Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889
1889-02-02
Ha az okokat kutatjuk a vélemények eltérők. Egyik a viszonyokban, másik az elöljáróságban, harmadik a képviselő-testületben, negyedik meg másban keresi a bajok forrását. A bajok nézetünk szerint azonban nem ezekben, hanem azon minden iránt közönyös magatartásban keresendő, melylyel a városi lakosság nagy része minden ujjitás iránt viseltetik. Ezeknél ugyanis mindennek az a refrénje, hogy nincs — pénz. Pedig pénz nélkül haladni nem lehet. Áldozatok nélkül nagy dolgokat mivelni lehetetlen. A asemmiböl» nem lehet «valamit» előteremteni. Akarunk sokat, szeretnénk ide hozni mindent, de mikor arról van szó, kogy tulajdonképen mit is ajánl fel a város lakossága a létesítendő dolgokért, — akkor minden ember beköti az erszényét és — hallgat. Ilyen magatartás mellett haladni nem lehet, a sült galambok senkinek sem repülnek a szájába. A varosok fokozatos fejlődésének alapkelléke a jó, egészséges ivóviz és a hatóságilag ellenőrzött, kifogásolhatlan köztisztaság. Köztisztaság dolgában néhány év óta sokat haladtunk már ugyan, de ez még mindig nem kielégítő. Míg csatornázva nem lesz legalább a belváros, addig köztisztaság tekintetében nagyon elmaradunk más városoktól. Ez a kérdés azonban még szóba sem került a városházánál, — egy okkal több, hogy tegyük tanácskozás tárgyává ezt is. Talán mégis lehetséges volna, — nem mondjuk egyszerre, — de lassanként, évekre beosztva — a munkálatokat ez irányban is megkezdeni. A mi pedig az egészséges ivó-vizet illeti, — no erről jobb nem szólni. E tekintetben ott állunk, a hol állottak őseink évszázadokkal ezelőtt, — de bizony még ott sem, mert a lakosság szaporodásával növekedett a Tapolcának miasmákkal telt hadserege is. Hasztalan dicsérjük mi a Tapolca vizét, nem is hiszi el azt kivülünk senki más, — mi pedig dicsérjük nyakra-főre azért, mert inkább megisszuk a piszkos vizet, — mint az esetleg több ezer forintba kerülő artézi kút vizét. Ismertünk régebben és ismerünk most is több családot a vidéken, a kik ha nyugalomba vonulnak idővel, szívesen választanák városunkat állandó tartózkodási lakhelyül, ha — és ez a ha sajnos mindig ott van, -- ha t. i. jó, egészséges viz volna itt kapható. Miután azonban városunkban jó vizet nyerni nem lehet, — elmennek nagyon természetesen olyan városokba lakni, a hol az elköltött pénzükért megfelelő szolgálmányokat is kapnak. Ezen a bajon akart segíteni a képviselő-testület, midőn egy artézi kut létesítését határozatilag kimondotta. Bele is kaptak a fúrásba, de mint tudjuk eredmény nélkül, mert a cső 361 méter mélységnél már oly szük lett, hogy a fúrást tovább teljesíteni nem lehetett. Most újra dolgoznak, és nagyobb átmérőjű csövekkel iparkodnak lehatolni az elért mélységig, — de erős meggyőződésünk, hogy ennek sikere nem lesz, mert ha oda érünk a homoktengerhez, az felnyomul majd a csövekbe úgy, hogy annak kiaknázása határos lesz a lehetetlenséggel. Lássuk csak, hogyan is állunk tulajdonképen az artézi kúttal. A fúrás 117 méter mélységig minden akadály nélkül történt. Itt bukkantak az első homokrétegre, mely 14.