Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889
1889-11-03
délyi trón újból elfoglalására. Midőn Mármarosba értek, már ott állott Somlyai Báthori István egy fényes küldöttség elén a királyné fogadására, s itt tisztelgett a két oláh vajda és Szolimán szultán követe is. Erdély főurai Dézsen várakoztak összegyülekezve, s nevükben a királyné leghívebb embere Petrovics üdvözölte a visszatérő királynét, kit most Kolozsvárra vitte kipihenni az épen egy hónapba került utazás fáradalmait. És igy 5 évi távollét után Izabella a megsiratott Erdélybe visszatért. — Hosszu idő óta ez volt talán az eg3 r etlen öröme. Ki hitte volna ekkor, hogy ez is csak rövid ideig fog tartani, s 3 év múlva ismét elhagyja Izabella Erdélyt, azonban ekkor egy oly hazába költözik, honnan nincs többé visszatérés. Erről fogunk még szólani. IV. A rcvpart fele. A királyné elérte óhaját, visszajutott az Erdély trónjára. Megszűntek panaszai, s ugy látszik most végre sorsával megelégedett, kár hogy ugyanezt nem mondhatjuk az erdélyiekről. Az erdélyi urak körül mindazok, kik valami érdemet tulajdouitottak maguknak a királyné visszahozásában, őt ezért adósuknak tekintették, s jutalomra, adományokra, kitüntetésekre vártak. Ezek most mind osztozni akartak az udvar fényében, dicsőségében, ha:almában, s hogy legyen költségük a mulatságokban részt vehetésre, javadalmak adományozására vártak. De a királynő nem érti meg őket, s nem is akarja megérteni, hideg, közönyös irályukban ; de hát a ki annyit csalódott az életben, csoda e ha bizalmatlan s tartózkodó az emberek iránt. Longyelekkel, kik vele jöttek, veszi magát körül. Ez sértotte az erdélyieket, keserű volt a tapasztalás, hogy ők mégis jobban szerették a királynét mint az őket. Már már nem buják elrejteni zugolódásukat, legrégibb bivei egyike Bebek Ferencz, mondják a királyné kezét is megkérto, elutasittatott. Szolgálataiért tehát Gyalut és a kolosmonostori apátság jószágait kéri magának, mind hiába; „majd én is onnan szerzek pecsétes levelet reájuk honnan a királyné kapott", — fakadt ki ekkor a boszus főiir, — s ez alatt a törököt értetta. miut kinek segélyével jutost vissza Izabella. György barát helyett tehát uiobt ily elégedetlenek körében él Izabella, ki mindezeket első alkalommal tőle távol tartotta. Minél inkább tudomására jut Erdélynek zúgolódása, minek különben az 1657 febr. 6-ikí országgyűlés is kile,ezést adott, annál inkább ragaszkodott a kirélyné lengyel környezetéhez kik kozul Nizovazky birta legiukább a királyné kegj'ót. Pedig erdélyi hivei közt is elegen voltak, kik minden körülmények közt híveik maradtak Izabellához. Igy kivált Petrovics, kinek még utolsó gondolata is a királynénak volt szentelve, s minden vagyonát a királyné fiára hagyta. Izabella azonban mindezzel keveset törődve intézte Erdély ügyeit, mint azt neki az 155(5 évi kolozsvári gyűlés megszabta, hol Izabella fia nagykorúságáig 5 évre a kormánynyal megbízatott, határozván^ hogy minden fejedelmi okirat kettőjük aláírásával, de csak Izabella pecsétje alatt adassék ki. Ezalatt azonban veszedelmes összeesküvés készült a királyé ellen. A kérelmeivel elutasított Bebek Ferencz szövetkezve Kendy Ferenczczel, a tőlük elidegenült királyné vesztére törnek, s elküldték Bebek szolgáját Kocsis Marczit méregért Konstantiuápotyba. Ez megbízatásában hiven eljárt, de haza jővén, urát elárulja, s a magával hozott mérget a királynénak átszolgáltatja. A királyné