Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-12-02

XV. évfolyam. 50. szám. Pápa, S888. deczember 2 M.egj elerUIc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkinl rendkívüli számok is adatna'-: ki. llérmeniedeu tevilek. csak ismert kezektől fog-adtainak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapunk, szánt közlemények a lap SZEflE hi

ruf alá ha {() - /»• n 11 é (] i it ni é p il I c I) küldendők. Előfizetési díjait. Eey évre 6 frt. — Félévre 3 fr, Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. III H DE TÉSEH 1 hasábos fetiisor térfogata után 5 kr, nyilitérben 50 krajezár A dij előre Jizetendó. Bélyegdíj'mindigkii lön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a l a p !\ IÁ DÓ h i r a t a l á ba (GOLDBEBa mVLA papi kereskedése, Főtér) küldendők. Pápa város ha tósága n a k és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. WM

"^

MIM

'

M

'TIMITlB1W1WWWMWW<Tffli'^^ 1 • 1 IIHWIWWHB-MUI * A megyegyülés. Mai számunk megjelenése öjis^eesik megyénk deczemberi rendes körz^yülésével. Kötelességet vélünk teljesíteni, ,ha a szükségkövetelte irányban pái^szóí- szólunk megyegyülésünk érdekébela.'v* Egyik legközelebbi vezérczikkünkben, melyben a megyegyülések teljes érdeknélküliségét hasonlítottuk össze a havi közig, bizottsági ülésekkel. — felhoztuk többek közt, hogy a megyegyülések hova-tovább elvesztik minden érdeküket. Ma-holnap nem lehet kívánnunk, hogy a vidékiek megjelenjenek az uj megyeházába, mikor az „uj" házzal egy „uj

