Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-04-28

XVI. évfolyam. 17. szám, Megjelenik ra i n u e n v a s á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koron kint mnikivüü számok is adatnak ki. Bé im entet1 en le velek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. lapnak szánt k ii z le m é n y e k a lap r sserk. hivatalába " -l.(Ó-kollégium épület) külde idők. ­Pa, április 35« Előfizetési díjak. Egy évre ß frt Fél évre ü irt. Negyed évre 1 írt űo krajczár. •— Egy szám ára 15 kr. Egyhasábos petitsor térfogata ntán 5 kr, íryilttérbeii 30 kr. A dij előre fizet eivlő. Bélyegdíj mindig külön szániitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések | a lap kiadó Imalalába (Gohlljpi'g GjTiia J\ Daiiirkereskedése, főtéri küldendők. Lánn Közel egy évtizede, bogy Láng Lajos városunk orsz. képviselője. S azóta — bár erre politikai okokból elég ok leendett vala — a Pápai La­pok soll a róla, egyebet nem irt, mint egyszerű jelzését városunkban való képviselői szereplésének. S ezt ten­nünk a hírlapírói tisztesség paran­csolta, mert a Pápai Lapok nem po­litikai lap. Mi soha egy politikai pártnak sem szegődtünk zászlaja alá.— El­mondtuk nézetünket politikai czél­zat nélkül, mintahogy munkatársa­ink soraiban a legkülönbözőbb po­litikai párti férfiakat van szerencsénk üdvözölni, mi bizonyára e lap becsét és értéket csak emelni volt hivatva. Ma azonban lehetetlen ez állás­pontot el nem hagyni. Nem lenne lapunk városunk, Pápa városának lapja, ha a közvetlen városunkat is ért kitüntetésnek magunk részéről is kifejezést ne adnánk. Példát erre maguktól az országos ellenzéki lap­társainktól is vehetünk, kiknek pe­dig talán a politikai indokok eltilt­hatnák az öröm és elismerés nyil­vánításait, és mégis a leghizelgőbb módon nyilatkoznak Láng Lajosról pénzügyministeri államtitkárrá való kineveztetése alkalmából. Nos akkor nekünk, Pápa vá­rosa hírlapjának csak az elfogult bornirtság tilthatná meg, hogy ne örüljünk azon, hogy e kiváló politi­kai misszióra épen a mi városunk tisz­telt orsz. képviselője hivatott meg. Ez érdem neki, de tisztesség nekünk! S ha méltó és megérdemlett ro­konszenvvel kiséri lapunk, mint egy­úttal megyei lap is, megyénk orsz. képviselőinek, vagy más fiainak sze­replését pártkülönbség nélkül, s örü­lünk, valahányszor földieinknek bár­mely politikai párthoz tartoznak is, a társadalomban kivívott tekintélyéről, előkelő positióba jutásukról referál­hatunk : — az öröm annyival kettő­ző ttebb, ha most városunk képvise­lőjének saját pártjában elért dicső­ségéről írhatunk. Nyolcz év óta elég alkalma volt Láng Lajost városunknak megis­merhetni. Szép készültségét, nagy szorgalmát és kifogástalan gentle­menségét nem tagadta nálunk még a legelkeseredettebb politikai ellensége sem, minta hogy ezt elismerték és elismerik országos politikai ellenpárt­beliei is. Fogadja az új államtitkár űr la­punk szerencsekiván atait. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztó! l' közlönye. Lajos. a kabinetbe a melyeket az Szilágyi Dezső levele. Az a levél, melyet az ríj igaz­ságüg3"minister választóihoz irt, kor­szakot alkotóvá lehet Magyarország alkotmányos életében. Tudtuk, hogy Szilágyi belépése a Tisza kabinetbe, uj kornak hirde­tője. Tudtuk, hogy ez a reformok egész sorát jelenti, hogy Szilágyival uj év kezdődik nálunk. Ezt a korszakot kell majd a szabadelvű haladás korszakának el­nevezni. Uj szellem, uj hang, uj munka­erő, nagyobb erély jellemzi máris a kabinetet, de ha nem csalódunk ez csak bevezetője az uj ministe­riumnak. Hogy mi következik majd ezu­tán azt világosan mondja el Szilá­gyi levele. Azt hittük, hogy Szilágyi