Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-11-10

in i n (i e n v « s á r n a p. Köüérdi-kü sürgős közlésekre UurtmKiiit rf núk'w iiIi szániok is a latnak ki. Béniientetlen levelek, csak ismort kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt k ö z le in é n y e k a kap s?.evk. hivatalába •« • (Ó-kollégium épület) küldendők. 3<! • • * : ——

;ß\ Pápa város hatóvSágáv.ak és 1 öbb pápai, s pápa Előfizetési díjak. " Egy évre 6 frt — Eél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula papirkereskedése, főtér) küldendők. xfc _ (M TÍÍ] éki es; v p s ti 1 e t ii e k m e £ v á 1 a s z t olt k Ö7J \ önje. Vármegyénk ünnepe decz. !-én. A jövő lió első napja megyei ünnep lesz. Maga a vármegyo törvényhatósági közgyűlése egyhangulug határozta ezt igy. Ez alkalommal lesz ugyanis a megyo által székháza díszterme számára megrendelt Széchényi István gróf és Deák Ferencz arczképeinek ünnepélyes leleplezése. Az ünnep jelentőségét nagyban emeli az, hogy nem valami privát kezdeményezésű és privát jellegű lesz az, hanem a mi igen ritkán szokott történni: — maga a Törvényhatóság tart e czélból egy rendki vüli díszközgyűlést! A diszközgyülés decz. 1-én déli 12 órakor fogja kezdetét venni, (hogy a Budapestről jövő vendégek is kellő időre érkezhessenek meg) a főispáni megnyitó beszéd után az alispán fogja az arczképek megrendelésének történetét bejelenteni ós a megye megbízásából pedig egy bíz. tag tart ünnepi beszédet, mely alatt a képek le fognak lepleztetni. — A díszközgyűlést banquetté és este ..megyei bál" kövei'i. Nem a czeremóniák iránti élőszeretetből teszszük ez ünnep megbeszélését lapunk mai vezérczikke tárgyául. Ez ünneplés nem egy embernek, de egy szép magasztos eszmének szól, mely megbecsülésre és kitüntetésre érdemes. Akkor, mikor Veszprém vármegye elhatározta, hogy részben annak megörökítéséül, hogy az orsz. képzőművészeti társaság Veszprémben rendezte a niűizlés és müpártolás érdekében oly fontos első vidéki képkiáilitását, — megrendeli a magyar nemzet két legnagyobb halhatatlanságának, Széchenyinek és Deáknak arczképét megyeháza számára: — akkor vármegyénk egy szép és magasztos eszmének hozott áldozatot. Megbecsülni a nemzetért ólt ós halt nag}

T férfi, tib; megbecsülni azok dicső emlékét, kiknek neve ragyogó betűkkel van bevésve a magyar Olio jelenleg mukodő tisztviselűi-kar megválasztása érdekében állást kell foglalnunk. Ezen kötelességeik érzetében mindenekelőtt azon irányelv vezérli alclircttakat, hogy miként eddig, ugy ezen tisztujitás alkalmával is, a választásnak alapj.it az állandóság és a fokozatos előléptetés képezze. Az igazság és méltányosság követeli ez elv érvényesülését tisztelt tagtárs úr! Mert azokat, kiket megyénk közigazgatási kormányzatával megbíztunk, s a kik e bizalomra magokat hat éves mükodé.síik alatt érdemeseknek is igazoltak, azokat ez uj tisztujitás alkalmából mellőznünk nem lehet és nem szabad. Sem pártpolitikai, sem személyes vagy egyéb érdekek vármegyénk bizottságának tagj-iira valamint a múltban, ugy bizonyara tno.-.fc sem fognak gyakorolni befolyást. E megtámadhatlan elvből kiindulva, e'sj sorban is nyugodt önérzettel sorakozunk Véghely De/.sö szeretett alispánunk j >vő alispini jelöltsége mellett. Véghely Dezső személyében a kóvigazgat ás becsületessége, szakérielme, önzetlen buzgalma és pártatlan jóakarata nyer kifejezést. Vármegyénk önmagát fogja megtisztelni, ha újból ót emeli közigazgatásunk élére. E meggyőződéstől áthatva alólirottak mindazon megyebizottsági tagtársainkat, kik e nézetben osztoznak, együttes működésre hívjuk fel, mely czélból van szerencsénk mély tisztelettel t. tagtárs urat felkérni, hogy a folyó évi dcez. hó 1 én délután 5 órakor Veszprémben a „Korona" vendéglő nagytermében tartandó értekezleten megjelenni szíveskedjék. Ezen értekezlet tárgyai lesznek: 1. Véghely Dezső alispán-jelöltségének végleges megállapítása és pártjának szervezése. 2. A- központi tisztviselői állásokra a kijelölések, megtétele. 3. A járási tisztviselőknek az illető járás bizottsági tagjainak indítványára leendő kijelölése. Minden ez ügyhöz tartozó teendők végzésével alólirottak Szabó Imre tagtársukat mint id. elnököt bízták meg, ki az esetleges felvilágosításokat szives készséggel' adja meg. Veszprém, ibStj. c'vi novemberhó 4-én. Hazafiúi üdvözlettel. Szabó Imre id. elnök. Dr. Bezerédj Viktor id. jegyző. Ányos László, Gróf Esterházy Ferencz, Fenyvessy Ferencz, Br. Fiáth Pál, Ih.is'. Lajos, Kemenes Ferenc?, dr. Kenessey Pongrác/., id. Purgly Sándor mint a krv/icrazcrat'ási hiznttcsáor vnlasytntf faniai A Véghely-pá t. dicső lapjain. Szép és utánzásra méltó példa ez. S Veszprém vármegye büszke lobot rá. 0 volt az első, melj az országgyűléshez felirt egy magyar történeti arezképcsarnok érdekében, mely képcsarnokra az országgyűlés évonkint 1000 frtot szavaz meg és Kirátyunk 0 Felsége bőkezűségéből állandó lakást nyert. A cult ura-történet irúja, ha hazánk kultúrai fejlődését megírni fogja, azt a tényt, hogy Veszprém megye volt első kezdeményezője a — később hiszszük és reméljük országos kultúrai jelentőségre emelkedett—magyar történelmi arczképcsarnoknak, nem fogja, mellőzhetni. S a deczember elseji díszközgyűlés ós leleplezési ünnep egy-egy darab kultur kép megyénk dicsőségére. Az ünnepen azt véljük, a ki csak teheti, meg íog jelenni. A legalkalmasabb időben van, mert az nap délutánjára van kitűzve a megyei restauratiora való szervezkedés. A ki csak ez utóbbira jön meg Veszprémbe és az elsőt elmulasztja, az lehet jó kortes, s személyes barát, de nem nagy érzéket fog mutatni az eszmék és hazafias önzetlen czélok iránt. Ha a jelek nem csalnak, december elseje fényes ünnepe lesz megyénknek és vele és általa a legnemesebb és leghazafiasabb ideának. Úgy legyen! = Felhívás vesaprém vármegye bizottsági tagjaihoz! Vármegyénk tisztujitásának küszöbén állunk. Mi tisztelettel alólirottak, kiket Önök kegyes bizalma a megyei és állami érdekek képviseletére a kö'ziga'ga'.ási bizottságba megválasztott, elengedhetlen kötelességünknek tartjuk, hogy' ezen közeli tisztújításra vonatkozólag a kezdeményező lépéseket megtegyük és ezáltal alkalmat adjunk vármegyénk közönségének közvéleménye nyilvánítására. Alólirottak, kiknek kötelességében áliott vármegyénk tisztikarának tevékenységét és megbízhatóságit folylon éber figyelemmel kisérni és ellenőrizni, egyhangúlag azon nézetünknek adunk kifejezést, hogy a Mai számunk egy felhívást közöl vármegyénk biz. tagjaihoz. E íelhivást megyénk közigazgatási bizottságának választott tagjai bocsájtották ki. Részünkről melegen üdvözöljük a kezdeményező lépést! Senki nem lehet illetékesebb, mint azon férfiak, kiket megyénk bizalma a megyei és állami érdekek ellenőrzésével bizott meg, — hogy a közeli tisztújítás alkalmából alkalmat adjanak a megyei közvélemény nyilvánítására. Joga van mindenkinek a megye biz. tagjai közül kezdeményezni ez irányban, de — kötelessége csak azoknak lehet, kiket maga a megye közönsége ruházott fel a legszebb tiszttel, megyei életének folytonos képviseletével. Kik lehetnek jobban informálva megyei tisztviselőink karaktere, megbízhatósága , becsületessége felett, mint épen azok, kiknek kötelessége a niegye megbízásából havonkinl ellenőrizni őket? A-megye titkos