Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-12-23

.Melléklet a Pápai Lapok" 1888 évi 33-dik számához 221 Oiielliataro7.asunk.bn! a divat iránti fogékonyság-nnkat, illetve rajongásunkat, lefegyverezni eró'nk nincs, sót a legnevetségesebb épen az, hogy mennél tovább tiszitjuk magunktól, annál nagyobb vonzerővel Imi önuraimatiun idegcinkre. Mi a varázséieje ? Az újszerűség az utánzásban. Mi a rugója? Az egyéni hiúság és tetszésvágy. A fővárosban tapasztalt éles megfigyelt.-em szerint, nem arra törekszünk — a férfink nem kevésbé mint a nők, — hogy állásunkkal s a hozzánk hasonlókkal összhangzásban álljunk, hanem hogy a fölöttünk állókat, ha utolérni nem is, legalább megközelíteni tudjuk. S ez — főleg itt a fővárosban — nemcsak a ruházatban s szokásainkul), hanem erkölcsi életünkre kiható összes cselekéi ti iükben is nyilvánul. Hogy a nők, kik annji erély ível nem birnak. hogy természeti tulajdonaikat megtagadhassák s igy egészen u fényűzésig- tolják lei a divat veszedelmes hatását, e felett nem csudáikozom annyira, mint a férfiúk észs'/.erüíleu tniveletein, kiknek a hóbortig menő sybaritaskodásuk valóban szánalmas visszatetszést, szül, hivatásuk s rendeltetésük méltóságával szemben. Az alsóbbrendünknek divathareza a f'őranguakkal oda fejlődik maholnap üt a fővárosban, hogy kizárva magukat a demokrata elemből, báli és estélyi toüettjcíkel csakis a hasonvériiek szalonjai számára készütetik. Természetesen ezen ignnrúlás, mely egyaránt sérti a nő önérzetét mint h ins ágál, nagyon keményen boszulja meg magát a nemzet erkölcsi életére kihaló műveleteiben. Hogy ez mennyire igaz, ar.t leginkább bizonyíthatnák azok, kik mär hivatalosan fogadtak telekkönyvi bekeblezóket és adóvégreJiatókat. Csakhogy ahol árnyék van oft fénynek is kell lenni; s igy mintegy önkénytelenül kérdezzük, hogy mi haszna van ennek a folytonos renoválás alatt álló divatnak? Az, hogy a telszésvágy és utáuzási ösztön, hatalmas és tettre serkentő halalommal birnak s e szerint az emberinem előrehaladásának egjik fontos tényezője. Miben rejlik tehát u mi hibánk? Abban, hpgy utánozzuk a nyugoteurópai (párizsi, bécsi, berlini') domináló körök salontennékeit s nem vagyunk képesek eg\

r oly nemzeti divatot megteremteni, mely nem megy tul a mértéken. Mert legyünk őszinték, ha módjával tudnók követni a divatot, akkor a varró frajla nem öltene magára elöl echarpeval ellátott öltözéket, hanem hagyná azt a tanácsosimra. tíogy nem tudunk a divattal mértékkel élni, ennek egy másik hibája .szintén a főváros egy sajátságos kinövésének tulajdonítandó t. i. a társaságok ignorálása. A nagyságos asszonynak derogál a tekintetes asszonyt megvizittelni — s igy mintegy magukra utaiva, az önmaguk körével annyira megvannak elégedve, hogy nem is vágyódnak társaságba. Innen van, hogy a fővárosban még a házbeliek sem ismerik egymást. S mire vezet ezen közöny? Arra. hogy elvesztjük azt a mértéket, a mely szerint magunkat megiíélhctnú'k s vngy félistennek tartjuk magunkat, vagy pedig elvesztjük még birodalmunkat is önmagunkhoz ! Igy azután hiába dicsekszenek a fővárosiak, sogy szabadok, mert ép az állal, ho^y önmagukon uralkodni képtelenek, épilik magasabbra ama válaszfalakat, mely salonjaikat egymástól elválasztja. No de most már csakugyan tul lőttem a czélon, a miért, ünnepélyesen bocsánatot kérek s miután jelen levelemmel mintegy beszámolva, ez évben már ez uton alig remélek találkozhatni Önökkel, mindnyájuknak b. u. é. k. ß— /. Deczember 24. — 1807. Madeira szigetet Anglia elfoglalja. Deczember 25. — 1702. Mozart Farkas Amadé nagyhírű zeneköltőnek halála Bécsben. Deczember 26. 