Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-10-27

XVI. évfolyam, m i is á P is v a s á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre Uruiikint rc ti (1 k i \ íi 1 i s'/- a tu o Ii is adatnak ki. Bérmeiitetlen levelek, c«k ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt k ö z le m é n y e k a lap szerk. hivatalába (O-kollégimn épület) küldendők, ^ Pápa, 1889. október 27. Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt — Eél évre 3 frt, Negyed évre 1 frt.50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik, V 'őfizetési "dijak s hirdetések ii l.ip kiadó hivatalába (Gohlber« Gyula >v papirkereskedése, főtér) küldendők. /X^ . _5f* Pápa város hatóságának ós I ö b b pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. ... I menyre ezer ma a panasz: — pa- • kérdezgetések alkalmából találkozik I délelőtt io órakor tartandó törvényható- j oz már is minden ] Előkészítő osztály, i. Egyetemi tanáraink a középiskolákat, ezek tanárait szidják: a középiskolák tanárai az elemi iskolákat vádolják, ezek tanítóit szamarazzák össze, hogy nem készítenek elő kielégítően a felsőbb fokozatra. Szerencsére a szegén}

1- tanítónak is van kit-mit szidnia: a népiskolai törvényt, rossz tankönyvekét, igen elvétve a csekéh

T fizetést adó hitközséget, továbbá a tettes iskolaszéket, directort, collégákat s ha más nincs a magas kaurmányt. A magas kormán3

r sem engedi kezébesülni a labdát — azonnal dob, sujt; s neki még legjobb helyzete van. Jól teszi, hogy kizsákmányolja helyzetét: szid egj-etemet, egyetemi tanárokat; középiskolákat, középiskolai tanárokat; elemiiskolákat, elemiiskolai tanítókat — mert az egyetem nem nyújt elégséges tudományos alapot; az illető tanfokozatot képviselő intézet meg nem adja meg a szükséges előkészületet a felsőbb tanfokozatra. E kölcsönös panasz nem olyan természetű, mint a minő figulum inter figulum szokott előfordulni. Az e féle panaszok igen sokszor nélkülözik a komoly alapot: máskor meg alig számbavehetö csekélység az, mely miatt a collégák fogaikat mutogatják. Mig emberek ülnek a kathedrán, e féle kicsinyes vádaskodások, panaszok napi renden maradnak. E nemű, sokszor éretlen duzzogások nem érdemelnek szót, nem érdemelnek figyelmet. De nem lehet ily rövidesen elbánni a fönebb érintett panaszokkal, melyeket nemcsak exprofesso tanférfiak, hanem más, többé-kevésbbé illetékes körök is hangoztatnak. Ezeknek van reális alapjuk. Bizonyos fokú túlzás, egy kis ártatlan igazságtalanság, nem mondom, hogy nem ágoskodik olykor ki — de alapjában igazak azok. Mig egyes intézeteknek vagy személyeknek nevei nem említtetnek, addig nem oly elviselhetetlenek ama vádak. Mindenfelé, minden intézményre ezer ma a panasz: — panaszok hangoztatása tehát a tanügyi állapotokra vonatkozólag, még nem pellengére állítása akár testületnek, akár intézménynek. Sőt az önérzetnek kell emelkednie a tanügy bajnokainál, hogy olyan ügy harezosai, melyet egész nemzet kísér éber figyelmével s tartós érdeklődésével mint olyant, mely öt legközelebbről illeti, érinti. E körülményre jónak láttam rámutatni, mert sokaknak érzékenysége már is illetéktelen beleavatkozásról, hálátlan elbírálásról panaszkodik. Az elemiiskola nem készít elö a törvény által megkívánt mértékben a középiskolára. Ez az első, legtöbbször hangoztatott s az egész nemzetet legközelebbről érdeklő vád. A többit egyelőre félretéve, ezt bonczolgassuk. Nézzük, váljon igaz-e a vád; shaigaz, hol, miben van az oka; s hogyan lehetne rajta egyelőre, a mostani, adott viszonyok közt segiteni. Annak az elbírálására, hogy igaz-e a vád, legilletékesebbek a középiskolai tanárok. S mint mondanak ezek? Azt, hogy e vád általában s alapjában igaz. A középiskolai Tanáregyesület működését a ki