Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-04-29

a mit oly kínnal, bajjal megtanultak. Seidülö és serdültebb leányainknak soh

5 sem nyílik alkalom egy kissé emelkedettebb eszmecserére, a mi pedig végtelen fontos és szükséges szellemi eszköz a közművelődésre. Városunk lakóinak anyagi helj^zete általában nem engedi a társas összejöveteleket, mert ezek pénzbe kerülnek és e miatt leányaink az életboldogság legfö kútforrásából, a jobb társalgásban kifejtett eszmecseréből semminemű tapasztalatot nem meríthetnek. A közép és alsó osztály leányai még szüleikkel sem igen társaloghatnak, ímert a létért való küzdelem minden idejöket igénybe veszi és igy szegény leányaink egészen önmagukra hagyatva, mint afféle társas lények, gyakran kénytelenek különféle szórakozást keresni, mit meg is találnak. . Ha egyebet nem emiitünk, csak a rossznál rosszabb könyveket, melyek a helyett, hogy művelnék őket, jó ízlésüket, erkölcsüket rontják. A művészetek élvezetében pedig, mely leginkább nemesiti az embert — épen nem részesülhetnek leányaink, mert hol a szűkkeblűség, hcl az értelem-hiány, majd meg a szegénység gátolja a szülőket áldozatot hozni lányuk érdekében, azok nemesítésére és képzésére. Mindez eléggé mutatja, mily égető szüksége van városunknak a leány-egyletre, mely könnyű szerrel eszközölheti azt, ami egyes családoknak a legnagyobb áldozatok mellett sem lehetséges. Mennyire tolmácsoltuk leányaink érzését, óhaját, hogy mennyiben volt nézetünk városunk hölgyeinek közvéleménye, mutatja azon körülmény, hogy első felszólításunkra 140 hölgy sorakozott az egylet zászlója alá, melynek jelszava: a nő nemesítése és müvelése a női hatáskör keretében. Hogy a n. é. közönséget ne terheljük a havi 10 krnyi befizetés mellett még gyűjtő iveket sem küldtünk pártoló tagok gyűjtésére, (mégis volt szerencsénk , hogy szép számmal Önkényt elentkeztek pártoló tagokúi) remélve, miszerint az egylet őszinte törekvése és sikeres munkálkodása által oly eredményt fog felmutatni, hogy minden jobb után törekvő ember erkölcsi kötelességének fogja tartani a leány-egylet szellemi vagy anyagi támogatását és örömmel szaporítja tagjaink számát.—Jól lehet, sőt bizonyos, hogy igen sokat és merészet akarunk — de nem csüggedünk el, mert reméljük, hogy városunk minden müveit polgára szives támogatónk lesz, kik saját szakmájukat ismertetve gazdag tapasztalaton alapuló véleményüket itt érvényre fogják juttathatni, mi által a társadalmi reformok káros áramlatait szabályozhatnák. „Az akarat egyenlő tényező az isteni hatalommal"— mondja Jókai. Mi tehát erősen akarni és iparkodni fogunk; a jó ügy sikerét pedig a Mindenhatóra bízzuk. Szives üdvözlettel. Pápán, 1888. április 26-án a pápai leány-egylet Miért nem teremnek gyümöesfáink? A jelen időszakban, mikor a gyümölcsösök ujfákkal ujitatnak, avagy egészen újból létesitetnek, nem leend talán érdektelen foglalkozni azon kérdéssel, hogy miért nem teremnek, s miért nem jövedelmeznek gyümölcsfáink? Ha az erre vonatkozó okokat keressük, megtaláljuk azokat a következőkben: Legtöbb gyümölcsfa kedvelő örül annak, hogy ha mentül nagyobb, erősebb koronás fákat kaphat elültának a keletkezését, a mit az iszlám világ roppant terjedelme és a kor hiányos közlekedési eszközei eléggé megmagyaráznak. Noha az orthodoxok nagyban véve, az egész vonalon győztek, s különösen az államhatalom tökéletesen szolgálatukba állott, a vallási villongásoknak mégis- egy felette káros következményét nem oszlathatták el, ami az előbb összetartó, egy tömör egészet képező mohammedán világnak, apró, vallási tekintetben egymással ellentétes, részekre való feloszlásában nyilvánult. A vallási zavarokhoz hozzájárultak a politikaiak is. A khalifáknál divatba kezdett jönni a testvérgyilkosság, hogy ez által lehetővé tegj'ók saját fiaik trónra jutását; a sok apró szultánok, helytartók, mentől nagyobb függetlenségre törekedtek; minden kínálkozó alkalmat megragadtak a khalifa fennhatósága alul magukat ki vonni; a hóditások ideje már lejárt, s gazdag kutforrások, melyek a leigázott népek kincseinek elrablásában állott, kiapadtak, de nem apadt el maga a kincsszomj, melyet kielégítendő, saját alattvalóikat zsarolták. A mily gyorsan emelkedett fel az iszlám, ép oly gyorsan kezdett is hanyatlani. A számos nemzet, mely Mohammed tanát elfogadta, sem közös hagyomány, sem közös midttal nem birván, az egyedüli kapocs közöttük a korán volt; a mint tehát a vallásosság helyét a theologia kezdte elfoglalni, megtört a kapocs, s az egyes részek, majd az egész rohamos sülyedést tanúsított. Nagyban elősegítette e hanyatlást a több nejüség intézménye. Az egész iszlám nélkülözte ez intézmény miatt az egészséges családi életet, mely alapja a társadalmi, állami életnek. A több nejüség intézménye idők folytán, ép ugy elfajult mind Mohammed egyébb intézménye. A fejedelmek, emirek, udvarai százakra menő rabnőkkel tetés végett, azt hívén, hogy a nagyobb, idősebb fa hamarább is terem, ez pedig nagyon téves felfogás, mert a ki figyelemmel kiséri az ily idősebb fáknak az ültetés utáni magatartását s fejlődését, azt fogja tapasztalni: hogy az ily fákból pár év alatt igen fej. m nagy százalék vesz el, azon kívül "a megmaradottak pár évig, sőt 5—6 évig is úgyszólván stagnálnak, nyomorognak s nem fejlődnek, az ily gyümölcsfa később ha némileg neki is veszi magát, abból nagytermő fa igen ritkán válik. Tanácsos azért az ujültetésekre mentül fiatalabb fákat 2—4 éveseket használni fel, az idősebb fák ültetése, értve az elhullási százalékot is, igen sokba kerül, s kevés reménységgel kecsegtethet. A fiatalabb fa ha jó egészséges, tömött gyökerzetii mindig biztosabban fogamzik, sőt a talaj és az éghajlathoz is könnyebben acliniatizálódik, nagyon természetesen, a fák ültetésére s további ápolására mindenkor kellő figyelem fordítandó. Második hibája gyümölcsöseink terméketlenségének azok berendezése. Legnag3

r

obb részben tapasztalhatjuk ugyanis, hogy gyümölcsös kertjeink talaja évtizedek óta gyepnek — kaszállónak hagyatik meg, s egyébként nem miveltetik, holott már minden egyes esetben s. számtalanszor beigazoltatott, miszerint a gyümölcsfák csak is oly talajon jövedelmeznek s teremnek leginkább, a melyet évenkint többször felkaszálnak vagy felszántanak, azaz azok, melyeknek alja nem gyepnek vagy kaszállónak, hanem más kerti mivelésre használtatik fel. A gyepes talaj különösen a fiatalabb csemetékre káros leginkább, mert eltekintve azok bizton várható terméketlenségétől, a gyepes talajon igen sok gyümölcsfa elfog pusztulni. Az idősebb gyümölcsösöket rendszerint már gondozni sem szokták, azt hívén, hogy ha egyszer, minden tavasszal rneghernyóztatnak, azzal már eleget is tettek termelői kötelességüknek. Valamint az állat a legkésőbb korig megkívánja a rendszeres ápolást, ugy a gyümölcsfa is, bár [mily idős legyen is az, csak is akkor gyümölcsöz, ha folytonosan a kellő ápolásban részeltetik. Aki azért ülteti gyümölcsfáit, hogy abból idővel s pedig mentül előbb haszna is legyen, az fordítson kellő gondot s ápolást is gyümölcsfáira, s tudnia kell egyúttal, hogy a fák korai elvéuülését s terméketlenségét a gondatlanság, a tisztogatás s metszés hiánya, azon kivül a talaj begyepesedése, mig gyümölcsöseink folytonos jó erőben tartását s bötermését pedig a folytonos ápolás, a rendes metszés s a talaj rendes munkálása s porkanyitása által érhetjük el leginkább. 91. 3. A Pápai Lapok albuma. XVILT. Kenessey Károly. Veszprémvármegyét, ha még a fejérmegyei Kenesseyék is átköltöznének, bízvást — Kenesseyék vármegyéjének lehetne elnevezni, s akkor nagyon természetesen a megye czimerét a Kenessey családé váltaná fel. (Az igaz, hogy akkor a megyeházi pótadót is csak a Kenessey családnak kellene fizetni, mi ellen még Festettek Andor gróf úrnak sem volna kifogása,) Mert Kenesseyvel találkozunk közéletünk minden fázisában. Fogas-süllöt akar Zichy Lidia grófné tenyésztetni, — lakást keres s panaszt emel Siófokon Rozgonyi Jakab; — közmunka váltság miséria jelentkezik aMezöfoldön; — Kenesseyvel a főszolgabíróval találkozol. Meghalt a nagynénéd, rád hagyva- néhány népkonyha-részvényt és Almádi fürdő bérleti szerződést (turnürjeit a vinczellérje örökölve); — vagy becses neved aláírásának hitelességére kíváncsi valaki: — Kenesseyvel a közjegyzővel van dolgod. Nincs igazságod, de- keresed; főbe ütsz valakit, de be nem csuknak; Harabosevszky ellen lármázol, de süket fülekre találsz; haragszol az anyósodra és mégis a feleségedtől kívánsz elválni; — alkalmad van visitkártyát nyomtatni s rája titulusodat: «maganyzo és alperes:» — Kenesseyvel az —ügyvéddel gyűlik meg a bajod. Még csak orvos Kenessey hiányzik, hogy a társadalom minden betegsége ellen az universalreczept, a Kenessey család segitsen. S ez is van, még pedig albumunk tisztes derék Károly bácsijának Budapesten élő orvos fia, de a kit Károly bátyánk nem engedett be Veszprém vármegyébe, azt gondolván elegen vagyunk a famíliából. Pedig, mi tagadás, soha sem elég a — jóból 1 Lehetne-e például képzelni valakit, a ki megeléglette volna már a mi külön speciális megyei Verböczynket: jó Károly bátyánkat?! Csak jaj annak, ki a községek dicső autonómiáján csorbát akar ütni. Látnád csak akkor Veszprém megye Verböczyét. Felüti egyszerre, mint megbántott oroszlány, máskor csendesen lecsüggesztett szép okos fejét; ősz hajszálai, mint a tölgynek vihartól felbőszített ágai, idegesen lengik körül az egyszerre komoly redőkbe szedett tisztes homlokot; megjelenik az orron (melyet feleslegesen nem üt be sehová) a szem, a csalhatatlané, a pápáé; s a kézben ott csillog harezra készen az éles kard, az ezernyolezszáz ennyi meg amannyi törvénykönyv!! És felhangzik a szó, a liberális jogász szava a conservativ jellegű ajkakon: «Mar kérem alassan»! S abban a «kérem alássan »-ban több a követelés, mint akármelyik adófelügyelöi rendeletben. S nincs senki, a ki — ellenkező véleményben bár — ne az igaz tisztelet érzésével hallgatná végig az öreg jó Károly bácsit. (Mert hát mindenkinek «Karoly bácsiján.) Pedig ,,végig" hallgatni, ahhoz sokszor nem mindennapi türelem kívántatik; mert ha egyszer az „öreg" belemelegszik az ezernyolezszáz ennyi meg amannyi törvenyezikkek fejtegetéseibe: — az idősebb Purgly bátyánk teljes jogosultsággal fészkelődik a székén, s kitör belőle méltán a boszankodás paragr:«uhusa: „ De hát hogyan lehet már egy embernek ennyit beszélni"?! Csak a főispán gróf hallgatja öt hidegen, mereven, minta képét szolgáltatva a fegyelemnek és figyelemnek. Ifjabb Purgly a referens is úgy tes7, mintha hallgatná, mert hát úgy illik, de bizony szemei elárulják, hogy egy véleményben van az édes apjával. A mi derék Verbőczynk különben nem szokott ok nélkül beszélni, Ha nincs dolga, s nincs oka: — bizony a világért fel nem nyitná a száját. Hát ki is hallott tőle csak valamikor is egy — toastot f Pedig Kasenszky uram ilyent tizet is kivág egy banquette alatt, s néha az asztal — feletti Nem is számitom most Vikárt, a székváros f< jegyzőjét, a ki a toasztozást egyenesen — Sfeisefulvernek használja. Ott ül minden köz és nem közgyűlésen az elnöklő főispán mellett, Szegény dicsőült főispánunk mikor megjelent a teremben, senkivel nem törődött, csak a törvény őrével, a Károly bácsival, s mikor meglátta a háta megett, nyugodtan szólt: „No most már leülhetünk." (Biztos volt, hogy a nemes vármegyét „most már" senki — fel nem ülteti.) lettek elárasztva, s a nagyok példáján indultak a kisebbek. A nők állása a mozlim világban, már a korán által meglehetősen tekintélytelenné lett téve. Csupán maga az egy tény, hogy a férfinak négy törvényes nőt szabad venni, lealacsoiryitotta a nőt a férfiak szemében, alsóbbrendű lényekként tüntette fel azokat. Mohammed átka, mely a nejét ok nélkül elűző férfit sújtja lassankint feledésbe ment, s minden különös ok nélkül elűzhette a férfi házából nejét, s ha ugy tetszett, ismét vissza vehette; a férfinak kétszer volt szabad az eltaszított nőt vissza venni, sőt még többször is, ha a második eltaszitás után egy más férfinak volt neje. Ehez járult még a rabnők tarthatásának engedélye. A rabnők, mint az elnevezés is mutatja, szintúgy adásvétel tárgyát képezték, mint bár mily más vagyon. A tulajdonos szabadon rendelkezett rabnőjével, eladhatta megölhette, ura volt a szó szoros értelmében. Nagyon természetes, hogy ily viszonyok között a nő társadalmi állása, minden jognélkül való volt, s maga a nő kivolt a férfi kénye kedvének szolgáltatva. S ha mindezekhez még hozzá teszem, hogy a mohammedán hit szerint a nőnek lelke nincs, túlvilági életre számot nem tarthat, el gondolhatjuk, hogy mily szánalmas szerep jutott a nőnek az iszlámban. A mohammedán családban csak a férfinak voltak jogai, csak a férfinak volt akarata, a nő és gyermek az semmi volt. A kapocs, mely a keresztény világban a szülőt gyermekével össze fűzi, a mohamedánoknál majdnem teljesen hiányzik, az atya nem törődik gyermekeivel, rá bizza azokat a háremre; igen, de a háremben a hány nő van, annyiféle érdek uralkodik, s ezenfelül, a hárem hölgyek csak öltözködni, énekelni, tánczolni tudnak, s változatosság kedveélt, ha alkalom nyilik, cseleket szóm. Az oly fontos gyermek nevelés a Mohammedán világban tehát tökéletesen elhanyagoltatott. A szülő és gyermekek között kifejlődő kölcsönös vonzalom a mohammedán családban soha sem emelkedhetett annyira mint a keresztény társadalomban, a kötelék, mely a családot össze fűzi, mindenkor lazább volt mint nálunk. Es ez a mily furcsának tűnik fel előttünk ép oly természetes. Az emberi szeretet ép ugy, mint minden e világon, véges; nőért, gyermekért képesek vagyunk vérünket ontani, mig a rokonnak, barátnak csak könyeink jutnak. De ha a törvényes nőnek a száma négy, a törvénytelené meg 10, 20 vagy nem ritka esetben néhány száz; ha a gyermekek száma nem 5—7, hanem ötven—hatvan^ sőt mint egy marakkói szultánról mondják, 6000, a'nő, a gyermek nem állhat oly közel a férj és atyához, mint a keresztény társadalomban; ha vaunak '• is a gyermekek között, megkülönböztettek, a mi felfogásunk szerint, olyanok, kiket az atya édes gyermekeinek tart, mint ilyenekről gondoskodik, a nagy többség, kiket atyjuk csak is azért tart magáénak, mert háremében látja őket, árván elhagyatottan nő fel, a szülői szeretet melegét nem élvezve soha. Mindaddig a mig az iszlám feladatát abban kereste, hogy Mohammed tanát terjessze, hogy a nálánál kultúrában előhaladottabb, gazdagabb szomszédokat leigázza, kincseitől megfossza, a több nejüség nem hogy útjában nem állott az iszlám boldogulásának, de azt elö is segítette. A szakadatlan lánczolata a hadjáratoknak az arab nemzetet számban igen meggyengítette s ama hiányok gyors pótlására, melyek a csatatereken keletkeztek, a több nejüség volt hivatva. De a mint a hódító háborúk befejezve lettek s az iszlám culturára adta magát, azonnal kezdettek a többnejűség hátrányai is jelentkezni. (Foly. köv.) A legapróbb détailig menő éles esze van a mi Károly bátyánknak. Eszét pompásan használhatnák a világ legelső — bonezoló termében is. Mert felapróz mindent a legparányibb atomig. Nincs az a szó, mely elkerülné éber figyelmét. Mint ravasz hiúz ül csendesen, de felpattan egyszerre az elébe került prédára: — a „kérem alássan" törvénybe ütközésbe. Magán dolgait magában maga végzi. Nem tud arról senki semmit sem. A politikával nem sokat törődik. A színésznőket sem bántja, minek Kopácsy Árpád örül legjobban. Csak Harabasevszkyt — üldözi kegyetlenül. Mint a lazacz csak akkor él, ha az ár ellen úszik; Károly bátyánk is csak akkor egészséges, ha a magyar királyi adófelügyelöségen kiporolhatja a megyeház poros codexeit. Egy darab, ős darab ö a régi vármegyéből, melynek gyomra még sehogysem tudja bevenni az „m. k." betűk fölényét. Pongráczra az „m. k." ügyészre, Paál Dénesre, az „m. k." főmérnökre; Vargyasra az „m. k." tanfelügyelőre; s — nunc veniam ad fortissimum — Harabasevszkyre az „m. k." adófelügyelöre úgy néz a közigazgatási bizottságban, mint a családi házba betolakodott törvénytelen gyerekekre! De mentül több kö esik le abból a sokat dédelgetett régi vármegyéből, hogy az új idők kívánta oszlopok ott helyet foglaljanak: — Károly bátyánk mint a régi tisztes idők egy megmaradt — obeliskje áll elöltünk, a mit nem tud elérni soha a föld — sara. Egy elérte már öt régesrégen. Kortársai feltétlen tisztelete. Ezen aztán, legyen nyugodt Károly bátyánk, — száz n