szavazással választotta meg őket e fontos hivatásra. Személyeik tehát mint a vármegye „bizalmi" férfiai tekintendők. S a bizalmi férfiak hivják fel most megyénk biz. tagjaikat az együttes sorakozásra. E bizalmi férfiak mondják ki nyíltan, hogy az állandóság és a fokozatos előléptetés lehet csak irányadó megyénkben a tisztujitásnál. E bizalmi férfiak jelentik ki, kiket sem a pártpolitika, sem a vallás, sem a személyes érdek nem vezet, hogy a jelenlegi tisztikar, melyet ők a megye bizalmából folyton éber figyelemmel kisérnek, — megérdemli a vármegye líjbóli bizalmát. Büszkeséggel j egyezzük fel, hogy megyénk e tisztelt szereplő férfiai velünk együtt Véghely Dezső alispánunk jelöltségét állítják fel közigazgatásunk élére. Benne — mint helyesen jegyzik meg — a közigazgatás becsületessége, szakértelme , t s pártatlansága nyer kifejezést. — És tegyük hozzá ott vannak mellette Kolossváry József, a higgadt, tevékeny, derék tisztviselő, és ott van megyei fiatalságunk egyik büszkesége, ifj. dr. Pvrgly Sándor tiszt, főjegyző, kinek élénk ügyes jegyzői tollát, szakértelmét mindannyian ismerjük; s Végh István az ő szorgalmával; — majd az árvaszák élén a kitűnő j ogász Takács Ádám, kinek birói véleményét, mint mindig a leghelyesebbet a közig. biz. mindig egyhangúlag teszi magáévá! És ott van, kit talán legelső helyen kell vala felemlítenünk a megyei becsület és lelkiismeret önzetlen régi bajnoka, Kenessey Károly tiszti ügyészünk! — A járásokban pedig bizonyára a járások tudták legjobban, kiket választottak meg járásuk közigazgatásának élére. Ha ilyen férfiak állanának máshol is a megyék élén, nem jutott volna eszébe soha senkinek sem az — állami administratio. Teljes biztossággal nézhet tehát megyei tisztkarunk a választás elé. Hátuk megett van Veszprém vár megye józan közönsége. Ez győzött a megyében eddig is, ez foggyözni ezentúl is. Ennek a megyei minden izében magyar becsületes pártnak kívánjuk a megérdemlett diadalt! Előkészítő osztály. ni. A törvény alsóbbrendű, de azért elég magas közegei már egy kissé egyenesebben s nagyobb mértékben folynak be a népoktatás hiányosságára. Itt különösen a tanfelügyelői intézményre gondolok. A legnagyobb tisztelet illeti meg az intézményt éppen úgy, mint azok képviselőit! Egy nagy megyének népiskolai tanügye van kezükbe letéve. Nagy felelőséggel járó hivatás! Minő általános műveltség első sorban, s a népiskolai ügy legkisebb részletére kiterjedő tudomány másodsorban, mily tapintat, egyúttal erély is, emberiesen érző sziv egyrészt, részrehajlatlan igazságosság másrészt, — kívántatnak meg e magas állás tulajdonosaitól! ők állanak a megj

r

ei népiskolai tanügy élén, vezetniök kell tehát e tanügyet. Vezessék, de ne a megye székhelyéről, hanem az iskola kathedrájáról. Ne tűrjék, — mert hisz nem szabad türniök, — hogy tanulatlan mesteremberek haT Á R_C Z A. GRAY EDUARD. (Tennyson Alfréd.; S/.ép Moreland Emma járkált velem Amoda tu!, a domb alatt: „S elveszted szived, Gray Edward?" — szólt, „S kezed talán már nem szabad?" Szép Moreland Emma ekként szólt, s én Sírva fordultam tőle el: „Szép Moreland Emma, Gray Edward szive Újból szeretni képtelen. „Adair Ellen szeretett engem, — Hiába volt szó s tilalom, — Ma egy óráig ültem s sírtam Sírjánál a domboldalon. „Szemérmes volt, s hidegnek hittem, Szivem haraggal telve volt Úgy mentem túl a tengerekre, Mig Ellen értem haldokolt. „Kegyetlen szókat szóltam akkor, Ma érzem, mily kegyetlenek: ,Botor s csapodár vagy te, mondám, Hogy ekként kinzod szivemet!' „Sírján aressom 3 fűbe rejtve Rebegtem; ,boesáss meg nekem ! Nagy büntetése kételyimnek, Szólj hozzám, Ellen, édesem!' „S vevém á kést, s a mohos köre JTölvéstem búmnak szavait: ,Adair Ellennek hült teteme S Gray Edward szive nyugszik itt!' „Jöhet, mehet, .szállhat körültem, A szerelem, mint kis madár,. Mig Adair Ellen vissza nem jön, É\ nem tudok szeretni már. „Soká zokogtam fent a sírnál, S zokogva jöttem onnan el, Adair Ellennek hült teteme, S Gray Edward szive ott pihen." £titta* & sa. Uti napló. Irta GIZELLA. II. Krajna. — Veldes. (Folytatás.) — Egyik este voltak itt tiroliak, kik emelvényen foglaltak helyet, a férfi eziterázott, a nők pedig igen szépen énekeltek, jodleroztak, juhhéztak. A terem megtelt vendégekkel, kik szivesen kallgaták e concertet. Más alkalommal „Bauchredner" produkálta magát, kinek legjobban sikerült, midőn a közeledő s távozó katonákat utánzá — egy-kettő — dob és trombitával. Még sikerült a fűrészelés is neki, — miért bő tapshtz jutott. — Ilyen estéken a fürdő vendégek ide gyülekeznek, a consul család, német gróf — stb. sokféle itt az elem, olaszok nem ép szerény viselettel, horvát, angol, poroszok, németek, ez évben magyar alig volt kívülünk. — Többen tanultak úszni, s ha az idő zord, ott a keleti terem, zongora kísérettel magyar dalt is had halljanak az idegenek. — Igen sok csipkét árulnak itt többszörönkint, melyek majd féláron kaphatók, mint a kereskedésekben. Legnagyobb kirándulásunk volt még Veldesből a „Savicza Fali" (Sáya eredete), kora reggel kocsikon indultunk, gyönyörű uton, oly mély a völgy, hogy nap talán soha nem éri. Monda is kocsisunk, bár mi hőség van, itt hideg szokott lenni, — mi zord lehet a tél, gondoltam, ós szorosabban össze vontuk plaidjeinket, az éles levegő megremegtetett. Szép, hatalmas hegyláncz vonul, ä kristály tiszta „Wocheiner Sávé" kiaór ututikon, mely felett többször hidon megyünk, nagy deszka és fürész telepek, szén égetések vannak, és érdekes amint drót fonál vezet a legmagasabb hegyről a telephez, melyen telt zsákokat bocsátanak le. Szép bükk erdők, szikla hegyek, néhol hóval fedve tűnnek elő, kis falvak, apró elszórt házaikkal, az uton nagy fa keresztek. Elvégre a „Wocheiner seenél" vagyunk, — csak tavaly épült csinos emeletes „turista háznál" mi is megszállunk, hol hajók után tudakozódunk. — Itt egy bécsi gyárossal és leányával ismerkedünk, kik Tamdensen (Doppelsitz-velociped) jöttek Bécsből, s utaznak hetekig. E jármű igen gyorsan megy, az apa elől ül, hol egy kerék van, leánya mögötte két kerék között, csak ugy repültek, bennünket ide jövet jól megelőzve, pedig nekünk jó lovaink voltak. A Wocheiner see — előttünk csillog kellemes zöld színében, oly szép az áttekintés, de egyúttal oly szomorú, szinte melancholia vesz erőt rajtunk. Kopár szikla hegyek övezik, egy hosszu fa hid vezet magányos templomhoz, — külöuben semmi élet, embert sem látunk. Öreg fogatlan evezősünk, csak lassan halad, leánya a másik csónakon erős kézzel fog hozzá, de oly nehezek e csónakok, szivesen veszi a segítséget, — a nap oly kegyetlenül perzsel, a viz refflexe is erős, — a bécsiek is türelmetlenkednek. Balparton „Heiliger Geist" nevü kápolna áll, oly magányosan, szép freskó disziti kül falát. — Egy órai vizi úttal, partot érünk, itt igen szép a vegetaczió, annyi ékes virág, — előbb sik uton haladunk, aztán erdő és erdő. Újra kopár szikla hegyek hó foltokkal, szén égetők, fürész telejek szinte légi uton dróton szállítva a fa törzs őket a völgy s hegy között. A hőség mindig türhetlenebb, egy egy eper szem husit, — mosit meredek az erdei ut, hol az össze rothadt fa levelekbe süpped lábunk, vagy csúszunk vissza felé, máshol fagyökerekbe botlunk, nyiríos talajon kapaszkodunk sziklába ütődve, fogódzva, és