figyelemmel kiséri, az tudja, hogy nevezett egyesületnek hány gyűlésén mondotta ki ezt igazságképpen az ország minden részéből odagyülekezett tanársereg. Vagy tekintsük a Programm ok adatait. A középiskola első osztályában a tanulóknak rendszerint több mint egjmarmada elbukik; legjobb esetben egyharmada. A meg nem bukottak közt is vannak néhányan, a kik csak nagy ügygyel-bajjal keveredtek ki a hínárból s hajóztak át felsőbb osztályba. Ennek természetesen lehet több oka is: talán maga a középiskolai törvény, illetőleg miniszteri utasítások által előirt tananyag menynyisége, a módszer, a családi, barátikör, egészségi állapot stb. stb. de midőn a felvételi vizsgálaton vagy az ezt helyettesíteni akaró, több napon át gyakorolt, ismeretpuhatoló kérdezgetések alkalmából találkozik a tanár gyarló ismeretkörrel, akkor talán még sem a középiskolai viszonyok hibáztatandók! Mikor többen akadnak a felvételi vizsgálatra jelentkezők között, a kik nem tudnak folyékonyan olvasni, irni; a legfogyatékosabb ismeretek vannak a számtani négy alapműveletről, magyar nyelvtani ismereteik pedig egyáltalán nincsenek — pedig mindezen tanulók Bizonyitván}'uk tanúsága szerint a követelményeknek megfeleltek — lehet-e okozni a középiskolai tanárt az okvetetlenül bekövetkező elégtelen eredmény miatt — ha nem levéu valahol szokásban a felvételi vizsgálat intézménye, niely nem is ok petetlenül szükséges; mert csak megbizhatik a középiskola az elemiiskola Bizonyítványában, ha, mondom, nem dívik valahol azon intézmény s ilyen elemek beosonnak a középiskolába ? A hibát minden esetre a középiskolán kivül kell keresnünk: az elemiiskolai képzésben ; mely vag}

7 elég buzgó, szigorú nem volt a szükséges tananyag begyakorlásában, vagy a tanulók készültségének elbírálásánál tanúsított könynyelmüséget. De, midőn e vád igazságát alapjában elismerjük, távolról sincs szándékunkban a legkisebb vonatkozást is tenni városunk vagy vidékünk elemiiskoláira. Nem beszélünk mi a pápai középiskolákról, pápai vagy pápavidéki népiskolákról, hanem beszélünk középiskolákról, elemiiskolákról általában. A példákat emlegető, szeretetlen, indiszkrét vádaskodás sokszor a mily igazságtalan, oly czéljatévesztő. Az érdekelt maga döntse el lelkiismerete titkos mélyében, hogy az általánosan igaz vádból mi igaz tulajdon személyére, mi nem. De nem elég igaznak elismerni a vádat, okát is jó lesz vizsgálni főbb vonásokban a javításra szoruló állapotnak. = Maghivö. Hivatalos tisztelettel felkérem a törvényhatósági bizottságnak t. tagjait, hogy a folyó évi november hó 4-án délelőtt io órakor tartandó törvényhatósági rendkívüli közgyűlésen megjelenni szíveskedjenek. Ezen rendkívüli közgyűlés tárgyát képezi : 1. A legtöbb egyenes állami adót fizető megyebizottsági tagok 1890. évre érvcnynyel bírandó névjegyzéke. 2. A törvényhatósági bizottságból a folyó év végével kilépő és választás alá eső, valamint az időközben elhalt megyebizottsági tagok helyeinek betöltése iránti intézkedések megtétele. Ves?prém, 1889. évioctóberhó 25-én. cj. fi e lvj. íSesoő, kir. tanácsos, alispán. Ä megyei restauratio, A belügyminister átküldte a törvényhatóságokhoz leiratát, melyben felhívja őket, hogy a törvény értelmében éljenek választási jogaikkal és válaszszák meg tisztviselőiket törvényhatóságaik autonomikus vezetésére. Helyeseljük e leiratban foglalt, — bár kissé bizalmatlan hangzású — jó tanácsokat. Nagyon természetesen, tisztességes magyar vármegye nem fog akadni, a ki például a minősítési törvénynek s a közérdeknek rovására választana. A mi a mi vármegyénket illeti, nálunk első sorban semmiféle nemzetiségi agitáció el sem képzelhető. Vallási türelmetlenségtől megmenti megyénket lakóinak ismert, s kipróbált hazafisága és felvilágosodása. Politikai