Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-03-31

hónapokban is kötelesek látogatni az ismétlő iskolát és bizonyára a nyári vasárnapok igen hasznosan volnának értékesíthetők e tekintet­ben, midőn a falu ifjúsága amúgy is hajlandó a testedző gyakorlatokra: hiszen sok helyen a falu ifjúsága kedvtelve játsza a szabad gye­peken sajátos falusi mulatságait. Az ismétlő tanköteleseknél a katonai rendgyakorlatok tanítása azonban nem a taní­tókra, hanem kiszolgált altisztekre volna bí­zandó országszerte. Egy-egy ilyen kiszolgált altiszt minden községben találkozik, a ki cse­kély díjazás mellett, de sőt becsületből is, szí­vesen elvállalná az ifjúság oktatását. Katonásdit amúgy is szeret játszani a magyar ifjúság. Ha azután igy a katonai rendgyakorlato­kat már az ismétlő oktatási korban elsajátíta­nák a nép gyermekei, idővel a tényleges szol­gálat három éve igen szépen leszállitható lenne s ez által tetemes kiadást lehetne megtakarí­tani a hadügyi költségeknél. A megtakarított összegből telnék azután a bírák fizetésének fölemelésére s annyi sok másra is," melyek az állami functio létkérdéseit képezik. Bezerédj igen tisztelt képviselő urnák lelkes cikke kapcsán fölvetettem ezen eszmét. Ha gondolja, hogy életre való, hívja fel reá az intéző körök figyelmét. Az ő szava súlylyal bir. Nekem pedig bocsásson meg, hogy bátor voltam nemes érzésre valló czikkének esz­méibe — belekontárkodni. Az ugodi választó kerület népgyűlése. Megyénk ugodi vál. kerületének vá­lasztói ifj. Peresei Sándor felhívására, mint már lapunkban jeleztük, mult vasárnap, márczius 24-én Csóthon népgyűlést tartot­tak, melyről a gyűlés elnöksége által köz­lés végett lapunkhoz is megküldött bizalmi nyilatkozatot és határozatot, tekintve e lapoknak a megtisztelt képviselőhöz való viszonyát, mellőzve, csupán a gyűlés lefo­lyásáról felvett jegyzökönyet adjuk teljes szövegében. Jegyzőkönyv, mely felvétetett Csóthon az 1889. év márczius hó 24-én Dr. Fenyvessy Ferencz, az ugodi vál. kerület országgyűlési képvise­lője által a véderö-törvény-javaslat, külö­nösen annak 25. §-a ellen kifejtett lelkes hazafiúi tevékenységéért való bizalom szava­zás s az alábbi határozathozatalok érdemé­ben tartott népgyűlésen. Perczel Sándor polgár, mint a nép­gyűlés egybehivója, üdvözli a választó pol­gárokat s köszönetét fejezi ki, hogy meg­értették szózatát s oly szép számmal jelen­tek meg a gyűlésen. Miután röviden mél­tatja Dr. Fenyvessy Ferencz országgyűlési képviselő honatyai működését, felhívja, a tagok számát tekintve valóban impozáns népgyűlést, hogy válasszon elnököt, s jegy­zőt; mire egyhangúlag Lukácsék János vá­lasztatott meg elnökké, jegyzővé pedig Kauf mari Géza. Lukácsék János elnök, ritka szónoki tehetségével meggyőzően s valóban népies irályban fejtegeti a véderő törv. javaslat 25. §-ának ártalmas voltát a hazára, nem­zetre nézve; kimutatja, hogy mit teltünk nemzetiségünk, magyarságunk megőrzése érdekében s ezért utolsó csepp vérünket Nagyon keserves lehet: a puszta való volt, semmi más. Aztán 9 nasv. de fekete csésze teát ivott meg elszántan czitrommal és rummal. Hat iv szép kótapapirost tett tönkre, vagyis irt tele gyászos kutakkal. A külső lapra nagy betűk­kel kanyarította, nehogy másnak tartsák e ..ze­neművét" : Hattyúdalom. Tégre lefeküdt, de elaludni