Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889
1889-03-24
Van Pápának, a {fiteren, elég más alkalmas helyisége. Iskolai czélokra könnyen lehetne kikeresni a leginkább megfelelő házat s ha a mostani iskolahelyiség értékesíttetnék, a költségek is nagyjában kikerülnének. Csak akarni kell. Azután ugy tudjuk, hogy gróf Esterházy Miricz főispán úr őméltósága, mint az iskolaügy kiváló pártolója szintén melegen érdeklődik az iskolaügy fejlesztése iránt. Ezenfelül az iskolaszék oly lelkes tanügybarátokat számlál , hogy már ez magában hordja a kedvező megoldás előföltételeit. Es ha ez ügy sikerül, Pápaváros tanügyi tekintetben az ország legrendezettebb varosai közé fog tartozni. Ugy legyen! Öfciív cJáito. Levél a fővárosból. Budapest, márts. 21. ISSCJ. Szinte sejtem, hogy ezen szavakkal fognak levelem olvasásába kezdeni — azaz, hogy akik egyéb szórakozás hián erre az áldozatra is készek: De soká aludta ez is a téli álmát. Pedig tessék elhinni — még ha Moritz Pálya lennék is — sem lehettem volna képes, amióta ez uton nem volt Önökhöz szerencsém ez ideig aludni. No tessék, most meg annyira belemegyek az alvás theoriájáuak fejtegetésébe mintha csak értekezést akarnék irni; pedig érdekes fővárosi eseményekkel akarok kedveskedni, ha ugyan ennek átolvasása irtán az érdekesség rovására nem fogják Önök is Lessing hires mondását alkalmazni, hogy sok uj és jó van benne, csak az kár. hogy a mi uj az nem jó s ami jó az nem uj. A tragikus scénákban (erről alábbi gazdáé hetet a Petőfi-társaság ülésével kezdtűk meg. A válogatott és nagyszámú hölgyküzünség csak emelte imposana fényét az ülésnek, mely a lehető legérdekesebb volt. Mindjárt az ülés kezdetén dr. Prém József, kit a közönség rokonszenves éljenzéssel fogadott, felolvasta Ujíalvy Krisztina erdélyi költőnő biographiáját s költői méltatását. Ez a nő korának nemcsak legszebbje volt, de a legexaltáltabb életst is folytatta. Ugyanis vőlegénye Haller László gróf a faképnél hagyta, ezért iszonyúan boszulta meg — magát, ameuyiben Erdély legrútabb férfiával, Máté Jánossal lépett házasságra. A házasság természetesen csak bánatot és keserűséget hozott a jeles költőnőre, ki férjével meghasonlott, elhagyta és férfi costümben a legbotrányosabb életet élte egy darabig: majd magába szállt, visszatért férjéhez, ki nejét két évi odaadó, gondos és hű ápolás után, özvegyen hagyta. Majd mint özvegy a falu jegyzőjének csapott fel. Nem kevésbé bizarr volt a temetése is, kit megörült szolgája kiemelt a koporsóból s a gyászos gyülekezet rsak uagynehezen tudott kiragadni a szolga kezeiből. A sikerült jellemrajzot igen élénken tapsolták meg. Ezután Margittay Dezső lépett az emelvényre s olvasta fel „Az igazgató ur 1 ' cz, rövid elbeszélését, melyben egy fiatal leánykába — ki csupa érdekből bakfischuek teteti magát — egy bankigazgató szeret bele, ezt a leány annyiban használja fel előnyére, hogy dijnokoskodó kedvesét ellenőri rangra emelteti s a kinevezés után, midőn a direktor ur már azt hiszi, hogy átkel a Enbikonon, a kis bakfis kiadja neki a laufpassor, kedvesével pedig egy gúnyos mosolylyal ajkán az oltár elé siet. Ezt a hölgyek nagyon megtapsolták főleg akik még uem játszották el játékaikat. A nemzeti színháznak