Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888
1888-02-19
Hirtelen haláleset volt 3, a mely esetben a foganatba vett orvos-rendőri bonczolás által a halál tenr/ízetes oka kiderítve lett. Öngyilkosság volt 4, u. m. önfelakasztás által 2, lőfegyver által 1, szájába tett és ott szétrobbanton, dynainittal 1. Véletlen szei eacsétlen haláleset volt 4, u. m. erdőben ledülő fa általi agyonütés következtében 1, megfagyás következtében 3. c 3)t-. cííc-'r.&'M'-vjvl JKáto-tt^ megyei főorvos. Ä Pápai Lapok albuma. x. Néger Ágoston. Albumba való alak. £5 habár ö is tiltakokozik a fényképezés ellen, nekünk őt albumunkból kihagyni nem szabad. O joggal Pápáé és e lapoké, melynek hasábjain az ö nevével annyiszor találkoztunk — kivált a múltban. De ö nemcsak Pápáé., hanem az egész országé. Négert az öt kerület mindenikéhez valami jogcim köti. Túl a Tiszán született Tisza Kálmán szülőhelyén, Nagy-Váradon. DiKiáninnen nevelkedett ; Budapesten, — Tiszáninnen végezte iskolainak jó részét, Egerben, s a jámbor palócok kost kezdte meg pályáját: Bodonyban. Mint fiatal pap került hozzánk a Dunántúlra, s ma már közel 25 éve annak, hogy közöttünk él. Itt köztünk érte a királyi kegy, mely őt, hogy életében az ország czimeréböl Erdély se hiányozzék, Érdélylyel hozta, ha nem is közelebbi, de mindenesetre szellemi összeköttetésbe. A kerci apátság ugyanis a Fogarasföld havasai közt van. E/t az apátságot a Gondviselés nagyon helyesen jelölte ki számára, mert ö ur, gentleman a szó szoros értelmében, ki minderre bőkezűen osztogatja gazdag alamizsnáit. S ilyen úrhoz illik a cimek osztogatása. Mondják is róla, hogy a kerci apátságnak ősi privilégiumával, jó barátai közül többeket megtisztelt. Nagy emberek tulajdona az általuk terjesztett fénykörbe minél többeket bevonni. S ha ö lehet kerci apát sine vituio, miért ne lehetnék én az ö kinevezésébűi kerci gióf sine titulo et vitulo ? Némelyiknek azonban mindez kevés arra, hogy a Pápai Lapok albumában helyet foglaljon, mert 5 neki legnagyobb hibája, s egyúttal szerencsétlensége, hogy nem pápai, akarom mondani ; veszprém egyházmegyei, amint egy valaki nyilvános helyen egy kiváló férfiúról monda: »jöttmentjC O is ilyen »jöttment,« de senki sem lehet jobb testvérünk, ügyünknek igazibb barátja, mint ö. Lazányi ügyvéd helyesen monda: Pápára nézve nagyszerencse a »?násko?ina?i<* jött embereknek e város iránt tanúsított hűsége és odaadó működése. Iga/, ezt a rokonszenves odaadást mi természetesnek tartjuk, mert a ki a Tapolcából iszik, annak lelke mindig Pápára vágyakozik, (Mi lesz most szegény Pápánkból, ott az artézi kút, nem iszunk többé Tapolcavizet, nem is lesznek hü embereink! mondja dr. Steiner.) De ha Néger »mashonnau« jött is közénk, albumunkba való. Az ö főpapi alakja, rnely „sirimfhV miséken legszembeötlőbb — minden album díszére szolgálna. Mondják is ám, hogy a felavató díszközgyűlésen — szónoklatát megelözMeg — a nők kedvencei a tavali Svihák Naptár nyilas amora és ő voltak. O azonban nem csak a nőket nyeri meg tisztelelet parancsoló alhleta-aiakjával, hanem a kifiakat is,— megnyerő modora által. A székház díszközgyűlésen például oly verv. Tlút kerhvs barátom áfc néztem pőrét, mondhatom iovu t-zqien dolgozott, gratulálok (kezét nyújtja). Lantay. (elfogadja, félre) jól kezdődik (fenn) ni')/l azonban ajánlom magam, még ma elutazom néhány hétre, miután nagy bátyám meghalt, s engem nevezett ki örí'köyéuek. megyek rendelkezni (cibbra el). Kőváry. (homlokára üt) Oh én bolond, ha, tudtam vlui'.j hogy meghal a nagybácsija, nem lettem volna iránta oly udvariatlan hin! hm! Elvira (sirva). Lássa atyus mindig olyan