Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889
1889-12-01
XVI. évfolyam. 7 48. szám. Megjelenik m-i nd en vas a ru a p 1389. deczember I. Közérdekű, sürgős közlésekre knnmVmt ri: Ü diu\ iiIi 'szá.ni u k is adatnak ki. Bérm öntet len levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak, szánt le ö z le m é n y e k a lap szerk. hivatalába (Ó-kollégium épület) küldendők. ^ Klőfizotési díjak. Egy -évre 6 frt - Fél évre 3 frt. Negyed évre 1- 1 frt 50 krajezár. Egy szám úra 15 kr. Hirdetések . Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Gohlberji Gyula papirkereskedése, főtér) küldendők. /J>*r&— — ápa v.áros ható ságának és t öbb pápai , s pápa-vidéki egyesületnek nie^választoU k özlönye ^^^^^^^^^^ *"' ^ tif V. Ünnepet ül ma vármegyénk. Szépet, nemeset. Nem egyes személyt, de eszmét. Nem ephemer becsüt, de maradandót! Ma leplezik le „díszközgyűlésben" (mi egy megye életében ritkaság) Széchenyi István grófnak és Deák Ferencznek arczképeit.E tény maga megérdemli, hogy megyénk történelme egy fényes lappal gazdagodjék. Mert e ténynyel vármegyénk megmutatta, hogy nem halt ki kebléből a hazafias kegyelet, mely mindenkor a jövendőnek legjobb magvát képezi. Diszna agyarban, ünnepi fényben jelennek meg mai napon megyénk vezériérfiai. S hogy ez alkalmat ünneppé tették, ez által jelezték legjobban a mai nap jellegét és jelentőségét. Csak az a nemzet méltó öröklétre, mely megbecsülni tudja nagyjait. Csak az a nemzet méltó őseire, mely őseit és hőseit a harcz- és szellemvilág nagyjait hódoló kegyelettel övedzi "körül. Ha korcsutód az, ki elődjei erényeit nem tiszteli, mennyivel korcsabb, nyomorultabb az a nemzet, mely nemzetet, államot alkotó nagyjait nem helyezi a megérdemlett piedestálra. Deák és Széchenyi ily nagyjai nemzetünknek. Deák Magyarországnak első alkotmányos igazságügyi ministere, fajunknak első nagy államférfia, parliamenti vezére. Mint státus férfi bölcs és igazságos. A legjózanabb magyar politikus. Eleme a béke és rend, s nem a forradalom. A törvényre, támaszkodik, nem a kardra. Atyja ujabb alkotmányunknak. Szóchenj'i Magyarország legelső reformátora. Közszellemének felébresztője. Kérlelheti en. orvos a nemzet betegségében. Nemzetgazdász és történet philosof, kit a „legnagyobb magyar" jelzővel tisztel meg a közvélemény. A triásból a harmadik, Kossuth még él. Élőnek pedig nálunk nem szokás szobrot emelni. De Deák és Széchenyi emlékét mikor megyénk is megörökiti, a — leghazafiasabb kegyeletet tanusit nagyjai iránt. Üdvözöljük Veszprém vármegyét és benne az ünneplöket. Legyen a czélba vett és ma végbemenendő ünnep méltó azok nagy nevéhez, kikért és kiknek az szól!! — Veszprémmegye decz. 2-iki közgyűlésének napi rendje. 1. Alispáni jelentés. 2. A vármegye közigazgatási bizottságából a folyó év végével kilépő Ányos László, Dr. Bezerédj "Viktor, Dr. Fenyvessy Ferencz, Báró Fiátli Pál és Szabó Imre közigazgatási bizottsági tagok helyeinek választás ntján leendő betöltése. 3. A központi választmánynak njbóli alakulása. 4. A m. kir. Beliigyministeríumnak az általános tisztújításra vonatkozó körrendelete. 5. A m. kir. Bolügyministeriumnak vármegyénk 1890. évi költségvetési előirányzatára vonatkozó leirata. 6. A m. ki.i. BelügjTninisteriumnak Válint József vármegyei kapus fizetésének felemelését tárgyazó határozatunkig vonatkozó leirata. 