Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-09-16

és a nyugalomra térő nap bíbor fénye által megvilágított hajléka lett volna. A ház kapuja előtt honvéd diszÖrség állt, kik, midőn a nép éljent harsogtatott mindig lekapták szuronyos fegyvereikét vállaikról és tisztelegtek. Ezek után a föherczeg szűnni nem akaró éljenek közt hagyta el az erkélyt és vonult vissza lakosztályaiba az éjji nyugalomra, mert mint hallottuk a Fenséges ur esti 9 óra után már szeret nyugalomra térni. Talán nem érdektelen megjegyezni az első napról, hogy a devecseri plébános úr, ki a bosniai hadjáratnál szerzett hadi éremmel jelent meg, a föherczeg által kiváló figyelemben részesült. Másnap, e hó io-én a gyakorlatokra kivonult csapatbk megszemléléséle indult el a föherczeg Devecserböl, reggeli 8 órakor, a sümegi országúton Káptalanfa felé. A gyakorlatok Káptalanfa község határa déli oldalán voltak legérdekesebbek, mert ott történt az összeütközés, a csendes falusi népet páni félelembe ejtették a falu alján a kertek alatt elhelyezve volt nehéz ütegek gyorsan ismétlődő bömbölései. A gyakorló téren három tábor volt, az egyik a támadó csapaté, a másik a védekező csapaté, a harmadik pedig a közönségé. Egy dombos magaslaton legkevesebb 100 uri fogat állt, melyeken a vidék előkelősége vonult ki a gyakorló térre a ritka látvány szemléletére. Az összeütközés délelőtt IO óra tájban történt, ezután egyseregbe vonták össze a csapatokat és század collonékban deffiliroztak a föherczeg elötr, az ezredek élén magasra emelve a gyönyörű hadi zászlókat, melyeket a szellő méltóságteljesen lengetett a seregek előtt. M'dön a csapatok elvonultak, a föherczeg a gróf diszes négyes fogatára ült és haza tért Devecserbe az ebédre. Amig a gyakorlatok folytak, addig a polgári lövölde helyiségeit ékítették lázas sietséggel a népünnepélyre, mely szintén igen pompássan sikerült. A lövölde bejárata előtt egy igen szép diadalív állott, mig a második és szintén igen szép diadaív alatt az ut a táncztérre vezetett; a táncztér nyugoti oldalán egy szőnyegekkel fedett trónszerü állvány volt készítve a fennség számára; a fák pedig lámpák, lampionok és lobogókkal voltak díszítve. A fennséges ur d. u, 5 órakor érkezett meg gyalog sétálva. Megérkeztekor a nép harsogó éljennel fogadta, a díszben kivonult tűzoltó csapat kürtösei és dobosai pedig a General marschot hangoztatták, melyre a fennség azt a megjegyzést tette, hogy a tűzoltók is oly jól tudnak dobolni, mint a honvéd dobosok. Ezek után a gróf, tábornokok, tisztek és a nép kíséretében be vonult a lövöldébe és elfoglalta helyét az emelvényen és megkezdődött a víg táncz s csak hamar tánczra perdült az egész intelligentia és a fiatal honvéd tisztek. Esti 7 óra tájban viharos éljenzések között távozott a fenséges ur kíséretével együtt a lövöldéből, hogy 8 órakor az úgynevezett urilövölde helyiségében rendezett disz színi előadáson részt vegyen, hol a helyek már jó előre le lettek foglalva s a szinház igen csinosan lett ez alkalomra feldiszitve. A magas vendég a gróf, két tábornok és a kísérettel nyolcz órakor jelent meg, a közönség részéről viharos éljenzéssel fogadva és elfoglalta helyét. A közönségen meglátszott az ünnepélyes hangulat, de a színészek is valóban kitettek megukért. — A föherczeg egy aranyrojtos