Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889
1889-07-07
Megjelenik m i n d e 11 v a s á r n a p. Kozéráekii sürgőá kÖ/Aé.-íekre koriinkint r t n il k i \ ti I i s z ;i in u k is adatnak ki. Bérmentetion levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt k R z le m é n y e k a lap saerk. hivatalába (Ó-kollégium épület) küUle-udők. ^ 3< 3 Előfizetési díjak. Egy évre G frt - Féí évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (GoldbeTíí Gyula >v papirkereskedése, főtér) küldendők. sC^. ÄV,—. a? V á p a város hatóságának és I ö b b pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Báró Hornig Károly. | — Püspök a Bakonyban. A ,.Doininicauum" s főpásztori adományozás. A „Veszprém egyház- , megyei kath. tanitó egyesület." „Néptanítók se- ' gélyegylete." A paedagogusok a püspöki diszebéden. *). — Báró Hornig Károly ur ő méltósága, a veszprémi egyházmegye új püspöke, aki alig háromnegyed év óta áll az ős egyházrnegj*e élén, — lelkesült ambitióval s nemes szivének egész odaadásával szervezgeti egyházmegyéjének fontos ügyeit. Nul a dies sine linea! A püspöki residentia ott a székhely oromzatán, üdvö.s elhatározások eszméitől zsong s marig is látszik, hogy egyházi szellemtől velőkig áthatott s hazafias érzelmektől lelkesített tettre-vágyó s a végrehajtásra aezélos erővel biró főpásztor lobogtatja kezeiben a vezérfáklyát. De beszéljenek a tettek! Csak az imént végezte be ő méltósága bérmautját — a Bakonyban. Előbb, a pünkösdi ünnepek alkalmává], székhelyén, Veszprém városában teljesítette a szent functiot, njómban utána pedig Várpalotán és Tésen keresztül a zirczi járásba vette útját. A merre járt, a szokásos hódolaton felül, igaz tiszteletet s meleg rokonszenvet talált mindenütt. A diadalkapuk, lobogókkal s kendőkkel fellobogózott házak s a virág girlandok mindenütt jelezték, hogy nagy ünnep van Bakonyban s a kocsija előtt száguldó bandériumok a szeretett főpásztor diadalutját csak impozansabbá tették. Útközben a kerületi esperes és Szőnyeghy Alajos járási főszolgabíró kalauzolása mellett látogatásával megtisztelte Oszlopon Esterházy György grófot, Csetényben Bornemissza bárót, Esztergáron Ányos Tivadar országgyűlési kép') Mull .<-/Jmmik B koitös ünnep miall csy nnppal koi-á'!. 1 " 0 " I?1"I> Vl1 " ll1l! c. i e ' tíl1 wili k UiOU .líaml'.i viselőt, aki a község határánál négyes diszfogaton várt reá Zirczen, ahol Supka Jeromos apátnak volt szálló vendége, fáklj'ás zenével is megtisztelték s uton, útfélen elhalmozták gyönyörűbbnél gyönyörűbb virágcsokrokkal. Összesen mintegy 5000 hívőt avatott fel a kath. egyház bajnokaivá. Ami ezen főpásztori utat fontossá tette, az volt, hogy ö méltósága első sorban az ő finom, nyájas modorával s személyiségének varázsával meghódította a sziveket s a merre járt az igazi főpap az ő ragyogó tulajdonságaival a szeretet lánczával fűzte magához hiveit — azután pedig a Bakonyság németajkú, de magj^ar érzelmű híveire nézve rendkívül előnyös volt, hogy a főpásztor ajkairól magyar szó hangzott szerteszét a Bakon3 r falvaiban, melyeknek még más vallású férfiai is siettek őméltóságának tiszteletére. Jött, látott és győzött a sziveken. Utjának hatása nyilvánulni fog a hitélet