Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889
1889-11-10
dakozzanak a Múzsák csarnokaiban. Ha tankötelesek iskolába járatásáról van szó, vegyék elő minden hatalmukat , melylyel miniszterüktől nyert küldetésük alapján a polgári hatósággal szemben rendelkeznek. Hajtsák végre ministerüktől kapott utasításaikat, ha némi anyagi károkkal járna is ez. Ne engedjék a gyenge tanulók kezeit könyvekkel teletömni, ha a ministeri utasítás azt sürgeti, hogy egyetlenegy alkalmas olvasókönyvből tanítandó meg az elemiiskola összes tananyaga! Lángbuzgalom , nagyfokú önmagtagadás s elszántság kell mindehhez. Ne fogadja el e kitüntető hivatalt az, ki ezen erényekkel nem dicsekedhetik. Kipróbált tanférfiút követel e magas állás, nem hivatalukból kiesett — lehet talán különben tiszteletreméltó — egyéniségeket. Ma még nem vagyunk annyira, hogy a fönnebbi postulatumok tekintetében ne lehetnének jogos panaszaink! Itt a polgári, illető hatóságot, mint a népiskolai törvénynek részben végrehajtó közegét is meg kell említenünk. Egy kis mulasztásvád terheli ezt is; ő tudja legjobban; a működését figyelemmel kísérő, érdekelt tanférfiuk látják és érzik legjobban. Kezet kézbe íüzni, s egyesült erővel dolgozni a népoktatás szent ügyének érdekében! Egy faktor az iskolaszék is! Alapjában üdvös intézmény. A hitközség kebléből kiválasztott, a tanügyet érdeklődéssel kisérő, hozzáértő, tapasztalt, műveltebb, tekintélyesebb férfiakból álló testület ez. T i s z t ü k e t az 1868. XXXVIII. t, cz. 121. §-a igy irja körül: „Az iskolaszók a tanítót választja; hetenkint egy-egy tagja által meglátogattatja a helybeli iskolákat: a tandíjt illetőleg határoz; őrködik, hogy a g3 T ermekek rendesen járjanak iskolába; a mulasztók gondviselőit meginti, s szükség esetében megbüntetésüket szorgalmazza a bíróságnál; szigorúan felügyel a tanításra s az iskolai törvények pontos végrehajtására; felügyel az iskolai alap kezelésére, s a községi elöljárósággal egyetéi'tőleg gondoskodik annak gyarapításáról; rendelkezik az iskolai épületek kellő javításáról, az iskoláknak taneszközökkel való ellátásáról; továbbá a tanító és a tanulók szülői s gondviselői között fennforgó panaszokban és minden nevezetesebb fegyelmi kérdésekben elsőfokú bíróságot képez; az évi vizsgákon jelen van..." A törvény által leirt ideált .hogyan közelíti meg a gyakorlat? Ugy, hogy az iskolaszék választja ugyan a tanitót, de gyakran érdemesebb mellőzésével az érdemtelen rokont, vagy egyesek protegált cliensei közöl valamelyiket. Meglátogattatja egy-egy tagja által a helybeli iskolákat, de úgy, hogy éveken át alig lát a tanterem iskolaszéki tagot; a tandijtilletőleg határoz xígy, hogy nem határoz; őrködik, hogy a gyermekek rendesen járjanak iskolába, — de úgy, hogy 300 tanköteles közül 100 még nem látta az iskola belsejét; a mulasztók gondviselőit meginti, s szükség esetében megbüntetésüket szorgalmazza a bíróságnál, — de úgy, hogy nincs is tudomása a mulasztásról, ha van is, ruhátlanság kimenti a mulasztót, a helyett, hogy mindent elkövetne, hogy csak a mezítlent egy ruhadarabbal befödje s iskolába vezesse; szigorúan felügyel a tanításra, a mihez nem ért, s az iskolai törvények pontos végrehajtására, mezeket nem ismer, soha nem is látott, soha nom is olvasott; ren- | delkezik az iskolai épületek kellő javításáról, az iskoláknak taneszközökkel való ellátásáról — do úgy, hogy krumpliveremnek, éléskamrának is beválnának, a mint vacátioban be is válnak — olyan jó karban vannak azok, s a taneszközök rubrikájában az