Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-02-12

XV. évfolyam. 7. szám. Pápa, 1888. február 12. Miegj elemit Mi ii d e n vasa r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koroakiut rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektol fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vtssza. A lapn&k '•szánt közlemények a lap SZERK. hivatálába {Ó - k öli ég i um .épület) küldendők. Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 13 kr. HIRDETÉSEK I hasábos fetitsor térfogata után 5 kr, nyilttérbeu 30 krajczár. A dij előre fizetendő. BélyegdíjmÍ7idigkülön számíttatik Az előfizetési díjak, s hirdetések a lap KIADÓ hivataláb a (GOLDBERG GYULA papírkereskedése, Fölé}) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki eg.yesületnek hivatalos közlönye. Ä fölolvasások, Budapest, 1888, febr. 8. A polgáriasodás többféle. Ösrnerjük a csínai, és a japáni, az arab és a hindu, a perzsa és a török polgáriasodást a nyugoteurópain kivül, melyet földrészünk nemzetei szokásosan kizárólag neveznek polgáriasodásnak. A nyugoteurópai polgáriasodás nemcsak szeliditi az erkölcsöket, fölébreszti és gyarapítja a jótékonysági kedvet, hanem az egyedet Isten legtökéletesebb teremtményéhez minden irányban méltóvá törekszik tenni. Az eszközök, melyeket a nyugoteurópai polgáriasodás e ezélból alkalmaz, megfelelnek a szép, jó s igaz elveinek. A nyugoteurópai polgáriasodás egyik leghatalmasabb eszköze a hirlapsajtó; mert annak révén valóban legkönnyebben, leggyorsabban, legegyszerűbben és legolcsóbban terjeszthetni az eszméket, a vívmányokat, a fölfedezéseket sat. az összes társadalmi-osztályok tagjai között. A hirlapsajtó, kivált a napilapok, már hivatásuknál fogva sem foglalkoznak, nem foglalkozhatnak behatóan oly kérdések tárgyalásával, melyek valamely tudomány széles, tág keretébe tartoznak. Ily dolgokban tehát a tudvágyóak irodalmi-munkákra szorultak, melyek tanulmányozása azonban igen gyakorta elriasztóan fárasztó a mindennapi dologban kimerült oly embereknek, kik nem élvezik a gazdagság által nyújtott előnyöket. A jelentékeny kár, mely ebből a közművelődésre háramlik, annyira kézzelfogható, miszerint azt hangsúlyoznunk fölösleges. Ámde a nyugoteurópai polgáriasitás bölcsen gondoskodott arról, hogy legyen oly kisegítő-eszköz, a mely a tudományos-irodalmi-munkákban történő búvárkodástól anélkül mentse föl az emiitetteket, miszerint ez által kitűzött czélj októl: erről-arról részletes, alapos értesülést kapni, elüttetnének. E pompás kisegítő-eszköz a föloloasások. A nyugoteurópai polgáriasitás egyik legáldásosabb vívmánya e fölolvasások, melyek kiváltkép hivatvák, hogy kisvárosokban és falvakon terjesszék a közművelődést, hódítsanak tért a megbízható, alapos értesülések (bizony ezekkel vajmi kevés napilap rendelkezik!) utáni vágyakozásnak a fölfedezések, tudomány, irodalom, tanulmányutazások, művészetek, találmányok sat. rendkívül tág mezejón, még pedig a nélkül, miszerint hallgatóikat külsőleg fárasztják. Vegyük például a kisvárosok igen j fárasztó testi-munkát végző polgárait: tanítókat, kereskedő-segédeket, iparosokat, mérnököket, mezőgazdákat sat. kik egytől-egyig nagyon kimerült testtel hagyják el napi-dolgaik terét, bizony ezektől nem várhatni, legalább nem indokoltan, hogy, bármii}'- vágyat érezzenek is magokban az önképzés iránt, a nehéz napimunka után nekidőljenek az olvasásnak- Fokozza ily olvasás igen