Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-11-10

in i n (i e n v « s á r n a p. Köüérdi-kü sürgős közlésekre UurtmKiiit rf núk'w iiIi szániok is a latnak ki. Béniientetlen levelek, csak ismort kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt k ö z le in é n y e k a kap s?.evk. hivatalába •« • (Ó-kollégium épület) küldendők. 3<! • • * : —— ;ß\ Pápa város hatóvSágáv.ak és 1 öbb pápai, s pápa Előfizetési díjak. " Egy évre 6 frt — Eél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula papirkereskedése, főtér) küldendők. xfc _ (M TÍÍ] éki es; v p s ti 1 e t ii e k m e £ v á 1 a s z t olt k Ö7J \ önje. Vármegyénk ünnepe decz. !-én. A jövő lió első napja megyei ün­nep lesz. Maga a vármegyo törvény­hatósági közgyűlése egyhangulug ha­tározta ezt igy. Ez alkalommal lesz ugyanis a megyo által székháza díszterme számára megrendelt Szé­chényi István gróf és Deák Ferencz arczképeinek ünnepélyes leleplezése. Az ünnep jelentőségét nagyban emeli az, hogy nem valami privát kezdeményezésű és privát jellegű lesz az, hanem a mi igen ritkán szokott történni: — maga a Tör­vényhatóság tart e czélból egy rend­ki vüli díszközgyűlést! A diszközgyülés decz. 1-én déli 12 órakor fogja kez­detét venni, (hogy a Budapestről jövő vendégek is kellő időre érkez­hessenek meg) a főispáni megnyitó beszéd után az alispán fogja az arcz­képek megrendelésének történetét bejelenteni ós a megye megbízásá­ból pedig egy bíz. tag tart ünnepi beszédet, mely alatt a képek le fog­nak lepleztetni. — A díszközgyűlést banquetté és este ..megyei bál" kövei'i. Nem a czeremóniák iránti élő­szeretetből teszszük ez ünnep meg­beszélését lapunk mai vezérczikke tárgyául. Ez ünneplés nem egy em­bernek, de egy szép magasztos esz­mének szól, mely megbecsülésre és kitüntetésre érdemes. Akkor, mikor Veszprém várme­gye elhatározta, hogy részben annak megörökítéséül, hogy az orsz. képző­művészeti társaság Veszprémben ren­dezte a niűizlés és müpártolás érde­kében oly fontos első vidéki képkiái­litását, — megrendeli a magyar nemzet két legnagyobb halhatatlan­ságának, Széchenyinek és Deáknak arczképét megyeháza számára: — akkor vármegyénk egy szép és ma­gasztos eszmének hozott áldozatot. Megbecsülni a nemzetért ólt ós halt nag} T férfi, tib; megbecsülni azok dicső emlékét, kiknek neve ragyogó be­tűkkel van bevésve a magyar Olio jelenleg mukodő tisztviselűi-kar megválasz­tása érdekében állást kell foglalnunk. Ezen kötelességeik érzetében minde­nekelőtt azon irányelv vezérli alclircttakat, hogy miként eddig, ugy ezen tisztujitás alkalmával is, a választásnak alapj.it az állandóság és a fokozatos előléptetés ké­pezze. Az igazság és méltányosság követeli ez elv érvényesülését tisztelt tagtárs úr! Mert azokat, kiket megyénk közigazgatási kormányzatával megbíztunk, s a kik e bi­zalomra magokat hat éves mükodé.síik alatt érdemeseknek is igazoltak, azokat ez uj tisztujitás alkalmából mellőznünk nem lehet és nem szabad. Sem pártpolitikai, sem személyes vagy egyéb érdekek vármegyénk bizottságának tagj-iira valamint a múltban, ugy bizonyara tno.-.fc sem fognak gyakorolni befolyást. E megtámadhatlan elvből kiindulva, e'sj sorban is nyugodt önérzettel sorako­zunk Véghely De/.sö szeretett alispánunk j >vő alispini jelöltsége mellett. Véghely Dezső személyében a kóvigazgat ás becsüle­tessége, szakérielme, önzetlen buzgalma és pártatlan jóakarata nyer kifejezést. Várme­gyénk önmagát fogja megtisztelni, ha újból ót emeli közigazgatásunk élére. E meggyőződéstől áthatva alólirottak mindazon megyebizottsági tagtársainkat, kik e nézetben osztoznak, együttes működésre hívjuk fel, mely czélból van szerencsénk mély tisztelettel t. tagtárs urat felkérni, hogy a folyó évi dcez. hó 1 én délután 5 órakor Veszprémben a „Korona" ven­déglő nagytermében tartandó értekezleten megjelenni szíveskedjék. Ezen értekezlet tárgyai lesznek: 1. Véghely Dezső alispán-jelöltségé­nek végleges megállapítása és pártjának szervezése. 