legújabb premierjei Clemenceau s Király és Pór, melyeket, még mindig zsúfolt ház előtt adnak. Nagy érdeklődéssel néznek a népszínház „Haluska Benedek" ez. premierje elé, melyet most pénteken fognak először adni, azaz hogy már a mult szombaton kellett volna színre kerülnie, de Hegyi Aranka hirtelen megbetegedése leszorította a műsorról. Eleinte azt hitték — természetesen a beavatatlanok, hog}- politikai okokból maradt volna cl; e hit annyival inkább n3'ert tápot, mert egy provincziai képviselőválasztás és az országház szerepelnek benne noha minden pártszinezet nélkül. Hegyi Arankát az egyetemi ifjúság ovatioban szándékozik részesitteni, mert a színpadon is feleleveníteni iparkodik az egyetemi ifjúság diákjelvényét a kucsmát. Erről itt csak annyit, hogy Önöknek is lesz alkalmuk ezt láthatni a húsvéti szünidőkben, amikorra is a A'eszprémmegyei egyetemi ifjak hazafognak rándulni s ezt fogják viselni. E rovat alatt ugyancsak még egy művésznőről kell beszámolnom. Mint egy meteor jelent meg dalművészetünk egén e bájos csillag, ki fővárosunk aristokratáit és a zenészvilágot, illetőleg köröket mindjárt az első kangverseivyben meghódította. Barbi Alicenek hívják a feltűnő jelenséget, ki bájos és gyengéd alakjával, nemes római arczélével, tüzes fekete szemeivel s szé].) metszésű keskeny ajkával, mái- az első pillanatban is mély rokonszenvet keltett. Mintha csak a dalművészet géniusza praedestinálta volna e nagyszerű művészetre, mikor megcsendül ajkán ama lágy, fuvolaszerü hang, mely elállítja az érverést, elnémitja a sziv dobbanását, egy csudálatos varázs hatása alatt állunk. A legeszményibb érzés húrjait pengeti csengő koloraturájával, édes és andalító hanghullámaival megbűvöl, s a dal végét a végtelenbe szeretnők tolni. Ugy játszik leggyengédebb érzelmeinkkel, mint a sólyom megszerzett csemegéjével. Fájdalom, hogy e kitűnő művésznő csak 2 előadásra teijeszkedett ki. * * Már-már megcsappant az érdeklődés a véderővita iránt — sőt többet mondok, belátva, hogy a kormány állaspontjához a makacsságig menő szívóssággal ragaszkodik, s hogy a hazafias magatartást tanúsító ellenzék az agj r onbeszélés ártalmatlan fegyverén kivül semmiféle más jogos parlamenti eszközzel nem rendelkezik, s hogy a közbeesett márcz. 15-diki nemzeti ünnep (melj-től pedig az egyetemi ifjúság oh T sokat várt) sem hozott csak egy szemernyit is a jogos kívánalmak konyhájára — már belefáradtak nemcsak az intéző, de az érdekelt körük is a dicstelen eredményű harezba, mit legjobban bizonyít ama körülmény is, hogy sok ellenzéki szónok letörölteti nevét a feljegyzettek sorából. De mintha a végzetnek engedte volna át közbeszólási gyakorlottságát gróf Károlyi Gábor, mely a parlament lépcsőházában, egy sajnálatos interpellatio után, oly tragikus esetet inscenirozott, mely újra lázas izgatottságba hozta nemcsak a turbulens elemeket, hanem magát a közvéleményt is. — Egyébiránt erről Ítéletet hozni a kihallgatás előtt lehetetlen, annyi azonban bizonyos, hogy az ügyet igen túlzottan ítéli meg nemcsak a sajtó, de maguk azon körök is, kik a demonstratio szegreakasztott fegyverét újból felkapták, kik a megsértett hiú egyéniségen ejtett csorba — igaz, hogy elitélendő — megtorlását