Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889
1889-12-29
Ki ' Megjelenik \^ m i n den r a s á rjitja \\. Közérdekű sürgős közlésekre koruukiut i'endki\ üIi szániok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csalt ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza.' A lapnak szánt köz le menyek a lap szerb, hivatalába (ó-kollégium épület) küldendők. í P á p a varo s Előfizetési díjak. Egy évre 6 frfc * - Eéí évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után -5 kr, nyilítérben 30 kr. A díj e í o r e fizetendő. -Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a laji kiadó hivatalul);) (floldhcra (Jyula papirkereskedése. főtér i küldendők, ^-f. halóságának és Ifibb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott kö/Jónye. Tisztjeink és csapataink az ihászi-i csatában. Az iliászi-i csata lefolyása már nem ismeretlen e lapok olvasói előtt. A Pápai Lapokban közölt leírását Kovács Antal megyei alszámvevő urnák hozzám küldött szives levele követte, a mi által nemcsak a csatának egyes részleteire nyertem ujabb adatokat, hanem az adatok tovább kereséséhez is utasításokat nyertem. Igy léptem levelezésbe azokkal, kiket ez ideig, mint a csatának ma is élő harcosait kitudnom sikerült, s az ő leveleik után említhetem fel a következőket: Gyalogságunk Ihászinál a 10, 23, 33, 45, 123 és 124-ik honvédzászlóaljakból állott. A 10-ik zászlóalj parancsnoka Turzó Miklós őrnagy volt, A 23-ik zászlóalj győrmegyei fiukból állott. A 33-ik zászlóalj legénységét Csongrád megyeiek képezték Földváry Albert ezredes alatt. Ezek voltak a braniszkói hősök, kik Braniszkó bevétele után két hónapig kétszeres fizetést húztak. A 45-ik zászlóalj vasmegyeiekből állott. A 123-ik zászlóalj Besztercze vidéki fiukból állt, az 5-ik századnak parancsnoka volt Pap Gábor, most ref. püspök E. Komáromban. Ezen zászlóalj kitüntetésből braniszkói második zászlóaljnak is neveztetett. A 124-13? -zászlóalj- parancsnoka, a Csornánál megsebesült Mikovinyi Károly helyére lépett Mesko volt Ihászinál. Ezen zászlóalj is mint a 123-ik Besztercebányán állíttatott fel nyitrai, liptói és árvái fiukból második besztercei zászlóalj név alatt, de ezek Braniszkónál megszaladtak, s ezért „Cdri Compánia" gúnynevet kaptak. E név alatt utóbb dicsőséget szereztek, s ekkor kapták a 124-ik számot, de ők ez ellen tiltakoztak, s régi gúnynevüket meghagyatni óhajtották. Lovasságunk hat század Vilmos és két század Nádor huszárságból állott. Amabból mint tisztek Villám, Zsumray és Károlyi említhet ők.. Emezek Csehországból szöktek haza 192 Sieter alezredes, $irágh és Desewfty századosok alatt, dé Sreter Vízaknánál, Desewffy Csornánál lett harcképtelenné, s Ihászinál br. Üchritz Emil ezredes volt parancsnokuk. Tüzérségünk, kiknek azihászii csatában a legfőbb szerep jutott, egy gyalog- és egy lovas ütegből állott. Parancsnokuk a csornai csatában őrnagygyá emelt König Endre volt. A lovasüteg, 8 ágyú, parancsnoka Trskó János főhadnagy, jelenleg a. zathurcsai lakos, főhadnagygyá a csornai csatában emeltetett. Ő volt az, ki ütegével, s a Vilmos huszárokkal Pápa felett maradt előőrsön, midőn Kmetty csata után dandárát a Bakony aljába Tapolca-fő mellé vezette. Hadnagy volt itt Súhajda János kegyesrendi áldozár. Gyalogüteg, szintén 8 ágyúval, parancsoka Traub Kálmán főhadnagy volt, kivel Kmetty az ihászii csatában tétette le a tiszti kardot, mivel csata közben őt nem találta helyén. Traub okát adta félrevonulásának, de bizony Kmetty megmondta neki, hogy míg ki nem érdemli, a tiszti kardot felkötni ne merje. Itt említendők fel Kovács Antal tűzmester, jelenleg megyei alszámvevő Veszprémben; Gaal Ernő tűzmester jelenleg budapesti ügyvéd; Vikos tűzmester, volt pesti kereskedő segéd és Kovács Imre tüzértizedes, jelenleg 4 padragi ref. lelkész. 