Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-03-11

4A A Pápai Lapok albuma. xni. Szenté János. A kik közelebbről nem ismerik, azt hiszik felőle, hogy csak városi ügyész, de a jóbarátok, ismerősök tudják, hogy ezen firma alatt még számtalan foglalkozása is van. Ü elsősorban képzelt beteg. Ha Moliere feltámadna, ma sem tudna semmit sem retouchirozni darabjain kivéve, a „Malade Imaginairé"-t, melyben a főszerepet Argon helyett a mi Szenténknek adná, — fogadok, hogy jobban megtudna halni mint Argon. O már minden betegségen keresztül ment. Innen-onnan huszonötéves jubileumát fogja ülni ezen mesterségének és ma már annyira vitte, hogy a doktorokat magukra hagyta, — éljenek meg a hogy tudnak, — s beállt nemcsak doktornak, hanem — patikáriusnak is — maga. Képzelt betegsége oly érzékeny, hogy a távírda vonalokon érkezett betegségi hirek symptomaticusan ütnek ki rajta és fogadok ismét, hogy legújabb nyavalyája a San-Remóból dróton jött torokrák, — meglehet azonban, hogy ö is vigasztalódik, ha tudja, hogy baja nem egyéb „gége föporcznyákhártya lob-dagnál." Mikor valaki városunkban szivszélhüdésben meghalt, Szenténk mindannyiszor borzasztó szívbajban szenvedett. Volt neki szivdobogása, szivelzsirosodása, szivburoklobja, szivtultengése, szivtágulása s valóságos isten csodája, hogy hivatalos szívszélhűdés czimén be nem rukkolt eddig is Sz. Ivóhoz, — az ügyvédek patronusához. Ha valakinek Hutflesz borbély a tyúkszemét operálja, — Szenténk egy hétig kalocsniban jár. S a mint meghallotta, hogy a korcsolyabál egyik petrezselyem árulónöje (pedig dehogy volt ilyen !) náthás lett másnap, — Szenténk három zsebkendőt tartott a kabátja zsebében. S ha valakiről hallja, hogy átfázott, — ő tüsszent helyette! Szóval képzelt beteg; E betegségei folyamán mindenféle curát kipróblát. Használ hideg és meleg vizeurát, sassaparilla, Zittmann, jód, bor, zsemle, massage és svéd-curát stb. Most meg ' már arra határozta el magát, hogy Schveiczba me

gy> az újonnan feltalált napeurát használni, -— mely gyógymódnál a patienst üvegbura alatt a naphevének teszik ki és igy gyógyítják. Ez a cura szerinte még a torokrákot is kiizzasztja. És Mackenzie ezt mindenem tudja, milyen könnyű szerrel meggyógyíthatná nagy betegét, O a legclassikusabb képzelt beteg. Mig mások a doktorokat űzik, hajtják, nyomorgatják, addig ö lemond mindenféle orvosi segélyről. Ő minden legújabban felfedezett betegségnél csak egyszer consultál orvossal, de ezt is csak azért teszi, hogy doktorjának diagnosisán sajnálkozzék és hogy egyúttal meggyőzze maga-magát arról, hogy a belgyógyászat csak gyermekkorát éli azoknál, — á kik azt egyúttal át nem is érzik, mint — ö. Classikus képzelt beteg ö azért is, mert ő maga magának doktorja és egyúttal patikáritisa is. Doktori diplomáját tavaly szerezte meg dr. Mathia Jánostól, — hogy miként ? — azt nem feszegetjük, hát ha eltalálnák venni tőle — magamagát ! 