Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-10-14

Az említett nyilatkozat írója, úgyszintén az arra reflectálók nagy bölcsen elhallgatták azt, hogy vannap törvényeink, melyek a tanfelügyelök cnmlifícatióját körülírják. Hisz a tanfelügyelök képesítése tárgyalján intézkednek az 1876. évi XXVLTI. és az 1S83. évi I. t. czikkek. Utóbbi törvény 8. §-a igy szól: „Népiskolai tanfelügyelő lehet az. ki középiskolai, képezdei, polgári vagy népiskolai tanításra képesítve van, vagy valamely egyetemi tanfolyamot végzett. Azt hiszem ezen törvényekben a tanfelügyelök qualirieatinja eléggé körül van irva. De mit mutat a tapasztalat? Respectáltatik-e ezen törvény egész terjedelmében-? Sajnálom, de határozott „nem"-mel kell felelnem, mert édes hazánkban a kir. tanfelügyelők túlnyomó többsége oly elemekből áll, melyek az oktatásügyhöz vagy nagyon keveset vagy semmit sem értenek. Világosan intézkedik ÍVJ, 1870. évi XXVIII. t. cz. 3. £-a is, mely szerint „a tanfelügyelök az oktatáshoz és közigazgatáshoz értő egyénele közül nevezendők ki, különös tekintettel azokra, kik magukat a gyakorlati oktatás és iskolai igazgatás terén kitüntették." Eespectáltalik-e ezen valóban szép és nemes irányú törvény ? Sajnos, ismét tagadólag kell válaszolnom. Avagy ama az iskolák szentélyében nem ritkán kontárkodó, oktatás ügyünk hátrányára az iskolák éllére állított, más pályáról kikopott urak megfelelnek-e az 1883. évi I. és az 187b'. évi XXVIII. t. czikkeknek ? — Mindkét általam említett és dicsért törvény nagyon szépen intézkedik a tanfelügyelők képesít éne- tárgyában, a gyakorlati oktatással foglalkozóknak csak az fájhat és hathat reájok le verőlég, hogy a törvények szép intentiói a gyakorlatban csak ugy érvényesülnek mint általán ama szép szavak érvényesülnek, melyeket néha néha a néptanítókhoz intéznek. Mapjainkbau már minden okos ember át van hatva annak igazságától, hogy a tanfelügyelői intézmény üdvös hatást csak ugy gyakorolhat, ha közegei szakértők, kik nemcsak ministeri rendeletek másolásához és expediálásához értenek, l.aneni személyes találkozás alkalmával hasznos útbaigazítások adására is képesek. Vannak egyesek, kik a gyakorlati oktatás embereinek azon óhaját, miszerint a tanfelügyelet szakszerüleg rendeztessék, gyámoltalanságnak nevezik, a mennyiben az illetők elismerik, hogy útbaigazításra szorulnak. Ez nem más, mint közönséges snphisma. Gyarló emberek vagyunk mindnyájan és ha a szakfelügyelet állami életünk minden terén helyén vau, annak jogosultságát a tanügy terén sem lehet tagadni. A különben is jó katona, katonai kötelességeinek teljesítésében annál nagyobb kedvvel és ügyességgel fog eljárni, ha elöljárója munkálkodását méltányolni is tudja, már pedig azt méltányolni csak az képes, ki hozzá alaposan ért is. A középiskolai oktatás terén működő tankerületi főigazgatók, mindannyian volt középtanodai tanárok. Ezen intézkedésével a közoktatási kormány a középoktatás? terén mást miufc szakfelügyeletei; lehetetlennek tart, A népoktatás terén az a baj, hogy ott mindenki szakember akar lenni, ergo ott mindenki lehet felügyelő is. Hamis a praemissa, és a hamis premissákból következnek azután a hamis eon.sefjuentiák is. Van sok tanfelügyelőnk, ki nagyon szél; általános műveltséggel bir ugyan, de a paedagogiai irodalomban járatlan, az oktatás alapos intézéséhez nem ért és mit ér el az