Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-11-10

dakozzanak a Múzsák csarnokaiban. Ha tankötelesek iskolába járatásá­ról van szó, vegyék elő minden ha­talmukat , melylyel miniszterüktől nyert küldetésük alapján a polgári hatósággal szemben rendelkeznek. Hajtsák végre ministerüktől kapott utasításaikat, ha némi anyagi ká­rokkal járna is ez. Ne engedjék a gyenge tanulók kezeit könyvekkel teletömni, ha a ministeri utasítás azt sürgeti, hogy egyetlenegy alkalmas olvasókönyv­ből tanítandó meg az elemiiskola összes tananyaga! Lángbuzgalom , nagyfokú önmagtagadás s elszánt­ság kell mindehhez. Ne fogadja el e kitüntető hivatalt az, ki ezen eré­nyekkel nem dicsekedhetik. Kipró­bált tanférfiút követel e magas ál­lás, nem hivatalukból kiesett — le­het talán különben tiszteletreméltó — egyéniségeket. Ma még nem va­gyunk annyira, hogy a fönnebbi postulatumok tekintetében ne lehet­nének jogos panaszaink! Itt a polgári, illető hatóságot, mint a népiskolai törvénynek rész­ben végrehajtó közegét is meg kell említenünk. Egy kis mulasztásvád terheli ezt is; ő tudja legjobban; a működését figyelemmel kísérő, ér­dekelt tanférfiuk látják és érzik leg­jobban. Kezet kézbe íüzni, s egye­sült erővel dolgozni a népoktatás szent ügyének érdekében! Egy fak­tor az iskolaszék is! Alapjában üd­vös intézmény. A hitközség kebléből kiválasztott, a tanügyet érdeklődés­sel kisérő, hozzáértő, tapasztalt, mű­veltebb, tekintélyesebb férfiakból álló testület ez. T i s z t ü k e t az 1868. XXXVIII. t, cz. 121. §-a igy irja körül: „Az iskolaszók a tanítót vá­lasztja; hetenkint egy-egy tagja ál­tal meglátogattatja a helybeli isko­lákat: a tandíjt illetőleg határoz; őrködik, hogy a g3 T ermekek rende­sen járjanak iskolába; a mulasztók gondviselőit meginti, s szükség ese­tében megbüntetésüket szorgalmazza a bíróságnál; szigorúan felügyel a tanításra s az iskolai törvények pon­tos végrehajtására; felügyel az is­kolai alap kezelésére, s a községi elöljárósággal egyetéi'tőleg gondos­kodik annak gyarapításáról; rendel­kezik az iskolai épületek kellő javí­tásáról, az iskoláknak taneszközök­kel való ellátásáról; továbbá a ta­nító és a tanulók szülői s gondvi­selői között fennforgó panaszokban és minden nevezetesebb fegyelmi kérdésekben elsőfokú bíróságot ké­pez; az évi vizsgákon jelen van..." A törvény által leirt ideált .hogyan közelíti meg a gyakorlat? Ugy, hogy az iskolaszék vá­lasztja ugyan a tanitót, de gyakran érdemesebb mellőzésével az érdem­telen rokont, vagy egyesek prote­gált cliensei közöl valamelyiket. Meg­látogattatja egy-egy tagja által a helybeli iskolákat, de úgy, hogy éveken át alig lát a tanterem isko­laszéki tagot; a tandijtilletőleg ha­tároz xígy, hogy nem határoz; őr­ködik, hogy a gyermekek rendesen járjanak iskolába, — de úgy, hogy 300 tanköteles közül 100 még nem látta az iskola belsejét; a mulasz­tók gondviselőit meginti, s szükség esetében megbüntetésüket szorgal­mazza a bíróságnál, — de úgy, hogy nincs is tudomása a mulasztásról, ha van is, ruhátlanság kimenti a mulasztót, a helyett, hogy