Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888
1888-05-17
XV. évfolyam. 21. szám. (Rendkívüli kiadás). Mi n d e rí \ r a s á>r nap. Közérdekű sürgős közlésekre ko.-onkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetleu levelek, csak ismert kezektől fogadtatnák el. Kéziratok nem adatnak -vissza. a A lapnak szánt közlemények Iap SZERK. hivatalűb a (Ó - k o 11 ég i u m é p ül el) küldendők. Pápa, 1888. május 17. Előfizetési: üijalt. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár Figy szám ára íj kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 krajezár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindigkül'ön számíttatik 'Äz- előfizetési dijak, s hirdetések a lap KI A DÓ h i v a fald ba (GOLDBERG GYULA papírkereskedése, Főtér) küldendők Pápa város hatóságának é s t ö fa b pápai, s pá pavídéki egyesületnek hivatalos közlönye. Pápa 18SS. május 17-én. Örömmel és némi önérzettel constatáljuk a városunkat és műértő közönségét ért megtiszteltetést, hogy Jászay Mari a magyar drámának egyik legkiválóbb képviselője után, a magyar népszínmű, felavatott fejedelme Blaha Luiza asszony jő városunkba, hogy hangjának isteni adományát és művészi játékának elragadó, hatását előttünk is fé^^leni engedje. Hálás köszönet érte mindkét művésznőnek. Blaha Luiza asszony vendégjátékának örvendetes hire ép oly rögtönösen és váratlanul jött, mint a minő a Jászayé volt, — hogy sem akkor, sem most nem volt alkalmunk főlapunkban tudatni közönségünkkel a kedves hireket. S nehogy vidéki olvasóink a hirnek későn érkezése miatt megfosztva legyenek a ritka szellemi élvezettől: im rendki villi számot adtunk ki, hogy mint évekkel ezelőtt is tenni szoktuk, kellő időben értesithessük közönségünket oly eseményről, mely iránt bizonyára érdekkel viseltetik. Legyen üdvözölve tehát a nagynevű művésznő városunk falai között, melybe kora gyermekkora óta most tért vissza először, de óhajtjuk nem utoljára; mert hisszük és reméljük, hogy nálunk mindig vendégszerető, műértő és hálás közönséget találandó — Ugy legyen! Gróf Esterházy Móricz elnöki megnyitója a gazdasági egyesület május 6-iki közgyűlésén. Tisztelt Közgyűlés! Az egyesületi életből kifolyó működés kötelességünkké teszi, ,hogy egyesületünk nevében — mely magát legnagyobb részben tagjainak álTÁRCZ1 A magyar csalogányról. (BLAHA LTJIZÁRÓL.) ííincs nehezebb feladat, mint egy olyan művésznőről valamit és újat irni, kinek nevét szük hazánk határain túl, az egész müveit Európában isméinek, kinek egyéni és művészi tulajdonairól, színpadi és családi életéről, a hivatott és nem hivatott poéták egész légiója zengett már mindenféle alakban versben és prósában dicshymnusokat; nincs nehezebb feladat, mint a szeretet, a tisztelet, hódolat, elismerés és feltétlen bámulat kifejezésére oly jelzőt keresni, melyet előttünk más ne használt volna; és e feladattal szemben, midőn Blaha Luizáról van szó csakugyan tehetetlenül áll a legjobb akarat; mert a magyar nyelvnek oly jelzője nincs, nem is lehet, melyet művészete dicsőítésére eddig fel ne kutattak, fel ne használtak volna; azután az ő művészete, egyéniségének varázsa, — hangjának andalító bűvösbájos volta, aranyos kedélye oly lebilincselő, észbontó, megkapó, hogy a néma, hallgatag csodálkozással fejezhetjük ki leginkább a hatást, a benyomást, melyet lelkünkre tett. Ot látva egy nyáréji álom szövődik észrevétlenül lelkünk körül; mohó kéjjel szívjuk a virágok kábító illatát, majd