látva, hogy. ezek körében élete sincs többé biztonságban, az összeesküvők megöletésére határozza el magát, ezt tanácsolják neki a lengyelek is, s főképen Nizovszky, ki ha a magyarokat ismeri, tudhatta volna, hogy az összeesküvés feltárása, s részeseinek nagylelkűen megbocsátás által leginkább biztosítva lett volna Izabella trónja a jövőben. A királyné tehát Balassát, Daczót és Perecsithot magához hivatja, és birtokok adományozásával rá veszi őket, hogy Bebek Eerencz és a két Kendy testvér meggyilkolását hajtsák végre. Ezek a gyilkosság módozatait inogállajutván, elhatározzák, hogy egy még e folyó 155S évben rendezendő főúri lakomát fognak felhasználni a 3 Összeesküvő egybegyűjtésére és legyilkolására. E czélbúl midőn a királyné aug. végére Érdélv főurait tanácskozásra C-tyulafehérvárra magálioz kérette, ezek sept. 1-én maguk közt lakomát rendeztek, a melynek végeztével a nevez.ittek lengyel udvari drabnntokkal, fáklyal'éuynél Kendy Perenezre rohannak: az rövid időt kér imádkozásra, s azután a gyilkosok kardcsapásai alatt összerogy. Most Bebekre rontanak, ki megrémülve papot kér „minek neked pap — kiáltják — hiszen egész életedben csúfoltad őket" — s ezt is összevagdalták. Harmadiknak az ősz Kendy Antal következett, leszúrták, s kezeit és lejét levágták. Azután a károin holt testűt az atczAru kidoblak, s megvan irva, hogy a török követ kedv.olve topogott papucsával az áldozatoknak az utezáu szétfolyt vérében. Még ott hevertek másnap reggel is a holtcstek, midőn az imádkozni készülő királyné utja épen arra vezetett a templomba. Tekintete a csúnyán összevagdalt holtcsttekrti esett megborzadt és kalaványiui sietett tovább. Az orszéggyülés jóvá hagyta a novozett k Jogyilkoltatását, mert a királyné a neki szánt mérget ís felmutatta, de az a balványság többé nem akart eltűnni Izabella arczáról. Kedélye elkomorult, testi ereje is fogyni kezdett, vidámsága elhagvta, s látván hogy az erdélyiek o gyilkosság óta még inkább elidegenednek t'Ile, ismét izent Perdiránduak, hogy ő Erdélyt neki átadja, de ezt már nem engedte meg a Gondviselő. Gondolatai tova üzéséro addig is míg követei oda jártak, lakomákat rendezett, két udvarhölgye ment férjhez, lakodalmukat kitartotta. De csak nem akart visszajönni az a régi jó kedv. Az egykor oly szép királyné egészen megtörött, szépsége tova tünt, s beesett arcza magáu hordta egy belül rágódó kór jelét. Maga is észrevette az utat a melyen megindult, a máiinkább siuttette a Ferdinánddal való kiegyezést, s kedves emberét Nizovszkyt küldte hozzá fel tóteleivel; még oda sem ért a megbízott, midőn septemb. 15-én 1550-ben Izabella Gyulafehérváron jobb létre szenderült. Hamvai ugyanott a székesegyház sírboltjában nyugosznak, s a szerencsétlen királynék egyikének koporsója felett zárult be a sírbolt ajtaja, midőn okt. 8-án a királynét örök nyughelyére tették. utunkra. Még meg-megálltunk, hogy gyönyörködjünk a Triglaf ós Mangard hegy conturjaiban, melyek ez oldalról a legszebben élesednek ki, a búcsúzó napfényben messze kiterjedésben vonulva, — aztán gyorsabban haladtunk, mert az alkony útban ért! A „Poklukla Schlucht" messzebb kirándulás, már 3 órát jártunk Ober-Görjach falun áthaladva szép völgyeken, azt hittük nem sokára czélt érünk, e szép vidéken észre sem vettük az idő haladását, — de komor felhők elboriták az eget, sürü eső zárta el a kilátást,— a „hadi tanács" azt határozá — „vissza," miután még messze vagyunk „Poklukla Schluchtól! — És a vert had kedvetlenül más uton ázottan csak ment-ment, elvégre újra derült az ég, — egy kis idyllt találtuuk, „nyitott fenyő lúgos, jő tetőzettel, melynél kis ut vezetett egy csepp tóhoz, hol kis ladik odalánczolva, oldalt sziklafal kis forrással." Igen itt pihentünk és falatoztunk, a somlyói újra megtette hatását, felvidulva sorokat irtunk a pad deszkáira, a hajlék ismeretlen tulajdonosának magyar és német nyelven köszönve a menhelyet, mit itt találtunk. Szép séta még Zellackon keresztül Seebachig, mindenhol oly üdék az erdők, kedves a táj, megkerültük a hegyoldalt, a völgy túlsó részébe jutva, s nem egy pontnál állunk meg, hogy újra, meg ulra a termeszét szépségében gyönyörködjünk. Mindenhol tanulmányozhatjuk az embereketjellemüket, kultúrát.--Találkozunk uri fogatokkal, amazonok, — urak lóháton vágtatnak, — velocipéden is jönnek kirándulók, — és a Valtring család is igen ügyesen űzi e sportot Sétáink közben nem egyszer tértem be "elakókhoz, kik elég szivesen fogadtak, csak kevesen tudnak németül, de többnyire akadt tolmácsom. Megismerkedtem szokásaikkal, házaikkal, itt nem viseltetnek oly ellenszenvvel az idegenek iránt, mint a távolabbi helyeken, minttán a fürdő közönségével némileg érintkezésbe jutnak és ez által ők is czivilizálódnak. Nyelvük slav és vend keverék, uúnt ők mondják ^Krajaerich." -• Aaaionyaik nem széoek, több' A .,Pápa-esp. ker. rom. kath. tanító-egyesület' 1 18S9. évi október hó 17-én Pápán tartott közgyűléséről felvett jegyzőkönyv. Jelen volt 27 népiskolai tanitó, egyesületi tag. Hannig Antal, egyesületi elnök ur üdvözölvén az egybegyűlt tagokat, a gyűlést megnyitotta. A mult gyűlés jegyzökönyve felolvastatván, hitelesíttetett. EÍ után következtek a gyakorlati tanítások, mit Hardy János nórápi, és Bálint Gábor mezülaki tanitó urak az irva-olvasas tanításából tartottak. Bella József és Hannig Gyula urak, mint az egyesület s a kath. segélyalap pénztárnokai felszólították a tagokat, hogy úgy a jelen évi, — valamint a mult évi tagsági dijukat fizessék be. Melynek megtörténte után határoztatok, hogy a kik két évi tagdíjjal adósak, azok tartozásuknak megfizetésére törvényes uton is kény szerittessenek. Az „országos kath. tanítói segélyalapba" leendő lépésié az eddig be nem iratkozoltak újból felszólittattak. Tamnsovits János tanitó ur, mint az egyesület kebelében alakult „orsz. kath. t.initoi segélyalap gyűjtő bi/.ottsag" elnöke, nz egyesület megbízása folytán felvilágosítást adott az alap központi bizottságának í. évi aug. hó 27-én Bpesten, az alapra vonatkozó s az osztöndijak és segélyek kiosztását eszközlő gyűléséről, felolvasván a „Magyar Allam"-bati aug. ho 28-án, megjelent közleményt. A „vcszprém-egyházmegyei romi kath. tanitó-egye.Milet" alakulásáról, s a „gondviselés" nevet viselő, veszprém-egyhlnzniegyei tanítókat s ezek o/vegyeit, esetleg árváit segélyzö alapról Hantiig Antal elnök ur oda nyilatkozott, miszerint aj megalakulásról az egyesület tagjai a megyés püspök ur által értesítve lettek; különben pedig, valamint a veszprém-egyháztriegyei rom. kath. általános tanító-egyesület, úgy a „Gondvi>elés" nevű alapról bö felvilágosítást fognak adni a megalkotott, s a már helyben hagyott alapszabályok, melyek a közel jövőben megküldetnek az- egyesületeknek. Hanoig Antal elnök úr jelenté, hogy az egyesület a néptanítók országos nyugdíjtörvénye revíziója végett megindult mozgalomban részt