Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-09-08

tal meglátható alkotásokat terein­tettünk. Az Emke mutasson rá alkotá­saira, s a közönséget ez tízszeres ál­dozatkészségre fogja buzdítani. Ezt csak megszivlélésül mond­juk el, s hisszük, hogy a jövő évi dévai Emke gyűlésén, a lobogó selyme több nemes, büszke alkotá­sokat fog susogni. li ö 7J egészs égügy. A közegészség augusztus hóban, miután járványosán elterjedt bajok nem tapasztal­tattak s veszélyes jellegű betegségek sem merültek fel, általán véve az előzőleg le­folyt július havival egyenlően kedvező volt. A megfigyelés és gyógykezelés alá került betegségek legnagyobb részét emésztő szervi bajok, nevezetesen gy omor és bél­hurutok képezték, a légzés szervi hurutok háttérben voltak, a {elmerült betegségek jellege jó ntmü volt, tartamuk rövid és mi­nőségük veszélytelen volt; váltólázak és hagymíz csak igen gyéren fordultak elő, vérhas nem tapasztaltatott. Heveny lázas fertőző gyermekkori ki­ütések nem fordultak elő, hanem pokolvar több esetei találtattak, melyek ugy vélem a sertések orbáncos vérbajával vagy !ép­fenés természetével oki összeköttetésben lehettek. Szórványosan mutatkozott a himlő a felső Bogárdi pusztában és a hagymáz a Szentmihályfai pusztában, mindkét helyen a fertőtlenítés és az elkülönítés a lehetőség szerint megtétetett és a betegség terjedése meggátoltatott. Itt felemlitendönek tartom azon fon­tos körülményt, hogy mint más években, ugy az iden is a mint a gabna cséplés be­áll, azonnal előfordultak gép által okozott kisebb nagyobb sérülések és roncsol.isok, ilyen behozatott a pápai kórházba július hó folyamában 7 féifi cs 1 nő, a veszprémi kórházba 1 férfi, a sérülések majdnem ki­zárólag a lóerővel hajtolt és elég szigorú felügyelettel nem bíró gépeknél fordultak elő, — tisztelettel kérem a tek. közigaz­gatási bizottságot, miszerint a gépek körül dolgozó nép testi épségének megóvása te­kintetebül szigorú felügyeletre a községet utasítani kegyeskedjék. A közegészség megóvása céljából az J előbbi években é.s a folyó évben is meg- > újítva kiadott felsőbb utasítások a hatósá- • gok és ko/egeik részéről éber figyelemben j tartattak, a nyilvános helyek, lakházak és '< utcák, valamint a csatornák tisztogatására ' is lehető gond fordíttatott, az itt ott időn- j ként tapasztalható megtorlodások sok he- j lyen csakis a hiányos csatornázásnak és | különösen Pápán a vízhiányának tulajdo- ' nithatok: — • a piaci élelmiszerek városok­ban naponként vizsgáltattak, elkoboztatott 10 liter, vízzel hamisitottt tej, 426 drb rot­hadt dinnye, 20 árustól; — mészárszékek, vágóhidak, rendőri börtönök tisztogatása kielégítő, a dajkaságban levő gyermekek rendőri es orvosi felügyelet alatt vannak. A i>rostitutió kellő szigorral ellenőriztetett kórházba rendeltetett 2 nő és 5 férfi, na­gyon kívánatos volna, ha a rendőrség a prostitutio szigorú ellenőrzését minél gyak­rabban kiterjesztené a be nem jelentett csavargó nő cselédekre is; egyéb vizsgála­tok száma és azok eredménye valamint, a szükségesnek mutatkozott rendőri intézke­dések külön táblázatban vannak kitüntetve. Hirtelen haláleset volt 1, agyszélhü­dés következtében. Öngyilkosság volt 2, ezek közül 