1305. Breisgan kerületét Baden a pozsonyi békekötésben kapja. Deczember 27. — 1825. Missolonghi alatt Ibrahim pasa többrendü vereséget szenved. Deczember 28. — 1(32(5. Lőcsén Bethlen Gábor erdélyi fejedelem II. Ferdinánd királyunkkal a harmadik békét köti. Deczember 29. — 1503. G-aeta erősség és Garcgliano folyó közelében Gonsalvo di Cordova hires spunyol vezér tökéletesen megveri a franciákat t. i. XJJ. Lajos francia király seregét. Deczember 30. — 1758. Versaillesben szövetség Austria és ITrancziaország közt Poroszország és Anglia ellen. Deczember 31. — 1385. II. Kis Károly Székesfehérvárott magyar királyivá koronáztatik. KÜLD EL . " TÖRTÉNELMI NAPTÁR. — Rovatvezető Tll'OLD ÖZSÉB.— Deczember 23. — 1825. Csáky Manó gróf, szepesi főispán; jeles szónok, államférfi, remek latin és német ivónak halála Kassau. — IjapifiBik jövő évre már a XVl-ik évfolyamot Kezdi meg;. 'Lapunk irányát mai vezérczikkünk érinti. Mi c helyen az előfizetési összegek szives beküldését kérjük. Lapunk alakját, mely eddig is a nagyobb vidéki lapok közé emelte laptiukaí, uj évtől valamivel megnagyobbítottuk. De az előfizetési ár marad a régi:egy negyedévre 1 frt 50 kr., félévre 3 frt. Legczclszeríibb a pénzt egyszerűen postautalványával alúlirt kiadóhivatalhoz küldeni. A „PÁPAI LAP0K

K kiadóhivatala — Ifj. Gróf Esterházy Móricz, Veszprém nlegye főispánja 200 frttal belépett az orsz. képzőművészeti társulat alapító tagjai közé s ugyancsak főispán grófunk vett az idén a képkiállitáson a legtöbb képet, melyek a pápai várkastélyt fogják díszíteni. Örömmel jegyezzük fel e tényt, mely kétségtelenül a legszebb példa, mely hazai képzőművészetünk érdekében követésre méltó. — Ki lesz as új kanonok? E bekezdő sorokkal, t. laptársunknak, a Veszprémnek azt újságolja egyik helybéli előkelő egyházi állásban lévő barátja, hogy az üresedésben levő kanonoki állás betöltése már — karácsonyra várható. Mint velünk e hirrel szemben rendesea jól értesülni szokott tudósítónk irja, az üresedésben lévő stallum betöltése karácsonyra épen nem várható, de még húsvétra is alig lesz az meg, mert báró Hornig Károly veszprémi püspök ur O Méltósága; ki nemrég személyesen vitte fel a gradualis előléptetésre való candidatióját, maga oda nyilatkozott, igen helyesen, előterjesztésében, hogy sokkal kevesebb idő óta áll még élén a veszprémi egyházmegyének, hogysem magát kellőleg tájékozta volna az érdemesek iránt. Tudósítónk szerint csakis a szamosújvári g. k. érsek felterjesztése küldetett fel e napokban ü Felségéhez, s ebben is — más okokból — az üresedésben lévő stallum nem töltetett be. Az itteni gradualis előléptetés várható új évre. — Véghely Dezső kir. tan. alispán karácsony előtt a balatoni gőzhajózás és az almádi szöllőtclep érdekében pár napot Budapesten töltött s az illető körökkel beható tanácskozásban vett részt. — Felhívás. A pápai jótékony nőegylet választmánya elhatározta, hogy f. évi farsang folyamán, február hó második felében - saját czéljai javara karton-bált rendez és egyúttal elhatározta azt is, hogy az öltözék egyenlő mintájú