inventáriumiven alig van más, mint: 1) egy darab nádipálcza, mely bármelyik végén, bármelyik perezben pemzlinek is használható, ára, mint új korában; 2) egy karosszék, a tanitó számára, melyben a tanitó kis gyermekei állani tanulnak; ára — mint tíj korában ; 3) egy db asztal — értsd az asztalnak egy darabja; ára: becsértéken alul; 4) hat db pad, melyek szönórák alatt hintaszékeknek is használhatók, áruk: mint kis fél öl fának, a pretium affectionist nem véve tekintetbe; 5) falitáblák, összesen másfél db; számolótábla, kiki maga hozza magával; sikerült önmozgó földgömb, kinn a szabad égürben; Heron-lapdája hecsedlinek használtatik, áruk elég jutányosak az illető kereskedésekben. Első fokú biróságképen is szerepel az iskolaszék, — de ez alig áll másból, mint hogy a tanitót igyekeznek a szájasabb elemek terroiizálni, köszönésre várakoznak s kalapfeltéve hörögethetnek a tanitó szobájában. Az évi vizsgákon jelen van, de úgy, hogy futárokat küldenek félkilenczkor az iskolaszéki tagok után, hogy egy legalább jelen legyen. Ily iskolaszék felügyelete alatt virágozzék a tanügy, tanítson ambitióval a tanító, s készítsen elő a népiskola a középiskolára!? A tanszemélyzet tekintetében alig van más kifogás, minthogy még több helyen antediluvialis s ázsiai állapotokkal találkozhatni. Történeti s régészeti szempontból érdekes alakok lehetnek ezek, de a tanügy bizonyára nem e szempontokat akarja szolgálni. Képzett, órabetartó, lelkiismeretes, jellemes, vallásos, lelkes tanítókat szabad csak beereszteni az iskolába, kire tisztelettel tekintsen tanuló és szülő egyaránt, kí példájával hasson, ne kiabálással; kit becsüljenek hitközség, iskolaszék, collegái és az egész község eg} T aránt: kit örömmel fogadjanak körükbe az intelligens osztályok, kit épen ezért úgy kell díjazni, a miut állása és munkája megköveteli! Nincs természetesen pénz, hogy képzettebb tanítót alkalmazhassanak. Zörgessenek az alkalmatlankodásig a felsőbb hatóságnál; kölcsönös áldozatkészséggel és összekönyörgés által hozzák össze a szükséges anyagi eszközöket. ! Lelkesedés, ügybuzgóság talál jó tanítókat, s emel czélszerü berendezésű iskolákat. Az iskolai felszerelések tekintetében mutatkozó hiányra már rámutattam, itt csak még azt akarom kérdezni, hány helyen van a tanszerek beszerzésére rendes átalány kiutalva? Pedig e nélkül aligha lesz valaha a legmérsékeltebb igényeknek is megfelelő felszerelés. Levél a fővárosból. Budapest, iS8p. nov. 7. Biztosan tudod, hogy szándéka megmásithatlan-? — Oly bi/.tosan mint tudom azt, hogy ma jár le ama bizonyos váltóm, melyet képtelen vagyok már prolongálni! — Hallod, ha ez csakugyan igy lesz, akkor valamennyi optikus tapsifiiles lesz, a gukker elfogja veszteni jelentőségét s felcsaphatunk legfeljebb astronomusoknak! Byen beszéddel üdvözlik egymást a színházi habitüék. De hát mi az ördög lelte a fővárost egy-két hét óta mintha csak kiforgatták volna sarkaiból. Talán csak elárverezik az operát? Azt nem, sőt ellenkezőleg, Mahler maga mondja, hogy ügyünk jói áll; vagy talán a Duna bacillusoktól ment ivóvizet ad? Esze ágába sincs, vagy talán a cabinet nem vállalt solidaritást Pehérváryval s vád alá helyezték? Dehogy, hiszen Irányit leszavazták! Hát akkor mi az ördög bujt az idegrendszerünkbe, hogy ugy fészkelődünk mint a czigány zsákjában a gyonáshoz vitt egy lábu lud. — Hisz ő elmegy visszajöhetlenül, elhagy bennünket. Ugyan ki lehet ? Ki is lehetne más, mint az aranyos Pálmai Buska. Önök kedves olvasóim krokodil könnyes exordiumom felett mosolyognak, feltéve, hogy