Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-02-26

rnérvü alkalmazásához csak azután fo­gott a pápai takarékpénztár, miután meg­győződött, hogy betéteinek tetemes ré­sze nem rövid felmondásra, hanem hosz­szabb időn keresztül való gyümölcsöz­tetésre helyeztetett el nála. Azon taka­rékbetéteknek, melyek az alapitás évé-* ben helyeztettek a takarékpénztárba, egy jelentékeny része most is ott gyü­mölcsözik; az 1882-ik év végén volt 989214 frt betétből, mai nap is bent van a takarékpénztárban 756943 frt s igy öt év folyama alatt csak 232271 frt vétetett ki: a mely két körülmény teljesen igazolja, hogy a pápai takarékpénztár a jelzálogi hitelt a betétek növekedésé­nek arányában tetemesen kiterjesztette. Nagy szerencséje volt minden esetre ugy ezen takarékpénztárnak, mint az idősebbeknek áltáléiban, hogy addig mig megerősödtek nem viseltek ugy szólva semmi közterhet. A pápai takarékpénz­tár 1867. évben fizetett először adót s ekkor évi adója volt 75 forint, az után­na következő évben 140 forint; ezen hely­zet lényegesen változott az 1875-diki és az 1883-ik évi adótörvények meghozata­lával, ugy hogy a pápai takarékgénztár a legközelebb mult évben kerekszámban 16000 forint jövödelmi és betétkamat­adót fizetett, fenállása, illetőleg 1867-ben adó alá vonatása óta pedig 105790 fo­rint jövödelmi és betét kamatadót szol­gáltatott be az állam pénztárába. Az üzlet emelkedéséből származó na­gyobb jövödelmet az utóbbi években a pápai takarékpénztár, nagyon helyesen, nem az osztalék emelésére, hanem az in­tézet szilárdítására, vagyis tartaléktőke képzésére használja fel s a legközelebbi 2 évben 18000 forinttal szaporította tar­taléktőkéit, ugy hogy jelenleg az intézet­nek alaptőkéből, tartaléktőkéből, külön tartalékalapból es nyugdíjalapból álló sa- j ját vagyona 105000 forintot képvisel s j igy a betevők irányában a becsületes i kezelésen kivül gondoskodva van a kellő t anyagi biztosítékról is. Minden irányban fokozatosan emel­kedett tehát a 25 év alatt a pápai ta­karékpénztár üzletköre, csak egy nem emelkedett, sőt tetemesen csökkent a ta­karékpénztár pereinek száma. Midőn tehát a pápai takarékpénztár | 25 éves fenállásának öröm ünnepét oly általános érdeklődés mellett megünnepel­tük, az intézet eddigi működésének rövid méltatását nem zárhatjuk be más kívá­nattal, mintha aztkivánjuk hogy az ered­mény a jövó 25 évben is ily fokról-fokra növekedő legyen a. s. A Pápai Lapok albuma. XI. Kolossváry József. A megyebeli notabilitások albumából nem S2abad kimaradnia a vármegye — pennájának sem. Semmi okunk rá, hogy agyonhallgassuk valóságos főjegyzőnket, sőt közelebb a „tiszte­letbelire" is ráfordítjuk a csőt .... Hát kérem ncsak egy bisserl csöndesen !« — (mint Theodor Primusz Kari Skoff Pápán mondaná), s ime a kép : Feldolgozott és feldolgozandó munka iszo­nyú tömege alatt kissé előre görnyedt tar­tás, magas, tiszta homlok, bágyadt, de őszinte, igazmondó szemek és specialis rozsda színű téli kabát, ezek főjegyzőnk vékony körvonalai. Ha azt mondjuk, hogy e szerény vonalakat csupa kötelességérzet tölti ki, csak a szivet hagyva szabadon, melyet már régen elfoglalt egy egész ház a benne lakókkal, miniatűr parkjával s tere­bély fáival, — azt hisszük képünkre mindenki rá­ismert. Staffage is illik a képhez. íme itt van: Ha az ember a veszprémi várba felkúszik, s pihenőt tart az első mellvédnél: lent a mély­ben a sok apró vityilló közül rögtön szemébe 'mosoly g egy kedves kis földszintes nyaraló, man­zárd tetejével, pár terebélyes gesztenyefa árnyé­kában, ráci kapuján keresztül látszik a pázsit eleven zöldje, kedves ellentétet képezve