Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-04-22

Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Pár őszinte szó szöllösgazdáinkhoz. Néni akarom mindjárt kezdetben azt mondani, hogy korunk levegője tömve van szédelgési bacillusokkal. de annyi mégis bizonyos, ha valami közös csapás és veszedelem ér bennünket, ezerével tá­madnak a mentő apostolok, kik biztos, csalhatatlan s egyedüli hatásos óvszere­ikkel lépten nyomon üldözik a már amúgy is eléggé károsult gazdát bajainak or­voslása ürügye alatt. Igy vagyunk a phylloxera pusztítás­sal is. Az első phylloxera jó formán még meg sem telepedett egészen szőleinkben, már is akadtak és pedig elegen, akik a phylloxera elleni csalhatatlan szereik biz­tos hatásával tele kürtölték az egész vilá­got, leginkább azonban az inficiált vidé­keket. Biztosnak, csalhatatlannak állít­ják szereik hatását ezen népboldogitók akkor, mikor sem az előtt, sem a phyl­loxera pusztítása után semmi positiv ered­ménynyel s döntő sikerrel nem dicseked­hetnek. Én elhiszem ugyan azt is, hogy ezen phylloxera mesterek között lehetnek olyanok is, kik habár minden kiséiiet vagy gyakorlati eredmény nélkül is, szentül megvannak győződve szereik csalhatat­lan jóságáról, de az is bizonyos, hogy igen soknál azok közül, csak"is az anyagi érdek, a veszedelembe került szőlőbirto­kos, s ezek között különösen a kisgaz­dák kiaknázásával saját zsebeik megtöm­hetése a legfőbb czél. És hogy ezen szőlődoktorok mentül sikeresebben elér­hessék terveiket, mint más egyebütt ugy itt is az e czélra legalkalmasabb eszkö­zökhöz, a minél szélesebb körű reclam ok­hoz folyamodnak. Terveik kivitelére ér­dekközös egyénektől bizonylatokkal fű­szerezik hirdetéseiket, sőt nem átallották azokban hangoztatni, hogy csalhatatlan s legbiztosabb hatású szereik a földmű­velési minister által szabadalmaztattak is. Nem régen azonban közéjük röppent a bomba, a mennyiben a földmivelési mi- ! nister lehető tágas körben nyilatkozott, hogy ő hozzá ugyan számtalan phyllo­xera elleni szer küldetett be megvizsgá­lás és kipróbálás végett, azok közül azonban egysem ér semmit, egyrészök egészen hatástalan, más részök még hozzá a gyakorlati alkalmazásban nagyban ki­vihetetlenek is. Igy a phylloxera elleni biztos szer ez ideig még fel nem találtatván, nem is létezik. Nem is használják ezen időtől fogva azon jó urak széleskörű reclani­jaik terjesztésére a nagyobb fővárosi na­pilapokat, hanem azok helyett most már a vidéki sajtót kezdik elözönleni, gondol­ván, ez terveiknek sokkal kedvezőbb ta­laj, a mennyiben minden vidéknek ma már meglévén saját lapja, mely a nép kezén leginkább is forog, igy legalkal­kalmasabb eszköz czóljaik terjesztésére is. Az igaz, hogy a földmivelési minister szabadalmával már itt sem mernek többé elöállani, csupán csak is azt hangoztat­ják, hogy találmányuk akkor -és ekkor ennyi szám alatt a földmivelési ministe­riumhoz bemutattatott. Mintha bizony ebben volna valami. — Éppen semmi. A hivatkozott idő és szám nem jelent mást, mint a bemutatás idejét, s az iktató szá­mát, de hogy minő lett az eredmény a megtartott kísérletezés után, miképen hangzik a szakvélemény, arról nagyon természetesen mindenkor hallgat a kró­nika. Azért legjobb az ily féle reclamo­kat legfelebb csak is átolvasni, figyelmen kivül hagyni és lépre nem menni, mert legyen meggyőződve mindenki arról, hogy a phylloxera elleni biztos és csalhatat­lan szer ma még nem találtatott fel. A „Pápai Lapok"-ban ily féle rec­lamokkal még nem találkoztunk, de mert megyénk egyik legkedveltebb és legel­terjedtebb lapja, azért jelen soraimat csak is a „Pápai Lapok" számára kívántam megírni. A phylloxera elleni védekezésnek legjobb szerei eddig a szónkóneggel való gyérítés s az