Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-11-25

hatósági jogkörrel való felruházása esetén a köz­ség részéről hozandó határozatokat körvonalozza. 21. Várpalota községnek azon kérvénye, a mely­lyel a marha-csapás kiszélesítéséhez szükséges terület meyvásárlása tárgyában kötött 4 darab szerződést megerösités végett bemutatja. — 22. Német-Barnag községnek kérvénye, melyben a község tulajdonát képező ház és belső telek el­adására és egy másik ház megvételére engedélyt kér. — 23. Olaszfalu községnek közmunka vált­ság leirás iránti kérvénye. — 24. Tótvázsony köz­ségnek az 1887. évi számadásnál megállapított bevételi hátralékból behajthatlanná vált Összeg leírása tárgyában hozott határozata. — 25. Gróf Draskovics testvérek azon kérvénye, a melylyel a tulajdonukat képező és Enying, Lajos és MezÖ­Komárom községek határaiban fekvő pusztáikat ezen községekhez csak közigazgatásilag csatolt pusztákká minősíttetni kérik. 26 Rothauser Izidor veszprémi lakos orvostudori oklevelének kihir­detése. — 27. Babos György könyomdai segéd­nek, ugy Bolla Ferencz m. árvaszéki könyom­dásznak fizetés felemelése iránti kérvényük. — 28. Községi költségvetések. — 29. Községi házi számadások. — 30. Községi szegényalap száma­dások. A kir. tanfelügyelő és a közerkölcs. Nem ugy van a két fogalom soraink elé irva, mint külön, egymástól ellenkező fogalmak. Távolról sem. Hiszen épen megyénk kir. tanfelügyelője hozta szóba az e havi közig biz. ülésen a megyénkben szerinte veszélyeztetve látott közerkölcsöt. Olvastuk a Pesti Naplóban és e t. lapokban is t. i.. hogy megyénk kir. tanfelügyelője indítványt adott be a közig, bizottsághoz, hogy a falukban a 12—15. éves gyermekeknek tiltassák el a táncz­vigalmakban, lakzikban stb. való résztvétel. A legjobb szándékot és jóakaratot tételezzük fel Vargyas Endre kir. tanfelügy-előnkről. Bárki ho­gyan gondolkozik is felőle, de azt az egyet el nem vitathatja tőle a rosz akarat sem, hogy ő mióta el­foglalta állását, tőle telhetőleg a legnagj'-obb szorga­lommal iparkodik új meg} r éjét megismerni. Elismerő­leg irjuk meg róla, hogy rég ideje, ö az első tan­felügyelő, kit a községek kezdenek személyesen is megismerni. De más kérdés, hogy ő — ismeri-e még vagy már raegj-énkefc? A tudósításokból azfc olvassuk, hogy Véghely Dezső alispán szemére vetette volna, mi­kor a tanfelügyelő iu- Veszprém megye erkölcsi sü­lyedéséröl beszólt, hogy e megyét a tanfelügyelő nr, rövid niüködéae alatt még meg nem ismerhette. S valóban nekünk ís jobban esik hinnünk, hogy a tan­felügyelő ur -— legneaiesebb indokból származó — indítványa vagy máshol is, vagy nem csak Veszprém megyébe való. Mert az, hogy a falusi táncz vigalmak­nál, lakaiknál stb. nem a Knigge-féle müveit tár­salgó szabályai szerint- beszélnek ós tesznek, hogy a falusi 12—15 éves gyerek ez alkalmaknál sok rosz­szat lát és hall: — az nyilvánvaló. De hát csak Veszprém megyében van — ez igy? Csak a veszprémi i2 —15 éves gyerek szalad oda, a hol „látni való" van és bizony a hogy te­heti részt vesz (ha szülei megengedik !) legalább theo­retice a mulatságban ? ! Igy van ez bizony szerte­szét ez országban és — tegyük hozzá, igy vau ez külföldön is. Ha tehát e közerkölcs ellenes baj országszerte dívik: — akkor megyebeli rendeletekkel