Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-09-09

^ Báró Hornig Karoly, ^ »?. j* Veszprém új püspöke. ^ ^ A rég várt ünnepet megértük. Mai naptól van püspöke az elárvult egyházmegyének. Mikor jóval ezelőtt lapunk volt első, mely először adott hirt arról, hogy a királyi legfelsőbb kegy Hornig bárót szemelte ki Veszprém xij püspökének: — örömre gyuladt ki a híveknek ugy, mint e megye más vallású lakóinak is arcza. Mert Hornig bárót a legszebb, legelőnyösb jellemzés előzte meg. Mindenünnét és mindenhonnét csak szive nemességéről lelke jóságáról és hazaszeretetéről lehetett hallani. A harangok érczhangjainál erősebben szól az öröm és lelkesedés hangján szivünk dobogása. Üdvözöljük inthronisatiója alkalmából Veszprém új püspökét, Hornig Karolj

7 báró Ő Méltóságát. A hivők örömében, kik benne a legjobb Atyát nyerik, s kikeblére fogja ölelni az ő megvigasztalt fiait, s kikhez „az Ur nevében" jő, — egyformán osztozik e niegj'e minden rendű és rangú lakosa! Mert Veszprém új püspöke egyik legelső szerepre van hivatva megyénk és közéletünk társadalmi életében. Irányadó lehet, szerepvivő. Jó xítra terelheti közéletünk folyását, magasra emelheti culturalis viszonyainkat , őre lehet igaznak, szépnek, előmozdítója minden jónak, nemesnek. És csak ki, mint Hornig báró, tele a munkálkodás tüzével, tele a legnemesebb jóakarattal fog hozzá nemes hivatásához, érhet el megérdemlett eredmén3

7

eket. A legnagyobb bizalommal és remónynyel fogadta Öt Veszprém megye, mely büszkeségének tartja, hogy épen új püspökének köszönheti, hogy falai közt üdvözölhette Magyarország biboros Hcrczegprimását is. Semmi sem bizonyíthat élénkebben Hornig báró mellett, mint az a ritka tény, hogy maga az első biboros főpapja szent István birodalmának, nem néz öreg korára, nem néz az ut fáradalmaira. — de maga jön el Veszprémbe, hogy felszentelje Veszprém új püspökét. Kit igy és ekként 'tisztel meg egy Simor János: — az sok érdemmel és sok erénynyel dicsekedhetik. Hallottuk az új püspököt; láttuk közvetlen közelről; s mind azt, ki látta, mindazt, ki hallotta — megnyerte. Mint egy győzelmes vezér, ugy vonult be székvárosába és úgy foglalta el ott megérdemlett helyét. Tartsa meg Istenünk őt ez előkelő polczon 1 hosszú éveken át, hogy megyei közéletünk, jótékonysági intézményeink, közerkölcsi érdekeink tisztelve és áldva emlegessék mindenha Hornig bárónak nevét! A róm. kath. püspöki felszentelés. — Egyházjogi ismertetés. — Olvasóinkat bizonyára érdekelni fogja az új veszprémi püspök infckronisatiója alkalmából magának a felszentelésünk czeremóniája. Szolgálatot vélünk teljesíteni, .ka ezt a legjobb forrás ntán itt közöljük : A püspökké nevezett mindenek előtt az apostoli szék bécsi követének, ki rendszerint érsek kott lenni, kezeibe a katkolika hitvallást leteszi, s egyszersmind átszolgáltatja neki a szent atyáhozí küldés végett a maga koráról, tudományos miveltségéről, viselt hivatalairól, ezekben szerzett érdemeiről s az illető megye állapotáról stb, szóló hiteles bizonyítványokat, melyeknek szigorú megvizsgálása után őt a szent atya a bibornokok ünnepélyes ülésében az illető szék püspökévé teszi s njdlvánitja, s ennek következtében a szükséges biülákkal, vagyis pápai ónpecsétü iratokkal elláttatja. Minthogy a hajdankori egyház példájakint a papok rendszerint a kántorböjti napokon szoktak fölszenteltetní, a püspökök eme pápai nyilvánítása s illetőleg kineveztetése is ezen évszaki böjtök táján szokott teljesíttetni. Czimökben magokat „Isten és az apostoli Szék kegyelméből! püspököknek" méltán nevezik. A pápai bullák megérkezését a püspöki fölszentelés követi, mely rendszerint három püspök kiszolgálása mellett, a legünnepélyesebb szertartások