Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-12-15

XVI. évfolyam. Megjelenik ; ^3? min den vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre •korunkiüt- i' c n il k i v üli s z á m o k is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak eL — Kéziratok' nem adatnak vissza. A .lapnak szánt köz le menyek a lap szerk. hivatalába *>^\ (O-kollégium épület) küldendők. Pápa, I889.deczemberi5. Előfizetési díjak. Egy évre 6 frfc — Eél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések ( ít I<ip kiadó hivatalába (Goldberg Gyula \ papirkereskedése, főtér) küldendők. Papa város h

atóságának és tdbb pápai, s pápa-ridéki^T^nT

T^k^^ fc r,»I «„ v,. A tisztújítás előtt A jövő hiten már megtörténik megyénkben a — restauratio. Ha a jelek r

hem csalnak, a legnyugodtabb választás elé nézhetünk. Két nap múlva már nyilatkozni fog a vármegye,, s daczára e rövid időnek, sehonnét sem érkezik hir lapunkhoz, mely a főbb állásokra nézve bárminemű ellentétes mozgalmakról referálna-. t

T

gy látni, a múltkori díszközgyűlés alkalmából tartott kijelölő érte• kezlet csakugyan a közvéleménynek volt igaz tolmácsolója. Egy szavunk van azonban. Kyilt és őszinte. Lapunk első volt,, mely V é g h e 1 y alispán zászlaja alá ment. S ebben ellestük megyénk közérzületét. Lapunk ma is Yéghely mellett foglal állást és vele együtt a régi tisztikar újból való megválasztását óhajtja. Nem tagadjuk az ellenkező álláspontnak teljes jogosultságát. De egyet azonban ma a tisztújítás előtt ki kell jelentenünk. Mi nyíltan hirdettük, hogy ezúttal sem tudunk megyénkben senkit sem, ki Yéghely ellenében jelöltként fellépne, de ha fellépne is, • vele szómben, kit pártás' valláskülönbség.soha el nem vakított, s ki mellett egy tisztességgel megfutott megyei út áll, egy újdonsült jelölt sem mérkőzhetik. Mi nyíltan valljuk, hogy Kolossváry Józsefben egy nyugodt, derék, lelkiismeretes főjegyzőt birunk, ki mellé, a fiatal gárda államtudorsági fokot elnyert eszes tagja,, ifj. Purgly méltón -sorakozik. S yeliik együtt a központi jegyzői kar a megye megelégedésére szolgál. Mi • nyíltan hiszszük, és ennek nem egyszer adtunk kifejezést, hogy árvaszókünk elnökét, Takács Ádámot.bármely .•vármegye megirigyelhetné tőlünk; — s hogy árvaszéke • derék tanúit tagokkal hozzá -végzéseit. Mi- nyíltan hirdetjük, hogy megyei főügyészünk 'Kenessey Károly, megyénk ősi tradiczióinak és jogmegbecsülésének mintaképe; — s nyíltan foglalunk -állást a járások jelenlegi megyei vezetőinek újból való, megérdemlett választása mellett. Egészben és nagyban nem tagadjuk — és ennek is nyíltan és őszintén adunk kifejezést — hogy á jövőre nézve a megyei ügyek elintézése gyorsabb kezelést kivan, de hiszszük, hogy ezt is . csak a már gyakorlott erőkkel érhetjük el leghamarább. A választás előtt állunk! Választhat, szavalhat mindenki lelkiismerete szerint.- Ha az a felfogás győz, minek mi adtunk e sorokban újra kifejezést: — szívből örülni fogunk. Nyilt vélemény nyilvánítás ez, mely mindenkit31 elismerést érdemel. De kik netalán más felfogásban voltak, de e felfogásukat kellő időben és kellő -alkalomkor nem nyilvánít >tták: — azok elvesztették a jogot másoknak tenni szemrehányásokat. Okolják enmagukat! Talán utolsó e választás és benne a megyei tisztújítás! Legyen az" méltó kezdeményező lépés annak a nagy reformnak, melynek főczélja: — a magyar államot megerősíteni, a nemzet kulturális és anyagi fejlődését biztosítani, a közszabadságot féltékenyen megőrizni, a közigazgatási hatalom pártatlanságát inaugurálni egy új modern közigazgatási szervezet által! — Meghívó. Az 1883. évi deczember hó 17-én megválasztott vármegyei