Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-02-10

XVI. évfolyam 6. szám. Pápa, 1889. február 10. Meg-jelen i m i Ii d en v a s A r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre Koronkim r r n il U i \ (i I i s z á m <i k adatnak ki. Bei H'iuentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szűnt k ö z le m é n y e k a lap sserk. hivatalába (U-knlléginm épület) küldendők. ••r\ Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 irt. Negyed évre 1 fi-t 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 3 kr, | nyilttérben 130 kr. A díj e 1 ő r e fizetendő. Bélyegdij mindig külön szároitatik. 1 Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó liivaialába (Goldberg Gyula ^jVx papirkereskedése. főtér) küldendők, - ' —(M Pápa .város hatéaágáaak^lTTöblTpá p aY,. s pápa^idéki egy esüleinek megválasztott kózíönje. képeimhez! A legsúlyosabb csapás, mely atyai szivemet érhette, drága, egyetlen fiamnak pótolhatatlan elvesztése. Engem, Házammal és hü népeimmel a legmélyebb gyászba borított. Bensőmben megrendülve, alázatossággal hajlok meg az Isteni gondviselés ki nem fürkészhető határozata előtt s népeimmel a Mindenhatóhoz könyörgök : Adjon erőt, hogy uralkodói kötelmeimnek lelkiismeretes teljesítésében ne lankadjak, hanem követve ugyanazt az irányt, melynek változatlan megtartása ezentúl is a jövőre biztosítva van, a közjó s a béke áldásainak megőrzésére irányzott folytonos törekvésben bátran és bizalomteljesen kitartsak. Vigaszt nyújtott azon tudat, hogy a legkeserűbb lelki fájdalom o napjaiban népeimnek mindenkor tapasztalt szívélyes részvéte környez s hogy minden oldalról, minden körből, közelből és távolból, városból és faluról, o részvétnek oly sokféle és oly annyira megható nyilatkozásait veszem. Benső elismeréssel érzem, hogy a kölcsönös szeretet és hűségnek az a köteléke, mely Engemet és Hazámat Monarchiám minden népével összeköt, a megpróbáltatás ily nehéz óráiban csak még inkább megerősödik és megszilárdul s azért szükségét érzem annak, hogy részemről s a Császárné és Királyné, forrón szeretett Hitvesem részéről, valamint mélyen sújtott menyem nevében is a gyászunkon való szeretetteljes részvétnek mindezen nj-ilvánulásait szivem mélyéből, megköszönjem. E mélyen érzett köszönettel | íüi népeimmel egyetemben fohászkodom az Isten kegyelmes segedelméért, a további együttműködéshez egyesült erővel a baza üdvére. Kelt Bécsben, 1889. febr. hó 5. T Á RC Z1 Hazug volt hát ... . IUzug volt hát szavad, mely biztatóit, S a csók, mely most is ég még ajkamon! boldogságom szép hajnal csillagát Szemedben már többé nem láthatom! Még ajkidon ott játszik a m:soly, Szemedben még a régi csáb lakik. De nem virul szemed sugáritól Lelkemben már remény, megtört a hit. Csak tettetés az, óh! én jól tudom. Nem engem illet arczodon a pir. Szivedben már uj vágy, uj szenvedély, A régit elfedé a néma sir. E néma sir, a zord közöny felett Emlékem áll talán még, mint kereszt, Letépted már lelkem virágait: Ne törd ki óh leány, ne törd ki ezt! Vagy törd ki azt is, mindegy már nekem; S felejtsd el azt, ki ott temetve van. Ne háborítsa álmidat soha, Hogy él egy sziv, egy oly boldogtalan! Te tetted azzá; s minden szenvedés Között az fáj legjobban énnekem , Hogy az kinozza lelkemet, kiért Örömmel adnám lelkem, életem! Feledj, ha nem szeretsz; én nem tudok Feledni; emléked örökre áll [tt e kebelben rémes zordonul, Mint puszta táj felett a sziklaszál. A dal vége. — Elbeszölós. — — Irta: OLSAVSZKY LAJOS. — I. — MARY AN megjött. — Nem hiszem. — De ngy van; a saját szemeimmel lát tam ó't. — Én beszélni is akarok vele, mert csal akkor hiszem el, hogy a deportált lengyel nemest még más is megmentheti Szibéria ólom bányáitól, mint a megőrülés, vagy az utszél: halál. Az egész varsó valószínűtlennek tartja a gyorsan terjedő hirt, hogy MARY AN visszajött: azt pedig épenséggel hihetetlennek mondja mindenki, hogy ép testtel és ép elmével tért volna meg. Bátyját mintegy öt év előtt Varsó közelében, egyik jószágán rablók rohanták meg. A nép között szálló hirek szerint a rablók mindannyian álarcot viseltek és borzasztóan elkinozták a mesés gazgaságu urat, hogy mondja meg: hol vannak elrejtve családi kulcséi ? Az erőslelkü slachtic előbb szembe köpte a vezérül fellépő, sugár növésű és még nagyon fiatalnak látszó kérdezőt, azután meg elharapta a nyelvét, hogy ne is tudjon szólani. A szörnyű vallatás alatt a fájdalomnak egyetlen hangja sem hagyta el ajkait; néma megvetéssel tűrte sj. hitvány söpredék kínzásait. Ugy halt meg, hogy a rablók nem is vették észre, mikor szállt el a legbüszkébb lengyel nemesnek erős testéből a még erősebb lélek; halálát csak onnan tudták meg, hogy az egyik rabló a testhez nyúlva, azt már meghidegültnek találta. Maryan negyed órával született késöb\m Mtyjáöil a a két fivér ajsxai « UtirbJftR & i Az országos gyász I Mfiegj'énlcljon. j Br. Hornig Károly, veszprémi : püsjDök ur ő méltósága. Rudolf trón1 örökös elhalálozása alkalmából a köi vetkező magyar nyelven irt remek ! körlevelet intézte egyházmegyei pap: ságához: j Megrendítő eseménynek földig i sújtó hatása alatt állunk egy ravatal előtt. — a trónnak s hazának szép reménye, királyi szüleinek büszI keségc, a nemzeti kegyeletnek fél| tett tárgya: j RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS j Ő CS. S KIR. FKXSÉGE j nincs többé! Folyó évi január hó 30-án, váratlan halállal kimúlt... Oly csapás ez, mekylyel szemben emberi, földi vigasz nincs. Csak a vallás adhat megnyugvást Istennek legbölcsebb vézgéseiben. akinek, az apostol szavai szerint: „megfoghatatlan ok az 0 ítéletei és mogvizsgálhatlanok az Ö utai." Hozzá fordulnak most a hü nemzetek milliói, kik az ősöktől átöröklött rendületlen hűséggel megszokták ( örömben és bánatban osztozkodni a szeretett fejedelemmel; — Hozzá fordulnak, az örök irgalom ez egyedüli igaz kutforrásához, Istenhez, könyörögve neki: a megholtnak adj Örök nyugodalmat Uram. királyi Atyját pedig erősítsd meg, bog}