fejlődő bensőségében s a magj r arosodás terjedésében. * * Alig érkezett meg a Bakonyból, a következő héten első sorban egyházmegyéje papságának képviselőit gyűjtötte maga köré, hogj 7 tanácskozzék az elaggott és munkaképtelenné vált egyházmegyei papok segélyegylete, az úgynevezett „Dominicanum" ügyében. Az értekezlet, mely a megyés püspök elnöklete alatt a papnevelőintézeti refectoriumban tartatott meg, elhatározta, hogy jövőre az alaphoz, mely jelenleg mintegy 130 ezer forintra rug, az önálló beneficiummal biró lelkészek további intézkedésig évi 20 forinttal járulnak. Minthogy pedig az alap ez idő szerint deficitben van, a megyés püspök kinyilvánította, hogy saját részéről 3000 frttal járul az alap emelésére, a kezelése alatt álló s ily czélokra fordítható alapokból pedig • szintén 3000 forintot utalványoz s e szerint összesen 6000 forintot adományoz az alap czéljaira. A megj T és püspök ur ezen nagj rlelkü adományával örök hálára kötelezte le az egj'házmegj'epapságát! Igazi főpásztorhoz illő tény ez! Másnapra, vagyis június hó 26dikára pedig Veszprém-, Somogy- és Zala vár megy ékre kiterjedő egyházmegyéje r. kath. néptanítóinak választott képviselőit gyűjtötte össze Veszprémbe, hogy alkalmat adjon nekik fontos ügj'eikre nézve üdvös határozatokat hozni. A néptanítók, dr. P al o t ay Ferencz kanonok s püspöki biztos elnöklete alatt tartották meg tanácskozásukat ugj'ancsak a papnevelőintézet nagytermében. Az elnöki magvas és hazafias szellemtől áthatott megnjútó beszéd után, az értekezlet első sorban a „Veszprém egyházmegyei tanítóegyesület" alapszabályait vette tárgyalás alá s azok elfogadása után megalakult az egj 7 esület, melynek elnökévé Rák János veszprémi igazgató tanitó választatott meg. Ezután a „Gondviselés" czimet viselő segélyző egyesület alapszabálj 7 ai kerültek megvitatás alá. Hosszabb eszmecsere után kimondatott, hogy a segélyegj T letnek köteles tagja lenni minden egjdiázmegyei néptanító évi 1 frt járulékkal s a belépésnél egyszersmindenkorra fizetendő 5 frttal. A tárgyalások befejezése után elnök bejelentette, hogy a megyés püspök ur a néptanítók sególyegylete alaptőkéjéhez, amelynek összege jelenleg mintegy 32 ezer forintot tesz, saját részéről 300 frtot adományozott, amely összeget elnök azonnal átszolgáltatott s bejelenté, hogy ugyancsak őméltósága az egybegyűlt néptanítók uti költségeinek födözésére 200 frtot adományozott. Az egybegyűlt néptanítók lelkesült ovációkkal fogadták a főpásztor ezen kegyes figyelmét. A gyűlés végén V a r g y a s Endre kir. tanfelügyelő, emelkedett hangulatú beszédben emlékezett meg a megyés püspök urnák a tanügy előmozdítását czélzó nemes törekvéseiről s üdvözölte az ujonan alakult tanítóegyesületet, kívánva nemes működéséhez áldást es sikert. A gyűlések után, valamint előző napon a papságot, ugy másnap a néptanítókat is a püspöki palotában diszlakom ára hívta egybe a megyés püspök — saját asztalához. Nagy megtiszteltetés volt ez az egyszerű, szerény paedagogusokra nézve! Mutatja ez is, mennyire nagyra besüli a derék főpásztor a népnevelés bajnokait. A diszebédeken nem hiányzottak a szokásos felköszöntések. A néptanítók diszebédén az egyleti elnök s a királyi