7. Az 1890. évi közmunka felosztási TÁRCZA. „Tépett felhők" ('Költemények, irta: Soos Lajos) Költőt méltatni általában nehéz feladat, lyrai költőnél pedig e nehézség tetemesen fokozódik. Itt nem elég többé a költészettani szabályok ismerete, ide szív kell, tmly tudjon a költővel érezni, mely a költeményt ne holt anyagnak, hanem élő alaknak tekintse, mint a melyben a költő, legtitkosabb gondolatai s érzései -látnak napvilágot. Nem is szólva azokról, kik „reális" talajon állva, nem érnek rá a költészet szárnyain egy ideális világ regióiba emelkedni, s kiknek épen ezen körülménynél fogva teljesen hiányzik érzékük költői produktumok móltatására, — hányan vannak azok között is, kik ki nem elégíttetve a reális világ sivársága által, a költészet világában keresnek enyhülést, hányan vannak ezek között azok, kik a költőt nemcsak olvassák, de meg is értik? Gondoltál-e egy-egy költemény olvasása közben arra, hogy annak, ki azt leírta, azt át kellett éreznie, s ah, legtöbbször .át kellet szenvednie ? gondoltál-e arra, hogy — mint Petőfi mondja; „Virágos kert a költő szive, De másnak termi a virágokat; Mig ezeket szétosztogatja, Önön magának csak tövis marad. És pillangó a költő lelke; Szegény pillangók neki megesett: Addig bolyong a puszta kertben, Mig Összetépik őt a tövisek. S a puszta kert s a tépett pillangó, Eszébe sem jut senkinek talán, Midőn élvezettel mereng & Szegény költő martirkoszoruján." Ha nem érezted a költemény olvasásakor azt, a mit a költő annak megírásakor érzett: úgy ne mondd, hogy tudod méltányiani a költőt, mert szavaid lehetnek a kritikus szempontjából helyesek, találók, — a költőt nem iogják kielégi'eui, De legyünk őszinték; a hiba nem csak az olvasóban lehet, hibáztat a költő is. Ez csak akkor felel meg nevének, ha érzéseinek, gondolatainak oly kifejezést tud adni, hogy azok olvasóiban hasonló gondolatokat és érzéseket támaszszanak. Mert az érzések világa egy, s ha az életviszonyok más és más változatokat tüntetnek is föl, melyek az érzések nyilvánulására befolyással vannak, ezek alapjukban véve ugyanazok mindenütt. A viz ugyanazon elemekből áll, csak a talaj minősége határozza meg, hogy zugó" hegyi patak vagy szelíd futással folydogáló csermely képében tünjék-e föl? A szerelem, mely czélját eléri ö a szerelem, mely elé legyőzhetlen akadályok gördülnek, egy ós ugyanazon érzésnek más-más nyilvánulásai. Nem szereti hazáját kevésbbé az, ki béke idején hun teljesiti polgári kötelességeit, mint az, ki harczban áldozza fel érte életét. Csak az életviszonyok változtak s e változott viszonyok következtében lesz más és más az érzés nyilvánulása is. Épen ezért az iró, ha valódi költő, ugyanazon húrokat fogja olvasói szivében rezgésbe hozni, melyek rezgésének eredménye a költemény, mint a hárfa húrjainak a dal. S o o s" L a j o s személyisége s működése jól ismert e lapok olvasói előtt. Hangversenyeken, színház megnyitáskor, örömünnepélyeken mindig találkoztunk nevével, s e lapoknak ittléte alatt szorgalmas bel-, távozása óta pedig ugyanilyen külmunkatársa volt s az jelenleg is. Nem is szorult volna 5 ismertetésre, bírálatra, ha a költő méltatása csak az olvasók iránt való tekintetből történnék; de az iró egyéniségének tartozunk azzal, hogy költeményei gyűjteményes megjelenésekor kimondjuk e kötetről vele szemben meggyőződésünket, s észrevételeinket. A kötetben számra legtöbb a szerelmi költemény, de alkalmi darabok, ódákra — sot egy-egy — leírásra ós regére is akadunk. Az ódák és alkalmi költemények jó részben még a költőnek pápai működéséből ismeretesek. Jókai lakóhazának megjelölése, a tervezet megállapítása és az ezzel kapcsolatos teendők elintézése. 