sokáig a nagy „bátorságtól" nem tudott. Végre elszunditott és horkolt. Másnap reggel egy levelet kapott, ezzel a tartalommal: ,,Fraui! Nem óhajtom önt megölni. Irtózom a vértől. Feledjük a történteket. Baráti jobb­ját nyújtja önnek zeneszerző barátja. Látogas­son meg. Okvetlen elvárom ma vacsorára és egy kis borkóstolóra. írjuk meg együtt a vi­lág bámulatára legújabb eszmémet: „A kék flamingó árvái" czimü 3 felvonásos operánkat. Tiszteli és várja barátja Borongós Kázmér, zeneszerző." A sáppadság eltűnt, a remegés megszűnt. Fenhéjázó büszkeséggel egyenesedett ki és a pöffeszkedő pulyka módjára járt fel s alá szo­bájában. — A gyáva! — igy kiáltott fel. — De levágtam volna mind a két fülét, annyi szent. Pedig hát tegnap este körülbelül szinte ily tar­talmú, de esdeklőbb gyászos levelet irt Boron­gósnak. Másnap a lapok az ügy „lovagias" elin­tézését hozták. A két borszomjas hős pedig elkeseredet­ten irja „A kék flamingó árvá"-it. Óh, ti boldog kótapapirkereskedők! Meny­nyi hasznotok van e két embertől. . . . ontjuk a jövőben is. Dicséri a magyarság mellett buzgólkodó jelen volt nagyszámú német ajkú, de magyar érzésű polgárokat, kik hatalmas éljennel feleltek a német nyelv, mint a tisztivizsga nyelve ellen mondott lelkes magyar zamatu beszédére. Kimutatta, hogy mily méltánytalanság németül nem tudó intelligenciánkat egy évi katonai szol­gálattal büntetni s mit tett ez érdemben a véd. törv. javaslat 25. §-a ellenében e vá­lasztó kerület fáradhatlan képviselője Feny­vessy Ferencz, mit tett a mérsékelt ellen­zék, a függetlenségi párt, mit kell nekünk honpolgároknak tenni. A lelkesedés a tető­pontra hágott, midőn példákkal, a népköl­tökből vett idézetekkel bizonyítja magyar nyelvünk drágaságát, nemzetiségünk féltett kincsének értékét, s mily veszély fenyegeti ezt a szőnyegen levő törv. jav. 35. $-a által Ezek után Elnök összegezi a képvi­selőházban történteket s általános helyes­lés között ajánlja a népgyűlésnek, hogy fogadja el az ide mellékelt, e kerület or­szággyűlési képviselőjéhez, Dr. Fenyvessy Ferenczhez intézendő bizalmi iratot, mely­ben köszönetet mondunk neki a véderő törv. javaslat 25. §-a ellen kifejtett lelkes hazafiúi működéséért s a parlamentben ez érdemben elmondott, az igazságoktól duz­zadó remek beszédjeért, melyet minden izé­ben magunkévá teszünk. Ezután a mérsé­kelt ellenzék párt elnökétől kapott leirat felolvasása után az ugyanezen párt Elnöké­hez intézendő bizalmi nyilatkozat szöveget terjeszt elő, melyben köszönet mondatik az ellenzéknek a véd. törv. javaslat 25. § a ellen kifejtett lelkes magatartásaért s egy Feny­vessy Ferencz orsz. gyül. képviselőt illető méltatással és egy hazafiúi szivböl fakadó határozattal végződik. Ezt a népgyűlés egy­hangúlag zajos lelkesedéssel magáévá telte, mit az aláírások fényesen bizonyítanak. A népgyűlés hatalmas tetszésnyilvánításokkal mond köszönetet Elnökének s az aláírások teljesítése után lelkesen bár, de a legna­gyobb rendben szétoszlik. Kelt mint fent. Kaufman Géza s. k. Lukácsék János s. k. a népgyűlés jegyzője. v. orsz. képv. a népgyűlés elnöke. Levél a fővárosból. Budapest, máris. 