ez orszá­gos bajon nem segíthetünk. Akkor a kir. tanfelügyelő urnák többet kellett volna indítványoznia: — nem megyebeli végzést, de feliratot az országyüléshez. nalomraioéltók, mégis nagyon elégedetteknek látsza­nak, mosolyognák, diadalmaskodnak . . . Báró: Kényszerítve vaunak e tettetésre, mert csakis a boldogság menthetné hibájukat. Nemrég egy nőtől, kinek néhány hét óta fiatal, szép és gaz­dag kedvese van, azt kérdem: „De legalább bol­dog-e ön?" „kell, hogy az legyek'' — viszonzá ő könyekre fakadva. Grófné : Ön rágalmazza a szerelmet... Meg­engedem, hogy a legtöbb kedves ép oly keveset ér, iniut a férjek . . . De vannak kivételek; óh meg vagyok győződve erről! Igen. vannak hü és állha­tatos; gyöngéd és jó férfiak, kik képesek örökké sze­retui terjes odaadással. Kik képesek elfeledtetni a nővel, ki nekik odaadta magát, a lelki gyötrelmeket, melyeket bukások miatt éreznek. Báró: Azt hiszi ön, hogy sok ilyen regényes hős van? Grófné: Hiszem, hogy van legalább., egy! Báró: Vájjon ki az hát? . . . Nem szabad tudni. Grófné: Oh, báró, nem sejti hát? Báró: Grófné, grófné I... Ah szeretett drága Melanie ... az öröm megfoszt eszemtől. Térdre bo­rulok ön előtt könyörögni bocsánatáért. Igen, igaz .. % rágalmaztam a szerelmet, de hogyan remélhettem, hogy ön grófné le fog bocsátkozni hozzám.' . . . Oh köszönet ezért önnek angyali Melanie. Grófné (félre.) Csak nem képzeli, hogy rásze­dett, mikor jól láttam, hová akar vezetni imperti­nens moráljával? . . . Báró (félre.) Azt hiszi vájjon, hogy csak egy pillanatig is elhittem a mesét a grófnak Vandával való viszonyáról? Hiszen kezdettől fogva láttam, mi volt a czélja. Ennyit a dolog alaki részére. A mi a dolog érde­mét illeti, nem tehetünk róla, mi teljesen osztjuk a me­gyei közigazg. biz. egyhangúlag hozott határozatát. Mindenekelőtt teljesen igaza volt az egyik t. biz. tag urnák, a ki arra figyelmeztetett, hogy a falusi életet nem sza-bad ahhoz nem való mértékkel mérni, hogy mig a fővárosi 12—15 éves gyerekeket elviszik szüleik a „Excelsior"-ba, s más egyéb „látnivalók"-ba: addig a falusi gyereknek épen ugy mint az egész falunak nincs más mulatsága az egész évben, mint a— bú­csú, s az akkori tánczvigalom. Jelen van akkor ott örege, apraja. Tiszta lehetetlenség onnét épen csak a 12—15 éves gyermekeket kizárni. De feltéve, hogy a vármegye 'elrendelné ezt; ugyan kérdjük, ki vinné azt keresztül, s ki ellen­őrizné a rendelet végrehajtását. A községi biró, — vagy tanitó. vagy a lelkész ? S ha a szülők maguk viszik el gyermekeiket az ily mulatságba: — a szülőket megkellene talán bírságolni ? Valóban nehéz fába vágta fejszéjét a kir. tanfelügyelő ur. Ismételjük, méltányoljuk jó szándékát, de olyas­valamit nem írhatunk alá, mely egyfelől teljesen ki­vihetetlen, másfelől pedig igazán felesleges. Nem abban a baj, hogy a gyerekek elmennek bámészkodni az ily kifogásolt mulatságokba Közne­velésünk hiányán fordul meg minden és a vallásta­lan ságon. Voliának csak már a szülök ug}' nevelve, mint kellene: — lenne csak elterjedve a vallásosság mint nélkülözhetlen óvszer községeinkben: — nem volna szükség ilyíéle rendeleteken törni fejünket. E kettő nélkül pedig nem segit a közerkölcs emelésén a vármegyének semmiféle paragraphusa! (Scj/vj, ta 1tíiej,-vj/Gcttál'. A