közt, történik, s a püspöki diszszereknek megfelelő imák közbeni átnyújtásaval fejeztetik be. Eme diszszerek ezek: 1- ször a harisnya és a czipő. Amarról már a 6-dik században élt nagy Gergely pápa emlékezik; a czipő pedig a papoknál s világiaknál közönségesen bevett lábbeli volt' s formájára s kelméjére nézve az illetők rang és tehetségéhez képest különbözvén, a püspököknél valamint régen ugy ma is drága szövetből készült, s névszerint a pápáknál arany himzetü kereszttel szokott ékesítve lenni; 2- szor, a mell kereszt, melyet a püspökök a középkorban kezdtek általánosan viselni, s mely őket arra emlékezteti, hogy azon Úr szolgái, azon mester tanítványai, azon Isten-ember apostolai, ki váltságunkért a kereszten meghalt; 3- szor, a selyem dolma, vagyis dalmatica és a tunicella, melyeket a püspökök ünnepélyes misemondáskor szoktak magokra ölteni. A tunicella kezdet óta az aldiákonok, a dolma pedig a diákonok egyházi díszruhája volt, épen ugy, mint a casula az áldozároké. Minthogy tehát mind a három rendbeli egyháziak kiszolgálása mellett végzi ünnepélyes miséjét a püspök, ez alatt mindnyájuk díszruháját viseli annak jeléül is, hogy ö az egyházirend minden osztályát s a papi méltóság teljességét magában foglalja; 4- szer, a kéz tyű; melyet a püspökök majd a hideg ellen, majd pedig, hogyj kezeiket a miseáldozathoz tisztán tarthassák, a későbbi századokban kezdettek használni, s melynek mai czélját az annak felöltésekor a püspök által mondani szokott azon kérés fejezi ki, miszerint valamint egykor Jákob kecske bőrbe rejtvén kezeit, nyerte elj atyjának áldását, ngy az ő kezei által benyújtandó áldozat is méltó legyen az isteni kegyelem áldását megnyerni; 5- ször a gyürü, mely ;az egyesség s szeretet jele s záloga levén, s egyszersmind többnyire szent ereklyéket tartalmazván, a püspököt arra emlékezteti, hogy teste s lelke midden erejét jegyesének, vagyis azon nyájnak örök javára szentelje, mely az ö gondviselésére van az Úr! által bizva, s mindig kész legyen a szent mártírok példájakint hitéhez s egyházáhozi hűségét vérével is pecsételni. A gyürüt mint a püspöki ékszerek egyikét, már a 7-dik században élt sz. Izidor püspök emliti; 6- szor az infula, vagyis a püspöksüveg, mely tulajdonkép azon fövegtől veszi eredetét, melylyel az ó szövetségi zsidó főpapok ékeskedtek. A püspöksüveg nyomaira már az egyház őskorában találunk ugyan, de annak jelen alakja s használata csak a középkorban lett közönséges, s annak két csúcsa némelyek szerint a- Mojzes fejét környezett két fényszarvat, mások szerint pedig azt jelenté, hogy a püspöknek, miszerint híveinek oktatására képes legyen, mind a két szövetség szent könyveinek tudományában jártasnak kell lennie. Végre 7- szer a pásztor bot, mely a püspököknél ugyanaz, mi a fejedelmeknél a jogar, vagyis királyi pálcza, s amazokat arra emlékezteti, hogy a jó pásztor példájakint juhaikért készek legyenek leiköket is letenni. Hogy a pásztorbot használatának szokása már a 7-dik században is réginek tekintetett, az imint idézett sz. Izidor püspöktől tanuljuk. A mi annak alakját illeti: az felül görbe, hosszában egyenes, alól pedig hegyes levén, e minőségben a püspök hatáskörére vonatkozik, különösen felső kanyarodott ságával a főpásztor azon jogára s kötelmére mutat hogy tudatlan vagy eltévedt juhait 'magához húzza, egyenes hosszúságával, hog3

r őket legeltesse, vezesse