szegélyű fehér atlas selyem lapra aranybetükkel nyomott szinlapot kapott Balog Árpád jól ismert és kitünö társulattal biró szinigazgatótól. A színpad balszárnyán a gróf disz huszárja állt kardosán a balszárnyán pedig egy Esterházy uradalmi huszár állt katonás stellungban. — E két huszár nagyban emelte a szinpad diszét. — A színészek a „Piros bugyelláris-t" adták, melynek azon részénél, midőn az állomásra megérkező huszároknak a strázsamester kiadja a napi parancsot, hogy „mindenki boglyájának és feleségének béke IARCU Népdalok. 1. Harmat kell, hogy viruljon, a virágnak . . . Szeretője vagyok én a leánynak. Szép leánynak nyitott könyv a kebelem, Arany írás a tartalma szerelem. Arany irás fényes gyémánt levélen , Oly ragyogó, mint a csillag az égen. Angyal irta, — az írója is égi: De mi haszna! egy leány szív sem érti! 2. Nincsen földem, nincs telekem, nem is volt. Álldogálok, nézegetem a tarlót. Másé a föld, másé rajta a kepe: „Szegény vagyok, mint a templom egere !" Takarodnak, nő az asztag javába, A gazdája örömmel néz reája. Én Istenem! ha nekem is teremne! . . — „Szegény vagyok, mint a templom egere." * Megy a szekér haza felé rakodva. A járomba négy ökör van befogva. Hejh ! ha nekem is négy ökröm lehetne! . -— „Szegény vagyok, mint a templom egere!" Barna kis lány megy sietve az utczán , A kis béres szeretője az a lány. Hogyha engem olyan szép lány szeretne: Nem kellene se' négy ökör, se' kepe! 3Fehérváron találgatják a lányok: Mért bomolnak a legények utánok? Mindeniknek liliom az orczája: Még se/ tudnak rájönni az okára! hagyassák" jóizüeket nevetett a Föherczeg. E szinielőadásért Esterházy Ferencz gróf és magas vendége nagy elismerésben részesítették az igazgatót. A színtársulat igen jól játszott, de miután a föherczeg még a kivilágítást is megakarta tekinteni a polgári lövöldében, a második felvonás végefelé a Gróf és a törzskar kíséretében távozott és átkocsizott a polgári lövöldébe, hol a szép kivilágítást megtekintette és haza kocsizott, a vig társaság azonban majdnem reggelig helyén maradt. Másnap e hó 11-én a reggel '/

2 6 órakor induló vonattal Székesfehérvár-Kanizsán át Belovárra utazott a Föherczng. A vonathoz Devecser előkelősége, a katonai törzskar és a tűzoltók vonultak ki, hogy a távozó kedves vendéget egy igen szívélyes bucsu Isten-hozzáddal bocsássák útnak. — A főherceg meghatott szavakban köszönte meg az ifju grófnak ama szívélyes fogadást, melyben öt mint vendégét részeltette ki biztosította arról, hogy örök maradandó emléket véstek szivébe a lefolyt napok eseményei; a város lakosságától is szívélyes bucsut véve az ég bőséges áldásait kivánta e város derék lakosságára, a vonat viharos éljenek között az állomásról elrobogott. Ha jól vagyunk értesülve a föherczeg meghagyta, hogy iparkodni kell, hogy a katonaság irányában tanúsított nagy figyelmét a város és vidéke előkelőségének valamiképpen viszonozzák s e végből a tisztikar e hó 15-én egy katonatiszti bált ad saját költségén, melyre a város és vidéke előkelősége mind meghivatott. Az eredményről a jövő számban fogunk írni. Végre meg kell még említenünk azt is, hogy az itt közlöttek recapitulatiójából, végeredményként az vonható le, hogy először a kedves magyar föherczeg ránk ismert és mi ö reá, megértett minket és mi ötet; tehát