2p. 1889. Ha a felkorbácsolt tenger dagályát és apályát földünk és ennek mellékbolygója, a hold kölcsönös egymásra ható vonzásából ma­gyarázzák ki — ugyan, minő magyarázatot kell tulajdonítani a fölhevült kedélyek lecsen­desülésének; mert miként abban, ugy <*bben is kell valami természeti consecraentiának okozat­kép dominálnia ? , Mig ott a causalis conexiot a természeti erőkből fejti ki az örökké kutató emberi logika, addig itt a lelki erőhöz fordulunk a rejtély megoldásáért. S nem is kell sokáig kutatnunk az okot, hogy eredményre jussunk. A kultusz- j miniszter a testvéregyetemek rektoraihoz egy 1 rendeletet intézett, melyben figyelmeztette az egyetemi ifjúságot, hogy mindazokat ki fogja ! zárni az egyetemből, kik demonstrácziókat ren- j deznek vagy ebben aktiv résztvesznek. Az ' egyetemi ifjúság tehát, nehogy jövőjének élet- | fájába maga vágja a fejszét valde recte visz- j szalépett mindenféle demonstratio rendezésétől, j annyival is inkább, mert nagyon is jól tudta, hogy vana est ira sine viribus s hogy a határozati ja­vaslatot akisebbség különvéleményével szemben nagy szótöbbséggel fogják megszavazni. De hát akkor miért tüntetett? No már engedjék meg, de hát ki vonhatja kétségbe a siránkozó gyer­mek könnyeinek jogosultságát, midőn haldokló édesanyját látja a kórágyon. Nos és ? Igen ki­szenvedett, pedig milyen erős, edzett és kedves volt s minő fiatal, igazán kár szegényért s mégis 109 szótöbbséggel mondta ki a t. Ház, hogy az anyának hallnia kell. Beleültettek bennünket a „Zweijähriger Freiwilliger" kor­szakba ; mégis csak rossz, mikor az embernek mostoha atyja van. A vita végének megvan az a jó oldala, hogy a turbulens elemek által előidézett s minden határt meghaladó botrányok véget ér­tek, melyekbe a felizgatott kedélyeket a poli­tikai pártszenvedély sodorta s a békés hasznos polgári foglalkozás folytathatása, az alkotmányos institúciók hatékonysága ismét a féltékenyen őrzött jogrend oltalma alá került. • El nem mulaszthatom, hogy e helyen ne tegyek említést ama méltányos indítványról, mit Fenyvessy Ferencz országos képviselő tett ma a véderővita tárgyalásának folyamán, mit nemcsak a művészvilág fog rokonszenvesen fogadni, hanem fogadta maga a" honvédelmi miniszter is az egész kormánypárttal együtt. Az uj szakasz körülbelül ez lenne, (ha ugyan jól hallottam), hogy azon hadköteleseknek, kik a tudomány vagy művészet valamely ágában, vagy a közjó javára szolgáló valamely más te­vékenységültben kitűntek a honvédelmi minisz­ter, tekintet nélkül azok előtanulmányaira, jo­gosítva legyen ezeket is az önkénytesi ked­vezményben részesíteni. Ezen igazán méltányos indítványt remélhetőleg a véderő bizottság is magáévá fogja tenni. Hiába, a hol a tudomány és művészet méltánylásáról van szó a domináló szerepet Fenyvessy viszi. de egy érdekes álmot álmodtam, amit ugyan nem akarok Önökre oktroyálni s figyelmezte­tem mindazokat, akik az álomban nem hisznek (főleg egy medikus álmában) azok át se fussák e sorokat. Tehát azt álmodtam, hogy Pápán voltam, az egész város ünnepi színben és hangulatban volt. Mi lesz ? kérdeztem a járókelőktől, tán felszökött a (betemetett) artézi kut vízsugara ? Nem; — mondták környezőim — hanem, ma lesz a honvédszobor leleplezése. S csakugyan az ünnepi actus végbement és a lepel lehullott a Vastag Gjwgy által mintázott reliefről. Nagyszerű mű. Egy honvéd fekszik a földön, feje az ágyú roncsaira illesztve amint ingét tépi szét a halál bekövetkezésének utolsó per­czében, engedve