j kormányozza, — végre hegyes voltával, hogy lassú juhait a haladásra intse, sürgesse, kénj'szeritse. Egyébiránt eme püspöki ékszereken kivül van még egy, melyet külösösen a pápa, pátriárkák, érsekek, s nálunk még az apostoli szék régi kiváltságából a pécsi püspök, s a pápa ugjran minden mise alatt, az utóbbiak pedig csnpán bizonyos ünnepeken viselnek. Ez palliuni-nak, vagyis palástnak neveztetik, s mig hajdan csakugyan fejedelmi palást volt ma fehér, szőrszövetü, két ujjnyi szélességű, köralakja mellett arasztnyi hosszúságú két függelékkel ellátott, s fekete selyem keresztekkel ékesített szalagból áll, melyet az illetők a casula felett öltenek föl. Hogy azt a pápák s az ő engedelmükből némely főpásztorok már a 6-dik század előtt is viselték, s zent nagy Gergely pápa bizonyítja. A mi annak készítését illeti, sz. Ágnes napján, vagyis január hó 21-én a pápa két fótlanul fehér bárányt megáld, melyek ápolás végett ugyancsak a sz. Ágnes római zárdájabeli apáczáknak átadatván, ezek néhány hét múlva azok gyapjából szövik s készítik a szóban levő pallimnokat, melyek is miután sz. Péter és Pál vigélyén a pápa által megszenteltettek, egy aranyozott ezüst edénybe tétetnek, s az emiitett nagy apostolok sírja fölött tartatván, onnan küldetnek a pápák által az illető főpásztoroknak. Ugj'aucsak a pápa, pápai követek, pátriárkák és érsekek kitűnő jogaihoz tartozik még az is, hogy ünnepélyes alkalmakkor magok előtt, mikint azt már az egyház őskorában is feltaláljuk, keresztet hordoztatnak magas méltóságuk diszjeleül s annak nyilvánítására, hogy lelkeink legfőbb püspökének, a pász'torok pásztorának nyomdokin kivannak járni, s az ö keresztjét hordozni. Innét van, hogy miután sz. István első királyunk a katkolika hit terjesztésének istenes munkájában apostolhoz méltó buzgalommal fáradozott, s-a római szék által honunkban püspökségek s apátságok felállítására s általában az általa alapított zsenge egyház ügyeinek rendezésére pápaköveti hatalommal volt felruházva, ebbeli fáradalminak s érdemeinek elismeréséül s örökítéséül nyerte az apostoli széktől azon kiváltságot, hogy ő s utódjai apostoli czimökhez illőleg magok előtt keresztet hordoztathassanak. A fölszentelés után az uj püspök az általa kitűzött napon az egybegyűlt megyei papság s hívek örvendező sokaságától környezve magas méltóságához illő ünnepélylyel székes templomába megy, hol püspöki trónját elfoglalván, mindenekelőtt a királyi adománylevelet s pápa ő szentségének a megyei papság és hívekhez intézett bulláit olvastatja fel, azután pedig ezekhez pásztori beszédet tart; ezt a káptalan és a papságnak kézcsókkal tanúsított hódolata, és az ünnepélyes mise követi, melyet a püspöki végáldás s búcsuadás fejez be. Megjegj^zendő még, hogy a püspökök méltóságuk jeléül a templomban az egyház őskorától fogva a többi papoknál magasban ültek. Ezt gyakran emiitik a régi sz. atyák, a 4-dik karthágói zsinat neve alatt ismert régi egyházi szabályok pedig parancsolják is. Továbbá hogy, mint ezt szinte a szent atyák s más régi irók bizonyságiból tudjuk, a hivek a püspökök személyében a Krisztus követjeit s képviselőit az apostolok valóságos utódjait, az egyház fejedelmeit s saját íopásztorait tisztelvén, előttük mikint ma, ugy már hajdan is mélyen meghajoltak s térdre borultak. Végre, hogy ugyanezen tiszteletből ered a püspökök kezeinek csókolása is. Ezen ájtatos szokásról is szólnak már az első századbeli szent atyák. félig korhadt fűzfát, melynek egyik ága már a földre kívánkozott, csak az alája tett apostolok tartják. Társul szegődik hozzá egy roppant terebélyes meggyfa, mahalepbe ojtva, a mit József föherczeg édesanyja, az utolsó nádomé nagyaszszony ültetett saját kezével valaha. Évek előtt a lecsapó villám ketté hasította a fát, de a gyermeki kegyelet újra föléleszté: a lehasított törzset feltámaszták, erős sodronyokkal összeszorították; s a fa újra összeforrt és tovább őrzi éltetője emlékét. Minden fának krónikája van itt: a hálás utódok elmondják, mikor lett ültetve? Kinek az emlékére? Az utolsó fák helyét hogyan