a falak diszkrét sárga színével. — Ugyan kinek jutott eszébe tusculanumot csinálni a Buhim völgybe ? — Főjegyzőnknek — Nyáron megnépesül a fák alja. Bájos fiatal asszony, mosolygó, vidám, ele­ven gyerek tartanak ott egy-kis plauschparthiet a ház vidám barátaival — a hivatali órák után .. ,. E háttérrel, azt hisszük mindenki megérti főjegyzőnk ragaszkodását a Buhim völgyhöz, még azon ellenzékiek is, a kik különben az is­meretes megyeházi vita alatt sehogysem akarták megérteni, hogy miért vonakodik Kolossváry az uj megyeházban készitett díszes főjegyzői lakást elfoglalni. Az új megyeház azért nem maradt főjegyző nélkül. A berendezésnél pláne Kolossvárynak is n érdeme van. O helyeztette el a bútorokat saját ízlése szerint, bebizonyítva ezzel is, hogy kivá­lóan ért a rendezéshez. A pesti bálokban tanulta. Ez, valamint gentry érzelmei, kevésbé is­meretesek. A többség leginkább a gyülésterembői is­meri, még pedig azon oldaláról, hogy mikor be­szél, nem szokott szónokolni. Nem keresi a hatást. Mikor feláll, s nyugodt, majdnem szenvte­len hangja végig vándorol a tekintetes megyei bizottság fülein, legtöbbször »megindul a nép.» Mert tudják, hogy valami nagyon unalmas szá­raz tárgy : közmunka felosztási tervezet, községi számadás vagy más efféle következik. Senki a világon nem spórolja jobban a hang­ját, mint ő. Egyforma, gömbölyded, folyékony be­tűk jönnek ki hangszálaiból; egyik sem véko­nyabb, vagy vastagabb a másiknál, semmi léleg­zetvétel, semmi pont, vessző, vagy pláne felki­áltás jel 1 A legédesebb »Schlummerlied« az ö referádája, a mely nyugvásra hajija még bősz Krisztinkovics bátyánknak bozontos (eszméktől bozontos) ünnepelt fejét. Kedélye olyan mint a — hangja. Az em­ber soha sem tudja, mikor haragszik, vagy mi­kor van jó kedve? A Pesti Naplót, kedvenez lapját elolvassa mindennap, de a világ minden kincseért el nem mondaná, hogy — mi van benne, nehogy valaki elmondhassa, hogy ezen vagy azon újdonságot tőle hallotta. Újdonságokat híresztelni nem szeret, már csak főnöke Véghely a régész, miatt sem! Kolossváry József különben még Aatal em­ber. Önkénytes és választott barátai joggal ne­vezik a mi Jóskánknak. Még 4 X-et sem hordoz a vállain. Ha igaz az, hogy az embernek minden 7 évben, sőt a vármegyén minden hatodikban változnia kell, akkor még sok szép változásnak néz eléje, ha nem is a megyén, de hát van létra az érdemek jntalmazására máshol is. Kívánjuk, hogy Kolossváry ne sokat vál­tozzék, s ha változik, az csak előnyére szolgáljon. Megérdemli! c&iconvcoc. I Felhívás. I Az alulírott bizottságtól a következő sorok köz­lésére kérettünk fel, mit kész örömmel teljesítünk és árra a közfigyelmet előre is­'felhívjuk. A gróf Károlyi Sándorné úrhölgy ő nag3 r mél­tóságának elnöklete alatt álló gyermekmenhely javára az alólirt bizottság az országos magyar képzőművé­szeti társulat műcsarnokában, f. é. márczius hó 10­töl április hó 10-ig hazai műbarátok magántulajdo­nában levő régi és modern olajfestmények, miníatui-e­képek és vizfestményekből jótékonyczélu mükiálh­iást rendez, inelynek rendkívüli érdeket és sikert biztositana, ha a nagy közönség előtt még nagyrészt ismeretlen, magántulajdonban őrzött becsesebb mű­tárgyakat, gondos megválasztás szerint, most először lehetne egy nag3'szábású kiállításban összegyűjtve, bemutatnunk. E kiállítás általános művészi jelentőségének s a jótékony czélnak érdekében, tisztelettel felkérjük, hogy azt nagybecsű támogatásában részesíteni és saját gyűjteményéből, az alólirott bizottsággal egyet­értve kiválasztandó műtárgyakat, e czélra átengedni méltóztassék. A Budapesten őrzött műtárgyakat