ily tanfelügyelő? Vezetése alatt az administratio, a bureaucratisraus, a rendeletek terén érvényesül, az oktatás maga azonban szakszerű vezetés hiányában hanyatlásnak indul. Nem lehet czóloin népoktatásunk minden ágában szállás, ,.Kelemen halom'' ),R-óbert völgy" s több j nevü pusztákra van felosztva. Határán van „Herczegfalva" helység, mely onnan veszi eredetét, hogy 1811-ben József főkerczeg nádor itt járván, tetszését fejezé ki e szép birtok felett, de kifogásolá, hogy nincs egy falu sem a közelben Dréta, az akkori apát „Fj Major" telep helyén e „Herczegfalva" nevü községet alapitá a Nádor tiszteletére. Mindenki csak érdekkel ós gyönyörködve tekinti meg e szép uradalmat, hol meglátszik mindenen azon rendszerető, igazságos kéz, — mely az összest kormányozza! j.Előszállás" a sziv, innen indul ki a lüktető erő, ez adja meg a nagy rendnek kívánalmait, —ide jönnek a rend sokszor fáradt tagjai pihenni, ide jönnek távolról, közelről a szép gazdaságot, híres ménest kedvelők —• megtekinteni. Ide jönnek jó barátok, ismerősök, kik mind igaz magyar vendég szeretetre lelnek a kormányzói lakban. Ä mikor nyertem, mit nyertem? — Szivreható igaz történet. — Még akkor szegény boldogult első feleségem volt életben. Tudni való ugyanis, hogy ezidöszerint a harmadikat viselem. Áldott szelid lelkületű lény volt, amit abból is elképzelhetnek felebarátaim, hogy lelkülete teljesen megfelelt családi nevének, a mi pedig Drach volt. .... Megütöttem a brünni kislutrit, nyertem vagy négyszáz rendbeli egyfoj intost. Üstöllést, családi tanácsot tartánk, hogy mire fordítsuk e váratlan áldást. Feleségem először azt akarta, vegyem meg rajta a százbázat, éppen akkor árulták. De megmagyarázván neki, hogy oda még vagy tgy kis millió lenne szükséges, elállt ezen nagy arányú tervtől, ellenben komolyan javasolta, hogy vennék neki selyem bundát. Erről meg azzal beszéltem le, hogy a télig még változik a divat, minek vennék most. Végre megmég mindig észlelhető tájékozatlanságot ecsetelni, elég ha elhibázott nőnevelésünkre, hiányos képezdei szervezetünkre, sok helységben divatozó természetellenes tanitási rendszerre mutatok. Azt minden tétovázás nélkül merem állítani, hogy .azok, kiknek a baj fölismerése törvényes kötelességük volna, arra nagyrészt képtelenek. A ki nem ismeri a bajt, az annak orvoslása czéljából sem tehet semmit. A kor szelleme azonban nem ájl meg. Mig egyrészt a képtelen elemeket elsodorja, másrészt a tanférfi feladatát szabatosan körülírja és ennek tulajdonítható az, hogy a néptanító napjainkban már nem végez csupán gépies munkát. Nem elég, ha az ABC és a többi népiskolai tantárgyak tanításában alapos jártassággal bir, mulhatlan kötelessége a reá bizott nemzedéket hazafiságra, vallásosságra, becsületességre, őszinteségre szoktatni, fel kell költeni a gyönge gyermekben az akaraterőt, oda kell hatni, hogy nem csak ész és akarat, hanem sziv és kedély is kellő ápolásban részesüljenek, szóval az embert emberré kell nevelni, hogy a társadalmi életben önönmaga, Isten és embertársai iránti kötelességeinek megfelelhessen. A ki az oktatást ily értelemben kívánja intéztetni, nem nyugodhatik bele abba, ha annak vezetése katasteri hivatalnokokra, ügyvédekre, - kibukott országgyűlési képviselőkre, végzett földesurakra stb. bizatik. A lei az oktatás fölött felügyel, attól joggal elvárható, hogy magasabb