m. k." sem fog ki soha! Nem bizony „kérem alássan"! Levelezés. Csóth, ápril. 23. Peinpert Nándor és fia szombathelyi czég által a nagy-gyimóthi róm. kath. hívek számára készített 8 változatú diszes és kellemes hangú orgona NagyGyiinóthon, folyó hó 22-én dél előtt 10 órakor szenteltetett fel, főtiszt. Sarlay Ignácz csóthi plébánosés Kaufman Géza káplány ur segédlete mellett, nagyságos Néger Ágoston apát ur által. Pelszenteltetése után Keszler Antal ur ügyes és szabályos játékával azonnal felhangzott az orgona erőteljes és kellemes hangja, mi közé a nép hálaéneke vegyülvén, szállá fel az égi trón elé. A hálaéneket Kaufman Géza káplány ur hatásos alkalmi beszéde követte, mi a buzgó hivek szemébe öröm könnyeket csalt a feletti örömükben, hogy diszes templomuk kiegészítő utolsó részét is szintén díszes művel, szerencsésen befejezhették. A szentmise a szent beszéd után tartatott, mi főleg az által lett emlékezetessé, hogy a fentebb nevezett plébános ur, mint a megyének érdemekben egyik leggazdagabb papja mutatta be a hála áldozatot, mi alatt a minden körben közkedvességnek örvendő, szintén már emiitett apát ur segédkezett. Ezen hatásos felszentelési ünnepély, ugy a helybeli, valamint a vidékről összesereglett hivek vallásos érzületére bizonyára buzdító kedves emléket fog vésni. Olvasni lehetett az örömöt azok arczairól, kik a dicséretre méltó mű építésének költségeihez járultak, valamint a bánatot azokéról, kik attól elkéstek. S pedig méltán, mert az orgona valamint külcsiura, ugy belszerkezetére nézve is megfelel a jelen kor kívánalmainak; kellemes hangjánál fogve pedig képes a földiek vallásos áhítatát égfelé ragadni Építője meg is érdemli a nyilvános elismerést és meleg ajánlatot. Hogy a vallásos buzgóságot emelő jeles orgona elkészülhetett, főtiszt. Sarlay Ignácz plébános uron kívül a főérdem Kaufman Géza káplány urat illeti, a ki ritka szónoki tehetségénél fogva a hivek szivét áldozatkézségre gyújtván, az építési költségek összegyűjtésénél a legnagyobb buzgósággal fáradozott. De a nagy-gyimóthi róm. kath. hivek is kitüntették dicséretre méltó áldozatkészségüket és vallásos buzgóságukat az által, hogy daczára annak, miszerint tetemes templom építési költségeiktől csak néhány évvel ez előtt szabadulhattak meg, még is önként oly összegekkel járultak az orgona építési költségeihez , melyhez hasonló nem igen mutatható fel. Az adakozók névsora, az aláírási ív sorrendje szerint következő : Sarlay Ignácz 50 frt, Néger Ágoston 1 db. cs. k. arany, Kaufman Géza 15 frt, Sipőcz Perencz 1 frt, • Már Perencz 30 frt, Már Perenezné 20 frt, Érsek Károly 10 frt, Horváth László 10 frt, Zámbó József 10 frt, Hegedűs József 4 frt, Németh József 1 frt, Bakos József 5 frt, Németh, Pál 1 frt, Nemes Pálné 30 kr, Szálai Józsefné 1 frt Porstkóffer Mátyás 1 frt 50 kr, Horváth Pálné 1 ft, Györgydeák István 3 frt 50 kr, Öreg Bakos István 2 frt, Németh János 2 frt, Bakos László 2 frt, Érsek Pálné 10 frt, ifjú Érsek Perencznó 50 kr, Pordán István 5 frt, Pordán János 2 frt, Pierkner József 8 frt, Hegyi István 2 frt, Hegyi János 2 frt, Bakos Gábor 10 frt, ifjú Bakos József 10 frt, ifj. Bakos Perencz 10 frt. ifj. Érsek István 10 frt, iftu Lampért Márton 5 frt, Horváth György 5 frfc, ifjú Bakos Perencz 10 frt, özv. Pordán Józsefné 1 frt, ifjú Pordán István 8 frt, ifjú Horváth Gábor 4 frt, ifjú Györgydeák István 2 frt, Györgydeák József 2 frt, öreg Lampért Márton 12 frt, Lampért Sándor 2 frt, özv. Lampért Gáborné 11 frt, Takács Péter 1 frt, Vinári Bakos József 5 frt, Vági Perencz 3 frt, Czirfusz János 2 frt, Maródi Perencgnjá, *) Érted: magam kexe«