látni a nemzeti ügyért kapott halálos sebet a keblén. De egy honvéd felveszi az elejtett zászlót, s fennen lobogtatva a szabad­ság, testvériség és egyenlőség tiácolorját, mintha kiáltaná „előre !" Nagyszerű mü! — felébred­tem, hol is láttam • ezt a mesteri müvet ? — magamhoz tértem — igaz, hiszen ki van téve a Calderoninál, a hol naponként ezren és ezren bámulják és bizonyára róla 'álmodnak mint én, hát önök ? ! Adieu. eB f. \ A közönség köréből *). Egy kis magyarázat. A „Pápai Lapok" f. évi 12. számában személyem ellen valami Lőwy nevű egyéu tá­madást intéz „több pápai izr. theologus" ne­vében azért, mivel én visszautasítottam egy ellenük irányult s lapom számára beküldött czikket, azzal a kommentárral, hogy az ő bo­lond purímsjáeljukat nem lehet józan számba venni. Ismerőseim figyelmeztettek a „Pápai La­pokéban megjelent támadásra. Én eleinte természetesen nem vettem az egészet komoly számba — s ma sem veszem —, de mivel lesznek olyanok, akik a Lőwy-féle személyeskedés után alkotnak fogalmat szemé­lyemről, elhatároztam arra válaszolni e lapok utján, ahol a támadás személyem ellen megje­lent. Azért kértem fel e lapok t. szerkesztősé­gét válaszom kiadására, mivel bízok annak lo­vagiasságában s mivel csakis igy olvashatják a védelmet azok, a kik a nemtelen személyes tá­madást olvasták. Erről a Lőwy nevű semmiről az alábbi adatokkal szolgálhatok, hogy a nagy közönség tájékozva legyen aziránt, hogy ki mert elle­nem olyan pimasz hangon tartott támadást in­tézni s hogy azok után mennyi fontosságot le­het annak tulajdonítani. Ez a Lőwy nevű „bachur" egy ágról szakadt semmi, akiből nem is lesz valami, ha tovább is igy viselkedik. Az ilyenektől meg­szokott szemtelenséggel „izr. papnövendéknek" nevezi magát, holott ezt a czimet ugy lopja magára, bitorolja. Lőwy egy „bachur" a zsidó szótár szeiánt nem „előkelő," mint ahogy ő irja, hauem ifjú, tacskó, kölyök, ripők, Bócher szó a zsidó nyelvben elő sem fordul, ez az elrontott „Bachur." Sokkal is különb és nyilvánosb állást foglalok a társadalomban el s hál Isten eddig tisztességgel — s ezután ís becsülettel — sem hogy egy bachur támadását pontonkint meg­czáfolni szükségesnek tartanám. Ezek után három módja volna hátra az elégtétel vevésnek: 1. Lovagias elégtételre hívni ki. De ré­szemről csak meggondolatlanság lenne tisztes­séges xuáemberek lovagias jószívűségével ugy visszaélni, hogy őket ilyen tacskóhoz a normál­iskolába elfárasztanám s nevetségessé tenném őket s magamat. 2. FJgy érdeme szerint megvesszőzni. Az ily mód méltóságomon alóli, de nem is érnék czélt vele, mivel a bot nem árt neki, azért mer­ték öt kiállítani a platzra a többiek. Ha arczul köpik, azt mondja esik az eső, ha pofon utile, azt mondja rá a másik: „Slojmi, mach dich grojsz !" 3. Hátra volna, hogy sajtópert indítsak el­lene. Ha tudnám, hogy a költségeket a bíró­ság megvehetné rajta, akkor indítanék. De mi­A^el pajeszén kivül egyebe nincs, hát nekem sincs kedvem százasokat fizetni az államkasz­szának, hanem azt.a pénzt szívesen fordítom Lőwy kontójára, hogy felhagyhasson azzal a rendszerrel, hogy mindennap másik szegény zsidóhoz megy ebédre. Az ilyenek „túlságos tiszteleté"-tői ment­sen meg az Isten. Nem akarok korpa közé ke­veredni. De ha könyöradománj r ért hozzám jön, megkövetelem, hogy