hús­véti levele csak az igazságügyekkel foglalkozik majd. Azt hitték sokan, hogy Szilágyi kizárólag szakminisz­ter lesz, a ki nem fog mással fog­lalkozni csak igazságügyekkel. Kellemesen csalódott mindenki, a ki a húsvéti levelet elolvasta. Azt láttuk, hogy Szilágyi sokkal nagyobb föltételekhez kötötte való lépést, mint igazságügyi tárezával várható re­formok felölelnek. E föltételek között legnagyobb talán az állami közigaz-galás bcliozalala. Ez már elvi jelentőségű kérdés, mely a mérsékelt ellenzék egyik prog­rammpontját képezi, s melyet ha Szilágyi tudta ezt követelni, akkor tudni fog ennél jelentékenj-ebb re­formokat is kieszközölni. Lapunkban is csekély erőnkből kitelhetőleg évek óta kardoskodunk az állami közigaz­gatás mellett, s igy örülünk, hogj' végre ehhez is közelebb jutottunk. Az autonom közigazgatás régi rom neki. Osikorog, korhad; itt is, ott is hull belőle egy egy szeg, és senki sem tudja, hogy tengelye mi­kor mondja föl a szolgálatot. Ez a szekér pedig most halad czóltalanul, tetszése szerint. Meg kell vallanunk, hogy akad egy egy jó gazda, a ki rendben tudja tartani a szénáját, de sok már nem tartja ezt érdemesnek. Ezer panasz, minduntalan elő­forduló változások jelzik a mai úgy­nevezett önkormái:yzat útját. Ezt célozza megszüntetni az újí­tás, midőn a megyéknek uj életképes, erős közigazgatást ad, arra kvalifi­kált, a kormány által kinevezett tisztviselőkkel. Szilágyi levele még egész sorát jelzi a reformoknak. Az igazságügy terén a táblák deczentralizálása (melynél bárcsak városunkra is, mint fekvésénél fogva a Dunántúl legilletékesebb keryére, gondolnának —) az igazságügyszol­gáltatás uj mederbe terelése, köz­igazgatási bíróságok fölállítása, olyan dolgok, melyeknek hatását jóté­konyan fogja megérezni a társa­dalom. Szilágyi húsvéti levelének örül­het minden okos magyar ember s a reformok keresztülvitelének mód­jától függ csak, hogy azoknak tel­jes sikere legyen. Ezért lehet a nemzet méltán kí­váncsi a legközelebbi jövőre, mely a Szilágyi által követett útnak he­lyességét fogja igazolni. Szilágyi Dezsőt városunk szemé­lyesen is szerencsés ismerhetni. Rend­kívüli nagy tehetségét és jellemét közvetlen közelről bámulhattuk, mi­kor az ev. ref. convent alkalmából városunkban időzött. Ha az akkori jelek nem csalnak, a mai igazság­ügyminister a legnagyobb és leg­megtisztelőbb figyelemmel érdeklő­dött városunk iránt. Talán nem szerénytelenség re­ménylenünk, hogy mikor városunk részéről őszinte örömmel üdvözöljük Szilágyit a kormányszéken, — váro­sunkat továbbra is meg fogja tar­tani jóakaratú érdeklődésében. Segítse az Isten Szilágyit ha­zánk javáért teendő hazafias tény­kedésében! Élénk napok Pápán. CA mult hét és a jövő hét.) A hosszú, szomorú tél egyhangúságát felváltotta az ifjú tavasz rügyező pompája. A természet felébredve téli álmából, feslö bimbókkal, zöld lombokkal hímezi be az elhagyott berkeket, puszta ligeteket. Uj élet mindenütt, a természetben, az emberi szi­vekben. S mintha csak a természet példá­ját követné, Pápa város egyhangú élete is pezsegni kezd, a hosszú nyomasztó csendet az ébredés egészséges zsongása váltja fel. Ébredünk! A politikai élet terén beállott nagy­fontosságú változások varosunkat is közvet­len érintették. Láng Lajos egyetemi tanár­nak s Pápa város országos képviselőjének pénzügyi államtitkárrá történt kinevezése folytán, Pápa város uj országgyűlési képvi­selő választásra készül. Az uj pénzügyi államtitkár, ezen minősegében a mult hét közepén jott először városunkba s fogadta a hatóságok s egyesületek tisztelgését. — Ebből az alkalomból közélelünk több ismert nevű férfia, az országgyűlés képviselő liazá­nak kilencz kiváló tagja „egy egész kis par­lament" szerencséltelte látogatásával váro­sunkat. Ha egy vidéki várost, akár az el­lenzék, akár a kormánypárt köréből befo­lyásos, országos tekintélyiyel biró férfiak látogatnak meg: társadalmi szempontból mindenesetre örvendetes jelenség, mely ki­hatással bir a város socziális és erkölcsi tekintélyének emelésére. Félretéve ez alkalommal minden poli­tikai tekintetet üdvözöljük Pápa város ven­dégeit, üdvözöljük őket úgy, mint hazánk közéletének jíra törekvő vezérférfiait! Üd­vözöljük őket úgy, mint magyar barátság­gal fogadott vendégeinket, kik előtt szivünk s házunk minden utógondolat s pártkülönb­ség nélkül tárva van ! Pápa város közönsége nem gyanította a véderő vita alkalmával, hogy Münich Aurél a törvényjavaslat nagytürelmü elő­adója, Gajári Ödön annak, az országban so­kat emlegetett módosítója s azt hősiesen megvédelmező lovagok, városunkban fogják kiheverni kínszenvedéseiket. Igaz, hogy a 25. §. szörnyen megviselte őket, de mert a javaslatot oly eredményes sikerrel védel­mezték, hogy annak elfogadása három mi­niszteri tárczába került, megérdemlik kép­viselő vendégeink, hogy a Tapolcza vize, a pápai éghajlat és Somló arany nedűje mel­lett a mi igaz vendég szeretetünk állítsa vissza egészségüket, Egy régi ismerősünk is meglátogatott ez alkalommal bennünket, az öreg Körösi Sándor bátyánk, aki a katedrái gondok helyett most az ország gondjait vette ősz fejébe. Ugy látszik elfelejtette már a jó öreg ur, hogy egyidöben Pápán is volt kép­viselőjelölt, annélkül, hogy képviselővé vá­lasztották volna. Megbocsájtott, bár titkon fájlalja a dolgot, gondolván, ha ö lett volna Pápa követe, most ő volna az államtitkár is. Ezt a fájdalmát azonban az uj államtit­kár iránti gyengéd érzelménél fogva, mé­lyen magába fojtja. De könynyen megvi­gasztalhatja magát, hogy ha nem lehetett is pápai követ, követe lett a kálvinista Ró­mának. Eljött Beöthy Algernon, az ország szel­lemdus „A!dzsi"-ja is, az országház nagy kópéja. A gonosz nyelvek azt susogják, hogy Budapestről incognitó utazott el, ne­hogy Bartók tudósitót küldjön utánna. Szel­lem sziporkáit igy egész bátran megeresz­tette és a pápaiak gyönyörködtek benne, mert ismétlésekbe soha nem bocsájtkozott. Vendégeink sorában látluk Dr. Papp Samu orsz. képviselőt, ki mint orvos kö­vette a társaságot, bőven szolgáltatva homeo- es aleopatha rendszerben egészség­ügyi tanácsokat, Ullman Sándor, Pulssky Károly, Dániel Gábor, László Mihály or­szágos képviselőket, ha még megemlítjük, készen volnánk vendégeink bemutatásával, kikben az összes bevett vallások képviselve voltak, még a nálunk elevenen nem látott — unitárius is, ha ugyan meg nem kellene emlékeznünk a vármegye érdemdús alis­pánjáról Véghelyi Dezső kir. tanácsosról, ki mindenütt ott szokott lenni, ahol a vár­megye érdekeiről van szó s igy most meg­jelent Pápán is, hogy ő is tisztelegjen Ma­gyarország uj pénzügyi államtitkáránál s ezzel némileg ellensúlyozza Harabasevszky Henrik különben derék adófelügyelőnk tisz­telgését. A mult hét a politikáé volt. A fekete ruhás küldöttségek egymást váltották fel. Nem szolgai megalázkodás volt az, hanem hü kifejezése annak a tiszteletnek, mellyel a magyar nép alkotmányos államférfiai iránt mindenkor viseltetett! Annak a tiszteletnek, mely pártkü­lömbség nélkül, meggyőződésének fentartá­val meghajol a tekintély és igaz érdem előtt s ezzel megbecsüli önmagát! * * A jövő hét pedig a kegyelet és a Múzsák hete lesz! Hazánk szabadságharczának em­lékezete, a negyvennyolezadiki dicső napok elévülhetetlen eszméi megszentelt hagyo­mányként élnek minden igaz magyar szi­vében. Negyvenegy éve már annak, hogy a Kárpátoktól le egész Adriáig felhangzott a költőnek csatára hívó, lelkesítő szózata: «Talpra magyar, hí a haza, Itt az idő, most vagy soha!» Negyvenegy éve már annak, hogy el­lensége lett a magyarnak félország felbuj­togatott, félrevezetett nemzetisége. A felső vidéken a tót és rusznyák ütött gyilkot ke­nyéradója szivébe; Erdélyben'a románok véres keze működött; a Duna-Tisza kö­zött a ráczok gyújtottak rá a véres dávo­riára, s Hora és Kloszka nevének hangoz­tatásával ölték le mindazt, a ki magyar. Az ország aranykalászos rónaságának déli­bábos téréit holttestek boriták be s a ma­dárdal, pacsirta szó helyett haldoklók gör­csös hörgéseinek borzasztó hangja zavarta meg a néma csendet. Negyvenegy év nagy idő. Azóta le­csendesült az ellenségeskedés zsivaja, a kardból lett kasza és ekevas, az ellensé­geskedést eltemettük mélyre — nagyon mélyre s befedtük azzal a porhanyóval, melyet apáink vére nedvesített meg, a melyből kinőtt a kiengesztelődés szép, sze­líd virága. A gyűlölet elmúlt, az emlékezés meg­maradt. Mert nem szabad kiveszni á na­gyok, hősök és vértanuk kegyeletes emlé­kének a mai nemzedék szivéből 1 Ebben terem meg a hazafiság zöld ága s a válság napjaiban ez buzdítja nagy tettekre azokat, kik hazájukat igazán szeretik ! Nekünk is van egy emlékünk . . . Ott az ihászi pusztaságon van egy elhagyott halom, fölötte nincs semmi jel, vi­rág helyett tövis borítja, s az emlékezés helyett hosszú évek során a feledés bo­rult reá. Magyar vértanuk nyugosznak ott ! Negyven éve ott hullottak el, ott let­tek vértanúi a nemzet szabadsága szent ügyének, verőkkel szenteltetett meg az ihászii tér s e szentelt földbe temettettek el, hogy álmodjanak örök szabadságról, hazaszeretetről A köny kiapadt, mely őket siratta, a virág elhervadt, melyet sírjaikra ültettek s maholnap egyenlővé lett volna nyughe­lyük az országút kopár porondjával. Ámde Pápa város és vidékének hazafias közön­sége élén egy történelmi nagy név nagyér­demű örökösével Esterházy Ferencz gróffal, hazafias kötelességének tartja azt meg­akadályozni , hogy a vértanuk hamvai ott nyugodjanak a föld jeltelen sarában, hanem oda törekszik, hogy poraik fölött a hant emlékké tömörüljön, a honfiúi kegye­let emeljen egy szerény oszlopot sírjaik fölé, és díszesebb szobor hirdesse Pápán is a szomszédos Ihászi pusztán elesett hon­védek dicső emlékezetét. Veszprémvármegye főúri köre és elő­kelő közönsége ez irányban nemes példá­val jár elöl. S hogy a nemes cél mielőbb megvalósuljon, megnyerte a magyar művé­szet fényes csillagait Pulszky Márkus Emi­liát, Náday Ferenczet, kik Náday Fe­rencznével, a bécsi operaszínház elsőrendű tagjával együtt a jövő kedden, f. hó 30-án a pápai állandó színházban az ihászi hon­vedszobor javára ünnepi előadást rendez­nek, s e mellett magas fo'kon álló, művészi játékukkal Pápa város közönségének egy feledhetetlen estét biztosítanak. Azt hisszük, hogy e művészi előadá­son a pápai közönség osztálykülönbség nél­kül együtt lesz. Mikor a Múzsa koszorút helyez a porladó hősök sirja fölé, akkor nem a szó az, hanem az igaz érzelem, mely odahat az ősök emlékéért lelkesülni tudó szivekhez és a nemes, magasztos szórako­zásért kiadott fillérek emléket alkotnak a vértanúk porló szivei fölé! A május hó 6-án és következő napo­kon tartandó megyei rendesközgyü­lés tárgysorozata: 1. Alispáni jelentés. 2. Baross Gábor közmunka és közle­kedésügyi m. kir. ministernek leirata, mely­lyel tudatja, hogy a belügyministerium ideig­lenes vezetésével megbízatott. 3. A m. kir. belügyministernek a ka­tonabeszállásolási pótadó-kivetését - jóvá­hagyó felirata. 