saját, telje­sen megbízható közegeink által fogjuk a műcsarnokba szállítani, s magunkra vállaljuk a vastlton érkező művek csomagolási, ide- és visszaszállítási költségeit. A képtulajdonosok kívánságára a bizottság szívesen ajánlja fel közreműködését a vasúton küldendő mű­tárgyak becsomagolására és ideszállitására. Az átvett művekről elisniervéiryt adunk, mely­ben felelősséget vállalunk arra nézve, hogy a kiál­lítás bezárta után a műveket késedelem nélkül és oly állapotban fogjuk visszaszolgáltatni, mint a mi­nőben azokat átvettük. A kiállítás tartamára az abban felvett műve­ket tűzkár ellen biztosítani fogjuk, e czélból tiszte­lettel kérjük a mellékelt bejelentési ivek kitöltését, a művész nevének, a mű tárgyának és a biztosit ási értéknek kitételével. — A tárgymutatóban, az illető tulajdonos megnevezésével és az ő felelőssegére a bejelentési ívben foglalt adatok fognak alapul szol­gálni. Kérjük a bejelentési íveknek mielőbbi szives beküldését az orsz. m. képzőművészeti társulat czi­merc (Budapest, Andrássy-ut 69. szám), hogy a mű­tárgyak átvétele iránt intézkedhessünk, mert már­czius hó i-je után többe képküldeményeket cl nem fogadhatunk. A beérkező mütarg}'ak ki- és becsomagolásá­nál, valamint a kiállítás rendezésénél áz orsz. m képzőművészeti társulat kiállítási szabályzatát fogjuk betartani. A hozzánk intézett kérdésekre készséggel adunk felvilágosítást s ismételve ajánljuk kérelmünket be­cses figyelmébe. Kiváló tisztelettel. A bizottság tagjai: gróf Ká­rolyi Tibor elnök, ifj. gróf BattJiyány Géza, Benczúr Gyula, Fe?iyvessy Eerencz, Feszty Árpád, Harká?iyi Erigyes, gróf Keglevtch István, Keleti Gusztáv, Li­geti Antal, Ráth György, Szalay Imre min. tan. Telepy Károly, gróf Zichy Jenő, Szmrecsányi Mik­lós jegyző. ecra'­-gj.Tja«g.sai •­TÖRTÉNELMI NAPTÁR. — Rovatvezető TIP0LD ÖZSÉB. — Eebruár 26. — 1074. Géza magyar herczeg 3 zászlóalja hűtlensége folytán Salamon királyunk elle­nében Kemecsénél (Szabolcs vármegyében) csatát veszt­Eebruár 27. — 493. Odoácen három évi ost­rom után megadja magát Ravennában I. Nagy Theo­dorik gótkirálynak. Eebruár 28. — 189. Kr. sz. e. Lucius Scipio római consul Kis-Azsiában, Magnesiánál UJ. Antio­chus szíriai királyt leveri. — E győzelem után nyerte Scipio az „Asiaticus" melléknevet. Eebruár 29. — 1704. II. Eákóezy Eerencz Széchényi Pál kalocsai érseket, mint I. Lipót kirá­lyunk követét Gyöngyösön fogadja. Márczius 1. — 1562. A katholikusuk és huge­nották (franczia protestánsok) közti harminchat évig tartó vallási háború Vassyban kezdődik. Ugyanis Gnise Eerenc kath. párti Vassyban fején kővel meg­dobatván, a katholikusok a hugenottákat fölkonczolják. Márczius 2. — 1547. János Erigyes szász vá lasztó fejedelem Rochlitznál Albrecht brandenburgi választó fejedelmet megveri és öt elfogja. Márczius 3. — 1858. Bajza József jeles ma­gyar költő és ítésznek (kritikus) halála Budapesten. különfélIi — Vóghely Dezső kir. tanácsos alispán mult kedden a délutáni vonattal jött városunkba és ugyanazon délután elnökölt a városi képvi­selő testületnek nagyszámban látogatott alakuló közgyűlésén. — A pápavidéki közmiv. egyesület mai napon a városház nagy termében délután 5 órakor felolvasást tart, melyre a m. t. közönség tisztelettel meghivatik. Felolvasó Kiss Ernő nr. A felolvasás tárgya : «Pápa három ostroma a 16-ik században.