8 végül az ihászii csatában szintén részt vettek, de rangjukat még nem ismerem: Ányos utóbb dohai kasznár, Mező volt mérnöksegéd és Hatala Péter, kinek válaszát várom, jelenleg budapesti egyetemi tanár. Ha most a felsoroltakhoz Kmetty György tábornokot hozzászámítjuk, ugy eddig húszan vannak, kiket ihászii honvédeink közül felemiithetünk. Közűlök tudtommal hatan, u. m. Pap Gábor, Trskó János, Gaal Ernő, Hatala Péter és a két Kovács testvér Antal és Imre még élnek, kiket legyen szabad a szoborbizottság szives figyelmébe ajánlanom. Sí \5 töí-Hű. — A „Veszprémmegyei Gazdasági Egyesület" 1890. évi január hó 6-án délután 2 órakor " r es , *,.»rémben, az egyesület helyiségeiben közgyűlést tart, melyre a gazdasági egyesület összes tagjai tisztelettel meghivatnak. Az ülés fóbb tárgyai: Az 1890. évi költség-előirányzat. A „Pevecservidéki gazdakör" csatlakozásának pontozatai. Egyéb folyó ügyek. Indítványok. Veszprém, 1889. deczember hó 19-én. Sró^ Sstat-fvá-sij. SlCótic^. elnök. Városi közgyűlés. 1889. decz. 22-én. Osváld Dániel polgármester az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Szilágyi József, Hanauer Béla, Lazányi Béla, Paál István és Saáry Lajos képviselőket nevezi ki. A folyó évi november 30-án tartott előző ülés jegyzőkönyve felolvastatván: minden megjegyzés nélkül tudomásul vetetett, — elnöklő polgármester urnák erre vanatkozó azon jelentéseivel együtt, miszerint: az ideiglenesen más terekre áthelyezett heti állatvásároknak továbbra is a régebbtől már e célra használt tereken leendő megtarthatása illetve visszahelyezése iránt a 82 jk. pont alatt. — királyi tábla székhelyéül városunknak, esetleg Győr városának leendő kijelölése iránt a 88. és 89. jk. pont alatt elrendelt, ívAierjtíaztösck megtörténtek; mégis: hogy a városi központi választmány újból alakítására vonatkozó 86. jk. pont ellen kellő időben fölebbezés adatván be, ez — szervezeti szabályzatunk 6. §. g) tétele értelmében szintén illetékes helyre felterjesztetett. Barthalos István képviselő azon szóbeli indítványa, hogy miután a lapolc szerint az országban posztó és egyéb gyártelepek felállítása iránt külföldiekkel mozgalom indult meg, e téren kiváló tevékenységéről ismert Baross minister ur ő nmga figyelmének városunk irányában leendő felébresztésére minden nt mód meg1 kiséreltessék: közhelyesléssel találkozott s ez érdemben minden telhető és czélszeriinek mutatkozó intézkedéseket kellő időben megtenni s erről a képviselő testületet értesíteni a városi tanács megbízatott. Olvastatott a városi tanácsnak 1377. jegyzőkönyvi pont alatt foglalt előterjesztése, melyben a kizárólagos italmérési jogosultságnak, és a kismértékben! elárusitás után járó italmérési aclá behajtása jogának a kir. állami kincstárral 30,000 frt évi bérért lett megszerzése iránt kötött, s niár a m. kir. pénzügyi ministerium jóváhagyási záradékával is ellátott szerződés elfogadásra ajánltatik, s ezen jogok gyakorlásának hasznosítását illetőleg indokokkal támogatott azon javaslat terjesztetik elő, hogy a kezeléssel a szintén a város által bérben bírt fogyasztási adó kezelői nevezetesen: Kovács István, "Weiss Adolf és ifj. Schlesinger Mór bízassanak meg. kiknek ebbeli fáradozása fejében az italmérési illeték 50 n / o-ja engedtessék át. — Ezen előterjesztéshez az állandó választmány többsége is járul, a kisebbség részéről azonban annak fenntartása kijelentésével, hogy ez a kizárólagos italmérési jogosultság