politikai intenczióknak vélik betudni. Az egyetemi ifjúság a meglőtt ifjú ügyét magáévá tette s nyilatkozott ,.Rohonczy Gedeonnak." Természetesen az ily álláspontok meghatározása, miután politikai színezetű, az egyetem falain belül meg nem tartható s ha kivül, egy nyilt helyen sorakoznak: felvonul a rendőrség s ez népcsndületet szül, az ifjúság pedig ezen ellenőrzésért megbotránkozásának ad csak kifejezést, mely az összeütközést el nem kerülheti, tehát a katonaságot is ki kell rendelni s igy származnak a személy és vagyonbiztonságot veszélyeztető népcsődületek, melyektől most is midőn e sorokat írom egész forradalmi szinezeto van a fővárosnak. f. \ köKöihsóg köréből T. Hullám József urnák, a „IVipíii Ilirlnp" szorJicsztőjétieíi. llrlylifn. Tisztelt „Szerkesztő" úr! Kénytelen vagyok a „szerkesztő" szavat idéző jel közé zárni, minthogy Ön mult héten „szerkesztői" üzenetével megmutatta, hogy Ön bizony csak amolyan „szerkesztő"; midőn zsidó létére nem átall gúny tárgyává tenni egy ősi szokást, a mit e föld kerekségén bárhol a zsidóság megtart, t. i. hogy mindenki tehetségéhez képest, az úgynevezett putimnapon humorisztikus előadással mulattatja a közönséget. Bizonyára más komoly lap, komoly szerkesztővel nem utánozná Önt. Ön igy „szerkesztői üzenetei:" „Azok a bócherok, a kik se magyarul, se németül nem tudnak, nem vétetnek ma már józanszámba az ő bolond purim-spieljukkal stb." Mintha csak hallanám előfizetőinek kitörő gunykaczagásait '— ön felett. Hát az józan-e még azt is kutatni, hogy kiki víg kedvének hogyan ád kifejezést egy örömünnepnapon ?! A zsidóság tehát nem józan, ha maskirozza magát; vag} r a keresztyénség bünt követ el, ha farsangban humorral szeret élni?; Hát még az a díszes közönség a szép nemből és értelmiségből, a mely az úgynevezett purimjátéknál minden évben jelen szok lenni és most is jelen volt, persze egészen nincs eszén, mert az még pénzt is áldozott arra „a bolond purimspielre" ? ! A részeg az egész világot tántorogni látja maga körül, holott ő maga tántorog; az őrült szemében mindenki bolond — holott ö miga vesztette eszét. — De, reménylem, hogy annyira még is eszén van, miszerint átfogja látni, hog3 r „ma már nem gombáival. E sorok irója büszke önérzettel emliti fel, hogy hála az Égnek azok közé tartozik, kiket a köznép, nemismervén a szó magyarra fordítását, egyszerűen, héberül, bochernek nevez, (tudom, hogy a héber nyelvben Öu sem a legjártasabb, tehát e szavat megmagyarázom Önnek. Jelentése eredetileg: előkelő: átv. é. ifjú, deák és theologus) és kijelenthetem, hogy közöttünk elég van, ki a mag3'ar és német nyelvet helyesen beszéli és irja, sőt világi tudományával is fölér akár száz ilj T „szerkesztővel" ; továbbá körünkben tanulmányozzák a magyar és német irodalom jelesb termékeit; hírlapokat is járatunk, minők a Pesti Hirlap, Pápai Lapok, N. P. Journal stb. persze a Pápai Hírlapnak nem vagyunk előfizetői!!! (Itt bomlik fel a gordiusi csomó.) Végre, hogy meggyőződjék. hog} T a múzsák bájos hangjait mi is élvezzük, felnyergelem a Pegasus lovat is ime ajánlom Önnek koszorúzott költőnk költemónj'ét, kissé módosítva: „Szerkesztő úr" ! Szükséges hogy Szerkesztőnek lelke légyen, Önnek pedig lélek helyett Spongyia