vett, a mennyiben Dr. Feuyvessy Ferencz orsz. képviselő urat felkérte, hogy e fontos ügyben az említett törvény módosításánál legyen szives oda működni, hogy az a nép tanítók régi óhaja szerint luriénjt'k. Ez értesítés örömmel vétetett tudomásul. B^lla József ur, mint az egyesület pénztárosa bemutatja, s jelentést ad a pénztar állapotáról, mely után a számvizsgáló bizottság utasíttatott az egyesületi pénztár megvizsgálására, s a jövő gyűlésen leendő beszámolásra. Hannig Ferenc/, ur, könyvtáros bemutatja a könyvtár állapotáról készített kimutatást, mely megvilágítja a könyvtárban levő szakkönyvek s közlönyök számát, megnevezve a müvek szerzőit is. Könyvtáros jelentése tudomásul vétetett. Zubeck Lénárd, volt puszta gyimóthí-, jelenleg adász-teveli tanitó segélyezésére begyült Összesen 956 frt 48 kr, mely Öszszegre nézve a végleszámolás megtörtént, s igy ez ügy az egyesület s a nevezett által befejezettnek nyilváníttatott, s Zubeck Lénárd az illető adakozóknak hálás köszönetet mond. . Egyesületünk értesülvén arról, hogy több helyen tanitó-választás alkalmával már előfordult, miszerint a hitközség a pályázókkal a tanítói fizetés egy részének elvonása végett alkuba bocsátkozott, s azt választotta meg, ki az amúgy is csekély tanitoi fizetés egy részét elengedni hajlandó volt. Erre vonatkozólag inditványoztatott, hogy az egyesület tegye meg az ily viszjszaélések meggatlása végett a szükséges lépéseket. Mire hataroztatott, miszerint ily esetben a megyés püspök úr Őméltósága kéressék meg, hogy a választásoknál elnöklő esperes urakat értesítse, hogy ;ly visszaéléseket jövőre meg ne eugedjeuek, és az oly pályázókat, kik ezt tenni akarnák, a pályázattól is ültsák el. Végül mar többször, s több egyes, tag panaszt emelt, hogy a községek megtagadjak a gyűlésre menés alkalmával a fuvar és napidíj kiszolgáltatását, s ez által megnehezítik, vagy lehetetlenné teszik az értekezleten való megjelenést az illető tanítóknak. Erre nézve határoztatort, hogy kéressék fel a j ír. főszolgabíró úr, hogy az illető községeket, — a fuvar és napidíjnak gyűlések alkalmával h-endő kifu.elésére — utasítsa. Kimondatott továbbá az is, hogy a gyűléseken meg nem jelenő tanítók, mint kotelcsscgmulasztok , a fötanfelügyelöség utján jelentessenek fel a megyés püspök úr Őméltóságának. \ Tobb tárgy nem lévén, elnök úr az ülést bezárta. cB^fvi "é'ci<íncs> ut. 4. egyesületi jegyző. A „nemzet napszámosai" bérüket átkok, szitkok; sőt többször piszkos cimezgetések között sok esetben gabna helyett, — lovaknak való ocsuk alakjában kapják! És azután mi az az oc-.u, s az a sok hátralékos tanítói jövedelem értéke •? Van-e ? és fölmegy-e az ? sok helyen a papiroson kitüntetett 3 vagy 4 száz frt jövedelem összegre? Ott hat hónapi tanfolyam utan 500 — 700 pontosan kiszolgáltatott forint a fizetés. Elég szép összeg is az, kivált ha még iskolát sem végzett; kiszolgált altif.it juthat annak birtokába! Távol legyen tőlem az irigység. Én csak az arányt állítom föl. Nekünk tanítóknak legkevesebb 4 osztályt s a tanitoképezdei tanfolyamot — mely 3 évból áll — el kell végeznünk. Nincs tehát csodálkozni való azon, ha maholnap a tanitóképezdék üresek lesznek ! Czélom az, hogy reá mutassak mi kívánni való van a tanítók helyzetének riénii javításán. Nem más: minthogy venné át a magas kormány a „nemzet napszámosainak" ügyét s fizettessék az a csekély — ez idő szerint még csak a papiroson szereplő — taniioi