a irány is költözött be közgyü léseinkbe. Rideg egyhangúság, rideg közöny jellemzik fájdalom, közgjáiléseinket. A kik a közgyűlés megnyitásánál jelen vannak, azokat már egy jó félóra múlva nem találja senki a tanácskozó teremben. A monoton, senki által nem értett és nem érthető referens referálások egy-pár ülni szerető, ásítni óhajtó biz. tag által lesz pro forma meghallgatva. Ez uj és rosz irányt épen megyei é 'elünk érdekében megkell változtatnunk, erre nézve jó példakép áll előttünk a megyei köz. biz. ülések, rnelyek bár liavonkint tartatnak, s mégis valahányszor bármi érdekes tárgy fordul elő, mindjárt közérdekűvé válnak. ^ Megyegyülés eink érdekében kívánatosnak tartjuk, hogy az egyes vidéki tárgyak tanácskozásaiban azon vidék biz. tagjai közül valaki okvetlenül vegyen részt még ha mindjárt az állandó választmány véleménye egyeznék a felszólalni óhajtó véleményével. Igy válnék lassanként érdekessé a niegyegyülés és igy érné el lassanként megyegy ülésünk hivatását, czélját, s betöltését! S épen a decemberi közgyűlésünk, melyen biz. tagjaink bizonyára számosan fognak megjelenni, lesz hivatva ez új irányt inaugurálni. Nincs ugyan a napirenden semmi „nagyszabású" tárgy, de a vidékek közügyeinél több fontos helyi érdek fog a közgyűlésen megoldást nyerni. Hisszük, hogy a megjelenő biz. tagjai j részt fognak venni a tanácskozásban és J felszólalásuk által hozzá fognak járulni megyegyüléseink rég kivánt érdekességéhez. Községi bíráskodás. (M—B.) A belíigyminister legközelebb utasította a törvényhatóságokat, hogy a községi bíróságoktól a folyó év első felében hozzájuk beérkezett, elintézett és elintézetlen ügyekről kimutatásokat követeljenek be és azokat hozzá sürgősen terjeszszék fel. A belíigyminister községi bíráskodásunk ellen felmerült tömérdek panasz folytán végre elhatározta magát, hogy az 1877. évi XXII. t. czikket alapos (?) revisio alá veszi és e célból a törvényhatóságok útján a fentebb jelzett kimutatásokat, melyek ugy látszik, a munkálatoknál kiindulási pontul fognak szolgálni, — a községektől már be is követelte. A belíigyminister a kimutatásokból alig fog egyéb bajt észlelni mint a sok hátralékot; — különben ez az ok már egymaga elegendő, hogy javítsunk az állapotokon ott és úgy, — a hol és a mint csak lehet. A revisio irányát nem ismerjük, talán a revisioval megbizott bizottság maga sem tudja még hogy ezen összeférczelt és a nagy közönség igényeit semmi tekintetben ki nem elégitö törvényt mily ruhába fogja öltöztetni. Mindazonáltal elérkezettnek látjuk az időt, hogy az 1877. évi XXII. t. cz. nevezetesebb hibáit már most szellőztessük, mit annál nagyobb készséggel teljesítünk, mert iparosaink és kereskedőink érdekéről van szó. Hivatkozott t. cz. 15. szakaszában a következők foglaltatnak: «A birói illetőséget rendszerint az alperes lakhelye, vagy ha állandó lakhelylyel nem bir, tartózkodási helye, jogi személyek, testületek, közintézetek, részvénytársulatok és szövetkezeteknél pedig ezek székhelye szabályozza. Ha ugyanazon panasz többek ellen intéztetik, bármelyik alperesnek illetékes bírósága választható. Ha a követelés alapját képező okiratban, a kötelezettség teljesítésének helye kikötletett, a pert, a hely illetékes bírósága előtt is meg lehet indítani.» Ebből az következik, hogy mindenki csakis személyes bírósága előtt perelhető. Az első pillanatra ezt mindenki helyes és észszerűnek fogja la'.álni, de ha behatóbb megfontolás tárgyává teszs/.ük, azt fogjuk tapasztalni, hogy hiányzik abból a szakaszból valami nagyon, — hiányzik a méltányosság iparosaink és kereskedőinkkel szemben. Mindenki tudja, hogy iparosaink és kereskedőink áruikat, — különösen a lavaszi évadban hitelben, kénytelenek elárusítani. Adósleveleket a csekély összegekről a hitelben vásárlóktól nem követelhetnek, mert ki volnának téve annak, — hogy vevőiket egyszersmindenkorra elvesztik. Már pedig ha hitelben vásárló nem fizeti le tartozását és az iparos, vagy kereskedő azokat beperesiteni kénytelen, hivatkozott t. cz. és szakasz szerint hitelezőnek el kell mennie azon község bírájához, melyben az adós lakik. A községi bírónak itt jegyzökönyvet kellene panaszossal felvenni, — a tárgyalásra határnapot tűzni, a leieket meghallgatni, tanúkihallgatás é.r szakértői szemléket elrendelni, ítéletet mondani stb. — és ezen teendőket olyan egyénektől kívánják, a kiknek semmiféle qualificatiójuk nincsen, — a jogot csak hírből ismerik, de még nevüket is csak nehézségekkel tudják aláírni. Eltekintve mindezektől, nem hagyható számításon kivül még azon körülmény sem, hogy sok esetken