jelölte ki legkisebb fiának a megboldogult nádor, három nappal halála előtt. A pálmák háza, az orangeria, az orchideák melegházai s az egész kertet tropicus tenyészetre ösztönző artézi kút és vizvezetés már a nádorfi, József föherczeg alkotása. Mióta az artézi kút és a vízvezeték létrejött, az egész óriási park újjá alakult át; a tavakban a vizi növényzet, a nagy költséggel öszszehordott sziklacsoportok közt az alpesi flóra diszlik egész otthoni pompájában; egészen otthon találhatja magát a páfrán-bozótban az a hatalmas maczkó, a ki ottan lakik, jól táplált remeteképeiij meg a gyönyörű kőszáli sas, a mely már messziről kiáltja, ha a gazdája közeledik: „Káp!" „Káp!" Hanem hát mind ez csak pompa, uri luxus, a mire azt mondjuk: „jó, a ki tehet." — De hát hol a haszonhajtó része a nagy alkotásnak? Hiszen ez az igazi fényoldala Alcsúthnak, a haszongazdaság. Ménéi, merinó juhai, tehenészete világszerte híresek az uradalomnak; s az idén a szántóföldein 82 fontos a buza. De meg is látszik a gazda szeme a gazdaságon. Épen nagy vihar után való napon mentem oda; olvastam., láttam is szememmel, milyen károkat tett a lábon álló gabonában a zivatar, de nem az alcsúthiban; az már akkor be volt takarítva, csépelték is rendre. Szép jelenet volt az, mikor a fiatal ispán jelenté az urának, hogy az idén két ötöddel erösebb a termés, mint tavaly, s az egész biztos helyen, van már, s arra a föherczeg megemelte előtte a kaladját: „Ön ,derék ember; látom, hogy értelmes, szorgalmas; megérdemelte a bizalmamat ; kinevezem önt ezennel kasznárrá.

11 r (Ha mindenütt ilyen hamar érné az érdemet a jutalom!) S ilyen emberekből áll az egész gazdatiszti kara. Valamennyien mind magyarok, régiek, a kiket az atyja nevelt, szoktatott munkára, s azoknak a sarjadékai. A hajdani hetvenkedő bothősöknek munkában megnemesített ivadéka. Ez a két Józsefnek, a nádorunk és fiának a müve. „Meg- akarom mutatni, hogy a magyarnak mindenre van esse, minden jóra képes; hiába rágalmazzák}

1 (Arany szavak!) Főtisztek, ügyvezetők mind a hajdani alcsúthi parasztokból kerülnek ki. Beutazzák külföldet, hazajönnek ismeretekkel gazdagon, de olyanok is vannak, a kik külföldön találnak megbecsülést ; a hires Le Roy Louisnak főkeriésze alcsúthi növendék, a derék Bárányos. A hírhedett méhész Parti Károly, alcsúthi molnár fia, a méhészeti kiállításon új kaptárjával az első pályadíjt nyerte el; s találmányával elhódította Dzirdzon elől a méhek birodalmát. Hírlapokba is ir, s ugy magyaráz mint egy professor, De azért most is ott molnár az alcsúthi „Kis Svájc/." patakmalmán. A templom és a könyvtár pompás kiállításában csupa alcsúthi lakatosok, asztalosok remekeltek versenyt. Hát a hires verekedők? a dobozi nemes urak? Azok most a legjobb aratói az uradalomnak, Ha némely évben rossz az aratás, József föherczeg gondol ki valami új dolgot: csatornát húzat, tavat ásat, sziklákat hordat össze fiókalpesekké, a miken havasi növényeket honosít meg, ezt mind a nemesi karok (nem „és rendek" többé) hajtják végre. Igen jó munkások, s a mellett nagy a becsület. A hol nyolezvan év előtt az utazónak még a rúd mellé kötött lova sem volt biztos, most nyitott ajtó, ablak mellett alszik éjjel földesúr és gazda. A legutolsó hős a „régi gárdából" néhány éve halt meg. Persze Illaváról került haza Rózsa Sándor bandájában volt nagy ember. Mikor haza szabadult az utolsó capitulátió után, szétnézett: látta, hogy oda az ősi erkölcs! itt most minden ember dolgozik, rossz világ van! Elbúsulta magát: megivott egy liter pálinkát s azzal kifeküdt a gyepre s reggelre megfagyott. Szép tárgy egy ponyvaköltőnek! A falvakban kilünő iskolák ollják az új nemzedékbe az ismereteket, egyet a föherczeg tart fenn, másikat