0 magamagának a legjobb paticáriusa is, éjjel nappal consultál és kiszolgál. Ha a törökök vagy pláne a chinaiak véleményét kérnök ki a mi képzelt betegünk, orvosunk és patikáriusunk fölött, akkor ez a legkedvezőbb volna reá nézve a világon, mert Szenténk folyton beteg, folyton prescribál, folyton bevesz, de mégis látszik rajta, mert egészséges, erős, húsos. Volt pap, filológus, távirász, jog'ász. Tanulmányozta Gall koponya tanát, Lawater arczisméjét; Lenormand chjromantiáját; tartott tágabb ' és szűkebb körű értekezletet, a többi közt egy alkalommal Veszprémben a Korona vendéglő estebédes nobel vendégeinek, mely alkalommal dr. Purgly Sándor megyei t. főjegyző próbául oda nyomta egyik vendégnek tenyerét Lenormandunk elé mondván: „itt van egy tenyér, jósoljon." Szenténk mintha triposon ült volna úgy eltalálta, hogy a tenyér tulajdonosa csak „boous christianus" — lehet s a jellemzés annyira talált, hogy a környezet közül egyik sem merte oda tartani tenyerét, — hanem czélszerübbnek találták a „Balatonmellékihez" — menekülni s erős koezczintgatások közt ismerték be Lenormandunk tudományát. A babonának feltétlen tisztelője és respectálja is azt. A hó 13-án a világért sem kelne útra, vendéglőbe 13-as szobába nem száll, — 13-áról keltezett okiratokat nem perel, — ilyen napokon új ruhát nem vesz magára, — nagy ebédekre nem szeret menni, mert attól tart, hogy 13-an lesznek az asztalnál, vagy 18 fogásos étlapot kell végig ennie, — sőt előre remeg már azon időponttól, mikor majd a 13 kis Szentének kell iskola könyvet veiir.i. Azon háznak, melyben lakik száma 85, ezt azonban csak akkor vette észre, mikor Reguly Nándorral, a ház tulajdonosával a szerződést megkötötte. Más embernek talán eszébe sem jutna, hogy ezen számokból is lehet 13-at kihozni, Szenté János azonban kibetűzte ily formán: 8—|~5=i3. Hejh be szerette volna a szerződést rögtön felbontani, de a háztulajdonos nem egyezett bele. Sokáig törte fejét, mig végre segiteni vélt a dolgon ugy, hogy az arabs-számokat felcserélte rómaiakkal és most erős meggyőződése, hogy ezzel a 13-as szám büverejét jelentékenyen csökkentette. A napokban barátai körében aggódva emiitette, hogy ez évben tölt' be házasságának 13dik évét, már előre várván a bekövetkező pechet, egyik barátja azonban azzal a tréfás megjegyzéssel vigasztalta meg, hogy hiszen a háborúban eltöltött évek duplán számítanak, igy hát ö nem 13 hanem 26 éves házas ember. Erre Szenténk teljesen megnyugodott azon, hogy tudtán kivül lépte át az ominosus évfordulót; pedig angyali jóságú nejével a legbékésebb életétéli, sőt családi áldásban bőséges boldog házasságát sokan irigylik tőle. Azért arra is igen kérem a t. szerkesztőséget, hogy szíveskedjék figyelemmel lenni arra, mikép Szenté Jánosnak itt küldött csiszolt arczképét véletlenségből ne a 13-iknak iktassa becses lapjába, mert különben könnyen megtörténhetnék;, hogy Szenté János úr szerkesztő urat vagy engem okozna, ha ezen a liefen náthát találna kapni *). Mindenből ragadt rea valami: a papságból magával hozta a templombajárás cultusát, — a távirászatot auuyiban fordította saját javára, hogy azóta villanyosság utján gyógyíttatja magát: *) Sajnáljuk, de a sorrendtől nein térhetünk el, annális inkább mert a beküldött többi arczképek még csiszolatlanok. Szerk. megnézésére, de sokáig itt ujabb török támadástól való félelem miatt nem tartózkodhatott, hanem sietett övéivel biztosabb helyre, a szín tón Enyingi Török Bálint birtokát képező Debreczenbe „engöinet penig sok kéréssel fogadásokkal esmég Pápán