Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-01-27

hamar elkelt, úgyszólván, protekczió utján lehetett a „varrottas" lepedőkhöz jutni, melyekből ügyes szabó keze készité az öltözékeket. Ilyenben jelentek meg a kiállítás corsoján maga Gyarmathyné, és Telepy Károly művész neje szép leányaikkal, nem egy kíváncsi tekintetet nyerve, eredeti öltözékeikkel. — Néhány mágnásnő és művésznő jutott a többi darabhoz, de akkor még csakugyan meglehetős drágák voltak e hímzések, annál is inkább, mert élelmes válalkozók észre vették, mily tetszésben részesül e munka, s beutazták a falvakat, olcsón össze vásárolták mit lehetett, és drága pénzen árusiták el. De Gyarmathyné honleányi szive, ügyes vállalkozó szelleme meggátolá azt, hogy e szegény nép megrövidüljön keresményében, önfeláldozó szorgalommal, egészen kezeibe vevé ügyüket, és fáraobatlan buzgalommal kezdé meg nehéz vállalatát. A vásznat, mit a nép maga sző, beviszi hozzá, és kérve kéri a munkát mit előre megfizet neki, (s ki tudja mikor látja ö a magáét ?) De a szegénység oly nagy e 12 faluban, hol alig van 3—4 tehetős gazda, a szép vidék, a természet bájai, és az inség, együttesen tűnnek fel. Pedig mily szorgalmasak asszonyaik, egy kis darab vásznán az az ezer meg ezer öltés, és milyen rendes munka ez, minden előnyomtatás nélkül dolgoznak, régi magyar rajzok után, melyeket Gyarmathyné kutatott fel. Most már modernebb ízléssel is színezve, szebbnél szebbek az asztalfutók, ruhadiszek, butortakarók, függönyök, abroszok, s mindenre felhasználható dolgok. Csakis a „Kalotaszegi varrottasnak" van meg azon előnye, hogy ilyen sok irányú, és hasznosan alkalmazható, s mi fő rendkiviili tartós és most már éppenséggel nem drága. Klotild fúherczegnö egész Tátrafüredi nyaralióját ezzel diszitette, és ö maga is buzgó terjesztője e szép nép-iparnak. — Elismerő sorokat irva arczképére, küldé meg azt fenséges féijéével együtt Gyarmathynénak „és ilyen kitüntetésben, irja Holdházy apátkanonok, még nem részegült kívüle senki!" Az uj kultus miniszterné, Csaky Albin grófné, maga kereste fel levélben Gyarmathynét, felajánlva szintén pártfogását ezen honi ügyben. Telepy Károlyné, az elsők között volt, ki Budapesten sokat laradozott a „varrottas" érdekében. Munkácsy Mihályné, a magyar művész franczia neje is „varrottas" ültözékben jelent meg egyik estélyen, és a finom izlésü franczia nők, kérve kérték, rendeljen számukra is „varrottas" hímzéseket. S ha már a párizsi nők, a kényes divalhölgyeknek is megtetszett e munka? nem fényes bizonyitáka-e ez szépségének?! Hisz Uil az Oczeánon is ismerik a „varrottast." Amerikába megy legtöbb, és nem győznék késziteni a ,.fodor" vásznat mit rendelnének. — A brüsseli kiállításon is nagyot hódított e munka, számtalan megrendelés érkezik azóta, sőt a belga királyné is elismerő sorokat irt Gyarmathynénak ez ügyben. Es ha meggondoljuk, hogy sokan mégis oly lenézőleg beszélnek a „Kalotaszegi varrottasról" mint „durva vászonról" melynél sokkal finomabb dolgokat lehet venni azon áron, elszomoritólag hat reánk, hogy saját ügyünket, honi iparunkat, még mindég nem eléggé becsülik! Ha csak arra gondolunk, miszerint pár forinton is már szép tárgyra teszünk szert, és e mellett jót cselekedtünk, i hány éhező gyermeknek adtuk a falatot, hány szegény anya siet munkájával, didergő ujakkal dolgozik vásznán, hogy pár krajczárt vigyeu házába, mert földje nincs mit segítene munkálni, a sziklahegy nem ad kenyeret, de a jótékony kezek segitik