tanfelügyelő felköszöntéseire, a megyés püspök a népnevelés iránti lángoló szeretettől áthatott remek beszédekben válaszolt, hangsúlyozván, hogy a valláserkölcsi alapon álló hazafias nevelés benne mindenkor hü támaszt birand, s a néptanítók, a kiket a munkában az ő kollegáinak tekint, bizton számithatnak mindig támogatására, de viszont kéri őket, hogy szándékainak megvalósításában, melyeknek czélja a vallás, egyház és haza javának előmozdítására van irányozva, hasonlóan támogassák, — poharat emelt az ujonan alakult tanitóegyletre, majd meg a közoktatásügyi kormány jelenlevő képviselőj ére, V a r g y a s Endre kir. tanfelügyelőre, kinek hathatós működéséről a legelismerőbb szavakkal emlékezett meg. Felköszöntésok mondattak még dr. Palotay Ferencz egyházmegj T ei fötanfelügyelőre, aki a tanítói segélyegjdet javára a gyűlés folyamán 200 frtot adományozott és Kern e n e s Ferencz kanonokra, a néptanítók kiváló barátjára. A néptanítók azon szerzett tapasztalattal hagyták el a püspöki palotát, hogy főpásztorunkban egy lelkes tau ügybarát is őrködik munkájuk fölött, aki nemcsak szóval, de tettel is javukat akarja. Ezzel ,a veszprémegyházmegyei katholikus népoktatás terén is megkezdődött az uj aera, — mehyet báró Hornig Károly ragyogó szelleme inaugurált. Excelsior! Oláh £rcVnoo. Felhívási A „Devecser vidéki Gazdakór 11 foíyó év május hó 2-án tartott rendes tavaszi közgyűlésen felvett jegyzőkönyv VII-dik pontja szerint azon elvi határozatot hozta, hogy ez év szeptember 21—25-ik napjain Szombathelyen rendezendő általános gazdasági kiállításon külön pavillonban csoport kiállítással óhajt részt venni. Hogy gazdakörünk ezen elvi megállapodása megvalósulhasson tisztán és kizárólag a gazdakör területén levő birtokosság érdeklődésétől függ. Gazdakörünk ezen határozatának keresztülvitelénél nem retten vissza sem a nehézségektől, sem fáradságtól, sem áldozattól; s miután kizárólag hivatásának vél eleget tenni, midőn ez uton is szolgálni óhajt a gazdaközönség érdekeinek, teljes tisztelettel felhívja a területén lévő összes birtokosokat, hogy ebbeli határozatának keresztülvitelénél őt támogatni szíveskedjenek, mit sem óhajtván mást, minthogy minél tömegesebben jelentkezzenek kiállítandó gazdasági terménynyeikkel, juh és sertéseikkel. Ezen csoportkiállitás előmunkálatainak kidolgozására bizottság küldetett ki, mely bizottság június 2-án tartott ülésén felvett jegyzőkönyv határozatait tudomás és miheztartás végett a következőkben van szerencsém a t. cz. birtokosság tudomására hozni. 1- ször. A tervezett csoport kiállítás két részre oszlik, és pedig: a) gazdasági termény-, borászat-, kertészet-, erdészet-, méhészet, faipar- és házi ipar; b) sertészet és juhászat. 2- szor. Részt vehet benne a Devecser vidéki gazdakör területén lakó minden nagy-, közép- és kisbirtokos. 3- szor. A gazdakör pavillonjában a kiállított tárgyak útán térdij nem fizetendő. 4- szer. A kiállításra jelzett tárgyak, ha azok szept. 14-ig bezárólag Devecserbe a gazdakör helyiségébe küldetnek, a gazdakör költségén szállíttatnak Szombathelyre. 5- ször. A terménykiállitásnál egyöntetűség szempontjából a kiállítók a gazdakör által e czélra készitett zacskókat ingyen kapnak. TÍRCZA. SZABADSÁG ÉS IGAZSÁG. Akik a bor* ön éjiben S uiyarg inak anatlanu', Egy .