8. Az erdélyi magyar közművelődési egyesületnek hazafias felhívása, illetve kérelme az egyesület javára vármegyei pótadó megszavazása ügyében, s ezzel kapcsolatban Kis-Kükiülő vármegye közönségének átirata. 9. Ugocsa vármegye közönségének a betegápolási pótadó országossá tétele tárgyában a Képviselőházhoz • és - a Belügyministeriumhoz intézett felirata. • 10. Győrváimegye közönségének az Igazságügyministeriumhoz intézett felirata, melylyel a decentralisalandó királyi tábla egyik osztályát Győrben kéri elhelyeztetni. 11. A vakok budapesti országos intézete igazgatóságának varmegyénk alapítványára vonatkozó átirata. 12. Az 1890. évi sorozóbizottság polgári elnökeinek megválasztása. 13. A vármegye alispánjának a szegény-ügyre vonatkozó intézkedésekről szóló és 1888. évre vonatkozó jelentése. 14. A vármegye alispánjának az 1888. év folyamán a zirczi és enyingi járásokban behajthatlanná vált közmunka napszámok és váltságok leírására vonatkozó előterjesztése. 15. A pápai megyeháznak tűzkár elleni biztosítása. 16. Bakonybél község képviselőtestületének kérvénye, melyben a község által épített híd költségeinek fedezetére az utfentartási alapból segélyt kér. 17. Péterd községnek kérvénye, melyben a folyó évben megtartott hadgyakorlatok alkalmából felmerült katonabeszállásolási költségeket megtéríttetni kéri. 18. Balaton-Fő-Kajár községnek „a községek beligazgatásáról, háztartásáról, számviteléről" czim alatt alkotott szabályrendelete. 19. E. t. Pápa város gyámpénztárának 1888. évi mérlege. 20. Vinár községnek közmunkaváltság leírás iránti kérvénye. 21. Tapolczafő községnek közmunkaváltság leirás iránti kérvénye. 22. Az enyingi járási utászoknak kérvényeik, melyekben előléptetésért folyamodnak. 23. Több községnek a közgyűlések számáról és idejéről alkotott szabályrendelete. 24. Több községnek a községi kötelékbe való felvételért szedhető dijakról alkotott szabálj'rendelete. 25. Több községnek a vágatási biztosok díjazásáról alkotott szabályrendelete. 26. Dr. Koréin Sámuel pápai lakos orvostudori oklevelének kihirdetése. 27. Községi költségvetések. 28. Községi házi számadások. 29. Községi szegényalap számadások. Vármegyénk folyó ügyei. A mint az ünnep decz. 1-én elhangzott, a megye hódolt a leghazafiasabb kegyeletnek, s elmúltak. az ünnepséggel járó mulatságok is: — másnap újból hétköznapi ruháját veszi fel vármegyénk és a tegnapji ünneplő diszes közönség beáll megyénk közügyei napszámosának. ! A másnapi hétfői rendes közgyűlésre nincsenek fület, szájat csiklandozó érdekes tárgyak kitűzve. A megye folyó ügyeiről lesz szó, melyek napirendre kerülnek és melyek határozatot kivannak. Első tárgy mindjárt a folyó óv végével kilépő közigazgatási bizottsági tagok (Ányos László, dr. Bezerédj Viktor, dr. Femjvessy Ferencz, báró Fiáth "Pál és Szabó Imre) helyeinek titkos választás utján való betöltése. Nincs fontosabb, de. terhesebb sem a közig. biz. tag állásánál. Pontos, mert igazán az állami és megyei életnek majdnem-minden körére kiható jogköre van. Felebbezési forum a legvitalisabb érdekekben és közel a kilátás hozzá, hogy a szervezendő közigazgatási bíróságban első bíróságként fog szerepelni. Terhes, mert minden hónapban tart ülést, mi tudvalevőleg a vidéki tagokra nézve nagy költséggel jár, mi egy tisztán ingyenes állásnál bizony nem csekély kiadást képez. Fontosságát jelzi az is, hogy titkos választás útján töltik be ez állásokat. A megye közönségének leghamisitlanabb közvéleménye nyilvánul benne. Hiszszük ezentúl is e titkos szavazásnál nem a politika, sem az egyéni rokon-, vagy ellenszenv, de a megbízhatóság és az egyéni érték fog döntő súlylyal birni a választók előtt. Nézze meg a választó a folyó év végével kilépő tagok névsorát. Nem szorultak azok a mi reclámjainkra, de hogy épen ők voltak eddig a bizottság legszorgalmasabb tagjai, az nyilvánvaló dolog. * * Nem csekély érdekű ügy Győrmegye átirata, melyben -felszólítja megyénket, hogy pártolnánk őt kir. táblát kérő ügyében.