Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-08-11

XVI. évfolyam. Megjelenik in i n <i o n v a s a r n a p. Közérdekű süi-gős közlésekre konmkiut r e 11 ti k i \ üli s /, á in o k adatnak ki. 32. számPápa, 18*89. augusztus ff. rs Bérmentetleu levelek, cí;ik ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem állatnak vissza. A lapnak szánt k ö z le ui é n y e k a szerk. hiv;iía-ábi : ö (O-kollégium épület; küldendők. ap pjy Előfizetési díjak. Egy évre G frt - Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata ufún 5 kr, nyilttérben 30 l.r. A díj el fi re fizetendő, líélyegdij mindig ki:li"<n számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a l;ip kiaiió hiv.'iialáhíi (íinltlbfrs ííyiilíi paph-kere-skfcclé/se, fölér) kftlde-mlők. Pápa város halóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek me^válassfotí köa ö n v e. Hol biztosítsunk?! — A bi?losilási i gy s \'e>/prémvármegve. Dr. Feoyvr-y.vy Kérem-/ inililvínya s Véglielv De/só .alispán njil.<I,o/ata — Jégkárok í< tii/rs.-ti-k megyéi.klien s az «Klsíi-M agyar-Altal n i= Inztnsitn laisasag» Üdvösséges tanulság. — Nemzetgazdasági szempontból fontos ügy a biztosítási ügy. Hogy Heine travesztalt szavaivá! éljek, oly életbevágó ügy ez, hogy óriási betűkkel végig kellene irni a ragyogó égboltozatra, hadd látná és olvashatná minden nép s minden ember ezt a szót: ,,Biztosiísur>k !

il Nálunk Magyarországon évről évre tért hódit ugj

T

an a biztositási eszme, de még korántsem vagyunk ott ezen a téren, a hol a praktikusabb nemzetek vannak. Sok nálunk még mindig a Pató Pálok száma, a kik a „ráórünk

í!-íéle ősi mondattal odázzák e! most az üdvös intézmény kínálkozó áldásait. Az igaz, hogy sokszor keserű bánat követi a mulasztást. De hát .szokása az már a magyarnak, hogy saját kárán szokott tanulni. Hanem nagy baj az, hogy ott is, ahol megvan a biztositási hajlam, némely biztosítási társulatok a sok huza-vona által még azt a csekély hajlamát is lelohasztják a népnek. Veszprénivármegye közigazgatási bizottságának mult hétfői ülésén dr. Fenyvessy Ferencz bizottsági tag, s ugodkerületi országgyűlési képviselő épen ezen ügyben kemény íilippikát mondott némely biztosítótársulat eljárása ellen. — Oj úgymond, sok utánjárással is alig képes sokszor kivinni azt, hogy a hozzá forduló és választó kerületéhez tartozó károsult felek részére a kárfelvételek nyomán pénzhez segíthesse a károsultakat s még akkor is a méltánytalan kárbecslés nyomán ugyancsak csekély az a kártérítés, melyet nagy nehezen egynémely társulat folyóvá tesz. Ellenben hivatkozik az ,,Elsö-Magyar-Általá?ios~Bizlosiló!drsaság

ii-ra.ü,vae\y köztudomás szerint a leggyorsabban és legméltányosabban szokott mindenkor eljárni ügyfeleivel szemben, fölveti a kérdést, váljon a nép érdekében nem volna-e ezélszerü, ha ezen körülményre a vármegye közönsége figyelmeztetve is lenne? Ö, ugjmaond, nem beszél egyik vagy másik társulat érdekében, mert sem nem igazgató tanácsosa, de még csak részvényese sem bármelyik társulatnak is. A felszólalás élénk helyesléssel találkozott. Nyomban reá Véghely Dezső kir. tanácsos alispán szólalt fel, megjegyezvén, hogy a jelzett állapotokról neki is van tudomása. Minthogy pedig az „Első-Magyav"-t önmaga Veszprérnvármegye gazdáközönsóge is a bizalomra teljesen méltónak találta az által, hogy Veszprém vármegye gazdasági egyesülete szerződési viszonyba is lépett vele, — kijelenté a megye alispánja, hogy saját hatáskörébon, mint alispán is gondoskodni fog arról, hogy a vármegye biztosító nagy közönségének figyelme azon társulatra irányoztassók. amely lojális eljárásánál fogva arra csakugyan a legméltóbb is. A