Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-10-13

XVI. évfolyam. Megjelenil minden vasa r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre konmkiul i- e n d k i v ü I i s z á ni o k is adatnak ki. 41. szám. u •. apa,1889. október 13. Előfizeíési díjak. Egy évre 6 frt . - Fél évre 3 frt. Kegyed évre 1 frt 5<J krajczár. • Egy szám ára 15 kr. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt köz le menyek a lap szerk. hivatalába (Ó-kollégium épület) küldendők. SS • F V jfx Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata xrfán 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldhcm G>.u!a j papirkereskedése, főtér) küldendők, /p-*TC . :— — '• • ———•— — • •••» — á

P

a város hatóságának és I ö b b pápai, s pápa-vidéki eg y eiäTgt^iTiT^a I asz tott közlönye. Veszprémmegye gyűlésiemébőlMeghúzták a halál-harangot a . vármegyék fölött. Haldoklik a régi Pmegye. Az alkotmány ősi bástyái, melyek oly sok ádáz tusát állottak ki, düledeznek. A parlamentarizmus, mely lüktető vérkeringését képezi a nemzet szabad fejlődésének R a ministeri felelősség, mely az alkotmányos szabadság főgarancziája, a rendi alkotmány átalakításával a megyei szervezet modern átalakítását önként maga után vonza. Ezen eszme áramlata népszerűségre is vergődött s csak a nemzeti chauvinizmus ragaszkodik még ittott csontosán hozzá. De hogy az intézvény túlélte magát s nem illik be az uj kor keretébe, mutatják a megyei közgyűlések közönyt tanusitó üres termei. Mióta az utasítások és gravamenek kora lejárt, legfölebb a választások érdek-tusája népesiti be a megyeházak nagy termeit, melyek a tusa befejeztével újra csak gukra maradt tisztviselők akta-morzsoló színhelyeivé lesznek. Ezen reflexiókat teszszük azon alkalomból, mert Veszprómvármegyének mult hétfőn és kedden tartott rendes őszi közgyűlése a megyei élet hat éves cyklusában az utolsó előtti volt s a jövő decemberi közgyűlés után már az új bizottság új tisztikar választására, illetőleg a réginek újból valő megválasztására lesz hiva össze. Az őszi közgyűlés első napja egyébként elég szép számú tagok jelentében, élénk érdeklődés közt folyt le. Gróf Esterházy Móricz cs. és kir. kamarás főispán 0trióitóságát, aki, kamarási jelvénynyel, disz magyar ruhában jelent meg, belépésekor a közgyűlés tagjai lelkesen megéljenezték. Elnöklő főispán megnyitó beszédében üdvözölvén a megjelent tagokat, beszédében hivatkozott azon körülményre is, hogy az utolsó találkozás óta a lefolyt hó közepe táján Ő Felsége a kisbéri . hadgyakorlatok alkalmával megyénk területét is. érintvén, a vezetése alatt tisztelgő megyei küldöttség hódolatát kegyesen fogadta, a mit a közgyűlés éljenzéssel vett tudomásul. Nyomban n a meg nyitó beszéd után főispán 0 méltósága főispáni jogánál fogva monoszlói és monyorókeréki gr. Erdódy Sándort továbbá Herényi Andor és Huszár Gyula közigazgatási gyakornokokat megyei tiszteletbeli aljegyzőkké nevezte ki, a kik a gyűlés további folyamán a tiszti esküt is letették a közgyűlés szine előtt. A magyar olygarchának, Ő Felsége fölovászm esterének, az Erdödyek ifjú sarjának sugár alakja ál' talános érdeklődés tárgya volt a közgyűlésen. Mikor érczes, csengő hangon, határozott hangnyomattal, utánmondta az eskü forma szavait, még a karzati nöközönség is kíváncsian hajolt előbbre a karzat támlányán, s midőn elmondta az „Isten engem ugy sególjen"-t, rokonszenves éljenzés üdvözölte. A haza "kitűnőségei rendesen a megyei tiszteletbeli aljegyzősógen kezdték fényes pályájukat, kívánjuk, legyen rá nézve is ez a szerény kezdet nyitánya egy tettdús jövőnek a nemzeti ügy szolgálatában. Excelsior! Ezután Végheíy Dezső kir. tanácsos alispán vette át a szót. Mindenekelőtt bejelentvén, hogy időközben a régi megyei élet két volt tisztviselője Kopdcsy József,a kimar 1817-ben aljegyzője, később pedig Il-od alispánja is volt a megyének, és Töltőssy Mihály a megyének egykori árvaszéki ülnöke, elhalálozván, nemkülönben Pap Gyula veszprémjárási szolgabíró is rövid idővel ezelőtt elhunyt, indítványozta, hogy haláluk fölött a megye jegyzőkönyvileg fejezze ki sajnálatát s családjaikhoz részvétnyilatkozatot intézzen, mely ebbeli indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Következett az alispáni jelentés, mely mindig nevezetes tárgya szokott lenni a közgyűléseknek. Ebben a jelentésben, mär tömör nyelvezetcu, hű képet mutatott a megyei közélet minden ^mozzanatáról, ki volt tüntetve a lefolyt három negyed évre vonatkozólag a megyééi ügyforgalom és a tisztikar tevékenysége s megtudtuk, bog}'- ezen időszakban 18418 ügydarab érkezett be a központba, vagyis 3448 darabbal több, mint az előbbi év hason szakában. A jelentés szerint a vármegyei nyugdijalap bevétele 13,108 frt 31 kr. Kiadása 117 frt 10 kr. volt. Az ujonczállitást illetőleg 4087 volt a védkötelezett száma; ezek közül a rendes hadsereghez besoroztatott 495, a honvédséghez 6, a póttartalékba 315. Az emberegészségügy kielégítő volt. Öngyilkos volt 12. önmagát felakasztotta 2, lőfegyver által kimúlt 2, kútba füllt 1, vízbe fallt 3. A közművelődési és jótékony célokra tett adományok összege fennen hirdeti a vármegye nagylelkűségét és ügybuzgalmát. Veszprémmegye 1878-tól 1889-ig, vagyis Véghely Dezső alispán sága alatt összesen 47,878 frt 90 krt és 118 darab aranyat fordított jótékony czélokra. Nem volt oly országos nemes ügy, melynél a vármegye nevezetesebb összeggel nem sietett volna lerakni áldozatát. Sok nemes ügy segélyezését pedig egyenesen önmaga a megye, illetőleg annak alispánja kezdeményezte. Az árva és ösztöndíj alap ez idő szerint 17308 frt. Az ipariskolai alap 1195 frt 89 kr. A néptanítók segély alapja 27.8 frt 17 kr. A nemesi fölkelési ós nevelési alap 41,984 frt 26 kr, takarókbetét 1 i ,914 frt, kötvényekben és 8400 frt értékpapírokban. A nevelési alap 39 db arany, 5600 frt takarékbetét, 6 frt készpénz és 3000 frt kötvényekben. Ezen alapnak kiadása még az idén nem volt. A jelentés egyéb alapokról és közcélú adományokról is részletes kimutatást tartalmaz. A betegápolási alap bevétele 14695 frt, kiadása 12482 frt volt. Maradvány 2213 frt. Az útfenntartás és közlekedésre nézve a bevétel 43,987 frt. a kiadás 31,676 frt volt. Maradvány 12,311 frt. Végül az alispáni jelentésből kiemeljük, hogy a regálé kártalanítás 67 községben 132 jogosulttal tárgyaltatott le; egyezség 101 jogosulttal 751,331 frt. erejéig köttetett meg, ellenben egyesség 31 jogosulttal nem sikerült. Az alispáni jelentés megemlékezett a megyei levéltár rendezéséről is, kiemelvén különösen Ács Rudolf levéltáros fáradhatatlan buzgalmát. A mindenre kiterjedő s mindezeken kivül más tárgyakat is felölelő jelentés felolvasása után a közgyűlés lelkes éljenzéssel adott kifejezést elismerésének a megye első tisztviselője iránt, aki rendezett viszonyok mellett erélyesen tartja kezei közt a közigazgatás gyeplőjét. Dr. Fenyvessy Ferencz indítványára az alispáni érdekes jelentós kinyomatni illetőleg a megyei lapoknak közlés végett 'megküldetni határoztatott, hogy igy az minél szélesebb körben ismeretessé legyen. Tudva van, hogy a vármegye a haza két nagy fia, Deák Ferencz és gr. Széchenyi István emléke iránt való kegyeletből már régebben elhatározta, hogy arczkópeiket a megyeház terme számára lefesteti. Az alispán most erre nézve bejelentette, hogy Vaslagh György festőművész a képekkel már egészen elkészült, és hogy azok a jövő deczemberi közgyűlésen átadhatók lesznek. Ennek nyomán elnöklő főispán felhívta a közgyűlést, hogy a leleplezési ünnepély rendezésére saját kebeléből bizottságot válaszszon. A bizottságba Véghely Defcső alispán elnöklet© alatt, beválasztattak: dr. Bezerédj Viktor, dr. FenyvessyFerencz, báró FialhVä], Szabó Imre, Kenessey Pongrácz, Ihász Lajos, idősb Purgly Sándor és dr. Purgly Sándor. fiolossváry főjegyző előterjesztése nyomán az 1890. évi költségelőirányzat, az állandó választmány megállapodásához képest 79140 frt bevétellel, 75,042 frt kiadással s 4097 frt várható pénztári maradvány nyal elfogadtatott, a kapus fizetésének 60 írttal való fölemelését is a kiadási tételbe vévén föl. A megyeház építési kölcsön évi törlesztésére kivetendő 2"I„ pótadó s a nyugdíjalapra való járulékra pedig i\ pótadó megszavazása névszerinti szavazás alá levén bocsátandó, elnöklő főispán, két szavazatszedő bizottság kijelölése mellett, elrendelte a névszerinti szavazást. Az eredmény az lett, hogy az illető pótadók kivetését csak egyetlen tag. Krisztinkovich Aladár nem szavazta meg*). A közgyűlés többi tagjai egyhangúlag megszavazta a köteles pótadókat. Most a gyűlés egyik legérdekesebb mozzanata következett. Felolvastatott gr. Teleky Gézának, az új belügyministernok leirata, melyben tudomására hozván a vármegyének belügyministerré történt kineveztetését, egyszersmind jelzi leiratában a vármegyei administraczio czólba vett reformját is. Minthogy már előző napon megindult az eszme-csere a reform tervezetek fölött s ugy látszott, hogy a régi megyei autonómiának is buzgó hivei vannak, azt lehetett gondolni, hogy a nézetek összeütközéséből nagyobb szabású vita fog előkerekedni. A miniszteri leirat felolvasása után mély csend lett. Ezenközben feláll Szabó Imre. Conticuere omnes intentique ora tenebant . . . Az ékesszólás nagy mestere, aki a megyei zöld asztalnál, a viták kereszttüzében szokta aratni legszebb szónoki diadalait s mosolygó arczczal, derült hangulattal szokta kezdeni beszédeit, most borongó kedélyvilággal, ünnepies hangon emelt szót. Mintegy érezte, hogy reá vár most a feladat, elkészíteni azt a ravatalt, melyre majd a régi vármegyét kiteritni fogják. — Halljuk: dördült el a teremben Krisztinkovich stentori hangja. Az imént felolvasott ministeri leirat — úgymond — melyet gróf Teleky Géza, az uj belügyminister ur őnagymóltósága mintegy beköszöntőül a vármegyééhez intézett, a czéltudatos önérzet haugján, egyebek közt tudomásunkra hozza hivatalos alakban azt is, amiről a lapok utján már eddig is informálva voltunk, hogy az uj belügyminister programmjába felvette a megyék .szervezetének munkáját is. Fontos ügy ez, amely társadalmi és állami életünkkel a legszorosabb viszonyban van. Ha a mü el lesz hibázva, a nemzet nagygyá, erőssé nem lehet soha; pedig mi e hazát, nemzeti aspirácziónknak megfelelő intézmények áldást hozó garancziái mellett boldognak óhajtjuk. Annyi a történet tanúsága szerint is bizonyos, hogy a régi megyei szervezet a nemzet függetlenségének palládiuma volt századokon keresztül. Hogy az uj megye kiállja-e a tüzpróbát az idő megfogja mutatni. Az uj belügyminister a jövő törekvéseit hangsúlyozza s én,megvagyok győződve, miként ha a hivatott közegek vállvetve közreműködnek, oly szervezet lesz teremthető, amely a mi nemzetiségi és faji érdekeinket megfogja védeni. Azért az uj organizáciával szemben • indítványozza, hogy a vármegye adjon kifejezést a fölötti örömének, hogy a minister urnák elég erkölcsi bátorsága volt *) A mivel az igen lisztéit biz. Ing ur nem anynyifa virtusai, mint inkább azl árulta cl, hogy nem ludla mikdp most már ez, csupán formalilás, mert akár megszavazzák, akár nem, a kivetés és beszedés a megye nélkul is megtörténik, Sterk, ahhoz, hogy kimondja, miként a régi megye ma már lejárta magát s uj, a viszonyoknak megfelelőbb, modern szervezetről kell gondoskodni s indítványozza, hogy üdvözlő feliratában a vármegye e reformok szükségességét hangsúlyozza, biztosítsa a ministert jóakaró támogatásáról. A. beszéd után a közgyűlés nagy többségének ajkairól felhangzott a helyeslés zaja; csak néhány megyei autouomista ült némán, mintegy magukban gondolván: majd meglássuk azt a tervezetet! — Ha takaros, magyaros lesz a menyecske, — hát hiszen mi is szívesen cserébe adjuk érte az ósdi framámot! Es a légbe nem vegyült egy legkisebbke jaj a régi pandur-világ után. A főispán tehát kimondta a közgyűlés egyhangú határozatát, hogy Veszprém vármegye üdvözli az uj belügyministert, neki bizalmat szavaz s a megyék reformját czólzó törekvéseiben biztosítja jóakaró támogatásáról. A tárgysorozat további folyamán először is a győriek átirata kapcsán, a kirátyi táblák decentralizációjának ügye keltett figyelmet. Tudva van, hogy a dunántúli városok között Veszprém és Pápa is kérvényezett ezen ügyben. Most pedig Győr arra kéri Veszprémet, hogy keljen az ő pártjára. Ebben a kényes helyzetben dr. Fenyvessy Ferenc azt a közvetítő indítványt tette, miként ha majd megbizonyosodik a vármegye arról, hogy sem Veszprém, sem Pápa nem számithat királyi táblára, a mi még nem bizonyos, a vármegye majd akkor foglaljon állást Szombathely, vagy Győr mellett s noha Győr Veszprómmegye érdekében mindenesetre, plarnuzibilisebb székhely lenne, de az ügyet most nem véli tárgyalandónak s Győr átiratát ez idő szerint a napirendről levétetni indítványozta. A gyűlés ki is mondta ezen értelemben a határozatot. A közgyűlés ezután a népnevelés érdekében egy nagyfontosságú szabályrendelet alkotásába bocsátkozott, szervezvén Veszprómmegyóre nézve az állandó „Népnevelési bizottság

11

^. A szabályrendeleti javaslat, melyet a megyei kir. tanfelügyelő dolgozott ki, már a mult gyűlésen lett beadva. A javaslat. Henessey Károly tiszti ügyész abbeli módosító véleményezésével, hogy a "bizottság állandó elnöke a megyei alispán, jegyzője pedig a törvényhatósági jegyzői kar egyik tagja legyen a jegyző részére javaslatba hozott 10 drb arany tiszteletdíj mellőzésével, s a ministeri iskolalátogatókon, a megyebizottsági s egyházfelekezeti tagokon kivül a tanítók sorából az állami és községi tanítók közül is egy-egy tag a bizottságba beválasztassék, továbbá a fegyelmi rósz mellőzésével elfogadtatott. A bizottság bizonyára jó hatással fog lenni a megye népoktatására s működése, mely fel fogja ölelni a kisdedóvás ügyét is, magyarosodás szempontjából is nagyhorderejű lesz. Leghoszszasabb tárgyalást vett igénybe az enyingi ügy, melynek szószólója Krisztinkovich Aladár, a gyűlések rendes ellenzéki szónoka volt. A vita Mezőföld vaskezü főszolgabirájának, Kenessey Miklósnak, négyes fogata körül forgott s a négyes- fogat gazdája, a ki nemcsak a négyes fogat gyeplőjét, de a közügyekét is erélyes, ügyes kezekkel tartja hozzáedzett kezei, között, nyugodt mosolylyal hallgatta a zúgó vitát, mely úgynevezett fölebbezés alakjában került a közgyűlés elé. Történt pedig a dolog akként, hogy miért miért sem, annak többféle oka volt, az enyingi elöljáróság a közmunkaösszeirásnál fölvette a fószolgabiró fogatát is a közmunkakötelezettség alá. A főszolgabíró ez ellen tiltakozott s felszólította az elöljáróságot, hogy törölje az ő fogatát s mivel ezt az elöljáróság nem tette, kivetette rája a rendbírságot s törölte önmaga a főszolgabírói fogatot az összeírásból. Az elöljáróság illetőleg a képviselőtestület az esetet föllebbezte a megyei közgyűléshez. Most a közgyűlésnek ebben a tárgyban kellett határozatot hozni. Krisztinkovich Aladár, a ki később a föllebbezós szövegét is egész terjedelemben felolvasta s ugy látszik az ő tollából folyt, izgatott hangon kemény rohamot intézett a főszolgabíró négyesfogata ellen. Az ügyhöz hozzászóltak báró Fiáth Pál, Véghely Dezső, ifj. Purgly Sándor, Csete Antal, Kenessey Károly s fenyvessy Ferencz, a ki formulázta is a hozandó határozatra nézve indítványát, melyet a közgyűlés magáévá is tett. Saját ügyét azonban derekasan megvédelmezte önmaga Kenessey Miklós főszolgabíró, a ki a szónoklat higgadt, önérzetes hangján, világosságot derített egyéb személyi oldalára is a dolognak. A közgyűlés a tett indítvány alapján kimondotta, hogy igenis a főszolgabíró fogata a „pátens" és régi gyakorlat alapján nem tartozik a közmunka-kötelezettség alá, A mi pedig a rendbiróságot illeti, ezt joga levén a főszolgabírónak, minden föllebbezés kizárásával kiróni, nem a közgyűlés, hanem a közigazgatási bizottság elé tartozik. Hát bizony furcsa dolog is volna az, ha enyingi észjárás szerint közmunka-kötelezettséggel rovatnék meg épen annak a hivatalos közegnek a fogata, a ki épen azt ellenőrzi s jár utána az összes utvonalakon annak, hogy a közmunka helyesen teljesítve van-e s az enyingiek kényelmére is jók-e az utak ?! Az meg azután privát szerencse, ha valaki ezt négyes fogaton teljesítheti. Dupla fogaton dupla gyorsasággal gurul a közügy kereke is. Ennek pedig viszont a járás közjólóte veszi hasznát. Ezeken kivül még több más tárgy az állandó választmány javaslata értelmében elintéztetvén, — az ügyek további tárgyalása, az idő elöhaladottsága folytán, más napra halasztatott. A másnap folytatott közgyűlés tárgyai közül kiemeljük Véghely Dezső elnöklő alispán előterjesztését a „Községi népkönyvtárak" szervezése tárgyában. Az alispán kifejtvén, hogy mily fontos tényezői a népkönyvtárak a műveltség előmozdításának s a hasznos ismeretek terjesztésének, kívánatosnak mondotta, hogy a vármegye minden községében, fokozatosan létesíttessenek a kulturális haladás ezen intézményei. Egyszersmind hivatkozott az ország egyik ismert könyvkiadó társulatára, a „FranklinTársulat"-ra, amely az ily népkönyvtárak szervezésének munkáját igen megkönnyíti az által, hogy cyklusok szerint összeállított müveket igen kedvező feltótelek alatt hajlandó rendelkezésre bocsájtani. Az üdvös czól érdekében lelkesen csatlakozott az előterjesztéshez dr. Bezerédj Viktor, aki hivatkozván arra, hogy a „Franklin-társulat," melynek élén oly sok kitűnő férfia áll a hazának , minők Kautz Gyula, Gyulay Pál, Arany László, BallagiMóv, Szász Károly ós mások, s amely társulataak kiadványai között közbevetőleg legyen mondva vármegyénk részéről Jánosi Gusztáv kanonok s dr. Rada István szent-széki jegyző müvei is helyet foglalnak, — csak a szép czél érdekében cselekszik a megye »ha a társulat kedvező ajánlatát elfogadva, ez által megveti alapját a községekben a népkönyvtárak üdvös intézményének. Az eszmét melegen pártolta drFejérvdry József kanonpk is: „Legalább igy leszorítjuk — úgymond — a selejtes ós káros ponyvairodalmi termékeket." A közgyűlés ezután az alispán előterjesztése folytán kimondotta, hogy a községi népkönyvtárak fel-