- Ez ügy már volt egyszer napirenden, de akkor egy tett indítvány alapján levétetett a napirendről. „Akkor" mi pápaiak és Pápa vidéke béliek nem szavaztunk volna Győr mellett, mert „akkor" magunk is a pályázók között voltunk. De azóta fájdalom a helyzet kárunkra változott. Lapunkból tudják a városunk és vidékebeli megye biz. tagok, hogy az épen annak idején lapunk által indítványozott ügyben, hiába remélünk. Pápa is, Veszprém is kiesett a combinátióból. Ha ez igy van: — most már aztán semmi akadály nincs, hogy teljes készséggel pártoljuk Győr kérvényét. Nekünk hasonlithatlanul előny ösebb, ha a kir. tábla Győrben lesz, mintha Sopronban, vagy Szombathelyen. Győr oly közel van hozzánk, útban van Budapestnek is, s igy reánk nézve feltétlenül Győr városában elhelyezett kir. tábla a leghelyesebb. Felhívjuk vidékünk megye biz. tagjait, hogy ez ügyben ekként szavazzanak. Fontos tárgy a közmunka felosztási tervezet megállapítása, költségvetése. Nagy feladat, lelkiismeretes munka. Nem diktiózni csak, de a tárgyhoz komolyan szólani lesz kötelessége biz. tagjainknak. * * Végül ugyancsak a közgyűlés lesz hivatva határozni, mikor legyen megtartva a tisztújítás? Részünkről legjobbnak tartanok, azt minél előbb megtartani. Annyi bizonyos, hogy decz. 18-ik előtt nem lehet azt megtartani, mert eddig az új megye biz. tagokat illetőleg az igazoló választmánynak lesz dolga, melynek hatái*ozata, illetve az igazolás előtt nem lehet a restauratiót megtartani. színház megnyitásakor elszavalt „Diadal" élénk emlékezetükben lesz még azoknak, kik részt vettek ez ünnepélyeken. A leiró költemények részben ujabbak,, s köztük különösen a csintalankodó „Hajnal," melyben a leirást semmi lyrai elem belevegyülése nem zavarja meg, igen megérdemli, hogy ideiktassuk: „Száll a harmat, kél a hajnal, szende képe Felmosolyg a láthatáron, Bibor ágyából kilépve ... Aranycsipkés bodros felleg takarója, Pajkos szellő meglebbenti, fellebbenti Néha róla. Halvány arczán szeméraietes pir fut végig, Hogy azok a korhely ifjak — A csillagok — mind ezt nézik ... Rózsás ujja hamiskásan- int most rajok, Mire azok — szégyenkedve, szemlesütve Felre állnak. Könnyü leplét hab termetén igazítja, Szőke fürtéit simítva. Piros ajkát csókra nyitja. S tekintete a fénylő nap arczán vész el, Csókba fúlva kebelén egy lángoló, "hő Öleléssel. Daczára e kedves leírásnak Soos Lajos költői ere nem e szakban, hanem a lyrában nyilatkozik leginkább. Lyráját pedig a legerősebb motívum: a szerelem, a „kesergő", a mult emlékein kesergő szerelem uralja majdnem kizárólag. Évek hosszú sora • után is visszasír a sziv, — ha ujabb érzelem nem pótolta a régit, — s -az érzés kifejezést keres magának. Különösen gazdag a kötet épen ilyen költeményekben. Mint a kagyló, mely száz és száz mértföldnyire a tergertől, asztalodon fekszik, ha füledhez tartod, csodás dolgokat beszél a tengerről, annak kristálypalotáiról s hableányairól, s neked ügy tetszik, mintha újból a tenger habjainak zúgását hallanád j: úgy van a sziv is rég lezajlott érzelmekkel. Kérdezd meg azt évek multán, s beszélni fog .boldog perczekről s kínos órákról, s az emlékek elvonulnak lelked