-3 méter vastagságban húzódott lefelé. Ezen homokréteget 30 cm. vastag:>águ cső zárja el. A második homokréteg, mely már folyó homoknak konstatáltatott 157 méter mélységben találtatott. Ezen homokréteg vastagsága 7-10 méter, melyet 19 cm. átmérőjű cső zár el. Ezen ponttól kezdve a fúrás akadály nélkül eszközöltetett egész 323 méter mélységig, hol 3 méter vastagságú vizvezető homokréteget leltek. Ekkor történt, hogy a homok 70 méter magasságra nyomult fel a csövekbe, melynek kiaknázása abban az időben mint tudjuk, a legnagyobb nehézségekbe ütközött. A csőnek átmérője ekkor már csak 7 cm. volt. Ionen a fúrás minden nehézség nélkül folytattatott egész 361 méter melységig, a honnan a viz már a felszínié hatolt ugyan, de a fúrást a csövek szűk volta miatt (5 cm.) beszűntetni kellett. Ha a fúrás olyképen eszközöltetik, hogy 361 méter mélységnél 12 cm. átmérőjű csövekkel dolgozhattunk volna, — úgy ma kétségen kivül az artézi kut vize rendelkezésünkre állana, mert ezen böségü csövekkel 400 méterig kényelmesen lehatolhatott volna a furó. Az a munka, mely most az artézi kútnál folyik azért történik, hogy megkíséreljék, váljon 361 méter mélységbe tudnának-e 12 cm, átmérőjű csöveket bele erőszakolni. Nézetünk szerint ez a lehetetlenséggel nem határos ugyan, de igen bizonytalan. Az a kérdés merül fel tehát, hogy bizonytalan valamiért érdemes-e a varosnak több ezer forintot kockára tenni, — vagy pedig hagyja abba a további fúrást és gondoskodjék más uton egészséges ivóvizröl ? Mindenesetre nehéz kérdés, mely megfontolásra vár, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a mostani munka mindennap harminc és néhány forintjába kerül a városnak. Tény az, hogy van viz alattunk, még pedig olyan feszerejü, mely 70 méter homokrétegen keresztül már a felszínre hatolt 361 méter mélységből. Ilyen körülmények között nem volna-e czélszerübb a további kísérleteket beszüntetni és miután ivóvízre szükségünk van, egy új fúrást teljesíttetni? Tudjuk, hogy indítványunk nem lesz népszerű és sokkal jobban fog tetszeni a közönségnek majd az az eszme, mely minden további munkálatnak abbanhagyására vonatkozik. De elvégre ís akkor, midőn közérdekről van szó, szembe szállunk a kis-hitüekkel Meggyőződtünk arról, hogy van viz alattunk, indítványozzuk tehát, hogy temessük be a régit és fúrassunk egy ujat. Husz, vagy 30 évi törlesztésre vegyük fel a szükséges összeget, — ez évenként ily csekély mértékben fizetendő összeg senkit romlásba dönteni nem fog, — és ha ezt megtesszük, akkor legalább megvetjük alapját előrehaladásunknak és meglesz az alapfeltétele egy szebb jövőnek, — mely hogy mielőbb eljöjjön — szivünkből óhajtjuk. (Scjlj/ vázo>v 'fvépviísj.'í'ő. Levelezés. Noszloj), 1889. január hó 50. Nagy érdeklődéssel s lázas izgatottsággal várja a lelkipásztorkodás terén működő alsó papság azon reá nézve ugyan fontos kérdés mikénti megoldását, melyet boldogult cultusministerünk indított meg, s mely hivatva van a szükséggel küzdő alsó papság anyagi helyzetén segíteni, — ezen fontos kérdés neve — „Congrua." A míg nagy apparátussal folynak a tanácskozások az ország fővárosában ug} r a miuisteri bizottság, mint a nagyméltóságú püspöki karnál; addig egész csendben ezen fontos kérdés megoldásának legszebb módját mutatta be a noszlopi plébániára vonatkozólag nagylelkűségéről — vallásosságáról és nemes gondolkozásáról általánosan ismert főura Devecsernek Ó Aléltósága fralniói és galanthai Gróf Esterházy Perencz ur, mint a noszlopi plébániának kegyura, — midőn folyó évi január hó 3-áról kelt „ajándékozási oklevél"-lel a noszlopi plébániának örök időkre visszavonhatlanul 3 hold kitűnő fekvésű és talajú szőlő telepet ajándékozott. Midőn 0 Méltóságának ezen nagylelkű adományát nyilvánosságra hozom, távol legyen tőlem, hogy ezzel az ö nagyúri szerénységét a legtávolabbról is érinteni akarnám, teszem ezt azért, hogy Ö Méltóságánál a nyilvánosság előtt is lerójam mind saját, mind utódaim nevében hálás köszönetemet. Adjon az Is?en a magyar klérusnak sok ilyen felkent gondolkozású — vallásos főurat, s akkor a congrua kérdés csakhamar meg fog oldva lenni. §>z>awte>z> cJ<"j-«ácí-. ; noszlopi plébános. KÜLÖNFÉL ÉY — Rudolf trónörökös halálának híre, mely városunkban is általános megdöbbenést és mély részvétet keltett, szerdán délután fél 5 óra tájban érkezett városunkba. Az első táviratnak alig akart hitelt adni a közönség, de mikor Fenyvessy Ferencz táviratai, melyeket a főispán Grófhoz és a Casinóhoz intézett, is megérkeztek, és a központi távíró hivataltól a helyi posta és táviró hivatalhoz jött közleményt megerősítették, a szomorú valónak tudata általánossá tette a gyászt és a középületekre azonnal kitűzték a gyászlobogókat. Gyászlobogók lengenek a megye és városházán, a várkastélyon, az összes uradalmi épületeken, a Casinó, polgári kör, Lloyd és társas kör helyiségén, a ref. főiskola és gymnasium, a r. kath. gymnasium épületein, a r. kath. főtemplomon, a plébánia és ref. lelkészlakon, az izr. hitközség és iskola helyiségein, a r. kath. elemi és polgári leány iskolákon, a tak. pénztáron, postán, a Wahr. man, Humanitás és más egyletek elnökeinek lakásán és a magánházakon stb. — A j boltok kirakatai is a trónörökös fátyollal bevont arczképével . vannak ellátva. — A mély gyász miatt a nyilvános mulatságok szünetelnek. — Gyász isteni tiszteletek a helybeli mind a 4 hitfelekezet templomában tartatnak. — A pápai casinó ma egyhete, január hó 27-én tartotta tisztújító közgyűlését, melyen közfelkiáltás utján egyhangúlag megválasztattak, főigazgatóvá: ifj. Gróf Esterházy Móricz, aligazgatóvá: Osvald Dániel ; szavazatlapok utján pedig a tiszti kar és választmány következőkép alakíttatott me g; J e gy zö '• Kis Ernő, könyvtárnok: Szu— fiits Gyula, pénztárnok: Reguli Nándor; választmányi tagok: Baranyay Zsigmond, Békássy Gyula, Fenyvcssy Ferenc-*, Galamb ózsef, Hanauer Béla, Hannos Zoltán, Horváth Lajos, Koller János, ifi. Mario7ifalvay Elek, Mikovinyi Ödön, Szilágy? József és Steinberger Lipót. —. Meghívás. A pápai gazdakör tagjait tisztelettel kérem, hogy a f. évi február hó 15-én délelőtt tiz órakor Pápán a városháza nagy-termében tartandó közgyűlésre megjelenni sziveskedjenek. Pápán, 1889. január 29-én. Békássy Gyula elnök. Tárgysorozat. 1. Az alapszabályok tervezetének tárgyalása. 2. Szakosztályok végleges megalakítása. 