amerikai szőlők kezelésé­nek meghonosítása. Az első is kellőleg alkalmazva elég biztos, de inkább va­gyonosabb szőlősgazdának való. Legjobb s különösen kisbirtokos gazdának legelő­nyösebb az amerikai szőlők rnivelésével való védekezés, ez a leggyorsabb s lehe­tőleg a legolcsóbb eszköz a phylloxera ellen. Az amerikai szőlők okszerű kezelése s alkalmazása nyújthat, még némi re­ményt arra, hogy azzal a phylloxera pusztítása ellen idővel megküzdhetünk. Mindazon által ezen a téren sem vagyok egészen elfogult, s noha magam is — habár kisebb mórtékben — de amerikai szőlők kezelésével is foglalkozom, azok tökéletes biztonságáért kezemet a tűzbe tenni nem merném egészen, mégis azok kezelését ajánlhatom leginkább szőlős­gazdáink figyelmébe, mert azok után már kézzelfogható eredményeket észlel­hetünk, csak hogy állandó s tartós le­end-e a mutatkozó eredmény? az na­gyon természetesen még mindig a hosz­szabb gyakorlati idő titka. A veszprémmegyei közgazd. előadó márczius havi jelentése. Az 1882. évi XX. t. cz. értelmében közgazd. előadói jelentésemet márczius hóról tisztelettel a következőkben terjesztem elő. Aggódva várta minden mezőgazda a hó ol­vadását részint az árviztöli félelem, részint az amúgy is elkésett tavaszi vetemények miatt, de főképen az őszi vetések kítelelése miatt voltak a vastag hólepel alatt aggályai. Végre e hó 20-án beköszöntött a várva várt enyhe meleg, s a hó­lepel alól elötünedeztek a jól telelt üde zöld ve­tések. Nyomban a vetés is kezdetét vette, s se­rényen folyik mai napig. A gyors hó-olvadás folytán voltak ugyan helyenkint vizárádások, de ezek csak hamar lefolyást találván, jelentéktelen kárt okoztak. A takarmány-hiány naponkint érezhetőbbé válik, sok gazda kénytelen barmait máris az elég­séges táplálékot nem nyújtó legelőre kihajtani. A gabna-árak stagnálnak, csupán a kuko­ricáé emelkedő, de ebből igen kevés gazdának van eladni valója, a mult évi termés ebből rend­kívül kedvezőtlenül ütvén ki. A tavaszi vásárokon a lovak kelendősége észlelhető, nem magas, de tűrhető árakért. A hús-marha olcsóbbá, az igavonó drágábbá lett. Gyapjú iránt a kereslet a kedvezőtlen kül­földi viszonyokhoz idomulva ellanyhult. A gäzd. haszon állatok egészségi állapota kedvező volt, csupán B.-Fökajáron pusztult el 3 és M.-Szt.-Györgyön 1 db. szarvasmarha lépfe­nében. A megyei földmives iskola ügyében kikül­dött bizottság azon reményben volt, hogy meg­bízatásának megfelelve konkret munkálatot ter­jeszthet a tk. megye hatósága elé. Idő közben azonban Pápa városa indított mozgalmat arra nézve, hogy a földműves iskola helyéül alkalmas birtokkal ö is az ajánlattevők sorába kivan be­lépni. Mig egy részről Pápa városának erre tö­rekvése — az ügy iránt való tekintetből figyelembe volt veendő, más részről tagadhatatlanul hoszabb időre fel van a bizottság munkálkodásában tar­tóztatva, sőt félő, hogy megtévén Pápa városa ajánlatát ismét egy másik — harmadik város vagy egyesek kilátásba helyezett ajánlataikkal a tár­gyalásokat ujabban hoszú időre megakaszthatnák. Én részemről azon meggyőződésben vagyok, hogy sok tekintetből, de különösen a földmiv. minister úr ö nagyméltósága személyes érdeklő­désének kockáztatása nélkül a végelhatározást soká halasztani nem szabad, s óhajtandó lenne ha kimondaná a tekint, közig, bizottság miszerint: 1- ör. A földmiv. iskola elhelyezésére csak f, évi ápril. vagy legkésőbb május végéig fogad el ajánlatokat, s ezen időt meghaladva érkezők figyelemben nem részesülnek. 