fárasztó voltát rendesen az is, hogy kellő, alkalmas helyiség, jó világítás, tiszta teremlevegő és csöndes társaság nem igen találhatók kisvárosaink kávéházaiban. illetőleg kaszinóiban, hová e czélból az ; illetők utalvák. Kifáradt testtel oly teremben olvasni, melynek körlege nincs kellőleg szabályozva hőfokát tekintve, azaz legtöbb esetben vagy hideg, vagy meleg; a hol a dohányfüst oly rengeteg sűrű, hogy szinte vághatni azt; melyben talán még jó, kényelmes ülés sem kínálkozik; a hol beszédes, sőt lármás mulatózok feszélyezik, háborgatják az olvasót; melynek közönsége talán „derogál" egyik-másik polgártársunknak: a hol bűz bántja orrunkat, gyönge, rosz világítás fenyegeti szembajjal látószervünket: bizony ép nem valami csalogató. Ez okból azután rendesen az történik, hogy még azok sem gyarapítják olvasás révén ösmereteiket, a kik örömest tennék azt, ha kínálkoznék számukra kedvező alkalom. Ily esetekben a íölolvasások igazi jótéteményt alkotnak az illetők számára. Minden tekintetben alkalmas terem (jól szellőztetett, világított és, ha kell, fűtött,) melyben jó üléseken zaj nélkül helyet foglalt és nagy csönddel figyelő társaság gyön}'őrködik a fölolvasó előadásában, bizonyára kívánatos a magokat művelni akarókra nézve. Fokozza ily előadások hatását ama bizonyos ünnepélyesség, a mely környezi azokat; a tény, hogy rendesen oly tárgyról értekezik a fölolvasó, melyben jártas; a kellemes modor és hang, melylycl hallgatóit mintegy magához bilincseli. Nagyban emeli a fölolvasások becsét az, hogy fülünk sokkal hűbb érzékünk, mint szemünk; mert a mit hallunk, mélyebben vésődik emlékezetünkbe, mint az, a mit olvasunk. Megkoronázza ily fölolvasások erős hatását, hogy a fölolvasó mintegy dióhéjba szorítva nyújtja figyelmes hallgatóinak egy-két óra alatt mindazt, a mit ő hosszú, fáradalmas, sok előtanulmányt követelő búvárkodás révén gyűjtött magának; s igy fölmenti azokat a leghálátlanabb munkák egyike alól, melynek óriási hátrányai korunkban, a gyors haladás, az időérték korában, évről-évre jobban-jóbban kivívnak, az útmutatást nélkülöző önképzés (autodidaktia) alól. Mióta a tudományok minden válfaja rendkívül gyorsan és nagymérvben fejlődik, a legidőtrablóbb foglalkozások egyike az ily önképzés, a mely szakértők utasításai nélkül műveltetik; mert bizony néha csak évek szorgalmas munkája után éri

1 azt el a teljesen magára hagyott tanulmányozó, a mit kellő útbaigazítás folytán már néhány nap alatt megtudott volna. A fölolvasások tárgya szerfölött változatos szokott lenni, mert közönségesen felöleli a szépirodalmat, útleírásokat, szépművészeteket, tudományos-apróságokat, fölfedezéseket sat. Igen nagy szolgálatot tesznek hát mindazok: egyletek, társulatok, egyesek polgártársaiknak, kik e téren buzgólkodnak. Örömmel állapítjuk meg, hogy a legutóbbi évek alatt ily fölolvasások rendezése nagyon népszerű lett nálunk is; tehát e miatt is könnyű most e hathatós közművelődési eszköz alkalmazásának minél számosabb hivet toborozni Fokozhatni a fölolvasások által nyújtott előnyöket az által, ha az illető értekező nem olvassa az előadandókat, hanem mintegy társalogva hallgatóival: elmondja azokat. Ily szabad-előadások képezik ez irányban a legnagyobb tökélyt: a hallgatók nemcsak „hallják" az órtekezőt, hanem látják is annak szemeit, arezvonásait, melyek a lélek tükrét alkotják. A fölolvasásoknál ugyanis .hátrányt képez azon körülmény, hogy a hallgatóság kénytelen folytonosan az értekező fej búbját pillantani meg, ha az előadói-asztalka felé tekint; s annak hangja a lehajtott fej állás miatt, kissé tompán cseng. Ez irányban nálunk a kezdeményezők egyike épen e lapok tulajdonosa, a ki számos és sikerült ilynemű előadásain nem olvassa értekezését, hanem társalgási-modorban csevegi el. S&. 