őt, és e munkák a világ különböző részeibe jutnak! Anglia sem maradt el, Londonban rendezett jótékony bazárban is a ..varrottas" előnyösen szerepelt. A pápai nleányegylet" által rendezett kiállításban is nagy tetszésben részesült a „varrottas" és igy mindég nagyobb a tér mit magának hódit. Mondhatom egy kis félelem fogott el midőn Gyarmathyné felhívásét vevérn, hogy terjess/.em városunkban a „varrottast", s ime reményemen felül sikerült megnyerni Fehérvár lelkes hölgyeit e szép ügynek, Cziráky Béla grófnő kedves föispánnénktcl kérdve, minden osztályból felkerestek, és pártfogasukba vették a „varrottast." Valóban mindenki büszkén mutathatná fel „nekem is van varroltasom" de mikor vannak, kik nejeiknek azt is megtiltják, hogy megnézhessék, azon elvből hogy „ha aszszony vásznat lát megbolondul" — hm, — egy kicsit ilyen szcp ügyben megbolondulni, s megbolondítani, még az urakat sem árt! És ők szívesen is hódolna!: meg, hisz nem csak Erdély, gavallérai, de Bécsben, Budapesten, Fehérvárott, s több vidéken büszkélkednek „varrottas mellényeikkel." melyek valóban szépen veszik ki magukat, estélyen, bálban, :> a nyári időszakra, kitűnően moshatók, a pikée mellényeknél Mjkkal szebbek, semmivel sem drágábbak, Mágnásaink szép példával járnak el ez ügyben, ők pártoltak először is a „varrottast", mert legelőbb s legtöbbet herc/eg Esterházy Pá Iné adott el, gr. Károlyi Tibórné, herczeg Odeskalchyné, Kállay ministerné (Becsben), Herich Kirolyuc, — jelenleg a már em'.itett Csáky giv meg Kadvánszky báróné. Azonban mar nem csak a főúri palotákban, de a középosztályban is elterjedt, s kedvelt lett a „Kalotaszegi v\wrottas", Többen voltak már meglepetve, midőn végig néztek a különféle szép munkát, kinek a „fodor" vászon nyeri el tetszését, melynek készítése csakis a kalotaszegiektitka, másnak a fthér sima a tetszetősebb, Csak meg kell ismerni, s lehetetlen, hogy megne kedveljük e szép nép-ipart. A kezdet nehézségeit már legyö/.é Gyarmathy Zsigáné, övé az érdem, hiába védekezik, „hogy nevét többet látja nyomtatásban mint óhajtja", de az igazi érdem, mint mochus nem maraehat ebejtve! Hisz József főhuczeg is hozzá irt leveleiben, e honleányi buzgalmának ad kifejezést, elij-merési! Es van jövője a „varrottasnak," mind inkább terjed, idővel kevés ház lesz, hol ne szerepeljen. A „varrottas album" hozza n szép régi magyar rajzokat, a különféle hímzéseket, melyek az általunk ismertektől eltérnek. Vászon, fonál mind az ö készítményük, és bámulatos Ízléssel dolgoznak, voios,fehér,- kék, szinben, melyek utolsó szakadásig jól mo.ihatók. Azért fel hölgyeim, sorakozzanak „a zászló alá" mennél többen, mint ezt egyik Károlyi grófné monda, — ez ügy szép és nemes, a honi ipart pártolni, — és mégsenli meg nem bánta, ki a „Kalotaszegi varrottast" kegyeibe vevé! gát a szilárdul álló ellenség soraira és rést ütni rajtok, arra már nincs ereje. Ott összeesik é> a földre rántja lovasát is. A mint Marion a fuldöa fekve feltekint, a sürü por- és füstíelhőt a szél egyetlen, kiszámithatatlan rövidségü pillanatra félrecsapja, és ö észreveszi, hogy tőle néhány lépésre leng a megtépett jiorosz lobogó s hogy a zászlótartó csaknem egymaga áll, mert közvetlenül mellőle, nem egészen félperc alatt hullottak el társai. A franci? dragonyos merészel gondol s gyorsan felugorva, villáuisebességgtxl veti rá magát a zászlótarlóra és kitépvekezéböl a lobogót, menekül, Unsz puskacső irányul feléje, hogy kuszszorosau biztosítva küldje utána a halált; tüzelésre