7 ami emberi felfogás szerint a legsúlyosabb csapás; szeretett, nagyreményű, egyetlen üa elveszte végkép meg ne törje Öt, hanem hogy Jobbal mondva: „Az Ur adta, az Ur elvette; amint | az Urnák tetszett, ugy lön; legyen | áldott az Ur neve!" — tartsa fenn j magát népei számára, melynek 0 ma > egyedüli reménye! | Kelt Veszprémben, 1889. febr. I hó 1-én! ! Károly, s. k., 1 püspök. A trónörökös halálhíre megyénk székvárosában Veszprém bon is — mint onnan úja levelezőnk — órióoí ii7rratnf fen rrnf o vnoltr -fií-íríolmao 1 megdöbbenést keltett. Mihelyt, i Hiőb hir lényege bizonyossá vált azonnal kitűzték a gj'ászlobogókat s falragaszok hirdették a szörnyi esemény kétes részleteit. Gyászlo bogó lengett a püspöki rezidenczia az uj megyeház, törvénykezési épü let, reform, és izr. templomok orma ról, a főispáni lakról, casinóról. Í polgári társas kör házáról, posta és távíró épületről, adó hivatalról, hon véd- és csendőr-laktanyákról, az an gol hölgyek és irgalmas nénék zár dáiról, s a különféle iskola épüle tekröl. A casino bálját bizonytalai: időre elhalasztották, s az ujságárult boltok valóságos ostrom alatt állottak. Minden felekezet gyászistenitiszteletet rendez. Máig a reform, egyházban és izraelita imaházban tartottak könyörgést a királyi ház és hazánk nagy halottjáért. A rendőrkapitán}' eltiltotta a njnlvános helyen való zenélést, s szegény zenészek kárpótlására gyűjtést rögtönöztek. Az átaláno3 részvét nyilatkozata minden ajkon, minden szívben, mindenfelé. A környékről seregesen tódul még most is a nép a városba, hirt hallani a királyfi gyászos sorsáról, kit egyformán ismert, szeretett mindenki a palotában, kmryhóban egyaránt. Már múlt számunkban jeleztük az általános részvétet, mely városunkban a kiváló tulajdonokkal gazdagon megáldott trónörökösnek eh hunyta felett nyilvánult, Városunk utczáinak is szomorú képet kölcsön nöztek a sűrűen lengő gj