faedagogiai műveltséggel bírjon mint az, ki fölött felügyel, a ld pedig hivatalt vállal, melyhez nem ért, alantas közegeinek rósz példát ad, és nem csak szerény tel enséget, hanem lelkiismeretlenséget is árul el. Már pedig alig van foglalkozás a közügy terén, melyhez jobban hozzáfér a szerénység és lelkiismeretesség mint a népnevelő hivatásához. Közoktatási bajainkon gyökeresen csak ugy lehetne segíteni, ha a magyar kormány tekintettel arra, hogy sok embert kenyerétől megfosztani nem lehet, a sok képtelen tanfelügyelőt záros határidő alatt ianképesilő vizsga leiételére szorítaná. Nincs ugyan kilátás arra, hogy az imént kifejezett óhaj teljesüljön, de valamint a hazai néptanítóság és ezek közt első sorban a „Délmagyarországi tauitóegylet" a tanfelügyelői kérdésben állást foglalt, ugy a sajtónak mint a közvélemény tolmácsának is állást kell foglalnia. Hasson oda hogy a szakfelügyelet eszméje minél szélesebb körökben terjedjen. Hisz társadalmunk már azon meggyőződésre jutott, hogy csak oly egyén képes állását kellően betölteni, ki a szükséges képesítés mellett, elegendő gyakorlatot is képes kimutatni. A magasztos hivatását felfogó néptanító az önképzés terén bámulatos sikert képes felmutatui és a ki kétségbe vonja azt, hogy nem lehetne Magyarországban 52 néptanítót találni, a ki a gyakorlati oktatás cs . közigazgatás terén magát kitüntette, azt minden sarkigazság tagadására képesnek tartom. Hivatkozom Istenben boldog Trefort ministorre, a ki egy izben ugy nyilatkozott, hogy vannak a néptanítók közt olyanok, is kik magas műveltségük- és alapos képzettségülínéi fogva akár ministerek is lőhetnének. Biztos tudomásom is van róla, hogy a boldogult minister a taufclügyelöi hivatalt reorganisálni akarta. A jelszó már ki volt adva, a kérdés megoldása tehát az új minister legelső te.'ndöi közé tartozik. Fölmerült utóbbi időben a külön tanfelügyelői szakvizsga eszméje. Az ellen, hogy a leendő tanfelügyelő vegyes szakbizottság előtti vizsga letételére köteleztessék' érdemleges kifugás nem tehető. Bármiegyeztünk abba, hogy elmegyünk külföldre s elutazzuk a pén/tinkel. Több ugyan nem vo!í, az sem volt bizonyos, hogy ha ez elfogy, nyerünk-e megint, de h.it egyszer elünk. Belcgoiiibolván 'tehát Ermencgildámat negyvenhiromgouibos Wuter-proofjába, Bécs felé indulátik, s miután ott pénzünk 25%-át két zöld könyvecskéért becseréltük vo'na, s egy épen akkor feikalált nouveautébcl a Coupé-Schrakerből két példányt megvásárolva azt magam és feleáégjui kozt egyenlően megosztottam volna, neki indultunk Europa rjyugotának. Elég jól utaztunk, mert a Schlackert, ez ármányos jószágot, mind én mind pedig az asszony derekasan kezelvén, cs azzal legalább négy gyereknyi ordítást kifejtvén, a mi szakaszunktól minden békés utas és „utazu" tisztes távolban maradt. Hogy mi mindent láttunk, az tulajdonkép nem tirtozik a dologra, de mert utazásunk nem volt a cbablon szerinti utazásokhoz hasonló egy kissé hadd beszéljek róla. Mikor én a Bavariát e sörön hizott vasdámát magyaráztam. Feleségem, ki melleslég mondva okos asszony, volt, arra voll kíváncsi, hogy mit kaphatnak itt a favágók egy öl fáért, a mikor pedig az Izárkapu freskóit kelle vala néznünk, elvonszolt a .jobfelöl eső „Gi ünzeig Markt"-ra, hogy alapos és beható ismereteket szerezzen a káposzta, paradicsom és rózsa-krumpli árai felöl. Szóval tanulmányutat