhozás az 1879-ik évi XXXI ik t. cz. megalkotásával védeni és előmozdítani kivánt, s hogy e téren is különösen vármegyénk területén igen nagy számban és területekben található egészen kopárrá s terméketlenné vált és igy mihasznot sem hajtó területeknek befásitása az érdekelt községeknek s egyes birtokosoknak megkönnyítve hozzáférhetőbbé tétessék; értesítem a községek elöljáróságát, valamint minden egyes tulajdonos birtokost, kik községük területén köztulajdont képező, akár pedig magán birtokukon levő kopárrá s igy egyészen hasznavehetlenné vált területeket befásitani óhajtják, hogy a befásitásra szükségelt facsemeték a nagyméltóságú m. kir. földmivelésipar s kereskedelemügyi ministerium által egészen ingyen bocsajtatnak rendelkezésre. A befásitás csekély költségei az időTÁRCZL Zendüljetek— Zendüljetek ti elnémult hurok Szerelemnek bűbájos hangjain! Kiéi; volt már a bosszú hallgatásból; Uj, édes dalra nyitnak ajkaim. » A bú siva'r pusztája cltünék: Tündéri kert, a melyben most lakom. S e .tüudér kert legszebbik rózsaszála Te vagy szerelmem, drága angyalom. Olyan vagyok, mint partra szállt hajós, Kit vad vihar hányt zúgó tengeren : És megpihen mosolygó part virányin, Mely oly szép, mint a boldog szerelem. Nagy volt a vész, óhl nagy volt a vihar, A mely széttépte boldogságomat. De im' a könnytől áztatptt mezőben Még szebb virág, még szebb remény fakad. Nyíljál virág cs édes illatod Bűvölje szép álomba lelkemet. Legyen álmám olyan édes, amelynél Az ébredés lehet csak édesebb! • Az ébredés, midőn szép kedvesem' Forró keblemre vonják karjaim. — És zengjetek ti dalra kélt hurok Szerelemnek bűbájos hangjain! EGY KÖNYCSEPP. Mint á nyiló kis virágnak, •Melyet ä nap hervasztgat; A lehulló nyári harmat f ttörwit*-.ellet »& Éppen úgy a beteg szívnek, Melyet bánat epesziget; A részvétnek egy könycseppje Boldogságot szerezhet. A szerzetes bosznj». — Elbeszélés. — Irta: Olsavssky Lajos. I. — Szuronyrn velők, a nyomorult, csőcselókkel! — Kiált Mihály fejedelem dühösen, mire az őrség parancsnoka kardjával tiszteikedve, megindul, hogy foganatosítsa a vett parancsot. — Szuronyt szegezz! — Őrség, rohamra, indulj! Az őrség, mintha csak sok tagból álló, akaratnélküli gép lenne, megindul, hogy a nép könyörgő esdeklésére piros vérrel irja meg a fejedelem félremagyarázhatatlan válaszát. A népcsoport néma rettegéssel várja a gyilkos támadást, egyetlen ajakról sem hangzik a rémület kiáltása., vagy a kétségbeesés sikoltása. A borzasztó csendet csak a szuronyszegezve haladó katonák patkós-sarku, nehéz csizmáinak egyidejű kopogása veri fel. Néhány lépés még és a zsoldos csapat a fénylő szuronyokat a dobogó kebleknek forró életfofrásában füröszti meg. A legválságosabb pillanatban gyors hullámzás támad a néma tömegben s mielőtt a katonák vasa az embereket érné, férfi válik ki a sürü csoportból ós odaáll a szuronyok hegye elé. Az őrság tömött két sora, mintha vezényszóra tenné, egyszerre megáll, sőt a parancsnok ia »eglej^t™ eraiü te % kardjit« Az előlépő férfiúnak sötét szinü, durva szörcsuha fedi tagjait s derekát fehér zsineg övezi, melyről kő gyöngyökből készült füzéren függ a megfeszitett Isten-ember képe. Sarut nem visel, lábait csupán nehéz bőrtalpak védik, az éles kövek ellen; sőt fejét sem borítja fö-| veg, csak az ezüstös hajkoszoru veszi azt körülOdaáll az őrség elé fegyvertelenül és egyedül. Arca a felindulástól piros: értelmes, magas homlokára nehéz felhők vonulnak; szemei, — azok a jóságos szelídséget sugárzó szemek, melyeknek tekintete máskor olyan bizalomgerjesztő, — most villámokat lövetnek. Szilárd lépésekkel, hősi halál-megvetéssel válik ki a csoportból ós amint a gyilkos fegyverek előtt megáll, hajlott alakja kiegyenesedik, jobbjában pedig magasra emelkedik az egyszerű réz-feszület. A katonaság, miufcha ellenállhatatlan kényszerűségnek