levegye a kalapját. Ezzel végeztem. Nyilatkozat. Alulírott kijelentem, hogy felhevült állapotomban Bülitz Ferencz pápai lakos urat becsületsértő szavakkal illettem, e mi­att be is perelt, de miután tőle a tárgya­lásnál bocsánatot kértem és nyertem, a szóban levő becsületsértési perét a hely­beli kir. járásbíróságnál ellenem beszüntette. Hogy jóakaratát én is jóakarattal viszonoz­hassam, e körülményt ezennel a nyilvá­nosságra hozom. Pápán, 1889. évi március 28. MARKOT JÓZSEF. •<í Gro\»t sUUkö<lütt?Mrta?rnviU*l felelésével Hirdetvény. Az italmérési regalejog kártalanítása iránti bejelentések felszerelése tárgyában az ez ügy're megbízott m. kir. pénzügyi titkár tu 1 által ki­bocsátott utasitás a polgármesteri hivatalnál az érdekeltek által mindenkor betekinthető. Pápán, 1889. márezíns 25-én. Nagy Boldizsár, főjegyző. KÜLÖNFÉLÉK. — A városi számvevő választása czéljából a közgyűlést a jövő szombatra, april hó 6-ik-napjának d. e. 10 órájára tűzte ki a vármegye alispánja, mint a tisztujiló közgyűlés elnöke. — A protestáns irodalmi társu­lat alakuló közgyűlése f. hó 24-én tartatott meg Budapesten, a két testvér protestáns felekezet kitűnőségeinek és irodalmi férfiai­nak tömeges részvétele mellett. A rég óhaj­tott s most már szerencsésen megalakult társaság örökös tiszteletbeli elnöke br. Vay Miklós lett. Elnök: Szász Károly reformá­tus püspök, titkár Zsilinszky Mihály. Az igazgató választmány 20 fővárosi és 30 vi­déki tagból áll, az utóbbiak közé városunk­ból bevalasztattak: Gyurátz Ferencz evang. lelkész és Révész Kálmán theologiai tanár. — Következő sorokat vettük: A „Pápai Hirlap" mult heti száma feltűnő tendentiosus alakban h^zta hírül, hogy a „Polgári Kör" választmánya a „Nemzet" czimü kormánypárti napilapot kebeléből ki­tiltotta volna és tette azt oly formán, mintha az utóbbi napok eseményei adtak volna erre okot. Az igazság érdekében szükséges­nek látom ezt a tendentiosus hirt oda rec­tifikálni, miszerint a „Nemzet" járatása vagy nem járatása nem szolgált okul a vá­lasztmánynak semmiféle politikát eszmecse­rére, de a politika üzése ellenkeznék a „Polgári kör" czéljaival is, csak annyi mon­datott az emlitelt lapról, hogy az nekünk drága, vegyünk helyette egy olcsóbbat és igy határoztatott el, hogy a „Nemzet" he­lyett a „Pesti Hirlap" és a „Politikai Új­donságok" rendeltessenek meg, Ennyit az igazság érdekében. Egy választmányi tag. — Az iparoä ifjúság segélyegyle­tében ma egyhete tartatott meg a tisztuj­jitás. Elnökké főtisztelendő Gyurátz Ferenc, alelnökké Hemer Károly, pénztárnokká Heim Ignácz és könyvtárnokka Trauner Li­pót urak választattak meg egyhangúlag. — A nagygyimőti m. kir. posta­hivatal holnaptól kezdve ismét megnyitva lesz; mert Ke?>zler Antalné postamester hi­vatalos állásába a közlekedési minister ál­tal visszahelyeztetett, miután az ellene emelt vádak alaptalanoknak találtattak. — A székesfehérvári színtársu­lat opera és operetté szakja május hó első felében 16 válogatott operetté előadásra vároőunkba jön. A színtársulat jeles erők­ből áll és saját zenekarral bir. — A városi képviselő testület­bon meghatalmazottkép szavazati jogra, esetleg kettős szavazatra jogosilott képvi­selők névjegyzékét az alispáni hivatal — a törvény értelmében — a napokban küldte meg a polgármesteri hivatalhoz, — e sze­rint