mindent elkövetne, hogy csak a mezítlent egy ruhadarabbal befödje s iskolába vezesse; szigorúan felügyel a taní­tásra, a mihez nem ért, s az iskolai törvények pontos végrehajtására, mezeket nem ismer, soha nem is látott, soha nom is olvasott; ren- | delkezik az iskolai épületek kellő javításáról, az iskoláknak taneszkö­zökkel való ellátásáról — do úgy, hogy krumpliveremnek, éléskamrá­nak is beválnának, a mint vacátio­ban be is válnak — olyan jó kar­ban vannak azok, s a taneszközök rubrikájában az inventáriumiven alig van más, mint: 1) egy darab nádi­pálcza, mely bármelyik végén, bár­melyik perezben pemzlinek is hasz­nálható, ára, mint új korában; 2) egy karosszék, a tanitó számára, melyben a tanitó kis gyermekei ál­lani tanulnak; ára — mint tíj ko­rában ; 3) egy db asztal — értsd az asztalnak egy darabja; ára: becsér­téken alul; 4) hat db pad, melyek szönórák alatt hintaszékeknek is használhatók, áruk: mint kis fél öl fának, a pretium affectionist nem véve tekintetbe; 5) falitáblák, össze­sen másfél db; számolótábla, kiki maga hozza magával; sikerült ön­mozgó földgömb, kinn a szabad ég­ürben; Heron-lapdája hecsedlinek használtatik, áruk elég jutányosak az illető kereskedésekben. Első fokú biróságképen is sze­repel az iskolaszék, — de ez alig áll másból, mint hogy a tanitót igye­keznek a szájasabb elemek terroii­zálni, köszönésre várakoznak s ka­lapfeltéve hörögethetnek a tanitó szobájában. Az évi vizsgákon jelen van, de úgy, hogy futárokat külde­nek félkilenczkor az iskolaszéki ta­gok után, hogy egy legalább jelen legyen. Ily iskolaszék felügyelete alatt virágozzék a tanügy, tanítson am­bitióval a tanító, s készítsen elő a népiskola a középiskolára!? A tanszemélyzet tekintetében alig van más kifogás, minthogy még több helyen antediluvialis s ázsiai állapotokkal találkozhatni. Történeti s régészeti szempontból érdekes ala­kok lehetnek ezek, de a tanügy bi­zonyára nem e szempontokat akarja szolgálni. Képzett, órabetartó, lelki­ismeretes, jellemes, vallásos, lelkes tanítókat szabad csak beereszteni az iskolába, kire tisztelettel tekint­sen tanuló és szülő egyaránt, kí pél­dájával hasson, ne kiabálással; kit becsüljenek hitközség, iskolaszék, collegái és az egész község eg} T a­ránt: kit örömmel fogadjanak kö­rükbe az intelligens osztályok, kit épen ezért úgy kell díjazni, a miut állása és munkája megköveteli! Nincs természetesen pénz, hogy képzettebb tanítót alkalmazhassanak. Zörgesse­nek az alkalmatlankodásig a felsőbb hatóságnál; kölcsönös áldozatkész­séggel és összekönyörgés által hoz­zák össze a szükséges anyagi esz­közöket. ! Lelkesedés, ügybuzgóság talál jó tanítókat, s emel czélszerü beren­dezésű iskolákat. Az iskolai felszerelések tekinte­tében mutatkozó hiányra már rá­mutattam, itt csak még azt akarom kérdezni, hány helyen van a tan­szerek beszerzésére rendes átalány kiutalva? Pedig e nélkül aligha lesz valaha a legmérsékeltebb igények­nek is megfelelő felszerelés. Levél a fővárosból. Budapest, iS8p. nov. 7. Biztosan tudod, hogy szándéka megmá­sithatlan-? — Oly bi/.tosan