2- or. Bizassék meg alispán úr ö nagysága mint a földmiv. isk. bizottság elnöke, hogy a be­érkező ajánlatokban kinált birtokok megszemlé­lésére idő nyerés szempontjából küldjön ki a bi­zottság kebeléből 2—3 tagot. Veszprém, 1888. ápril 10. TARCZA. Az iszlám és a keresztény kultúra # ). Tisztelt hölgyek és urak! Az európai közvélemény már régóta leszámolt az iszlámmal s ama nézetben van, hogy az iszlám megszűnt tényező lenni. E nézet mind addig, a mig Európa nem akar átlépni határain, a mig Európának más világrészekben tervei nincsenek, a mig az isz­lám a jelenlegi szellemében megmarad, bizonyára nem kifogásolható, mert tény, hogy az iszlám politikai, társadalmi, vallási téren elvesztette Európában léte­zésének feltételeit, s minden nagyítás nélkül elmond­hatjuk, hogy a biblia legyőzte a koránt, a kereszt a félholdat. Több mint fél százada annak, hogy ama erő­teljes férfiú, kinek leheletére összeomlott a bizánci császárok aranyos trónja, ki a frank lovagokat Ni­kápolynál tönkre verte, ki hazánk önállóságának bás­tyáján oly rést ütött, melyet mai napig sem tudtunk terjesen betömni, ki élött reszketett Bécs, s ki elöl nagynak nevezett" Péter cár csak sárga csikón tu­dott menekülni, beteg embernek neveztetik; én azt hiszem, hogy minden prófétai ihletség, minden poli­tikai mélyre látóság nélkül, meglehet jövendölni, hogy egy ujabb félszázad leteltével a mai beteg ember (Törökország) akarva nem akarva, fel fogja venni ama előnevet, a mely után egyik nem nemes sem áhítozik: a néhait. ­Mi magyarok, kik talán egyetlenek voltunk Európában, kik Törökországnak fenmaradását óhaj­tottuk és óhajtjuk ma is, mi is kénytelenek vagyunk belátni, hogy ez óhaj az utópiák közé tartozik mind­addig, a mig az iszlám a jelenlegi vallási és társa­dalmi keretében mozog, a mig az iszlám szelleme megújhodva, salakjától megtisztulva, újabb életre nem *) A «papavideki közművelődési egyesülot» felolvasásaiból­ébred. Tudjuk igen jól, hogy benünket Európa szerte gúnyoltak török rokonszenvünkért, de ha meggon­doljuk hogy e rokonszenv egyrészt hálából ered, melyet Törökország iránt éreznünk kell ama jótétemények­ért, melyben menekültjeinket mindenkor részesítette, másrészt pedig ama jól megokolt érdekünkben leli alapját, a mely szerint nekünk politikai szükségle­tünk oly uralmat látni a Balkán félszigeten, a mely állami és nemzeti létünket nem veszélyezteti, mind ezeket meggondolva, nyugodtan tűrhetjük a gúnyt, mert a hála érzete miatt soha sem keli pirulni, mert az élethez való ragaszkodás, minden ember, minden nemzetnek, természetadta joga. Es ha mindezek ellenére, egy kiváló államfér­fiunk és diplomatánk, mégis jónak látta a török őr­séget Belgrádból kidiplomatázni, Boszniát és Her­czegovinát a török államtól elvenni,-Bulgáriát és Ke­let-Ruméliát önállósítani s ez által az európai török birodalmat védbástyájától megfosztani, eljárásának alapját aligha lehet másutt, mint ama nézetben fel­lelni, melyet előbb európainak mondottam, s a mely az iszlámot képtelennek tartja az európai culturára és igy európai szerepre. Az iszlám egykori csudás politikai hatalmának, virágzó tudományának, művészetének hanyatlása, sőt eltűnése t. hallgatóim, nem csupán Európában, hanem az egész világon tapasztalható; az a hatalom, mely egykor karddal tanitotta a népeket a koránra, az a tudomány, mely egykor első volt a világon, az a művé­szet, melynek romjaiban is csak bámulattal adózha­tunk, az mind-mind eltűnt a földszínéről, s ha a tör­ténelem lapjai nem tennének mellettük tanúságot, hajlandók volnánk ezeket is az ezeregy éj meséinek tartani. Mi lehetett, mi volt oka az iszlám hanyatlásá­nak? mik voltak ama tényezők, melyek az iszlámot egykori dicsőségéből, egykori fényéből, a mai két­ségbe ejtő állapotába lesülyeztették ? Mik voltak té­nyezői annak, hogy az egykor erőtől duzzadó nép, mely Mohammed zászlóját diadal koszoruzottan hor­dozta három világrészben, ma elcsenevészedett ? — remélhető e kogy az iszlám ama lethargiából, mely­ben