kidug volt. Lantaykoz, pedig nem érdemelte, most talán sióba vissza sem jön. Berta. Nyugodj meg gyermekem, ha igazán .szeret, most hogy gazdag lett, sem fog elhagyni. Ktváry (rossz kedvűén fel s alá jár) hm! hm! sem Mátyás, sem Lantay (mérgesen), de mit is karostól íe ott a függöny mögött Elvira ? •J'Jvira. Hát kiakartam menni, s a hefyett bementem (mutat a fülkére). (Csengetnek). Haraszti (jobbról) Amice meggondoltam magam. Kó vdry (derülten). Mire-inire. Haraszty. Tudod amieze mi régi pajtások vagyunk. Elvira. Jajj ha most meg kér újra elájulok, tudom elmúlik a kedve. Berta. Talán mi el is menjünk leányom, úgyis gyengélkedő • vagy (mind ketten balra el). Haraszty. Szeretem a családodat, sok jó órát töltöttem veletek, egyedül állok a világon, senkim sincs. Elvirát szeretem kicsi kora óta, de ö sokkal fiatalabb, semhogy az én feleségem lehetne. Hagyjuk őket, hadd legyenek boldogok. Koyáryy (meglepetve) Kával? cenk nem bivha« vei, oly erős meggyőződéssel s annyi kellemmel beszélt, hogy az ottlévöket egy csapásra mind megnyerte. Pedig némelyek reáfogják, hogy nem szó.nok. 1881-ben történt. A kaszinóban lévő urak az 5 apátkinevezését előbb megtudták, mint saját maga. Egyik kálvinista tanár, egy orvos barátjával együtt, ki meg vallására nézve Mózes követője, elhatározták, hogy fáklyás zenével fogak m eglepni a kitüntetéséről mit sem sejtő kathoiku s plébánost. Azonban egy volt a bökkenő, mind ketten konferencziára voltak meghiva Négerhez. Mit csináljanak! Ha nem mennek el, akkor a hangverseny esetleges nem sikerülését nekik tudják be. Elhatározták, hogy elmennek. El is mentek s már a tanácskozás is folyik. Egyszer az örökös rendező rosszul lesz, feje szédül, orvos barátjával elkísérteti magát és megcsinálják a fáklyás menetet. Néger káplánjaival beszélget s im a hullámzó tömeg éljenzése egész a plébániáig hat. Néger felsiet az emeletre, de még gondolatait sem rendezheti, hallja, hogy az emberek már háza előtt vannak. Kinyitja ablakát s meghallgatja a nép szónokát, városunk főjegyzőjét. Majd válaszra kerül a sor. De öt az egész tüntetés annyira meghatotta, hogy szónok lenni nem tudott, s csak pár köszönő szavat intézett a fáklyás menethez. Mintha ez valami különös volna akkora meglepetésnek közepette. Nem is hagyták megtorlatlanul az újdonsült apátur hívei, hogy idegenek ünnepeljék az ö örömüket, hanem rendeztek ők az előzőt sokszorosan felülmúló fáklyás muzsikát, a mikor meg nem a város, hanem a hitközség főjegyzője mondta a dictiót és Néger is hosszabban felelt az övéinek. — - Csak meg kell hallgatni ót ha templomban beszél, vagy ha tostot mond. Milyen lelkesedést keltett Tisza Kálmánra mondott pohárköszöntőja, arra emlékezünk. Meg aztán, kinek hangja a finom izlésü » Pápai Lapok« Gizelláját olyan kritikára birja, mint minőt az elmúlt évben róla olvastunk, az csak jó szónok lehet. Számot tesz ö mint szónok, de felejthetlen, mint házigazda és társalgó. Mikor a gazda szerepét adja, kitárja »szeretetreméltóságának öszszes tárházát« s vendégeit nemcsak finom ételekkel, hanem szellemes anekdotával is ellátja. Tudja, mit tesz a test munkájában a lélek vidámsága. Találó ötletei s finom élezei derültségre és jó kedvre keltenek. Már gyermekkorában csupa élet volt s nevelő korában is örült, ha barátainak vidámságát fokozhatta. Az ö »mellvedes« ismerőse E. Fritz urunk atyánk még most is nevet az átváltozott görög dinnye s a Muck és Hickmannál kemény béres kenyérből beeizolás által készült torta felett. Mikor pedig az öreg pap elkanonokolt, ö lett a fiatal öreg pap, vagy ha ugy tetszik, az öreg fiatal pap s ez időtől fogva Pápán és a megyén tevékeny szerepet játszik, mintha mindig eszében volna Fenyvessyneh távirata, melyet pápai plébánosi installátiójára küldült: »Az uj plébánosnak két pápája van. Szivböl kívánom, hogy az egyik áldja meg őt, a másikat pedig áldja meg u.