mint tudom azt, hogy ma jár le ama bizonyos váltóm, melyet képtelen vagyok már prolongálni! — Hallod, ha ez csakugyan igy lesz, akkor valamennyi optikus tapsifiiles lesz, a gukker elfogja vesz­teni jelentőségét s felcsaphatunk legfeljebb astronomusoknak! Byen beszéddel üdvözlik egymást a színházi habitüék. De hát mi az ördög lelte a fővárost egy-két hét óta mintha csak kiforgatták volna sarkaiból. Talán csak elárverezik az operát? Azt nem, sőt ellenke­zőleg, Mahler maga mondja, hogy ügyünk jói áll; vagy talán a Duna bacillusoktól ment ivóvizet ad? Esze ágába sincs, vagy talán a cabinet nem vállalt solidaritást Pehérváryval s vád alá helyezték? Dehogy, hiszen Irányit le­szavazták! Hát akkor mi az ördög bujt az idegrendszerünkbe, hogy ugy fészkelődünk mint a czigány zsákjában a gyonáshoz vitt egy lábu lud. — Hisz ő elmegy visszajöhetle­nül, elhagy bennünket. Ugyan ki lehet ? Ki is lehetne más, mint az aranyos Pálmai Buska. Önök kedves olvasóim krokodil könnyes exor­diumom felett mosolyognak, feltéve, hogy nem nevetnek, pedig kérem ennek fele sem bolond­ság. Először csak azt hittük jó lélekkel, hogy Evvától ez egy kitűnően sikerült manőver s irae tényleges valóság. Komolyan mondom, hogy Pálmay Ilkának a Jánkék hazájába való átvitorlázása a népszínházra oly érzékeny vesz­tesége mint, hogy hasonlattal éljek, oly me­nyecskének megszökése a lajtinanttal, akit különben a férje az őrjöngésig imád. Itt nőtt fel köztünk, mi adtunk neki megérdemelt hír­nevet s művészi játékáért hervadhatlan babér­koszorút, s.a hálátlan most itt hagy bennün­ket a faképnél; hogy miért azt nem akarjuk tudni, pedig jó lenne egyeseknek az orra alá füstölni persze jó magyar miskásan, hogy ubi bene, ibi patria. * Ha rajtam állana ezt az évet a broschn­rek évének nevezném el. A hős Attikus, ne tessenek megijedni nem a rómairól van itt szó, van nekünk hála Istennek egy magyar Atti­kusunk is nomine Beksics Gusztáv, korunk leg­jelesebb publicistáinak egyike, csak egy körül­mény homályosítja eszméinek fenköltségét, ő erőnek erejével Tisza Kálmán mellett tör lánd­zsát, mintha nem lehetett volna azokat az iga­zán nagyszerű eszméket minden személyhez való rokon vagy ellenszenv nélkül is megírni. Azután itt van Fenyvessy Ferencz „fel­sőbb oktatásunk reformja" czimü röpirata. — Igazán az ifjúság érdekeit ugy a szivén mint ö senkisem hordja, amiket javai az mind hatá­sos gyógyszere egy beteg rendszernek s ha a vaskalap nem lenne oly nehéz, bizony köny­nyen nyerhetne megvalósulást mindaz, mit bő ismeretének tárházából felajánl. S miután há­rom a magyar igazság, van egy magyar Ge­nius czimü röpiratunk is, ez alkalommal a tárgy érdemében szólni nem óhajtok, hanem a hatalmas támadások alól, miket a mű szerzője a magyar genius eszméjének első megpendi­tője Hermán Ottó ellen intéz, ugyancsak kilát­szik az akadémikus tóga. Azt mondják, hogy miután az akadémikusokat senkisem dicséri, hát neki esnek a tükörnek s önmagukat di­csérik agyon, ha ez igaz, akkor en nek az utóbbinak Dr. Schvarcz Gyula lehet a szerzője. Miután azonban