pártküzdelemnek pedig bizonyára nem lesz hajlandó senki sem kitenni megyénk beléletét. — Megyénk tisztviselői megválasztásánál tehát újból csakis tisztán és kizárólag a megyei jól felfogott indokok vezethetik a megyei bizottsági tagokat. S talán mondanunk sem kell, hogy erre vonatkozólag első szempont, hogy a régi, kipróbált tisztikar állása nagyobb ok nélkül, ingadozóvá no tétessék. Hiszen épen e 6 éves választási alkalom volt fő oka annak, a ma már — lehet állítani — nag3^ többségben lévő politikai pártprogramra nak , mely a tisztviselők kinevezését, (nagyon természetesen, a .helyi önkormányzat jogos és józan rendszerével) tette óhajainak tárgyává. iHogy vármegyénk jelenlegi alispánja, Véghely Dezső kir. tan. újból jás pedig egyhangúlag lesz megválasztva megyénk alispánjává: — oz már is minden kétséget kizár. Valamikor lapunk volt az első, mely Véghely zászlaja alá sorakozott nyíltan és őszintén. S mais e győzelmi zászló diadalát kívánjuk. — A központban sincs senki, kik közül bárkit is ne kívánna megtartani helyén a közvélemény. Inkább (ha alkalom lehetne) az illetők e/őmenetelét, mint e/menetelét szeretné mindenki, a ki ügybuzgóságukat, s lelkiismeretességüket ismeri. — A járások tisztikara választásánál azt óhajtjuk, hogy a járások véleménye a többire nézve lehetőleg irányadó legyen. Ezt hozza magával az igazság és méltányosság. Minden esetre azonban kívánatosnak tartanok, ha vármegyénk intézd vezérférfiai tanácskozásra hívnák össze a megye biz. tagokat, hogy megyénk jelenlegi tisztikara és az egész megye jó eleve legyen értesülve a közérzülelröl. Izabella királyné magánéletéről. (Felolvasás a Ieinyegyesiilelben ) Egy szép, de szerencsétlen királynéról fogunk szólani, ki rövid 1 '/„ év alatt boldog menyasszony, majd egy kis fiu édesanyja, s alig pár napra rá gyászba borult özvegy lett, ez Izabella, Zsigmond lengyel király leánya. Akár magánéletét, akár országlását tekintjük, e nő sorsa oly változatos képet tüntet elénk, a mik egy drámaíró tollára lennének méltók: azért bocsánatot kérek, hogy én csak a históriai előadás keretében mozogva, ez eseményekben gazdag életet csak halvány vonásokban vázolhatom. Azonban ha már drámaszerü eseményekről szólok, kijelelem felolvasásomban a nyugpontokat és ennek első szaka lesz: I. Az utolsó koronázás Székesfehérváron. A Szapolyai család, a hová Izabellát férjhezmenetele csatolta, azon családok egyikét képezi a történelemben, a melyek egy rövid század lefolyása alatt a porból a trónig felemelkedve, mint a futó csillag az égről, oly gyorsan mint jöttek, tűnnek le a történelem lapjairól. Nagyravágyás jellemzi az egész családot. A legelsőt, kit történelmünk ismer, I. Mátyás királyunk emeli fel ismeretlen származásból az ország első hivatalára, a nádorságra, neki adományozván egyéb javak közt városunkat is, s igy lőn a család fényének megalapítója Szapolyai Imre. Ez adományokért az volt a nagy király kívánsága, legyen majd fiának pártolója a trónöröklésben, de Szapolyai Imrének a hála legkevésbé tartozott erényei közé, semmibe se vette a haldokló király utolsó óhaját, ö is II. Ulászlóhoz szegődött, és azóta, minden fénye mellett, isten ostorát látjuk a TÁRCZi A TÁVOLBÓL. Hozzád röpitem lelkem sóhaját Imádott lányka, édes angyalom, Oly jól esik, ha szivem bánatát S reményeit neked elmondhatom. Mióta távol estem tőled is Kit éitemnél jobban szerettelek, Igaz szerelmem tiszta szép egét Befedték gond és bánat fellegek. Szivemből a derűs tavasz s a nyár, Eltűntek, mint nap, éjnek jóttivel, S az őszt, mely benne most tanyát ütött, Tudom sivár, zordon tél váltja fel. Osz van, szivemben a kedv és derű E víg madárkák im elszálltának. Lehűlt boldogság fámnak levele, S szememből könnyesö foly, mint patak. De