az utazási költség többe kerül, mint a mennyi a követelésbe vett összeg és igy a hitelező nagyon természetesen inkább veszni engedi követelését, — mert ha perelne a kiadások felülmúlnák a követelési összeget. Szükséges volna tehát, hogy e szakasz módosittassék akként, hogy az iparos és kereskedő saját, személyes bírósága előtt is beadhassa kereseteit. A másik lényeges hiba a végrehajtásoknál fordul elő. A községi birákhoz intézett végrehajtási megkeresések, —tisztelet a kivételeknek, — legtöbb esetben évszámra sem lesznek elintézve. A sürgetések ez érdemben ép ugy nem nyernek elintézést, mint maguk a megkeresések. A községi birót csaknem minden egyes végrehajtásnál a szolgabiróság által kell kötelességének teljesítésére szorítani. Innen van az, hogy a felek évTÁRCZA. EGY ÁBRÁNDOZÓHOZ. Mért sülyeszted búvár szemed Jövendődnek a mélyébe, Miért kívánsz behatolni Idő előtt Végzetednek szentélyébe? Miért kinzod kebeledet Kételyek — és sejtelmekkel, S tele fonod oly fiatal Homlokodnak Koszorúját tövisekkel ? Mert röpíted vágyaidnak A madarát olyan tájra, Honnan neked a boldogság Remény-ágát Nem hozhatja a szájába ? Átlapozott regényeid Eszmény-hősét oh ne várjad, Olyan tündérszerü férfi Nincs e földön, Mint milyent fest hiu álmád. Nézz a világ folyamára, Mennyi szennyes vágy és érdek Csúszik, mászik a porondban S pénz-bálványnak Hajt fejet és gyáva térdet! Ugy vedd áz" életet amint Mutatja az néked képét, És az embert, mint egynehány Kevés erény 5 sok gyarlóság, keverékét. Fejtőzz ki hát ábrándidból, Ne álmadozz — ez az élet Körülnéző, mélyre ható Szemet kivan És őrködő ébrenlétet. És ha boldog kívánsz lenni Egész élted folyamára, Ereszkedjél minél többszer Élő hittel Szobád ima-zsámolyára. Szentandrás-éji álom. Nem tudom hogyan jutott szent András arra a különös kegyelemre, melyre a hajadon nők méltatták s ma is sokan méltatják, hogy, ha előestéjét és napját meghöjtölik, — nem evén egyebet, mint három szem búzát s nem iván egyebet, mint három csöpp vizet. — akkor álmukban megjelenti nekik, hogy ki lesz az a férfi, ki pártájukat főkötő vei cseréli föl. Szent András előestéjón vidám társaságban voltunk együtt. Egyetlen eladó lány sem volt kőztünk s mi férfiak is, ha nem is hordunk kortesedkéssel kiérdemelt keresztet mellünkön, mind .oly korúak voltunk, hogy azokkal a keresztekkel sem dicsekedtünk, miket az idő vállainkra rakott. — A reményből kikoptunk már, kár lett volna tehát böjtölnünk, annál is inkább, mert „sautanz"-ra, magyarosan mondva, „családi ünnep"-re, prózailag kifejezve disznótorra gyűltünk össze. Mai napság az a divat Magyarországon, hogy francziaellenes németszövetségünk daczára nem volna chic — pardon! ez a kifejezés már nem chic — a ,.nienu du jour"-t nem francziául irni le. Én mégis csak magyarul irom le estebédünk sorát, francziául ugy sem boldogulnék vele. Ettünk tehát először is egy nagy gömböczöt megtöltve zsenilyés, véres hurkatólteWkkel, garnírozva jóféle orrfacsaró tormával s megfelelőleg ittunk rá szegszárdi „bikavért". Másodszor pásztorpecsenye s magyar vaníliával fűszerezett kalbász paprikasalátával került a szőnyegre, illetőleg a gyomrunkba, s hogy meg ne nehezteljen megöntöztük még filoxeramentes időben termett somlaival. Azután jött olyan étel, amiről a magyar ember azt mondja, hogy nem étel: kása. A finale természetesen gyümölcs, kompót és thea volt. Rövid, de tartalmas étkezésünk után kellemes, de egy kissé a nyomasztóságba játszadozó melegség terjengett egész lényünkön. Régi közmondás az, hogy aki éhesen fekszik le, az ördögökkel álmodik. No mi ettől nem félhettünk. Hogy mit álmodtak a többiek nem tudom, de hogy mily képek vonultak át behunyt szemeim előtt sz. András éjjelén, ime elbeszélem. * * Ha valaki a Somló tetejéről végigtekint a négy—öt vármegyén elterjedő kis magyar rónán, olyan darab földet lát be, hogy ha úgy véletlenül egy kisértő ördög mellette teremne azt mondaná neki: „ezt mind neked adom, ha leborulva imádsz" föltéve, hogy creditje volna — nem tudom, hogy nem ütne-e parolát a markába? — Ha pedig valaki léghajón 5—6 ezer méterre emelkedve tekintene le, oly végtelen terület tárulna föl szemei előtt, mely minden irányban ködbe vész. Pedig ez mind csak kis Miska ahhoz képest, amit én tisztán láttam. — A Rajnától a Volgáig húzódó igazán óriási tábor volt az, amit én láttam, ahol én jártam. Annyi katona volt itt, hogy ha egykoron Jozafat völgyében mind megjelengek, nem tudom elfórnek-e? Magyar, Franczia, Lengyel, Osztrák, Olasz, Török. Teremtő Isten! hova lett a német? Hiába keresgettem. Egyszerre csak