Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-08-19

.Vidékünkön pedig számtalan nemes közbir­tokossági község van, hol egyik helyen csupán csak közbirtokossági egy vagy több vendéglőben gyakoroltatik italmérési regale jog, másik helyen pedig ily közbirtokossági egyes korcsmák mellett az egyes házakban is. Az a legnagyobb sérelem, hogy a javaslat sze­rint csak azon regale kapna váltságdijat, mely 1882­től járadék adó alatt állott, holott városunkban és egyes közbirtokosságokban valamennyi házban gyakoroltatott regale jog, de külön adó alá nem vétetett föl soha, akár az egyesek, akár az adóköze­gek hibája miatt; sőt oly nemesi földbirtokok, pusz­ták is vannak vidékünkön, hol italmérési regale jog gyakorlata szintén van, és a birtokkal együtt a bérlő haszonélvezi azt, de az általa kötelezett és bi­zonyára az italmérés miatt nagyobb árenda után fizettetik adója is; habár a regáléra esett adó nem tartatott is nyilván. Jogos és méltányos lenne-e hát a regale megváltásnál az ily külön nyilván­tartásban nem volt, de a regale jog folytán na­gyobb jövedelemmel biró házak és birtokok emel­kedettebb árendája után az államnak nagy bérleti adót szolgáltatott italmérési regale jog gyakorlatot kártalanítás nélkül hagyni? Bizonyára nem szabad az államnak egyetlen­egy regale jogot sem, legyen az földesúri, törvényen avagy kiváltságon alapuló, kártalanítás nélkül hagyni. Mert rendezett jog államban, azt a jogot vagy jövedel­met, mely valakinek jogos tulajdonában és élvezetében van s azt az állam saját tulajdonává akarja tenni, azt csak minden egyes jog és jövedelem kártalaní­tása után szerezheti meg. Nagyon helyesen hangoztatott a szaktanácskoz­mányban, hogy valamint a regale adónak 1882-ről 1886 évig fizetése által regale jogot nyerni nem le­hetett, ugy azt elveszteni sem lehet adó nem fizetés czimen. Amennyiben valamely italmérési regale jogtól tényleg kevesebb adót szedett be évek óta az állam, mintha az regálé képen lett volna bevallva adó alá, a veszteség és külömbözet ám állapitassék meg és vonassék le a jogtulajdonost illető váltság Összegből, az jogos leend; de az kétségtelen, hogy az állam minden tényleges és jogos regálét csak meg­váltással szerezhetvén meg, a melyet nem kártala­nít, azt joggal meg sem szüntetheti, bármenyit ér is az. Ajánljuk észrevételeinket a magas kormány és törvényhozó testület figyelmébe s mindenek előtt pe­dig a kormányelnök s péozügyminiszter ur igazság­szeretetébe, miután a szaktanácskozmányban jelezte is, hogy a javaslatot illető kifogásokat fontolóra méltatandja. Azt is megoldandónak tartjuk a törvény­ben, hogy akár nemes közbirtokossági helyeken, akár szabadalmazott városokban, a mely városrészek mindegyik házában ital mérési jog állandóan vagy tetszés szerinti megszakítással gyakoroltatott, mint például nálunk a belvárosban, azon házak tényleges tulajdonosai kapjanak-e a regale váltságot, vagy a köz­birtokosság és város mint erkölcsi testület. Szerintünk ily helyeken a földesúri korcsmák váltságdíja illetendi a földesurat, a közbirtokossági korcsmák, városi vendéglők, úgy a minden egy há­zakban állandóan vagy tetszés szerint megszakítással fönállott és gyakorolt ital mérési jog xrtán a fo­gj^asztási adó arányában megállapítandó váltságdíj pedig mint az egyes birtokosok között fel nem oszt­ható, az egész közönséget illeti. Fonto3 kérdés az is, hogy valyon az ital mé­rési joggyakorlására szolgált s különösen a czélra legtöbbnyire nagy költséggel épült vendéglői épüle­teket is ki kell-e az államnnk sajátítani vagy nem? Szerintünk a feltétlen kisajátításra szükség nincs, és fölösleges megterheltetéíe is lenne az ál­lam kincstárnak. Hanem e helyett az lenne czélszerü, hogy