után járó illetékből a kezelésért semmit átengedni, s inkább az adó beszedése jogának is bérbeadására árverést hirdetni hozza javaslatba. Ezen előterjesztéseknek minden oldalról történt beható megvitatása után — tekintettel azon körülményre, hogy mivel a város ezen átmeneti új intézményre nézve szükséges és kellő tájékozhatást nyújtó adatokkal nem bir s mivel a hasontermészetü fogyasztási adó bérlete is még két évig tart, — azon ujabb indítvány merült fel, hogy az italmérési adó beszedése is csak ezen két évre bocsátassék a fentebb nevezett vállalkozók kezelése alá, ugyancsak a kizárólagos italmérési jog után bejövendő illeték 50'V o-jának átengedése mellett. — mely két év alatt azután a szükséges táj ékozhátási "adatok is megszerezhetők lesznek. Ezen újabb javaslathoz képest az ülésben jelenvolt vállalkozók ez érdembeni nyilatkozatra nyomban felhivatván, a kezelést ily feltétellel két évre is elvállalni nyilatkoztak, minek folytán az ügy mindenekelőtt azon kérdés feltételével, váljon: „az adó két évi kezelésével — az illeték 50 n /()-jának évenként átengedése mellett — leendő megbízatás elfogadtatik-e, vagy nem? Igennel szavazott 55, nemmel pedig 14 képviselő. — Mindezekhez képest szótöbbség folytán hatáwjzatilag kimondatott, hogy a kir. államkincstárral kötött szerződés el fogadta tik. s az ebben kikötött 3(i.iu>i) forint évi hérösxszeg biztosítása iránt Kovács István. Weiss Adolf és ifj. Schlesinger Mór vállalkozókkal az cz iránti szerződés megköttethetik a kisiuértékbeni elávusitás után járó. adónak a törvény korlátai közt leendő beszedésével most nevezett vállalkozók lWtu. és 1891-ik évre megbízatnak, s ebbeli fáradozásuk díjazásául nekik a kizárólagos it;ilmérési jog gyakorlása után járó. s szintén általuk beszedendő, de a városi hatósúg által osztályozandó és kiszabandó illetékből évenként 50",,, átengedtetik. A vonatkozó részletes intézkedések megtételével a városi tanács megbizatik. A város 3 korcsmaházának és az országos marhavásártéren az italmérés helybér-jövedelmének 1890. január 1-től 3 évre leendő bérbeadása iránt a városi tanács által megtartott árverés eregménye közöltetvén: ez az ujváros-utezai korcsmára nézve 160 frt évibérben legtöbbet igérő Schmidt Károly irányában, — az akó-hoszszuutcai korcsmára nézve 460 frt évibérben legtöbbet igérő Krausz Lipót irányában, — mégis: a fölső-hossznutcai korcsmára nézve 203 frt évibérben legtöbbet igérő Lázár Ignácz irányában elíbgadtatik. s nevezettekkel a szabályszerű bérleti szerződés megköttethetik. Az országos marhavásártéren az italmérés helybérjövedelniéért beígért 150 frt évibér azonban a fennforgó viszonyokhoz képest kevésnek ismertetvén, ezen javadalomra uj árverést hirdetni elrendeltetik, s ezzel a városi tanács megbizatik. A városház alatt a kaputól alszélre közvetlenül álló helyiségnek ujabban bolttá átalakítása, s ennek 130 frt évi bérért 1890. január 1-től 3 évre Süle József és neje szül Ősik Zsuzsanna szabó-ipart folytatóknak, zárt ajánlatok utján lett bérbeadása iránt a városi tanács részéről 1361. jk. p. szerint történt intézkedés: jóváhagyatik, s •ii-sEa^áiyszftvvL Mikitl szsvaíídás kiállito.thatik. Bakonybél. — Zircz. Irta GIZELLA. (Augusztus cégi- '•'•). Volt idő, midőn tudós tanárok a Bakony ról csak annyit jegyeztek meg, miszerint „rengeteg erdőíbeu hires rablók tanyáznak." Ezt egy alkalommal tréfásan Sárkány Miklós á bakonybéli apátnak oda mondták. •—- Mit? Felelt ő kiuek élénk szemeiből erély, szellem, s uagy tudomány lángolt, - megmutatom, hogy *) Megjelenése tárgyhalmaz miatt ki'selt. S 7. e r k. TÁRCZA. EZER ÉY. Innen-onnan ezer éve