a csalogány mélabús dala andalítja el lelkünket, majd a pacsirta vidám danája hozza vérünket gyorsabb ; keringésbe ; nem gondolkozunk, nem- bírálgatunk; önfeledten lenyűgözve a bűvös varázs, — a 'művészet hatalma — áltál, hábbritlanul engedjük it magunkat az élvezetnek, és niikor a függöny utolszor legördül, az átélt szép álom ködleple lassanként lefoszlik, a fájdalomnak egy sajátos nemével sóhajtunk' fel önkénytelenül: ó miért nem tarthatott e szép álom tovább, — sokáig, — örökre 1! Minden nemzetnek megvannak a saját művészei ós művésznői, a kik a népies «lern cultiválására fofditjik művészetük legnagyobb erejét. A ma élő nemzedék, Francziaországban Judic asszonyt tártja a franczia' íiépelem -legjelesebb képviselőjének. Judic asszony kétségtelenül nagy tehetség; de csak"annyiban franczia, a mennyiben párisi; nem a franczia népelem, hanem a párisi „kis világ" íJalrjainak kitűnő megteremtője. Van benne elegando/al készségéből tartja fenn,— azzal, a mit a közügy és a közgazdászat érdekében tesz, ugy tagjainak, valamint a nyilvánosságnak is évről évre számot adjunk. Ezen tisztünknek eddig évről évre kedves kötelességgel meg is feleltünk. A jelen alkalommal azonban egyesületünk másfélévi működéséről kívánok számot adni a tisztelt közgyűlésnek azon okból, hogy az eddigi, évenként ju'ius hóban kezdődött egyesületi évet a sokkal, s az egyesüle'.i működés erdekeinek is inkább megfelelőbb polgári évvel azonosítsuk. Tisztelt közgyűlés! Ha visszapillantunk a lefolyt év közgazdászat! jelenségeire, általában szomorú tapasztalatokkal kell azokra visszaemlékeznünk, mert mindnyájan érezzük s tudjuk azt hogy az évekkel előbb felmerült gazdasági válság nemhogy szűnt volna, sőt inkább folytonosan tartva magát, a nagy gazdaközönség, s ezzel kapcsolatosan az ország egyéb lakosainak vállaira is mindinkább súlyosabban nehezül. A mezőgazdasági összes termények legalacsonyabb fokra sülyedt árai e mellett a legkedvezőtlenebb értékesítési viszonyok, azon kivül az összes szükségleti czikkek és tárgyak rohamos drágulása a a legnagyobb nélkülözésre késztetik, s a legkedvezőtlenebb helyzetbe sodorják a gazdakönséget kivétel nélkül. — Az ily helyzet pedig nem csak a gazdaközönségnek, hanem a társadalom egyéb osztályai legfőbb bajainak s tengődéseinek is kútforrása, mert tudjuk azt, hogy hazánkban éppen úgy, mint más íóldmives államban egyedül csak is a gazdaközönség jobbléte lehet az összesség jobblétének s anyagi fejlödhetésének fokozója.— Volt idő, midőn a gazdaközönség a jobb termelési-és értekezési viszonyok között élve az ipar s kereskedelem, általában pedig az ország kedvezőbb anyagi fejlödhetésére lényegesebb befolyással volt, ez pedig legméltóbb tanúsága lehet annak, hogy az ország anyagi jóléte, általános, közgazdászatainak, iparának s kereskedelmének fejlődése és felvirágozása elválaszthatatlanul kapcsolatos a gazdaközönség jólétével. — Magyarország földrajzi fekvése, talajának minősége, lakosai fejlődése és hajlamainál fogva elsőbb sorban, és legkiválóbban fóldmivelö állam. — Kell tehát; miszerint mindenek előtt gazdasági viszonyainknak helyesnek bizonyult elvek szerinti, czia, chic; jellemző képesség; részletező fino mság sz-gorú gondossággal gyűjti jellemeihez a mozaikszerű adatokat, vonásokat, megtartja a jót, a szépet; eldobja a rosszat, a drasztikusát, és mindég diseret a nélkül, hogy túlzottan tartózkodó volna; van esprit-je, humora, parodisáló képessége, de hangja absolute nincs; franczia modorban inkább parlando (beszélve) adja elő coupléit, nagyobb súlyt fektetve az ének szövegének kiélezésére, mint a dallamra; a zene az ő előadásának csak kiegészítő részét képezi; nem franczia népszininüénekesnő ) hanem párisi vaudeville színésznő, — és a párisi ephemer életű, divatos chansonettek kitün ő előadója. A németeknek Gallméyer asszony halála óta, nincs is igazi színésznőjük, a ki a népies elemet a színpadon képviselje; de Gallmeyer asszony is csak specziálisan a bécsi népies alakok megteremtője volt; nem az igazi, a valódi néposztályt ismerte, de azt a középosztályt,* mely a varróleányok, házmesterleányok, mosóleányok fajából, Bécsben a néphez számíttatik és annak neveztetik. A ma élő színművésznők közül egyedül Blaha Luiza tarthat igényt a valódi népszínmű énekesnő czimre, és-ő e czimre büszkébb lehet, mint a világ bármelyik fejedelme; nevét palotában és kunyhóban egyenlőn ismerik, körülövezik szeretettel, bámulattal, •hódolattal; minden arcz kiderül, lia kedves lénye a színpadon megjelenik; minden szem megnedvesedik, ha ő buját, bánatát azzal a szívből jövő szívhez szóló hangjával elpanaszolja; .és minden ajkon mosoly vonul végig, ha kedves mókáival, aranyos jó kedvével, vidám tréfáival az egész környezetet és hallgatóságot felvillanyozza. — Művészete a közvetlenség forásából, a nép feltétleu ismeretéből fakad; a természetesség ; minden hang igaz; minden mozdulat kísérője a szónak; és minden szó kifejezője az érzelemnek. És ha igy látjuk művészete delén, — ha úgy halljuk és hallgatjuk bűvös-bájos nótázásában, leborulva hálát adunk a teremtőnek, hogy ezt a rendkívüli nőt, őserőtől duzzadó művésznőt, áldott jó kedvében, nekünk magyaroknak magyar-nak teremtette. És Blaha Lúiza épen abban különbözik ós épen abban áll minden más nemzet művésznője felett, mert minden izében magyar) mert nem specziálisan az ország fővárosának, de az egész nemzet népies typusainak hivatott művészi képviselője. vMint ilyent tartsa meg őt nekünk az egek Ura, áz emberi kor legvégső hat&r&rg! Mint ilyen ugy részbeni mint egészbeni rendezése minden tehetséggel alkotólag foganatba vétessék, hogy ennek folytán a nemzetgazdászati egyéb tényezők az általános jólétet előmozdító öszhangzó egésszé fejlődjenek. — De mint mindennél, ugy itt is a helyzet körülményeivel komolyan számolnunk kell, s helyzetünk könyitésére tenni is csüggednünk nem szabad, bízva kell lennünk önmagunkban, szilárd akaratunkban és szellemi fölényünkben, következetességgel és saját lábunkon haladjunk a kitűzött czél felé, kitartással vigyük a vállainkra, nehezülő terheket, és igy felfogván hivatásunkat, utoljára is kell, hogy mi legyünk a győztesek. — Mindezekre pedig az egyesek szétforgácsolt ereje elégtelen levén czéljain-k elérésére s bajaink lehető otvoslására összmüködéssel, társulási eszközökkel törekedjünk leginkább; — ez az egyedüli legfőbb ut, mely bennünk legkönyebben diadalra juttathat. Ennélfogva eléggé meggyőződhetünk, hogy e tekintetben helyes és döntő körülményül a földmivélésnek eddigi, különösen a gazdasági egyesületek által gyakorolt módja kiváló figyelembe vétessék. Mire nézve szükséges, hogy az egyesületi működést ne csak egyesek vagy testületek ápolják, hanem azt a kormány is kiváló figyelembe részeltesse, mert ellenkező esetben az egyeseket s a gazdaközönséget csüggedés szállja meg, s az egyesületi működés szük körre szoritkozhatik. A gazda