nem nevetnek, pedig kérem ennek fele sem bolondság. Először csak azt hittük jó lélekkel, hogy Evvától ez egy kitűnően sikerült manőver s irae tényleges valóság. Komolyan mondom, hogy Pálmay Ilkának a Jánkék hazájába való átvitorlázása a népszínházra oly érzékeny vesztesége mint, hogy hasonlattal éljek, oly menyecskének megszökése a lajtinanttal, akit különben a férje az őrjöngésig imád. Itt nőtt fel köztünk, mi adtunk neki megérdemelt hírnevet s művészi játékáért hervadhatlan babérkoszorút, s.a hálátlan most itt hagy bennünket a faképnél; hogy miért azt nem akarjuk tudni, pedig jó lenne egyeseknek az orra alá füstölni persze jó magyar miskásan, hogy ubi bene, ibi patria. * Ha rajtam állana ezt az évet a broschnrek évének nevezném el. A hős Attikus, ne tessenek megijedni nem a rómairól van itt szó, van nekünk hála Istennek egy magyar Attikusunk is nomine Beksics Gusztáv, korunk legjelesebb publicistáinak egyike, csak egy körülmény homályosítja eszméinek fenköltségét, ő erőnek erejével Tisza Kálmán mellett tör lándzsát, mintha nem lehetett volna azokat az igazán nagyszerű eszméket minden személyhez való rokon vagy ellenszenv nélkül is megírni. Azután itt van Fenyvessy Ferencz „felsőbb oktatásunk reformja" czimü röpirata. — Igazán az ifjúság érdekeit ugy a szivén mint ö senkisem hordja, amiket javai az mind hatásos gyógyszere egy beteg rendszernek s ha a vaskalap nem lenne oly nehéz, bizony könynyen nyerhetne megvalósulást mindaz, mit bő ismeretének tárházából felajánl. S miután három a magyar igazság, van egy magyar Genius czimü röpiratunk is, ez alkalommal a tárgy érdemében szólni nem óhajtok, hanem a hatalmas támadások alól, miket a mű szerzője a magyar genius eszméjének első megpenditője Hermán Ottó ellen intéz, ugyancsak kilátszik az akadémikus tóga. Azt mondják, hogy miután az akadémikusokat senkisem dicséri, hát neki esnek a tükörnek s önmagukat dicsérik agyon, ha ez igaz, akkor en nek az utóbbinak Dr. Schvarcz Gyula lehet a szerzője. Miután azonban errare humánum est, csak fentartással közlöm ezt! * Azt mondja a példabeszéd, ha a vége jó, hát minden jó. No akkor a végéből sodrunk valamit, de mit ? Hahó itt van a mi kis drága magzatunk : a „Veszprémmegyei kör. !l Hölgyeim s uraim le a kalapokkal! A tegnapi napon megtartott választmány elhatározta, hogy mihelyt a hivatalos felszólítás megjön a megye székhelyén dec. 1-sejére kitűzött ünnepélyben való részvételre, a kör in corpore fog megjelenni a megye székhelyén, hogy magát mint tényezőt a megye szine java előtt bemutassa. Laudetur. c6—í. — A pápai honvéd szoborra ujjabban adakozott: Tek. idb. Purgly Sándor úr (Kőkutról) 5 frt — kr. összeg 5 frt — kr. Ehhez a mult számban nyugtatott 2118 frt 55 kr. Főösszeg 2123 frt 55 kr. és 3 piaszter. Fent elősorolt nemes szivü adományokat a bizottság nevében köszönettel nyugtatja, Pápa, 1889. nov. 9-én Gerstner Ignácz pénztáros. Hivatalos rovat. 5954 Efirdetuiénv. ikt. 889. Pápa városa törvényhatósági bizottsági tagok választására nézve I. és H-ik kerületre levén felosztva, az I. kerületet képezi 1—725. a második kerületet 726—1443. házszám. Az ezen két területből választva levő vat; oly csend uralkodott még, — asztalainkon ékes virágcsokrok számunkra, a háziak figyelme, még egy Isten hozzád, — a postillon ! megszólalt, — s elhagytuk Veldest! Füstbement házasság.*) Leánykérőbe ment a haraszti tiszttartó kihúzta hatalmas bajuszát s haját szépen elsimitotta, hogy tar koponyája elő ne világítson. Bőszkor választotta az időt, éppen szüreteltek a leendő ipam uramnál s a mustkóstolástól nem tudott szóhoz jutni. A must után -| elővették a tavalit, azután a harmadévit, eközben szépen becsillagosodott az égbolt s a tiszttartó urnák a nyelve felmondta a szolgálatot: — három béres emelte hatalmas termetét a rozoga bricskába, mire haza ért, a sok jótól nem tudta megítélni, hogy tulajdonképen ílu-e, vagy leány. Mikor másnap délben felébredt, szörnyen restelte a dolgot, s csak lassankint tudott magának megbocsátani, csak mikor észre jött, hogy hiszen otthon van s nagyobb megnyugtatás okáért elkezdett gondolkodni, hogy az egész leánykérő históriát tigy álmodta-e, mert nem tudott eligazodni rajta, hogyha ö csakugyan oda volt, hát mikor jutott haza. Ilyenféle tépelődések közt szerencsére kitekintett az ablakon: ott állott előtte a kajla rudu rozoga briska, a kézzel fogható doku meutura az udvaron, csak a lovak hiányzottak eljle s ha nem látná, kogy egyik hátulsó kerekéből egy küllő hiányzik, hát bizony Isten álmos szemekkel megesküszik rá, hogy a szamosi ispáné, akié éppen ilyen, azzal a különbséggel, hogy azónak kerekeiből egy küllő sem hiányzik. Mégis csak oda kellett lennie leány kérőbe, mert máskép a bricska a kocsiszínben állana. A Jancsitól pedig nagyobb bizonyság •j Mutatvány sssuwöuek- ^Karczképek 4 ' cíimü tirvwköiletr.énveiből. okáért meg nem kérdezte volna világért sei — hisz tönkretenné vele összes renoméját a j cselédség előtt, pedig volt ám neki, de mekkora! j Mikor kiálltott egyet, még az öreg béres is letette a kanalat, melylyel talán éppen legkedvesebb ételét kevergette, hogy parancsára álljon. Délután aztán mikor rágyújtott a hosszúszárú pipára, belemélázva a kavargó füst fellegekbe, összeszedte gondolatait. Most már határozottan emlékezett rá, hogy Szamosiba volt leánykérőbe, csak arra nem tudott visszaemlékezni, hogy megkapta-o a kis Boriskát, vagy nem? Legjobb lesz gondolta, ha viszszamegy és megkérdi, de nem, mit gondolnának róla ipam uraméknál? Erre aztán fidkelt a székről s belenézett a tükörbe, egyet kettőt sodorintott a bajuszán ... és ... és összes kételyei eloszlottak, szentül meg volt győződve, hogy megkapta Boriskát. Csakhogy hogyan, miképen, arról nom volt még tudomása, de a haraszti tiszttartó nem volt az az ember, aki ehágódjék valamin akár egész nap, — 1 bánja is ő akárhogyan, elég az, hogy megkapta. Esküvőről, „staffirung"-ról gondoskodjék az ipainuram, ha leszüretel, úgyse lesz más dolga, ő meg nem ér rá, már is várják a plébánosnál egy kis parázs ferblire. Belejött azután a rendes kerékvágásba ismét Egyik nap a plébánosnál, másik nap a jegyzőnél, harmadnap pedig ő nála volt a ferbli kompánia, éppen úgy, mint azelőtt, s azután elölrül. kezdték. Az idő gyorsan halad, két hét épen olyan hamar elmúlt, mint azelőtt, hát még ha majd asszony lesz a háznál, de már erre csettintett ogyet a nyelvével a tiszttartó, hanem azért világért se szólt volna a poezos jegyzőnek, meg a nyarga tanítónak, had bámuljanak ha hirét vewik valahonnan a ssomssédból. Hanem a házat mégis egy kicsit öszszereparáltatta, talán meg se tette volna, db ne mondhassák a gonosz nyelvek, hogy azért nem tette, mert nem volt miből. j Csak az nyugtalanította egy kicsikét, hogy innen-onnan egy hónapja lesz már, hogy kérőbe volt s se az ipamuram, se a napám asszony nem mutatja magát háztüzt nézni, hm, taláu azt várják, hogy ő menjen feléjük, ejnye bizony meg is tehetné. | Délután a Jancsi előhúzta megint a „küllőfolytonossági hiáuyosság"-ban szenvedő rozoga bricskát és befogta a két gangot. — Ugy-e