« A pipái 48-asok azt tartják legnagyobb hibájának, hogy Láng Lajosnak híve. Helytelenül, ü Lángért lángol ugyan, de csak saját szivében ápolja a lángot. Választásoknál majdnem passiv szerepet játszik; de azért ö róla szol a nóta: tom vissza Lantayt, kiiráut oly lűdegen viseltem magamat. Haraszty. En már elvégeztem vele, tőle jövök, megkérdem igazán szereti-e a lányodat és ő már csak azt várja, hogy ti áldástokat adjátok. — Kőváiy. Menyire köszönöm ezt neked Mátyás, te csak mindég jó barátom maradsz (ölelkeznek, Kőváry tüszeut). Haraszty. Prószit amieze, de most hívd be az asszonyokat, halljuk mit szólnak — (Kőváry balra el, s Bertával Elvirával vissza tér). Kó'váry. No most már minden rendben van, fogadjátok áldásomat (kezeit Elvira és Haraszty fölé nyújtja.) Haraszty. Kicsikéin az atyusnak most szót kell fogadni. Berta, (kelletlenül) De Tamás hát hova gondolsz ? Kőváry. Asszonyok, sernrni ellenvetést máinem tiirök, (félre) de hol van az a Lantay, még azt sem tudom igazán akarja-e Elvirát. Haraszty. (Bertához) Én már mosfc jól elvégeztem a dolgot. Berta. Gondolja ? Lantay. (jobbról) Jókor jövök ? Elvira, (félre) Csak hogy itt vau! Haraszty. Bizony fiatal barátom a legjobbkor, beszélje csak rá a kicsikét, mert ő nem akar férjhez menni. Lantay Elvirához. Igaz ez? Elvira. En nem tudom magam sem — Kőváry. No már pedig meg kell lenni! Lantay. Elvira hát nem akar az én nőm lenni? Elvira. A magáé ? Haraszty. Igen igen, hisz ő róla van szó, most kértem meg atyustól kezeli számára, »Mondd meg fiam, hol az apád? Gyóntatja a Néger apát, Lukonicsék kocsmájába Szent olajt önt a kis Lángra Dinom, dánom, sum sum sum.» Az idei kortes dalban is szerepelt a neve s pedig csakis az övé. Hiába a pápai nép még választásoknál is az ö agilitásáról álmadozik. Nem hiba tőlük. Megszokták ők Négert a közügyek élén látni s az alkotmányos aktusnál sem tudnak máskép gondolkodni. A 48-asok által hibának vett Lángért való lángolását nem veszem hibául; hanem igenis hiba az, hogy a pápai közművelődési egylet tagjainak megengedi, miszerint germanizálhassanak. Köztudomású ugyanis, hogy Pápán ezek a legjobb sörivók s maga az elnök is, ha tanácskozik velük, bár a sörnek nem barátja, germanizál, Gambrinus italával traktálván őket. Hanem megfeledkezem arról, hogy ők homeopathák. Köztük van a doktor un ív. med. elektrohomeopathiae is. Beszélik és mindenki tudja, hogy Néger nemsokára kanonok lesz; tőlünk — csak idöJ-érdés — bizonyosan elmegy. Távozását, hiányát megsínyli a pápai társas élet. Sajnálni fogja öt mindenki, csak én nem; mert akkor tőle kapott czimemhez átadhatja a kerci grófság jövedelmét. VESZPRÉMBŐL. Veszprém, \ 888. febr. 15. A farsangnak vége. »Carnevale!" Nálunk legalább a szemináriumban még van értelme e latin szavaknak, mikből oly ellentétes jelentésű kifejezést csinált a mulató világ. A karnevál elbúcsúzott, kiszenvedett a tűzoltók vigalmán. — Utoljára a nagy dobba bujt onnét is kiűzték, s két réztányér közt laposra verve, egy nagy bőgő kis lukján beszorították és eltemették egy esztendőre. Ugy kellett neki! Nem sajnáljuk, nagyon élhetetlen volt. Egy nevezetes lakodalom, egy {eltűnést keltő párbaj^ história, de még egy bukott bál, s az igazat megvallva valami jó kedvű kurjantás neszét sem hallottuk. Józan volt szegény farsang, nagyon is józan. A tűzoltók álarezos menete sem képez kivételt. Ugy ültek a felálarczozolt