31. — Veszprém megye közgazd. előadója a közigazgatási bizottság febr. 6-án tartott ülésére a következő jelentést terjesztette elő: Tekint, közig, bizottság! Az 1882. XX. t. cz. értelmében közgazd. előadói jelentésemet tisztelettel a következőkben terjesztem elő: Az időjárást egész tóban szerfeletti Mdeg uralta, a hó elején és utolján nagyobb hózivatarokkal, melyek a közlekedést 4—5 napra megakasztották. A hó közepén beállott enyhébb idő alig 3—4 napig tartott. A gazdaközönséget állat állományának telelTARCZA. HAMVAZÓ SZERDÁN. Tegnap vidám zene, őrült táncz, dallos ajk, Ma gyászos induló s megtört szív, mely sóhajt. Tegnap életöröm, ma csend és néma gyász, Hol tegnap szép virág, ma ott féreg tanyáz: Tegnap fényes remény, ma szomorú való Az élet oly kopár, az élet oly csaló. Zúg a harang búsan, mily rémes ének ez, Emlékezzél reá por vagy, porrá leszesz / Ki büszke trónon ülsz, körötted fény, babér, Holnap talán e fény s hatalma sirba tér, Ki tiprasz milliók törvényén és nyakán, Remegj, előtted áll a vérmező Sedán. Mi sincsen állandó a magas ég alatt, Kit földi anya szült a sír felé halad Zúg a harang busán, mily rémes ének ez, Emlékezzél reá por vagy, porrá leszesz! — Ki mint a sas röpülsz föllengve szárnyakon, Nem érzed, hogy a föld magához porba von ? S te büszke elméddel eget verő Titán Nem látod pára- füst a gőgös tudomány, Hogy minden megtörik a szentelt szirtfokon. S te mint az éjbogár neki rohansz vakon ! Zúg a harang búsan, mily rémes ének ez, Emlékezzél reá por vagy, porrá leszesz! Kiknek kezében ä szív játék labda csak, Kik vérrel és könynyel oly Jcönnyen játszanak; Fölöttük ott lebeg Damokles fegyvere, Ne nézz fel, oh ne nézz bűnöknek embere,— Mert könnyen láthatnád a fegyveres kezet Elmetszve a fonál, — elfúl lélekzeted . . . Zúg a harang búsan, mily rémes ének ez, Emlékezzél .reá por vagy, porrá leszesz I — S te gyönyör gyermeke, ki csak jelennek élsz Multadban nincs erény, jövödtöl mit se félsz Élsz mint a nyilt virág, mosolygva, gondtalan Röpkedsz miként lepke magasban és alant Virágnak élete rövid, rövid nagyon A lepke tündököl alig egy pár napon. Zug a harang búsan, mily rémes ének ez, Emlékezzél reá por vagy, porrá leszesz! — Csak Isten, Isten az, a ki áld és vezet S te föl ne ismernéd ez áldó szent kezet ? Ne várd be az időt, midőn ez elhagyott, Kegyelmi csillaga mig fényesen ragyog Borulj előtte le, s hallgasd hivo szavát, Most küzdj szent üdvödért ne várd az éjszakát! Zúg a harang búsan, mily rémes ének ez, Emlékezzél reá por vagy, porrá leszesz ! — A tüszszentés. Vígjáték I felvonásban. — Irta GIZELLA. — Személyek: Kőváry Tamás, táblaíbiró. Berta, neje. Elvira, leányuk. Haraszty Mátyás, vén prókátor. Lantay Elemér, fiatal ügyvéd. Liza, szobaleány Kőváryéknál Ferencz, hivatalszolga. Történik BudapesteD, Kőváry lakásán. (Kőváry csinosan berendezett szobája, a háttérben elfüggönyzött fülke, könyvszekrény stb. jobbról, balról ajtó.) Liza. (rendezget) istenem, Istenem, mégis csak szomorú sors ez, mindig porolni, takarítani, törölgetni, már bele unok, bele öregszem a szobalánykodásba. Pedig még nem volnék oly csúnya (tetszelegve a tükörben nézegeti magát.) A szomszédos urasági inas is kerülget, de annak nem hiszek, tudom úgy sem vesz el — de Ferencz ugyan csak kurizál, na! meglátom, talán még rászánom magamat, ugy is azt hiszem a kisassz onyom is — hm-hm — sokat megy le abba a kertbe, tegnap is milyen hűvös volt, annyit kerestem, hogy felöltőt vigyek neki — jól teszi — addig míg fiataL — (kopogás az ajtón.) Szabad! Ferencz (iratokkal hóna alatt jobbról belép.) Itt van Liza lelkem? Csakhogy látom. Liza. Nó, nó csendesen, a Nagyságos úr alszik. Ferencz. Mit? alszik? (megcsípi Lizát, ki fék-e kapja magát.) Liza. Kikérem magamnak ezt a bizalmaskodást, semmi közöm magához. Ferencz. Már pedig hiába haragszik, azért mégis az én feleségem lessz. Lizq. Majd persze egy hivatalszolgáé. Ferencz. Csak nem lehet egy pótbiróé! Liza. Ne mókázzon, inkább hagyja itt az iratokat és menjen dolgára. Ferencz. Ez már csakugyan nem szép magától , hogy igy kiadja az útlevelet, mikor annyi év óta olyan hűségesen kurizálok, (sóhajjal) jól van el is megyek! Liza. (engesztelődve) No, no ne menjen Ferencz, beszéljünk okosan, hát eltud maga engem tartani? Ferencz. Akkor nem házasodnám, ha nem tehetném. ' (Elvira jobbról belép, kerti kalapját s könyvét leteszi.) ] FerjnCz (félre), Be rosszkor jön, majd vissza jövök még ma. (fennhangon) Alászolgája (jobbra el.) Elvira. Be melegem van, olyan nagy a hőség. Liza. Bizony piros is a kisasszony pedig 1 a kertben jó hűvös van, azt hiszem nem is a hőség, más valaki volt oda lenn és ez oka pirosságának. Elmira. Liza, hogy mersz velem igy beszélni?! Liza. Csak nem haragszik rám a kisasszony, hisz oly régi cseléd vagyok a háznál, aztán csak én is látok, meg bizony nem is csodálom, hogy az a vén Haraszty nem kell a kisasszonynak, bizony ne is menjen ám hozzá. Elvira. Dehogy megyek. — Tudod Liza, ha jön csak szólj, nehogy itt találjon; — most pedig eredj. Liza. Sirjon, ájuljon el kisasszony, ha a nagyságos ur hozzá akarja adni, én úgy tennék (jobbra el.) Elvira. Igazán atyust nem értem, mit akar velem, olyan boldogan mondja, hogy ilyen, olyan gazdag leszek, kell is nekem gazdagság (hévvel) Elemérem csak téged szeretlek (arczképét vesz elő, csókolja) Atyus már azt is megtiltotta, hogy Harasztyt bácsizzam, mikor bölcsőtől fogva mindig igy hívom! Mért is nem házasodott 20 év előtt, most nem lenne oly unalmas, egyehet sem tud mint (változtatott hangon), hogy van kicsikém? •— az ebédnél: szereti a hala.t kicsikém? a vacsoránál: nem álmos kicsikém? (daezosan) én nem vagyok az ő kicsikéje, a czukedlit is még most is ngy szedi elő zsebéből mint mikor iskolás lány voltam. Nem, nem megyek hozzá. Lantay. (jobbról kopog s belép) Elvira kegyed van itt? pedig édes atyját kerestem hivatalos ügyben, informálni jöttem. Elvira, (hamiskásan) Informálni? atyuska alszik, de várja meg, foglaljon helyet. Lantay. Hogy megvalljam csak ürügy az az informálás, inkább szeretném magam iránt kiengesztelni és azt az öreg vetélytársamat szépen Hkosaraztatni. Elvira. Hisz én is igy gondolkozom, de ha atyus bejön, megharagszik ha együtt lát. Lantay. Vissza jövök fél óra múlva, ngy-e Elvira kegyedre számithatok, nem fogadja el Haraszty bácsit férjének? Elvira. Mitgondol Elemér? de jő valaki (nyugtalanul) Isten vele! (Lantay Elvira kezét meg csókolja, jobbra el, az ajtóban Ferenczel majd nem öszsze ütközik.)