Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-09-09

„Melléklet a Pápai Lapok" 1888. évi 38-dik számához. Az ipar és a megélhetés. II. Hogy életmódunkat kényelmesre akarjuk berendezni, az helyes törekvés; csak ne taszitsuk el magunktól ennek a feltételét, a munkát. Elni akarunk, — mondja Tre fori — jól akarunk'élni, s ehhez jogosultságunk is van. Vannak azon\><XXL a kik kevés, vagy semmi munka mellett is élvezni akarnak, a mi már nem jogosult kivánság. De merre amk tekintünk, a szükséglet nagyobb, mint a fedezet .... Az állam előrehaladt, s haladásától a társadalom elmaradt. Nálunk az állam, európai modem institúcióival, modern állam, melynek sok szükségei s követelményei vannak; a társadalom pedig még eddig nem alakult át ugyanoly mértékben; nem dolgozik annyit, menyn}

T

it a modern társadalom fogalma követel. „Neveljük és serkentsük a fiatal generációt tevékenységre, erélyességre nemcsak a sportbau, korteskedésben, hanem a munkában, a folytonos és kitartó, következetes munkában is," Igen, a munkában kell a jólét alapját keresni, mert a természet bő áldásai •mellett is, mozdulatlanságunk folytán koldusok lehetünk. A természettől nyert erőt tehát értékesítenünk kell minden irányban és mindenképen, mert különben meg nem élhetünk. Látjuk, hogy oly nemzeteknél, melyeket a természet mindennel bőven elárasztott, mint bennünket is, rendesen e bőségesség elaltatja bennök a teremtő erőt, és sokkal szegénj^ebbekké válnak, mint ama nemzetek, melyeket a természet csak mostohán áldott meg előnyeivel; hanem épen ez a körülmény fejti ki az erőt, és a megélhetés rugója oly tevékenységre viszi őket, hogy nagyobb jólétnek örvendenek, mint a természet adta gazdag vidékek. Ez utóbbiak, rendesen, ha erőt nem fejtenek ki, —• mint mondani szokás — saját zsirjukban megfuladnak, és a nemzetet lassan-lassan bár hanem biztosan az elszegényedésre vezetik. Az ily elszegényedés rengeteg nagy károkat hoz az országra átalában és az egyesekre különösen, mert az ily lassanként! elszegénj'edés —mondja Széchényi — ! szerencsétlenebb következéseket von maga után, mint a bankrott. Ezt megakadályozandó, minden életrevaló .nemzet, nem a javak pazarlására hanem azok megszerzésére törekszik. Teszi azt annál inkább, mert a természet nem szolgáltatván közvetlenül és önkényt azt, a mi szükségleteink kielégítésére kivánatos, csak erőkkel, meg képességekkel látott el bennünket arra nézve, hogy létünk biztosítása és kellemessé tételéről magunk gondoskodhassunk. A fogalom „magunk", kellene, hogy az ország minden lakosát a munkára serkentse. Ennek jeleivel nálunk ugyan gyéren találkozunk, hanem annál sűrűbbek a példák a művelt, nemzeteknél, mert minél műveltebb valamely nemzet, annál inkább van kifejtve nála a munka. Ne is menjünk messzire; nézzük csak ar német és a cseh arisztokráciát és a mondottak valóságáról azonnal meggyőződünk. Említünk névszerinti példát is: Az 1885-iki budapesti kiállítást herceg Lobkovitz is meglátogatta és hogy hasznot meríthessen belőle, azonnal a gyakorlat embereivel tette magát érintkezésbe, kik nem csak a kiállítást, hanem a budapesti és a környékbeli gyárakat is megmutogatták neki. — Alig néhány napi itt időzése után, kiszámította magának, hogy ő csehországi gránit-köveivel bur kólátokat állithatna elő Budapesten. Azonnal tett ajánlatot a fővárosi tanácsnak