hagya mint egy szedött szőlőt." Alkalmasb embert nem is találhatott volna az özvegy mint a megbízott volt, ki a kard forgatása mellett a joghoz is értvén az 1544. pozsom'i országgyűlés engedelmével az egykor pápai uragalomhoz tartozott Szócseny falut és Csaszt pusztát ez időben Kápolnay Ferencné birtokait és Acsád ós Iveveskut szintén vasmegyei falukat Bakj'fc Pál utódaiuak birtokából, mint régebbi időben pápai várbirtokokat újra a vár birtokához csatolta, s ugyanezen országgyűlésen Ferdinándtól, ígéretet vett, hogy Pápa védelméről gondoskodni fog. TJgj- is történt, s a királyi hadak segítségül érkezése jól esett a pápaiaknak, mert bizony „az váras népe teljességgel elunta vala az sok nappali építést az varason és az éjjeli vigyázást mindenkort az vártán, ki miatt az község igen elfogyatkozott vala." Martonfalvay pedig tovább is kutatta a pápai vár jogigényeit különféle volt birtokaihoz, és most a hantái prépost jószágaira kerítette a sort. Hantán — iniut tudjuk — hajdan egy társas káptalan szókelt. A prépost jószágát malmostól és Zseinlór Pápa melletti pusztát szintén malmostól elfoglalta, s a vár birtokához csatolta. Móriczhidát és Kapit, két györinegyei falut, a mórickidai apácák birtokát azon alapon, hogy azt Ferdinánd már 1538-ban adományozta Török Bálintnak, az apácáktól elvette és szintén a pápai várbirtokokhoz csatolta. A porvai paulinusok birtokát Pátkát és Újfalut pedig megsarcolta. S mig Martonfalvay ezen birtokokkal gyarapította a pápai varat, az alatt úrnője 100 gyalogot fogadva, azokat Pipára küldte az őrség gyarapittoftn* Ilyen erősbödést nyerve Martonfalvay elhatározta, hogy most már nem várja be az időt mig az ellenség keresi fel őt Pápán, hanem mivel meghallotta, hogy 500 főnyi török had Ugod mellett a Bakonyban tanyáz, ellenük készül, és csatlakozásra hívja fel Horváth Markot, Adám deákot és Nádusdyt. ki a Rábaközben tartózkodott UK) lovasával, hogy: „jöjjenek sietséggel, egy falka terek a Bakonyban bujdosik, az derék hadból szakadott ki." — Szintúgy segítségül hívja a győri várparancsnokot Horvatinriviesot is, de mig a készülődés tartott, a devecsoriek, mely város ekkor a Csórón család birtoka volt, serényebbek voltak és Telckesy Imre vezérlete alatt már szorongatták a török csapatot mire Martonfalvay Ugodhoz ért. Most egyesült erővel megtámadják a törököt, do csak jobbára a rabokat, s az elhajtott barmot és juhot tudták csak megszabadítani, s utóbb már csaknem rosszra fordult dolguk, mert egyesülten is kevesen voltak, midőn a győriek az öreg dobbal és trombitákkal ezen oly békés szerszámokkal megérkezének, s a nagy zajtól a török megijedve visszavonult és elhúzódott tanyájára Fehérvár felé. Ezek után hadaink Pápára visszajővén, itt a rábaközi vitézekkel nagy áldomást tartottak,, „az én. kegyelmes uraim házába behivám őket, miérthogy én íárasztottam vala őket ide alá, vendégleniem kellött, az én uraim tisztességükért, de azzal az én kegyelmes uraim háza meg nem fogyatkozott." A melyek után midőn Pápa ifjú tira E. Török János hazajőve, Martonfalvay önérzettel adhatta át a reá bízott várat és jószágokat. S midőn Török J. hű tisztje szolgálatát megköszöné, Martonfalvaynak a vas megyei Acsádon 3 curiát adományozott 1546ban, hova Martonfalvay 12 lovas szolgájával el is távozott, azonban a török ujabb közeledésének hírére ismét Pápán találjuk őt, miről még a következő fejezetben fogunk szólam. az electrohomeopathiával; jogászságánalc is szép hasznát veszi, fizetvén neki a város tömérdek teendőiért 400 rhenus floreseket, de legpontosabb még most is a katedráról szerzett tanulmányaiban, a mennyiben naponként, este catalogust olvas, hogy megvan e mind aj kilencz szép g}'ermeke. 