errare humánum est, csak fen­tartással közlöm ezt! * Azt mondja a példabeszéd, ha a vége jó, hát minden jó. No akkor a végéből sodrunk valamit, de mit ? Hahó itt van a mi kis drága magzatunk : a „Veszprémmegyei kör. !l Hölgyeim s uraim le a kalapokkal! A tegnapi napon meg­tartott választmány elhatározta, hogy mihelyt a hivatalos felszólítás megjön a megye szék­helyén dec. 1-sejére kitűzött ünnepélyben való részvételre, a kör in corpore fog megjelenni a megye székhelyén, hogy magát mint tényezőt a megye szine java előtt bemutassa. Laudetur. c6—í. — A pápai honvéd szoborra ujjab­ban adakozott: Tek. idb. Purgly Sándor úr (Kő­kutról) 5 frt — kr. összeg 5 frt — kr. Ehhez a mult számban nyugtatott 2118 frt 55 kr. Főösszeg 2123 frt 55 kr. és 3 piaszter. Fent elősorolt nemes szivü adományokat a bizottság nevében köszönettel nyugtatja, Pápa, 1889. nov. 9-én Gerstner Ignácz pénz­táros. Hivatalos rovat. 5954 Efirdetuiénv. ikt. 889. Pápa városa törvényhatósági bizottsági tagok választására nézve I. és H-ik kerületre levén felosztva, az I. kerületet képezi 1—725. a második kerületet 726—1443. házszám. Az ezen két területből választva levő vat; oly csend uralkodott még, — asztalainkon ékes virágcsokrok számunkra, a háziak fi­gyelme, még egy Isten hozzád, — a postillon ! megszólalt, — s elhagytuk Veldest! Füstbement házasság.*) Leánykérőbe ment a haraszti tiszttartó kihúzta hatalmas bajuszát s haját szépen elsi­mitotta, hogy tar koponyája elő ne világítson. Bőszkor választotta az időt, éppen szü­reteltek a leendő ipam uramnál s a mustkós­tolástól nem tudott szóhoz jutni. A must után -| elővették a tavalit, azután a harmadévit, eköz­ben szépen becsillagosodott az égbolt s a tiszt­tartó urnák a nyelve felmondta a szolgálatot: — három béres emelte hatalmas termetét a rozoga bricskába, mire haza ért, a sok jótól nem tudta megítélni, hogy tulajdonképen ílu-e, vagy leány. Mikor másnap délben felébredt, szörnyen restelte a dolgot, s csak lassankint tudott ma­gának megbocsátani, csak mikor észre jött, hogy hiszen otthon van s nagyobb megnyug­tatás okáért elkezdett gondolkodni, hogy az egész leánykérő históriát tigy álmodta-e, mert nem tudott eligazodni rajta, hogyha ö csaku­gyan oda volt, hát mikor jutott haza. Ilyenféle tépelődések közt szerencsére kitekintett az ablakon: ott állott előtte a kajla rudu rozoga briska, a kézzel fogható doku meutura az udvaron, csak a lovak hiányzottak eljle s ha nem látná, kogy egyik hátulsó ke­rekéből egy küllő hiányzik, hát bizony Isten álmos szemekkel megesküszik rá, hogy a sza­mosi ispáné, akié éppen ilyen, azzal a különb­séggel, hogy azónak kerekeiből egy küllő sem hiányzik. Mégis csak oda kellett lennie leány ké­rőbe, mert máskép a bricska a kocsiszínben állana. A Jancsitól pedig nagyobb bizonyság •j Mutatvány sssuwöuek- ^Karczképek 4 ' cíimü tir­vwköiletr.énveiből. okáért meg nem kérdezte volna világért sei — hisz tönkretenné vele összes renoméját a j cselédség előtt, pedig volt ám neki, de mekkora! j Mikor kiálltott egyet, még az öreg béres is letette a kanalat, melylyel talán éppen leg­kedvesebb ételét kevergette, hogy parancsára álljon. Délután aztán mikor rágyújtott a hosszú­szárú pipára, belemélázva a kavargó füst felle­gekbe, összeszedte gondolatait. Most már határozottan emlékezett rá, hogy Szamosiba volt leánykérőbe, csak arra nem tudott visszaemlékezni, hogy megkapta-o a kis Boriskát, vagy nem? Legjobb lesz gondolta, ha viszszamegy és megkérdi, de nem, mit gondolnának róla ipam uraméknál? Erre aztán fidkelt a székről s belenézett a tükörbe, egyet kettőt sodorintott a bajuszán ... és ... és összes kételyei eloszlottak, szentül meg volt győződve, hogy megkapta Boriskát. Csakhogy hogyan, miképen, arról nom volt még tudomása, de a haraszti tiszttartó nem volt az az ember, aki ehágódjék valamin akár egész nap, — 1 bánja is ő akárhogyan, elég az, hogy megkapta. Esküvőről, „staffi­rung"-ról gondoskodjék az ipainuram, ha leszü­retel, úgyse lesz más dolga, ő meg nem ér rá, már is várják a plébánosnál egy kis parázs ferblire. Belejött azután a rendes kerékvágásba ismét Egyik nap a plébánosnál, másik nap a jegyzőnél, harmadnap pedig ő nála volt a fer­bli kompánia, éppen úgy, mint azelőtt, s azu­tán elölrül. kezdték. Az idő gyorsan halad, két hét épen olyan hamar elmúlt, mint azelőtt, hát még ha majd asszony lesz a háznál, de már erre cset­tintett ogyet a nyelvével a tiszttartó, hanem azért világért se szólt volna a poezos jegyző­nek, meg a nyarga tanítónak, had bámuljanak ha hirét vewik valahonnan a ssomssédból. Hanem a házat mégis egy kicsit öszsze­reparáltatta, talán meg se tette volna, db ne mondhassák a gonosz nyelvek, hogy azért nem tette, mert nem volt miből. j Csak az nyugtalanította egy kicsikét, hogy innen-onnan egy hónapja lesz már, hogy kérőbe volt s se az ipamuram, se a napám asszony nem mutatja magát háztüzt nézni, hm, taláu azt várják, hogy ő menjen feléjük, ejnye bizony meg is tehetné. | Délután a Jancsi előhúzta megint a „küllő­folytonossági hiáuyosság"-ban szenvedő rozoga bricskát és befogta a két gangot. — Ugy-e Szamosiba, ahun mútkor vol­tunk ? — Oda hát! Lakonikus kérdésre lakonikus a felelet. A Jancsi közibe vágott a lovaiknak, a bricska megindult, igy ment a haraszti tiszttartó Sza­mosiba ipam uramékhoz. Most már úgy beleélte magát az ő vőle­gény voltába hogy képes lett volna agyon­ütni valakit, ha azt mondja, hogy ő nem vő­legény. Szamosiban ipam uraméknál megcsendült azután megint a pohár, nem illik mindjárt előhozakodni az embernek azzal, amiben jár, csak mikor már egy kicsit megmelegedtek, hozakodott elő az ipam uram: — Hallotta-e már tiszttartó uram, hogy mikor lesz az esküvő ? — Már hogy hallottam-e, kitől hallottam volua? — minél előbb annál jobb! -- Nohát a jövő vasárnap, aztán elő­jön ám! — Már hogy az ördögbe ne jönnék el! — Mondtam a gyereknek, hogy ;iszt­tartő uramat hívja meg násznagynak, hanem hát igen kötötte magát a kétballábu jegyző­höz, mert azt mondja, hogy az jól tud dik­cziózni. — Mi az ördög, násznagy is, vőlegény is egyszerre csalt nem lehetskl mordulta «1 magát megütődve s a bortól