Pápai Lapok albuma. XXXII Mészáros Károly. A férjhez menő leányokra nézve nagy napra virradunk e hó 30-án, — mert a hagyo­mány azt tartja, hogy ha a kis leány András napját megbój'iili, a reá következő éjjel arról álmodik, aki az ö jövendőbelije leend. Természe­tes hát e nap sokat elhív a próba-köre, hogy megtudja, vnjjon epedő szive, vagy szivecskéjé­nek éhező tájéka találja-e meg vágyai teljesülé­sét az Adonis, avagy dúsan teritett asztal alak­jában. Mi előttünk, komoly férfiak előtt, azonban nem ezért nevezetes András napja, és nem is a/.ért fogtiuik tollat, hogy a sok Endrétek, Ban­dinak cs Andrisnak névnapi graluíatiót zenge­dezzünk, —• Inaicm hogy megemlékezzünk , ; fér­íi?.k''-rol, a ..Mihaszna Andrások-r«'» ! , és kivált ké­pen azok nagy meMei érői, a helyi rendőrség főkapitányára!, Mészáros Károlyrók Mészáros Károlyt helyesen szemelte ki a közvélemény a rcndorkapilányi állomásra, mert nem csak mihaszna! között a legnagyobb, hanem daliás termelével c<iy fejjel emelkedik ki bár­mely népcsoport felelt is. Nála a magyar ,íi­rályi .,és?/ ! választott „tapentaf-tai is van páro­sulva; azért a vizsgálatok fonalai a fél világért cinem ejtené, mind addig mig a tettes a végén megkötözve nincsen, s fáradhatlan buzgalommal igyekszik elejét venni minden balesetnek, még a — vasúti szerencsétlenségnek is. Erélyet általában el­ismerik, de ereje felett annál inkább kételkednek az irigyek: — mert, hogy ö „szép férfi" kedves fele­ségen kivül sokan mondjak a gyengébb nemből. A városi magislralus is büszke reá, terme­tere cs a nemet nyelvben való jártasságára, — azért ö vezeti a városi küldöttséget ha mulatni, vagy német dictiót mondani kell, még Veszprém­ben is megirigyelték tőlünk, mikor először be­mutatta magát mint mrgyei bizottsági tag. — Hogy kicsoda ö a színházi intenadatura szemei előtt is, meglátszott abból, hogy Blaháné fo­gadására is öt kérte fel cs telte Őt a halandók legboldogabbjav.í. ho<*y a diszes négyes fogaton ö vonulhatott be a városba a díva oldalán. Városunk ügyésze bizonyára kárörvendöen veszi tudomásul azt, hogy a rendőrség névnapja ez évben péntekre esik, — hát még azt, hogy az ö hü komájának photographiája a sorrendben az »ördög biblia« • - lapszámainak felel meg. — Feltesszük kapitányunk ismert önszeretetéröl is, hogy ezen albumkép miatt a kártyán — egy másik János bosszantására — mást nem játszik mint a »Schnapszli«-t, melyhez tudvalevőleg csak 20 lap kívántatik. A „Pápai Lapok" olvasói igen sokat kö­szönhetnek neki az érdekes helyi hírekért, mert mint e lapok újdondásza nem csak megfigyeli, és megírja, — hanem ha kell csinálja is a sen- 1 satiós eseményeket, — és ha már elárultuk a tit­kot, hogy ki a mi egyik legbelsőbb munkatár­sunk, — megértheti most már, a ki a szerénység j követelményeiről fogalommal bir, hogy lapunk- j ban miért nem olvashatják a másutt egyébként szokásossá vált dicsérő jelzőket: „erélyes rend­őrségünk ügyes fogása" stb. Mészáros Károly nem csak ügyes rendezője a műkedvelői előadásoknak, hangversenyeknek és tableaux-knak, — hanem mint szereplőt is nem egyszer tapsoltuk meg % sqrkat jjstento desekú kon. — Nem csoda hát, hogy az élet színpadán is siker koron ízza fáradozásait, a mit tőle ezu­tán is joggal elvárhatunk; mert hát n