Szamosiba, ahun mútkor voltunk ? — Oda hát! Lakonikus kérdésre lakonikus a felelet. A Jancsi közibe vágott a lovaiknak, a bricska megindult, igy ment a haraszti tiszttartó Szamosiba ipam uramékhoz. Most már úgy beleélte magát az ő vőlegény voltába hogy képes lett volna agyonütni valakit, ha azt mondja, hogy ő nem vőlegény. Szamosiban ipam uraméknál megcsendült azután megint a pohár, nem illik mindjárt előhozakodni az embernek azzal, amiben jár, csak mikor már egy kicsit megmelegedtek, hozakodott elő az ipam uram: — Hallotta-e már tiszttartó uram, hogy mikor lesz az esküvő ? — Már hogy hallottam-e, kitől hallottam volua? — minél előbb annál jobb! -- Nohát a jövő vasárnap, aztán előjön ám! — Már hogy az ördögbe ne jönnék el! — Mondtam a gyereknek, hogy ;iszttartő uramat hívja meg násznagynak, hanem hát igen kötötte magát a kétballábu jegyzőhöz, mert azt mondja, hogy az jól tud dikcziózni. — Mi az ördög, násznagy is, vőlegény is egyszerre csalt nem lehetskl mordulta «1 magát megütődve s a bortól már már keresztben álló szemekkel a tiszttartó. — No tessék, hát vőlegény!? csinos a menyasszony mi? hehehe .... — Hát hiszen ipam uram az apja! — Hát ki az ipam uram? — Ne kötekedjék, hát ki lenne, mint a kinek a borát iszom. — Már hogy ón ? . . . Nekem csak egy leányom van hála Isten! — azt meg már két hete, hogy megkapta a Bankó Pista .... — Hát minek adta neki, mikor három hete is elmúlt már, hogy nekem adta! — Már hogy tiszttartó uramnak? — Nekem hát, nem emlékszik már, no tudja akkor, mikor mustot kóstoltunk! — Nohát akkor mustot kóstoltunk ! •— Hát mikor tavalit ittunk? —- Nohát akkor tavalit ittunk. — De mikor a harmadévit ittuk csak nekem adta a Boriskát? — Harmadévit is ittunk, hanem akkor már a Boriskáról nem beszélhettünk, mert tiszttartó uramat három béres emelte attól a bricskába. — Nohát akkor én álmodtam az egészet. Jancsi fogj az árgyélusát! Addig is kiállt a kapu elé s nem volt az a kérő szó, a melyik beljebb csalta volna, csak akkor mozdult ül onnan, mikor előjárt a bricska s beleülve úgy elhajtatott, azt sem mondta: befellegzett. Igy ment füstbe a haraszti tiszttartó házassága, két esztendeig nevetett rajta a poezos jegyző, meg a nyurga tanitó a ferbli mellett .... Ha valaki elvetődik Harasztra csak azt kérdezze meg a tiszttartótól, hogy mikor megy Szamosiba bortkóstolni. megyei bízottsági tagok kezül azI-ből.Béguly Nándor, Dr. Lőwy László és Szvoboda Venczel, a H-ból Antal Gábor, Lazányi Béla és Szelestey Lajos urak megbízatása a folyó év végével lejárandó levén, ezek helyett a törvényhatósági bizottságnak 826/889. számú határozatával uj választás randeltetett el,\és ennek napjául folyó 1889. évi november 20-ika tüzetett ki. Felhivatnak tehát mindazok, kik az országgyűlési képviselő választók 1889. évre érvényes névjegyzékébe felvétettek és mint ilyenek igazoltattak, s a kiknek névjegyzéke választási elnökökül felkért — az I. kerületre nézve Galamb József, a H. kerületre nézve Saáry Lajos — uraknál betekinthető, hogy folyó évi november hó 20 án reggeli 9 órakor, az I. kerületbeliek a városháza termében, — a II. kerületbeliek pedig, az óvoda rajztermében, — mint a választás színhelyén választási jogosultságuk érvényesítése végett megjelenni szíveskedjenek. Figyelmeztetnek egyidejűleg a választók, hogy a választás az 1886. XXI. t. cz. 39. §-a rendelkezéséhez képest délután 4 órakor végződik. Pápán, november 7-én 1889. Oscáld Dániel, polgármester. KÜLÖNFÉLÉI ~ — Meghívó. Vármegyénk közönsége őseitől öröklött s minden időben tanúsított hazafias érzelmeitől áthatva, hazánk halhatatlan emlékű két nagy fnnak Gróf Széchényi Istvánnak és Deák Ferencinek arczképeit Vastagh György jeles festőművészünk által a vármegye számára lefestette. Ezen arczképek ünnepélyes leleplezése a törvényhatósági bizottságn-'k e tárgyban folyó évi oktoberhó j ikéu és folytatva tartott közgyűlésében hozott határozatahoz képest folyó évi dec^emberhó i-én déli 12 órakor a vármegyeház nagytermében tartandó disz-közgyülésen fog megtörténni. Midőn ezen di.