nem kerül a sor. Pchloiv főhadnagy és több porosz katoua néhány ugrással Márton mellett terem, (ki a lobogó súlya, valamint a lóról való leesése alkalmával kapott ütődés miatt nem bir elég gyorsan menekülni,) majd rövid küzdelem után foglyul ejti a hős dragonyost. A kis francia falucskában sokan várnak dobogó szívvel kétség és remény között a behívott legényekre. Rövid időu már nincs ok a várakozásra ós a kétségre és nom marad ok a reményre sem. A kiket olyan nagyon vártak, már nem térnek többé vissza szüleikhez, testvéreikhez, rokonaikhoz és kedveseikhez sem. A kit pedig senki sem várt: a hős dragonyos egyév múlva megtér berlini fogságából és újra hozzákezd régi foglalkozásához: a szeény keresetet nyújtó széuógetéshez. Borzalmak színjátéka. Európa majd miuden országának megvannak a maga ijesztő rémei. Kezdve a aiUi kommunistákon, az irredentistákon és a szocziálislákon, hirtelenében nem tudunk válogatni som, hogy melyiktől féljünk jobban. Pedig nem eszik a levest oly forrón, mint a hogy főzik. Van azokban a borzadalmas ijesztő réinok által előidézett illőkben sok kedélyesség is. A nagy franczia forradalomból idézünk egy képöt. Oly rettenetesnek nem szoktak semmi időszakot festeni, miutaz 3 701-töI 1701-5-ig terjedő időt. És ebben az időben is történi, elég, igen sok kedélyes dolog, Paris kellő közepén, mindenki szeme láttára. Csak kettőt emiitünk: Voltairo aputheozisát, és az ész ünnepét. A forradalom még nem változott át görögre és igy 1701. július 1:2-én este nem a Pantheonba, hanem egj'äzerüeu a régi szeut Genovéva templomba határozták áthelyezni Voltaire földi maradványait. Ekkor volt legnagyobb divatban Voltairet olvasni, de nem a szatirikust és a szentségtörőt, hanem a bölcsészeti szótár megteremtőjét, ki az ö femey-i pompás kastélyából oly pompás tanokat hirdetett a mértékletesség és szerénység felől a morális világnak, azt, ki kényurként uralva a szorgalmas népet, a kónyuraság és az aristokraczia ellen kelt ki; azt, ki a legcsipősebb epigrainmal ostorozta a kapzsiságot és fösvénységet, mig munkáinak kiadhatási jogát egyszerre két, sőt három kiadónak is eladta. A Bastille-térről indult ki a menet, ugy fél hat óra tájban. A nemzetőrség lovas szakasza nyitotta, meg azt, kiket a polgári gyalogság követett szép, hazafias fodrászoktól gondozott szakállakkal. A katonai növendékek, félig római, félig lovaga kosztümökben. Azután nagy, vörös és háromszínű szalagokkal ékes csoport, ingó tollbokréták erdejével: a nemzetgyűlés küldöttsége. Ö utánuk a különféle színházak színészei antik öltözetben Voltairenek egy fa, de dúsan aranyozott és raegborostyánkoazoruzott szobrát kosták és ecután a nagy Tüzoltószer kiállítás A magyar országos tűzoltó-szövetség székesfehérvári közgyűlésekor Székesfehérvárott, tartandó tüzoltószer kiállítás érdemében a rendező bizottságtól következő' meghívót vettük: Van szerencsénk hazafias üdvözlettel becses tudomására adni: miszerint a magyar országos tűzoltó-szövetség IX-ik közgyűlését 1889. augusztus hó 20—22-én ezúttal Székesfehérvárott megtartani határozván, az tüzoltószer kiállítással fog egybeköttetni, mely utóbbinak sikeréhez a Nagyméltóságú magy. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium, az országos iparegylet és a budapesti iparkamra támogatását is megnyerni szerencsénk volt. Most, midőn a közelebb kibocsájtott tüzrendészeti kormányrendelet, következtében nem lehet község az országban, melynek tűzoltótestülete ne legyen, és legalább a legszükségesebb tűzoltósági eszközei be ne szereztessenek, hazai szakiparunk fejlődésére, s az e szakmába vágó tárgyak előállításával foglalkozó gyárosok és iparosok üzleti forgalmára az eddiginél jóval fokozottabb anyagi előnyöket biztosithat az e fajta kiállítás. E szerint hazai szakiparosaink érdekében a kiállítás nem lehet időszerűbb miut a folyó évben. Miért is saját jól felfogott érdekében tisztelettel hívjuk fel az érd kel tekét, hogy ezen kiállításban készítményeikkel részt venni, s ebbeli elhatározásukat a mellékelt íven minél előbb, de legkésőbb 1880. május hó 31-ig annál inkább bejelenteni szíveskedjenek, miután a későbbi jelentkezésből származható hátrányokért a rendező-bizottság felelősséget nem vállal. Az igények is a jelentkezés sorrendje szerint vétetnek figyelembe. Kiállításra elfogadtatnak: fecskendők; viz- j míieszközük, villanyos jelző készülékek, jelző | lámpák, világosító készülékek, jelző kürtök, 1 létrák, kötelek, övek, minden fajtu mentő és j óvó készülékek, vízhordó kocsik és edények, j személy és szerszállitó kocsik, fékezök, sisakok j és sapkák, balták, zárkapcsok, érczjelvények, 1 eíívenrnha szüvetek és kész egveuruhák. töm- ! lók, gumim tárgyak, vászon ponyvák, paszomá- í nyok és zsinórok, tűzálló anyagok, szóval minden oly készítmények — akár egyes darabokban vagy gyűjteményben — melyek nemcsak közvetlen a tűzoltó használatára állanak, hanem általában a tűzoltó eszmével és működéssel közvetve is összefüggésben vannak. A kiállításban való részvétel semminemű terhes szabályzattal összekötve nincs, sőt nagyban megkönnyit te tik s az étdekeltek javát mozdítja elő, hogy a kiállítók térdijat nem fizetnek-, a tárgyak és személyszállítására nézve pedig azon ritka előnyt eszközölte ki a bizottság, miszerint a Nagyméltóságú magy. kir. közlekedési minisztérium maga hatáskörében jár el az iránt, hogy az összes vasúti és hajózási vállalatoknál a legtnérsékeltebb ái-leengedéso ke.t eszközölje ki, mit a magyar államvasutak vonalaira már meg is tőn, a többiekkel pedig a tárgyalásokat folytatja. Az egyéb tudnivalókat miheztartás végett a következőkben közöljük: 1. A kiállítás helyisége tágas, száraz födött épületben lesz. (hol az lS79-iki általános országos kiállítás alkalmával az egész fémipar osztály elfért), melynek falai és oszlopai is igénybe vehetők. 2. Az épület a vasúti állomás közvetlen szomszédságában lévén, az átszállítás a tárgyakban semmi kárt nem fog okozni. A be- és kiszállítást a rendező-bizottság saját megbízottai által teljesítteti, s az ezzel járó csekély költséget a kiállító megtéríteni köteles, szabadságában állván minden kiállítónak ezt saját vagy külön megbízottja által is teljesíttetni. A megérkezett tárgyak jegyzékbe foglaltatnak és ezen jegyzék szolgál a bizottság igazolásául. A visszaszállítás ugyanígy történend. 3. A tárgyak elhelyezését a bizottság határozza meg, azonban a netáni ízlésesebb elhelyezést, diszitést a kiállító tetszése szerint végezheti, valamint többőn összoállva gyűjteményes csoportot alkothatnak. 4. A tárgyak tűzkár elleni biztosítását a bizottság díjtalanul eszközli. 3. A kiállított, tárgyak eladását a bizottság díjtalanul közvetíti, mivégből a szükséges bővebb felvilágosítás a bizottsággal közlendő. U. Az ide és visszaszállítási költségeken felül természetesen a becsomagolási és foladási költségeket szintén a kiállító tartozik viselni, mely költség az esetleges beszállítási költséggel egyetemben előlegezés hiányában utánvételileg szedetik be. 7. A kiállítandó tárgyaknak kiteendő értéke erejéig azoknak a kiállítási helyiségben való léteiének tartama alatt a bízottság felelősséget vállal. 