a dunántúli ev. ref. egyházkerületet Kis Gábor, Tóth Lászlót Galamb József, özv. Kreisler Józsefnét Kreisler Manó, a veszprémi káptalant Schneider Lipót, a pá­pai izr. hitközséget Böhm Simon, a bakony­béli apátságot dr. Makara György, Pap Zsigmondot Barthalos István, a somlyóvá­sárhelyi alapítványi uradalmat JoseíTy De­zső, Horváth Kálmánt Horváth Lajos, gróf Esterházy Sándort Saáry Lajos, Veisz Adolfot Tarczy Dezső, özv. Kluge Ferencz­nét dr. Kluge Endre, a pápai takarékpénz­tárt Woita József, a Pápa városi és vidéki takarékpénztárt Bock István fogják képvi­selni a városi közgyűléseken. — A pápái kereskedelmi ifjúság önképzőköre által folyó évi márczius hó 23-án rendezett jótékonyczélu bál száma­dása a következő: összes kiadás 178 frt 18 kr; összes bevétel 161 frt 44 kr. Mutat­kozik hiány 16 frt 74 kr, mely a bálbizott­ság által fedeztetett. Felülfizetések: Dr. Lfiwy László ur 5 frtot, Báron Jakabné, Berger Ferenczné, özv. Schlesinger Mórné, Spitzer Ignáczné urnök, Gottlieb Lajos, Dr. Hirsch Vilmos, Hoffner Albert, Dr. Kori­tschoner Lipót, Kohn József, Steinberger Lipót és Steiner Pál urak 2—2 frtot, Haas nővérek és Mautner Ferencz úr 1 frt 50— 1 frt 50 krt, Beígér Vilmos, Bruder József, Friedman Jakab, Kreisler Manó, Krausz Mór, Löffler Sámuel, Laúfer Samu, Matus György, Dr. Rechnitz Ede, Waldmann Ig­nácz, Weisz Sándor és Weisz Sámuel (Pápa) urak 1 — 1 frtot, Berger József, Fieischner Dávid, Grünstein Mor, Krausz Károly, Klein Adolf, Kraus Gottlieb, Kellner József és Schneider József (Győr) urak 50—50 krt és Herczfeld Lipót ur 40 krt. összesen 46 frt 40 kr, melynek fele a pápai izr. nőegylet elnökségének megküldetett, fele pedig a [pap.*! kcrcskcdelrni ifjúság önk^ó k<M<i nek pénztára javára marad. Fogadják a mos nevezett felülfizetők és mindazok, kik a bál sikerét bármi módon elömozditani szívesek voltak, ezen egyszerű szavakban kifejezett őszinte köszönetünket. Steiner Bernát elnök. Weisz Lajos jegyző. — Felhívás. Lapunk egyik előző számában említettük, hogy P.-Gyimóthon Bajcsi János gulyásnak István nevű 5 éves kis fiát egy kóbor veszett eb megmarta, és hogy a kis fiúnak Pasteurhöz Parisba való elküldése iránt a jár. főszolgabíró a vár­megye alispánjához előterjesztést tett. Az alispán rögtön felterjesztést intézett segé­lyért a kormányhoz, hol azonban csak a gyermek és kísérőjének szabad menet­es térti-jegye biztosíttatott, — az élelme­zésről és elszállásolásról a fiu szüleinek kel­lene gondoskodni, — de ezek teljesen va­gyontalanok lévén, kénytelenek- bevárni . szerencsétlen gyermekük elkerülhetlen vég­zetét. Azonban akkor, midőn egy emberi élet megmentéséről van szó, méltán appel­lálhatunk a társadalom áldozatkészségére, — t. olvasóink könyörületes szivére, esdve kérjük tehát őket a humanismus nevében, hogy bármi csekély adományaikat legyenek szívesek mielőbb szerkesztőségünkhöz el­juttatni^ hogy a begyült összegét nyilvános nyugtázás mellett az ez ügyben eljáró fő­szolgabírónak átadhassuk, — és igy mig nem késő orvosi segélyben részesíthessük a sze­rencsétlen sebesültet. E czélra eddig a kö­vetkező adományok folytak be hozzánk: «Papai Lapok* szerkesztősége 3 frt, Dr. Rechnitz Ed.e 2 frt, Wajdits Károly 1 frt, Spitzer Ignácz 5 frt, összesen 11 frt. — A veszprémi püspöki megye néftára — mint a <> Veszprémi