tisztikar megbízatása a folyó év végével lejárván. — a törvényhatósági bizottságnak íV/r szám alatt kelt határozatához képest felkérem a törvényhatósági bizottság 1890. évre igazolt tisztelt tagjait, hogy 1889. évi deczemberhó 16-án délelőtt 11 órakoraidjelölő választmány három tagjának megválasztása czéljából tartandó közgyűlésen,— deczemberhó 17-én délelőtt 9 órakor pedig tisztújító közgyűlésen mindenkor Veszprémben a vármegyei székház nagytermében megjelenni szíveskedjenek. Az 1890. évi bizottsági jegy ugyanezen meghívóhoz mellékeltetik. Kelt Veszprémben, 1889. évi decz. hó 4. főispán. Egy szép ajánlat megyénknek. Örvendetes hirről tudósíthatjuk la.punk olvasóit, s velük megyénk közönségét. A minapi díszközgyűlésnek megyénkre nézve kedves erkölcsi eredménye lett. A megyeház nagytermében ugyanis — niiút olvasóink tudják — 0 Felségének a Királynak és a Királynénak is ott vannak felfüggesztve nagy arczképeik. E kéT-Á R CXI . régen EGY KACZÉRHOZ. Régen volt már . .. talán álom, Avagy üres képzelet; ... De úgy rémlik . .. egyszer . Szivem boldog lehetett. ... Mintha rám is néztek volna Sötét tüzü szemeid, S mintha nekem zengted volna. A dalt, azt a menyeit. Mintha együtt bolyongtunk vón', Szép virágos réteken; És a csokrot, mit kötöttél Odaadtad én nekein. S midőn

: méla nyári • estén, ;.. Ültem volna melletted; Ajkad nékem boldogságról, Szerelemről rebegett. Én pedig a boldogságtól, Kebeledre hanyatlani;—Piczí szived erős, lázas Dobogását hallgatám ... En nem tudom... talán álom, Avagy üres képzelet, ... De úgy rémlik ... egyszer régen;.. Szivem boldog lehetett. ÍTi franci Uván. A jöttment. — Rajz. — Irta OLSAVSZKY LAJOS. Szép asszony volt és korlátozatlan hatalmú uralkodónő. Kissé elhízott ugyan az alakja, de azért hatvan millió ember tartotta igen szépnek. Sok hővér.ü férfi szivesen halt volna meg egyetlen szives mosolyáért, csakhogy nem volt rá szükség, ha ez a bájos aszszonynak tudomására jutott. Azt kívánta, hogy inkább éljenek érette, mint meghaljanak miatta. Nem volt kegyetlen. Karácson délutánja volt s a szép aszszony szánkázni ment. A merre ő és kísérete elhaladt, katonák tartottak sorfalakat, hogy az ut szabad legyen és hogy bűnös kéz ne juthasson közel a koronás főhöz. A mint a sorban legeiül baladó szánka az uralkodói palotához ért, a maga nemében páratlan esemény történt. Iván nevű katona- eldobva a fegyverét, kiugrott a sorból és gondolatgyorsan az első szánkán teremve, megcsókolta a bájos uralkodónőt. Mire a szép asszony meglepetésébői kissé magához tért és eszébe jutott védekezni, akkor a csók már elcsattant, még pedig nem is az arczán, hanem a piros ajkain.A kiséret le akarta kaszabolni a merénylőt, hanem a szép asszony nem engedte. A legsötétebb, a legborzasztóbb börtönbe vetették a katonát és vallatóra fogták. A bűnös minden habozás nélkül elmondotta, hogy azért követte el a merényletet, mert halálosan szereti uralkodónöjét. Egyetlen végy* és félév óta életének egyétpek — az általános vélemény ítélete szerint, melyben osztoznak főleg a szakértők is, — bizony inkább rosszul, mint jól sikerült. A királyné arczképe még tűrhető, de a királyé határozottan rosz. Kiváló művészünk Yastagh György, ki az általa festett Széchényi és Deák képeinek leleplezési ünnepén jelen volt, annyira kellemesen volt áthatva az ünneptől, hogy minden legkisebb vonatkozás nélkül azon eléggé meg n^m Ifecsülhető szép ajánlatot tette, megyénknek.. hogy csak mérjék meg a képrámáját, ő a rámába, az eddigi szerencsétlen királykép helyett teljesen ingyen, sem vásznat, sem festéket nem számítva megfesti ü Felsége arczképét ajándékba és tisztelete jeléül a vármegyének ! Ez