egymagában az egész kedvezőtlen viszonyokon segíteni soha sem képes, ez tehetségében soha sem fog állani, szüksége van erre jóravaló akaratán és élelmességén kivül még az összetömöritett működésre, az életképes egyesületekre, ez utóbbiaknak pedig a kormány mindenkori hathatós támogatására. — Mert addig, mig a gazdaközönség érdeklődése a társulatok áldásos működésével, ez utóbbiak pedig a kormány támogatásával össze nem forrnak, addig helyzetünk javulásában igen keveset reménykedhetünk. — De ezek uraim meg mindnem elégségesek, s a kormány esetleges támogatása, még nem önthet teljes lelket az egyesületi működésekbe. — Szükségük van ezeknek még a közérdekeltségre, s tagjainak szellemi munkásságára is, mert higyjék el uraim, hogy a közérdekeltség nyilvánulására az 1 egyesületi tagok érdeklődésére és szellemi támogatására sokkal nagyobb szüksége van egy életrevaló egyesületnek, mint azon pár forintnyi tagsági díjra, melyet igen sokan, minden érdeklődés nélkül, — csupán csak is hazafiságból áldoznak a közügy oltárára. Tisztelt közgyűlés! Tudva azt, hogy a mezei gazdálkodás jobb menetének egyik alapfeltételét a szarvasmarhatenyésztés okszerű fejlődésé képezi, ennélfogva a megye törvényhatóságától nyert megbízatásunknál fogva a »megyei állattenyésztési szabályrendelet" alkalmazására s végrehajtására különös figyelemmel voltunk. — A községek tulajdonát képező .tenyész-apaállatokat többszörösen megvizsgáltattuk, s a "nem megfelelőket alkalmasokkal pótoltuk, illetve pótoltattuk, mely alapon ezen működési évben 39 község apa-állatai ujitattak fel. — Megkell e helyen emlékeznem a járásonként alakított vizsgáló bizottságok eljárásáról is, kiknek feláldozó s gyakrabban fáradságos és időt igénylő működésükért a közgyűlés előtt őszinte köszönetemet fejezem ki. (Vége köv.) Az árvízkárosultak részére rendezett Bazárban. »A jókedvű adakozót szereli az lsten.ee Álmodoztam. — »Zúgó ár vadul tört ki medréből, elárasztva szennyes hullámaival kenyeret adó földeket, kert, liget, fa, bokor, falvak csak képzelet, itt nincs mint víz zúgása, a kis templom harangja vész kongása, a menekülők jaj kiáltása! Gyermekek, aggok esengve tördelik kezeiket, segítsetek, kinek van «jó szive» ne hagyja el a szegényt, kit elért a kísértés órája !« — És a kétségbeesés e hangja elhat messze-messze, megindítja a jó sziveket és jótékony szellemek ernyedetlen buzgalommal, egyesült erővel sietnek segélyre, hadat izennek egy nagy hatalomnak a sviznek.« Ha te rontasz, mi építeni fogunk, a mit te jogtalanul elvevél, kétszeresen visszaadjuk, lesz kenyeretek, lesz hajléktok, nem fognak szeretteitek fázni, nem gyermekeitek éhezni! És varázs ütésre bűvöskert terem, a „jó szivek" itt egyesülnek, az egy »bazár« égi lényekkel, kik felvették a harezot a rút elem legyőzésére, fábirja ő az egész nemzetnek osztatlan szeretetét és a mig magyar él, magyar dal hangzik, Blaha Luiza neve nem lesz feledve soha !! s>. a. Blaha Luiza első fellépte Pápán. A nagy művésznő Pápára jő és a színigazgató fennen hirdeti, hogy ez lesz városunkban az első fellépte, pedig hát ez nem felel ám meg a valóságnak teljesen; és a debreczeni nótával mi is elmondjuk: csak azért is dongó. Történt pedig a következőképen. Az i8 í: * év tavaszán, a mikor nem csak a fakadó farügyek ígérték a szebb napokat, hanem a látóhatár hazánk egén is egy szebb kor derűjét sejteté.