bizottság az alispáni kijelentést helyeslőleg vette tudomásul. De hát beszéljenek a téi"yek! Ugy történt, hogy megyénkben július 14-én Esztergái* környékét elverte a jégeső. Már július 19-ón az „Első-Magyar" becslő-biztosa megjelent a községben s teljesítette azonnal a kárfelvételt, mely szerint Ányos Tivadar kára 8900 frtban, Ányos László kára 8100 frtban s a kloszlerneuburgi papok suúri birtokán a kár 3000 frtban állapíttatott meg s rögtön gondoskodva is lett az összegek folyósításáról. Öt nap alatt. Tehát ily gyorsan. És hogy móltáu3-osan is, mutatja a károsultak megelégedése, köztük Ányos Lászlóé is, a ki tagja levén a közigazgatási bizottságnak, Fenyvessy Ferencz ur felszólalását a legmelegebben üdvözölte. Van a megyéből más elég példa is. Tüzesetek fordultak elő megyénkben : Kenésén, Soolyban, SztKirály-Szabadján, Lőrintén, Somlyóvásárhelyen, Tüskevárott. Hatbalmon s az „Első-Magyar" becslőbiztosa már másod-harmad napon ott termett a helyszínén s tett gyorsan, I intézkedett szaporán. J Ha valahol, itt áll: kétszer ad, j ki gyorsan ad. * Szóval az „Első-Magyar" ugy jár el, mint a nép igazi jó barátja, a ki a szükségben azonnal fölkeresi. Azonfelül magyar minden iziben. Élén kiváló hazafiak állanak egy zseniális A'ezérigazgatóval, kinek hatalmas eszméi folytán a társulat ma már hatalommá, tekintélyivé nőtte ki magát s a tényeken kivül nem szorul a reklám dobjára. Ezenfelül ez a társulat ott, ahol a kultúra emeléséről, a nemzeti eszmék pártolásáról van szó. ott szokott lenni mindenkor a bőkezű adakozók sorában s igazi támasza a nemzeti gyarapodásnak s anyagi izmosodásnak •— azért méltó is, hogy Veszprém vármegye, összes közönsége teljes bizalommal sorakozzék az „Első-Magyar" zászlója alá. Ebben csalódni nem fog. Eddig legalább nem csalódott senki. Már pedig a mult •— példa lehet a jövőre. öíáíx 3áno>. Nemzeti nevelés. — üt közlemény. — Hl. „A ifjúság aranyalma, méltó megőrizni" — mondja a közmondás. Igaza is volt azon édes anyának, a ki a városba tanulni távozó fiának azon kérdésére, mit hozzon majd neki ajándék-emlékül a városból, -azt felelte: — Ne hozz nekem édes fiam semmit mást a városból, mint . . . a te ártatlan arezodat. Valóban minden szülő ezernyi aggodalom közt bocsátja manap gyermekét iskolába, nem tudván, váljon a szülői háznál nyert valláserkölcsi alap nem fog-e megingani?! Az iskolában egy egész uj világba lép a gyermek, mely sokkal tágabb kör a családinál. A szülői ház eddig gondoskodott a gyermek szükségeiről, ápolta testi egészségét, fejlesztette kedélyvilágát, —• az iskolának hivatása gondoskodni szellemi szükségeiről a tanítás által. Azonban az iskola vajmi egyoldalúan teljesítené hivatását, ha csupán a száraz tanításra s az ismeretek gépies elsajátítására fordítana gondot. Az iskolának 'nemcsak a tanitás, hanem a nevelés; is feladata. Az iskola feladata az,| hogy a j gyermekeket ugy nevelje ésjoktassa, hogy azok idővel ügyes, értelmes^ becsületes, vallásos és erkölésös emberekké, törvényt tisztelő, muukás, takarékos, engedelmes, sorsukkal megelégedő, felvilágosult, müveit polgárokká legyenek. Igy lesz azután az iskola a családi nevelés tovább fejlesztője. Mert való igaz az, hogy mit ér irni, ol- j vásni tanítani az embert. — ha a szive rossz?! Mit ér megismertetni a tudomány legmagasztosabb elveit, ha ezeket jóra felhasználni, hiányzik benne a benső ösztön?! „A neveléé és oktatás — mondja Kehr a híres paedagogus — egymást kiegészítő tényezők az iskolai képzésnél. Az oktatás egyik lényeges követelménye , hogy nevelő hatással bírjon; a hol az oktatás csak holt ismeretek és gépies ügyességek elsajátítását eredményezi; a hol a tanitás