rondnek muszáj lönnyi". Levél a fővárostól. Budafest, november 21.1888. A fővárosi események sorában a legkiválóbb helyet Sarah Bernhardt foglalta el e héten s miután megvagyok arról győződve, hogy a provinczia nem csekélyebb érdeklődéssel viseltetik e világhírű mű­vésznő iránt mint a főváros — a közóhajuak vélek megfelelni, midőn utolérhetlen művészi játékáról gyenge vonásokban referálok. Hogy ki Sarah Bernhardt, azt az ó- és újvilág minden egyes lakosa tudhatja, nem kevésbé saját­szerű és excentrikus tulajdonait is? 0 nemcsak a színpadon, de a közéletben is a görögklassikus loil­let megteremtésének, illetőleg újra behozatalának apostola. Mellfüzőt nem visel soha (a színpadon lega­lább nem), hanem egy közvetlen a mell alatt levő öv választja el a derekat az aljtól: s ami a legsa­játságosabb, hogy a derekat két keresztező s testhez simuló válöv képezi a válpereczek felett. Toilletjei és ékszerei (ha valódiak), mesés gazdagságot képvi­selnek. Forszdarabjai közül, legkiválóbb a Dumas Sán­dor „La Tosca" czimü tragödiája, a melyre oldal­bordáim veszélyeztetésével sikerült jegyet váltanom. Az ö művészi játékának bírálatába meddő kísérlet lenne belebocsájtkoznom, s nem is ringatom magam oly illusiókban, hogy csak valamikor is felemelked­hetnem arra a nívóra, melyről, mint competens eri­tikus, hozhatnék elfogulatlan ítéletet felette, s ez alkalommal is csak ama effectusra terjeszkedhetett! ki, mit utolérhetlen művészi játéka gyakorolt szem­lélőire. Mint eg3 r meteor jelenik meg a modern élet s társadalom realismusának, a bonyolult psychologiai problémáknak, az ujabbkoru franczia drómairodalom élettani iskolájának egén, mely világit s gyújt és a hallgató könyein keresztül hatolva jut el a sziv kam­ráiba. Oly szabadon s oly művészi virtuozitással rendelkezni a saját hangja és érzelmei felett s ezt oly alkalomszerükig használni az összhatás emelésére, valóban csak Sarah Bernhardtnak adatott, mint isteni kiváltság egyéni tulajdonul. S ebben rejlik az ő utá­nozhatlan művészete párosulva csodaszerüen hajlé­kony testének pnjátságos művészi s ruganyos moz­dulataival. Az ö hangja oly természetesen fejezi ki szivének minden egyes érzelmét, hogy a hallgató­ságot egész lényében elbűvöli. Azt a boldogságot vizszatükröztető lyrai hangot, 'melylyel a fent emii­tett darabban, kedveséhez, Mariéhoz közeleg, ugj' kiejteni, mint ő azt tette, még nem hallottam. S azok a mozdulatok, midőn ajkát csókra engedi oda ked­vesének, oly sajátságosak, hogy az ember már ebből a külső mozdulatból sejti, hogy mily- odaadó és hü szerelemmel, életének egész feláldozásáig szereti ked­vesét. S mikor elválnak oly positiot foglal el, hogy abban a hűségre, kérés, intés s parancsolás egyszerre van kifejezve s. azokat a csudálatosan erős akaratra valló ajkakat oly bigyesztő formába hozza, mely a kettős halál jelentését tünteti fel. ha hűtlen lenne hozzá és ez mind egy testmozdulattal kifejezve. Az ő mimikája es gesztusa többet mond. sejtet és enged következtetni, mint másnak élő szavai. A tragikai hatás legmagasabb fokát a harmadik felvonásban érte cl. Midőn a rendőrfőnök, ki maga is szerelmes belé, kedvesót, mert ez egy összeesküvőt rejteget és nem akarja kivaliaui hollótét, a mellékterembe czi­peli és béreuezei által kínoztatja, a