karton legyen, az egyik rész fekete fehér csíkkal, a másik rés/, rózsaszín szintén fehér csíkkal. Minthogy pedig az egyforma mintájú kartonok a bál elutt legalább egy hóval megrendelendők, az elnökség tájékozása végett tisztelettel felhívatnak a bálbin résztvenni óhajtok, hogy ebbeli szándékukat ugy az igénylendö karton mennyiséget, az alapszínnek (rozsaszin vagy fekete) megjelölésével jan. hó 10-ig akár személyesen, akár par sóiban az egylet elnökénél vagy alelnökénél bejelenteni szíveskedjenek. A nőegylet elnöksége. — Zoltán Siek m. kir. honvéd huszár ezredes és dandáraok a hét folyamán városunkban volt a honvédség szemléjére. — Az újévi Üdvözlések megváltására szánt adomáitokra ez évben is megnyitjuk lapunk hasábjait, és a hozzánk beküldendő adománj

T

okat a helybeli szegény alap javára a polgármesteri hivatalhoz juttatjuk. — Az ihászi 48-iki csatában elesett honvédek emlékére — mint olvasóink tudják — egy szobor létesítése iránt mozgalom indult meg a P. V. K. egylet kezdeményezésére. Karácsony és új év közt a szoborbizottság meg is tartja első ülését. A szobor-alap javára műkedvelők jan. 6-án érdekes cjucertet is tartanak élőkép csoportozatolckal, melyben való részvételre a legközelebbi napokban fognak a felkérések uuegtétetni. A hazafias czélu és érdekes előadás műsorát jövöszámunkban fogjuk közölni. — Lapunk uj évi első számában dr. Bezerédj Viktor orsz. képviselő úrtól kezdünk meg egy érdekes cikksorozatot, a munkás kérdésről, melyet lapunk számára irt. A közleményt bizonnyára nagy érdekkel fogjak venni olvasc ínl:. Lapunk fentirt t. barátjának, Veszprém város érdemes orsz. képviselőjének, ki megyei életünkben oly kiváló szerepet játszik, szives igéretét birjuk, hogy miként megyei életünk több előkelő tagja, úgy ö is lapunkat fogja értékesíteni nagybecsű közreműködésével, miért néki e helyen is hálás köszönetet mondunk. — A «papai leányegyleí* által readczetl kézimunka-kiállítás t. látogatói közül következők voltak kegyesek felülfizetéseikkel az egylet érdekeit támogatni: Osváld Dániel 4 frt 80 kr.. dr, Kapossy Luczián 2 frt, Heya Józsefné 1 frt 10 kr, Kis Vilma, N. N., Spitzer Ignáczné, Pap Amélie. Gulyás Miklós, dr. Koritschoner Lipót, Koller Jánosné, Wohlrab N. 1 —1 frt; Singer Károlyné, Berger Sámuel, Spitzer Ignácz, Pencz József, 80 — 80 kr.; N. N. 70 kr.; 'Steiner ígnáczné, Hoffuer Albertné, Witt mann Ignáczné, Ihász Lajosné, Horváth Lajosné, N. N., Szilágyi Józsefné, Piacsek Gyuláné, dr. Hirsch Vilmos 60 — 60 kr.; Bleuler Pál, Weiler Frigyes, Fischer Lujza, Spitzer Mór, Laufer Miksa 50—50 kr.; Winkler Fanny, Kertész Dezső, Lang Ignácz, Keim Zsigmond, Kohn Miksa, Krausz Manó, Schwartz Ignácz 40—40 kr.; Martonfalvay Elekné, Singer Jakab, Waldmann Ignáczné, Klein Salamon 30—30 kr; Rechnitzer Béla 25 kr; Hirschler Fanny, Eisler Ignáczné, "Bruder Józsefné, Singer Jakabné, Viasics György, Gruber Karolin, Kisfaludy Miklósné, Schlesinger Ferencné 20 — 20 kr.; Ujváry Gizella 11 kr.; Ungar N. 10 kr; N. N., N. N. 5 krral. Összesen 33 frt 86 kr. Fogadjak a szives adakozók, úgyszintén a kiállítók és a kiállítás t. látogatói az egylet legforróbb köszönetét. A «papai leányegylet» elnökségeláthat rajta a szem. A viz már forr s mikorra az asztal mellé ül, már készen van a thea. Ott piroslik a gondosan szeletelt sonka, a kenyérszeletekkel. Ez a reggeli, mert jókor, nem sok bor élvezete után tért nyugalomra az elmúlt napon, igen jól esik. Valóságos idyll az, a mit él, a mi körülveszi, a mi elégedetté teszi, s a mi után hosszú éveken át vágyakozott. Ugy megy minden, mint a karika csapás s ba este kinyújtózkodik az ágyban, úgy tetszik neki, mintha kellemessé, derűssé változott volna az egész világ, mintha kellemesebb álmok raja lebegne ágya fölött. Igy'i va

gy legalább iiyen formán beszélt hozzám a régi cimbora, a bosszú éveken asztaltárs, a ki elhagyta a régi fészket, a ki bagoly-fészekbe vonult vissza, rendes háztartást rendezve be. És a mint igy beszélt, a mint kisugározni láttam szemeiből a teljes, az igazi megelégedést, úgy tetszett, mintha valami meleg sugár lopózott volna be a szivembe; vágy, a mely gyökeret készült verni s a mely ierombolniig yekezett addigi életmódomat. Látni véltem tisztaságtól csillogó konyhát, ragyogó rézedényekkel és fehér kötényes gazdasszonnyal, látni véltem magamat, fejemen házi sipkával, zsinóros otthonkában, a mint saját asztalom mellett ülök cs a mint felém nyújtják a már meggyújtott csibukot és látni véltem magamat egészségesebbnek , józanabbnak , pirosabbnak és teljesen megelégedettnek. Azután melegen megkaptam kezét, megráztam és gratuláltam a régi czimborának kitártam előtte a szivem, azzal a legújabban bele fészkelődött vágygyal és kijelentettem, hogy az általa mutatott példát követni akarom. O csettintett a nyelvével és én is csettintettem a nyelvemmel, mindketten kifejezve ezzel, hogy boldogoknak érezzük magunkat. És mindjárt meg is beszéltük a jövőt, kifejtve tetszetős színekkel. Megígértük, hogy összejárunk s berendezett háztartás édes Ridegében szánakozunk a. töbh\ cimborakor^ a kik vendéglők pipafüstos, étclszagos levegőjében pocsékolják el arezuk pirosságát, tüdejük javakorat, élvezetet találva abban, a mi nem élvezet. Suttogva mosolygós arczczál énekeltük meg a rendes háztartás örömeit és össze kacsintottunk, mint ket vig legény, a kik megértik egymást nem akarva, hogy mások által is megértessenek. Hogy pedig vágyamban megerősödjem, s ne legyen elhatározásom lobbanó láng: hát azt mondta, hogy látogassam meg otthonában, ízleljem meg a konyháját és győződjem meg a felöl, mi az igaz abban, a mit elmesélt nekem. Ajánlatát örömmel fogadtam el a mikor meghatároztuk a legalkalmasabb időt, meleg kézszorítással váltunk el, ígérve, hogy találkozunk. Bizonyos változás vett erőt rajtam, még az nap este. A vendéglő ridegnek tünt fel, a levegője fojtó volt s az ételek rosszak. A bor nem izlett s a czigány kétségbeejtő unalmassággal játszott. Homlokom redős volt, szememből boszszankodás látszott ki, a minn nem változtatott a czimborák derűje sem, a mely szintén untatott. És sokkal korábban távoztam mint máskor. Az nap délben, amikor otthonias ebédünk végbe menendő volt, meglehetősen diszbe csaptam magamat, mintha olyan helyre mennék, a hol finyás háziasszony mellett egy csinos házikisasszony is tisztában van a salonkabát, vagy a frakk jelentőségével. Azzal pedig, hogy diszbe vágtam magam nem annyira a czimborár, mint az „otthon"-t kívántam megtisztelni. A czimbora az előszobában fogadott s kellemesen volt meglepve a gavallériám által. 'Oda vezetett a már megterhelt asztalhoz, a melyen ragyogott minden, a melynek tárgyai bizonyos keresettséggel voltak elhelyezve. — Nézd ezt a villát — szólt egy villát felemelve — olyan mint a tisztaság maga és nem olyan mint a vendéglőben, 'a hol tiszta álapotában is nyomot hagy az «lU'kendön. Es hogy bebizonyítsa, felvett egy asztal kendőt, a mellyel erősen dörzsölte a villát s a melyen a villa az ö végtelen meglepetésére fekete nyomokat hagyott maga után. Egy pillanatig elképedve mereven nézett, azután hirtelen összegyűrve s kutató tekintetet vetve rám, az ananász dinnyék természetéről kezdett beszélni, de bizonyos idegességgel és nein sokáig; mert bocsánatot kérve tőlem, egy perezre a konyhába nézett ki a honnan az ajtó nyilasain keresztül zavaros beszéd hallatszolt bé, a melyből csak annyit vehettem ki. hogy valamit vigyen el az ördög villástól, meg vendégestül együtt. — Ponpisan rendben van minden — szólt a czimbora mikor visszatért, — azonnal ebédelünk. És csakugyan mihamar az asztalon volt a leves. O jóétvágyat kivánt nekem, én jóétvágyat kívántam neki és hozzá fogtunk, mihamar tisztába jővén, hogy a leves sótalan. — El is feledtem mondani, — szólt ö, — hogy én inkább sotalanul, mint sósán szeretem a levest, kérlek, ne zsenirozd magad és sózd meg. Kívánságához képest cselekedtem, s úgy vettem észre, mintha többször tekintett volna a sótartó felé, daczára annak, hogy imádja a sótalan levest. A marhahúst a gazdasszony komor arczczál tette az asztalra, miközben haragos tekintetet vetett felém, bizonyára a villa és az asztalkendő miatt. — Nem ád tiszta tányért? kérdezte tőle a czimbora, rámutatva a paradicsom levestől szines tányérra. — Meglehet azt abból is enni — válaszolt mogorván és kiment, kissé lúlerösen téve be maga után az ajtót. A czimbora savanyu arezot vágott, de azután tettetett jókeclvüséggel mondta,: — Meghívó. A pápai korcsolya egylet tagjai által az egylet pénztára javára. 1889. évi január hó 19-én Pápán, az „Arany Griff" szálloda dísztermében rendezendő zártkörű tánczvigalcmra. Barthalos István elnök, Imrey György alelnök, Körmendy Béla alelnök, Sarlay János titkár, Bründl Jenő pénztárnok, Varga Ferencz ellenőr, Battenberg Lajos, Berger Emil, Bermüller Alajos, Botka Jenő, Csillag Károly, Eöri Szabó Jenő, Forberger Ernő, Gulyás Miklós, Gyulassy Gyula, Hanauer Zoltán, Dr. Kende Adám, Dr. Kenessey Karoly, Kéthely József, Dr. Kluge Endre. Koller Kalm.in, Makara Iván, Dr. Mathia János, Mokos Gyula, Nagy Miklós, Reguly Dezső, Dr. Scgesdy Ferencz, Szili János, Válla Géza, Válla Gyula, Zalusky Gyula bizottsági tagok. Belépti díj: személyenként 2 frt, karzatjegy is 2 frt. Jegyek előre válthatók: Wajdits Károly, Bermüller Alajos és Steiner Ignácz urak kereskedésében, este pedig a pénztárnál. Kezdete 8 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. — A helybeli főiskolában a hét folyamán tartattak meg a pótérettségi vizsgálatok dr. Csáky Kálmán műegyetemi tanár kormánybiztos és Kis Gábor lelkész, püspöki meghatalmazott jelenlétében. Vizsgázott négy egyén, kik közül kettő érettnek találtatott, egy pótvizsgára, egy pedig osztályismétlésre utasíttatott. — „Ä vén Bakter életkátéja." Ily czim alatt jelent meg egy népies hangon irt kedves és tanulságos füzet Mórocz Antal lovászpatonai plébános és ismert egyházi írótól. A pompás versekben irt füzetből mai számunkban közlünk egy mutatványt, megjegyezvén, hogy a füzet árát a szerző „a legszegényebb bakter által is