ajánlatát ö napokban Fenyvessy Ferencz megye biz. tag előtt Budapesten ismételte, öt bízván meg, hogy ajánlatát illetékes helyen kifejezésre juttassa. Irjuk-e, hogy e szép ajánlat a mily tiszteletre méltó, oly becses -megyénk-számára. S bizonyára nem kételkedünk benne, hogy vármegyénk közgyűlése megragadja az alkalmat, hogy égy szép derék képhez juttassa ingyen a vármegyét. Az octoberi diploma után. — Egy kép Veszprém megye életéhői. — 1860-ban az octoberi diploma visszaállította a megyéket, minek következtében a politikai élet nyilvánosan megindult, és óriási hullámokat vetett. Megszaporodtak a politikai lapok és az azon időben nagyon sikerült élczlapok: minden órában ujabb hirek érkeztek Pestről, Bécsből, a külföldről, az emigraczióból, melyek még- inkább izgatottá tették a különben is nyugtalan közhangulatot. Az utczákon és közhelyeken, templomokban, színházban, vendéglőkben ó magyar szabású ruhákba öltözött férfiak és nők voltak láthatók, némelyek nagy értékű buclákban, palástokban, és kaczagányokban csengő sarkantyúval, és -némely nők • vörös bársony mentében hattyútorokkal, arany paszomántós főkötőkkel; — akárhány leventét vagy daliát lehetett látni az utczán olyan alabárddal kezében, hogy Botond megirigyelhette volna. A férfiak közül sokan hoszszúra meghagyták nőni szakáinkat és hajukat. Szemkápráztató jelenség volt ez mindenfelé a fiatalok fürge mozdulatai; a nők méltóságos magatartása, és kiváló tekintélyes viselkedése miatt annálinkább, mert a szólás szabadság megnyitott minden szájat, szabaddá tett minden véleményt. Ezen közönségnek olyan kinézése volt, mint Szilágyi Mihály kíséretének, midőn a Duna mellett a húsz akasztófát felállíttatvíui, — kíséretével bement a Duna jegére, és seregei előtt, első kiáltotta ki Hunyady Mátyást királynak. — Elénk vitatkozás, szenvedélyes nyilatkozatok, hazafias lelkesedés volt mindenfelé. A vendéglőkben a Bákdczy és Kossuth induló hangjai hallatszott ik hatalmas közbe kiáltások mellett. Öröni és bizalom volt minden arezon. minden [beszédben a legelőkelőbbelalél épen úgy, mint a szegényebb osztályuaknál — még a bakterek és lámpagyújtogatók is lelkesülve voltak. Az új korszak megelevenített mindent. Megkezdődtek a megyei gyűlések. Megyebizottsági taggá beválasztottunk mindenkit a ki csak számot tett. de főkép az olyanj embereket a falukból, a kiknek erős hangjuk volt. s tudtuk, hogy a megyegyiilésekröl'elmaradni nem fognak. Mi igen jól jártunk, mert az egyik peremartoni malmot egy hatalmas termetű molnár birta bérben, kinek oly erős hangja volt, mint egy ágyúnak. Ezt a derék embert mindig behoztuk a gyűlésre, hol az én hátam rnegett kellett neki állnia, és mikor én jelt adtam hogy éljenezzen, olyan éljent kiáltott, hogy a teremben levők elképedtek bele, midőn pedig mi is, mintegy 30-an azon vidékbeliek, akkompaiiiroztunk azon derék molnárnak: — az bizonyos, hogy a vita el lett döntve. Ki is mert volna oroszláni hangok ellenében valamely beteg tüdőt koczkáztatni. A vezérünk gróf Esterházy Pál" volt, tőle vártuk az indítványt, melyet mindig bizonyosan meg is tett. — A kedves öreg úr az alispán háta megett foglalt helyet szerényen, és nem a nagyasztalnál. Midőn szólni akart, csendesen, szelid jóságú arczczal emelkedett fel. Minden szem rajta függött, s miután egy óriási halljuk szó elhangzott, minden lélekzet elállt, és oly csend állott be, hogy egy zsebkendő leesése is meghallatszott volna. E csend a legfrappansabb bizonyítéka volt annak a legbensőbb és legmélyebb tiszteletnek, melylyel a teremben levők kivétel nélkül, gróf Esterházy kánt viseltettek. Oly drága áron kipróbált hazaszeretete, megingathatatlan