— Csabai Pál színtársulata tartott előadásokat városunkban. A társulat tagjai közt volt a Kolesi pár, nagy művésznőnk annya és nevelő atyja is és vplük volt a bájos kis teremtés: Kölesi Luiza is, kjre nem csak utóbbi hírnevénél, de kedves jelenségénél fogva is mindenkor örömmel gondoltunk rhi: — gyermekkori játszó társai. Egyik pajtásunk nővére barátságot kötött a kis Luizácskával és ennek révén mi is részesévé lettünk az örök emlékű ismeretségnek. Akkor még a népszínműveket nem a Blaha Luiza számára írták, de ö már akkor is nagy előszeretettel viseltetett az irodalom ezen válfaja iránt, s igy könnyen megszületett és elfogadtatott az indítvány, hogy a nagyok példájára mi is játszunk «szinészes»-t. Színpadul szolgált az emiitett pajtás szüleiházának tornácza végén volt lecsapós pincze ajtó teteje, nézőtérül az egész tornácz; A diszletet és előfüggönyt az ágyteritök és lepedők képezek. A kis műkedvelő színtársulat csakhamar szervezve lön, és a legközelebbi vasárnap délutánra meghívtuk az utczabelí gyermeksereget publicumul. De mi legyen az előadandó sziudarab ? Ez volt a bökkenő. — Hol lesz hozzá a szöveg és a színpadi kellék ? — Ezen is a kis Luiza leleményessége segitert, meglátott a pajtásunk apjának — ki akkor vegyészettel is foglalkozott — asztalán egy kis kézi fútatót, —s diadalittasan reá mutatott á fútaíóra: megvan! s már a harmadik napon én a »Czigany« népszínműben mint Zsiga vén czigáoy a kis Lujzának, ki a Rózsi érzékeny szerepére vállalkozott: ? Fujtass Rózsi, fujtass !« Azt kérdik most tisztelt olvasóim, hát hol szereztük meg a szindarab szövegét?— Ebben is a kis Luiza volt a segitö, kinek kis újjában volt az egész szindarab és kibővítette csekély ismereteinket, miket a darabnak nagy színpadon egyszeri látása után néhányan szereztünk, és csakhamar betanítottuk a dióhéjba szorított darabra az összes szereplőket. Nagy könnyebbségünkre szolgált azonban a darab szebb részének hűelöadásához egy kis színházi zsebkönyv, melyet az előző színtársulat súgója bucsu látogatása alkalmával «emlekül» nálunk hagyott egy kis útravaló fejében. Mert hát akkor még nem üldözte a szegény súgókat az irigy policia mint most ha «bucsu látogatásokat tennének, — és akkor szivesebben is adakozott a közönség nekik, a kiknek bizonyos okból nem kellett magukat a színdarabok előadásai alatt a publicum által annyira észrevétetni. Az emiitett kis füzetben, mely „Színi Emlény"-nek volt elnevezve benn voltak a oCzigány" népszínmű összes dalai, — melyből dicséretükre mondva megtanulták az énekesek illető dalaikat, — de természetesen a dallam hűségéért nem merném elvállalni a felelőséget. A nagy nap végre elérkezett, ment a darab akadály nélkül mindaddig, mig a „Gyuri" fekete golyót nem húzott és elkelle vala menni katonának, — A Gyuri szerepét (ezt az egyet elárulom, hadd irigykedjenek reá mégjobban) B. Pista játszotta, s a színfalak, vagy inkább lepedők között elmondtam neki, mint főrendező, hogy búcsúzzék el Rózsitól (Kölesi Luiza) szépen, — meg is cselekedte oly természetes hűséggel, hogy egy öleléssel meg nem elégedett, hanem még a bájos Rózsit meg is csókolta, a mi ezután következett, nem láttam a függönyök miatt, de rögtön rosszat sejtettem, mikor a mi bálványozott kis színésznőnk sajátkezüleg ...... leeresztette a kortinát és| ünnepélyesen kijelentette, hogy az előadásnak vége. — És Gyuri itthonmaradt a katonaságból annélkül, hogy helyette -szegény Petinek felkellett volna magát áldoznia. Ezentúl soha sem rendeztem többé színdarabot — szövegnélkül.