a mely épületet egyrészről a község vagy város, mely­hez tartozik, továbbá másrészről az állam, mely az italmérési joggal rendelkezik, alkalmasnak tartaná a regale jog további gyakorlására: a helyi bérviszo­nyok folytán bizonyos időtartamokra meghatározandó bérért a tulajdonos átengedni köteleztetnék haszná­latra, avagy az kisajátítható is lenne. Azért volna ez jó, mert ez által a régi ven­déglők, melyek kiváló ponton vannak, megmaradhat­nának kisajátítás nélkül is vendéglőkül. Ezek után pedig a mellett vagyunk, hogy az italmérési joggyakorlatra javaslatunk szerint fen nem tartandó vendéglők, a tulajdonos kívánatára ki­sajátitandók lennének. Leghelyesebb lenne, ha az italmérési jog az állam által úgy kezeltetnék, hogy az csak a köz­ségek, és városoknak adatnék bérbe, illetve az évi bérnek megfelelő összeg mint regálé adó, azok terhére megállapittatnék, s azután az illető községek vagy városok azt saját javukra kezelhetnék, mert az eset­ben a községek vagy városok legjobb belátásuk sze­rint egyes pontokon anynyi italmérési jogot engedé­lyeznének egyes városrészekben, a menynyit legjobb­nak vélnének közerkölcsiség, közgazdászat és közegész­ség szempontjából. Nem mulaszthatjuk el, hogy városunk hatósága és képviselőtestülete figyelmébe ne ajánljuk, hogy a regálé országos rendezése és megváltásával szem­ben városinak érdekei megvédése szempontjából te­gyen lépéseket; mert városunk régi kiváltsága éss szabadalmi jogai éppen oly figyelembe veendők a. regálé megváltási törvény megalkotásánál, mint a hogy egyéb vidékek s városok érdekében az han­goztatva volt a miniszteri szaktanácskozmányon, mert végre is a mily sérthetetlen tulajdona a földesúri vagy nemesi jogokkal biró egyeseknek vagy teatüle­leteknek az italmérési regale jog és jövödelem for­rás, olyan sérthetetlen s kitudja mennyi vér ésj>énz áldozattal szerzett jog a kiváltságos és szabadalma­zott városnak és polgárainak regale joggyakorlata is, melyet megváltás helyett egyszerűen megszüntetni nem szabad. Levél a fővárosból Budapest, augusztus 16.1888. Mióta marsnak szarvát a pétefhofi rendezvous letörte s Eiu-ópa hadterének kapuit Janus bezárta egészen ünnepélyesebb a hangulat itfc a fővárosban; mert hogy a politikai események lezajlása a fővárosi életet befolyásolja, az tagadhatlan. — A Neptun kar­jaiból kibocsájtkozott diplomaták is lassanként visz­szatérnek (a regálé megváltása hozza őket) a fővá­rosba, hova az aristokratia egyes férfitagjai már meg­érkeztek, kiket leginkább a mai napon megkezdett lóversenyek csaltak haza,. A nyári meeting iránt, da­czára a rekkenő hőségnek, nagy érdekkel viseltetnek. Az állatkert sem alug-sza téli álmát, most Mis Zulu s Lulu kötéltánczosiiők produkálják magukat hajme­resztő látványaikkal. 18-dikán Ü Pelsége születésnapján a főváros­ban állomásozó összes csapattestek kivonulnak a bu­dai vérmezőre, hol felettük bájró Pejacsevich hadtest­parancsnok fog csapatszemlét! tartani. Ezen katonai jellegű imposáns ünnepély m^ltó foglalója fog lenni azon népünnepélynek, melyet az idén a „Jósziv" ve­zérbizottsága fog rendezni szjb. István napján a vá­rosliget elzárt területén. Papdon az ünnepély már 19-dikén veszi kezdetét, amikor is délután két óra­kor két gyalogezred (32. és 6.) zenekara fog zene­szóval a városligetbe kivonulni, hol az iparcsarnok­ban s a corso pavíllonjában fognak felváltva esti 10 óráig villanyvilágítás mellett játszani. Esti 6 órakör Selley Gyula énektanár vezetése alatt a fővárosi ösz­szes dalkörökből egyesitett dalárda katona zene kí­séretében nagy dalárhangversenyt tart. — Nunc au­tem plaudite. — Szent István napján már reggeli 6 órakor az összes fővárosi aggharczos zenekarok fog­nak „Riadót" fújva