engedelmeskednék, akaratlanul áll meg és tiszteletteljes csodálkozással tekint a magasztos alakra. — Pater Augelicus! — Hangzik száz ajakról a bámulat felkiáltása és míg a katonák habozva állanak, a tömegben ismét k remény dobogtatja meg a kebleket. I — Távozzatok! — Kiált a szjerzetes a tömeg felé fordulva és arra a pillanatra, mig a nép sietve eloszlik a várkapu elől, a magasra tartott feszület állja útját az öldöklésre vezényelt őrségnek. A fejedelem mintha megkövültén állana a széles kőlépcső alsó fokán, önmagái sem képes felszabadítani magát a felmagasztosult prófétai alak váratlan megjelenése által előidézett hatás alól és csak akkor ordit fel kielégítetlen dühében, mikor a könyörgő népcsoport már elmenekült BotQHitQk meg a. »yomorult»^ kj, útjába mer állani parancsomnak. Verjétek véresre a vén gonosztevőt, ki dölyfös elbizakodottságában azt hiszi, hogy a szerzetes ruha büntetlenül fordítja félre haragomat. II. Rósz idők, nehéz csapások sújtják a kis fejedelemséget. A nép verejtékesen küzd a mindennapi életért és nyomorog: a fejedelmi várpalotában pedig hetek óta harsog a zene és tart 1 ' a tobzódás. Az apró állam ifjú uralkodója nem követi ősei példáját, kik bölcs mérséklettel parancsoltak maroknyi népök felett s kik harcban bátor vezérei, békében gondos atyái voltak alattvalóiknak. Mikor a nyomor eléri a tetőpontját és a nép még mindig csak zsarnokságát érzi fejedelmének, de jótékonyságát nem, akkor a parasztság j legszegénj'ebbjei csoportba verődnek és a várpalota elé vonulnak. Majd küldöttséget választva, útnak indítják azt, hogy vesse magát a fejedelem lábai elé és kérjen kenyeret. A tudatlanok nem hiszik, hogy az urak a fejedelem parancsára zsarnokoskodnak; megakarnak győződni róla. Az elhunyt fejedelem idejében is többször megtörtónt az, hogy inség nehezedett a kis államra; de mikor a szegény pórok személyesen adták elő nyomorukat, az öreg uralkodó kegyelmesen meghallgatta keresőket és magtárakat nyittatott fel részükre; sőt készpénzen vásárolt élelmi cikkeket is osztatott ki. Tudják ők jól, hogy az ifjú fejedelemnek ís csak olyan könyörületes, jó szive van, minti atyjáé volt, de szólni kell hozzá. A fejedelem épen a lépcső alsó fokán áll s lóra ülni készül, a mint meglátja, hogy a kapu-őrség kötelességét elmulasztva, semmi előktaüUtftt am tas*. »• piszkos párasatok, rongyos küldöttségének feltartóztatására. A küldöttség már csaknem belép az udvarra. — Mit akarnak ezek a koldusok? — Kérdi a fejedelem felcsattanó hangon és szigorú tekintettel fordulva egyik kísérőjéhez. — Kenyeret, Fenség; — válaszol a megszólított. — Hát lepény-sütő vén asszony, vagy pék vagyok-e én, hogy filléreikórt kenyeret mérjek nekik ? *) A haragos szavakra senki sem válaszol. A fejedelem pedig rettenetesen felingerülve, hogy a kapu-őrség még mindig nem készül a küldöttség feltartóztatására, magához kiáltja az őrség parancsnokát ós a legszenvedélyesebb kitörés mellett rendeli el a fegyveres visszaverést. A népcsoportot a szerzetes megjelenése menti meg. in. A várpalota ablakai fényes szemekkel világítanak bele a sötét éjszakába, de a csillogó termekből nem hangzjk sem mulatság zaja, sem zene hangja. A fejedelem nincs a várpalotában, nem is mulat vig cimborákkal, a kik azelőtt olyan nagy számmal voltak; hanem menekül szük földalatti folyosón keresztül, az egyetlen emberrel, ki hive maradt: vénfegyverhordozójával. Arra, hogy gyermekeit is megmentse, nem gondol; azokkal ő nem szokott törődni. Idáig a fejedelemné kizárólagos gondja alatt állottak, hogy azonban ő a nejét elűzte és hogy most a gyermekek a várpalotában maradtak, azon ö nem búsul. A várpalota egyik kisebb szobájában egyszerű ágyon mintegy hat éves fiúcska- és szintén igen egyszerű bölcsőben néhány hónapos leány-gyermek ahaszsza az igazak álmát. *) EUia Yölgvbeu, népmonda, sjurint.