s ez ajánlatát a próbakövezésre, csehországi gránit kövekkel, el is fogadta; — s most itt állunk csúfosan, hogy hazai szepesi gránittal — magas szállítási díjai miatt — nem bírjuk kövezni Budapest utcáit, hanem a sokkal meszszebb eső csehországival igen A nevezett herczeg különböző gyárainak chnszalagaival épen úgy volt ellátva, mint akármelyik iparos és azokat osztogatta a megösmerkedettek között; pedig évi jövedelme körülbelől, összevissza félmillió forintot tesz ki; tehát tigy egészen nem szorulna reá. — Elutazása után néhány hétre, ós rövid időre a kiállítás bezárása előtt, egy szép napon bekopog a herceg e sorok írójánál és felkéri, menne el még vele a kiállításba, mert ő bizolathü csikornyái mind magyar kézművesek (sőt éppen alcsúthi szülöttek) kezéből kerültek elö. A könyvtár érdekes ritka incunabulumokkal és históriai nevezetességű kötetekkel gazdag. Egy esztergályos műhelyen keresztül, melynek csak egy soha be nem zárt üvegajtaja van az udvarra, lépünk be a nádorfi dolgozó szobájába, melyben csak fegyverek és könyvek, — és tűzoltó-készletek képezik a pompát. Mert József föherczeg nemcsak a magyar honvédségnek főparancsnoka, hanem az Alcsúth és vidéke összes tűzoltóinak is. S ott áll előttünk az a férfiú, a ki harmadfélszáz ezer magyar honvédnek vezére, a margitszigeti paradicsom pazarkezü megalkotója, a magyar földesúrnak s a magyar családapának igaz ös mintaképe. — s a szegény czigányok nyelvtudósa; napbarnította arczának erőteljes vonásaiban, nyugodt, szelid tekintetű szemeiben a jóság és erély van kifejezve, a bajusza hegyesen kipödörve, öltözete csipoig érő fekete kabát, semmi nyakravaló, hosszúszárú, kecsege orrú huszárcsizmákba húzott szürke nadrág; — a fején, há künn jár, türt karimájú szürke túri kalap; i sem bot, sem ostor sobá a kezében; még csak I egy kutyát sem hord magával. Csak a folyosón hever egy félig szélhüdött bernáthegyi, a ki | nem bir már fölkelni. Hajdan a kis gyermekek játszótársa volt; most nyugdíjban tartják. Pontban tizenkét órakor ebédelnek az alcsúthi kastélyban", igazán magyarosan: magyar konyha, magyar borok, magyar szó: semmi más. Mindenki magyarul beszél itt, a föherczegi pártól és gyermekeiktől kezdve az utolsó cselédig. A föherczegi család, az udvarhölgyek, a főudvarmester és szárnysegéd, a nevelők megtöltik a hosszú asztalsort.' József föherczeg a földi boldodság ' legnagyobbikát élvezi bizonynyal:— két szép leány, kiknek fejlődő bájait emeli a lélekből kisugárzó fenség, két szép, piros arczú, nyilt tekintetű, okos fiú; hát még az a kis Corregio-féle angyalka, a ki mosolygó kegy osztással nyújtja a harmatkezét csókolásra mindenkinek sorba: és mind valamennyinek a nemes vonásai, indulatai, | kedélye egyesülve az egyszerűségében oly hódító édes anya arczán. A művészi tehetség az egész föherczegi családnak öröke. A tornáczokban a megboldo- j gult István nádor művészi becsű apuarelljei szólítanak meg bennünket. Régi ismerősök! Mária és Margit föherczegnök természet után rajzolnak és festenek biztos kézzel, vagy a hogy a müvész-jargon mondja „sarkas vonásokkal". Klotild föherczegnönek a művészi alkotásai előtt már szabad feltenni a kritikai szemüveget is. Egy olajfestménye (gróf Zichy Iréné úrhölgy mint czigány-leány) feltűnést vívna ki bármely képtárlaton; aquarelltájképei pedig mind a művészi felfogás, mind