Hogy mienk lett ez a hon, Ezer évre visszanézve. Keljen dal a húrokon. Nem a gyásznak, lemondásnak, Csüggedésnek bús dala, Büszke hittel várlak, áldlak, L T j ezer év hajnala. Ha a multat áttekintem, Mennyi árnyék, mennyi fény: Itt sugárzik, csillog minden, Ott gyász borong, feketén. Itt dicsőség, ott gyalázat, Itt enyhület, ott vihar, S vészből, gyászból újra támad, Büszkén, bátran a magyar. Mesgyéjén az ezer évnek^ Szivem büszkén feldobog, Áldva legyen az a végzet, Mely magyarnak alkotott! S mig a múlton elmerengek, Lelkemen kigyúl a hév, S büszke hittel im köszöntlek, Te dicső, új ezer év. A bácsi menyasszonya. Irta: OZORAY ÁRPAD. (Vége.) Fél órával később asztalnál ültek a leánykák, könyökeiket a fehér abroszra támasztva, szemeik ragyogtak s nyelvecskéiknek ugyancsak volt dolguk, midőn egy kocsi megállt az iskola-szoba ablakánál és Juli néni Hona kisasszonynyal beszélgetve, helépett a kapu alá. Édes, dallamos hang „jó éjt" mondott s aztán könnyedén lépdeltek föl a lépcsőzeten. A következő pillanatban megnyílt az iskola-szoba ajtaja s Ilona kisasszony megjelent a küszöbön. Kicsiny, gyöngéd külsejű leányka volt. négy-öt évvel idősebb Erzsikénél. Kékes, szürke szeme s bájos alsó ajka elragadó volt, méltóságos, nyugott magatartással s egészben iukább kellemes és pikáns mint csinos. Szája, habár azt senki se kívánhatta kisebbnek, kissé nagy volt a hibátlan szépséghez, orra jelentéktelen, arca lágy és tiszta, de itt-ott a nap nagyon szeretöleg érintette s apró szeplő-foltokat hagyott rajta vissza. Mosolylyal ajkán lépett az iskola-szobába. Unalmas társaságban lehetett s örült, hogy ismét honn lehet. A leánykák valamennyien csevegtek, még pedig kissé hangosabban mint illet volna, de neki jól esett még a zaj is. Aranka széket tolt számára az asztalhoz. Erzsike kendőjét, kalapját vette el. Lujza pedig bort, piskótát és kalácsot tett az asztalra. — Sokáig kimaradtam, szólt Hona kisasszony, könnyedén sóhajtva. Csak nem untátok magatokat? — Mi? Kiáltott föl Erzsike. Hona kisasszony, ha tudná, ki volt itt! Csaknem azonnal jött az önök távozta után s éppen most ment el. Nagyon jól töltöttük az időt. Hona elpirult kissé; tekintetét elfordította növendékeiről, nem akarta kérdezni hogy ki volt a látogató. — Zoltán sejtette, hogy Juli néni nem lesz honn, szólt Aranka. Azt hiszem, egyedül velünk akart lenni, minthogy valami mondani valója volt számunkra. — Valami titka volt közlendő? Kérdwte Hona köaayeclén, mosolylyal, Lujza, könyöke lyukat furt ruhája ujján! Ezt ki kel javítani holnap. Talán nem az volt szándokában. hogy valami kivetni valót találjon a leánykák valamelyikénél, de a társalgásnak akart ezzel más fordulatot adni. — Holnap megfoltozom, szólt Lujza kissé félénken, de mohón. De Zoltán oly csodás titkot mondott el magáról. Gondolta-e ön valaha, hogy szerelmes a fiu? A hirtelen ráfüggesztett három szempár tekinteteié zavarólag hatott. Ilona fölkelt, a tűzhöz ment, letérdelt a szőnyegre s úgy tett mintha kezét melengetné, — Ezt sohase gondolta volna ön, nemde? ismétlé Aranka. Hona már régen gondolt erre, de nem mondta meg. — Tehát szerelmes ? Kérdezte. Mondta ezt önnek Aranka? — Mindent elmondott nekünk pontosan, viszonzá a leányka. — S mi leszünk nyoszolyó-leányai, tette hozzá Lujza. Hona kisasszony gyorsan megfordult s idegenkedve- tekintett a lánykákra, Zoltán menyegzőjéről beszéltek, mintha az már egészen bizonyos és közel álló lenne, s valamely okból elvesztette bátorságát s lehetetlennek tartotta a mosolyt vagy a választ. —A menyasszony csinos, szólt Aranka. Zoltán bájosnak találja. Ön is szeretne szép lenni, Hona