5. A kiállítandó tárgyak készítői a megejtett részrehajlatlan szakértő bírálat eredményéhez képest megfelelő Írásbeli kitüntetésben részesittetnek. E végből a kiállító jelentkezése által előre kötelező beleegyeyését nyilvánítja, hogy kiállított tárgya szakértő bírálat és prúha alá bocsájtassék és az ekként netán felmerült kárért a bizottság nem szavatol. Egyébbiránt jogában áll a kiállítónak a próbánál részt venni S netáni károsodását elhárítani. 0. A kiállításra bejelentett tárgyaknak legkésőbb 18S9. július hó végéig már Székesfehérvárott kell lenni, mert a később érkezők vagy épen nem, vagy csak már a helyhez képest — esetleg rosszabb — helyen fognának elhelyeztetni. t. A kiállítás valószínűleg 1880. augusztus hó 18-án fog megnyittatni é.s tart augusztus 25-ig, mely idő után a 2-ik pont szerint, a tárgyak visszaküldetnek, szabadságában áll — saj'it érdekében — a kiállítónak a becsomagolást és feladást annál is inkább önmagának vagy külön megbízottjának végezni, mert a feladás után esetleges kárért a rendező-bizottság nem szavatol. 11. A tárgyak hiánytalan visszaszolgáltatására nézve a bizottság részére a feladó vevény szolgál igazolványul. 12. A bejelentések vagy bármely ez ügyben kiváut tudakozódások a kiállítás rendezőbizottság c-zimére Székesfehérvárra itiíézendők. Kelt Székesfehérvárott, I80O. év január hóban. A rendező-bizottság nevében: Havranek József, kir. tanácsos, polgármester, a rendezőbizottság elnöke. Vida Pál, a rendező-bizottság titkára. Levél a fővárosból. Budapest, január 23. 1S88. Tekintetes Szerkesztő ITr! Ón bizonyára hűtlenséggel fog vádolni, mivelhogy ügybuzgalmam, melylyel a Pápai Lapok zászlaja alá szegődtem, csak szalmaláng lett, hézagos tudósításom alapján: pedig me Hercle! akár méltóztatik hinui akár nem (hogy Tisza leghatalmasabb (???) érvével éljek) én nem tehetek róla, hogy a jégpályán egy salonias pirouette keresztülvitele majdnem os occipitalisornba nyien görög kosztümben, virágokkal díszesen, óuekelve hymnusokat. tele hazafiassággal. Most, jött az ünnep hőse, a halhatatlan, kit 0 pillanatban háladatosság és bámuló hódolat istenített. Voltaire, az ó világ legelegánsabb formájú cliadalszokerén fekve, egészen mezitelpuül, felékitve oly természeli szépségekkel, minőkkel életében soha sem bírt. Föléje kiterjesztett szárnyakkal a Fáma hajolt, kezében korouát tartva, mintha azt a filosofusnak fejére készülne teuui. Tizenkét fehér ló, négyesével befogva-, buzía a kocsit, melynek derekában, Voltaire szobra alatfc koporsóban voltak elhelyezve Voltaire csontjai, a kocsi oldalán pedig a fölirat: »Calas, Labarre, Sirven és Moutbailly boszulója : Miut költő, bölcsész, történetíró az emberi szellemnek óriási röptöt adott. Es minket elkészített a szabadságra." A kocsit a hivatalos apparátus követte, köztük a menet tervezője, az akkor még fiatal, de már hires David, a festöakadémiának főnöke. Az operához érve a menet megállott. Itt, tengernyi virág, szőnyeg és emlékérmeknek közepette Voltairenek mellszobra volt felállítva, mellette virágokkal kirakva Voltaire két közepes operájának czirae; Simson ós A hir temploma. Az opera énekeseiből egy küldöttség jelent meg és a kocsin fekvő szobor fejére koronát tott, mire a menet odább vonult. A Pont-Royal-t elhagyva, Valette marquis háza előtt újra