mi az övé és ö a mienk, mert ö igazán magyar. Másodszor az, hogv a város representáló képességét csak a gróffal való egyetértés által nyerheti meg, mely nélkül a külső kifejezésekben tehetetlenségre volna kárhoztatva, tehát tanácsos és a város minden felett álló érdekében kívánatos, hogy a gróf és a lakosság közti egyetértést soha semmi és senki meg ne rontsa. Adja Isten hogy ugy legyen! Ssa-Cci-vj/ öt-tó. _9_ — Értesítés. A bicske-székesfejérvár- kaposvári vasút épitési ügy jelenlegi állásáról. Miután folyó évi ápril hó óta, amidőn a sajtóban megjelent azon hir. hogy a bicske-székesfejérvár-kaposvári vasút építésére előmunkálati engedélyt nyertem, hosszabb idő eltelt a nélkül, hogy nagyobb, a nyilvánosság előtt lefolyó mozgalom előidézésére alkalmam lett volna, — s ebből talán azon nagy számú érdekeltek, kik ezen vasút létesítését óhajtják, azt következtetik, hogy ezen ügy körüli tevékenységem nyugszik; szükségesnek látom a Tisztelt érdekelt közönséggel az ügy állásáról az ez idő szerint lehetőt közölni. Egy vasútvonal, mely a bicske-fejérvárkaposvári összeköttetést létesiti, a nagy fontosságú helyi érdeken kivül, mely hozzá fűződik, magyar vasut-politikai szempontból is kiváló fontosságú. Eien vonal legrövidebben vasút által még nem szelt gazdag vidéken át, össze köti a magyar államvasutak bruck-szőnyi és zákánydombóvári vonalait s a nyugoti vasút vonalat is, melynek á-lamositása a legközelebb múltban elhatároztatott. Az uj összeköttetés természeténél fogva a már létező államvasuti vonalakra csak előnyösen Fehérváron azt hiszik a legények, Hogy a lány sziv a kőnél is keményebb. Nem is tudják, hogy a lány sziv színarany: Könnyen olvad a szerelem-kohóban. Fehérváron az a divat: Vasárnap Nagyon tetszik a legény a Jeánynak. Kedden még csak úgy-ahogyan szereti, S csütörtökre— régen el is feledi! Keresztül a Német "birodalmon. — Szászországi Schweiz, Schandau, Drezda, Lipcse, Bayreuth, Nürnberg, Berlin, Hnmhurg-AUona, I Helsolavd. I — /;•/«: FENYVESSY FEREXCL ni. A conducteur, ki itt „schafner" névre hallgat, elvette tőlünk jegyeinkint, s tudtunkra adta, hogy — Berlinbe érkeztünk! Nincs tudtommal egy csepp német vér sem ereimben, s mégis egész lényemben az emberiség hiú • ságának kimagyarázhatlan érzése fogott el Berlin hallattára. Tehát Berlinben vagyok ! A legújabb világhistória archimedesi pontján! A Schutzmann kezembe nyom egy számozott kis pléhtábláb, s ha akarom,— ha nem, arra a droschkéra kell ülnöm, melynek numerusát a plóhtábla mutatja. Egy gyalázatos bárka kimustrált dánlóval élén vontatja be az utazót a hatalmas világvárosba. Ez a csigalassú tempózás a legnagyobb ellentét Berlinben, mert maga a város fejlődése a világhistóriában páratlan. Gróf Széchenyi nagykövetünk, ki szives volt Berlinben fogadni, figyelmeztetett Berlin óriási haladására. S valóban a bámulat fog el, mikor Berlinre gondolok. E város, mely csak harmincz évvel ezelőtt is, Solferino és Montebello előtt kisebb volt Bécsnél, ma pedig a világnak népességre harmadik városa. Hatalomra, gazdaságra második. Gyors fejlődésére nézve a legelső ! Rokonszenvein sokáig a franczia felé húzott, de hathat, s miután az ország központját Fiúméval össze köti: hivatva van déli forgalmunk egy szükséges és hasznos közvetítőjévé is lenni. Mint ezen rövid jelzés is mutatja, az állami érdek a helyi érdeket itt teljesen egyensúlyban tartja; sőt azon kérdásben, hogy magyar vasút politikai szempontból engedélyezendő-e egy oly összeköttetés, mely délnek nem a zákány-dombóvári va.'útvonalig, hanem esetleg a bruck-szönyi vonaltól csak Fejérvárig terjed: annyira túlnyomó, hogy nem az egész összeköttetést felölelő pálya engedélyezése, hiba lenne. Hogy ily, 180 klmtr hosszú pálya létesítése szárnyvonalak építését vonja maga után, természetes. Túlnyomó továbbá a magyar állami érdek azon kérdésben, hogy mily méretű vasút építtessék. Ha egyszerűen a helyi érdeket nézném, egyelőre a helyi forgalmat egy chablon szerű helyi érdekű vasút közvetíteni képes lenne, — s az ennek megfelelő szabályszerű kiviteli terveket elkészittetve járnék a vasútépítés szokott nyomán; de számba véve az itt jelzett kiváló magyar vasut-politicai érdeket, s támaszkodva azon benyomásokra, melyeket a kérdésnek a mérvadó körökkel történt megbeszélése után nyertem, szükségesnek tartottam első sorban tisztába jönni az iránt, hogy a magas kormány ezen vasúttal szemben, mily állást kivan elfoglalni? Mert ezen kérdés megoldása adja a választ a műszaki előmunkálatok mikénti elkészítésére: helyi érdekű mérettel biró vagy magas forgalmi képességű mérettel biró vasút tervezendő-e ? A helyi adatok gyűjtésében a hatóságok s a közönség készségesen segítségemre voltak nekem s e czélra kiküldött megbizottaimnak ; mely szívességért ez uton is köszönetemet nyilvánítom, annál is inkább, mert e körülmény is megerősített azon tudatban, hogy az érdekelt vidéken az ügy létesítése iránt, a kellő érzék meg van. Az épités technicai oldalának tanulmányozása végett felkérésemre, országos nevű vasútépítők járták be a vonalat. A gyűjtött adatokat s a szakemberek véleményét felhasználva indokolt előterjesztést tettem a nagyméltóságú közmunka és közlekedés ügyi minister úrhoz, melyben az előleges állásfoglaláshoz megkívántató minden adatot felhasználva s az ügyet minden oldalról kimerítően indokolva — kegyes határozathozatalt kértem. E kérdésben a tárgyalások szorgosan folynak is s örömmel jelezhetem, hogy a magas kormány a kérdés minden oldalával behatóan foglalkozik. Mint az előadottakból méltóztatnak meggyőződni, a kérdés megoldásával, a vasút létesítésével szakadatlanul foglalkozom s a kérdést ott törekszem mielőbb megoldásra vezetni, ahol végelemeíben amúgy is megoldást nyerni kell. A munka mechanikai részén tul esni nem nehéz. Reméllem. hogy legközelebb alkalmam lesz az érdekelteket személyesen felkeresni, társaimat bemutatni s a vidéki hozzájárulások iránt az alkudozásokat megkezdeni. Addig is azon reményben, hogy a Tisztelt Érdekeltség közleményemet s.'ivesen fogadja, maradok kész tisztelettel @tó| GBal't'ívi^ái-nj/ Sá&ct. ma elismerem, hogy a — német lefőzte a francziát. Berlin a példa rá. Meghajolva, kalap leemelve kell minden nemzetbelinek ma Berlint és népét köszöntemé. A német nemzet páratlan kitartásának, a nénémet tudomány, a német művészet, a német erő és hatalom párját nem találó műve a mai Berlin. Hogy mit teremthet egy nagy erős, gazdag állam ; mit teremthet egy hatalmas nemzeti kormány; s mit egy czéltudatos gazdag világváros; — mit egy világmüvelb felvilágosodott társadalom; — mit teremthetnek az ezernyi