jövedelem onnér, a hova és a mire azután biztosan számiihatunk. * Ugy hiszem t. • kartársaim e rövidke közleményemet teljesen osztják azo 1 óhajommal együtt; hogy jöjjön el már egyszer az a megváltás reánk is, mely kiszabadít bennünket a kellemetlen és sokszor le is a'ázó jovodclem befolyástól. főtanító. Levelezés. ! Lovász-Paíona, november 1. Tekintetes Szerkesztőség ! Igen kérem, szíveskedjék jelen cikkemet becses lapjiban közölni. A „Magyar Állam" okt. 31. számának „Tárogató" rovatából olvastam posta és táviró tanfolyamról, mely Budapesten f. év deczember l-től kezdve 6 hónapi tanfolyamot nyit az érdekeltek sz imára. Ilyen kisebb féle hivatalnoki állomások szervezésénél, mely 500 —700 frtig emelkedő fizetést hoz ; élénken eszembe jut a „Pápai Lapok" okt. 20. számában közölt „Közoktatásügyi mizériánk" cimü cikkríek egyik pontja, mely javaslatba hozza a tanítói fizetéseknek az adóhivatalok általi kezelését. Igazán időszerű is volna már a tanítói illetékeket biztosabb alapra helyezni. Mert egy hivatást érző és betöltő tanítónak bizony rossiul esik, ha reágondol, óriási kellemetlenségek között befolyó csekély jövedelmére. Tudjuk, ugy van az országszerte, különösen pedig a kisebb községekben. nyíre magas alakok, hosszú arcz és orral, rosa fogakkal, gyermekeiket karjukon viszik, ruházatuk többnyire sötét gyapot. A férfiak csinosabbak, nyirfajd tollas kalapokkal, rövid — többször zergebőr nadrágjuk, mellényük felső része elöl a gomboknál hosszabb és szines posztó cziukekkol van szegélyezve, csizmáiknak olyan térd hosszabitásuk van, s többnyire függőket viselnek, néha kettőt is egy fülben. — Nagyban termesztik a babot, mely mindenhol felvan futtatva mind a komló és van vérvörös sziuü hosszú faj, mit hüvelyestől sós vizbe főzvo esznt-k. — A búzát ha lesarlózták, kiuyomlálják száLnkint, miutáu sárga-répa van ott még vetve, mely ekkor már zöldéi, sokszor uéziem e fárasztó munkát, mit asszonyaik végeznek! A tölgyek, hársak olyanok mint a jegenyék a folytonos nyeséstől, miután az ágakat levágják takarmánynak használva és a falevelek ott öszszerothadva a ház szélén, nem ép szép látványt nyújtanak. Szobáikban igen szóles kályha sok hehelyet foglal, konyhájuk szűk, egy füstős zugban nyitott kő tűzhely, — az emeleten többnyire a fiatal pár laldk, egy kis ujonan berondezett szobában, — többi padlásrész telve sok limlommal, még terményük is itt van egy nagy faládában, mint nálunk a lisztes ládák. Az erkély többnyire zárt, Csak egy része nyitott, ott is lomtár, apró piczi ablakok, melyekről a hagyományos muskátli és iúxia nem hiányzik. Láttam párnáikon „kalotaszegi varottas-féle munkát, de csak feketével kivarrva, apró bojt a széleken, mit aztán árulnak a fürdő közönségnek, egy-egy cziha 1 forint 50 - 60 krajczár, mi nem ép drága, tekintve a kézimunkát. — Még fejkötőjük is arasznyi széles álló peremével van alkalmazva bársony vagy selyemmel, fekete vagy szitíés és arany gazdag hímzéssel, fehérbodorral 1 ellátva. De ezt csak díszes al-kalomra teszik fel, úgyszintén csipkefejkendőt,kötényt, bronzj lánczot derekukra, mi aztán együttesen igen festői viselet. Még feltűnt kutjaikou olyan fényes éreztetőzet, mint lefordított harang, — hogy kiméivé legyen * csövezet. Vannak aztán csinosabb lakok is, hol idegeneket is elfogadnak nyaralásul. Kocsiaikon olyan keskeny hosszu vesszőfonatú kosarak, melyeken alul fa-sinek vannak, hogy a hegyekről könnyebben lebocsáthassák azon a szénát, másrészt mert utczáik is igen keskenyek, lovaikerqs nagy fajok, kutyákat alig látni és többnyire csa)k a daxlikat, rövid lábukkal, hosszú testükkel.— Szeretik nagyon a „Franza" nevet (Francziska) nincs ház jioi ne volna egykettő. Különben igen vallásos és becsületes nép. Mint minden népnél, ugy itt is más szokások uralkodnak, ezeknek is megvannak eredetiségeik. — Vaitringné szívességei folytán lakadalomba ís vehettem részt. Már előzetesen kocsin bejárják a menyasszonynyal 'az ismerősöket, rokonokat meghívni, kik aztán ajándékkal kedveskednek neki, ételeket is küldenek esküvőre. A bakon ülő harmonikáz, a ki hajt, annnk pedig szóles fehér nagy sapka van fején és igy kocsiznak. Esküvő előtti napon elmennek a hozományért, szintén vigadozva, aztán meg a tavon este is énekelnek citeráznak. Mi a menyasszony házához voltunk hivatalosak, kinek apja „Gemeinde Diner" és igy a jobb osztályhoz tartozó. Már reggel együtt volt a lakadalmas vendégség, de csakis a menyasszony részéről. Igen jó ételek az asztalon, piros füstölt hus, káposzta, szép fehér kenyér, kuglóf, fánk, bor, szivar. Most feltűzték a fehér'diszcsipkekendőt a nyoszoló leányoknak épl úgj', mint a menyasszonynak, mely többnyirej kézi himzés tüllre erősen keményítve, mit fejtetőn taraj alakban kötnek ös.-ze, és a fülnél hátra vonva hosszu végekben függ le, — mindnek kis friss virágcsokoj" és hímzett zsebkendő kezében. Most messziről hallani az érkezők „juhározását", jön a vőlegény az ő nász vendégeivel, — itt hainaí útját állják, a menyaszszony házát eltorlaszolják, ajjtót, ablakot bezárnak. Megérkezésnél színié j összetűznek a férfi tagok a két nszről, miéit nem bocsátják őket utjokon, (häncel anfangm, jux machen) a vőlegény vőfélye bosszú sin.a rudat vészelő, melyet az erkélyr* támaszt és felkúszva, a házba hatol, — (jajj neki, ha vissza csúszik). Sok dörömbözés és zenebona után megnyílnak az ajtók, a zene szól, az uj vendégek foglalják el az asztalt, a nők nem láthatók ezalatt. A vőlegény átadja rendes ajándékát az asszonyok részére — az uj czipőket, mit azok rögtön felhúznak, — ezek viszont a vőfély kalapját nagyon felbokrétázzák, de a vőlegény csak piros selyem csomót kap, — hogy lovai el ne pusztuljanak, — neki pedig vigadni sem illik. Ekkor bevezetnek egy tarkán felpántlikázott idős asszonyt, kérdik avolegcV yt ez-e, kit választott, és kell-e? — nagy nevetéssel kiszalad szegény, — hoznak másikat, mindig polkát tánczolva, — ez sem az igazi. Végre a menyasszonyt is, •— sirva tánezol szegény körül, — a vőlegény most meg van elégedve, egymás melle ülnek, koczintanak, többiek is isznak, pipáznak, harmonikáznak, mig végre a templomba mennek hosszú, kocsi soron. Itt a szertartás elég hosszú, a násznép a padokba ül — és utóbb mind körüljárnak az oltárnál, pénzadományt letéve, A mulatság másnap délig tart, mi csak estefelé mentünk kissé vissza, nagy meghívásukra, hol igen nagy lakoma volt, az emeleti szin alatt folyt a táncz, és nagy sértés lett volna a vőfélylyel nem tánczolni, ki tőle telhető udvariassággal felkért, és a „krainericht" — (rendes polka topogva) igen fessen tánczolják. A menyasszony könyes szemmel vevé az én ajándékom is, és többször köszönve, hogy eljöttem; monda — egész életén nem felejti, hogy lakadalmán még magyar is volt. Apja katonaviselfc ember lóvén, emlité, miszerint legjobb dolga volt akkor, midőn magyarok között volt. Igen szives népek