tettünk, mintha csak a „Magyar Háziasszony" c/.imü világlap érdekében utaztunk volna. Régen vágytam Stuttgartba Svábország e bájos fővárosába, a következő hosszabb stáció ez leve. Pompásan mulattunk. Megjártuk a Wilhelmát, Rózsát, a hogy a sok királyi villát, parkot nevezik és kilóvasutaztuk 4—5 napra Cann sladtba Stuttgart Versaillesába. Ott fürdő is van, szép közönség s abban természetesen szépek a szépnemböl. Feleségem egész nap a fürdőben ültj mint monda, talpai tájtak, s igy nekem képen gondolkozzék azonban valaki a magyar néptanító tudományos műveltségéről még sem fogja kétségbe vonni, hogy az okleveles nép —, polgári iskolai vagy képezdei tanító, ki 8, 10 vagy -.inég több éven át vesződött, előbb tehetett szert artanügyi ellenői-zés attribútumaira, mint az ifjú, kifalig^ráztale.magáról a középtanoda porát. * Napjainkban a tanítói oklevél elnyerése már nem oly könnyű mint valaha volt, mind a mellett örömest látná mindenki, ki aj tanitók számára is előléptetést óhajt, ha a képezdébe való fölvételt megnehezítenék, igy legalább a magyar néptanítóság értelmi színvonalát a priori emelnék és a tanítói pályán mutatkozó túltermelés természetes medrébe szoríttatnék, de az ellen, hogy a népoktatásügy terén az érettségi bizonyítványt többre becsüljék, mint a tanképességi oklevelet, midőn önérzetes tanítónak tiltakoznia kell. Az elmondottakban vázoltam azon álláspontot, megyét a „délmagyarországi tanító egylet" nek Orsován tartott ez évi nagy gyűlésén mint előadó elfoglaltam. A több mint G00 tanférfiból álló gyűlés érvelésemet magáévá tette és egyhangúlag elfogadta a következő tételeket; 1. Mondja ki a „Délmagyarországi tauitóegy.let" XXJJ. nagy gyűlése, hogy az 1876. évi XXVJJJ. és az 1883. évi I. t. czikkek a tanfelügyelök képesítése tárgyában intézkednek ugyan, de sajnálattal szerzett - tudomást arról, hogy a végrehajtó hatalom ezen törvényezikk rendelkezései daczára a tanfelügyelői, segédtanfelügyelői és tollnoki kinevezéseknél a néptanítót, ki első sorban tekinthető népoktatáshoz értőnek, rendszeresen mellőzte. 2. Ezen hivatalokra első sorban oly egyént tart alkalmasnak, ki nép vagy polgári iskolai, vagy tanitóképezdei oktatásra képesitve van és a népiskolában legalább 10 éven át gyakorlatilag működött. 3. A D. t. e. a tanfelügyelők számára kívánt külön szakvizsgálat eszméjét is elfogadja de a szakszerűséget véve kiindulási ponttul a tanfelügyelői vizsga alapokmányául csalds a nép — vagy polgári iskolai vagy képezdei tanításra képesítő okmányt kívánja tekinteni. Ajánlom e nagyfontosságú társadalmi és közművelődési kérdést dunántúli ügytársaim és a müveit közönség figyelmébe. Szóljanak hozzá minél többen és győzzön a jobb! Egészség-rendőri szempontból a kiadotf ministeri és alispáni rendeletek figyelemben tartattak, a köztisztaság és rend fentartásában haladás észleltetett, az utczák söprése és öntözése, valamint a szemét összetakaritása és kihordása naponként megtörtént, a piaczi élelmi szerek és egyéb árulás alatt levő tápszerek rendőri vizsgálata gyakran teljesitetett, elkoboztatott 9 liter hamisított tej, több darab dinye, több liter körte, több kosár gomba, 14 kilo romlott hus és 5 kiló romlott hal; egyéb vizsgálatok száma és • az esetleg szükségesnek mutatkozott figyelmeztetések és rendőri intézkedések megtétettek. Véletlen haláleset volt 1, vizbefulás által. A hasznos házi állatok egészségi állapota kielégítő volt. A lőállományból lépfenében elhullott Lepsényben 1 ló, Bfőkajáron 1 ló, takonykór miatt kiirtatott Pápán 2 ló. Bánd és Vámos községek sertései közt uralgott orbáncz megszűnt. A berhidai juh állomány a köztük uralgott himlözések miatt még a határ zár alatt .van, mivel az oltási helyek még tökéletesen nem gyógyultak be. Veszprém, 1888. októben i-én. megyei, főorvos Közegészségügy. A közegészség szeptember hóban a menynyiben a betegedések csekély számmal jelentkeztek, járvány nem uralgott és a halálozás is kevesbedett, az előzőleg lefolyt augusztus havival egyformán jó és kedvező volt. Az uralgó kórnemtö még e [hónapban is legnagyobb részt az emésztő szervek hevenyhurutos betegedéseire szorítkozott, a mely ugy a felnőttek mint a gyermekeknél egyformán mutatkozott, a felnőtteknél enyhébb lefolyású s könnyen gyógyuló volt, de gyermekeknél súlyosabb alakban fordult elő és egyes esetekben ha" lálos kimenetelű is volt, — mutatkoztak hurutos toroklobok és heveny izületi csúzos bajok is enyhe lefolyással; váltólázak nem fordultak elő. Heveny fertőző betegség járványosán sehol' sem uralgott, csupán szórványosan merültek fel a vörhenynek, hökhurutnak és a hagymáznak imitt amott egyes esetei. Hazai szőlőszetünk és a philloxera. Lopva félve terjed a kir, hogy már világhírű szőllőhegyünkön is, a Somlón — phylloxera van. Sok embernek létkérdése van ezzel összefüggésben. A kérdés szakszerű, tudományos megvilágítása közérdekké vált. Épen azért megragadjuk az alkalmat, hogy az orsz. kormánybiztosnak, Miklós Gyula kir. tan. urnák azon hivatalos jelentését, melyet ő a kormánynak felterjesztett, s mely a könyvpiaezon nem jetent meg;, de melyet nevezett kir. tan. ur egyenesen lapunknak közlés végett megküldött, követezőkben ismertessük: A szőlőnek bölcsője ugy látszik, épen a Paradicsom tájékán, Kis-Azsia szelid égboltja alatt ringhatott. Hazánkba a keresztény számítás JJI-dik századában Valentin római császár által importáltatott s rövid időn elterjedhetett a szőlő a létfeltételeinek annyira megfelelő vidékeken. A tatái-járás pusztításai után Béla király olasz gyarmatosok behozatala által sikerrel indította fejlődésnek a szőlőművelést is. A híres formio és baccad'oro, a mai furmint és bakator szőlők ekkor . importáltattak hazánkba. Az ekként, nyert lendület hatása alatt szőlőművelésünk egészséges fejlődésnek indult, ugy hogy a Hturyadyak korában — mint erről Aeneas Sylvins tanúságot tesz — már messze földön hires volt hazánk e terménye. Mátyás király Champagneból és Burgund hires borvidékeiről importált fajokkal emelte az ország szölőmivelését. Századában már terjedelmes kiviteli borkereskedésünk is volt. Szőlőink pedig oly jövedelmezők és értékesek voltak, hogy pl. Zemplénben a bordézsma a XIV. században már 10,000 aranyat — azon időben rengeteg pénzt — jövedelmezett s egyes szőlőkért egész községeket cseréltek el. Leghireeebb borok a régibb időben még a Fruskagora hegység lejtőin termett és Karlócza vidékéről származó szeretni borok voltak. E vidék termelése még e század elején 42,000 holdon egy millió akóra becsültetett. A XVIÍ. század második felében megindított némi szabadságom vala. Es én — mi tűrés tagadás benne . , . . de ne előzzük meg az eseményeket, megfogják tudni a történteket résztvevő felebarátaim a végén úgy is. Egyébiránt úgy kell az asszonyoknak miért hagyják védtelenül • a tapasztalatlan férjeket. Bármennyire szaporodott is márkákra és fillérekre átváltott pénzünk a tágabb haza elhagyott határánál, még is szemmellátható volt, hogy mir erősen a décadence utján vagyunk pénz dolgában. Jegyünk meglévén azonban meglehetős nyugalommal folytatánk a körutat Nórinberga felé, hol feleségem mint a féle okos aszszony a hires töltsért', én ellenben a sört óhajtottam megismerni. Regensburgban már nem mertünk megszállni, tartván a költségtől, tehát csak a nappalt töltöttük ott, a minek az volt a kellemes következménye, hogy a Walhailára, ennek kétszáz nemtudomhány lépcsőjén, úgy másztam fel, hogy egyes vessző alatt feleségemet, kettő alatt ellenben a pakktáskát és paraplékat viseltem. Kezdődött már a vezeklés. Linzben nem ettünk linzi tortát, sem pedig Kremsben kremsi szentet, ellenben Bruckban igen is ettünk virslit, és abban feleségem felismerni vélte az áldott szürke szőrét, a mely, t. i. a szürke, sok éven át hu/ván óregapjának szódás kocsiját éppen elutazásunk napján került egy virsli-anyag amatcur kezére. Hazaertünk. Volt még 7 frt 43 krajezárunk és 67 fillérünk. (Ebből karpereczet csináltattunk a szolgálónak emlékül.) Megkezdődött a mindennapi élet, de az esték a kellemes visszaemlékezésnek voltak szentelve. Feleségem előszedte a sok hotel-árjegyzéket, képes annonceot, ebédczédulát a mit elrakott, s egy-egy borju-sniczli avagy répaezuspeis eszünkbe juttatta Nymphenburgot vagy Feldaffingot. Akadt azután a mi eszembe juttatá Cannstadtot, — borzasztóan. Egy reggel reggelizünk, — ez eddig természetes, mert azt hiszem reggel más sem szokott vacsorázni — jön a postás. Hoz egy ívet, a mit alá k' lle irni, de meg a mi fő kifizetni egy forint kilenczvenhat krajezárt, vámot. Mert a küldemény külföldről Cannstadtból jött, feleségem nevére, s a felirat szerint tartalmazott „diversét." Feleségem, mig a csomagot megkaptuk találgatta, hogy mi lehet benne? Kiküldheti? Végre szemlét tartva cannstadti ismeretsége felett, kisütötte, hogy vagy a constantzi lutheránus papnak a volapüknyelv hires feltalálójának felesége küldi a volapük nyelvtant a mit igért, vagy a vestfáliai Generalinspectoratsauskultants-Wittve (a mint a Curlistába magát beirla), a kilátásba helyezett pumperniekelt. Végre megjött a pakk. Sváb oroszlányos, bajor sakktáblás és osztrák-magyar duplafejüsasos ragyogó czéduláktól ékes burkából kifosztva — ott fekszik előttünk — —'• hogy nem tudott az asztal, s alatta a föld megnyillani, •— egy félreismerhetlen formájú valami, egy sokat gyalázott sokat viccelt komikus portéka, de a mely előttem tragikusabb volt mint egy melinét-bomba, — szóval egy tournure. Egy tournure, a melyet az a marha szobapinczér küldött meg, mint irja „a Madame véletlenül ott feledvén." Egy tournure, a mely más körülmények közt mit sem jelentendett vala, de nálunk, fájdalom nagyon, mert feleségemnek — a ki mint mondám, okos asszony, volt - •, az is elvei közé tartozott, hogy nem viselt tournurt Feleségem, kit a várt pumperinckel elmaradása paffá tett, a volapükk hiánya ellen nem panaszolkodhatotty mert az a cudar drótportéka ott az asztalon vólapüknél-volapükkeb.ben szólt. .A mik ezután történtek, arról engedtessék meg hallgatnom. Azok borzasztók valának. JÓSZÍVŰ felebarátaim, még most is szánakozhattok rajtam.