1 önfelakasztás által, és 1 vizbefuladás által. Véletlen szerencsétlen haláleset volt 1 magasról leesés folytán. A nagyméltóságú m. kir. Belügymi­nisteriumnak f. é. június ho 3-án 34652. s/,. a. kiadott s az ólomnak és hoigonynak a táp és élvezeti szerek, italok, valamint az emberi szervezettel érintkezésbe jövő egyéb tárgyak körül való használata iránt kibo­csátott körrendelete értelmében a Vesz­prémvármegye területén levő sHkvizgyára­kat augusztus hó folyamában a hatósági közegek kozbenjottével megvizsgálván, a felvett jegyzőkönyveket egybefi glalva a hozzájuk csatolt véleménj es javaslattal együtt a szükséges intézkedés végett a tek. alispáni hivatalhoz beteijeszteltem, jalen egészségügyi jelentésem keretében a tek. közigazgatási bizottságnak ro\id kivo­natban teljes tisztelettel jelentem, miszerint intézkedést kértem ö nagysága alUpan ur részéről arra nézve, hogy a sifon fejeknek a ministeri korrendelet értelmében i",, oh 111 tartalomra leendő átöntsse tekintett bői — minthogy azok sok költségbe kerülnek, de különösen mivel azok átoutése rövid idő alatt nem is eszközölhető, — mert a s/ik­vizgyárosok sifonjaikat, melyek közül több százakra, sőt ezeiekre menő a falukon van ki' 1 , c-sak a tél folyamában lesznek képesek beszedni és ezek átón'.ése 1% ólom tar­talmú czinfejekre csak a-zutan fog megtör­ténhetni, ezen okból azok átalakítására a Nagyméltóságú belügyministti ium részéről jovö év március i-seje esetleg t-gy évi záros határidő volna kitii/.endö. Továbbá intézkedést kértem ő nagysága ali p pán urtol aira nézve is, miszerint a Nagy­méltóságú belügyministeriumhoz intézendő feltenjesztés értelmében utasitandok volná­nak a sifon gyárosok s czinezök, hogy a mennyiben mi a vidéken a c-unez.ésnél nem gyakorolhatjuk a kellő elleni r/ését annak, hogy a czinezcshez és a sifonfejek előállí­tásához csak ugyan nem tobb mint i"',, ólom hasznaltatik-e, mert a sifonök egészen felszerelve hozatnak a budapesti és b esi gyárosoktól a szikviz gyár tulajdonosok ál­tal, s azokban az ólom százalekác itt ki­mutatni'nem lehel, legfeljebb -vtg-vi keze­lés által általánosságban csak annyi puha­tolható ki, hogy tobb \agy kevesebb ól­mot tartalmaznak, ezen okból a gyáiosok, iparosok, a szabályok lelkiismeretes meg­tartására és különösen oda volnának utasi­tandok, hogy a czinezések ólom taitalmat a sifon fejekre rányomják és az edények czinezésénél az ólom százalékán a megren­delőknek hézbesitendő bizonyítványnyal iga­zolják, amely bizonyítvány a hatósági vízi­gálát alkalmával előmutatandó. Veszprém, 1889. szeptember 1. SDu civeteittj/l űJvái'űCij, megyei főorvos. Levelezés. P. Gyvnóih, 1889. szept. 5-én. Tekintetes Szerkesztő Ur! Miután az Amerikába jvaló kivándorlás m ^g egyre tart édes hazánkból, talán nem lesz érdektelen, Amerikából egy most vissza­érkezett eg3'énnek nyomorúságát leirnom azok részére, kiknek még legkisebb szándékuk is vo;na, kedves hazánk helyett egy idegen világ­részt lakni. A becsületes életű, szorgalmas és munkás emier, ugyhiszem itthon is talál elég munkát csak kedve legyen dolgoznia. Hazánkban nincs felesleges munkaerő; még hála Isten, ne^n va­gyunk arra kényszerítve, hogy idegen (földön, kellessék