rendőrfőnök Tos­kát vallatja, hogy mondja ki, hogy hol van, de ez férje barátját nem akarja elárulni, ekkor kiadja bé­renczeinek a parancsot, hogy kínozzák, s midőn Tosca kéri őt, hogy inkább kivallja csak Marióját ne bánt­sák s ekkor a kiuzást félbehagyják, a pamlagra veti magát, hogy 7 ne kelljen vallania, s mint tigris ugrik fel, midőn a rendőrfőnök ujabb kínzást rendel el. Szóval szerelmesének megvédése s barátja élnem áru­lásának érzelmi hatásai vívnak kemény tusát, mely erős, a phisikai test összes energiáját igénybe vevő szenvedély harezot csak ö hivatott megoldani. Mit mondjak még többet, aki könyeinek sza­bad folyást engedhetett, az legalább nyugodtan al­hatott, de akitől a könnyek megtagadtattak, annak egy álmatlan éjszakát szerzett Sarah Bernhardt, mint „La Tosca." £6— i. TÖRTÉNELMI NAPTÁR. — Rovatvezető TIPOLD ÖZSÉB. — November 25. — 1728. Fiume város a tenger vidékkel együtt a pragmatica sanctiót elfogadja. November 2G. — 1623. A Nyitra folyó mellett Eszterházy Miklós gróf a Pozsouyból elvonuló török és tatár csapatokat három napi csatában megveri és őket minden zsákmányuktól megfosztja. November 27. — 1237. Cortenovánál II. Fri­gyes, német császár, az ellenszegülő lombárdiakat leveri. November 28. —• 1770. Abrizzi Feotachi Iza­bella, műítész és tudós életrajzirónő, születik Bres­ciában. November 29. — 1830. Varsóban a forradalom kitör. November 30. — 1648, Wight szigetről I. Ká­roly angol király Hurst várba vitetik át. Deczember 1. — 627. Ninive romjainál Herac­iVi keletrómai csisz&r & neresákat megyeri, KÜLÖNFÉLÉK. — Szabó Károly, Sopron megye kir. tan­felügyelője a népnevelés körül kifejtett érdemei­ről elismert nevü kitűnő szakférfiú e napokban városunkbán időzött, s P. Szabó K. tanár ven­dége volt. -r- A megyei közigazgatási bisoít­ságban öt tagsági hely üresedik meg a jövő évre, s pedig törvén}' szerint kilépnek Kenessey Pong­rácz, id. Purgly Sándor, Láng Lajos , Kemenes Ferencz és Ihász Lajos. — Ugy tudjuk , hogy az új törvény értelmében, mely vagy megye­beli lakást, vagy ottani adófizetést tételez fel a megye biz. tagok részéről, Láng Lajos nem reflectál a köz. biz. tagságra. Ha ez igy van, úgy ha a megyegyülés a régi tagokat újból be is választaná a közgigazgatási bízottságba, Láng helyett egy új tagot kellene választani. Azt vél­jük, hogy a közvélemény az új helyre e fontos \f\zo\X.s'Á%\)d.'fisterházy Ferencz gróf ur mellett e kiváló és közérdekért már eddig is oly tevékeny föur, megyénk egyik nagybirtokosa mellett fog állást foglalni, alanyival is inkább, mert a deve­cseri járás a bizótrságban ezúttal már nincs kép­viselve. — Meghívó. A „Veszprémmegyei gazda­sági egyesület" Veszprémben, hivatalos helyisé­gében folyó évi deczember hó 2-dik napján dt"­előtt JO órakor igazgató-választmányi, s délután 3 órakor tisztújító közgyűlést tart, mely ülésekre az egyesület igazgató-választmányi, illetve összes tagjai tiszteletlel meghivatnak. Mindkét ülés tár­gyai: Elnöki jelentés a lefolyt évről, elnök, két alelnök, ügyész, pénztárnok, igazgató-választ­mány, számvizsgálóbizottság, s a tenycszanyago­kat vizsgáló bizottságok megválasztása és az 1889-ik évi költségelőirányzat tárgyalása. Vesz­prém, 18SS. évi november hóban. Gróf Esi erhá/y Móricz elnök. — Néhai