1 Ennyi különezségei mellett — melyek csak önszeretetre vallanak — kiváló jogász, a legjellemesebb és legbecsületesebb ember. A szegényekkel megosztja utolsó falatját, elengedi nekik a megítélt perköltségeket, sőt nem ritkán ráadásul még segélyezi is őket. Szivjí jó és nemes. Es most isten önnel Szejute úr! Engedje reménylenem, hogy hajói talált arczképét Lenormand szemüvegén jól s alaposan áttanulmányozza, — közelebbi ismerősei is nemsokára csupán mint ügyészt fogják üdvözölni. Slcictoina d& cBaciílo. VESZPRÉMBŐL. Veszprém, márczius 7. 1888. — A főispán hivatal vizsgálata, -4- Casino estély.— Gróf Esterházy Móricz , vármegyénk főispánja tiszteletére a nemzeti kaszinó, mely a népszerű főurat közelebb elnökévé választotta, ma egyhete fényes estélyt rendezett saját termeiben. Előkelő társaság gyűlt ez alkalommal egybe s gazdag menu és kitűnő italok fűszerezték az ünnepélyt, mit emelkedett szellemben tartott felköszöntők , s azok tartalma tett főleg nevezetessé. Az ünnepelt férfiú Köves János alelnök üdvözlő beszédére ugyanis bővebben szólott, s a caszinók hivatását fejtegette hazafias és társadalmi szempontból. Beszédje méltó helyeslésre talált és mély benyomást keltett. Főispánunk jelenleg az egyes hivatalok törvényszerű vizsgálatával van naponként elfoglalva. A hétfőn tartott közigazgatási bizottsági és árva ügyi felszólamlási üléseken elnökólt, kedden a zirczi szolgabiróságot, szerdán reggel Veszprém város hatóságát vizsgálta, délután pedig a megyei árvaszéknél tartott szemlét az ügymenet fölött. Előzetes értesítés nélkül mindenüvé váratlanul érkezik, barátságos, szives modorban érintkezik a tisztviselőkkel, de egyúttal beható kérdezösködéseivel nem egy jelét adja annak, hogy feladatával teljestn tisztában van. Iktatóelcadókönyvek egyetlen ablakja (üres rovat) ki nem kerüli éles szemeit, s tapasztalásainak eredményéről ritkán nyilatkozik, azt tartva, hihetőleg, hogy a rend csak kötelesség! Hivatalos cs nem hivatalos körökben mindenütt őszinte tisztelet és ragaszkodás fogadják ö méltóságát útjában, mit ékesen tolmácsol a ,,Veszprém" alkalmi czikkc, mit alább közlünk, s az a fényes fogadtatás miben Zirczen a főapát és az ottani intelligenczia részesítették. A Veszprém 10-ik számában f. évi máredus 4-ről következőket irja: Veszprém, 1888. márczius hó 4.