a kálvinista hívek. A kisded óvó, a nőipariskola, Klotild föherczegnő alkotása. S hogy a nép védve legyen az uzsora ellen, fel van találva számára az önsegélyző takarékpénztár. Nem szórják itt az ingyen ajándékot sápítozó szájnak, hanem megtanítnak minden embert megélni a maga keze, esze után. Hanem a nyugdíjazott cselédek hivei máiegész telepet képeznek. És in fine finali, ez a legfőbb facitja a dolognak; 70 év előtt volt a tiszta jövödelme ennek az uradalomnak holdankint 8 váltó krajczár, most pedig 8 ezüst forint. Ez ám a honfoglalás ! József nádor azen kezdte, hogy maga is ott lakolt az új telepen, a mikor még az ültetett fák nem adtak árnyékot, a maga jobbágyai közepett. — Még akkor jobbágynak hittak a földmívest. Rég, gyermekkoromban, hallottam még az adomákat a „Palatínus-Pistáról", a kit játszótársai, a parasztgyerekek, csak ezen a néven szólongattak, felkiabálva rá az udvarról: «Palatinus Pista, gyere le játszani!» S aztán a kis nádorfi együtt játszott velük katonásdit s evett az ö fekete kenyerükből. István föherczeg igen szelid, jó fiu volt. . Bezzeg nem az volt az öcscse. A Palatínus Jóskát már nem kellett a paraszt gyerekeknek hívogatni, felkereste az őket magától is; együtt nyargalászott velük, felkapaszkodva a legszilajabb csikókra, csakúgy szőrén, kantár, kötőfék nélkül; az Isten őrizte, hogy kezét, lábát nem törte egypárszor. Ez már nem érte be az egzeczéroztatással, hanem igazi ütközeteket játszott. A szomszéd faluból, Etyekről átjöttek a sváb gyerekek nagy csoporttal, kötelezködni; azokat ö az alcsúthi fiúk élén kegyetlenül ellazsnakolta. • Egysaer egy sváb fiúnak betörte a fejét, annak az apja feljött nagy panaszszal a nádorhoz, a Jóska herczeg ellen, hogy az ö Hanzijának a fejét betörte. „Hát tudod mit?" monda neki a nádor, «majd a legközelebbi alkalommal, mikor a gyerekek megint háborúst játszanak, törje be a te Hanzid az én Jóskámnak a fejét és én nem fogok te hozzád menni miatta panaszra." Egy birkózó pajtása József kis berezegnek, a kivel legtöbbször mérkőzött, a múlt évben halt meg; Nádasdinak hittak. Most is emlegeti. 'Keleti Károly (;a statisztika nagyherczege) máig is viseli a homlokán egy kardcsapás emlékét József föherczegtöl, a föherczeg meg ö tőle egyet az állkapcsán. Ugy gyakorolták a kardvívást, sisak, plastron, keztyü nélkül. Egyszer meg egy német professort, a ki iránt Jóska herczegnek különös ellens-'.enve volt, úgy eltett láb alól, hogy késő estig rá nem találtak; s csak a vallástanítója a lelkére beszélése után vallotta ki, hogy mit csinált vele? A nagy park közepén áll egy Belvedere, abban voltak összegyűjtve a római műemlékek a Castrum helyéből; a mig a jámbor tudós azokat tanulmányozta, a kis Jó-ska herczeg rázárta az ajtót s azzal hazament szépen, s hagyta keresni a tudóst napestig. S még iskolás gyerek volt, a mikor már megízlelte a csatatüzer. Egyszer tizenegy olasz katona szökött meg a budai várból, s azok a Vértes erdejei között megkezdték a brigantaggiót. Négy vármegye lovas és gyalogpandurja egyesült az üldözésükre, s utoljára odaszorították őket az alcsúthi sürü pagonyba, a hol aztán nagy lövöldözés mellett tudták őket elnyomni. Persze, hogy a kis Józseí berezegnek is ott kellett lenni, hogy megtudja, milyen hangja van a golyófüty ölésnek. Hányszor vett részt már azóta az ilyen concertben ? A renalssance stylben épült kastélyt Józse föherczeg az újabb időkben egy templommal és egy könyvtárral egészítette ki. A templom Storno építész remekmüve, a fő- és mellék oltárképeket (Szent István, Sz. József és a Megváltó Krisztus és a Boldogságos szűz anya) Vastagh akad. festő ecsetje teremte meg. A szószék, padok faragványai, a rácsajtók hangú(ITolyt* a mellékleten.},