kenyerünket keresni. I Persze aki dolgozni nem szeret, de élni meg akar, az ilyen aztán nincs megelégedve som Istenével, sem hazájával; nem kell annak se egyik, se másik, de még szegény családja sem. Fjlyton azon töri az eszét, hol lehetne az ő elve s nézete szerint könynyii móddal s jól élni. Édes hazánkban, — haháv szerén\'en is — szorgalom me lett megélhet minden mun­kás : de annélkül a mai korban már sem itt­hon, sem idegtm földön existálni nem lehet. Az ilyen könnyű módon élni akarók előtt nincs kötelesség, nincs (semmi szent,: meg vetik hazájokaf, elhagyják családjukat, egye­dül csak saját személyükre gondolnak. Pedig de sokszor csalódnak ezek ! Hány átkozta már a 2>erczet, melyben drága hazája határát át­lépte ; mily sokan lehetnek azok, kik szivesen hazajönnének, de a nyomorúság elzárta ut­jokat. A kötni való, gaz ügynökök által elámí­tott szerencsétlen, rövid gondolkozású polgár­társaink ezekre persze nem gondolnak, mert a lelketlen csábítók már annyira telebeszélték agyukat, hogy a jóakaratú lebeszélés náluk mit sem használ. A sok szerencsétlenül járt, s Amerikából visszaérkezettek közül, a napokban, Nj'őgér községet is megtisztelte egy nyomorékká lett visszajött egyéniség. Pódi Mihály az illető neve; ajánlom mindazoknak, kik Amerikába készülnek, hogy elindulásuk előtt látogassanak el hozzá, ő gon­dolom, szivesen fog szolgálni jó tanácscsal, mely az illetőknek nagy hasznára fog válni. A szerencsétlen Pódi ez év elején ment ki Amerikába, s utazási költségekre, szegény fe­leségének szöllőjére vett fel száz forintos köl­csönt, s ezzel itt hagyva szegény családját nyomorban s a száz forint teherrel. A boldog Amerikából azonban a napok­ban egész váratlanul megjött; otthagyva sze­gény felesége 100 forintját, saját egészségét. És á jävakorbeli férfi, hozott egy nyomorékká lett testet.-^Egészen munkaképtelenné lett, per­sze a hosszú gyaloglás és nélkülözés megtörte egész testét. Hamburgtól egész Nyőgérig gya­log jött. Nyőgórből többen vannak már Ameriká­ban, de ezeknek családjai mind a legnagyobb nyomorúsággal küzdenek idehaza. A kivándorolni akarók előtt legyen intő példa, — a sok számtalan közül — Fódi Mi­hály esete. £a&o;> oJot/i'á-n.. Színház. Több mint két hete annak, hogy Ká­rolyi Lajos színtársulata városunkban időz. Az eddig rendezett előadásokat élvezettel tudta végig nézni a közönség'és meg va­gyunk győződve, hogy ezután sem fogunk csalatkozni abban a színtársulatban, mely­nek tagjai oly jeles erőkből vannak össze­állítva, mint ezen társulaté. Ma egy hete a Rezervisták cimü énekes bohózat került szinre zsúfolt ;ház előtt. A közönség mind­végig derült hangulatban volt. Hétfőn sepr. 2-án a „Nap és hold" ope­retté vétetettj elő. Hogy ez a darab nem vonzott nagyobb számú közönséget a szín­házba az egyedül annak tulajdonítandó, hogy színpadunkon már sokszor előadva lett. Pedig a színtársulat most is kitett ma­gáért. A darabban előforduló éne'-részletek teljes praecisitá-sal adattak elő. Említést •érdemelnek: Serfözy Etelka (Manola), Szi­geti Lujza (Beatrix), Nyilassy Mátyás (Pik­ratesz), Krémer Jenő (Don Brazéro) stb. Kedden f. hó 3 án közkívánatra „Ki­rályfogás" cimü operetté került szinre. Az operetté