-zó mia t, a melytől a G-a/.ság álarcba porba hull ; Akik .-./.ereivé uteket Nyomorgó, ;>rva emberek, Az ehi) omokra .sújtanak A karra', amely nem remeg ; Akik nem tűrve zsarnokot Csak küzdik a szegény jogát, Hogy éljen az, ki vérivel Szentébe meg a föld porát! Ezek a büszke emberek, — Kiket az élet átka rág — Szabadság és igazság hnjh, Keresztedet megcsókolák ! Szabadság, mely phőnix gyanánt Már annyiszor feltámadott, Amely miatt a Golgothán Krisztusnak yére ontatott, Mely egykoron eloszlat^ A nép előtt a £ Ad vizét, Hogy az kövesse küzdve bár Tüz oszjopát: az istenét! Mely egykoron király gyanánt Fénylett reánk a nap helyett, S melyet ma fényfoszlányiból Korunk csupaszra tépdesett : Szabadság árva koldusunk! Irántad már kikült a véi, Aki te érted küzdeni mer Jutalma iáncz és rabkenyér! Az ős világ .történelem ' Fölött tenger habos: a vér . . . A népnek vére, mely kihullt S a fold folott már égig ér ! Szabadság érted küzdienek Azok az árva koldusok, Akiknek csontjai fölé Építve állnak trónusok ? És kü'd'Q'iek, hogy ur legyen A/. Is'ei itt, aki igaz, Ki gaz s ki itt népet gyötör Lehulljon a pokolba az! És ur lön a világ fele't Megint csak az : a láticz, az érez S jók szivének víre lett: Hullák fölött bolygó lídércz! Szabadság im, hogy elbukaj A népek is feledtenek, A fény, a gőg a dölyí előtt, Feledve lőn, hogy emberek! A kény elnyomta a szegény Igazság büszke zászlaját, Hajh száműzött a becsület S a bűn csak az, mi élvet ád! A nagy tolvajt süvegelik A kicsi még verembe hull, Ha többet lopna, hát bizúgy — Majd 6 sem járna botorul! — Minden, mi szent az ég alatt Mjndaz pia már semmit sem. ér, A nép nyomorg és ezrinek Eszménye: a darab kenyér! De jonek majd apostolok >— Ezt érzem változatlanul, — Kiknek most szempilláiból A honfi sziv bús könnye hull; Akik szeretve titeket Nyomorgó, árva emberek, Az elnyomókra sújtanak A karral, amely nem remeg, Akik nem tűrve zsarnokot Kiküzdik a szegény jogát; Hogy éljen az, ki vérivel Szentelte meg a fold porát ! E/.ek a büszke férfiak Reméljetek, eljönnek ők ! A ga'.ság la,nQ3.'lt széli onkS vigasztaljak a szenvedői ! Sok év előtt itt.voltak ők A hős fiuk, a szent dicsők ! Csatáikat regélik még A völgy, a hegy es a mezők ! Mi várjuk őket vissza még, S ha visszatérnek egykoron Szabadság és igazság kajli^ UJ- lesz a iiáj-ntas.hcwtQkm ) Vagy elvezetnek messze majd Ama dicső virányokig, Ahol az ember édesen Egy jobb jövőről álmodik; Ahol a lelek majd a föld Keblén hever gondatlanul S a másvilágon elmereng A sejtelemmel boldogul! , ; . . ©reo Vasúti kaland. Harmadszor csengettek és én gyorsan ugrottam a kocsiba, hogy ott ne maradjak a honnan el akartam utazni. Figyelembe sem vettem azt a három-négy oldalba lökést, tyúkszemre hágást, taszigálást, amelyeket kaptam és adtam, mert megjegyzendő nem csak magam siettem. Es miután óriási fáradalmak után (3-ik osztályban utaztam) magamnak végre helyet szereztem, végig tekintgettem azon társaságon, amelylyel végzetem együtt utazni kényszeritett. ! Tudja Isten sohasem foglalkozom physiognomiával, de ha uton vagyok akaratlanul is laveteri tanulmányokat teszek és sajátságos! e