Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889
1889-09-08
Megjelenik ^j? minden rasárnap Közérdekű sürgős közlésekre kurunktut rendki\ iili számok is adatnak ki. Bérm eh tétlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak száut köz le menyek a lap szark. hivatalába ~>. (Ó-kollégium épület) küldendői Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt — Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. . Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldbcr«; Gyula . papirkereskedése, főtéri küldendők. /T>j tfw, : —; af* apa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Mit csinál a vármegye, — Megyei diszküldöttség Ő felsége tiszteletére. — Visszaélés a szikvizgyártással s a eséplőgépek körül. — A prostitutio. — Iskolakerülök. — A népiskolai törzskönyvek. — Gazdasági viszonyok megyénkben. — Érdekes ülése volt mult hétfőn ismét Veszprém vármegye közigazgatási bizottságának. Az élénk és magvas viták által magas színvonalon állott mindvégig az ülés, melyen gróf Esterházy Móricz lőispán ur 0 Móltósága vitte az elnökséget. Jelen voltak: gróf'Esterházy Fereuez, báró Fmth Pál, dr. Bezerédf Viktor, Ihász Lajos, Kenessey Pongrácz, Kemenes Ferencz, idb. Purgly Sándor bizottsági tagok, Véghely Dezső alispán, Kolossváry József főjegyző, Kenessey Károly tiszti ügyész, dr. Herényi Károly főorvos, Takács Ádám árvaszéki elnök, Vargyas Endre kir. tanfelügyelő, Ilarabasewszky Henrik pénzügyigazgató, Paál Dénes kir. főmérnök, Pougrácz Jenő kir. ügyész, Reé Jenő gazdasági előadó, dr. Purgly Sándor tiszteletbeli főjegyző, Végh István aljegyző. * * Főispán 0 Méltósága megnyitván az ülést, mindenekelőtt jelentette, hogy a folyó hó derekán KisBér vidékén s nagyrészben meg} 7 énk területén tartandó katonai hadgyakorlatok alkalmával Ő Felsége £ hó 15-én Kis-Bérre levén érkezendő, a megye részéről az üdvözlő diszküldöttség tagjainak kijelölése iránt ideje-korán intézkedni kell. A bizottság helyeslőleg vette tudomásul a jelentést. A diszküldöttség gr. Esterházy Móricz főispán vezetése mellett következő tagokból állíttatott össze: Véghely Dezső kir. tanácsos alispán, a veszprémi székeskáptalan kijelölendő képviselője, gróf Esterházy Ferencz, idb. gr. Esterházy Imre, ifj. gróf Esterházy Imre, gróf Esterházy György, Supka Jeromos zirczi apát, Jankocich József, Hunkár Sándor, Ányos László, r Ányos Tivadar, Ihász Lajos, Néger Ágoston pápai apát-plebános, báró Bornemisza Gábor, báró Fiáth Pál, Síubadheyyi Kálmán, André Gyula, és üzönyeghy Alajos zirczi járási főszolgabíró. A hadgyakorlatok voltaképen háromnegyed részbén Veszprémmegye területén fognak lefolyni, úgymint Hanta, Bakony-Magyar- ésNémetSzombathely, Teleki, Bársonyos, Áí#Teszér, Réde, Bánk, Lázi, SikáVarsány, Gyirót, Bakony-Tapimi, Pápa-Teszér, Gicz; Nagj'-Dém lOvász-Patona vidékén. Cieg3 r en előre üdvözölve az ős .Ba&teny alján magyaroknak koronás kiyálya! 'Az ülés további folyamán felolvasásra kerültek a szakelőadók havi jelentései. Az alispáni jelentés szerint a lefolyt hóban a közigazgatás rendes menetében akadálytalanul folyt. A tiszti ügyészi, adóügyi, főmérnöki jelentések szintén rendes állapotokat jeleztek.. Az árvaszéki ügykezelésről Takács Ádám elnök ezúttal is azt jelentette, hogy megy a dolog s az árvaszék csakugyan dicséretes buzgalommal is működik. Hosszasb vitára a főorvosi és a tanfelügyelői jelentések szolgáltattak alkalmat. Dr. Keréuyi Károly tiszti főorvos kilépve eddigi jelentéseinek rendes keretéből, három dologra hivta fel a bizottság figyelmét: a szikvizgyártás körül való rendetlenségekre, a cséplőgépek körül történő gyakori szerencsétlenségekre és a prostitutióra. Ezen három dologra való indítványaihoz hozzászóltak: dr. Bezerédj Viktor, Kenessey Károly, Kolossváry József, Pongrácz Jenő, Véghely Dezső ésVargyas Endre. Hogy a szikvizgyártás korlátoztassék, azt a bizottság nem tartotta szükségesnek kimondani, de mivel arra néZrve, hogy a szikviz-üvegek kupakjai minő vegyülékből állitandók elő, van már ministeri rendelet, mely annak rendje módja szerint annak idején közhírré is tétetett, a megyei alispán utasíttatott, hogy ezen rendelet foganatosításának szigorú ellenőrzését rendelje ujolag. A cséplőgépek mikénti kezelése s ellenőrzése tekintetéből szintén alkottatván már szabályrendelet, bogy az a kellő időben jövőre évről évre mindig kihirdettessék, ennek saját hatáskörben leendő további eszközlésére a megye alispánja szintén felhivatott. A prostitutio ügyének tárgya, iásánál Vargyas Endre kir. tanfelügyelő mondott éles fillippikát az erkölcsök lazulásáról, hivatkozva a megye egyik-másik mezővárosában 1 TÁRC ZA. BEPuTA EMLÉK KÖNYVÉBE. I. Mig lelked a kéjnek mámorában Édes álmák közt elszenderül: Mig örömöd — boldogságod lészen; E lapot hagyd érintetlenül. De — ha tün az álmák délibábja; S lombja vesztett lesz a dús berek : Gondolj rára ... ki tőled elszakadtan. Erted égve — annyit szenvedek. II. Mint rezgő harmat — rózsa szirmpkon; Ugy csüngök rajtad, kedves kis rokon. Mint ezüst csermelyt — védő sziklapart; Szerelmes lelkem átölelve tart. Mint est lepel.— az álmodó galyat; Mint tó tükre — a csilag sugarat; Képed :— szivem felett úgy ringatom .. Oh! hogy szeretlek — ki sem mondhatom! III. Nincsen álmám, elraboltad tőlem An lelkemnek hajnal csillaga ! Oh! de nem: hisz elmerengve rajtad, Képed — egy tündérálom maga . . 5 r^rt, — e képet a szivembe vésve Mindenit magammal hordozom: Azt se tudom — mkct vagyok ébren; Alt 5? tudom — mikor álmodom . . Jeanne-Marie. — Frnni-?.iál>ól. — BOHN GYULÁNÉ, (Vé B e,) Három hónapig igen boldognak érezte magát az orvos, ugy annyira, hogy ezt soha sem merte reményleni előbb. S Jeanne-Marie szerette-e férjét? Pascal csak a szerelemtől megvakitott szemmel látta nejét, nem vette észre, hogy ennek szive hideg maradt, mig saját szive lángolt. Boldog volt, mert sajátjárak nevezhette e gyönyörű virágot, melynek birtoka őt megfiatalítani látszott, büszke volt szép nejére a ki mindenütt, a hol megjelent, a legnagyobb hódolatot gerjesztette. A fiatal nő kedveért elhanyagolta betegeit ; nagy estély eket adott s a világba vitte öt, hol tündöklő szépsége a többi nők bájait elhomályosította. Neki szentelte minden idejét B a bolondulásig szerelmes volt fiatal nejébe. Ah mily boldog volt! De a túlságos boldogság többnyire szomorúan végződik! Egy nap Pascal hazatérve üresen találta házát — szép, imádott neje, életének öröme — eltűnt. Jeanne-Marie megszökött. Gazdagabb, vagy tán csak fiatalabb volt e az, ki miatt kötelességéről a becsületéről megfeledkezett ? — Ah a nyomorult! E váratlan csapás az orvost annyira le* Bujtotta, kétségbeejté, hogy nem akart többé ismerőseivel találkozni; nem akart embert látni, mint ha ő volna a bűnös — s egy hosszú betegség után, mely tovább három hónapnál tartóztatta vissza távozásában a Villiers avenueban levő kis palotáját ott hagyta s Parisnak egy c,sendea félre eso külvárosában, Vangirard .^uartierbwi telepedett le. *, általa is észlelt üzelmekre. A megye alispánja kilátásba helyezte, az adott körülmények közt, itt is a szigorúbb ellenőrzés hatályát — főkép a kóbor nők iránt. Ezután Vargyas Endre kir. tanfelügyelő jelentése kapcsán indult meg beható eszmecsere a népnevelés több fontos kérdése felett. A kir. tanfelügyelő hivatkozván azon körülményre, hogy az iskolamulasztások iránt a büntetéseket az alöljáróságok nem teljesitik kellő szigorral s van rá eset, hogy egy- , egy iskolánál 10 félnapi mulasztással szemben egyetlenegy büntetés sem foganatosíttatott, — indítványozta, hogy alkosson a megye oly szabályrendeletet, amely az eljárás körüli teendőket teljesen magában foglalja s ezen szabályrendelet azután megállapítván az elöljáróságok s iskolaszékek személyes felelősségét is. minden községháznál s minden iskolában folyton kifüggesztve tartassák, A bizottság készséggel fogadta az indítványt s a szabályrendelet elkészítésével Véghely Dezső alispán s a kir. tanfelügyelő megbízattak. Ugyancsak a tanfelügyelő előterjesztése nyomán, dr. Bezerédj Viktor és Véghely Dezső alispán pártoló felszólalásaik ntán, kimondta a bizottság, hogy a Veszprémben felállíttatni tervezett állami polgári fiúiskola évi segélyezését a legmelegebben pártolja s az iskolának, mint a mely a megye kulturális érdekeivel is azonos, a nemesi fölkelési és népnevelési alapból leendő segélyezését az október hóban tartandó közgyűlésen is hathatósan támogatja. Végül a népiskolai törzskönyvek ügyében jelenté a tanfelügyelő, hogy az adatok, általa helyesbítve, együtt vannak s azoknak a ministeri rendelet szerint September hóban leendő felterjesztését semmi sem gátolja, csak a megyei iroda készüljön el azoknak két példánj'ban való letisztázásával. Még a népoktatásnál fölemlítjük, hogy a néptanítók nyugdíjügyében működő „vegyes bizottság" tagjául a közigazgatási bizottság részéről Szabó Imre bizottsági tag választatott meg. * Reé Jenő gazdasági előadó tüzetes és szakszerű jelentést terjesztett elő a vármegye idei termésviszonyairól s megvonta az évi átlag szerint a következtetést, hogy bizony az imént lefolyt gazdasági évet a veszprémmegyei gazdák nem igen számíthatják termés dolgában a boldogabb évek sorába. A szőllő azonban az utóbbi időben igen szépen javult, már tudniillik ahol békét hagyott a filloxeral Az állategészségügy is kedvezőtlen volt. Több helyütt a marhák közt a száj- és körömfájás járványszerüen lépett föl, valamint a lépfene és a sertések közt az orbáncz. Csak győzzék gazdáink az állapotot jobb idők édes reményeivel! Emke. Erdély ünnepelt e héten! Magyarország leányai vérpiros selyemből, aranyos fonálból font és hímzett zászlót ajándékoztak az erdélyi magyar közművelődési egyesületnek. Annak a zászlónak arany fonalai láthatatlan köteléket képeznek a magyar szivek között, s egy végtelen, önmagába visszatérő fonál, mint a táviró sodronya közvetíti millió meg millió magyar szívnek forró, őszinte dobbanását. Vigyázzatok a fonálra! Közeledjetek egymáshoz szeretettel ti igaz hazafiak. Mert ha gyűlölködésben, visszavonásban távolodtok el egymástól, az arany fonál szakad a magyarság szóthull, mint az oldott kéve. Az Emke közgyűlése alkalmából hangzik el ez az intés. Évtizedes tétlenségre egy rövid évsor munkássága következett, és a bérezés, kincses Erdélyben már meg van vetve a magyarság templomának erős alapja. Rövid idő alatt több mint félmilliót hordott össze móhszorgalommal a nemzeti lelkesedés Erdély érdekében. Ez összeg kamataiból már 35 kisdedóvót alapítottak a magyarság fenyegetett vidékein. Több új iskola épült, számos tanitó ós lelkész nyer támogatást az Emke pénzalapjából. Lélekemelő tudat tölti el a hazafiak lelkét a szamosujvári ünnepség leírásának olvasása közben. A felszentelt Emke lobogóban nyerte meg a közművelődési mozgalom az eddig nélkülözött talizmánt, a fétist, mely a mozgalmat intensivebbé, hathatósabbá fogja tenni. Mert eddig a működés nagyobb részben a tőkegyűjtésre szorítkozott. Ezt értjük és méltányoljuk. Folytatni is kell, fokozott buzgalommal, de — és itt meg kell állapodnunk — kevesebb zsugorisággal. Ez volna az egyetlen kifogás, a mit az Emke ellen emelhetnénk. Az hogy .zsugori, hogy a gyűjtött pénzzel túlságosan takarékoskodik, és hogy a begyült tőkének kamatait is alig használja fel. És mikor ezt kimondjuk, nem bizalmatlanságot szavazunk az Emke vezetőinek, de bizalmat. Az eddigi teendők azt mutatják, hogy a nagy munka, a térfoglalás munkája megkezdődött, de annyi áldozatkészséggel szemben, mint a mennyit a nemzet mutatott, nem elég nag} 7 az alkotások száma. A tőke kamatain kivül föl kellene használni a tagsági díjakból befolyt összegeknek legalább is felét minden esztendőben. Ezzel rögtön óriási lendületet vehetne az Emke működése, s a közönség méltán hajolna meg tisztelettel a magyarságbajnokai előtt. Mert hisz ez nem állná útját a tőkenövelósnek. Az vVjabb alapítványokat lehetne a tőkéhez csatolni, s a tagsági díjak másik fele szintén a tőkéhez volna csatolandó. Ez -volna a legbiztosabb módja a nagymértékben való föllendülésnek. Az áldozatkészségre méltán apellál az Emke, s a nemzet megmutatja, hogy tud áldozni is. — De ha van méltányosság akkor a nemzetet is meg kell nyugtatni az iránt, hogy az összegjnijtött hazafias fillérekből megfelelő nagy és minden szem álItt nem ismerte senki, itt nom jönnek látogatók s békében szenvedhet, a nélkül, hogy a reá nézve oly kineo részvétnyilvánitásokat meg kell hallgatnia. Tehát igy végződött szép álma ? Kétségbeesett fájdalmában, mely féltékenységgel párosult, átkozta a boldogtalan teremtést, kit magához felemelt s ki oly gyalázatosan megcsalta. De jöttek ismét perczek, melyekben kimondhatlanul sajnálta a nyomorult teremtést. Lassanként reactio állt be nála. Kezdte önmagát vádolni, a miért ily fiatal teremtést elvett. 0 ki az ötven évet megközelítette, hogyan birta volna meghódítani a husz éves leányt? S ha meggondolta, mily anyának volt ez gyermeke, habár atyja a legbecsületesebb ember volt is, de anyja könnyelmű, szívtelen s csalárd volt, mi jót lehet ennek leányától várni? Lehet e a fiatal meggondolatlan teremtést kárhoztatni oly hibákért, melyek vele születtek ? Az idő, Istennek e jótékony csoda erejű orvosa, Pascalnak fájdalmát is enyhité ; ha nem is gyógyíthatta meg végkép, de kezdte nyugodtabban tekinteni szerencsétlen házasságát. Ekkor megtörtént, hogy Jeanne-Marietól egy bűnbánó, bocsánatért esdő levelet kapott, melyben a bűnös nő azt monda, hogy személyesen akarja e bocsánatot férjétől kieszközölni, a mi után távozni fog s távol tőle szenvedve, s bűnét megbánva akarja nyomorult életét folytatni, ön mily megható kifejezésekben esdekelt e bűnös nő bocsánatáért! Pascal erősen remegett e levél elolvasása alatt. Megvetése — apai elnézésnek adott helyt. Nem látta Jeanne-Mariet-maga előtt, mint bűnös, bukott nőt; de látta képzeletben olyannak, mint egykorvolt kisleány korában, a kis falusi birtokon. Kék szemei, szőke haja élénken tünt fel képzelete előtt és vissza emlékezett Clandenak tett ígéretére, hogy őrködni fog gyermekének lelki üdve fölött. Mind ez eszébe jutott s most e szegény gyermek egy bűnbánó szerencsétlen nő, ki bocsánatért könyörög. — Nem e kötelessége ezt készségesen megadni neki ? Elviszi messzire Paristól; ezt tette fel magában az orvos. Nem lesz többé férje e gyermeknek, atyja, barátja akar csak lenni. De hol találja Jeanne-Mariet ? A levél elöbbeni lakhelyére volt cziczimezve, a honnan ide küldték; de hogyan értesítse Jeanne-Mariet, hogy nem lakik már előbbeni lakásában? a hova a szegény nő bizonyosan levelének megirása után elment. Minden fáradsága s keresése daczára nem birta feltalálni a szerencsétlen nőt s' nem hallott többé hirt róla. Megöregedve s elkeseredve sokáig élt az orvos igy elkülönitve az egész világtól. Nálánál még idősebb szolgája volt az egyetlen ember, kivel érintkezett. Nem járt sehova, s nem fogadott el látogatásokat, kivéve a szegény betegeket, kiket ingyen gyógyított j nem kereste fel régi ismerőseit s egyetlen örömét képezték a gyermekek, kik a szomszédságban laktak. Ezekkei foglalkozott legtöbbet s különösen a szőke hajú s kék szemű kis lánykákat szerette mérték nélkül. Ezeket halmozta el jótéteményekkel s szeretettel. VIII. — Itt vagyunk orvos ur, monda egy őreg aszzony Pascalhoz, ki lépten követte. Itt vagyunk végre s csak még az öt emeletet kell fel mennünk! Ez az öreg asszony a kora reggel daczára eljött, s hivta az orvost egy beteg nőhez, ki szomszédságában lakott. A betegen alig lehet már segíteni, — monda, de talán enyhíteni lesz képes fájdalmait az orvos s ezért hivta el. Amig az ötödik emeletre fel értek, az öreg asszony elmondta a betegségnek eredetét, hogy valószínűleg tüdővészben van a beteg s hogy a kerületi orvos félbe hagyta gyógyítását nyilván azért, mert szegény nő nem tudott fizetni! — Ön uram, tevé hozzá az öreg, ön jó szivü s nagy lelkű, ön nem fog vissza utasítani, ezt tudtam s azért jöttem érte. Végre felértek s az asszony egy ajtót nyitott, mely egy kis szobába vezetett, hol a függónyös ágy előtt egy női alak térdelt. — Itt az orvos, — monda az öreg aszszony. — Már késő, — nézzék meg, — A függönyöket széjjel húzta s Pascal a halott egyik lelóggó finom kezét az övébe fogta. Ekkor az orvosnak szemei hirtelen merevek lettek, halálsápadt szin borította arczát s egy sikoltás hangzott el ajkairól, mely nem hasonlított emberi hanghoz. A nők alig ismer-. tek reá máskor oly szelíd hangjára, midőn azt kérdező tőlük: — A nevét — mi a neve e nőnek ? Mi lelte ez embert — megbolondult ? tűnődtek a nők, kiket az orvosnak felindulása rendkívülien meglepett. — A nevét gyorsan, — akarom, kell azt tudnom. — Jeanne-Marienak hívták. Igen sajnál-. latra méltó teremtés volt. Elmondta nekünk történetét. — ügy látszik hogy . . . De Pascal nem hallgatott a beszélőre. Hideg verejték borította homlokát s szemei a borzalom s kínnak kifejezésével csüngtek a halott arczán. A két asszony megré35