a technikai kivitel dolgában csodálatra ragadnak. Nem kevésbbé becsesek a magyar népviseletről felvett színvázlatai. Az egyik művészi élvezetet felváltja a másik. A föherczegnö két bájos és szellemdús udvarhölgye : gróf Zichy Iréné és báró Bocksberg Paula felváltva játszanak nagy művészi darabokat a zongorán. Mikor a magyar népdalokra kerül a sor, Klotild föherczegnö, két leányától átölelve, odaáll a zongorázó hölgy mögé s aztán együtt éneklik mind a négyen a pusztai nótát. Tündéri quartett! Erre tiz órakor már csendes az egész kastély, mindenki aludni ment. Még az éjjeli zivatar sem háborgatja az igazak álmát. Verheti a zápor az ablakokat, csapkodhat a villám vértes ormaira: egyszer azonban megzörgetik ököllel kívülről a föherczeg hálószobájának ablakát, mely földszint, udvarra nyílik. „Tüz van a faluban ! egy szegény embernek a búzakepéjébe beleütött a villám!" Arra a föherczeg kiugrik az ágyából, magára kapkodja a tűzoltó-öltönyt, sisakot; a tűzoltó-szekerek a fecskendőkkel, mentő-szerekkel, lajtorjákkal robognak, s azzal vágtat a mentő elöroham, a föherczeg maga a kocsis-ülésben, omló zápor, hulló mennykövek közepett a szegény ember kártüzét eloltani. Csak reggel térnek vissza: néha másnap délben, mikor a szomszéd faluban egész házsor tüzét kell megfojtani. Ilyen az alcsúthi kastély és gazdája. nyos gépet nem nézett meg jól és azért jött ríjra Prágából .... Ilyen hazafiak nemzetüknek valódi jótevői, mert jó példával járnak elől; s ilyen nemzet elmondhatja, hogy tagjai maguk gondoskodnak szükségleteik kielégítéséről, mert munkálkodnak. — Az emberpedig különböző szükségleteit csak úgy elégítheti ki, hogyha javak ós használhatóságok előhozására munkát -fordít. Igaz, hogy minden munka fáradtsággal jár; de utóvégre is sokkal hasznosabb dolog a munkálkodás után megélhetni, mintsem elszegényedni és elbukni. A pénz és a vagyon körülötti gond — mondja Széchenyi— bármily szűkkeblűnek látszassák, s bármily unalmas, sőt gúny ós nevetség tárgya lenne is, egyenesen lelkünkre van kötve, ha semmi egyéb okból nem is, legalább azért, hogy el ne aljasodjunk és szolgaságba ne törpüljünk. A pénzt ós a vagyonszerzést hol lehet hazánkban legbiztosabban elérni, ha nem az ipar terén ? melynek ágazatai a végtelenségig kiaknázhatók és előnyünkre fordíthatók. Csak az ipar által biztosíthatjuk magunknak a megélhetés módját és mi itt fejthetünk ki munkaerőt. Egyedül az ipar képes lehetővé tenni viszonyaink között, hogy munkánk által szükségleteink fedezéséről gondoskodhassunk. Ipar nélkül nincs munkánk és munka nélkül lehetetlen a megélhetés. Ez uton válik lehetővé, hogy az országban tett invesztíciók ne legyenek terhünkre, hanem hasznunkra: csak az ipar nyújthatja megélhetésünknek a lehetőségét. Eme igazságok súlyos voltát mindenki érzi már, s ez ád némi reményt, hogy majd kényszer által jobb, hasznosabb útra tereitetünk. — A pápa—csornai vasút érdekében városunkban mult hétfőn megtartott értekezlet élénken volt látogatva a két várost összekötő^ vonal vidékének érdekeltséga részéről. Az értekezlet lefolyásáról felvett jegyzőkönyv a következő : Jegyzököny, felvétetett Pápán, 1888. évi szeptember hó 3-án a Pápa és Csorna városokat összekötendő vasút érdekében tartott értekezlet alkalmával. Jelen voltak: Csorna, Szil-Sárkány, Egyed, Árpás, Szany, Szováth, Bodonhely, R.