van a szivében. „Szerkesztő úr"! a spongyia Lángot nem vet, szikrát sem ád Mindbijába ütik-verik, Minek üti-veri tehát? „Szerkesztő úr!" valahányszor Az ön Hírlapját olvasam Tudja mi jutott eszembe? Az, hogy asinus ad lyram. — „Szerkesztő űr"! Tán Veszprémben Még nem sok a csizmadia, Jobb lett volna önnek ís e Mesterséget folytatnia. E becses lapokban Önnel még tovább foglalkozni annyit, jelentene, mint Önnek még túlságos tiszteletet is adni: tehát: Adieu! a pápai izr. tkeologusok nevében Löwy izr. papnövendék. Hivatalol rovat. 22L_ Í£t7889. Hirdetvény ön — saját szavait idézve — vétetik józanszámba bolond" — *) E rovnl nlallközliHlekírtnon) villlal füliílősséprl .1 S7i»p tPozsonyban Klinger Henrik brüni gyáros által felállított, „Első magyar vitorlavászon, len és futa-áru gyár" a közönség figyelmébe ajánltatik. Pápa 1889. márczius 10. Osváld Dániel, polgármester. Hirdetvény. Pá-..x város képviselő testületének 1889mart ins lü-án tartott ülésében a szalmás gabonának háztelkekre való betakarítás a tárgyában alkotott szabályrendelet végleg megállapittatott, s elfogadtatott; mely 30 uaponát a jegyzőségnél kitéve leend, — s ez időközben mindenki által betekinthető. Elhatároztatott továbbá a városházánál tervbe vett pótépitkezés. Mindez azzal tétetik közhírré, hogy ezen intézkedések ellen netáni észrevételét vagy fölebbezését mai naptól számított 30 nap közben mindenki beadhatja. Pápán, 1889. mártius 18. Nagy Boldizsár főjegyző. KÜLÖNFÉLÉK. — A honvéd szoborra lapunk szerkesztőségénél ujabban adakozott: Szupics Gyula ur 1 ftot, — Lapunk eddigi gyűjtése tehát 214 ft 88 kr és 2 darab arany. — Az alapra eddig befolyt összesen 67O frt 39 kies 2 drb arany. — Sajtó hiba. A honvédszobor alap javára martius 15-én rendezett előadásról lapunk előző számában közlött számadásba sajtóhiba csúszott be, amenyiben a tiszta jövedelem 50 fit 84 krnak tüntettetett ki 60 frt 34 kr helyett, mit ezennel helyreigazítunk. — Véghely Dezső kir. tan. alispán az ev. ref. convent üléseire Budapestre utazott. — Esterházy Ferencz gróf maga készité el a pápai honvédszobor alapzatának tervrajzát, s azt már kivitel végeit Budapestre fel is küldötte. — Sok bámulója akad a fővárosban a pápai honvédszobor reliefje szépen sikerült fényképének. A szobor rajzát annak idején a Vasárnapi Újság fogja hozni, s lapunk is bemutatja. — A birák fizetése, melyről lapunk nem egyszer felszólalt, a biiák kérvényei folytán szóba került a minap az országházban is, fájdalom nem a rég kivánt és sz ükséges eredménynyel. E kérdés elő lehetetlen kitérni, mert ez elsőrendű társadalmi kérdés. Nem értünk egyet azokkal, a kik szép szavakban elismerik ugyan a birák kérvényének teljes jogosultságát, de annak megoldását csak jámbor óhajtásnak tekintik az állam pénzügyei miatt. Ezzel szemben utalunk a kormánypárti Pester Lloyd minapi vezérczikkére, mely egyenesen államcélnak tekinti e kérdést, melyet semmi más ok el nem odázhat. A lakbérilletmények felemelése feltétlenül szükségesnek mutatkozik, mert ez aránytalanba helyzethez képest. Ezt bizonyára elismerik és helyeslik azok is, kik különben más egyéb javításba a pénzügyek miatt nem mennének bele. Ennyit egyelőre. — A nőegylet uj választmánya