Tóth Anna kisasssony vég­rendeletének végrehajtója, Hoiváth Lajos ur a mai napon befizette a pápai jótékony nőegylet pénztárába a nevezett örökhagyó által az egy­let részére hagyományozott száz o. ért. forintot. Midőn az elhunyt jóltevö áldott emlékezetének hálás kegyeletlel adózik, egyúttal a gyors in­tézkedésért köszönetét nyilvánítja Pápán, 1888. nov. 23-án a pápai nőegylet elnöksége. — A pápai leányegyiet ma egy hete érdekes előadást lartott uj, tágas helyiségében, a mely mégis szűknek bizonyult a nagy és di­szes közönség befogadására. Az ünnepélyt — elnök meg nem jeieuhetése miatt — György Etelka alelnök igen csinos — s mint kijelenté — rögtönzött beszéddel nyholta meg. A műsorozat egyébkent következő volt: j. «Mcgnyitö* Med­gyaszay Vincetők szavába Klein Berta 2. Ön­nevelés, önképzés, önművelődés, felolvasta György Etelka. 3. «Valse» Löschorntól zongorán előadta. Wiilmann Flora. 4. «Egy serdülő leánykának» • Mikszáth Kálmántól, szavalta Mautner Mariska, 5. «Magyar dalok» éneklé Irischer Luiza, zongo­rán kísérte Schvarz Fánny. 6. «Grandes valse brilliante» Schuihoftul négy kézre zongorán elő­adták Tuusz Gizella és Schvarz Fánny. A vál­tozatos műsor minden egyes száma zajos éljen­zést és tapsot provokált, csupán az újonnan fu­tott teremben elhelyezett zongora nem viselte magát jól, mert egyes billentyűi lc-le maradtak, — s az esetleges paus^ik clc7gé boszanlhatták a közreműködő zongoi istákat; mert hat a zené­nél nagyon bajos a sorok között olvasni. — Fényes menyegző. Folyó hó 20-án vezette oltárhoz dr, Gaár Vilmos soproni ügy­véd, a «Sopron» felelős szerkesztője, kereskedelmi akadémiai tanár Zeillinger Mariska úrhölgyet L. Patonán, hogy vele örök frigyet kötve, a hű­ségi esküt iliolromiglau, koltaiglan» az oltár zsá­molyánál egymásnak kölcsönösen letegyék. Az eskető lelkész Takácsi József cz. kanonok R. Pa­tonáról. Násznagyok voltak: Dr. Fenyvessy Fe­rencz orsz. képviselő, Szabó Károly Sopyonroe* gye kir. tanfelügyelője, Baán Endre Sopronme­gye tiszti ügyésze, Póka Gyula pénztárnok Bu­dapestről. — Nyoszolyóasszony Póka Gyuláné Őnagysága. — A menyasszony fényes udvarát: Mihályi Jolán, Gaár Neszti, Gaár Mariska, Szabadi Irma, Holy Ida, Gaár Elza nyoszolyólányok ké­pezték; vőfélyek voltak: Dr. Kováts Pista, Khernell Károly, Gaár Iván, Zalán Béla, Herbst Ferencz, Trefelik Feri. Az esketés d. u. 4 óra­kor ment végbe. A lakodalmi fényes ebéden, mely 5 órakor kezdődött s az éjszakába jól be­nyúlt, az első felköszöntöt Szabó Károly nász­nagy, a maga ékesszólásával, az új házasokra mondotta, megkapóan ecsetelvén a házas élet örömeit. Utánna Baán Endre az Örömszülök egészségére, majd meg szellemesen a náss-na.­gyokra, kik még nászt nem tartottak, ürítette poharát. Alig végezte szép beszédét Baán, a ta­láló gondolatok nagy mestere dr, Fenyvessy, tárta fel a házas élet örömei és keserveiről szóló szent könyveket, és mig az elsőről csak egy kötetben szólott, addig a másodiknak nyolez vaskos kö­tetet szentelt, s éltette a nyoszolyóasszóöyi:. . i Köszöntőt mondottak még: Dr. Gaár Vilmos a vendegekre, Mórocz h$.\§\ a násznagyok és je­( gyesekre, Takácsi József és Bognár Endre az új [ hi;sa.s.Qkra, dv. &?y<&VPi$U. a oyosíölyólányokra^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents