Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889
1889-04-14
XVÍ. évfolyam. 15. szám. április ^ Megjelenik minden v n s á r n a p. Közérdekű sürgés közlésekre koronkint r t 1 n d !ü v üli s z á ni o k is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közleménjek a lap azerk. hivatalába. (Ó-kollégium épület) küldendők. /<3 pí/' Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt, Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ara 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata titán 5 kr. nyilttérhen 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések • ÍI lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula | ^\ papirkereskedése, főtér) küldendők. •fJ$ K Pápa város halóságának és több pjtpai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Ä községi törvény 75. §-a. A városunkban rmvlt liéten megtartott számvevő választás alkalmával kétségtelenül kitűnt a községi törvény azon hiányossága, hogy a rendezett tanácsú városokat a legtöbb kérdésnél egy kalap alá vonta a kis és nagy községekkel, és ez által mig egyfelől megvonja a rendezett tanácsú városoktól azon önkormányzati függetlenséget, mely azokat anyagi erejüknél, főleg pedig intelligentiájuknak nagyobh számánál fogva méltán megilletné, más felöl a törvénynek kivételt fenn nem tartó szűkszavú szövegezésével tul lő a czélon, és ellentétbe jut a törvényhozás helyesen felfogott intentiójával. A számvevői állásra két pályázó jelentkezett, az egyik városi, a másik állami tisztviselő. S miután a rendezett tanácsú városokban a számvevő az elöljáróság tagjai közé van a törvény által sorolva, — a kijelölő választmán}'' ülésén szóba hozatott az uj községi törvény 75. §-a, melynek bi pontja szerint „a lelkészek, tanítók, állami és törvényhatósági tisztviselők és hivatalnokok községielöljáróvá nem választhatók." A kandidáló bizottság igen helyesen, nem a törvény merev szavait, hanem annak intentióját tekintvén, a számvevői állásra kijelölte az állami tisztviselőt is, azzal indokolván eljárását, hogy a törvény-hozásnak nem lehetett czólja bárkivel szemben akadályokat gördíteni arra, hogy egyik pályáról — ha egyébként a szükséges qualificatiója meg van — a másik pályára átmenjen, vagj'is, hogy az egyház, állani vagy törvényhatóság szolgálatát a községével felcserélhesse, hanem bizonyára a törvényhozás összeférhetlenséget látott abban, hogy valaki a községi elöljárói állomáson kivül más irányban is lekötve legyen. De ott a hol az elöljárói állás, mint például nálunk a számvevőség, egy egész életpályát, hivatást képez, és az abból való megélhetést is biztosítja, még csak feltételezni sem lehet. hogy valaki két hivatalt akarna együttesen viselni, azt pedig józanon senki sem kívánhatja, hogy tudva a választás bizonytalan esélyeit, már előzőleg lemondjon korábbi állásáról, és mint a közpéldaszó mondja: „két szék között a pad alá essék." A kandidáló bizottság tehát az összeférhetlenség kérdését nem a kijelölésre, hanem a választás megtörténte után, az elöljárói állomás téuyleges elfoglalásának idejére tartozónak tekintette. — Azonban az állami tisztviselő a választásnál kissebbségben maradván, a kijelölés és a választás kérdése felsőbb elbirálás alá nem került és igy még most sem tudhatjuk biztosan, hogy a kijelölő választmány helyesen határozott-e? pedig kívánatos volna ez irányban biztos tájékozást szerezni a képviselő testület és a kijelölő bizottság eljárásának helyessége érdekében a jövőt illetőleg, mert mint tudjuk a küszöbön levő városi pénztárnoki választásnál szintén lesznek oly pályázók, kik ez idő szerint állami tisztviselők. — Ezekkel szemben pedig méltánytalanság volna exclusiv eljárást tanusitni, — de másfelől a képviselő testületet sem lehet kitenni annak, hogy a törvónjTiyel ellenkező választása megsemmisíttessék és a sok teendő által várt pénztárnoki állomás hosszú időn át elíoglalatlanul maradjon. Igaz, hogy a törvényeknek legilletékesebb magyarázója maga a törvényhozás, de nincs kilátás arra, hogy ezen testület e kérdéssel mostanában foglalkozzék.— A közszolgálat érdekében felhívjuk tehát a városi tanács figyelmét arra, hogy tegyen sürgős felterjesztést a kormányhoz, hogy a hivatkozott törvényszakasz merev intézkedését már a kijelölésnél alkalmazandónak tartja-e? vagy pedig az csak a hivatal tén}deges elfoglalásánál veendő-e számításba? — Erre azután a kormány — mint a választás érvénye felett ítélő legfőbb hatóság — vagy iránytadó utasítást ad, vagy esetleg kikéri a törvényhozó testület magyarázó határozatát, illetve lépéseket tesz a törvénynek a vélt intenzióval szemben álló szövegezésének módosítása iránt. Iskolaügy és „autonómia. — A veszprémvarnsi róm. kath, hitközség évi nat;y— gryiilésél ÓI. A veszprémvárosi r. kath. hitközség nagy közönsége mult vasárnap érdekes és nagy fontosságú közgyűlést tartott a városház nagy termében. A gyűlés Szabó György kanonok s városi plébános elölülése alatt folyt le s nagyon látogatott volt. — A terem szinültig megtelt s nagy számban volt képviselve az intelligentia is. Az elnöklő-kanonok plébános ur őnagysága szép, magvas beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Utána mosonyi Ruiner Sándor, mint a gymnasiumi bizottság és elemi r. kath. iskolaszék elnöke terjesztette elő Veszprémváros r. kath. iskoláinak állapotáról évi nagy jelentését, amely jelentésben részletesen kiterjeszkedett a tanügyi állapotok minden oldalról való ismertetésére. .f: * A jelenlésből megtudtuk, hogy a piaristák vezetése alatt álló gymnasium, mely midőn a hat osztályból nyolez osztályú fögymnasiámmá alakíttatott át s a város, a megye s egyes jótékony főpapok s tanügybarátok tetemes áldozatokkal járullak a költségekhez, ez idő szerint 94.921 frt 16 kr törzsalappal rendelkezik. Eszterliay Ferencz számadásából pedig kitűnt, hogy a mult tanévben az előirányzat 7531 frt volt, amelyre 8471 frt fedezet levén, fölöslegként 940 frt maradt. Az iskolabizottság elnöke fölemiitette, miként a közoktatásügyi ministerium ismételve megsürgette az iskolabizottságot, hogy megfelelő rajzteremről, fisikai tanszerteremről, tanári könyvtárhelyiségről s vegytani kísérleti helyiségről hovahamarabb gondoskodjék. Hát bizony ezek fölötte szükségesek s a veszprémi főgymnasiumnak Achiles — sarkát képezik. Egyébként elnök jelenti, hogy a bizottság megfogja tenni a lehetőt s az ügy kiváló gondját képezi; a bizottságnak, fölemlítette azt is, hogy az idén a beirt tanulók szána 356, akik jeles igazgató s kitűnő, hazafias szellemű tanári kar vezetése alatt a szülök teljes megelégedésére vezetik az ifjúságot, A közönség lelkesen megéljenezte a piarista-rend férfiairól mondott ezen elismerő szavakat s Takács 'József jelenlevő igazgatót megérdemlett ovátiókban részesítette. Es igy a főgymnasium ügye, a mely szép virágzásnak indult a múltban, a kívánalmaknak színvonalán fog állani jövőre is. I A mire biztosíték a bizottság férfiai- ! nak ügybuzgó erélye. Fejlik idővel minden. Hisz Róma sem I j egy nap alatt épült. A r. kath. elemi iskolák ügyeire nézve az elnöki jelentés szintén sok örvendetes adatot tartalmazott. A jelen tanévben a fiúiskoláknál uj tanterem s uj tanítói állás szerveztetett. Gondoskodva lett tornahelyiségröl az iskolaudvaron s az udvartelken faiskolahelyiségröl, melynek gondozásával Xagy Lajos tanár lett megbízva. A tanulók száma qn, kik közül 219 növendék részesül tandijelengedésben, elengedtetvén összesen 409 frt tandij. A mi a veszpémi szülők nagy szegénységére vall. Holott csak 2 frt az egész évi taudij. Fáró Ede pénztáros jelentése szerint a költség-előirányzat az idénre 4721 frt. A különféle adományok összege 1800 frt körül van, a mely összeg takarékpénztáriig kezeltetik. A szükséglet iskolai pótadóból födöztetik, a mely a katholikus hívek egyenes adója után kivetett 10%-ból áll. A gondosan összeállított jelentés előadása után a nagy közönség lelkesen megéljenezte az ügybuzgó elnököt. * Az iskolaügyek állapotának előadása után Vargyas Endre kir. tanfelügyelő kért szót, a ki reflektálván az iskolaügyben előadottakra, lelkesült szavakkal mondott elismerést ugy a főgymnasium kiváló szellemi vezetése iránt, mind pedig a város katholikus közönségének az elemi tanügy fölvirágoztatása iránt tanúsított buzgalmáért s ugy az iskolabizottságnak, mind pedig az iskolaszéknek s különösen is az elnökségnek jegyzőkönyvileg köszönetet szavaztatni indítványozott. Ezután pedig beszéde további fonalán egy fontos eszmét vetett fel — a akal/10likus autonómián eszméjét. Hivatkozván ugyanis azon körülményre, hogy például Sopronban, Pozsonyban s ujabban Győrött, mily üdvös hatással van a kath. önkormányzati képviselőtestület szervezése ugy az erkölcsi hitélet fejlesztésére, mint különösen az iskolaügy emelésére — indítványozta, miként a veszprémvárosi kath. hitközség kebelében is rendes alapszabályok keretén belül alakittassék meg a veszprémi kath. autonómia, mely a város 9196 katholikus lélekszáma szerint minden ico lélekszám után egy-egy választott képviselővel összesen kerek számban 100 képviselővel öukormányzatilag gondozná a hatáskörébe utalt ügyeket, fóleg pedig az iskolaügyet, hatáskörébe vonva a kisdedóvás ügyét, arra törekedve, hogy Veszprémvárosában lehetőleg egy „katholikus ingyenes kisdedóvó intézet"-et is létesitsen. Az önkormányzati testületnek természetesen kifolyását képeznék jövőre is a főgyumasiumi iskolabizottság s az iskolaszék is. Ez által a hitközség egyöntetűbb működése csak hatályosabbá tétetnék; az önkormányzatnak megadatnék a kellő forma. A képviseleti gyűlés valójában képviselné az összes katholikus polgáráágot. Mig most az összes polgárok nagy-gyiilése nagyon problematikus arra nézve, hogy a jelenlevők az egész katholikus közönséget képviseljék. A kir. tanfelügyelő, mint katholikus tagtárs a további módozatok s szabályzatok kidolgozására nézve szívesen felajánlotta közreműködését a kiküldendö bizottságban. A közgyűlés élénken megéljenezte a kir. kanfelügyelö lelkesült szavait, m\re Szabó György kanonok ur őnagysága, mint elnök kimondotta a közgyűlés abbeli egyhangú határozatát, miként az eszmét elvileg helyesli s az ügy további tanulmányozásával megbízza az iskolabizottságot, hogy a kir. tanfelügyelő közbejöttével adjanak a jövő gyűlésre az ügyre nézve véleményes jelentést és javaslatot. Hát ez bizony szép eszme! Vágya minden hithű katholikusnak. Ugy tudjuk, hogy Nég^r Ágoston apát-plebános Pápán is rég táplál ilyen intenüókat. Most csak az a kérdés, hol létesül előbb a kath. autonómia: Veszprémben-e, vagy Pápán ? *) Az érdekes közgyűlést Szabó György ur őnagysága hangulatos beszéddel zárta be s a nagy közönség, az elnökség éltetésével, emelkedett hangulatban oszlott szét. Őiá'ív 3dwűj, TÁRCZA. Huzdrá Fldri! Huzdrá Flóri 1 reszkessen fel Hegedűdnek minden húrja, Azt a nótát: azt a régit Kezd el ismét, kezd el újra, Régi nóta . . régi bánal; Mely a szivem ugy meg lakta . . Azt csodálom istenemre! Hogy le nem szakadt alatta . . Gyöngyöző bort a pohárba! Hadd öleljen át a mámor: —• Ez az édes ajkú tündér — Rózsa szinü fátyolával. Daltól, bortól fut a bánat, Lánczot tép a sebzett lélek . . Fel kelnek a megölt vágyak És a szárnyszegett remények . . S fel mosolyg a multak álma: —. Mint felhőkközt a szivárvány — Es el ringat hattyú keblén Liliomból vetett párnán.— — Huzdrá Flóri! sijjon rijjon Hegedűdnek száraz fája: Mintha — öreg apád lelke Volna felakasztva rája! Boos íaj-oa. A félkezü. lila GIZELLA. Pár év előtt egy vidéki városkában időztem, rokonaimmal több látogatást tettünk a környéken, de sehol oly jól nem érzem magam, mint Elóra bárónénál. Eérjével együtt végtetelen kedves pár volt ez, kikhez mindenki örömmel ment. Ok képezték úgyszólván a megyei élet központját, mert itt látogatók folyton voltak, a gondosan berendezett kis könyvtár, a billiárd terem, vadászatra és halászatra; pedig a vendégek számos sorából mindig akadtak vidám vállalkozók. A városban is csinos kis palotaszerü lakot bírtak, — megyegytilés, bál, vásár, s egyéb alkalmakkor szintén igen népes volt a ház. Engem is meghit a báróné egy ilyen napon. „De korábban jöjjön monda, hadd csevegjünk zavartalanul." — Kis városban hol különben oly csend van, a vásár feltűnő életet idéz elő, hol pompás négyest hajtat az uj vevő, — vagy más kocsin öt-hat uracs ül, az eladó lovakat próbálva ki, — szekerek zörögnek, — és e vásári csingilingi, lárma, egy ideig engem is érdekelt, de aztán siettem Móra bárónéhoz, ki a legszívesebben fogadott. Az egész lak itt oly egyszerű izlésselvan berendezve, minden szoba más színekkel, csinosan kárpitozva, s olyan mintájú creton szövettel a függönyzet és bútor is bevonva. Salonjában pihentünk, a közepén levő nyolezas alakú coesuerbe helyezkedve, mely felett egy nagy chinai ernyő áll, s erről ruganyos zsinórokon több csecsebecse függ, s valóban e trófás játékszer himbálózása sokszor mulattatá az ott ülőket. „Tudja-e hogy megérkezett Szókhelyi gróf keleti útjából, szép ember, nagyon .sokat utazott, a erről kellemesea tud beszélői, Nemsokára Angliába megy, hol ismét 1— 2 évet fog tölteni, 1 * Szenvedélye neki az utazás ? kérdem. Inkább szórakozásul teszi, feleié a báróné, mert igen boldogtalan volt házasságával. Hisz látta talán már Vanda grófnét, gyönyörű aszszony, de egyúttal igen kaczér, szépsége a grófot is inegkápráztatá, — nőül vevé. — Nizzában hónapokat töltöttek, hol Vanda szépsége nagy feltűnést keltett, azonban onnan megérkezve, nejét egyenesen annak anyjához vitte, ő maga egy időre elzárkózott még legjobb barátai elől is, — s elváltak 1 Valami Elorentini olasz grófról hallottam sokat, ki oka volt . . . Vendégek érkeztek és társalgásunk abba maradt, kíváncsi vqjtám Szélthelyi grófra, ki nemsokára szintén megérkezett. A bárónénak igaza volt, érdekes férfi ő, az utazás megbamitá arczát, sötét szemei nyugodt tekintetéből alig olvasná ki az ember azon lelki viharokat, melyeket szivében rejt!— A társalgás általánossá vált, két kedves lány a báróné rokonai is megérkeztek, s asztalhoz ültünk. Székhelyi grófot kérdésekkel ostromolták, mindenki figyelme csak feléje irányult, midőn utazásáról beszélt, a csemegénél emlité a jaffai narancs szűretet is, mely oly bőséges volt, hogy kosár számra a tengerbe öntötték. Eekete kávé párolgott, bodor szivar füst gomolygott, az inasok kitárták a terem erkély ajtait, honnan mi hölgyek az utczai életet szemléltük. Egyszerre különös hangszerre lettünk figyelmesek, több ablakból pénzadományok hullottak a kéregető kalapjába, ki erkélyünk előtt is megállt. — Magas, vállas, erős alakú férfi volt, fekete szemekkel, hegyes szakáll és bajuszszal, derekára piros chavl volt kötve, oldalt lecsüngő rojtos végokkel, matróz ingének egjdk ujja ebbe szorosan begyűrve, láttatni engedé jobbkarjának teljes hiányát. Szóles pereméjü kalapját le-levevé, ezt tartva a pénzért, mit neki szántunk. Utánna egy olasz fiu járt, kinek nyakáról szijjon henger alakú hangszer fügött, mit kintorna módra oldalt hajtott és ezáltal fuvolaszerü, olasz dallamokat hallatott. ,,Ur és szolga, mondám a hölgyeknek, s nézzék, nem is érdektelen a félkezü, ha salonban lenne, szép embernek mondanák." — Néhányan még csatlakoztak hozzánk és hallgatták „Travitatát," e különös, de nem ép kellemetlen zenével; utóbb Székhelyi gróf is kijött az erkélyre, kalapba, midőn ezt megköszönni feltekintett a ezüst forint esett a félkezü perczegig fürkészőleg a grófra szegzé szemeit, homlokát összevoná, keze ökölre szorult, az ezüst forintot messze eldobá kalapjából, s annólkül hogy viszszatekintett volna, az utczasarkon gyorsan eltűnt a vásár tömegében. „Ejnye beh különös mondánk, a nagyobb ajándék ugylátszik megsértő a félkezüt. A gróf arcza is elborult, nyugodt szemei majdnem szikráztak, ajkait összeszorítá, s nemsokára eltávozott. Még az éjjel Angliába utazott! * * Otthonomban is többször eszembe jutott a fél kezű olaöz magaviselete, — és Székhelyi gróf is, nem tudom miért ? — de e két ember között, mindig oly összefüggő eseményeket képzeltem. Ép ilyen gondolatokkal foglalkoztam, s ah mily ismerős zenét hallék, — hisz a fólkezünek volt ilyen hangszere! Kíváncsi hévvel nyitám fel| az ablakot, — és csakugyan -ő volt a félkezü,- 'ugyan olyan öltönyben, ugyan az az olasz flu kiséré, mint egy évvel ezelőtt, midőn a bárónénál láttam. — Mondhatom szinte nyugtalanság fogott el, bőven osztám a pénzt, hogy tovább szemlélhessem az embert, kire annyi*) A pápai rom. kath. hitközség únkormányzaláíi.ik alapszabályai még 1875-heii líin^k ÍJ. ttanohler János piispük és Trelort Agopton vallás és küzoKíalási minister állal megerűsilve. Eszerint tehát a Veszprémbe tervezett biiküzségi uutmiomü Pápán már nem létesítendő, minthogy az IS év cita ugyanis fönáil. Szerkesztő. szor gondoltam, annélkül hogy tudnám tulajdonképen miért ? I Észre sem vettem, kog3 T ezalatt Dezső rokonom is az ablakhoz lépett, — „Ejnye-ejnye, szorenádot hallgatunk, monda tréfásan, de nem csoda hogy ugy elmélyedtél, mert csinos ficzkó az olasz és félkezével még érdekessé is teszi magát." Nem tagadom Dezső, ugy van, ós neked el is mondom, hogy én azt hiszem, miszerint ez ember nem közönséges csavargó, hanem az uri osztályból való, ki . . . Dezső hahotára fakadt, édes rokon, neked esakug} T au igen élénk a fantáziád, egy ilyen gézengúzt már regény hőssé teszesz, — gratulálhatna magának! Kérlek hallgass meg, sokszor a nőknek oly megfoghatlan finom érzékük van. ígérd meg hogy a mit elmondok, senki előtt nem emlited, továbbá igórd meg azt is, hogy afólkezüvel megismerkedel, s őszintén elmondod nézetedet felőle. Én csak azután változtatom meg azon állításomat ez emberről. Dezső szavára fogadá, hogy megteszi kedvemórt, lassankint komolyabb lett, midőn elmondani neki Székhelyi grófról mit tudok és a jelenetet a félkezüvel. Hidd - el Dezső ez ember és a gróf között van valami, nem szabadulhatok ez eszmétől, te ügyes vagy, te tudsz olaszul, voltál sokat Olaszhonban, ez mind segítségedre lehet. És ha egy közönséges bandita ? Mindegy, akkor tudni fogom, hogy nem az, —• kinek gondolom ! — Dezső távozott, ón pedig türelmetlenül vártam a másnapot, nem jött, — harmadnap midőn belépett, nem is köszöntem, csak izgatottan kérdem : „Nos hát mit tudsz ? — Eelelet helyett komolyan rám nézett,' zsebéből egy kártyát adott át, melyen „Elorentini" gróf nevét olvastam.. -— Áraulásomból alig tértem 15