szabadelvüsége, és vasjelleme, melyek a h.azafibecsületességnek teljes bizonyítékai voltak, mindenkit a legelszántabb ragaszkodással csatoltak hozzá, — és az bizonyos, hogy e férfiú oly valódi vezére volt a megyének, hogy érte és utána a tűzbe' és a halálba mentek volna Veszprém vármegye lakosai. — Midőn pedig beszédjét érvekkel gazdagon megvilágítva, vervvel elmondotta, és indítványát világosan, s röviden formulázva előadta, -— olyan helyeslés és éljenzés következett, mint a pozsonyi országgyűlésen a Kossuth beszédjejl után. Én a gróftól ugyanazon sorban negyediknek szoktam ülni. körülöttem volt a vidékünk arany ifjúsága, kik szintén hatalmasan járultunk a helyesléshez, hanem midőn a halofai molnár barátunk oroszláni hangján oda ágyúzta az ő leghatalmasabb éljenét. — nem állhatta meg a gróf, hogy hozzám oda ne pillantson, és ne mosolyogjon rajta, mert azt tudta és látta, hogy mindenkor cum gentibus szoktunk megjelenni, és hogy ez az ágyú ami ágyunk. A gyűlések után bankettek voltak., rengeteg toasztokkal. Rákóezy-indulóval s egyéb hazafidalokkal, — este minden gyűlés napján fáklyás zene gróf Esterházynak és gróf Zichy Manónak. A toasztok és fáklyás zenei szónoklatoknak classú'-us nagymestere Yaszary Kolos volt. ki mint pápai tanár, minden gyűlésre lejijtt, és nagyszabású históriai képekkel, correct szépségű irodalmi nyelven a lelkesedés melegével szokta volt elmondani toasztjait és a fáldyás zenéknél tüzes beszédjeit, melyek miatt általánosan kedvelt egyéniség volt minden társaságban. Az pedig valódi hazafi örömöt okoz, hogy ily jeles férfiú emeltetett a panonhalmi főapáti méltóságra. Ezek fényoldalai az 1861-ki megyei mozgalmaknak, — de voltak neki kuinorisztikus és pikáns részletei is. Arról volt szó, hogy az osztrák törvények megszüntettessenek, és a magyar törvények és törvénykezés .visszaállíttassanak. Ezt akarta is mindenki, hanem voltunk többen, a kik a telekkönyvi intézményt a jog és vagyon biztonsága miatt minden áron fentartatni akartuk, és érte síkra is szálltunk, s elvben sikerült is megmenteni. Azonban jöttek mentek közöttünk a régi táblabírói világból ismert nevezetességek, kik részint a bizottságokban nyilvánosan támadták a telekkönyvet, részint mindenütt nyomunkban voltak, elfogtak bennünket és négy szem közt szép szerével elmondták csudálkozásukat a felett, hogy ily gonosz idegen intézményt pártolunk, mint a telekkönyv, és rábeszélő tehetségűkkel arra akartak venni bennünket, hogy mi is a telekkönyv eltörlésén legyünk. Feltűnt, hogy ily buzgó imádói a régi jogbizonytalanságnak, pedig utóbb jöttünk rá, hogy adósságaiktól féltették birtokaikat. Ezek azért voltak oly kedvelői a régi magyar törvényeknek, hogy hitelezőik elől szabaduljanak; — mások azt vélték, hogy a megyék csupán azért állíttatnak vissza, hogy nekik hivataluk legyen, és mindenkit azzal fogtak el, hogy kérték á szavazatukon majd erre, majd arra az állásra. Némelyek azért voltak oly buzgó látogatói a megy egy ülés éknek, mert len ezélja az volt, kilesni a kedvező alkalmat, a mikor megcsókolhatja. Már többször meg volt az alkalom, de nem olyan kedvező, mint a mai; mindig jöhetett volna közbe valami, a mi tervének végrehajtását meghiusítja. Most, hogy czélját elérte, nyugodtan hal meg, megölhetik. Nem ölték meg. Az uralkodónő értesült róla, hogy a katonát rajongó, őrült szerelme vitte rá a merényletre és megkegyelmezett neki. Ilyen példátlan nagy szerelmet, a szépségének ilyen életmégvetéssel bemutatott hódolatot nem büntetni, hanem jutalmazni kell. Megjutalmazta. Pár napra a merénylet után kinevezte Ivánt tisztnek a saját gárda-ezredéhez és egyúttal nemességet adományozott