T

ászlobogók, molyok a város és megye házainál, a róm. kath. főtemplom, az ág. ov. templom és tűzoltó őrtanya tornyairól, az Esterházy grófi kastély minden szárnyáról, az uradalmi összes épületekről, a róm. kath. ós ev. ref. lelkészlakokról, a ref. főiskola és gymnasium, a szent Benedekrend gymnasiumáról, a polgári leányiskoláról, a szt, Ferenozrend gyöngédséggel és szeretettel ragaszkodott egj

rmáskoz, mely ikrek között olyan gyakori. Bátyja meggyilkoltatása idején külföldön járt; de azért a mint hazajött, rögtön elfogták. Azzal vádolták, hogy bátyja vagyonára áhítozva, ö maga vezette a rablókat. Serami terhelő dolgot nem tudtak ellene bebizonyítani; de azért meggyötörték és Szibériába hurcolták. A nap mesének tartotta a rablást és titkon a hatóságot gyánusitotta, hogy emberei, saját jól megfizetett közegei által, éjnek idején tétette el láb alól a veszedelmes embert, ki lázadás esetén hatalmas támasza, sőt vezére lett volna a felkelőknek. Pedig a lázadás kitörőiéiben volt. MARYAN örökölve bátyja roppant vagyonát, szintén veszddelmessé lett; őt iehát egyszerűen rablónak hélj-egezték és szintén ártalmatlanná tették. A néphit továbbá azt tartotta a MARYAN illen emelt szörnyű vádról, hogy azzal nem :supán a hazáját rajogással szerelő iijut akar;ák megbélyegezni, hanem a nemzeti ügyet, a függetlenség és szabadság híveinek ügyét is. i felsőbbség látva, hogy a vád hitelre nem taál, nem akarta MARYANT a nemzeti ügy vér:anujává avatni és ezért nem végeztette ki, le szabadlábra helyezni sem találta célszerüíek és ezért (parancsszóra) a birák Szibériába cüldték az ifjút. A hatóság vádja, vagy a nép hiedelme ;olt o igaz ? Nem derült ki. Szibériában MARYAN öt nehéz esztendeig ?égzett súlyos kényszermunkát és már csakíein lemondott a reményről is, hogy borzasztó abságából menekül, mikor egy reggelen elvesztették. Egyidejűleg azonban tudatták vele, íogy kegyelem ntján kapta vissza szabadságát is hogy ezután jól viselje magát odahaza s ne ok gondot okozzon a hatóságnak, mert könylyen yiaazakejij.lUetr Marfan mig most sem. székházáról, az izr. hitközség hivE talos helyiségeiről és iskoláiról, i takarékpénztár, Casino, polgári kö: Llo}