előtt nem azzal a közvetlenséggel ugyan, melylyel akkor érzed őket, de elég erővel j arra, hogy képzeleted őket ne az alkony jialavány fényének, hanem a teljes fényében ragyogó nap képének tekintse. De itt a költő veszélyes, ponthoz jutott. Ha oly érzéseknek akar uj életet adni, melyek csak aj sziv emlékeiben élnek még, könnyen a mesterkéltség hibájába esik. A holtak föl nem támaszthatók — az érzések világában sem. S ha valaki mégis folyton velük társalog, minél jobban meg van győződve valódiságukról, élő voltukról, annál jobban eltávozik azok világától, a kiknél az érzés nem phantasma, hanem valóság. Ezért nehéz a lyrai költő sorsa, ezért oly meredek az ösvény, melyen haladnia kell, s ezért szerencsés az, kinek élete folytonos változások s ujabb és ujabb behatások alatt folyhatik le. A hosszasan egy behatás alatt állás kivetkőzteti az érzést a szenvedély közvetlensédéből, mely nélkül pedig lyrai költő nem képes nagy hatást előidézni. Egy-egy erős zivatar ós vihar évekig megmarad emlékezetünkben, míg a ' többi napok nem emelkednek ki épen egyformaságük miatt. Ha a költő folyton egy — közvetlenségéből kivetkezett, — érzelemről énekel, egy ösztönszerű érzés következtében-e? — sejti, hogy ezen érzelem egyszerű kifejezése nem melegíti föl az olvasót, de talán saját maga is érzi annak Szükségességét, hogy a holt érzes£ lehetőleg czifra ruhákba öltöztesse —- megkezdődik a természetesség helyett a kifejezések keresettsége, s a mit az érzelem gyöngesége folytár veszthetne, azt igyekszik a költő a szavak hangzatosságával pótolni. Egyszóval a frázisok, a hangzatos, de gyújtó erővel nem biró szólásformák lépnek az érzelmek természetes [kifejezési módja helyére. Ennek a processusnak egyes mozzanatait lathatjuk Soos Lajos költeményeiben is, és ha a költő legtöbb helyen önmérséklést tanúsított is, vannak fájdalom helyek, melyek a bírálónak azt parancsolják, hogy a költőt óvatosságra s a veszélyes útról visszatérésre intse. •„Ne.kérdd tehát, hogy mért oly bús az ének? Mórt a lemondás? mely dalomban reszket," inoudja egy költő barátjának, de mi ennek daczára keressük épen a költemények közt a kulcsot, mely e titok megoldására vezethet. Ha nem'csalódom, a költő maga adja azt kezünkbe egy .kis nyolezsoros költeményben, mely egyszerűségénél, hangulatosságánál fogva a gyűjtemény legszebbjei közé sorozható: - „Nem is volt tán az szerelem? Csak egy fényes tündérálom; Fáradt lepke pihenése Mézes ajkú rózsaszálon . . . Nem is volt tán az szerelem? Csak egy ábránd csába képe ... Mégis az én boldogságom Mindörökre összetépve! íme, saját maga is fölismerte ennek az érzésnek a valódi lényegét; „csak egy ábránd csába képe" az, s mégsem tud a hatása alól szabadulni. Ez kiséri egész költészetét mind végig, ennek a valónak képzelt érzelemnek hatása alatt irja „Dráma végén" cz. költeményében: „Szivemnek lángja is kihűl, de. Érted ver végső dobbanása; ez mondatja vele! A te emléked ... E démon előttem ragyog, A ki miatt lettem én ily Nyomorulttá, minő vagyok; ez adja a költőnek a lázas álmákat, a kínos éjszakákat, a - sorsa felől való kétségbeesést. Lelke e démonnal, — a ki egyéb iráni néha nemtője is — teljesen össze van fonva, s bízvást elmondhatná azon szavakat, melyeket Poe Edgár egyik megkapó' költeményében, kedvesének elvesztére irt': „Sem az angyalok fent az égben, Sem lent a gonosz szellemek A szép Lee Annabei lelkétől I Nem szakíthatják el lelkemet.". csak a nevet kellene megmásítani," mert a többi sorok költőnk lelkületének jellemzésére kiválóan alkalmasok.