következő: Bermüller Józsefné, Bermüller Alajosné, Botka Jenöné, Galamb,- Józseffé, Gyurátz Ferenczné, Halász Jánosné, Jókai Etelke, Kis Lászlóné, Kisfaludy Miklósné, Kluge Károlyné, Koritschoner Lipótné, Kjvács Istvánné, Kövi Józsefné, Kreizler Józsefné, Lázár Benőné, Lázár Lajosné, Lóskay Józsa, Lövy Lászlóné, Makara Györgyné, Mészáros Károlyné, Mezriczky Károlyné, Mikovinyi Ödönné, Obermayer Józsefné, Pakrócz Ferenczné, Pap Amely, Pentz józsefné, Peti Józsefné, Rechnitz Edéné, Spiczer Ignáczné, Steinberger Lipótné, Steiner Ignáczné, Steiner Józsefné, Szeglethy Józsefné, Szilágyi Józsefné, Szirmay Józsefné, Voyta Adolfné és Zimmermann Krisztina. — Márczius 15 ike L Patonán. A következő sorokat vettük L. Patonáról: 184S. márc'us 15-ét kis mezővárosunk is megünnepelvén, az ünnepély a következőleg folyt le. Az ünnepély napján d. u. 6 órakor Szentiványi István köztiszteletben álló polgár íMárcius 15» felirattal zászlót fogott kezébe és azt a község utcáin zene kiséret mellett meghordozta, a nép mihelyt a feliratot látta, a zászló alá csoportosult s azt az ünnepély színhelyére Glatz József ur vendéglőjébe kisérte, hol is már a nagy terem zsúfolásig megtelvén, az ünnepély a következő tárgysorozattal ment végbe. I. Szózat, énekelte az összes jelenlevő közönség. 2. Megnyitó beszéd, mondotta Laucsek Gyula ág. ev. tanító, 3. Talpra magyar, szavalta Pölóskey József polgár. 4. Március 15. (Petöfytől) szavalta Zilay József aszta'os. 5. A szegény jobbágy, (Arany Jánostól) szavalta Polöskey János polgár. 6. 1848-ról felolvasott Káldy Imre joghallgató (N.-Dém). 7. Kossuth Lajos, (Pósa Lajostól) szavalta Kiss Kálmánné. 8. Csatadal (Petöfytől) szavalta Polöskey János kovács. 9. Magyar nő imája, (Rajka Ferencztöl) szavalta Kiss Kálmánné. 10. Isten áldd meg a magyart, énekelte az ünneplő közönség, — ennek elzengése után kevés szünetet tartva megkezdődött a táncz, mely hajnalig tartott. Községi iskoláink segélyezése. — Am. kir. vallás- és közoktatásügyi ministerium a gyertyánkuti iskolának 207, —• az iharkutinak 2S7, — a kardosrétinek 236, --a kis-berzsenyinek 366, — a külsö-vathinak pedig 472 frt, összesen 1628 frt államsegélytutalványozott, a f. évi szükségletek részben való fedezésére. — Ligeti sétaúton megnyirbált fák közé a városi hatóság vad-gesztenye fákat ültetett. Fognak e majd ott diszleni nem tudjuk, de mindenesetre megnyugvással fogadjuk ezt az intézkedést, mert azt látjuk, hogy a városi hatóság mégis fordit egy kis gondot egyetlen sétahelyünkre. mondónak, mint a megbántottnak, de azért mégis elhangzik. Ha csak az egyik is indulatos, akkor az ilyen semmiségből eredő czivódás szakításra vezet: ha pedig miudakettő indulatos, talán haragtartó is. ugy gyűlölet támad belőle, inely szülőanyja a boszuuak. Nelitta és László már régen boldogok, talán nagyon is régen; a viharnak ki kell törni. A leány fényképeket nézeget, mikor ifja a szobába lép. Két különböző példány van a kezében, meh r ehet a fényképész azért küldött meg Nelittáuak. hogy válaszsza ki a neki tetszőt és azt tudassa. A többi képet a fotográfus a kiválasztott felvétel után készíti el. — Melyik lesz az enyém ? — Kérdezi László. — Egyik sem még. — Miért? — Mert az egyiket anyámnak, a