r

d társulat, társaskör, posta é távírda, a vasúti állomás, pénzügj őrség helyiségéről, a róm. kath. elem ! iskolákról, a „Humanitas" és „Wahr mann" egyletek elnökeinek lakhe tyéről és a magánházakról lenget tek alá. A temetés napj án a főiskolába! gymnasiurnokban, a polgári leány iskolában és az összes elemi osztá lyokban szüneteltek az előadások Ugyanezen napon a boldult trónörc kös Ö Fenségének lelki üdveért ; pannonhalmi sz. Benedek-rend pápa ! székházának templomában ünnepé j iy

es gyászmise tartatott a tanári ka; ; s a g3

T

mnasiumi ifjúság jelenlétében ! A reformátusok helybeli t e m j plo mában pedig Kis Gábor lel I kész mondott megható gyászimát j a főiskolai énekkar pedig gyász éneket zengett. A gyászünnepólyen a: egész tanuló ifjúság megjelent, a ta nári karral élén. A pápai aut. ortb izr. hitközség templomában, d. u. ( órakor, a hitközségi tagok nagy rész véte mellett, ünnepélyes gyászisten tisztelet tartatott. A tartatni szán dékolt gyászbeszéd, a hitközségi fő rabbi közbejött megbetegedése kö vetkeztóben, elmaradt. Az ág. evang templom harangjai zúgtak a teme tés ideje alatt, A róm. kath. főtemplomban csü törtökön £ hó 7-én tartatott meg Í gyászmise roppant közönség részvé telével, — A misén Néger Agostot apátplébános pontifikált nagy segéd lettel ós a templomi énnekkar köz remüködésével. A fekete bársony nyal bevont és délszaki virágokká környezett díszes ravatalt uradalm és városi hajdúk állták körül. •— A gj'ászmisén megjelent a m. kir. kon védség egy díszszázada a teljes tisztikarral, — a városi képviselő testület, a városi és uradalmi tisztikar a kir. járásbíróság összes bírái, a szolgabírói hivatal teljes személyzete ós az itt lakó megyei tisztviselők, a jótékony nőegylet, vereskereszt egytudja, hogy ki vetette magát érte a cár lábaihoz és ki eszközölte ki a megkegyelmezést. Valószínűnek tartotta, hogy a francia születésű matróna, kivet anyai részről némi rokonságot tart s ki az uralkodó egyik igen kedves emberének a neje. De ez a feltevése teljesen megdűlt, mikor értesült, hogy a matróna már mintegy féléve meghalt. Mikor Varsóban a rendőrségnél jelentkezik, az egyik főtisztviselő nagy titkolódzva és bizalmas inosofy kíséretében kérdezi tőle: — Ivi az a talpig gyászba öltözött, ifjú hölgy, aki minden évben megjelent a felséges cárnál, egy-egy nyilvános kihalgatás alkalmával ós részére kegyelemért könyörgött? — Nem tudom: — felel MARYAN és ez a felelet jobban meglepi a rendőrtisztvíselőt, mint MARYANT a megelőző kérdés. — Pedig az a hölgy olyan mély alázattal, olyan őszinte, igaz ragaszkodással ós olyan megindító szomorúsággal esedezett a kegyelemért, bogy a jószívű cár végre teljesítette kérelmét. Lehetetlen, hogy ön ne tudná ki az ? MARYAN Varsóban alig tölt annyi időt, amenyi néhány cikk bevásárlására szükséges, azután falusi jószágára vonul. Elhatározta, hogy minden gyanúsítás kikerülése végett elzárkózik a világtól. Vendéget nem fogad, látogatóba nam megy s vadászattal és olvasással tölti idejét. Sokáig töprengett a fölött, ne kutassa-e ki azt a hölgyet, aki mbgkegyelmeztetését kieszközölte; de belátva, hogy most erre az idő nem alkalmas, lemondott róla. n. Gyönyörű tavaszi nap van s az idő délutánra jár. Maryan fegyvert akasztva vállára, egyetlen kutya kíséretében, a hegyek közé indulj letek választmánya, a tűzoltó egj let tisztikara, a polgári leányiskol növendékei és tanárkara, az irga mas szerzet tagjai, a vasúti állomá. kir. adó, posta- és távírda hivatalo tisztviselői, az elemi iskolák növei dékei stb. Az ág. evang. templomban holnap tartatik meg a recmiem. i [ A vidékről is a gyásznak I \ részvétnek imposans nyilvánulásairí vettünk értesítést, — minden egj'há lerótta a kegyelet adóját.