2. A- központi tisztviselői állásokra a kijelölések, megtétele. 3. A járási tisztviselőknek az illető járás bizottsági tagjainak indítványára le­endő kijelölése. Minden ez ügyhöz tartozó teendők végzésével alólirottak Szabó Imre tagtár­sukat mint id. elnököt bízták meg, ki az esetleges felvilágosításokat szives készség­gel' adja meg. Veszprém, ibStj. c'vi novemberhó 4-én. Hazafiúi üdvözlettel. Szabó Imre id. elnök. Dr. Bezerédj Viktor id. jegyző. Ányos László, Gróf Es­terházy Ferencz, Fenyvessy Ferencz, Br. Fiáth Pál, Ih.is'. Lajos, Kemenes Ferenc?, dr. Kenessey Pongrác/., id. Purgly Sándor mint a krv/icrazcrat'ási hiznttcsáor vnlasytntf faniai A Véghely-pá t. dicső lapjain. Szép és utánzásra méltó példa ez. S Veszprém várme­gye büszke lobot rá. 0 volt az első, melj az országgyűléshez felirt egy magyar történeti arezképcsarnok ér­dekében, mely képcsarnokra az or­szággyűlés évonkint 1000 frtot sza­vaz meg és Kirátyunk 0 Felsége bő­kezűségéből állandó lakást nyert. A cult ura-történet irúja, ha hazánk kultúrai fejlődését megírni fogja, azt a tényt, hogy Veszprém megye volt első kezdeményezője a — később hiszszük és reméljük országos kul­túrai jelentőségre emelkedett—ma­gyar történelmi arczképcsarnoknak, nem fogja, mellőzhetni. S a deczember elseji díszköz­gyűlés ós leleplezési ünnep egy-egy darab kultur kép megyénk dicsősé­gére. Az ünnepen azt véljük, a ki csak teheti, meg íog jelenni. A leg­alkalmasabb időben van, mert az nap délutánjára van kitűzve a me­gyei restauratiora való szervezkedés. A ki csak ez utóbbira jön meg Veszprémbe és az elsőt elmulasztja, az lehet jó kortes, s személyes ba­rát, de nem nagy érzéket fog mu­tatni az eszmék és hazafias önzet­len czélok iránt. Ha a jelek nem csalnak, decem­ber elseje fényes ünnepe lesz me­gyénknek és vele és általa a legne­mesebb és leghazafiasabb ideának. Úgy legyen! = Felhívás vesaprém vármegye bizottsági tagjaihoz! Vármegyénk tisztujitásának küszöbén állunk. Mi tisztelettel alólirottak, kiket Önök kegyes bizalma a megyei és állami érdekek képviseletére a kö'ziga'ga'.ási bi­zottságba megválasztott, elengedhetlen kö­telességünknek tartjuk, hogy' ezen közeli tisztújításra vonatkozólag a kezdeményező lépéseket megtegyük és ezáltal alkalmat ad­junk vármegyénk közönségének közvéle­ménye nyilvánítására. Alólirottak, kiknek kötelességében ál­iott vármegyénk tisztikarának tevékenysé­gét és megbízhatóságit folylon éber figye­lemmel kisérni és ellenőrizni, egyhangúlag azon nézetünknek adunk kifejezést, hogy a Mai számunk egy felhívást kö­zöl vármegyénk biz. tagjaihoz. E íelhivást megyénk közigazgatási bi­zottságának választott tagjai bocsáj­tották ki. Részünkről melegen üdvözöljük a kezdeményező lépést! Senki nem lehet illetékesebb, mint azon férfiak, kiket megyénk bizalma a megyei és állami érdekek ellenőrzésével bizott meg, — hogy a közeli tisztújítás al­kalmából alkalmat adjanak a megyei közvélemény nyilvánítására. Joga van mindenkinek a megye biz. tag­jai közül kezdeményezni ez irányban, de — kötelessége csak azoknak lehet, kiket maga a megye közönsége ru­házott fel a legszebb tiszttel, me­gyei életének folytonos képvisele­tével. Kik lehetnek jobban informálva megyei tisztviselőink karaktere, meg­bízhatósága , becsületessége felett, mint épen azok, kiknek kötelessége a niegye megbízásából havonkinl el­lenőrizni őket? A-megye titkos