már már kereszt­ben álló szemekkel a tiszttartó. — No tessék, hát vőlegény!? csinos a menyasszony mi? hehehe .... — Hát hiszen ipam uram az apja! — Hát ki az ipam uram? — Ne kötekedjék, hát ki lenne, mint a kinek a borát iszom. — Már hogy ón ? . . . Nekem csak egy leányom van hála Isten! — azt meg már két hete, hogy megkapta a Bankó Pista .... — Hát minek adta neki, mikor három hete is elmúlt már, hogy nekem adta! — Már hogy tiszttartó uramnak? — Nekem hát, nem emlékszik már, no tudja akkor, mikor mustot kóstoltunk! — Nohát akkor mustot kóstoltunk ! •— Hát mikor tavalit ittunk? —- Nohát akkor tavalit ittunk. — De mikor a harmadévit ittuk csak nekem adta a Boriskát? — Harmadévit is ittunk, hanem akkor már a Boriskáról nem beszélhettünk, mert tiszttartó uramat három béres emelte attól a bricskába. — Nohát akkor én álmodtam az egészet. Jancsi fogj az árgyélusát! Addig is kiállt a kapu elé s nem volt az a kérő szó, a melyik beljebb csalta volna, csak akkor mozdult ül onnan, mikor előjárt a bricska s beleülve úgy elhajtatott, azt sem mondta: befellegzett. Igy ment füstbe a haraszti tiszttartó házassága, két esztendeig nevetett rajta a poezos jegyző, meg a nyurga tanitó a ferbli mellett .... Ha valaki elvetődik Harasztra csak azt kérdezze meg a tiszttartótól, hogy mikor megy Szamosiba bortkóstolni. megyei bízottsági tagok kezül azI-ből.Béguly Nándor, Dr. Lőwy László és Szvoboda Ven­czel, a H-ból Antal Gábor, Lazányi Béla és Szelestey Lajos urak megbízatása a folyó év végével lejárandó levén, ezek helyett a tör­vényhatósági bizottságnak 826/889. számú ha­tározatával uj választás randeltetett el,\és en­nek napjául folyó 1889. évi november 20-ika tüzetett ki. Felhivatnak tehát mindazok, kik az or­szággyűlési képviselő választók 1889. évre ér­vényes névjegyzékébe felvétettek és mint ilye­nek igazoltattak, s a kiknek névjegyzéke vá­lasztási elnökökül felkért — az I. kerületre nézve Galamb József, a H. kerületre nézve Saáry Lajos — uraknál betekinthető, hogy folyó évi november hó 20 án reggeli 9 óra­kor, az I. kerületbeliek a városháza termében, — a II. kerületbeliek pedig, az óvoda rajzter­mében, — mint a választás színhelyén válasz­tási jogosultságuk érvényesítése végett megje­lenni szíveskedjenek. Figyelmeztetnek egyidejűleg a választók, hogy a választás az 1886. XXI. t. cz. 39. §-a rendelkezéséhez képest délután 4 órakor vég­ződik. Pápán, november 7-én 1889. Oscáld Dániel, polgármester. KÜLÖNFÉLÉI ~ — Meghívó. Vármegyénk közön­sége őseitől öröklött s minden időben tanú­sított hazafias érzelmeitől áthatva, hazánk halhatatlan emlékű két nagy fnnak Gróf Széchényi Istvánnak és Deák Ferencinek arczképeit Vastagh György jeles festőmű­vészünk által a vármegye számára lefes­tette. Ezen arczképek ünnepélyes leleple­zése a törvényhatósági bizottságn-'k e tárgy­ban folyó évi oktoberhó j ikéu és folytatva tartott közgyűlésében hozott határozatahoz képest folyó évi dec^emberhó i-én déli 12 órakor a vármegyeház nagytermében tar­tandó disz-közgyülésen fog megtörténni. Midőn ezen di.