előadás mint első izben úgy most is teljes sikert aratott. Az énekrészek ösz­szevágók voltak, az előadás hézagtalannak nev ezhető. Szerdán „Felhő Klári" került a desz­kára. A népszínmű hatással adatott. A népdalokat többször megismételtették, a szereplők legnagyobb része tapsokat aratott. C-íitörtóküri a társulat dei'ék karna­gyának, Znojemszky Gyulának julalomjá­tékául a „Színházi képtelenség" cimü bo­hóság adatott elő. A kettős színlap néme­lyek előtt sok találgatásra adott okot, míg nem a színházban meggyőződhettek, hogy a második szinlap csak a darab folyamán eljátszott paródiáját jelenté a megbízható, jó színtársulatoknak nem eléggé méltányolt előadásainak. Ha nem mulattunk is a sok torz alakon, de legalább mutatványt kap­tunk a faluzó szinésztruppok izléstrontó szerepléséről. Hozzá is láttak a szereplök a zenekarral egyetemben, hogy az ellentét minél inkább kidomborodjék és visszakí­vánja közönségünk a normális játékrendet. Volt azonban a parodikus színjátéknak egy részlete, mit szivesen végig néznénk bár­mikor; — ez a színtársulat kedvelt komi­kusának, Nyilassynak ballet táncza, a mi­ről nem hisszük, hogy még egy Dörmögi után csinálni tudná. Tegnap Bayazo és Vanderburschnak „Suhanc" Cíimü, szép áriákban gazdag operettéje került szinre zsúfolt ház előtt. Első sorban Seifózy Etelkáról (Józsi) kell megemlékeznünk, a ki remek, szellemes játékával a szó szoros értelmében elbájolta a közönséget. Szerepét kidomborította , énekrészleteit nagy hatással énekelte. Szi­geVhy Lujza Í/Eli;) gyönyörű, -Ízléses- oltó­zekében, a legkedvesebb szerelmest alakí­totta. Kellemes csengő hangja általános tapsvihart idézett elő. Játéka ügyes és tö­kéletes. Nyilassy Mátyás (Bizot) kitűnő alakítást mutatott be (mert lehet). Hozzá vagyunk már szokva, hogy Nyilassy sze­repeit mindig élethűen adja megkülönböz­tetett ahkitassa'. Kremer Jenő (Durand) kellő szakavatottságot tanúsított úgy a játi k, mint alakításában. Károlyiné (Mo­ni-, rn-) szokott élénkséget tanúsított. Játéka kif. g.istalan, természetts volt- Németh Já­nos (Morén) is otthon érezte magát. Meg­látszott rajta , hogy szerepkörére kellő ta ailmányozái-t, fordított. Ferenczy József (Emi ) kellemes hangjában mint máskor, úgy most is gyönyörködött a közönség. Megjelenése mindenkor imponál. Az előadás összevágó. A kardalok kifogástalanul sike­rülteknek mondhatók. Hivatalos ront. 4071. szám. Hirdetmény. 1889. ikt. A szeszes italok kimérésének és kismér­tékben való darusításának a nyílt helyeken az 1890. évi január hó 1-ső napjától kezdve mi­ként leendő gyakorlása tárgyában a Nagyin, magy. kir. pénzügyminisztérium által kibocsá­tott hivatalos hirdetmény falragaszok alakjá­ban ugyan lehetőleg kiterjedetten közzé van téve, mindazonáltal a városi jegyzőségi irodá­ban is megtekinthető. A midőn a város hatósága ezt a város közönségével jelen hirdetménynyel külön is közli, szükségesnek tartja az érdekeltek figyel­mét még annak kiemelésével is felhívni, hogy a hirdetményben kitett, határnapok s más, az alaki kellékekre vonatkozó utasítások törvény.