-én. Az ünnepelt főispán. — Varmegyénk szeretett főispánjáról, Esterházy Móricz gróf 0 Méltóságáról szólunk, kinek tiszteletére városunk nemzeti kaszinója'ma este saját helyiségeiben banketlot rendez. Ezzel akarván kimutatni azon rokonszenves ragaszkodását és ő^inte tiszteletét, melylyel 0 Méltósága, mint a nemzeti kaszinó új elnöke iránt viseltelik. A tisztelet és szeretetnek ezen őszinte nyilvánulása annál jobban eshetik O Méltóságának, mert ez nem lesz mondva csinált parádé, hanem a magyar ember őszinte szeretetének megnyilatkozása. Üdvözöljük mi is ezen ünnepség alkalmából vármegyénk s?.eretett főispánját, kit a megye ügyeinek intézése hozott ugyan ezúttal körünkbe, de a száraz hivatalos formalitások és aktákon kivül szerető szivekre is fog találni, kik örömmel ragadják meg ezen most kínálkozó első alkalmat: őszinte örömük, szeretetük és tiszteletük nyilvánítására. — Az igen kedélyesnek ígérkező szép mulatságról lapunk jövő számában hozunk részletes tudósítást. Hogy a caszinói estély fényesen sikerült, azt fentebb már irtuk, s itt csak azt jegyezzük meg, hogy a kedélyesség épen nem hiányzott, mit két körülmény tanúsíthat. Egyik, hogy Ferenczy Károly caszinónk veterán tagja hírneves somlói borai szerepeltek, másik pedig, hogy a mulatságnak csak a hajnali órák vetettek véget. Ezek után hűséges tudósítóhoz illően még a hét egyéb eseményeiről kellene írnom, de szerencsétlenségemre több eseményt nem regisztrálhatok mint legfölebb azt, hogy színészeink állandó pártolásnak örvendenek, s hogy még mindig nem virul a határ, — csak hó, csak hó mindenütt, hegyen és völgyben egyaránt. Ez pedig már egyik sem újság immár ! —t •—i. TÖRTÉNELMI NAPTÁR — Bovatvezető TIPOLD ÖZSÉB. — Márczius 11. — 1544. Torquato Tasso, „A megszabadított Jeruzsálem" lelkesült költője, születik Sorrentban. Márczius 12. — 1241. a vereckei szoroson őrtálló nádorunkat, Héderváry Dénest, a betóduló tatárok megverik. Márczius 13. — 1S15. azon hatalmak, melyek az első (1814. évi) párisi békét kötötték, Bécsből, a congressusból, I. Napoleon francia detronisált császárnak hadat izennek. Márczius 14. — 1803. Klopstock Frigyes a nagy német költőnek halála Hamburgban. Márczius 15. — 1848. a magyar országgyűlés küldöttsége diaclalszerüen fogadtatik Bécsben a fölkelők által. Márczius 16. — 37. Tibérius római császárt Macro, a testőrség főnöke, Misenumban párnákkal ós takarókkal megfojtja. Márczius 17. — 1241. Vácz vidékén Ugrin kalocsai érseket a tatárok megverik ugy, hogy csak harmad magával menekülhetett meg a csatából. IV. Pápa ostroma 1555-beu. , ,AkoK lállíiin ax Inno/.knelh kopjanak használatos voltál." MART. 1. deák. Egy évtizedig volt ment városunk az imént leirt ostrom után a törökök támadásától, mely idő alatt E. Török Jánost öcscse Ferencz váltotta fel Pápa birtokában. Alig telt el azonban egy évtized, újra megjelentek a törökök, s közeledtük hírére E. Török Ferencz Martonialvayért küldött Acsádra. Martonfalvay eljött s ugyancsak jó szolgálatot tett eljövetelével, mert mig az 1543-ki ostromtól minden baj nélkül menekedett meg városunk, most 1555-ben j csaknem beült a török Pápa birtokába. Ez a had a fehérvári bég Velicháu parancsa alatt állott, ki lovas és gyalog hadaival nagy erővel tört a városra. Az ostromlók lajtorjákat is hoztak a bástya elfoglalásához és egy septetuberi éjjelen, éjfél tájban, oly erővel, gyorsasággal és üvöltéssel törtek a Sz. Lászlókapu ellen, hogy az ott ó'rfc állott császáriak tüstént megfutottak. Mig a török ez oldalról ily erővel támad, Martonfalvay a város piaczára nyajrgal, az ott találtakat a borsosgj

r

őri kapura rendeli, niegkagyvánmindeneknek, hogy „fejők vesztében vártájukat senki el ne hagyja, helyt álljanak tisztességük Vesztése alatt, semmit ne félnének, ha Uloman bék is sókkal nagyobb haddal vala tíz ennyiuél mint ez hitváiy Velicháu bók, semmit nem tehete, ez is szényenéré majd megfutamik." Maga a Sz. László kapuhoz siet, s útjában a bástyán mindenkit kötelességére biztat, a csüggedőket megfenyítette, hogy „tisztességek vesztése alatt minden helyt álljon." A törökök ez alatt erősen megrongálták a Sz. László kapu melletti palánkot, „sok likat nyitottak az palánkon, — irja Martonfalvay — szabadon vágja az terek, hogy az németek elfutottak róla; egy drabantot találék puskájával. Borsosgyőri Péternek hittak kentese gallérén fogirn, w yágto viyé% éa a* terekre töteték veie^ Illfliliáillb Wváeívény. Házaló kereskedés tilaluiazása, Heti vásároknak vidéki iparosok és kereskedők általi látogatásának korlátozása, Szalmás gabonának és szabnának a városba behordása tálcában ujabban alkotott helyi szabályrendeletek, mégis A vágóhídi szabályzat apró marha metszésre vonatkozó részének módosítása iránti határozat folyó hó 6-tól 30 napon át mindenki által betekintketés, és ez idő alatt ezek ellen netáni felszóllalások beadhatása végett a jegyzői irodában kitéve lesznek. Pápán márczius 6. 18S8. a városi halóság. általlevék az kezétde engemet nem találának, kiért hálát adok az én Istenemnek; elkelleték jönnera az levés ellen, látárn az lanczkneteket a Sz. László utcáján egy seregben állván, közikbe sietek, kérem őket, hogjr vártájokra jönnének, levethetjék az törökeket, mert immár egy zászlót is emeltek vala a palánkra, kit nem sok ember látott." Hiába minden biztatás, a katonák nem mozdulnak, ekkor jön oda a vár ura E. Török Ferencz is, együtt fognak most a biztatáshoz: „ugy jönnek velőnk az vágásra, kezdők kopjákkal lehánni az terekeket mind az palánkról, mind az töltésről, akort láttam az lanczknéth. kopjanak használatos voltát." A visszavert törökök most a bástya másik ré- • szere vetik magukat, de ott is puskások fogadják őket s ezek oly sikerrel küzdenek ellenök, hogy „azután nem merének késni, nagy károkkal, szégyenkezve elpirongának, sok lajtorjákat és holt testöket az város árokjábau hagyának, kiket el nem vihetóuek velük." Az ostrom kiállása után E. Török Ferencz a török visszatéréstől tartva, nejét Martonfalvay házához Acsádra küldötte, honnan 2 havi tartózkodás után családja Hunyadba menekült. Miután az 1555. évi ostrom által újra bebizonyult, hogy Pápa a török hódoltságtól ment vidéknek sikeresen ellenálló végvára, ezt mint már első ízben, ugy most is arra) használta fel Martonfalvay, hogy az országgyűléstől s a királytól ujabb segítséget nyerjen Pápa részére. Es fellépését siker követte, az 1556. évi orsz. gyűl. 9. t. cz. által Pápa város erősítésére Vas, Sopron, és Veszprém- vármegyék munkaereje rendeltetett. „Ez felett Pápa várassanak örököl való szabadságot nyertem az ő felsége adójából, kiben mostan is megtartják az ö felsége karaorási és ravói ez szegény várast." Majd utóbb ismét 20 mázsa lőport, 12 mázsa ént, egy tarackot és iOO gyalognak fogadására való pénzt nyert Férd:-tói, a város erősítésére pedig 500 taricskát, ásót, 500 kapát, 500 csákányt, 500 íöldháiiyó lapátot adat* Bécsbea a. kixily, A stitt*