téreni Ítéleteim nem szoktak helytelenek lenni Igy pd. a múltkor egy velem utazóról, miután hosszabb ideig tanulmányoztam megállapítottam : hogy phlegmatikus, mert oly kövér és gömbölyded volt akár egy di—egy görög-dinnye; hogy iszákos. Gyönyörű muskátli volt az orrán. Természetesen cserép nélkül; hogy nem nagy észtehetsógö. Óriási fölei voltak. És végül összevetve külsejével a ruházatából kiáradó illatot megállapítottam, hogy aertéskereskedö. És később vele beszédbe ereszkedve a fent megállapított tóteleket helyeseknek találtam, azon különbséggel, hogy nem sertéskereskedö, hanem hentes volt. No már kérem hentes és sertéskereskedő között pedig a különbség aesthetikailag tekintve nem valami nagy. Möst is megkezdtem a tanulmányozást. Először megolvastam hányan vagyunk a coupeéban. Valánk magamat is beleértve tizenöten. Horribilis szám egy M. Á. V. ketreczében. Pujtam is nagyokat, de még nagyobbakat fújtam, midőn észrevettem, hogy csak két férfi van a kupétában a többiek mind egy szálig hölgyek *). De legnagyobbakat fújtam akkor, midőn észrevettem, hogy a kupétában jelen levő két férfi egyike én vagyok. Szorongó szivvel folytattam szemlémet. A tőlem jobbra levő padon két anyóka két kis leánykával ült. Velük szemben négy kisasszony fogtál t helyet, kiknek életkora húsz és negyven között erősen ingadozott. A velem szemben levő padon két, az élet delén levő nő, két kis lánykával ült, mig a rajtam kivül jelen levő férfi erősen csibukozott és egy kis lánykával játszott. *). A hölgyeknek nagy tisztelője vagyok, de csak egyes számban. Ha többel látok rossiut lesnek pláne ha egy IUOMUJI kell utaznom, Most is szerettem volna az arezokat tanulmányozni, de oly roözul éreztem magamat, hogy ki kellett mennem a konduktor fékbodéjához. Itt a vidék szépségét szemlélve el is feledtem már utazótársaimat, midőn egyszerre pipafüstöt érzek fejem körül. Megfordulok és előttem látom az azelőtt bent ülő férfit. Alighogy megfordulok bizalmaskodva kérdezi telem : „Uraságod hová utazik?" „Én — felelém hidegen — X-be". „Mily szerencse — folytatá ő" — éppen mi is odautazunk. Tetszik tudni most voltunk a húgom lakodalmán. Jó parthiet csinált, de még jobbat, ki elvette, mert áldott jó lélek, kitűnő gazdaasszony" — hadart tovább. „Bizony, higyje meg uram — folytatá zavartalanul a potrohos honfiú — az emberi életnek keserű perczeit csupán egy nőnek kitűnő főzte tudja megédesíteni. „De uram!" — szóltam csodálkozó nehezteléssel. „Mit?" —- folytatá ő a legártatlanabb hangon — „On ezt kétségbe meri vonni. De igaz hisz ön még fiatal. „Várjon csak" — folytatá — „majd ha megházasodik belátja, hogy igazam volt. Nézze pd. itt van az én lányom Petronella. — Jaj — szólt most, a homlokára ütve — én itt csa~ csogok és önt családomnak be sem mutatom. Nevem Kádas Péter. Most jöjjön be kell mutatnom önt családomnak és kedves rokonimnak. Remélem uram, ön óhajtja, hogy bemutassam ?" „De kérem", — szóltam a kétségbeesés miatt a legvékonyabb hangon. „Akkor jöjjön" — szólt és ellenálhatatlanul húzott magával. „Hát hol is kezdjük ? — -szólt hebehurgya ostobasággal — „No itt az öregeknél" — és megállott a két anyóka előtt. „Ejnye el is felejtettem becsos nevét" -*27