kisasszony? .... én igen. Hona fölemelkedett térdelő helyzetéből s most ott állt, a tűzre pillantva s arcát elfordítva a lánykáktól. — Hangja reszketett kissé. — Talán óhajtottam egykor, midőn oly eszelős voltam mint ön most Aranka, szólt mosolyogva, miközben önkénytelenül tekintett a kandalló fölött álló tükörbe. Nem, nem volt szép s ő is esztelen volt, mert sajnálkozott" hiányzó szépsége fölött, — Zoltán leirt a nekünk menyasszonyát, folytatta Aranka. Szép! haja aranyszín, a legcsinosabb minden más szin között. Hona kisasszony ismét a tükörbe nézett. Haja szép volt, csinos hullámzásban visszafésülve homlokáról... de nem aranyhaji Voltak közötte szálak, az aranynál melegebb színezéssel, szemei pedig nem voltak fogékonyak erre a szépségre. i Egész életében hozzászokott, hogy vörösnek tartsák, s mint ilyenről beszéljenek felöle, de sohasem gyűlölte hajának vörös színét annyira mint most. — Szemei pedig kékek, szólt Erzsike Csanádunkban nincs kék szem. Zoltán szómét mondják néha annak, de az éppen olyan mint az öné, Ilona kisasszony. Ilona szeme pedig szürke volt, — Magas termetű, szólt Lujza közbevetőleg. — Igen magas, igazította ki Aranka, azt mondta Zoltán, hogy oly magas mint minden nőnek lennie kellene. Ilona kisasszony pedig Öt láb egy hüvelyk magas volt. • — Ügyes, jegyezte meg Erzsike s ez kár. Sajnáljuk, hogy oly tökéletes. Juli néni igen sokszor fog tépelődni csekély képességeink fölött. Oly ügyes mint ön, azt mondta Zoltán. — Azt hiszem, hogy még ügyesebbnek tartja, susogott Lujza bizalmasan. ! — Az nem lehetetlen, szólt Ilona kisasszony szomorúan. Egyszerre odalett jó kedve. Leült a hinta-székre, melyen előbb Zoltán ült, hátra vetette magát a puha táinlányra s igyekezett rész venni a leánykák társalgásában, de nem ment. Oly dolgok, melyekkel mostanáig könnyedén elbánt, lehetetlenné vált az ileá nézve. Mosolyogni, könnyedén beszélgetni nem állott hatalmában. Találomra felelt-, ha a leánykák valamelyike szólt hozzá. Zoltán ügyei nem látszottak őt érdekeim, talán kimerült a korábbi társalgásban s plálmosodott, A leánykák meg szűntek hozzáfordulni megjegyzéseikkel. újból közelebb ültek a tűzhöz s nagyérdekű dolgokról beszélgettek maguk közt, pl. hol fog lakni Zoltán, mit fog szólni Juli néni, hányszor fogja őket Zoltán megliivni, váljon a menyasszony ruhája selyemből lesz-e vagy kasmírból. Ilona szótlanul ült a hinta-székben s a leánykák csengő hangja mintha messziről hatott volna hozzá. Alig ügyelt szavaikra s másnap mégis visszaemlékezett a leánykák vidám csevegésére s azloknak legjelentéktelenebb megjegyzéseire. — Szép volt Zoltántól, hogy elmondta nekünk a dolgot, szólt Aranka. — Nagyon szép, sóhajtott Lujza. Szeretném, ha nem kellene titokban tartanunk; mert óhajtanám vele meglepni Juli néni. Ilona kisasszonynak megmondtuk. Van még valaki akivel közölhetnők? — Titok! Titok volt? szólt Ilona igen erő te tett mosolylyal. Az önök modora kissé sajátságos a titoktartásban. — De csak részben volt titok, magyarázta Erzsike. Nem kell nagyon .megérő te tniink magunkat a titoktartásban, mondta Zoltán, csak Juli néni előtt ne említsük vagy más valakivel szemben a házon kivül. — Tehát csak Ilona kisasszonynak mondhatjuk el, jegyezte meg Erzsike, elgondolkozva. A legközelebbi napok alatt nem történt semmi uj. Ilona igen halvány és levert volt. Különben nyájas és barátságos mindenki irányában, most azonban túlzásba esett, és mosolygott, midőn sirnia kellett yolna. 1 Zoltán ezrede Hatvanban volt mintegy hat mértföldnyire e fővárostól s gyakran bejött lóháton. Két izben igen nyomott hangulatban tért vissza; Juli néni honn 52