-.z-kózgyülésre a torvényhatósági bizottság tagjait tisztelettel meghívom , egyúttal felkérem a bizottsági tag urakat, hogy a honfiúi kegyelet eme magasztos ünnepén minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Ves/prém, 1889. novemberbe 5-én Hazafiúi üdvözlettel Grof Esterházy Móricz, cs. és kir. kamarás, főispán. — Dr. Németh Antal királyi tanácsos, györkerü'eti fi igazgató ma délben Pápára érkezik a kath. benczés gymnasiumnál, és az ev. jrcf. főiskolánál hivatalos látogatásait végezni. — December elseje. A jövő hó ez első vasárnapja nemcsak a kalendáriumban, de a megye évkönyvében is ünnepet jelző piros betűkkel lesz feljegyezve. A meg;, által megrendi. t Deák Ferencz és Széchenyi István arczképeinek ez nap lesz a leleplezése, mely czélból az nap, vasárnap déli 12 órakor díszközgyűlést tart Veszprém vármegye ifj. Esterházy Móricz gróf elnöklete alatt. Ez alkalomból az elnöki emelvény nem a szokott helyen, hanem a nagy diszterem föajtójával szemközt, lesz elhelyezve. Az elnöki emelvénytől balra, az oszlopzát mellett lesznek felállítva a lefüggönyzött arcképek, Vastagít György kiváló művészünk remek alkotásai. Mellette kis emelvény az ünnepi szónok részére. Az ünnep, illetve díszközgyűlés programmja az elnöki megnyitóból, az alispán hív. alkalmi jelentéséből és ünnepi beszédből fog állani, melyre Fetiyvessy Ferencz orsz. képv. lett felkérve. Az arc/képek leleplezése utrn a veszprémi da'árda Kölcsey örökszép Hymnusát fogja elénekelni, mire a díszközgyűlés véget ér. A díszközgyűlésre megjelenő vendégek és hölgyek számára nem a karzaton, de bent a díszteremben lesznek székek fentartva. — Bizottsági tag választáp. Az 10*33. év végével választott s a folyó év végével megbízatásukat elvesztő, illetve időközben elhalt vagy lemondott törvényhatósági bizottsági tagoknak helyei betöltendők levén, a megyei közgyűlés által választási határnapul a megyebeli összes választó kerületeket érdeklőleg folyó évi november havának 20-ik napja tüzetett ki és választási elnökökül kiküldettek a következő megye biz. tagok: a Veszprém városi alválasztó kerületekbe: Fodor Gyula, Csolnoky László, Nagy Károly, a Pápa városi alválasztó kerületekbe: Galamb József, Saáry Lajos, Várpalotára Barcza Kálmán, Bátótra Lakat Mihály, Márkóra Devics József, Vörösberénybe Fischer Károly, Vámosra Dr. Ováry Farencz, Tótvázsonyba Dr. Csete Antal, Nagyvázsony ba Nagy Iván, Mencshelyre Virágh János, Városlődre Rőthy Mihály, Szentgálra Gaál Imre és Tóth József, Papkeszire Lakat János, Peremartonba Bezerédj Iván, Devecserbe Derdák Lőrincz, Somlyóvásárhelyre Auerhammer Ferencz, Tüskevárra Gulden György, Középiszkázra Martonfalvay Pál, Dobára Stetina Vincze, Noszlopra Beck János, Gyepesre Schmóhl Ignácz, Csöglére Sarlay Gyula, NagyPirithre Keller Pál, Padraghra Bóhn Gyula, Tóósokra Györffy Géza, Kislödre Bauer Jó-, zsef, Dabronybm Kemény Andor, Jákóra Tarxszy Dezső, Ádasztevelre Barthalos István, Takácsira Horváth Antal, Vaszarra Öiáh Géza, Ugodb» J4küi Géza, Cöóthra Sarl&y Ignácz,