megállottak. Egy amphitheatruinszorü emelvéuyen száz fehérbe öltözött fiatal asszony és leány vártd őket, köztük feketében Viliette niarquisnő, mindegyiknek virágkorona kezében. Óriási lombsátor állott a szépségek fölött, mig hátul a fal kivilágítva volt, a kapu fölött e fölirattal: „Szelleme mindenütt S|in itt'* De az ég borulni kezdett és alig néhány perez utáu a menet elhagyta a házat, hol Voltaire meghalt. A menet a legszebb rendben vonult el a régi Comedie Francaise előtt, hol ugyancsak szobor állíttatott fel, virágoktól és lampionoktól környezve, e fölirattal: Tizenhetedik évében irta Ü6dip-et. Az uj Theater Francaise előtt szintén megállottak pillanatra,Megbámulni a kapu fölött a feliratot: «Nyolczvanharmadik évében irta Irene-fc." De itt már utolérte a menetet a kelletlen eső és siettek a Genovéva templomba, hova tis óra felé megérkeztek s Voltaire földi maradványait csendben ereszték le a sírboltba, a hol akkor egyedül Mirabeau feküdt. És ezzel vége volt Voltaire napjának. Még akkor nem gondoltak arra, hogy a mulatságnak uj ingert ugy is lehet adni, miut két évvel később Collet d'Herbois, egykori színész, a szerencsétlen lyoniak kormányzója. Ez a mélyen tisztelt ur meghonosította Lyonban az orgiák minden nemét, hogy kegyetlenkedéseit elfeledtesse. Egyik nap harminca hivéuek fejedelmi ebédet adott — hatvan személyre; tudniillik minden terrorista számára gondoskodott társalgón őröl is. Midőn már az ebédet régen elfeledték, mikor már megundorodtak az italtól és a hölgyek csókjaitól, midőn már csak pihenés kellett a vendégeknek: adott jelre kinyílt inindou ablak, a bódult érzékű 30 párt harsogó katona zene csalja az ablakokhoz és mikor ezek az ablakon kíváncsian kitekintenek, a víg zene hangjai mellett egyszerre — 192 fej hullott alá a szemük előtt álló vérpadon, Collet d'Herbois, az egykor bohóezszerepeket játszó színész, mosta nemzetgyűlés teljhatalinazottja — kedélyesen mosolygott. fnyakszirtcsontomba) került — egyedüli szere n csémül szerencsétlenségemben csak az szolgált, hogy csak fejemet vágtam be a jég kemény parkettjén, a melyre dr. Puki proftessorom azt a medicinát ajánlotta, hogy rögtön az ágyba feküdjem, különben seblázba esem. Ezért nem írhattam. Csak később tudtam meg, hogy a Professor ur ő kigyelme is nagy Pecsovista s csak azért akarja őriztetni velem az ágyat, hogy egy cséppel kevesebb legyen a véderőjavaslat ellőni agitatio tengerében. Azok a ministeri rendeletek ! — Szent isten minő mozgalom lesz ez! No de erről a csattanóság kedvéért a végén. De hát miről is írjak előbb, mikor a sok fától alig látom az erdőt. írjak a Népszínház reportoiron maradt „Szitakötőjérőlvagy a Nemzeti színház deszkáin megbukott Bérezik ..Svihákjáról." Daczára annak, hogy elsőrendű művészeink mint Náday, Vjliázv, Vizváry és Csillag Teréz tartották kezükben a vígjáték fonalát, az önérzetében sértett közönség mégis elmetszette azt, mert a szerző — noha találóan — de mégis igen éles vonásokkal festette társadalmi kinövéseinket, kiu elöitéleten nyogvó visszásságainkat s valóban nevetsége.s fonákságainkat: Tudjuk s a tükör előtc elismerjük hibáinkat, de sérti önérzetünket, ha ezt szemünkbe is mondják. Ha ezt a darabot ti „Theatre de Francaise"-ben adjak — ott nagy hatást, érhetett volua el, mert a párisiak miauéin tudnak pirulni, de mi még igen. Ezért bukott meg az aranytollú Bérezik Árpád ..Svihákja." * Következik a jnrista bál. Mit írjak erről mikor ott sem voltam — de mégis irhatok anynyit amennyit