— A ten plomokról gyászlobogók lengtél gyászmisék és imák mondattak e különösen a temetés ideje alatt legtöbb helyen zúgtak a barangol Az ev. reformátusoknak püspökit rendelte el: hogy a középületekr azonnal gyászlobogót tűzzenek, temetés napján a templomokba: gyászima tartassék, a temetés órá jában a harangok húzassanak mei és a temetés napján az iskolákba] az előadások szüneteljenek. A vidék részvétének illustrákí sára közöljük a következő tudósiüí sokat: L.-Palonáa febr. 3-án az evan^ lelkész a trónörökös halála alkalma ból gyász istenitiszteletet tartott, i mikor is ecsetelte azon mély gyász melyben a nemzet jó királyával oszloz kodik. Ugodban Lukácséit János e In 3-án híveivel tudatta a nagy szeren esetlenséget, mely a dynastiát. drága hazánkat Rudolf ő fenséghalálával sújtotta. A szónok vázolt; a dicső királyfi tulajdonságait, s Í kietlenséget, mely hazánk határát az ő halálával végigvonul, fölhivái a hívőket: hogy o hó 7-én a Min denható előtt seregesen jelenjénél meg, a dicsőült halott lelki nyugal máért esedezni. E napon a hivek a requiena megtartásakor ünnepélyét színben, és oly számmal jelentek meg mint tán soha — mi a közfáj dalom legünnepélyesebb nyilatkozata — jelenlevőn az összes erdészeti tisztviselőség főerdészökkel élükön, az elöljáróság, az iskola, s a hivők serege, de nem vadászat kedveért, hanem azért, hogy foglalkoztassa önmagát. A szép iránt lelkesülni tudó, ibgékoii}' kedétyü ifjúra hatalmas benyomást gyakorol az erdő susogó csendje, a fel-felhangzó madárdal, a siető patak csevegése, a vízesés locsogása, a gyönyörűen változó panoráma, a sűrűn nőtt fák között soha meg nem szűnő halk moi'aj és általában a természet az ő szingazdag képeivel és ezernyi szépségeivel. MARYAN afölött tűnődik, ki volt az ő rejtélyes megmentője és eközben folytonosan előbbre halad. Ennek az a következménye, hogy a nap épen alkonyra száll, mire az ifjú észreveszi, hogy eltévedt. Találomra nekiindul, hogy az erdőből kiérjen, de már az öreg este vonja fel csillagsátorát, mire ő célt ér. Az erdöszélen körültekintve, észreveszi, liogy a széles völgyben park terül el, melynek vpró kavicscsal bekintett, kígyózó utai mesz>zire fehérlenek és melynek a hegyoldalba is 'elhúzódó kőkerítésétől ő csekély távolssgra áll. Néhány pillanatig habozva tekintget szét, íogy merre induljon, amint a parkból hirtelen lal hallatszik. Meglepetve figyel s mindjárt az ílső akkordnál megbizonyosodik felőle, hogy iki dalol, az nő. A hang gyönge ugyan, de iiszta és megragadó, mint az Ave-harang szálló ,'ibrációja; lágy és olvadékony, mintha csak a >ziv kellő közepéből jönne. Ezért oda is talál >gyenesen ahol az ember nem hallani, hanem írezni szokott. Az ifjú is ugy érzi, mintha szíren érte volna valami. Ott áll, mintha a földbe ryökereztek volna a lábai, mikor az enyhe ízellö odáig hozza a panaszos bucsu-dal néhány izavát: „Behüt' dich Gott! Es war' zu SCIIÖD gewesen.? Behüt' dich Gott

! Es hat nicht sollen sein

!" A dal elhangzása mán MARYAN vár, liogy aláü folvt&tás* is lesz és miután ez. sokáig