ma elsülyedve van, feleszmélni fog, remélhető-e, hogy a mi kultúránkat felvegye ? e kérdésekre meg­felelni volt célom, midőn a mai értekezés megtartá­sára elhatároztam magamat. Mielőtt azonban fejtegetéseimbe belebocsátkoz­nám, szives elnézésüket kell kikérnem t. hallgatóim! A felvetett kérdésekre, kimerítőn megfelelni, egy rö­vid fél óra vagy óra alatt lehetetlen, ehez egy em­berélet is alig volna elegendő, mert ahoz, hogy a legapróbb részletekig kikutattassak a hanyatlás okai vagy a jövő reményének alapjai, szükséges volna a számtalan népnek társadalmi viszonyait, erkölcseit, családi életét, a helyszínén tanulmányozni, de legin­kább szükséges volna ama népek történetét az isz­lám keletkezésétől mai napig pontosan tudni, a mi irott és megszakítatlan emlék hiányában, azonos a lehetetlenséggel. A számtalan nemzet, néptörzs, mely idők foly­tán lelkiüdvét Mohammed tanában vélte feltalálhatni, nagyobbára különböző külbefolyások alatt állott, emel­kedése és hanyatlása külön nemzeti tulajdonságaitól is függött; nem juthat tehát senkinek eszébe,. hogy az indust, a Spanyolhonban megtelepült mórral, Bol­dog Arábia lakosát a szudanival, a tatárt a perzsával vagy törökkel egy kalap alá vonva egyenlő mérték­kel mérjen mindeniknek! nem juthat senkinek eszébe állítani, hogy ugyanazon okok űzték el Spanyolor­szágból a mórokat, a melyek úrrá tették az angolt Indiában, vagy hogy a perzsák és bokhárok—noha szomszédok — azonos tulajdonaik miatt vesztették volna el egykori fényüket. | De ha ezt nem is lehet megengedni, el kell is­mernünk, hogy az egész iszlám világban i megvolt a közösség; meg volt a kapocs, melylyel egymáshoz voltak és vannak fűzve, voltak és vannak oly ál­talános okok, melynk a Quadalquivir és Nilus. part­ján, Stambulban és Teheránban egyiránt hatnak, egyenlő okozatokban nyibyájulnak és az a közös vallási és állami alap törvény a: korán, mely a mo­hamedánoknak állami, társadalmi, vallási, erkölcsi életét szabályozza. Jelen értekezésemben tehát csak annyira fogok kiterjeszkedni a mennyire a korán befolyása kiterjed. A korán állott útjában minden haladásnak, a vak ragaszkodás annak betűihez, rablánczokba verte az emberi szellemet, lenyűgözte, hékóba verte a gon­dolatot, hosszú láncolatát idézte elő a tesfrvárhábo­ruknak, számtalan felekezetre tépte az egykor egy­séges izlamot, s igy bekellett következni az elma­radhatatlan bukásnak. Mohammed erkölcs tana, nagyban és egészben véve, egyike a legjobbaknak, melyeket valaha kele­ten hirdettek. Tudva van, hogy Mohammed voltaképen nem hirdetett uj vallást; tanai keveréke a zsidó és ke­resztény tanoknak, menten az egyik üres formasága, s a másik szőrszálhasogató theologiájától. Röviden elmondom Mohammed vallásának alap­tételeit. Nincs isten az egy istenen kivül, ki öröktől fogva van. Az isten szellem, — ugyanazon tulajdonsá­gokkai bir, — mint a keresztények istene. E legfőbb lény az egyedüli erő, ez alkotott mindent, ez tart fenn mindent. Ég és föld, angyal és einher az ő ke­zében van. 0 boldogítja, sújtja az embert minden kü­lönös ok nélkül, csupán puszta önkényből; az érde­meset, szint ugy gyalázatra és nyomorra dobhatja, mint az érdemetlént boldoggá teheti csak azért, hogy végtelen hatalmai éreztethesse rabszolgáival, az em­berekkel. Az embernek nincs szabad akarata, ö csak feltétlen megadásra, megnyugvásra van hivatva, az isteni mindenhatósággal szemben. Az igaz vajlást isten prófétái által adja tudtul az' embereknek. Mohammed több ily prófétát ismer el (Ábrahám, Nóé, Jézus) de mégis a legfőbb próféta ő maga, és senki seik üdvözülhet, ki Mohammed próféta­ságában nem hisz. A túlvilágon a jókra kimondhat­ian boldogságj a I gonoszokra elképzelheüen kin var,

Next

/
Thumbnails
Contents