másikat pedig utazásbeli ismerősömnek Limskinak kuldóm. Neked, kedves Lászlóm, azokból adok, melyek ezután készülnek el. — Kedvesem, most már nemcsak az egyik péklányt kérem, hanem mindakettőt; azokat, molyek a kezedben vannak. — • És ha egyiket sem adom ? — Akkor lemondok a szerencséről, hogy tőled képet kapjak. Az első példányokat kérem ; a következők nem kellenek. — Ugy? Akkor hát nem kapsz semmit. — Tehát nem szeretsz? — Gyermek vagy. Arra kérlek hát, hogy semmiségeket ne hozz össze, mégcsak ne is emlits egyszerre ilyen nagy dologgal. Vagy azt liiszed talán, hogy ilyen kicsiség bizonyítja az igaz szerelmet? — Az ilyen is. — Ha ragasíkod.ol * kiváaságodaoí, azAz iíj'u válasz hetyett vállat von. Rövid kopogtatás hallatszik az ajtón és a táviró-hivatal szolgája lép be. A leány ideges mozdulattal kapja el a hozott sürgönyt, melynek szövege ez: „Tedd félre a gyerekes habozást. Az idő csakis most alkalmas arra, hogy jövődet biztositsam. Legmerészebb álmaidat, meseszerű vágyaidat is megvalósítom. Indulj rögtön. Pedor." Amint a szolga eltávozik. Nelitta Lászlóhoz fordul. — Még mindig kivanod-e a két első képet ? — Jobban, mint előbb. — És ha nem adom? — Akkor nem szeretsz. Nehéz sóhajtás száll el a leány ajkan-ól, amint felállva, szótalanul Lászlónak nyújtja a kapott sürgönyt. Az ifjú elolvassa azt és kérdést intéz Nelittához. —. Mit akarsz tenni ? — Elutazom. — Nem engedlek el. — Holnap reggel elutazom; — válaszol a leány minden szót hangsúlyozva.— Az idő későre jár. Isten veled! László tréfának vélve a hallottakat, nem igyekszik Nelittát megengesztelni, hanem makacsul a kalapját veszi, némán meghajtja magát és eltávozik. Útközben némi aggódás fogja el; meg-megáll, mintha visszatérni akarna; de végül mégis határozottan a saját lakása felé tart, miközben önmagával beszél. — Holnapig elmúlik a szeszélyed. A szerelmed visszatart. A leány ifja eltávozása után rögtön csomagol és mikor podgyászait rendbehozta, kocsit hozat és kihajtat a pályaudvarba. Nem várja be a másnapot, mert tudja, hogy akkor . uj$k «UaMAda«* A kenuit UnUlo» 4* t wh kacsság sietteti az életbevágó cselekedetre, melyet pedig szeretne elmulasztani. VI. Egy év mult el az elmondott események után. Lengyelországban csend van: lakosai mintha kihaltak volna. Összejöveteleket nem tartanak és kerülik egymást: rokon a rokont, jóbarát a jóbarátot. sőt.ismerős az ismerőst is; mert ellenkező esetben az irgalmat nem ismerő hatalom, mely Lengyelországot vas páleza alatt tartja, könynyen ráfoghatná az összejövetelekre, hogy gonosz szándékú gyülekezések. Gyülekezéseket a fehér czár kormánya nem tűr. Az a rend uralkodik az orosz hatalom alá vetett lengyel földön, mely uralkodott Varsóban akkor, mikor Muravjev ezt irta a czárnak: ,,L' ordre régne ä Varsovie." (Varsóban rend van.) Ez a rend nem tarthat sokáig; hiszen roszabb a halálnál. Egy napon sok előkelő nemest fognak el és mindannyit egyszerre, Ugyanabban az órában. Elfogják az ifju slachtiezot: Lnnski Henrik lovagot is, ki annak idején olyan lekötelező előzékenységgel szöktette meg Nelittát, Oroszországból. Lázadás^ készült a muszka hatalom ellen és az összeesküvőket nő árulta el. Nő, aki ismerte a szétágazó tervek minden szálát és