3. Netáni indítványok. — Kinevezés. Bleyer György posta és távirdngyakornok, ki szolgálattételre a pápai posta és távirdahivatalhoz van . beosztva, a közmunka és közlekedésügyi minister által kir. posta és távirdatisztté neveztetett ki. — A pápai polgári kör holnap február hó 3-án délután 3 órakor saját téli helyiségében közgyűlést tart. — A pápai szabadelvű párt szerdán délután 5 órakör értekezletet tartott a városháza nagytermében, melyen mintegy ötvenen vettek részt és Hanauer Béla a párt elnöke elnökölt. Az értekezlet tárgyát a véderő törvényjavaslat képezte, és több felszóllalás után elhatároztatott, hogy városunk képviselőjéhez Láng Lajos úrhoz a következő távirat intéztetik: A szabadelvüpártnak mai napon tartott értekezlete a már általánosságban megszavazott véderő törvényjavaslat 14. és 25-ik §-ait az alkotmány, az ifjúság jövője, ugy a magyarnyelv szempontjából sérelmesnek találván, felkéri általam nagyságodat, hogy a részletes tárgyalás alkalmával odah3tni szíveskedjék, hogy ezen szakaszok oly módosításokat nyerjenek, melyek aggodalmainkat eloszlatják. Hazafiúi üdvözlettel. Hanauer Béla a szabadelvű párt elnöke. — A pápa városi és vidéki takarékpénztár már egybe állította mult évi mérlegét, mely élénk forgalmat s növekedett nyereményt mutat fel. A nyeremény hovaforditására nézve az igazgatóság a közgyűlésnek azt fogja ajánlani, hogy részvényenként 5 frt 50 kr osztalék adassék ki, a fentmaradó 1677. frt 97 kr nyeremény rész pedig a meglevő 4377 frt 91 kr tartaléktökéhez csatoltassék, mely ekképen — 6055 fit 88 krra emelkedik. — A vörös kereszt egylet holnap, vasárnap d. u. 3 órakor a városház nagytermében közgyűlést tart. — Lapunk előző számában jelzett piknik, — melyet több helybeli család ma este szándékozott a városi óvoda helyisé, geiben megtartani,— a? országos gyászra való tekintettel elhalaszt atott. — A rendőrkapitány szigorú reo. deletet bocsátott ki a szállodák bérlőibe^ hogy a bejelentési lapokra különös figyel, met fordítsanak, — mert eddigi eljárásuk nem volt kielégítő. — Áthelyezés. A győri megyés püspökség uradalmában azon változtatás történt, hotjy Schönauer Antal vaszari ispán Peérre, Vagner László peéri ispán pedig Vaszarra kölcsönösen áthelyeztettek. — A dunántúli ev. ref. egyházkerületben a conve'nti tagokra megejtett szavazás eredménye összeszámittatván, megválasztattak eg}'házi részről rendes tagnak Csonka-" Ferencz, póttagoknak Vályi Lajos és Kis Gábor, — egyik rendes tagságra Körmendy Sándor és Vályi Lajos között szűkebb választás rendeltetett el. — Világi részről megválasztattak: rendes tagnak Beöthy Zsigmond, póttagnak Molnár Béla; egyik rendes tagságra Véghely Dezső és Molnár Béla között szűkebb választás leend. — Köszönetnyilvánítás. Tek. özv. Szirmai Józsefné ö nagysága oly szíves volt a leányegyl. könyvtárát a következő könyvekkel megajándékozni és pedig: „Mariit t" „Aranyos Erzsike" és „Pusztai herczeg-\ leány czimü, 3—3 kötetes műveit; Vernerí „Szerencse föl" cz. 2 kötetes, Vinetta és „Stollhose" cz. 3—3 kötetes regényeit; Bolanden „Berta királyné" cz. regényeit; Feuillet „Fülöp szerelme" cz. regényét; About „Tolla Feraldi" cz. művét; Cherbulicz Viktor „Dolaki László" cz. 3 kötetes regényét; Verner „Az oltárnál" cz. 3 köt. regényét és az „Olvasótár" egy teljes évfolyamát 'diszes Bekötési táblával együtt. Nagyságos Marlonfalvay Elekné ö nagysága pedig a leányegyl. könyvtárát a következő könyvekkel volt szives megajándékozni; és pedid Jakab Ödön „Pusztulás ulja" regény, egy kötet. „Népbarát" ]S8i. évf. „Uj regélő" szerkeszti Beniczky Irma I. köt. Csáktornyai Lajos „Derült perczek" M. f. „Márton úr bajai" Erdélyi Gyula „Négy elbeszélés" Rédei Ferencz „Korszellem és házasság" Ekstein Benő. „A vörös Julcsa" „Az iskolai kalodában" br. Podmaniczky Fr., „A fekete dominó" Dumas S. „A pokol torka" Cserei József. „A kém" Draclw vogel. „A repülő hollandi" Jósika M. ,-.Pyg-f maleon" K. P. „Tapin asszony". Fogadjál!: a nemes lelkű adakozók az egylet leghálá* sabb köszönetét. Az egylet nevében az et» nökség. .*» — A pápai vendéglősök, mészá-S rosok, kávésok, hentesek és pincéréin betegsegélyzö és temetkezési egylete f. hif» 23-án házias tánczvigalmat rendez sajáfjt pénztára jajára, melyre az el&készületefcerélyesen folytattatnak. '| — Gyászjelentés. Pap Zsigmond, császári ev. reform, lelkész és gyermekei: Elemér és Lenke s ennek férje dr. Virágh Gyula az összes rokonság nevében szomorú szívvel jelentik forrón szeretett kedves neje, illetve édesanyjuk Pap Zsigmondné, szül. Szöllösy Zsófia asszonynak I. évi január 27-én reggeli 5 órakor, életének 54-ik, boldog házasságának 30-ik évében történt elhunytát. A boldogultnak hűlt tetemei folyó évi január hó 29-én délután 2 órakor T A R C Z A. A közös kincs. Zord hideg éjen, hózivatarban , Egy kocsi indul éjjeli útra. „Hütelen asszony vissza! ahonnan Hoztalak egykor. Átok a múltra!" És megy az asszony. Bűntudatában Könyje nem omlik: néma a búja. Csak a kocsishoz van neki szója: ..Hajts!" — s aranyát most mind odaszórja. ("sapkod a vad szél, s rázza a fákat. Farkasüvöltés hangzik az éjben. „Hajts sebesebben! Százszoros árat Kapsz a lovakról, még ezen éjen." És az uton most a kocsi vágtat. Szikra repül az út közepében. A bűnös asszony karjain alva Fekszik a gyermek, hitvesek kapcsa. „Életem édes angyala! téged Élhoza lopva, rejtve anyád. Oh Uram Isten! Hála tenéked! Hogy nekem ezt még visszaadád! Ez vigaszom csak e pici lélek, Alszol-e édes? óh csak aludj hát!" S csókot adott most a kicsikének, Ott hol a kendőből kifehérlett Ebben a perezben holt szinuvé lett, És szemein a lelke kirémült. Majd odasirta: „Gyermekem ébredj!" Kelj kicsinyem! és hívta nevéről. Majd az ölébe kapta a végett, Hogy melegedjék ajka hevétől; Majd kebeléről tépte le ingét, S ott melegité drága kicsinyjét. Lódobogás jön. S hangzik az éjben •Szörnyű kiáltás: „Állj! Ne tovább mqst! Hol van a gyermek, a kinek éltem, A ki % sírtól visszamarasitottU Visszadod! vagy .... tör van e kézben!" A bűnös asszony felsikított most, — Majd iszonyú sziláján kaczagott fel: „Itt van a gyermek! Nesze! Temesd el!" Qázdo 1 uj4, Sikerült férjfogás. _ Irta JANKA. — Még egy csokor igazítás s egy tükörből lopott önelégült mosoly és az észbontó junói alak, a még mindig igéző ügyvédnő libegve hagyta el férje karján boudoirját, hogy rósztvegyen a nőegyeletnek tánczmulatsággal egybekötött tombola estélyen. Midőn a sálon előtt elhaladtak, félrelebenté a nehéz selyem függönyöket és ogy sokat mondó pillantást vetett a pamlagon ülő nővérére, Clarissere, ki gyengélkedése miatt nem vehetett részt az estélyben. Sógorának jó mulatást kívánva, nővérétől egy csók kíséretében vett bucsut, ki a következő szavakat súgta fülébe alig hallhatólag: Gondoskodom eljöveteléről. Légy óvatos. Azután elmentek, otthagyva Clarisset, ki ualnoinraal dobta félre a kezében levő regényt, átengedve magát a nők ama sajátságos ábrándozásának, melyről a megfigyelő szem a szerelem rugóját olvashatja le. Igen Clarisse szerelmes volt, szerette szerelmének teljes hevével Aladárt, a csinos fiatal körorvost, ki szép carriernek örvendett a. noblesse körökben, s kinek viszont szerelméről noha meg volt győződve, mégis bántotta a tudat, hogy 6 még nom nyilatkozott. Gyáva volt tán? — Nem'— Hiszen hányszor adta tanújelét férfias elhatározásának és hősies elszántságának, s mily ügybnzgalommal ólt nemes hivatásának, ki pedig nincs rászorulva, hogy praxisának jövedelméből fedezze anyagi kiadásait. Igen ö valódi férfi s nem nyegle báb ... — ah, ha enyémnek mondhatnám, mily boldog volnék. Ilyen «s hasonló mély érzésű szavakkal szakította félbe időközönként az ünnepélyes csendet, Figyelni látesott, mintha ?alan» sajt j hallott volna, de csak keblének gyors ütemű ! dobbanása idézte elő a csalódást. } Nyugtalanul tekintett majd az órára, majd ' a selyem lebbenyekre, melyek csak nem akartek szétválni. Azután magát egy boldog érzésnek átengedve, hanyagul hajtá le fejecskéjét a I pamlagra és elszeuderült. Mintegy óráig lehetett igy, midőn erős csengetés riasztá fel jótékony álmadozásából. Ez ő lehet — monda s öltözékét rendbehozva, frizuráját megigazitá s újólag kezébe vette az eldobott könyvet. Figyelmét, mindinkább közeledő léptek kötötték le, s az ajtóban a koinorna Dr. Baráth Aladárt jelenté be, ki a komorna eltávozása után báli toilletben lépett a salonba. Clarisse pipacsveres lett s mintha tiltakozását akarta volna kifejezni ezen szokatlan időben megengedett látogatás felett felemelkedett helyéről s erőltetve egy lesújtó pillantással adott neheztelésének kifejezést. Aladárt e hideg fogadtatás majd a föld alá sülyeszté, de csakhamar beletalálva magát kényes helyzetébe, Clarissehoz közeledett s ünnepélyesen meghajtá magát. — Bocsásson meg kedves Clarisse nagysád — monda kérő hangon — tudom, hogy helytelenül cselekedtem, midőn e szokatlan időben lopództam közelébe; de isten a tanúm, hogy .... S honnét jön ? — kérdé, jobbját kiengesztelődéssel nyújtva Aladárnak. — A nőegylet estélyéről, hol önt is feltalálhatni véltem, képzelheti tehát, hogy mily megdöhbentőleg hatott reám, midőn ő nagysága, kedves nővére, az ön elmaradását hirtelen roszszulléttel mentette ki; azért is minden feltűnés nélkül a kötelesség szárnyain siettem önhöz, hogy a legelső segélyt én nyújthassam. — Oh már azon túl vagyok! Tehát csak a kötelesség hozta önt hozzám — monda némi fájdalmas érzettel, — de csakhamar magához tért és folytatá — köszönöm figyelmét, már annyira jól értem, magam, hogy nélkiUsaetek mindenféle orvosi beavatkozást, most pedig kérem önt, hogy csak siessen mielőbb vissza, nehogy elmaradása feltűnést keltsen főleg öveim előtt, kiknek bizonyára nincs tudomásuk az ön idejöveteléről ? — S egy kérdő pillantást veitett Aladárra. — Nincs! — Clarisse — folytatá fájdalmas tekintetét reá szegezve — miért oly hideg iránj T omban, adtam tán reá okot, hogy ily bizalmatlansággal viseltessék irányomban ? Máskor oly közlékeny volt velem szemben, elmondá minden titkát, fájdalmát s örömét s én mindezekben oly hiven osztozám. Oh ha sejtené — folytatta elragadtatással — hogy mily édes vonzódással viseltetem lénye iránt, akkor tán nagyobb könyörületet tanusitana irántam. — Aladár! ne feledje szavait, hogy hozzám csak hivatási kötelessége vezérelte, ennek eleget tett — köszönöm. Most pedig hagyjon el, mert ha esetleg ővéim, kik minden órában hazajöhetnek, itt találnák, compromittálná magát túlbuzgó hivatási kötelességérzeteért. Térjen vissza az estélyre, mulasson jól 8 emlékezzék meg rólam a souper csárdásnál, melyet nekem igért. Míg e szókat kiejté, önuralma mindinkább elhagyta s kénytelen volt sophájába viszszabocsátkozni. j — Nem Clarisse — kiáltá fájdalmasan ] Aladár, — igy én önt nem hagyhatom el, ön j szenvedett s ez fáj résztvevő keblemnek. Letérdelt melléje, kezeit összekulcsolta s epedő tekintete, melyből az édes szerelem sugara tükröződött vissza, találkozott a Clarissé•val. Ezen pillanat hatása már a második pillanatban egymás karjaiba vezette a két egymást forrón szerető szivet. Vallomást tettek egymásnak — szerették,egymást. De a szerelem Dämona csakhamar Damokles kardját bocsátó a két szerelmesre, kik nem látszottak észrevenni, hogy minden perez előbbre tolja az idő kerekét, mely könnyen veszélyt hozhat .nyakukra. MidGo a wwiuaoío ajkak egymásén kerestek enyhülést, midőn mindegyik egy-egy világot vélt keblére zárni, hirtelen megrántották a csengotyüt, mely a szeretkezőket szétriasztá s kétsógbeejtette. A doktor ur a szibériai hideg daczára igen aequator alattiasan érezte magát. Mit tegyen, ha őt meglátják, ilyen blamázs, ilyen compromittálás. De habozni nem volt idő, mert a léptek mindinkább közeledtek. — Hah meg van — Clarisse kétségbeesést színlelve némi diadalérzetteí, — bújjék bele a servicekredenezbe, de gyorsan, mert niár az előszobában jönnek. — De tán lehetne valami alkalmasabb helyre . . . szabadkozék Aladár, ki a veszély nagyságát átlátva kénytelen volt fatális helyzetébe belenyugodni. — Egy szót se! Aladár már a második pillanatban Clarisse segítségével benn ült a servicekredenezben a legkevésbé-sem irigylésreméltó helyzetben; Clarisse pedig egy. elegük mosolylyal várta a jövevényeket, kik ugyanabban a pillanatban .léptek be, melyben Aladáiprüszentett, de miután Clarisse elővette ezebkendőjét nem okozott feltűnést. Az ügyvéd ur jött haza kikelt ábrázattal s felesége. Louise és Clarisse egy jelentőségteljes pillantást váltottak egymással. Megértették egymást. —» De nem ugy az ügyvéd ur, ki mint. egy őrült ragadta meg Clarisse karját B kérdé ? — Igaz, kogy ő itt volt?— De ki? Kérdé Clarisse^iparkodva kimenekülni a karszorongatás álul, — Baráth Aladár dr, — vágott köab'e Louise s folytatá, — oh az blamázs,'" az ejjjesz estélyen saját fülem hallatára susogták, WogJ Aladár a bálon téged nem találva, onnét egyenesen hozzád szökött, oh ha ez igen volnál, felelj — monda Louise, mindinkább izgatottablbaD, mondj igazat, mert ha ez való, akkor megjkeli a gyávknak Lajossal verekedni, neked pedig becsületfedet kell megmentenie. —I Igen, ha ez való — monda a férj a, mollba ^tmenő durrban, — akkor a gyávát; ki* hivatom,