4. A földmivelés ipar és kereskedelem­ügyi m. kir. ministeriumnak az állategész­ségügyi törvény végrehajtására vonatkozó leirata. 5» A m« kir. belügyministernek az eb­tartásról alkotott szabályrendeletre vonat­kozó leirata. 6. 1 Iajdn vármegye, Arad város, Cs líunyad vármegye törvényhatósági bizott­ságának a véderő törvényjavaslatot érdeklő felirata. 7. Hajdú és fejérvármegye közönségé­nek a vármegyei törvényhatóságok dotatió­jának törvényhozás utján leendő felemelése tárgyában a képviselő házhoz intézett felirata. 8. Győr város közönségének a győri kir. jogakadémia érdekében a vallás és köz­oktatásügyi m. kir. ministeriumhoz intézett felirata. 9. A kassai kereskedelmi és iparka­marának a hazai bortermelés érdekében a pénzügyministeriumhoz intézett felirata. 3 0, A balatoni gőzhajózás ügyében ki­küldött bizottságnak jelentése. 11. A megyei gazdasági egyesületnek átirata, melylyel a földmives iskolára tett 3 alapítványi hely összegét 450 forintot az amerikai szőllőtelep czéljaira a folyó évre is átengedni kéri. 12. A megyei közigazgatási bizottság­nak előterjesztése a tanítóknak az isméllu tankötelesek oktatásáért való jutalmazása tárgyában. 13. A vármegye házi pénztáráról szer­kesztett 1888. évi számadás. 14. A vármegye útfenntartási alapjáról szerkesztett 1888. évi számadás. 15. A vármegye nyilvános betegápo­lási alapjáról szerkesztett 1888. évi számadás. 16. A vármegye katonabeszállásolási alapjáról szerkesztett 1888. évi számadis. 17. A vármegye tartalék alapjáról szerkesztett 18S8. évi számadás, 18. A vármegye székházépítési alap­járól szerkesztett 1888. évi számadás. 19. A vármegye nyugdíj alapjárról szer­kesztett 1888. évi számadás. 20. A községjegyzöi nyugdíj alapról szerkesztett 1888. évi számadás. 21. Az ipariskolai alapról szerkesztett 1888; évi számadás. 22. A cholera árvák alapjáról szer­kesztett 1888. évi számadás. 23. A zálogház árverési maradvány­alapról szerkesztett 1888. évi számadás. 24. Az állattenyésztési alapról szer­kesztett 1888. évi számadás. 25. A tűzkár alapról szerkesztett 1888. évi számadás. 26. A nevelési alapról szerkesztett 1S88. évi számadás. 27. A „Marich" alapról szerkesztett 1888. évi számadás. 28. A „Láticz*' alapról szerkesztett 1888. évi számadás. 29. A „Talliánné" alapról szerkesztett 1888. évi számadás; 30. A nemesi felkelési, most nevelési alapról szóló 1888. évi számadás. 31. Az árva és ösztöndijalapról szer­kesztett 1888. évi számadás. 32. A megyei főpénztárnoknak 388S. évi letéti napló számadása. 33. A Budapest-gráczi államutra 18S8. évben vármegyénk által szállított fed­anyag előállítási költségekről szerkesztett számadás. 34. A népiskolai bizottság ügyrendjé­nek megalkotása. 35. A vármegye alispánjának előter­jesztése az országút hálózatba felveendő utakra vonatkozólag. 36. A vármegye alispánja bemutatja a községi fogházak és a csendőr járőrök éjjeli, szállása tárgyában hozott községi kép­viselő testületi határozatokat 37. A vármegye alispánjának előter­jesztése a Magyar Vincze volt fokszabadii plebánus által tett hagyományt érdeklöleg. 38. A vármegye alispánjának előter­jesztése a megyei levéltárból selejtezendő iratokra vonatkozólag. 39. Alispáni előterjesztés a Somlyó hegyen fellépett phylloxera elleni intézke­désekről. 40. A megyei árvaszéknek a kislödi árvaértékekre vonatkozó előterjesztése. 41. A megyei árvaszéknek a lókuti árvaértékekre vonatkozó előterjesztése. 42. A megyei árvaszéknek a gyiróti árvaértékekre vonatkozó előterjesztése. 43. A megyei árvaszéknek a pölöskei árvaértékekre vonatkozó előterjesztése. 44. A megyei árvaszéknek a tósok­beréndi árvaértékekre vonatkozó előtér^ ies2tése*

Next

/
Thumbnails
Contents