sza­vazással választotta meg őket e fon­tos hivatásra. Személyeik tehát mint a vármegye „bizalmi" férfiai tekin­tendők. S a bizalmi férfiak hivják fel most megyénk biz. tagjaikat az együttes sorakozásra. E bizalmi fér­fiak mondják ki nyíltan, hogy az állandóság és a fokozatos előléptetés le­het csak irányadó megyénkben a tisztujitásnál. E bizalmi férfiak jelen­tik ki, kiket sem a pártpolitika, sem a vallás, sem a személyes érdek nem vezet, hogy a jelenlegi tisztikar, me­lyet ők a megye bizalmából folyton éber figyelemmel kisérnek, — meg­érdemli a vármegye líjbóli bizalmát. Büszkeséggel j egyezzük fel, hogy megyénk e tisztelt szereplő férfiai velünk együtt Véghely Dezső alispá­nunk jelöltségét állítják fel közigaz­gatásunk élére. Benne — mint he­lyesen jegyzik meg — a közigazga­tás becsületessége, szakértelme , t s pártatlansága nyer kifejezést. — És tegyük hozzá ott vannak mellette Kolossváry József, a higgadt, tevé­keny, derék tisztviselő, és ott van megyei fiatalságunk egyik büszke­sége, ifj. dr. Pvrgly Sándor tiszt, főjegyző, kinek élénk ügyes jegyzői tollát, szakértelmét mindannyian is­merjük; s Végh István az ő szor­galmával; — majd az árvaszák élén a kitűnő j ogász Takács Ádám, kinek birói véleményét, mint mindig a leg­helyesebbet a közig. biz. mindig egy­hangúlag teszi magáévá! És ott van, kit talán legelső helyen kell vala felemlítenünk a megyei becsület és lelkiismeret önzetlen régi bajnoka, Kenessey Károly tiszti ügyészünk! — A járásokban pedig bizonyára a já­rások tudták legjobban, kiket vá­lasztottak meg járásuk közigazga­tásának élére. Ha ilyen férfiak állanának más­hol is a megyék élén, nem jutott volna eszébe soha senkinek sem az — állami administratio. Teljes biztossággal nézhet tehát megyei tisztkarunk a választás elé. Hátuk megett van Veszprém vár megye józan közönsége. Ez győzött a megyében eddig is, ez foggyözni ezentúl is. Ennek a megyei minden izében magyar becsületes pártnak kívánjuk a megérdemlett diadalt! Előkészítő osztály. ni. A törvény alsóbbrendű, de azért elég magas közegei már egy kissé egyenesebben s nagyobb mértékben folynak be a népoktatás hiányossá­gára. Itt különösen a tanfelügyelői intézményre gondolok. A legnagyobb tisztelet illeti meg az intézményt éppen úgy, mint azok képviselőit! Egy nagy megyének népiskolai tan­ügye van kezükbe letéve. Nagy fele­lőséggel járó hivatás! Minő általá­nos műveltség első sorban, s a nép­iskolai ügy legkisebb részletére ki­terjedő tudomány másodsorban, mily tapintat, egyúttal erély is, emberie­sen érző sziv egyrészt, részrehajlat­lan igazságosság másrészt, — kí­vántatnak meg e magas állás tulaj­donosaitól! ők állanak a megj r ei népiskolai tanügy élén, vezetniök kell tehát e tanügyet. Vezessék, de ne a megye székhelyéről, hanem az iskola kathedrájáról. Ne tűrjék, — mert hisz nem szabad türniök, — hogy tanulatlan mesteremberek ha­T Á R_C Z A. GRAY EDUARD. (Tennyson Alfréd.; S/.ép Moreland Emma járkált velem Amoda tu!, a domb alatt: „S elveszted szived, Gray Edward?" — szólt, „S kezed talán már nem szabad?" Szép Moreland Emma ekként szólt, s én Sírva fordultam tőle el: „Szép Moreland Emma, Gray Edward szive Újból szeretni képtelen. „Adair Ellen szeretett engem, — Hiába volt szó s tilalom, — Ma egy óráig ültem s sírtam Sírjánál a domboldalon. „Szemérmes volt, s hidegnek hittem, Szivem haraggal telve volt Úgy mentem túl a tengerekre, Mig Ellen értem haldokolt. „Kegyetlen szókat szóltam akkor, Ma érzem, mily kegyetlenek: ,Botor s csapodár vagy te, mondám, Hogy ekként kinzod szivemet!' „Sírján aressom 3 fűbe rejtve Rebegtem; ,boesáss meg nekem ! Nagy büntetése kételyimnek, Szólj hozzám, Ellen, édesem!' „S