-.z-kózgyülésre a torvényha­tósági bizottság tagjait tisztelettel meghí­vom , egyúttal felkérem a bizottsági tag urakat, hogy a honfiúi kegyelet eme ma­gasztos ünnepén minél számosabban meg­jelenni szíveskedjenek. Ves/prém, 1889. no­vemberbe 5-én Hazafiúi üdvözlettel Grof Esterházy Móricz, cs. és kir. kamarás, fő­ispán. — Dr. Németh Antal királyi ta­nácsos, györkerü'eti fi igazgató ma délben Pápára érkezik a kath. benczés gymnasi­umnál, és az ev. jrcf. főiskolánál hivatalos lá­togatásait végezni. — December elseje. A jövő hó ez első vasárnapja nemcsak a kalendáriumban, de a megye évkönyvében is ünnepet jelző piros betűkkel lesz feljegyezve. A meg;, által megrendi. t Deák Ferencz és Széche­nyi István arczképeinek ez nap lesz a le­leplezése, mely czélból az nap, vasárnap déli 12 órakor díszközgyűlést tart Veszprém vármegye ifj. Esterházy Móricz gróf elnök­lete alatt. Ez alkalomból az elnöki emel­vény nem a szokott helyen, hanem a nagy diszterem föajtójával szemközt, lesz elhe­lyezve. Az elnöki emelvénytől balra, az oszlopzát mellett lesznek felállítva a lefüg­gönyzött arcképek, Vastagít György kiváló művészünk remek alkotásai. Mellette kis emelvény az ünnepi szónok részére. Az ün­nep, illetve díszközgyűlés programmja az elnöki megnyitóból, az alispán hív. alkalmi jelentéséből és ünnepi beszédből fog állani, melyre Fetiyvessy Ferencz orsz. képv. lett felkérve. Az arc/képek leleplezése utrn a veszprémi da'árda Kölcsey örökszép Hym­nusát fogja elénekelni, mire a díszközgyű­lés véget ér. A díszközgyűlésre megjelenő vendégek és hölgyek számára nem a kar­zaton, de bent a díszteremben lesznek szé­kek fentartva. — Bizottsági tag választáp. Az 10*33. év végével választott s a folyó év vé­gével megbízatásukat elvesztő, illetve időköz­ben elhalt vagy lemondott törvényhatósági bi­zottsági tagoknak helyei betöltendők levén, a megyei közgyűlés által választási határnapul a megyebeli összes választó kerületeket érdeklő­leg folyó évi november havának 20-ik napja tüzetett ki és választási elnökökül kiküldettek a következő megye biz. tagok: a Veszprém városi alválasztó kerületekbe: Fodor Gyula, Csolnoky László, Nagy Károly, a Pápa városi alválasztó kerületekbe: Galamb József, Saáry Lajos, Várpalotára Barcza Kálmán, Bátótra Lakat Mihály, Márkóra Devics József, Vörös­berénybe Fischer Károly, Vámosra Dr. Ováry Farencz, Tótvázsonyba Dr. Csete Antal, Nagy­vázsony ba Nagy Iván, Mencshelyre Virágh János, Városlődre Rőthy Mihály, Szentgálra Gaál Imre és Tóth József, Papkeszire Lakat János, Peremartonba Bezerédj Iván, Devecserbe Derdák Lőrincz, Somlyóvásárhelyre Auerham­mer Ferencz, Tüskevárra Gulden György, Kö­zépiszkázra Martonfalvay Pál, Dobára Stetina Vincze, Noszlopra Beck János, Gyepesre Schmóhl Ignácz, Csöglére Sarlay Gyula, Nagy­Pirithre Keller Pál, Padraghra Bóhn Gyula, Tóósokra Györffy Géza, Kislödre Bauer Jó-, zsef, Dabronybm Kemény Andor, Jákóra Tar­xszy Dezső, Ádasztevelre Barthalos István, Ta­kácsira Horváth Antal, Vaszarra Öiáh Géza, Ugodb» J4küi Géza, Cöóthra Sarl&y Ignácz,

Next

/
Thumbnails
Contents