Közlöny> irja — már elhagyta a sajtót és szétkúlde­tett, melyből röviden a következőket kö­zöljük: Az egyházmegyének főpásztora: báró Hornig Károly ö méltósága; van 12 kanonoki szék, tényleg 11 káptalani tag, tiszteletbeli kanonok 6, valóságos apát 4, tiszteletbeli apát 14, valóságos prépost 4, tiszt, prépost 10, hittanár 4, papneveidei elöljáró 3, kerületi esperes 18, plébánia 221, curat ia 2, filiális 1508, segédlelkész 80, agg­intézeli tag 6. Az egyházmegyében van 18 szerzeteskáz és 15 apáczazárda. Az egy­házmegyében van 82 kegyuraság. Nemze­tissgre nézve a plébániák következőkép osztatnak fel: magyar 172, német 5, ma­gyar és német 32, német és magyar 12, magyar és horvát 4. — Az egyházmegyé­nek tagjai, a szerzeteseket és az egyház­megyei papnövendékeket nem számitva, 344­— Egy nagyobb családi könyv­tár fölállítása céljából kerestetnek megvé­telre egyes munkák, nemkülönben kisebb s nagyobb könyvgyűjtemények. Az illető vá­sárló fősúlyt a történelmi, földrajzi, termé­szettudományi, régiségtani, irodalomtörté­neti, nyelvészeti s szépirodalmi szakokra helyezte, azért megvesz esetleg más sza­kokba vágó kiválóbb müveket is. Fölké­retnek tehát azok, a kik hasonirányu, bár­mily jelentéktelennek látszó könyveket el­adni óhajtanak, hogy címüket, lehetőleg az eladó könyvek számával együtt, szerkesz­tői irodánkban april 5-ig levélileg bejelen­teni szíveskedjenek, hogy az illető vevő a könyveket személyesen megtekinthesse. Nagyobb gyűjtemények végett esetleg vi­dékre is kimegy. — Fülöp Jdaeef IV-ed éves pap­növendék urat, lapunk derék munkatársát, azon kitüntetés érte, hogy a Szálai alapból külföldi egyetem látogatására küldetett ki. — Köszönet nyilvánítás. A hely­beli keresked. ifjúság önképzőköre, az általa f. évi mártius hó 23-án rendezett tánczes­tély jövedelméből 24 frt 45 krt volt szives a pápai izr. nőegylet segélyalapja javára fordítani, mely jótékony czélu adományért az önképzőkör és nemes szivü tagjainak hálás elismerését és köszönetét nyilvánítja az egyesület einöksége, — Öngyilkos leány. Zell Otília n. teveli illetőségű 23 éves hajadont f. évi márczius hó 26-án virradóra a Tapolc/.a vizben meghaladva találták. A hullát a viz a várkertbe sodorta és a rendőrség innen szállította a szerencsétlent a bonezoló he­lyiségbe. Különféle hirek voltak a város­ban a leány halálára vonatkozólag elter­jedve, de a megindított vizsgálat minden kétséget kizárólag kiderítette, hogy öngyil­kosság esete forog fenn. Zell Otília jegyben járt egy vidéki legénynyel, a ki neki meg­ígérte már a mult évben, hogy farsangra oltárhoz vezeti és örök hűséget esküszik neki. A legény azonban nem váltotta be igéretét, hanem valamely ürügy alatt a la­kodalmat húsvét utáni a halasztotta el. A leány tehát — mint tanuk állítják, — bár kelletlenül hatott reá vőlegényének ezen határozata, mégis nyugodtan várt és türel­mét nem vesztette el egészen f. hó 25-ig, mely napon a levélhordó egy levelező lap­pal lepte meg. A levelező lap jegyesétől jött, mélyben azt adja tudtára az öngyil­kosnak, hogy Szt György utáni időre ne szegődjék el, mert húsvétkor mégjö Pápára és akkor a lakodalom napját meghatároz­hatják. Tehát ismét bizonytalan időre lett a menyegző elhalasztva. Veisz Lajosné szol­ig g*fcUd<í is ú mmkátatt ájkj va#Q,

Next

/
Thumbnails
Contents