-Pordány, Sobor, Szt.-András, Bogyoszló, Némethi, Potyond, Bágyog, R.-Csanak, Alsó-, Felső-Pásztori, Vág, Sebes, Alsó-, Felső-Görzsöny, Acsád, Marczaltő, Takácsi községek küldöttségei, az érdekelt vidékek nagyobb birtokosai, Pápa város képviselete és az ügy iránt érdeklődő meghívottak. Martonfalvay Elek helyettes polgármester értekezleti elnök a szép számban megjelent érdekeltséget üdvözölve, a gyűlést megnyitja és jegyzőkké Barthalos István és Steinberger Lipót ügyvédeket ajánlja, kik egyhangúlag megválasztattak. Elnök az értekezlet czélját előterjesztvén felhívja az érdekeltséget, hogy a czélba vett vasút ügyéhez hozzászólni és egyúttal a mennyiben az értekezlet elhatározná a va'sut létesítését a legközelebbi teendők, mint végrehajtó bizottság és az előmunkálati engedély megszerzése tárgyában határozni szíveskedjék. Az érdekeltség elhatározza, hogy a vasút létesitését kivánja és a végrehajtó bizottságot és ennek tisztikarát egyhangúlag a következőkép alakította meg: Elnökül nagy lelkesedéssel ifju Gróf Esterházy Móricz főispán, alelnökökül: Tóth Antal orsz. képviselő, Szilágyi Gáspár püspöki jószágkormányzó és Horváth Lajos főszolgabíró, a végrehajtó bizottság tagjaiul: Bauer Antal földbirtokos, Békássy Gyula földbirtokos, Bermüller Alajos takarékpénztári alelnök, Berger Gábor bérlő, Borsodi Péter földbirtokos, Dr. Brányi Géza járás-orvos, Csupor László tiszt, főszolgabíró, Deszkássy Boldizsár az Esterházy herczegi javak zárgondnokságának jogi tanácsosa, Dr. Egyedi Arthur földbirtokos, Dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képv. Dr. Fischer Sándor főszolgabíró, Galamb József ügyvéd, Hajas Gyula főszolgabíró, Hanauer Béla takarékpénztári elnök, Hőgyészi Béla földbirtokos, Ihász Lajos földbirtokos, Kiss Elek ügyvéd, Kiss Kálmán ügyvéd, Kovács Aladár gyógyszerész, Dr. Kuncz Adolf prépost, Krausz József N. Lloyd társulati elnök, Láng Lajos orsz. képviselő, Martonfalvay Elek városi tanácsos, Marinczer György földbirtokos, Meisner Károly urad. tiszt, Mészáros Gyula földbirtokos, Mészáros Károly r. kapitány, Molnár István szolgabíró, Ösváld Dániel polgármester, Paál István földbirtokos, Potyondy Géza főldbir159 tokos, Rehmann József erdőmester, Rüston J. József földbirtokos, Sághy Gyula urad. kasznár, Sarlay János nyug. legfőbb itélöszéki biró, Severa Károly földbirtokos, Simon Ödön kir. tan. alispán, Spitzer Ignácz bérlő, Dr. Steiner József városi főorvos, Szvoboda Venczel városi tanácsos, Tarczy Dezső ügyvéd, Tóth Pál földbirtokos, Véghely Dezső kir/ tan. • alispán, Voyta Adolf építész, Wrttmann Ignácz bérlő és Wolf Lajos tiszttarió. Az előmunkálati engedély megszerzése czéljából elhatároztatott, hogy Tóth Antal orsz. képviselő és érdektársai nevében a Pápa és Csorna városokat összekötendő, valamint a Pápa és Keszthely városokat összekötendő vasúti előmunkálati engedélyért két külön kérvény azonnal adassék be a közmunka és közlekedésügyi m. kir. ministeriumhoz. Elnöki indítványra elhatároztatott, hogy a végrehajtó bizottság tagjai megválasztatásukról levél utján értesíttessenek és hogy az engedélyek megérkezte után a legközelebbi végrehajtó bizottsági ülés Szanyban legyen megtartva. Jegyzetté jegyző. Keresztül a Német "birodalmon. — Szászországi Schweiz, Schandau, Drezda, Lipcse, Bayreuth, Nürnberg, Berlin, Hamburg-Altona, (Helgoland.