megtakarítható fillérekben: 20 krban" állapította meg, mely előfizetési ár szerzőhöz küldendő. A füzetet igen csinosan állította ki a veszprémi szent István-féle nyomda. — A tervezett és Barthalos István megyei biz. tag által a múlt megyegyűlésen indítványba hozott vasúti ügyben, mint olvasóink tudjak, a megyegyülés egy bizottságot küldött ki. Czélszerünek tartanánk most már, ha e bizottság mielőbb ülést tartana és hogy lépés tétessék az iránt, hogy az indítványnak megfelelöleg Pápa a Bakony-Gerencze völgyön keresztül Veszprémmel összeköttessék. Az előmunkálati engedélynek mielőbbi megnyerése kívánatos volna. Ezt a bizottság aaonnal megtehetné. — A veszprémi takarékpénztárnak rosz krisztkindlije lesz. Mint ugyanis hiteles forrásból értesülünk a cultus minister kifogást tett az ellen, hogy a káptalan körülbelül 200,000 frtot a takarékpénztárnál helyezett el, s elrendelte, hogy az onnét kivétessék és vagy birtokba, vagy állampapírokba helyestessék. A miuisteriumot kétségkívül a legújabb egy-két takarékpénztári bukás vitte e lépésre, mely a veszprémi szilárd és legnagyobb biztosítékot nyújtó takarékpénztárral szemben ugyan felesleges volt, de a menynyiben az érintett tökének állampapírokba helyezése magasabb érdekekből inkább kívánatos,— a ministerium intézkedését a káptalan is bizonyára helyesléssel fogadja. — A Balaton-goshajöaaßa érdekében Véghely Dezső alispán megbeszélte az ügyet Nádasdy Ferencz gróffal a létrehozandó részvénytársaság elnökével. E szerint a részvénytársaság ki fog küldeni szakembereket, kik a veszprémmegj'ei parti állomások helyei iránt javaslatot fognak beterjeszteni a megyei küldöttség— Ez az igazi otthonosság és háziasság, Egy tányérból enni paradicsomos levest és torma mártásos marhahúst. Imádom a tormás paradicsomot, mert pikáns ize van. Meg kell azonban vallanom, hogy noha én is hasonló állítást koczkáztattam meg, a pikáns izü mártás legnagyobb része megmaradt a hússal egyetemben , a mely kissé keményes volt, noha a czimbora elbirtelenkedve megjegyezte — már az előző napon kezdetét vette puhára főzése. A tányérokat és evőeszközöket a pesztonka váltotta fel, a ki piszkosabb volt, miut éppen kellett volna, de a kinek ezen állapotára a czimbora azt jegyezte meg, hogy ö ki nem állhatja a kimosdatott kiszolgáló személyzetet, mely rendszerint nem emeli az otthoniasság jellegét, Hosszú időköz után a pecsenye is az asztalra került, egy magában árván, minden kompót nélkül. A mi azonban nagyobb baj volt, kenyér nélkül is. Házigazdám mihamar észrevette, hogy miután nézegetek és idegesen csengetett. — Kenyeret — szólt a belépő gazdaszszonyhoz. A gazdasszony pár pillanatig bámészkodott, azután pedig össze csapta a kezeit, kijelentve, hogy kenyeret elfelejtett vásárolni. Apró, de kissé éles szóváltás után a pesztonka elrohant, hogy kenyeret kerítsen; miután a czimbora idegessé vált s a pesztonka távolmaradása hosszasnak tünt fel, a gazdasszonyt is kenyér után küldte, söt, mert a gazdasszony nem tért gyorsan vissza, maga is elrohant. Egyedül maradván, először is az jutott eszembe, hogy a pecsenye elhűlt. És hogy ez ne történjék, szépen felemeltem a tálat a konyhába vittem, a hol a tűzhelyen helyeztem el miközben szétnézve, több apró dolgot vettem észre^ a mik étvágyamat nem igen voltak hivatva ^íelcs.igáz.nh, Az elhelyezés után szépen visszatér-