voltak, kikkel még többször is ! beszéltem. Hanem alig birtam elhinni, midőn haliám, hogy itt leány nem igen megy férjhez, kinek még gyermeke nem volt, ez majdnem szabály, mi nem az erkölcstelenségnek tudható be, hanem mert nem szapora a nép, oly kevés gyermeket látni igaz, — mégis sehogy sem tudom méltányolni eme ázsiai állapotokat! , (Folyt, köv.) KözöBiség kő'réboi *). Tekintetes szerkesztő ur! Engedje meg, hogy e becses lapokat az igazság érdekében igénybe vegyem és a »rabbi ur botránya" czimü, a „Papai Huiap"ban megjelent czikkre reflektálván, ennek tartalmat az igazi értékre leszállítsam. Előre bocsátom, hogy minden rokon- és ellenszenvvagy pártállástól menten, csakis a tényeknek megfelelőleg fogom előadni a dolgot. Tény az, hogy Dr. Breuer Salamon, főrabbi ur, soha sem ellenezte, ha esketé* sek alkalmával érte kocsit küldtek, de hogy ö azt valaha követeké volna, hogy valaha megtagadta volna az esketési szertartás végzését, ha érte koesit nem küldtek, azt c-;ak a roszakarat teheti fol, de bebizonyítani nem lesz képes senki soha ; az ellenkezőről azonban számos példákkal szolgálhatnánk. A'térvén Dr. K^nde urat illető esetre, constatálnom kell, hc gy az izr. anyakönyvezést elrendelő miniszteri rendelmény éltelmében a jegyes par az anyakönyvvezető előtt személyesen megjelenni köteles, még azon esetben is, ha az anyakönyvvezető maga végzi az esketési szertaitást. — A helyi viszonyok szükségessé teszik, hogy az anyakönyvelés az esketés előtt történjék. — A helybeli izr. anyakönyvi hivatal tehát hirdetmény utján az érdekelt feleket erre a körülményekre figyelmeztette és esetről esetre szokta őket az anyakönyvelésre külön is figyelmeztetni. Dr. Kende úrhoz szintén a hivatalszolgát még a délelőtti órákban küldte, azonkívül nagybátyja által is folkérette, hogy a törvényszabta anyaköyvelés miatt a menyasszonyával az anyakönyvi hivatalban az esketés előtt jelenjen meg. Hogy Dr. Kende urat mi akadályozta a megjelenésében, erről a rabbi urnák nem volt és nem lehetetett tudomása. Az orthodoxok szertartása szerint esketési szónoklatot tartani nem szokásos, az következetesen Dr. Kende ur esketésén is elmaradt. Ez a tények igazsága esnem érthető, mi idézhette elő a nagy consternacziót a a támadó körökben. Az elnökség megbízásából Schor Armin mint a pápai íz-, auyakítiiyti liivala! lUU'ii.1. 1 — A pápai honvéd szoborra ujjahban adakozott: T. Péter Ferencz ur 2 frt 30 kr. T. Gaál János ur sörödéjében kitett 3. számú perselyben begyült 3 frt G kr. összeg 5 frt 3G kr. Ehhez a mult számban nyugtatott '2113 frt 19 kr. Főösszeg 2118 fi-t 55 kr. • és. 3 piaszter. Fent elősorolt nemes szivü adományokat a bizottság nevében köszönettel nyugtatja, Pápa, 1889. nov. 3-án. Gerstner Ignácz pénz-, táros. s Hivatalos rovat. Árverési hirdetmény. A szeszes italok kimérése és kismértékben való elárusitása után fizetendő adó beszedése, esetleg a kizárólagos italmérési jogosultság a megye több községei területén 1890. 91. és 92-ik évekre nyilvános árverés utján haszonbérbe fog adatni. - .-\ ' Az árveréseknek a veszprémi m. kir. pénzügyigazgatóságnál lóen'dö megtartására f. évi november 14. 15. 15, és' 25-én d. e.'9 óra van kitűzve. * _ . Közelebbi értesítés .nyerhető a polgármesteri hivatalnál, ugy a, városház ' kapujára, kifüggesztett árverési hirdetvényböl. Pápán, nov. 2-án 1889. Osváld Dániel, polgármester. •) E rov»l alatt költöttekért nem vállal felelősséget