) — Irta: FENYVESSY FERENCI. n. Ha egy északi fény villámlik meg p. 0. Svédországban, a mágnes megérzi ezt Párishan. Ilyen mágnest ereje van — Bayreíithnek, ennek a "bajor osztrák határszéki kis városnak, mely élő példája annak, hogyan válhatik egy emher miatt egy névtelen kis város yilághirüvé. Wagner szellemét, mint egy északi fény villámlását megérzik a világ minden részén. Bayreuthöt csak pár évvel ezelőtt is, még nem ismerte senki sem. Nem akadt olyan utazó, még a legpedánsabhak fajtájából sem, a ki olyan körutazási jegyet váltott volna, melynek egyik lapján Bayreuth neve állott volna. És ma ?! Mikor eljön a — Wagner-hét, mikor eljönnek a Wagner napok. Közelből távolból megered a sürgöny zés: „ Kérek egy jegyet a Parsifilra, a Nürnbergi mestérdalnokokra." S a válasz a legtöbb sürgönyre tagadó, mert félév előtt már foglalgatták a Wagner szinház jegyeit. Magam is tagadó választ kaptam sürgönyömre, mikor egy drezdai ur arra figyelmeztetett, irnám nevem alá, hogy: „Redacteur" vagyok, s akkor mindjárt lesz jegyem. Úgy is tettem, s úgy is lett. Soha sem hittem volna, hogy a „Pápai Lapok" révén fogok bejutni a Wagner szinházba! Magát a színházat eleget leírták, eleget leképelték. Egy nagy, óriási épület minden legkisebb disz, pompa nélkül. Az ülések vagy 2000 csnpa egyszerű padok, az áruk is egy és ugyanaz; épen 20 márka. Az előadás d. u. 4 órakor kezdődik, s egy óra „vacsorázási" időt beleértve, tart esti 10 óra utánig. De már 3 órakor mindenki talpon van , hogy tanúja legyen a — népvándorlásnak. A világ minden részéből, angolok, amerikaiak, svédek, norvégek, s főleg feltünőleg sok nő vándorol ide, mely ennélfogva már csak a közönség miatt is rendkívül" érdekes képpé válik. Be volt jelentve 'a fiatal német császárnak is, ki tudvalevőleg nagy Wagnerista, megérkezése, de nem jöhetett el. Helyette a mi királynénk jött Wagnernek hódolni leányával Valeria főherczegnővel. Képzelhetni az ideges érdeklődést az idegenek részéről, a kik még soha sem látták a mi szép királynénkat. Közvetlen az előadás megkezdése előtt érkezett meg a kíváncsi tömegtől várvavárt császár-királyné. De ugyancsak csalódott a t. cz. publikum. A verőfényes nap daczára zárt kocsi hozta a felséges asszonyt, ki a kocsi egyik ablakán egészen lehúzta a függönyt, s a másik oldalon pedig egy óriási legyezővel eltakarta arczát. A közönség csalódva bár, de abban a reményben, hogy majd a színházban elégítheti ki kíváncsiságát, rohant be helyeire. De itt is csalódás érte. A királyné kísérete megjelent a páholyban, de a királyné csak nem mutatkozott. Pont négykor egyszerre csak, a Wagner szinház bevett szokása szerint, koromsötét lesz a szinház, úgy hogy az ember a szomszédját sem látja meg, s a — királyné elfoglalta helyét a színházban. A wagneristák rendkívül értik a képzelőtehetség felgerjesztését. A korom-setótség is tisztán e czélnak szolgál. Hogy nem csak fülünket, de szemünket is csak — Wagner foglalja le. A zenekart sem látni, sem taktust ütő karmesterét, nehogy ez is rontsa az illusiót. S a ki elég szerencsétlen náthás lenni, s akar tüsszenteni, vagy plane köhögni, az ellehet rá készülve, hogy ha főkép valami dühös Wagner imádó közelibe kerül, hogy (a koromsetétség kedvező alalom lévén) jobbról-balról úgy oldalba löketik, hogy megemlegeti Bayreuthet a másik napon is. Maga az előadás kétségtelenül a legremekebb, mit valaha láttam. A szini előadások közül utamban két szinház imponált nekem: a. "wagneri Parsifal előadás és a drezdai szinház, hol Schiller Teli Vilmosát láthattam és élvezhettem. A wagneri előadások úgy látni, hivatva vannak az év érdekességeit képezni. S jól teszi az özvegy, ki itt Bayrenthben egy szép kis kastélyban lakik, melynek kertje őrzi Wagner 'igénytelen sirját, ha Parsifalt, melyet csak a bayreuthi színházban [saahad előadni, nem adja el más város színházának, 38**