bohóezok a ökrös szekéren, mintha csak az akasztófa-domb lett volna czélja kirándulásuknak. A bálokról, egynek kivételével már irtam. Ez az egy, az iparosok carton bálja, arról nevezetes, hogy hivójain üzleti stylben tartott emlékirat volt olvasható elnöki aláírással — az egyszerűség érdekében. De nem igen használt. Igazi, számot tevő, pénz értékben kifejezhető sikere volt azonban annak a' színes szegélyű plakátnak, mely még Pápán is feltűnést keltett. Az Almádi-ért tartott közvacsora hatalmasan sikerült. Az az egy este, azután igazi farsangi estély volt. Ezt az egyet mégis javára írhatjuk farsangunknak. Kivétel volt mindenben. Szép leányok — pompás étkek, tűzés borok, s tüzes szemű menyecskék, s azután csárdás — quantum satis .... Közbe felköszöntök, darabja egy forintjával, hogy a hallgatók is kárpótolva legyenek. No itt még diseret szólva: egy pár »nobel spiez« is volt látható, mig el nem tüntették a fürge s aggódó menyecskék. Szóval az Almádiban létesítendő sétány fáihoz kellemes emlékek sorozata fog fűződni — Elvira. Oh kedves Haraszty bácsi, menyire szeretem. Haraszty (Elvirát simogatva) ugy-e most már szeret? (félre) nem csodálom, hogy Lantay tetszik neki csinos egy ember. Berta. Hát miért nem szóltál előbb Tamás? Kőváry. Nem kell nektek mindent tudni. Berta. Azt csak szabad tudnom, ki kéri meg a lányom kezét. Haraszty. Most. még nincs vége, mert fiatal barátom felkért násznagj-uak és én ezen joguál fogva nászajándék rl 2U,ÜU0 forintot adok a leányodnak, és ahol násznagy vagyok ott koma is akarok lenni, (Kőváryhoz) aztán együtt (ringatást mutat). Kői'áry. (megindulva) Még ezt is teszed Mátyás (tüsszent). Haraszty. Prosit amieze, remélem nem veszitek rosz néven. Berta, (ke'ót nyújtja) Ezt csakugyan nem vártam, köszönöm. ! Ferencz. (jobbról jő írásokkal s csokrot rejt kezében — félre) — jajj de sokan vannak! Kőváry. Már megint itt van, és mit rejteget? Ferencz. Kérem már csak kirukkolok, (Liza felé pislogj ki ez alatt bejött és az elszórt ezukrokat szedegeti) Szeretném Lizát elvenni, de mikor ő a nagyságos asszonyt nem akarja itt hagyni. — Berta. Micsoda — Liza még te is férjhez mégysz, no de jó lány voltál, ha javíthatsz sorsodon menj (Ferenczhez) aztán megbecsülje ám, a lakadalma fc majd mi kitartjuk. Lantay. (Kőváryhoz.) Tehát most már nekem sem kell annyit informálni jönni? Kőváry. Majd meglátjuk (tűsszent). Haraszty. Prosit amieze! (a függöny legördül). annak idejében. A hosszú asztalok mellett ülve afrikai hőség közepette már is jól esett gondolni a sudár jegenyék enyhet adó hüsére, mig előttünk terült el az. a tömérdek — liquidum, mint kész Balaton! Csakhogy a nyár, a balatonparti séták, még nagyon messzevannak. Addig még ez a tömérdek hó is kell, hogy eltávozzék a maga emberségéből, azután keresztül kell úszni ezt a kalucsni szezonyt, melyben már bokáig lubickolunk. Mindenekelőtt pedig hitsünk hamut fejünkre, hintsen mindenki a ki oka volt, hogy ily karezot irhatok most a farsangról, mert annak bizony nem más volt az oka mint— önnön magunk. —t i. Levél a fővárostól. Budapest 1888. febr. TÓ. A nemzet forró óhaja valósult meg: „Az udvar Budapesten tartózkodik." Igaz ugyan, hogy ezen ittlétei nagyon rövid időre van szabva, de a magyar nép, mely megelégszik a királyi ajkaknak egy ellebbent mosolyával is, elég tanújelét látja ezen rövid ittléteiben azon fejedelmi ragaszkodásnak, melylyel koronás főnk s annak felséges családja nemzetünk irányában viseltetik. Az egész fővárosra delejes erővel hat a királyi lak szokatlan élénksége, ha egy udvari fogat valamely középület előtt megáll, csak egy pillanat müve, hogy azt