egyletek, és egyesek, a hivatalnokok és magányosok; a tőke és a munka : — azt Berlin mutatja meg. A kerek világon nincs fejlődésre nézve Berlinhez hasonló példa. Sem London, sem Paris, sem Chicago, sem San Francisco, sem New-York nem mérkőzhetnek vele e tekintetben. Másfélévtized alatt, igazán: „Welche Wendung durch Gottes Fügung. ?" Egy nagy vasúti hálózat szeli át 1882-től Berlint, bele menve a város szivébe. Telefon közlekedés Hamburgba, Lipcsébe, Hannovérba. Postája egy évben 90 millió hírlapot szállít. S lakossága fel van osztva 826 — Pápa városára. Ott állok az Unter den Linden. Semmit mondó utcza, a miért nem adnám Bécs Ringstrasséjét, s még kevésbé a mi Andrássy Utunkat. Mert Berlin nem szép. Nem Juno -— hanem Jupiter. Nincs oly felséges Rathhausa, mint Smidtnek bécsi remekmüve, nincs Votiv temploma, István temploma; sem olyan Burgtheaterje, sem olyan parlamentje, mint a minőt Hansen mester Bécsnek ajándékozott : — és mégis hogyan törpül el ma Bécs Berlin mellett ?! A politika hiába csak a leghatalmasabb faktor. A Hohenzollerokat e nélkül ma alig emlegetné valaki. És ime a Zeughaus örök tanúság arra, mire viheti egy nemzet. „Ultima ratio regis" jellemző felirat ragyog a Ruhmeshalle világhírű és érdekű pompás épületén. Udvarán Borussia hatalmas szobra. Termeiben a német nemzet diadalmainak, s győzelmeinek irigylendő bizonyítékai. Most készítik a tulajdonképeni Ruhmeshallétis, Beszámoló beszéd. A fővárosi hírlapokból czélszerűnek tartjuk átvenni Fenyvessy Ferencz ugodi orsz. képviselőnek beszámoló beszédjét, megjegyezvén, hogy a nevezett képviselő e hó végén, vagy jövő hó elején kerülete több részein is be fog számolni, igy. B. M. Szt Lászlón, Láziban, Varsányban, Lovász-Patonán stb. A beszámoló megyebeli képviselő mély sajnálattal látja Magyarországnak mág mindig sok reformot váró helyzetét, szemben az előrehaladt külfölddel. S főleg épen a közigazgatási és igazságügy az, melynél szégyenitőleg elmaradtunk. Éppen azért csak sajnálattal vehette tudomásul, hogy a királyi háznak egyik nálunk oly méltán kedveltfenséges tagja, egy közeli jubileum alkalmával, a Tz^a-kormányfc éppen a miatt dicsérte meg, hogy hosszú kormányzata alatt a közigazgatást és igazságügyet magasra emelte, pedig országvilág tudja, s maguk a kormán}'-pártiak is elismerik, hogy a jelenlegi kormány az állam életnek éppen e két ágában érezhetőleg a legkevesebbet tett. Közigazgatásunk ma sem fejezi ki az állameszme fenségét, s az állami akarat pártatlanságát. A kormánypárt túlnyomó része e tekintetben a mérsékelt ellenzékkel tart, mely nyíltan követeli évek óta az állami közigazgatás reformját. De mikor szavazásra kerül a dolog, nem a kormány hajlik meg a párt többségének akarata előtt, de a többség adja be a derekát és ejti el akaratát a vele játékként paczkázó kormány előtt, mely hogy mily kevés figyelmet fordit éppen ezen kérdésekre, legjobban bizonyítja azon tény, hogy a belügyi tárczát még ma is csak ideiglenesen vezeti egy nem szakminiszter.' A mérsékelt ellenzék továbbra is sürgetni fogja a közigazgatási bíráskodás behozatalát és a tisztviselők jogviszonyainak szabályozását, mint egy európai közigazgatási szervezet létesítését. Igazságügyibik, bíráink nyomorult fizetéséről és a birói szervezetnek, az alaki igazságszolgáltatásnak, a büntető és peres eljárás szabályozásának hiányáról beszél. Az ország közgazdászali érdekei, a földmüvelés, ipar és kereskedelem fejlődése és főleg a hitelügy organizácziójának törvényhozási, s közigazgatási feltételei még ma sem valósittattak meg a 13 éves kormány által, bár el kell ismernünk, hogy ujabb időben a múlthoz képest tetemes javulás észlelhető. A költségvetési tételek reálisak és a törekvés egy egy rendszeresebb pénzügyi politikát inaugurálni kormányunknál kétségtelen. De szóló azt hiszi, hogy az államélet minden terén nem alkalmazott szigorú takarékosság és a nemzet lekötött jövedelmi forrásainak felszabadítása nélkül közgazdaságunkat egységesebb alapokra fektetni, a gazdasági egyoldalúságot megszüntetni, a nemzet vagyonosodását és ez által az államterhek könnyebb elviselését elérni nehezen lehetséges. Szóló szerint, ha az államszükséglet parancsolja, a petróleum és gyufaadót inkább tartaná elviselhetőnek sok más kétes értékű kísérleteknél. Roppant fontossággal bir e tekintetben a regálé megváltása, melyet ha a kormány az igazság és méltányosság' szerint fog rendezni, megérdemli az egész ország osztatlan köszönetét. De ugy, mint azt most tervezi, egyetlen független orsz. képviselő sem szavazhatja azt meg. Nemzeti létünket biztosító hazai közművelődésünk terén nagy veszteségnek tartja Trefort halálát. Az idő elkövetkezett, hogy a pénzügyek miatt Ott ragyog már Gesélschap nagy képe: „A Német birodalom visszaállítása;" majd Werner hatalmas törtörténeti festménye: „A császár proclamatío Versaillesban 1871-ben." A német dicsőségnek képzőművészeti megörökítése mellett az ellenségtől elhódított zsákmány gyűjtemény, a fegyverterem, az „uralkodók terme," a „hősök terme" mind megannyi Walhalla! A muzeumokról nem is teszek említést e könnyedén ide vetett sorokban. Tizenkét napon át majdnem mindegyikből szenteltem két órát Berlin művészeti remekeinek, s mégis szomjúhozok utánuk. Érdekelt a Parlament és a Landhaus is. A mai parlamentről senki sem hinné el kívülről, de belülről sem, hogy mai naj>ság itt dől el a világ sorsa. Vezetőm, mikor megmutatta Bismark és Moltke helyét: levette süvegét. Szentet nem tisztelnek jobban a katholikusok, mint a németek e két félistent. Meg nem álltam magam sem, hogy ne tisztelettel lépjek oda a nagy Bismark helyére, a honnét egy évvel ezelőtt dörgedelmesen hangzott 'el, a ma minden cigarett tárczán ott pompázó bismarld jelmondás : „Mi németek csak az Istentől félünk, de senkitől mástól e világon." * * * Ott nézte mellettem egy elegáns őszbe vegyült úr serdülő szép fiával e győzelmi babérokat. S mikor véletlenül összekerültünk az egyik nagy képnél, a hói *. diadalmas Vilmos császárnak Bismark és' Moltke előtt átnyújtják Sedánnál Napóleon levelét : — az őszbe vegyült fej elfordult és a serdülő fiu szemében köny pergett alá. Az nap délután aztán egymás mellett, ebédeltünk a Hotel du Nord thable- d'hőteján. A kellemesen csevegő úr elmesélte impressióit, s magasztalta Berlin sok szépségét. De mikor a Zeughausra, a Ruhmeshallera került a sor, az eddig csendesen hallgató fiú ráütött kezével dühösen az asztalra, okos szép szemeiben kicsillámlott a düh szikrája, s összeharapva ajkát; oda szólt tört német nyelven, az' öreg* hez: „Atyám! Ne beszélj erről." Fraaeziák voltak*