— és törvény erejű rendeletek által véglegesen lévén megállapítva, azok figyelmen kívül ha­gyása az illetőkre nézve esetleg a legsúlyosabb és helyrehozhatlan joghátrányokat fogja maga után vonni. Pápán 1889. szeptember 2 án. ©1 Latío i-t ja-tvaij, h. polgár-mester. 949. T889."iair Hirdetmény. A számszakilag felülvizsgált és érvénye­sített 1889. évi hadmentességi díj kivetési lajstrom a veszprémi m. kir. pénzügyigazgató­ságtól megérkezvén, — az a város jegyzőségi irodájában 8 napon át, vagy is f. é. szeptem­ber hó 8-tól ugyanazon hó 15-ig közszemlére kitéve leend. Pigyelmeztetnek tehát az ezen díjjal meg­rovott egyének, hogy azok, kik a hadmentes­ségi díjjal már a megelőző évben is megróva voltak, a lajstrom közszemlére való kitételétől, — azok pp:]ig kik azzal most vannak először meg­róva, a kirótt hadmentességi díjnak a díjköny­vecskébe történt bejegyzésétől — számítandó 15 nap alatt felebbezéssel élhetnek. A felebbezések a veszprémi kir. pénz­ügyigazgatósághoz czimezve, a polgármesteri hivatalnál nyújtandók be. Pápa, 1889. szeptember 5-én. Osodld Dániel, polgármester. KÜLÖNFÉLÉK. — — A vörös kereszt egylet hely­beli választmánya holnap délután 3 órakor ülést tart. — Személyi hirek. A hadgyakor­latok miatt egymást váltjak fel, a magas­rangu tisztek városunkban. — Zoltán Elek ezredes, honvéd lovassági, felügyelő, f. hó l-én,— Wojnarowits Sándor ezredes lovas­sági dandár parancsnok f. hó 3-án. Graeff Ede lovassági tábornok a honvéd fő pa­rancsnok adlátusa, Jelentsik Vincze altábor­nagy, honvéd kerületi parancsnok és Beruc­lák Károly ezredes, honvéd gyalogsági dandárparancsnok f. hó 4-én érkeztek váro­sunkba. — A jótékony nőegylet mint mult számunkban már jeleztük, ma tartja mtg mülve az orvosnak kinézésén, el hagyták a szobát — Pascal kifejezhetlen fájdalommal ha­jolt le a holttest felé, oda a hol a sziv dobog. De a sziv megszűnt dobogni. Vége volt min­dennek. Megszűnt élni ! Pascal, visszafojtott lélekzettel hallgatott, s kinos várakozásban telt el néhány perez. Ah! de hiába hallgatott. Itt már fölös­leges volt minden emberi segély. O volt az — Jeaune-Marie, kit annyira bálványozott, ö feküdt most itt előtte örökre lehuuyt szemekkel, örök álmát alva. Pascal öntudatlanul simogatta ujjaival a j szép szőke fürtöket. Nem gondolt már semmire, csak némáu nézte a szép sovány arezot, mely még a halálban is megőrizte finom, poétikus szépségét. A szenvedés, a nélkülözés nem hirta tönkre tenni a természet e remek alko­tását s halva is oly szép volt, mint az életben, szegény kis Jeanne-Marie. Pascal nem sir. Szemei -szárazak, csak egy kimondhatlan fájdalomnak érzése tükröző­dik vissza hennök. — Oh Marie! Jeamia-Marie! Mire való az orvosi tudomány, ha nem menthet meg a ha­láltól, ha képtelen uj életre ébreszteni ? Miért tanult annyit, miért fáradott s mű­ködött anuyit, ha mind e tudomány nem birta szeretett kis Jeanue-Marieját crak egy percre, egyetlen egy rövid perezre még életre hozni, hogy megértethesse ve'e, miszerint megbocsátott neki teljes szivéből; hogy nem h'ába könyör­gött bocsánatért ? IX. Pascal ezután elhagyá Parist s soha sem j térfc többé oda vissza. Torellesba ment s ott régi házában lakik. Jeanne-Marie születés helyén a kis falú teme­tőjében nyugszik, s rózsák virágzanak sirján. Pascalnak mély fájdalmát nem hirta meg gyógyítani semmi többé, azonban tiszta falusi levegőben, a csendes életben mégis talált némi nyugalmat a kínjai kevésbbó gyötrök lettek., A nép nem tudván életének tragédiáját, sajnálta hogy oly korán elvesztette szép ifjú feleségét, de mégis csodálkoztak azon, hogy I noha több év mult el azóta, az orvos mindig egyenlő bánatos s szomorú maradt. Nem mosoly­gott soha s csak a kis gyermekek iránt mu­tatott vouzalmat. Ah! azokért a kis gyermekekért, különösen a kis leánykákért, kiknek szőke hajuk s kék szemük vau, ezekért rajong az orvos; és ha egyikük lobogó hajjal, tárt karokkal föléje kö­zeledik, ugy rémlik neki, mintha a jelen meg szűnt volna s a mult varázsoltatna képzelete elé. — Olyankor a kis szőke láuj'kákbau nem Sorét János vagy Fillot Vincent leáuyait látja — hanem mindig a kis Jeanne-Marie vau 0 őtto. A nép sajnálkozva tekint Pascalra s sut­togva beszélnek végtelen gyászáról Az okosabbak azonban máskép véleked­nek. Azt mondják : Pascal egy balsors nyomasztó súlya alatt szenved. 8 igazuk van. Egy szomorú, végzetes bal­sors tette ily bus komorrá. A szórakozott imádó. — Itiiinoi'os/.k — Pintyökeváraljal'alva rendezett tanácsú városba színészek érkeztek. A társulat, — mely egyike yolt a leg­kitűnőbbeknek, — Porrássy Nina kisasszonyt nevezhette primadonnájának. Nina kisasszony, kit különben nagyszámú udvarlói csak Nauon­nak neveztek, gyönyörű aranyszőkohaju, barna szemű lány volt. Karcsú dereka, gömbölyű karjai, formás, piczi lábai már magukbau hódi­tók voltak. Hát még a csókjai? — Azt be­szélik a „beavatottak" hogy hozzájuk képest a csurgatott méz valóságos cziánkáli. Ennyi báj és ennyi szépség hogyne bű­völték volna meg nemes palai Sóhajtó Barna­bás sóhajtozó szivét. Diktuin factum Sóhajtó ur, a gyengéden szerető férj és gondosatyja három neveletlen — ne tessék félre érteni — gyermeknek, sze­relmes lett Nanon nagysám huszonkét éves bájaiba. (Zárjel közt kénytelen vagyok jfelem­liteni, hogy a bájos primadonna keresztlevelét nem volt szerencsém saját szemeimmel láthatni, s ha füllenteni találok, száradjon annak a lelkén, akitől hallottam.) Megnyitó előadásul a társulat a „szép Helena" operettet adta elő, melyben a cziin­szerepet oly elragagó sikkes bájjal, s észbontó tricoban játszta el, hogy nemes palai Sóhajtó Barnabás egész . előadás alatt veszedelmesnél veszedelmesebb sóhajokat röpítette az imádott lény felé. De nem azért volt Sóhajtó bátyánk Só­hajtó, hogy mindig csak sóhajtozzék! Oh ko­rántsem I Akkor önök igen rosszul Ítélik őt szíves olvasóim. — Bírnom kell őt — suttogá haza felé me eb Barnabás ur — birnom ha ha — mit is mondjak csak ? !! Már ezen néhány szóból is látható, hogy Sóhajtó ur szive mily veszedelmes lángra gyúlt a szép szőke szirén szemeinek tüzénél. Másnap reggel, inig Sóhajtóné ő nagy­sága az éléskamrában időzött, s holmi meg­romlott befőttek kiselejtezésével 'volt elfog­lalva, férje ura addig Íróasztalához ült, s a következő levelet irta: Szivemnek általa imádott mennyei léuyü, angyali arczu, gyémánt szemű, rubint ajkú tün­dér, nagyságos kisasszony!!!??! — — Ön valószínűleg ismerni fogja eme közmondást: „a mely tyúk sokat kodácsol, keveset lojik!" En pedig, ki az ön ragyogó, bűvös erejű sze­meinek prometheusi lángjától izzó hamuvá főttem, nem akarok ama közmondásbéli tyúk hibájába esni, tehát keveset kodácsolva, kevés szavakkal oda sioritkosom, hogy bevalljam azon magas ménytéíi üdvösségnél még száz­százezermillioiriszorta élesebb érzelmet, mely­nek a zengzotcs ppetai éles elme fellángoló szikrája a szerelem nevet adta. Igen én sze­retem önt. Szeretem, szeretem és szeretném éle­tem mécsese kialvó fényének utolsó pislantá­sánál is azt sóhajtani „szeretem." Ha — óh, s e szónál kalapálva dobog szivem húrjának minden szálaga — ha ön is szeret — azaz hacsak szívelne is, vagy térdeimnek soha el nem kopható kalácsain könyörgöm ön előtt, jöjjön el ma este, az előadás után a „Talmi­arany taligakerékszög"-hoz czimzett hotel 7. számú szobájába, a hol dusau megrakott asz­tal mellett tárt karokkal, óhajtva, sóhajtva várja önt nemespalai .Sóhajtó Barnabás, Pin­tyőkeváraljafal va rendezett tanácsú város ^való­ságos belső titkos tanácsosa és földbirtokos. Sóhajtó bátyánk midőn átolvasta e leve­let, belenézett tükrébe, megfenyegette magát, s mormogá: Nabás, Nahás nem hiába vagy Sóhajtó Barnabás I Pompás eszméid vannak. E levélkét egy virágcsokorba dugjuk s a gyönyörű szi­rénnek fogjuk felnyújtani! Hehehe 1 Az est eljött. Barnabás úr nyugtalanul feszengett első emeleti páholyában. Végre meg­kezdődött az előadás. Nanon remekelt, s' zugó tapsvihar között nyújtották fel neki a zene­karból a Sóhajtó ur szerelmes Jevelét rejtő bok­rétát. Előadás után Barnabás kocsiba ült és a hotelba hajtatott, melynek 7. számú szobájá­nak ajtaja mögött eltűnt Sóhajtóné asszonyság ez alatt — mint jó háziasszonyhoz illik — otthon, a kedves életepárja hivatalos aktusokban elkopott nad­rágjainak fenekét reperálta. Egyszerre eszébe jutott, hogy még nem is olvasta el a „Pintyőkeváráljafalvai Hír­harang és Harsona" legutóbbi számát. Pórje szobájába sietett tehát, hogy a lapot megke­1 resse. Keresés közben egy "összehajtogatott ! papírlapot talált, melyet szétnyitott s olvasni , kezdett: I — Aaaaáh! — sipított a kedves oldal­j borda. — így vagyunk? — Randevú a „Tal­miarany taligakerékszög"-ben? — Hetedik ajtó? — Ugy? — Hah! — Azonnal megyek! Az asszonyka sietve öltött magára egy köpenyt, s épen távozni akart, midőn az ajtón csinos arczu szobalány lépett be: — Kit keres? — kérdé boszusan az asszony. — Palai Sóhajtó Barnabás urat. — Mit akar tőle? — Egy levelet hoztam számára. — Majd én átadom neki. . . A. szobalány rövid vonakodás után oda­adta a levelet a nőnek és sietve távozott. Barnabásnó nagysám pedig felnyitotta a leve­let, s bámulva olvasta: — Számla. Nagys. Palai Sóhajtó Barnabás urnák Helyben. Egy élő virágbokréta ... 25 frt. Pizetve. Mély tisztelettel: Lohog Evvány kertész. A számla alján apró betűkkel Nanon kis« asszony megjegyzése állt. — Erre nem voltam kíváncsi!" Nanon. * # ' Nemes Barnabás Sóhajtó de Pala, tán még máig sem tudja, hogy miért nem ment el a szállodába .színház utáu a szép Nanon, valamint azt sem, h.ogy miként tudta meg hü életpárja az ő hűtlenségét? Annyit azonban megtanult, hogy nős embernek legtanácsosabb élő szóval vallani szerelmet, mert másképpen könnyen felsülhet éppen ugy mint ő.

Next

/
Thumbnails
Contents