vevém á kést, s a mohos köre JTölvéstem búmnak szavait: ,Adair Ellennek hült teteme S Gray Edward szive nyugszik itt!' „Jöhet, mehet, .szállhat körültem, A szerelem, mint kis madár,. Mig Adair Ellen vissza nem jön, É\ nem tudok szeretni már. „Soká zokogtam fent a sírnál, S zokogva jöttem onnan el, Adair Ellennek hült teteme, S Gray Edward szive ott pihen." £titta* & sa. Uti napló. Irta GIZELLA. II. Krajna. — Veldes. (Folytatás.) — Egyik este voltak itt tiroliak, kik emelvényen foglaltak helyet, a férfi eziterázott, a nők pedig igen szépen énekeltek, jodleroz­tak, juhhéztak. A terem megtelt vendégekkel, kik szivesen kallgaták e concertet. Más alka­lommal „Bauchredner" produkálta magát, kinek legjobban sikerült, midőn a közeledő s távozó katonákat utánzá — egy-kettő — dob és trombitával. Még sikerült a fűrészelés is neki, — miért bő tapshtz jutott. — Ilyen estéken a fürdő vendégek ide gyülekeznek, a consul család, német gróf — stb. sokféle itt az elem, olaszok nem ép szerény viselettel, horvát, angol, poroszok, németek, ez évben magyar alig volt kívülünk. — Többen tanul­tak úszni, s ha az idő zord, ott a keleti te­rem, zongora kísérettel magyar dalt is had halljanak az idegenek. — Igen sok csipkét árulnak itt többszörönkint, melyek majd fél­áron kaphatók, mint a kereskedésekben. Legnagyobb kirándulásunk volt még Vel­desből a „Savicza Fali" (Sáya eredete), kora reggel kocsikon indultunk, gyönyörű uton, oly mély a völgy, hogy nap talán soha nem éri. Monda is kocsisunk, bár mi hőség van, itt hideg szokott lenni, — mi zord lehet a tél, gondoltam, ós szorosabban össze vontuk plaid­jeinket, az éles levegő megremegtetett. Szép, hatalmas hegyláncz vonul, ä kristály tiszta „Wocheiner Sávé" kiaór ututikon, mely felett többször hidon megyünk, nagy deszka és fü­rész telepek, szén égetések vannak, és érdekes amint drót fonál vezet a legmagasabb hegyről a telephez, melyen telt zsákokat bocsátanak le. Szép bükk erdők, szikla hegyek, néhol hóval fedve tűnnek elő, kis falvak, apró elszórt há­zaikkal, az uton nagy fa keresztek. Elvégre a „Wocheiner seenél" vagyunk, — csak tavaly épült csinos emeletes „turista háznál" mi is megszállunk, hol hajók után tudakozódunk. — Itt egy bécsi gyárossal és leányával ismerke­dünk, kik Tamdensen (Doppelsitz-velociped) jöttek Bécsből, s utaznak hetekig. E jármű igen gyorsan megy, az apa elől ül, hol egy kerék van, leánya mögötte két kerék között, csak ugy repültek, bennünket ide jövet jól megelőzve, pedig nekünk jó lovaink voltak. A Wocheiner see — előttünk csillog kellemes zöld színében, oly szép az áttekintés, de egy­úttal oly szomorú, szinte melancholia vesz erőt rajtunk. Kopár szikla hegyek övezik, egy hosszu fa hid vezet magányos templomhoz, — külöuben semmi élet, embert sem látunk. Öreg fogatlan evezősünk, csak lassan halad, leánya a másik csónakon erős kézzel fog hozzá, de oly nehezek e csónakok, szivesen veszi a segítsé­get, — a nap oly kegyetlenül perzsel, a viz refflexe is erős, — a bécsiek is türelmetlen­kednek. Balparton „Heiliger Geist" nevü ká­polna áll, oly magányosan, szép freskó disziti kül falát. — Egy órai vizi úttal, partot érünk, itt igen szép a vegetaczió, annyi ékes virág, — előbb sik uton haladunk, aztán erdő és erdő. Újra kopár szikla hegyek hó foltokkal, szén égetők, fürész telejek szinte légi uton dróton szállítva a fa törzs őket a völgy s hegy között. A hőség mindig türhetlenebb, egy egy eper szem husit, — mosit meredek az erdei ut, hol az össze rothadt fa levelekbe süpped lábunk, vagy csúszunk vissza felé, máshol fa­gyökerekbe botlunk, nyiríos talajon kapaszko­dunk sziklába ütődve, fogódzva, és már hall­juk