ezernyi tömeg vegj'e körül. S a nép, ez őszinte tömeg, örvend és ujong, ha sokszoros „Éljen'-' kiáltásával egy mosolyt csalhat le koronás királyunk ajkairól. A legelső bál az udvarnál, e hó i2-én volt megtartva a budai várlak márványtermében, ez azonban nem udvari bál volt, melyen minden rendlovag ós tiszt is megjelenhet, hanem olyan, inelyben csak direct meghívott vendégek vehettek részt. A meghívott vendégek számát illetőleg, melyet a márványterem képtelen volt magába fogadni, felülmúlta az eddigi bálokat. A felvonulás már 7 órakor vette kezdetét s a lánczhidtól az Albrecht uton végig egészen fel a várig nagyszámú s diszes (!) közönség szemlélte azt. A déli növényekkel díszített nagy főlépcsőn, mely előtt a fogatok megállottak, testőrök állottak. S a lépcsőfőn udvari foiu-irok fogadták a magas vendégeket. A nagy előteremben udvari méltóságok s pálczás urak fogadták a vendégeket. Az urak kivétel nélkül diszmagyarban jelentek meg s egyenruhában, az előre lépést átengedve a nőknek, kik a fungáló pálezás urak által Ő Eelségeik lakosztályához közelesö terem sarkába vezettettek. A benyíló baffet s a nők számára föntartott theázó termen kivül az öszszes termek a szorongásig teltek meg. Az egész fővárosban időző aristokratia, a főpapság, niagasrangu hivatalnokok stb. stb., kik megvoltak híva mind megjelentek. De a képviselőház legnagyobb numerussal A r olt képviselve. Kilencz óra után Széchenyi Gyula gróf főudvarmester megadta a jelt, hogy közeledik az udvar. Rövid vártatra megjelentek: a Király felséges nejével, Rudolf trónörökös karján Stefániával, Lipót Salvator főherczeg Mária Valeria fo'herczegnővel, Eerencz Salvator főherczeg karján Klotild főherczegasszonnyal, Kóburg Eülöp berezeg Mária Dorottya főherczegnővel, Thurn Taxis berezeg Koburg Luiza herczegnővel. A királyi pár az egész termen végig a terem másik sarkára mentek, ahol egy emelvény volt felállítva, melyen a királyné, Stefánia, Klotild, , s Koburg Luiza herczegnők foglaltak helyet. A királyné azonnal cerclet tartott. A király többeket tüntetett ki megszólításával. Az udvar i2 órakor vonult vissza, a mikorra a bál véget ért. Jövőre többet. ®—t* a—L TÖRTÉNELMI NAPTÁR. — Rovatvezető TIPOLD ÖZSÉB. — Eebruár 19. — 1797. a tolentinói békekötésben, inely VII. Pius pápa és a franczia köztársaság közt köttetett, a római pápa Romagnáról Erancziaország javára lemond. Eebruár 20. — 1018. I. Nagy Kanut dán király a herefordi véres győzelem ulán Angliát teljesen meghódítja. ' Február 21. — 1809. Lannes franczia tábornok, „a Lodii Oroszlán," Palafox 60 napi hősi védelme után, kinek jelszava volt: „Az utolsó sárfalig," Saragossát a spanyoloktól elfoglalja, Eebruár 22. — 1530. V. Károly német császár a pápa által e mai napon Bolognában római királylyá, — két nap múlva pedig római császárrá koronáztatik. Ez az utolsó koronázás, mely 1804. deczember 2-ig, az az I. Napoleon franczia császár koronáztatásáig, pápa által hajtatott végre. Eebruár 23. — 1608. Rudolf császár és magyar király a j)ozsonyi országgyűlés tanácskozásait érvényteleneknek nyilatkoztatja, és mindazokat, kik magokat azokhoz alkalmazzák, felségáralási büntetéssel fenyegeti. Eebruár 24. — Kr. sz. e. 260. Cajus Duilius római vezér a 130 hajóból álló carthagói flottán Mikénél (Sicilia éjszak-keleti partján) fényes győzelmet viv ki. Ez volt a rómaiak első tengeri ütközete. Eebruár-25. — 1831. a Diebies alatti oroszok a Radzivil alatti lengyeleket Grochownál megverik. KÜLÖNFÉLÉK. — Pápa város képviselő testületének alakuló gyűlését, az ujválasztások alkalmából — mint értesülünk — jíjvö kedden fogja alispánunk; megtartású.