föl tárul előttem az ellentábor is ép oly hosszú vonalon. Hát uratnfia, ott láttam a németet a muszkával parolázni. G-leich nnd gleich geselltsich gern! Hála Istennek! csakhogy igy vagyunk, gondoltam magamban, azért nem félünk. Alighanem az első fogás, a véreshurka a szegszárdival kezdett bennem operálni, mert' egyszerre, oly iszonytató véres ütköset támadt, amilyen nem volt a világ kezdetétől számra hasztalan várakoznak megítélt követeléseik behajtására. Ezek az igazságügyi miseriák pedig a társadalom legszegényebb osztályát, azokat sújtják leginkább, a kiknek a megítélt csekély összegre mindenesetre nagyobb szükségük van, mint a gazdagoknak tekintélyes számot tévő követelésükre. A revisiónál, a most érintett bajok orvoslására volná a legnagyobb figyelem fordítandó, — mert ha a revisionális bizottság ezek mellőzésével akar törvényjavaslatot alkotni, akkor kárba vesz minden fáradsága. Arról most uem szóllunk, hogy áz 1877, évi XXII t. cz. módosítása miként volna legczélszeiübb s a közönség igényeinek legmegfelelőbben keresztülvihető, — bevárjuk a bizottság működését s ha munkája nyilvánosságra kerül, — szintén meg fogjuk reá tenni észrevételeinket. Hogyan büntetnek Chinában? A statisztika bizonyítja, hogy a közbün tettek száma Hongkongban sokkal nagyobb, mint Shanghaiban. Amott alig múlik el hét gyilkosság vagy emberölés nélkül és egyéb súlyos büntettek is napirenden vaunak. Emitt a rendőrség a mult évben körülbelül 10,000 embert tartóztatott le, de csak két esetben gyilkosság miatt; (1000 ember kóborlás miatt fogatott el, a maradók különböző természetű büntettek miatt, de különösen veszedelmes gonosztevő nem volt közöttük. A rendőrség Hongkongban sokkal jobb, mint Shanghaiban, és a mi az igazságszolgáltatást illeti, ugy amott a törvénykezés sokkal szigorúbb; ott angol módra szolgáltatnak igazságot, mig itt az u. n. „Mised Court"-ban a justitia fölötte gyarló. Tény, hogy a hongkongi igazságszolgáltatás, a chinai gonosztevőket illetőleg, gyökeres reformot igényel. Nemrég a helj'i sajtó vetette fel e kérdést és a pekingi udvarnál az angol követ közvetítésével tétettek is lépések a javítás iránt; de sikerük mindeddig nem volt. Nem is igen lehetett más eredményt várni, mert világos, hogy a chinai kormány el fog utasítani ohy javaslatot, hogy Chinában .európai biró szolgáltasson igazságot a chinai alattvalóknak, a honitól teljesen elütő európai törvények szerint. A császárságnak a íryugati civilisatio terén tett haladása semmikép sem érthető ugy, hogy a chinai érzület összeforrni kezdene az európaival, vagy hogy ez belátható időben megtörténnék. Ha China az európai civilisatio felé halad ugy ez csak azt jelenti, hogy egy lépéssel közelebb jutott azon ponthoz, midőn az összes európaiakon túltehet. Ühinának azon ujabbi fogva, nem is lesz. — Kezdetben csak az öreg ágyuk bömböltek, azután szólt bele a kis puska, végre általányos hosszú! szuronyt szegezz! Eldobtam a Manlichert s egyik kezemben egy ősi fringia, a másikban a nemzeti lobogóval rákezdtem: „Bátran megyünk utánna a csatába 3?ut a német, fut a muszka Alig érünk nyomába." Eutott is az egész vonalon vagdalózásaim elől úgy — hogy mikor fölébredtem nem láttam egyet sem a sokból. — Hogy hatalmasan delgoztam mutatta az, hogy a takaró mind a földre, a gyertyatartó pedig az éjjeli szekrényről a szoba közepére vándorolt, az aiczomról pedig olyan izzadságeseppek gördültek alá, mint — sicut unguentmn de bárba aron — a béresemén, mikor a hetedik kukorieza gombóezot tömi magába. Rendbe hozva mindent — befelé fordultam a falnak s ismét elaludtam. Most jóformán a kalbászra meg a somlaira került bennem a sor, mert álmám nem volt többé — véres. — Olvastam egy mesét Eldorádóról, hol a galambok sülve röpködnek, a patakokban tej és bor folyik, a sövények pedig kalbászból vannak fonva. Körülbelül ilyen árkádiai állar ot volt az én álmám folytatása. Miután a muszkát ós németet emberségesen kiporoltuk, szent lett a béke, — új lett a határ. Nekünk magyaroknak nem kellett új dominium, elég nekünk a magunké, Bosniát is elajándékoztuk. Hanem lengyel testvéreinknek nem kellett többé igy énekelniök: „Oltárod előtt buzgón imádkozunk Szabad hazánkat adjad vissza Urunk!" mert visszaállítottuk a lengyel királyságot úg,y, amilyen volt Báthory korában, s olyan igazán testvéri szövetséget kötöttünk egymással, amilyent még eddig semmiféle európai conferentia sem evett. A Rajnáig 13 franczia lett az ur, nekünk pedig perpatvarkodási költségül fizetett a nruszlca 5000 millió rubelt aranyban. Azután magittnk az áldomást és én jó 50