^ Kelt Pápán 18S8. febr. 26-án. A titkár. — A vörös kereszt egylet helybeli fiókja ma egy hete tartott közgyűlésén a vá­lasztmány tagjaivá megválasztattak: Hanauer Báláné, özv. Kiss Lászlóné, özv. Kluge Ferencz­né, Koller Jánosné, Koritschoner Lipótné, özv. Kreizler Józsefné, Lóskay Kornélia, Martonfaivay Elekné, özv. Pakrócz Ferenczné, Pencz Józsefné, özv. Peti Józsefné, Dr. Rechnicz Edéné, Stein­berger Lipótné, Szilágyi Józsefné, Voyta Adolfné, özv. Zimmerman Antalné, Antal Gábor, Dr. Feny­vessy Ferencz, Galamb József, Horváth Lajos, Dr. Mathia János, Mészáros Károly, Néger Ágoston, Osváld Dániel, Pap János, Dr. Rechnitz Ede, Saáry Lajos, Voyta Adolf, id. Martonfaivay Elek, Pencz József, Barthalos István, Bermüller Alajos. — Párját ritkító érdekes mükiállitást nyitnak meg márczius 10-én Budapesten. A ki­mintha az lehetne másképen is. A hársfavirág: „sze­ress, de hallgass." A taxus örök szerelmedet, a tu­barózsa mély szenvedélyedet bizonyítja. A színes viola cserét ajánl: „szivemet szivedért;" pedig ez a csere már megtörtént. A pézsmarózsa megelégedé­sedet nyilvánítja, mondván: „jó és szép vagy." A nefelejts kér, hogy ne felejtselek el, pedig mindig rólad gondolkodom. Az iris nagy ígéretet tesz, mely ezt mondja: „éretted mindenre kész vagyok­" — Ez a virág mindig megakasztja a gondo­latmenetemet; a szivemnek fáj a kétkedés, de ennek az írisznek olyan különös lenézése van, hogy nem birok teljesen hinni a szavának. — Pedig az iris igazat mond. Ne kiváuj le­hetetlent és akaratodat teljesítem, bármi legyen is az. — Szavadon foglak. — Tedd azt most mindjárt és örömet szerzesz nekem kívánságoddal. -•- Tudod mit jelent a pyrola? — Nem. -— Szeretlek cs szeretni foglak örökké." Kér­lek,, menj ki a kis kertbe és hozz nekem pyrolát. A férfi elsiet és csakhamar a kívánt télizöld galyacskával tér vissza, melyet csókok között nyújt át a leánynak, igy is tolmácsolni igyekezve a pyrola jelentőségét. A leány megelégedéssel, boldogan szemléli meg a pyrolát, majd gj'öngéden, leheletszerűen érinti aj­kaival és a keblére tűzi. A férfi szenvedélyes indulattal ragadja karjaiba hölgyét s tüzcsókokkal zárja le annak beszédes aj­kait, csókokkal halmozza le a zöld galyafc és a do­.bogó keblet, a mely fölé az tűzve van. • Aztán leül, odavonja a leányt maga mellé és most már még inkább, még raakacsabbul akarja, hogy Neszte kívánjon tőle valami nagyot, valami nehezen teljesithetöt. Az pedig rátéve gömbölyű karjait a férfi vál­'airaj ugy oiéz a a ittsibs, miatta, a lelkéből ikftnut olvasni, vagy mintha nem is lenne más vágya, eg3 r et­len szót mond. - - Szeress! Ki tudná, mi rejlik a női szívben? Legokosabban cselekszik, aki ugy veszi az asz­szonyi szót, a hogy az mondva van. A férfi is ugy veszi s ez csak még inkább fol­ingerli daezosságát. Most már határozott, csaknem parancsoló hangon követeli, hogy Neszte kívánjon tőle olyan dolgot, a mely alkalmas legyen meggyőzni őt az ins jelentőségének igazságáról. Anasztázia félfcérdre ereszkedik a férfi előtt s, fejét alázatosan meghajtva, szól: — Kérlek, felséges uram , tedd meg atyámat grófnak. — A különös kérelem olyan meglepő és olyan váratlanul jött, hogy a férfi felpattan helyéből s ke­mény, szigorú vonások keresztezik arczát. Ugy néz a térdelő leányra hidegen s nem jut eszébe felemelni őt; sőt kipirul az arcza, mintha harag hevítené, homlokerei kidagadnak és szemei villámokat szórnak. A leány csendes zokogása teríti magához, mire megvető kifejezés vonul át az arczán, majd meg a bánat fellege borítja el azt fájdalmas sóhaj szakad fel a kebeléből nehezen, kínosan. Lassan lehajlik s magához öleli a hölgyet, de a hölgy érzi, hogy az az ölelés bádgyadt, szenve­délytelen s nem meri a férfira emelni tekintetét, ha­nem odahajtja fejét a széles, erős vállra. A férfi mogszólal s tompa, szakgatott szava nagy belső küzdelmet árul el. — Leskelődtél iitánam ? — Meg akartam tudni, hogy ki