a viz zúgását, elvégre czélt érünk! — Meg vagyunk jutalmazva fárasztó utunkért, mert a „Savicza fali" ritka érdekes vadon kép. Vagy 60 mtr. magas, meredek szikla lyukból hatalmas zúgással esik a Sáva a mély katlan öböl vizébe, siketitő morajjal, fehéren habzik, — a tört cseppek magasra vissza ve­rődnek, s mint finom köd pára hüsitik égő arezunkat. Soká sem is lehet egész közelben időznünk, miután hűvös áramlat csap felénk, — vissza feljebb térünk, hová korláttal ellá­tott ut vezet, innen gyönyörködünk e vadul tomboló elembe, — mely sziklás erdei utján futva, — a Wocheini tavon keresztül, — melynek színével nem egyeledik, mily messze vidéket jár be? ! — János föherczeg is 1807 ben gyönyörködött a természetnek e csodái helyén, mit sziklába ékelt márvány táblára örökítettek. — Csak zúg, csak tombol tovább a véghetetlenségig, meg nem unjuk halgatni, nem telünk be eléggé nézésével, s merengve gondoljuk, — váljon mióta vehette útját a sziklából e hatalmas vízesés, — itt is csodál­juk s természetet, melynek alkotója az emberi keheiben annyi szép s nemes iránti érzést ül­tetett! TJjra ladikjainkon vagyunk, szegény öre­günk ugyancsak fáradoz míg előbbre halad, — közeledvén kiindulási helyünkhöz előbb szállunk ki, a part mentén szép ut visz a men­házig, hova tikkadtan térünk be. — Nem is gondoltuk, hogy e magányos helyen igen jó ellátásban részesüljünk, pompás pistrángot, egyéb ételeket — kellemes steier bort kap­tunk, — üdölten kipihenve, megnéztük a men­házat, számtalan szobáival az emeleten, még padlásán is, mindenhol egyforma nyers fenyő bútorzattal csinosan berendezve. A levegő is oly kitűnő, ki magányt keres, itt igazán meg­találja! •— Parton hálók vannak kiterítve, mi­után pistrángon kivül sok hal is van a tóban. — A ; bosszú fa aidejn át az 1563-ban épített templomhoz megyünk, mely ódon színével, nyers szürke kő falával, nagy tornyával, vissza tükröződik a vizben, és festői helyet foglal. — Earagott fa oltárát 1668-ban készítek, ós a szószék is régi góht stylü — ó régi orosz freskók, melyek különösek, és nem ép művé­sziek, oldal oltárok egyikénél a kép „Szt. Já­nos feje tálon" szinte feltűnő kép, és e tem­plom is „Szt. Johannes" nevet viseli, tágas előcsarnokával e magányos hely szépségének előnyére van. Még Eremdenbuchot is elénk ad­ják, aztán pedig még egy pillantás a tájra, és kocsiaink tova robogtak. — Utunkban gyer­mekek lopva apró virág csokrokat' dobtak, ölünkbe, szerényen elrejtőzve kocsi mögé, pár krajezár reményében, mit el is nyertek. Igy kihasználva mit az idő engedett, megnyugszunk az ég keservében, mely napo­kig hideg esővöl kedveskedett,' aztán pedig utoljára ki a tóra, el a szigetre búcsúzni jöt­tünk, hisz az ember csak vándor élet utján is, — ott is válni kell, itt is válni kell, — minden örök egyformaságban nem lehet! Elbúcsúztunk Louisenbachi ismerőinktől, el a Valtring családtól, kik kedves müveit emberek, figyelmesek vendégeik iránt, igén jó franczia konyhát tartanak, de kívánatra a ,',tu­rós csusza" is sikerülten kerül az - asztalra. Angolul, görögül, olaszul, de magyarul is — beszélnek különféle nemzetségü .vendégeikkel, és nagyon kedvesen viselték magukat. — Nehezen váltunk meg Veldestől, há­lás sziwel gondoltunk azon müveit lelkű hölgyre, ki oly melegen, ajánlá nekünk "miszerint ide^ jöjjünk, mert valóban igaza van „ki-költői szépség iránt fogékonysággal hír, az menjen Veldesre." — Fényképekét szereztünk be, ba dacsonyi * ismerőinknek „Veldesi album lapot" • küldeni?, — az utolsó Somlyóival búcsú poha- . rat üriténk. A borús napok után a reggeli nap fényj j mint kedvesen látott vendég toeragyogva a ta» 45

Next

/
Thumbnails
Contents