óh, azért reményem nem hagy el, Az ősz s a tél után jő a tavasz, Elolvad a bánat kemény jege, Elszáll a gond, a fájdalom s panasz. Tavasz lesz újra, vissza, visszatér Az a kedves, vidám madársereg, Boldogságomnak fáján lombokat, S eső után szivárványt is lelek. Óh, mert tudom, a szép napnak, szemed Udvöthozó, tündöklő sugarát, Tavasszal ismét újra láthatom S boldog örömmel nézhetek reád. •Igen a boldog óra eljövend, Hogy hőn keblemre zárlak édesem, S viszontlátásunk édes csókjait Szép ajkidról gyönyörrel élvezem. Uti napló. Irta GIZELLA. II. Krajna. — Veldes. „Mii Herz und Hand, l'iir's schöne Kraintr Land.'* — A Lees-Veldesi állomáson omnibusok, jó kis egy fogatnak, landauerok állanak, — kellemes ut visz mindig közelebb, — csak „Veldes várát" láthatjuk, — még zárt a kilátás, nem sejtjük mit rejteget, — egy utolsó fordulat, — és itt vagyunk! „Veldes" első látásra meghóditott, nem képzelek ennél poétikusabb, idyllibb helyet, a tó szelíden fodrozva előttünk, melynek partján fürdők, villák, csónak telepek. Veldes helység tornya kifehérlik, harangja oly ünnepien cseng, — szemközt meredek sziklafal, zöld lombjai között vár koronájával oly néma komolyságával tekint le, — a körül futó hegyláucz, mint egy ékes ráma övezi a tavat, melynek tükrén egy szép pont — a sziget, — sötét fáival, ódon templomával, mint egy tündérhon tűnik fel 1 — Az áttekintés valóban bűvösen hat, — alig- bírunk megválni az összkép első benyomásától, hogy tovább kalandozzunk, — olyanok vagyunk mint éhes gyermek, ki mohó vágygyal fogyasztja az ékességet! „Lcuisenbad"-hoz tartozik az igen szép nagy kétemeletes lak, erkélyekkel, ízléssel berendezett szobákkal, a tóra nyiló szabad áttekintéssel. A földszinten van a coursalon, — ez egy keleti ponpával berendezett nagy terem kisebb fülkével, — itt minden darab külön, érdekes, persa szőnyegek, nehéz függönyzet, arany hímzések, fali díszek, terítők arab és egyéb keleti érték tárgyak, szép zongora, asztalon különféle hírlapok, kerevetek, fegyverek, elfátyolozott arczu élet nagyságú török hölgy festvény, szekrénykék, — egyszóval kis kiállítása a keleti drágaságoknak, mű Ízléssel Özsze állítva. Louisenbad tulajdonosa Valtring úr évekig lakott családjával Konstantinápolyban, hol bő alkalma nyillott megismerkedni kelet nyelvezetével is, — s maga szerzé be ezen szép tárgyakat. — Innen a nagy zárt ebédlőbe nyitunk, mit hűvösebb időben, s különben a háziak használnak, de a tavon álló üveges, 75 pilótára épített tágas terem sokkal kellemesebb, a szabad látkörrel. A table- d' haut asztalon finom üveg franczia porczellán, disz virágtartók, alpesi csokrokkal, — oly ünnepélyesen veszi ki magát, s ha ki van világítva ez étkező, csak ugy ragyog már messziről is, a tó visszatükrözi e fényt, — ez által az esti képnek kiváló disze.— Lombos hűvös fasorok, esplanad, partmentén csónak telep, meg az uszoda kabin sorral, jó uszó mester, ki egyúttal massaget is érti. — A tó vize 17—19 fog rhm. a legkellemesebb fürdést nyújtja, alig birjuk elhagyni, — s ha a szabadbani fürdéstől gátol a zord idő, ott vannak a Thermal fürdők, só és magnesia tartalommal, nagy kő és fa bassinokkal, az üszök itt is elég tág tért találnak, ezén kivül igen erősítő az idegrendszerre, ezen forrás fürdők használata, melyeknek télen nyáron egyaránt 19 hő foka van.