az, a kit sze­retek. — És miért nem mondottad meg nekem, hogy tudod ki vagyok? — Csak a mult alkalommal tudtam meg. A mikor felséged eltávozott, én követtem. — Mit akarsz, te a grófi koronával, mire jó az; neked? — Az asszonyi természetben rejlik, hogy zú­golódás nélkül tűri a szegénységet azzal, akit szeret, ha as szegény sorsú; de az is természete az asz­szonynak, hogy fényleni akar s a csillogást is meg akarja osztauí azzal, a kit szeret, ha az előkelő ál­lásba jut. — Te fényleni, csillogni akarsz ? — Hogy közeledbe juthassak uram s ha lehet, mindig közeledben maradhassak. A férfi ajkán keserű mosoly vonul el. — Ha igaz szívvel lennél irántam, ugy ma ezt mondod nekem mindjárt a találkozásnál: meg tudtam, hogy te a czár vagy. Mikor hozzám indulsz, akkor hagyd otthon az uralkodót s ne jöjjön hozzám csak az én egyszerű Péterem, a kit szeretek és szeretni fogok örökké. — Nem tudom a módját. — Inkább kívántál tehát felemelkedni, mint hogy én leereszkedjem. Hidd el, hogy a fényben nincs boldogság. — Ne hagyj el, szeress. — Kérelmed teljesülni fog. Mond meg atyád­nak, hogy jelentkezzék a holnapi kihallgatáson és gróffá teszem. A férfi e szavak után némán üdvözli a leányt és eltávozik. ! Oroszországnak kilenczven s néhány orosz ere­detű, orosz uevü herezegi családja vau, melyeknek legnag}'obb része nagy Péter, czár idejéig tudja fel­vinni a családfáját, más része odáig sem. Olyan csa­lád, a mely Rurikot, hős Oleget, vagy más, ugyan­azon időbeli előkelő lovagot | mondhat első ősének, kevés van. A roppant oroszbilrodaloinban sok otyan berezegi diploma is van még,, ja melyről tulajdonosán kivül más mit sem tud. Az ilyen elrejtett oklevél tulajdonosai nem használják magas cziinöket, mert nincs bozzá megfelelő nagy yagyonuk, vagy pedig egészen vagyontalanok. Vannak közöttük szántóvető embersk is, a. kik 8&j4t hercegi kezeikbe fogott ka­szával, kapával, ekével müvelik a földet, hogy meg­élhessenek. Akinek azután sikerül bánni uton-módon nagy vagyont g3 r üjteni, az illetékes kelyen előmutatja a herezegi diplomáját, elismerteti annak az érvényes­ségét és beáll berezegnek. Tékozol, mint a többi muszka főúr és szenve­délyeinek parancsolni nem akaró, vad, kicsapongó ember válik belőle. És hogy ez a rangváltoztatás ilyen gyorsan megtörténhetik, az egy kedélyes fejedelmi tréfának az eredménye. A tréfakedvelő fejedelem régen meghalt, elpor­ladt, de intézkedésének következménye, sok más in­tézkedésével és híres végrendeletével együtt a mostani időben is gyakran kerül napi rendre, most is kísért. * Nagy Péter czár diadalmas hadjáratból érkezve meg, valamelyik vidéki városba tért pihenőre. Délben érkezett, délután kilovagolt s a mint éjjelre visszatért, megtudta, hogy a másnapi kihall­gatáshoz, — melyet ősi szokás szerint a szabad ég alatt kívánt megtartani, — tömérdeken jelentkeztek kérelemmel s megtudta a kérelmeket is. Előhivatva egyik tábornokát, — a ki bizalmas embere volt, — meghag3'ta neki, hogy a másnapi kihallgatáshoz ren­delje be a közeli falvak jobbágycsalád-közösségeinek a véneit: a családfőket. Mondott még mást is a tá­bornoknak, mire a czár is, meg a tábornok is ret­tentő kaczagásban törtek ki. Másnap a kihallgatásnál Onufri volt az első, ki a czár lábaihoz borult. Nagy Péter szóhoz sem engedte jutni, hanem tudatta vele, hogy kérelmét ismeri és intézkedett okmán} r ának kiadása végett. A második kérelmező nemes levelet, a harma­dik bárói, a negyedik grófi oklevelet s a többi is hasonló dolgot kért. Más kérelemmel ezúttal kivétel képen seuki sem járuH a trón elé s mind megkapta, * mit kért. . i

Next

/
Thumbnails
Contents