a képviselőház egyetemi karzatáról láttam t. i. hogy a legtöbb részvételi jegyet maga Fenyvessy árusította el s ép a regálét (s hihetőleg a véderőtör vényjavaslatot is. megszavazó képviselők között. Ugylátszik, hogy Wahrinan sejtette, hog}- ellenük fog beszélni s nem is vett a képviselők Adoniszától jegyei, hanem azután a szűkkeblű juristát i'i) össze is szidta volna, ha Beöthy Akos oda nem kiált soprán hangján a vitatkozóknak egy ..Halijuk Halljuk"-ot. De hogy fényesen sikerült azt misem bizonyíthatja jobban mint, az, hogy maga a bál elnöke, vagy hogy a horvát minister ur (Bedekovicli) szavaival éljek — a honatyák Adonisza — délben jött el a Házba, s ha ezt a levelet Tisza Kálmán irná, még azt is hozzátenne, hogy álmo.-an. No de nem adom át a minister presideusnek (hiába germanizálódunk) a Tollamat, mert akkor egy kíibhiutválság megijeszlésévol táu Önöket is meggyőzné az alkoruuuiyt.-éiUi s a t. Ház asztalán fekvő törvényjavaslat szükségességéről miut meggyőzte — egynek kivételével — az egész mamelnk tábort. No de én csak a mozgalomról kívánok szóllani s csak annyiban, a mennyiben ez Önöket, is érdekelheti. Hogy ebben a törvényjavaslatban alkotmánysértés van, azt a szabadelvű pártnak egy kimagasló szeropvivöje Horváth Gyula is igazolta beszédjében. Mi indokolhatja azonban a budapesti tudomány és műegyetem s a provincziai jogakadémiák ifjúságának országos mozgalmát? Ama sérelmes 25. mely az egvévPN önkéntesek létérdekeit gyökerében támadja meg. Az ii'ptság ezen mozgalmával a nemzet alkotmányos érzületéhez appellál és a 27-clikén. megtartandó nagy impozáns ifjúsági gyűlés eredményekép egy petitiöt fognak beterjeszteni a képviselőházhoz, melyben a legeklatáusabbtü fognak tiltakozni ezen törvényjavaslatnak törvényerőre való emelése ellen. Ez a czélja a nagy ifjúsági gyűlésnek s nem mint a szabadelvű párti lapok írják, az utczára vinni a mozgalmat és tüntetni. Lesz e tehát valami sikere eunek a tiltakozásnak? Fájdalom kevés reménység van kilátásba helyezve, hanem, hogy az erkölcsi siker már is biztosítva van, azt az uralmon levő kabinet ingadozásánál mi sem jellemzi jobbau, s hogy ezen valóban alkotmányellenes, jogfeladással járó s nemzetgazdászati szempontból káros és az intelligens elem létérdekeit veszélyeztető törvény (most ugyan még csak javaslat) megfogja magát bőszülni annak kétségbevonhatlan előjelei már is mutatkoznak Hogy ezeu nagy gyűlés, mely a Vigadó összes termeiben lesz megtartva, mily impozáns lesz, arról már a hírlapok utján is szerezhettek némi fogalmat; még csak annyit akarok mondani, hogy eme országos mozgalomban az oroszlánszerepet egy veszprómmegyei ifjú játsza, ki Pápán végezte az alsó középiskolákat. Kitűnő, lelkesedésre ragadó szónoki tehetségével, osztatlan elismerését birja, nemcsak az egyetemi ifjúság körének, hol hangadó szerepet is játszik, hanem a fővárosi közönséges sajtónak is. Ö talmácsolta az ifjúság kérelmét a Rektor Maguificus előtt s ő inditvánvozta hatásos s hazafias beszéd kíséretében, hogy as olvasókör az ellenzék vezérférfiait tiszteletben tagjaivá választotta. Ebben a hazafias mozgalomban tehát Veszprém megye első sorban vau képviselve, egy oly jogász személyében, ki az ügyek élén áll, kinek nevét olvashatták a hírlapokból is. E jeles tehetségű joghallgató : Pollacsek Soma. TvaMos rovat. 344 Hirdetvénv. ikt. 889 A legtöbb állami adót fizeti várősi képviselők 1889-dik évi névjegyzéke közgyűlési üAtiroMttol m.e^4Ilagitya &ly4 oá 2l-től kez,dvQ