neki. És azután az uralkodónő egy héten át mindennap megszemlélte a saját gárdaezredét, a nj'olczadik napon pedig kinevezte Ivánt kapitánynak és megtette grófnak. Mivel pedig az uj grófnak nem volt vagyona, hogy rangjához illő fényben élhessen, az uralkodónő ezen a bajon is segített. Nem adott neki uradalmakat, hanem odarendelte a részére több uradalom jövedelmét, megkímélve ezáltal a grófot a vagyonkezelés gondjaitól is. Ekkor már a bájos uralkodónő lelkének minden gondolatával szerette az izmos, erős és férfias szépségű, de kis termetű grófot. Félév mülva Iván berezegi koronát és udvarképes állást kajjó'tti Mikor a kis berezeg ott Volt az udvarnál, akkor a szép asszony megengedte neki, hogy gyönyörködjék az ő ragyogó szemeiben és megrészegüljön azok tekintetétől' »e csakis azok tekintetétől, kis herczeg sokszor, igen sokszor élt a kegyes engedélylyel. Egy alkalommal a legbensőbb szobában, a fölött vitatkozott a szép asszonynyal, hogyan szólíthatják egymást gyöngédebben, szerelmesebben? Á nő azt mondta, „édesem", a kis herczeg- pedig: „kedvesem". A vita hevében a szép asszonynak lebomlott a hajfonadéka, miért is megszakítva a vitát, lebontotta dús haját és felszólította a herczeget, hogy fésülje meg, de csak ugy puszta kézzel, fésű nélkül. Iván belementette ujjait a földig érő selyembe és azután összefogva és előre•vonva azt, beborította vele az egész keblet, a végét pedig az egyik vállon át hátracsapta, mint valami palástot. És azután ezt a palástot a válltól kezdve mindenütt elhalmozta szenvedélyes csókjaival. Érezhette a szerető sziv heves dobogását az ajkaival és a forró leheletet az arczán. Mikor a kis herczeg ajkai a szép aszszony fejéhez jutottak, akkor megállapodott éa oda súgta neki: „kedvesem," —az pedig visszásugta: „édesem." Iván ismét belementette ujjait a lágy haj erdőbe és fonadékot csinált. A hányszor egy-egy fonadékot elkészített, mindannyiszor kapott érte egy ölelést, meg egy csókod; de csak ugy számlálás nélkül. A fésülés még alig ért végét, mikor a meghitt komorua jelenti, hogy úrnője kihallgatást igért egy barátságos idegen hatalom [nagykövetének és ez a kihallgatási teremben várakozik. Az úrnő hihetőleg még több jutalmazásban akarta részesíteni ifjat, mert meghagyta neki, hogy várakozzék rá. Az idegen hatalom nagykövete ritka szépségű, sima modorú, fiatal ember volt, férfias vonásokkal, erőteljes kinézessél és határozott fellépéssel. A tárgy, melyről az uralkodónővel beszélt, reudkivül fontos lehetett; mert ez a kihallgatás folyamán megparancsolta, hogy a mig meg nem engedi, senki se háborgassa őket. Érdekes is lehetett; mert az uralkodónő ott tartotta a nagykövetet ebédre is, hogy az értekezést megszakítás nélkül folytassák. Nagyon valószínű, hogy a dolog igen sürgős is yolt; mert a vacsorát is együtt költötték el. Országos gondjaikban nem háborgatta őket senki; még a meghitt komorua sem. A magárahagyott kis herczeg jóidéig várakozott türelmesen, de azután megunta a várakozást. Miután arra nem mehetett el, a merre a szép asszony távozott, nekiindult valami rejtett kijárást keresni. Sok kutatás után szőnyeg-ajtót talált, melyet felnyitva elosont. Másnap a szép asszony- a nagykövet kíséretében indult sétalovaglásra s a mint a nagyudvarra visszatért, a szomszédos kis udvaron szokatlan zaj hallatszott. Odalovagolt és csoportosulást látott. Munkások képeztek csoportot, kik a palota alatt elvonuló csatornába — napi szokás szerint, — vizet eresztettek, hogy kitisztítsák. A viz azonban nem jött ki a csatorna túlsó oldalán olyan mennyiségben, mint a hogy megeresztették, sőt visszafelé is. kezdett folyni, Ennek az okát kutatva* 50