már halljuk a viz zúgását, elvégre czélt érünk! — Meg vagyunk jutalmazva fárasztó utunkért, mert a „Savicza fali" ritka érdekes vadon kép. Vagy 60 mtr. magas, meredek szikla lyukból hatalmas zúgással esik a Sáva a mély katlan öböl vizébe, siketitő morajjal, fehéren habzik, — a tört cseppek magasra vissza verődnek, s mint finom köd pára hüsitik égő arezunkat. Soká sem is lehet egész közelben időznünk, miután hűvös áramlat csap felénk, — vissza feljebb térünk, hová korláttal ellátott ut vezet, innen gyönyörködünk e vadul tomboló elembe, — mely sziklás erdei utján futva, — a Wocheini tavon keresztül, — melynek színével nem egyeledik, mily messze vidéket jár be? ! — János föherczeg is 1807 ben gyönyörködött a természetnek e csodái helyén, mit sziklába ékelt márvány táblára örökítettek. — Csak zúg, csak tombol tovább a véghetetlenségig, meg nem unjuk halgatni, nem telünk be eléggé nézésével, s merengve gondoljuk, — váljon mióta vehette útját a sziklából e hatalmas vízesés, — itt is csodáljuk s természetet, melynek alkotója az emberi keheiben annyi szép s nemes iránti érzést ültetett! TJjra ladikjainkon vagyunk, szegény öregünk ugyancsak fáradoz míg előbbre halad, — közeledvén kiindulási helyünkhöz előbb szállunk ki, a part mentén szép ut visz a menházig, hova tikkadtan térünk be. — Nem is gondoltuk, hogy e magányos helyen igen jó ellátásban részesüljünk, pompás pistrángot, egyéb ételeket — kellemes steier bort kaptunk, — üdölten kipihenve, megnéztük a menházat, számtalan szobáival az emeleten, még padlásán is, mindenhol egyforma nyers fenyő bútorzattal csinosan berendezve. A levegő is oly kitűnő, ki magányt keres, itt igazán megtalálja! •— Parton hálók vannak kiterítve, miután pistrángon kivül sok hal is van a tóban. — A

; bosszú fa aidejn át az 1563-ban épített templomhoz megyünk, mely ódon színével, nyers szürke kő falával, nagy tornyával, vissza tükröződik a vizben, és festői helyet foglal. — Earagott fa oltárát 1668-ban készítek, ós a szószék is régi góht stylü — ó régi orosz freskók, melyek különösek, és nem ép művésziek, oldal oltárok egyikénél a kép „Szt. János feje tálon" szinte feltűnő kép, és e templom is „Szt. Johannes" nevet viseli, tágas előcsarnokával e magányos hely szépségének előnyére van. Még Eremdenbuchot is elénk adják, aztán pedig még egy pillantás a tájra, és kocsiaink tova robogtak. — Utunkban gyermekek lopva apró virág csokrokat' dobtak, ölünkbe, szerényen elrejtőzve kocsi mögé, pár krajezár reményében, mit el is nyertek. Igy kihasználva mit az idő engedett, megnyugszunk az ég keservében, mely napokig hideg esővöl kedveskedett,' aztán pedig utoljára ki a tóra, el a szigetre búcsúzni jöttünk, hisz az ember csak vándor élet utján is, — ott is válni kell, itt is válni kell, — minden örök egyformaságban nem lehet! Elbúcsúztunk Louisenbachi ismerőinktől, el a Valtring családtól, kik kedves müveit emberek, figyelmesek vendégeik iránt, igén jó franczia konyhát tartanak, de kívánatra a ,',turós csusza" is sikerülten kerül az - asztalra. Angolul, görögül, olaszul, de magyarul is — beszélnek különféle nemzetségü .vendégeikkel, és nagyon kedvesen viselték magukat. — Nehezen váltunk meg Veldestől, hálás sziwel gondoltunk azon müveit lelkű hölgyre, ki oly melegen, ajánlá nekünk "miszerint ide^ jöjjünk, mert valóban igaza van „ki-költői szépség iránt fogékonysággal hír, az menjen Veldesre." — Fényképekét szereztünk be, ba dacsonyi * ismerőinknek „Veldesi album lapot" • küldeni?, — az utolsó Somlyóival búcsú poha- . rat üriténk. A borús napok után a reggeli nap fényj j mint kedvesen látott vendég toeragyogva a ta» 45