nem hat gerjesztőleg, nem szoktat rendre, józanságra, nem képez akaraterős jellemeket, nem szül szent érzelmeket s nem kölcsönöz belső erőt: ott nevelői oktatásról nem lehet szó' s a tanitó nem mondhatja, hogy oktatva nevel s nevelve oktat. Ha az ember érzülete nem képeztetik s 1 nem nemesittetik; ha az oktatásnak csak az az egyedüli célja, hogy az értelmet fejlessze s az embert okossá tegye: akkor va-' lóban kevés értéke van." A legokosabb emberek nem a legjobbak is egyúttal s a hazának a társadalomban nemcsak okos, képzett, hanem egj'szersmind jó emberekre van szüksége. \ Az iskolának tehát törekednie kell, hogy a szülői házzal karöltve nevelje a gyermekeket rendre, tisztaságra, pontosságra, udvariasságra, jó modorra, szerénységre, hálaadatosságra, szeméremre szavaiban és tetteiben, kitartó szorgalomra s általában minden jóra, hogy igy a lélek összes erői kimüveltessenek. Az eszközök, melyekkel ez elérhető : a szoktatás és oktatás. Jól mondja egy angol államférfiú — Lord John Russel — hogy „az igazi jellemet az iskola képzi." A gyermek, ki eddig a családnak beezózett kedvencze volt, kinek naivságát szellemességnek, makacsságát lelki erőnek tekintették: az iskolában igazi érdemei, testi és szellemi tehetségei szerint becsültetik; ha házsártos, ott hagyják társai ; ha goromba, pofot kap. És csakis igy készülhet elő jelleme arra, hogy később kiállhassa az élet — ökölcsapásait és fárasztó küzdelmeit. TARCZA. Mese a tengerről. Irta MAGYAR GYULA. Csodálatos világ van a tenger fenekén, csodálatos világ, tündér világ. Mikor a nap lenyugszik, mikor az esti csillag sugarai átszelik az ég kékelő kárpitját, akkor kezdődik ott csak a valódi élet. Akkor csodás, vizalatti palo tájokból előjönnek az ismeretlen világ még csodásabb lakói és nézik, nézik a szép halovány holdat, a ragyogó csillagokat. Akkor a szép hableányok is előjönnek, felülnek egy-egy magas hullámhegy hátára, — legfölül királynőjük, lejebb udvarhölgyei és igy tovább, ahogy illik és regélnek, mesélnek. Kíváncsi lények ezek nagyon, nem elégesznek meg azzal, amit az ezüstös hold susugarainál látnak, hanem még többet is akarnának tudni erről a felső világról. Többet, — nagyon sokat szeretnének tudni, szeretnék ütni a földet, ahol az emberek laknak, szeretnék látni a tündöklő napot, de azt ők meg nem láthatják sohasem, — sohasem! Nem láthatják meg, mert mikor az utolsó csillag is eltűnik, akkor ő nekik is le kell szállni mélyen, igen-igen mólyen a viz alá, elrejteni magukat a gyöngykagylóból, kristályból készült épületekbe, hol zavartalanul játszhatnak aranyhalacskákkal, vizi pillangókkal. Itt lakik az öreg, zöldszakállú Habkirály is, ki uralkodik a vizilányok milliói felett, kinek lánya az aranyhajú Habkirálynő, a hableányok uralkodónője. Mindannyian igen-igen szépek a hableányok, hanem királynőjüket mégis sokkal több szépséggel áldották meg azok a viz alatt uralkodó istenek. Hosszú-hosszú aranyhaja volt, piczinyke ajaka, mint egy kipattant cseresznyeszem hófehér, harmat vállai, aztán meg azok a selyem pillák alatt rejlő mandola-szinü nagy szemei! Ugy látszik, hogy nem ÍB a hableányok közül való, hogy ö neki forró vére, szerelemért lángoló szive van. És a habkirálynő egyszer feltette magában, hogj' ő megnézi a szárazföldet. Hiába könyörögtek udvarnői, hiába tépte kétségbeesetten zöld szakállát az öreg Habkirály, hiába volt minden, de miden! A Habkirálynö egyszer egy szép májusi estén elindult és úszott gyorsan, sebesen a part felé .... - # * Szép karcsú spanyol hajó lebeg az oczeánon, oldalára aranyos betűkkel van felírva a szó: Fortuna. Csendes az egész jármű, alszik rajta "mindenki, csak a hajóőr és a vén kormányos nézi a hulló meteorokat. Egyszer a vén kormányos szemei is lecsukódnak, az is elalszik, csak a hajóőr marad ébren. Az is alhatna bátran, oly csendes, kedvező az időjárás; hanem tudja iöten, ez a bolondos fin, ez a mór születésű ÜTarax olyan nagyon szereti az éjjeli hablocsogást, a csillagragyogást, csillaghullást. . . , Társai azt tartják felöle, hogy meg van babonázva, hogy szerelmes az éjszakába. De ő csak neveti ezeket, hanem tudja az ég, olyan az a mosolygás, olyan ez a nevetés, mintha nem leiekből fakadna, mintha igazolná azt, hogy ez a fiu meg van babonázva. És ő maga tudja ós ő maga érzi legjobban, hogy titkos varázs tartja igézet alatt. Mert mikor mindenki alszik a hajón; akkor őt egy bűvös hatalom, egy őrült ér«elem odavouja a kapitány kajütjének ajtajáhíz, ahol ő letérdel, ahol ő elkezd zokogni lassan, csöndesen .... Odabenn a kapitány ifjú szép felesége lázasan öleli át deli férjét és susogja!reszketőn:. Nem hallod, hogy zokog a viharmadár ?) A férj nem hallja, alszik, álmodik aranyorssá-1 gokról, gyómáutkegyekröl. I Akkor kinyil szép lassan a kajüt ajtaja, egy hófehér kar, egy piros arcz látszik a villám felcsillámló fényénél, a zokogás megszün és egy forró, égő csók hangja hallik a méla éjszakában. Abban a pillanatban meglocscsan a hab és egy éles, velőtrázó sikoly reszketteti meg a levegőt. A vén kormányos is felébred erre, megdörzsöli szemeit és mormogva átkozza a gonosz álmot. Odabent meg a deli kapitány ifjú felesége susogja újra reszketőn, édesen alvó férjének: Nem hallod, hogy zokog a viharmadár R Visszajött a Habkirálynő hajnalhasadáskor, szomorú volt igen-igen nagyon. | Vigasztalták udvarnői, hoztak neki igazgyöngyöt, vizi liliomot; de mindez njmkellett neki, nem tudták megvigasztalni. Vigasztalta atyja is, a zöldszakállú Habküjály, de ő sem tudta lecsillapítani lánya fájdalmát, nem tudta megállítani könynyei hullását. | Ö is elszomorodott, szelid szemrehányással monda: Ugy-e kértelek, hogy ne menj el, kértelek és te nem fogadtál szót öreg atyádnak, a zöldszakállú Habkirálynak. A Habkirálynő mosolygott szomorúan és mikor eljött az alkony, mikor feljött az esti csillag; ő ismét utrakelt, ő ismét úszott a part felé gyorsan, sebesen .... Minden kérés, könyörgés daczára naponként megtette ezt az utat és mindig későbben, mindig szomorúbban jött haza . . . — Ez a Earax már egészen megbolondul — beszélték a jókedvű matrózok. Az még semmi, hogy egész éjszaka a hablocsogást hallgatja, — jegyzó meg a vén kormányos, hanem most már discurálgat a tengeri halakkal is. — Hahaha! Kaczagott a legénység. De Earax nem mosolygott többé, az a sikolytás megfagyasztotta a mosolyt ajakán! Most is fenn volt ő a holdvilágos éjszadákon, most sem tudta lehunyni szempilláit, most is odaborult néha, .— szilaj fájdalmától, szerelmétől űzve — a kajüt ajtaja elé És a szép asszony is, az is elmondta még deli féljenek mámorosan, reszketőn: Nem hallod, hogy zokog a viharmadár? És a férj még most is álmodott édesen azokról az aranyországokról, azokról a gyémánt hegyekről. De mikor mindez elmúlt 3?arax odament a fedélzet szélére, oda borult a korlátra és hallgatta, hogy mit beszél a Habkirálynő, aki már akkor ott úszott a hajómellett, ott lebegett a viz színén. Az azután beszélt örökös boldogságról, halhatatlanságról, ami mind ott van mélyen a viz alatt .... Nyelvének bájával, szavának tündér erejével csalta a mór ifjút a kagyló országba a kristály palotába. De az odavetette fekete szemeit a kapitány kajütjére, azután azt mondta: Rideg a te palotád, hideg,a te csókod, nem melegítené fel a te kebled az ón lelkemet, menj csak te viszsza öreg atyádhoz, a jó, zöldszakálu Habkirályhoz. j Mikor ezt kimondta Farax, a Habkirálynő . — •• . vvr 'r^gaes E képesség többet ér a vilát, minden tudományánál. Ámde hogy az iskola helyesen oldja meg jellemképző feladatát, az első sorban magától a tanitó egyéniségétol függ. A nevelés tekintetében a tanítónak a következő sarkolatos kellékekkel kell birnia: szeretet a hivatás és a gyermek iránt, kellő műveltség, rátermettség, tapintat, éber őrködés, rend- és igazságszeretet és vas következetesség. A kik ezen kellékek nélkül foglalnak tanítói állást, bárminő rengeteg tudomány mellett is csak száraz kathedra-hősök. Ilyenek lebeghettek r szemei előtt boldogult Trefort Ágoston közoktatásügyi volt miniszterünknek is, midőn egyik beszédében keserűen panaszkodott, hogy: „Vannak •— úgymond — kitűnő tanítóink, de nevelőink nincsenek." Azonban az iskola csak egyoldalúan töltené be hivatását, ha, csupán csak a szellem gyarapodását iparkodnék előmozdítani, más részt pedig a testi nevelést elhanyagolná; hisz ép testben lakik az ép lélek. Uton-utfólen hangzik az orvosi szózat, hogy az egészség egyik fő kelléke az egészséges lakás; de hiszen az iskola szintén — lakás, a hol a gyermekek a napnak túlnyomó részét töltik s igy az iskola a gyermek második lakása. A gyermekek testi nevelésére nézve tehát megkívántatik, hogy az iskola az egészség követelményeinek megfelelöleg elég tágas, száraz, jó levegőjű, vagyis könnyen szellőztethető és világos legyen, hogy abba egészségügyi szempontból nyugodtan bocsáthassák gyermekeiket a szülők. De még a külső csinra is figyelemmel kell lenni, hogy a gyermek kedvvel lépjen a falak közé. A mogorva, rideg külső, az elhagyott, dü* ledező, vakolatlan falak nem csak nem vonzzák a gyermeket, de sőt inkább ellenszenvet keltenek benne. Ellenben az iskola külső szépsége kellemes benyomással van a gyermekekre, kiket maga a csinosság is édesget az iskolához; emellett az épület szép külseje — mondja egyik kiváló tanférfiunk — a külső és belső tisztaság, műveli a gyermekek ízlését, maradandóvá teszi bennök a szép és tiszta iránti érzelmet s észrevétlenül neveli őket arra, hogy egykor saját lakóhelyüket s annak elkezdett sirni keservesen, azután ment vissza öreg atyjához, a jó, zöldszakálu Habkirályhoz. A jó zöldszakállú Habkirá'y pedig ott volt a háta mögött, ott leskelődött a hajó árnyékában, megakarta szegény tudni, mi bántja a Habkirálynőt, az ő kedves egyetlen, mondola szemű lányát. * Mikor a Habkirálynő hazaérkezett, megbetegedett igen-igen nagyon! . . . . Lefektették korai ágyába, puha moh vánkost tettek aranyfürtü feje alá, aztán odagyültek köréje a szép, szomorú, hableányok. Kérdezték mi baja? de az csak fejét rázta; kérdezték hol fáj; de az csak oda mutatott keblére, ahol a szívnek kellene lenni. A hableányok mindezt nem értették, csodálkoztak nagyon. Csak a Habkirály tudta mibaja az ő lányának, mi fáj, hol fáj a. Habkírálynönek. El is ment egykor alkonyatkor és azt mondta, hogy hoz valamit, amitől majd meggyógyul az ő aranyhajú kedves, bánatos gyermeke .... * * * — Ez azután viharos éjszaka volt, — . mondja a kormányos a kapitánynak, még a főárboezot is ketté törte egy megvadult hullám. — Bizonyosan az vitte a szegény Earaxot is a másvilágra, — válaszol a kapitány. — Szegény bolondos fiu! — jegyzék meg nevetve, most már beszélgethet tengeri-állatjaival. Mindenki mosolyog ezen az élezen csak a deli kapitány ifjú felesége ájul el hirtelen. A deli kapitány oda rohan, Ölébe kapja a szép asszonyt, homlokon csókolja. Ugy-e megártott a hűvös reggeli lég? no várj, igyál csak egy csepp rumot, feküdj le és mindjárt jobban lész. De biz az nem lett jobban, harmadaapr 33