olyan jól tudta a beavatottak neveit, hogy amint Varsóból megérkezett a távirati rendelet egyszerre fogták el a részeseket valamennyit. _ A főbünösökkel gyorsan végeztek, jó részét kivégzik, mások részét elküldik Szibériába és ismét másik részét olyan börtönökbe dugják, melyekből emberi teremtés élve nem kerül elő. Az áruló Nelitta volt. VII. Kitáró üUw&l fcutaroftVt t«r«ab«n igew hölgy ül egymagában. Gyönyörű arcza és meghajolt alakja nagy szomorúságát árulja el. A semmiségbe néző szép szemeit köny nedvesíti. Nelitta ez, ki a tömeges bebörtönözés óta kerüli az embereket és a lakásán annyira elzárkózott a külvilágtól, hogy még meghitt komornáját is csak akkor tűri, ha a szolgálatát nem nélkülözheti. Nagy bánata sokszor idéz | fel keserű önvádat az ajkaira. — Elhagytam öt: a kedvest, az édest, aki csak szeretni tudott és akit még sem pótolhat senki semmi. Nehéz sóhajtás szakítja meg a késő bánat késő szavait. — Eény, ragyogás vesz körül és mesebeli tündér-palota a lakásom, de a szivem mégis sajog és még a lelkem is fázik Emberek testét-lelkét juttattam gyilkos kézre . . Istenem, minő emberekét! Azokat a legszentebb eszme: a hazaszeretet lelkesítette, az én tetteim rugója pedig anyagi érdek volt; Órákig tartó hallgatás következik, mely alatt mintha némi reménye támadna a bánatos hölgynek, mert alakja kiegyenesedik és arcza kiderül, noha könyei bőségesebben ered-nek meg. — 0 nem tudja, hogy én mit tettem, igy hát még mindig kedves vagyok neki. Hiszen nem olyan volt az ő válasza, hogy kétségem maradt volna, mikor kérdeztem: azt hiszi-e, hogy a mi szerelmünknek vége is lehet valamikor? Szeret ő engemet még most is Hogyne? ..... Örökké. Nelitta hirtelen felugrik és tollat ragadva, Lászlónak levelet ir. „Kedves egyetlenem, találkozni kivánnék veled még egyszer. Sietősen, rögtön tudasd, hogy kivánez-e látni? SMitta.v« Amint a hölgy levelét megezimezi és lepecsételi, akkor jut eszébe, hogy a nagy sietésben elfeledte megírni a czimét. Szeretné felbondani a levelet, de ettől babonás félelem tartja vissza; ő tehát a boríték hátulsó lapjára vezeti rá a nevét és a lakását. Amint levelét a postára elküldötte, ismét gondolataiba merül el. -— Odaborulok a lábai elé és alázatosan könyorgöni majd neki, hogy bocsásson meg . . .... és ő megbocsát Megfogadom neki, hogy szerény, engegelmes, szófogadó asszony leszek és milyen édes öröm lesz majd nekem, hogy a fogadásomat megtartom De mit is beszélek én? Hiszen nem érdem az a fogadás, még a megtartása sem. A hölgy a felébredt remény hatása alatt önkénytelenül ereszkedik térdeire és tekintetét a mérhetetlen magasságba irányozia, míg kezei imára kulcsolódnak. — Örök Mindenható, teljesítsd egyetlen vágyamat a te végtelen irgalmaddal! Add viszsza őt nekem. Nelitta sokáig marad a térdem és elméláz — Csak még egyszer dobhatnám magamat a kitárt karjaiba Alázatosságommal biztosítanám továbbra a boldogságomat. Ujabb csend következik, mely azonban rövid. — És teljes lenne a boldogságom és tökéletes is mert hiszen a boldogság olyan valami, hogy nem csupán örömet, élvet és gyönyört ad, hanem feledést is a mult szenvedéseire. * # * Mintegy tis nap múlva a posta felbon^«£tau! ho«** vis«:» Ne!rtbj,n»k: Lásilóhe* ia<..