— Az erkélyes kedves „Sckveizerhaus" feljebb a parttól áll fák árnyékában, itt a posta is, mely naponta kétszer jő' ós bolt számtalan luxus és használati tárgygyal. Szép parkírozás, lúgos, s szökőkút csobog a két emeletes Hotal Mallner előtt, melynek szintén diszes étterme, nagy vázákban virágcsokrok, fürdője stb. Márvány emléktábla jelzi itt a király látogatását, ki 1883-ban Krajna százados ünnepén vett részt. Mig az Oszt. Alp. turisten Verein a kirándulási helyeket jegyzi fel. Távolabb a hires sveitzi orvos Eiklinek — „Luft Hütten Coloni"ja, — vagy 24 kis sátorféle a fik alatt, melyekről el leket mondani, hogy „sem ajtaja, sem ablakja, mégis négy ember lakja' — miután csakugyan nincs ablak, a tetőzet is ép hogy vihar elől véd, és az egész eleje nyitva, csak függönyzettel lehet bevonni. Allitólag Rikli — különben drastikus curájával —I csodás dolgokat produkál. — E „légfény fürdői" már oly bajokat gyógyítottak, miknél minden egyéb kísérlet meghiúsult. — Egyik monda, hogy hallását visszanyeré, másik megbénulj; karját újra használhatja stb. Eürdője is oly titokzatos alkotmány, melynek külfelirata „Wasser thuts auch, — Höher ist die Luft,— Am höchsten ist das Licht." Az egész telep el van kerítve, csak is csónakokról lehet bepillantani ezen Hüttékbe, melyek bevannak rendezve egy vagy két személyre a legprimitívebben, miután az elv itt „levegő" és „napfény," — mit paradicsomi costeumbe élveznek az ő departementjükben. Többször liallani csengetést, hogy az ápolók a hidegvizes lepedőbe burkolt, mozdulni nem tudó patíenst más oldalra fordítsák. Sétára többnyire kalap nélkül mennek, valami ritka hálószerű ingben — rövid nadrág és nyitott kabáttal, többször lábbeli nélkül, — igy a nagy közönség is láthatja őket, — de a rendes kúra alatt, — mondják nem ép czivilizáltan néznek ki. Tavai egy festő járt Veldesben, ki megismerkedett a Eiklistákkal és parodiásva őket, egy képre lefesté, ezen aláírással „Das neue Olympli" mit a fényképész is átvett. Különben maga Eikli dr. igen intelligens . kinézésű, megnyerő külsejű Ur, ki szintéin hegytetőn! lakik és nem feltétlenül veszi be betegeit ezen félig vegetáriánus — pára? dicsői ai kúrába. Dorf Veldesnek igen szűk kis utczái mind emeletes, zárt erkélyes, csúnya házak, egy telepre szorítva, semmi kertjük nincs közvetlenül a sziklás talaj miatt, és ez által nem is csinosak e kis helységek, Minden lakó többnyire mesterséggel bú, faragványokat igen csinosakat készítenek, czipész, kalapos s több ilyesmivel foglalkoznak, miután nem oly sok föld jut a megmivelésre. A templom nyitott előcsarnokkal van építve, hol imakönyveikkel bóbicskálnak sokszor a templomba nem férők, ki földön, ki a kőkorláton ülve. — Amise félbeszakítással van a prédikáczió, mi szokatlannak tetszik, úgyszintén az a sok harangozás minden 5—10; perezben. A torony órája kétszer üti egymás után az órákat mindég különböző hangon, j mit nem kellemetlen hallani. Kivül a Kirchhof régi emlék kövekkel, piczi kis sirhantokkal, de kegyeletesen fenn tartva. A Schlossbergre nagyon kellemes serpentines séta és kocsiút vezet, a vár nagykiterjedéssel bír, — renováltak a lakszobák egy része, miután vendéglős birja bérben az egészet. Még allitólag 1004-ből veszi eredetét a vár, melynek falain látni nagy püspöki czimereket, úgyszintén régi arczképeket a szobákban, még néhány bútor darab, üveges szekrények japáni festészettel. (Nem igen értékes munkának látszik.) A kápolna igen elhagyatott állapotban van, nyitott ajtajával a szél szeszélyes játékot űz, van pár misemondó ruha is a tárt szekrényekben, melyeket ugylátszik ritkán használnak. Csak is többszörös kérésre meg kérdésre mutatták meg egy részét a laknak, hol a fekete számok az ajtók felett, mit a vendéglős- tétetett, hamar a jelen század materiálismusára emlékeztetnek. — Pedig milyen regényes szép e hely, — körül a kilátás az egész tavi képre, czikkes hegységekre, az odon vörös tetejű tornyok, a régi falak, lépcsőzetés folyosókban egykor milyen más élet honolt ? I Most olyan szomorúan hat az emberre — a régi szebbbb napok romjait látva — a jelen. Allitólag Brixeni püspöké volt a vár, később egy gróf birtokába, jutott, most gazdag bécsi