népesebb utczákat bejárni. Ezu­tán az Andrássy uton nagyszerű felvonulást tart az 50 tagból álló csikós bandérium, természetesen zene s dobszóval. Mint hirlik a csikós costümek patyola­tát a legfinomabb csipkével díszített selyem fogja képezni, különböző szinü bársony kelméből készültek a puruszlik s zekék. Ez lesz a mézes madzag, mely & jószivü országos nénémasszonyokat s atyámfiait fogja dirigálni az elzárt városliget főbejáratáig, a mélyen keresztül csakis 30 o. e. nyögés letétele után {nyögését krajczárjába számítva) lehet majd jutni. No' iszen ezután következik majd a valódi hadd-el hadd! Tessék csak elképzelni: lesz majd póznamá­szás, hengerkuszás, zsákfutás, versenyfutás s isten a megmondhatója, hogy még hányféle ás — és sás; — természetesen mindmegannyi dijjazva. Ezután a vá­resliget elzárt területén diszes csoportok tognak fel­vonulni s a közönség előtt eldefelirozni. Ezek a cso­portok annyival is inkább lesznek érdekesek, mert egyes megkapó jeleneteket fognak ábrázolni. Önök azt hiszik, már hogy * végeztem, igen, ha a „Jósziv" egylet nem lenne kifogyhatatlan. Tessék csak elgondolni délután 3 órakor a Stefánia uton lesz „Veloczipéd-verseny", melyben azonban csakis a nevezettek, illetőleg a jelentkezők vehetnek részt. Ezután lesz az amateur csónak verseny a városligeti tavon, természetesen a nyertesek értékes dijjakat fog­nak kapni. Ezután Faluba András „Vénusz" nevü léghajójával fog egy utassal a levegőbe szállni. Mint látjuk a „Jó sziv" nem kiméi sem fáradtságot, sem költséget csakhogy siker koronázza a népünnepélyt, melynek erkölcsi koronája az Odry Lehel, operaházi tag, által rendezendő „Jó s rossz sziv viszálya" fogja képezni. Ennek már nagyban folynak a próbái s ez oly pompás lesz villanyvilágítás s tűzijáték által ki­sérve, hogy non plus ultra. Képzeljék csak — de ne képzelődjenek t. olvasóim, hanem tessék lejönni s személyesen győződjenek meg a népünnepély nagy­szerűségéről. TÖRTÉNELMI NAPTÁR. — Rovatvezető TIPOLD ÖZSÉB. — Augusztus 19. — 1561. Stuart Mária férje (II. Ferenc francia király) halála után Franciaországból jővén, s az elfogására kirendelt angol hajókat sze­rencsésen kikerübvén, Leith kikötőjében kiköt és a skót nép által őrrömmel fogadtatik. Augusztus 20. — 1819. Gorove István lelkes msgyar iró és szónok, az 1848. évi magyar nemzeti convent egyik kitűnő tagja és 1867—1872-ig ma­gyar királyi kereskedelmi ministernek születése Bu­dapesten. végre is az utóbbi gyözödelmeskedett. Már magasan járt a nap az égen, paraplé alatt aratták a svábok a sárga gabonát, mikor fölébredtem s a vonat nem­sokára Simbachnál megállott. Itt ittam először bajor sört, melynek ép oly szine és ize van, mint mézes­kalácsos máreznak falusi búcsúkon. Mikor a vonat Münchenbe kanyarodott, már a távolban ragyogó napsugárban fürdött a colossalis Bavaria szobor. Eszem ágában sincs művészi leírá­sokat adni München nevezetességeiről. En csak csak dilettáns módon utazom és irok, azért mellőzöm szép templomait, képtárait, nemzeti múzeumát, hires Maximilian strasséjét, mely Budapest sugárutainak árnyéka sem lehet. Föltűnt előttem, hogy az abla­kok, főleg a földszinten nem hosszudad alakúak, mint nálunk, hanem szélük hosszuk egyforma. Föltűnt, hogy minden lónak a füle különböző szinü hálóval van bevonva s hogy utczái éjjel nappal oly zajtala­nok, mint Pápa sábeszkor. Még azt is fölemlítem, hogy kávéházaiban oly rosz kávét töltögetnek elég csinos pinczérnői — kik a gyufa hiányában spirituslánggal szolgálnak a szivarozóknak — hogy az embernek önkénytelenül is a hortobágyi borozó szavai jutnak eszébe: Korcsmárosné! hej hol termett a bora? Savanyu mint az éretlen vadalma. Csókolja meg az ajkamat szaporán, Édes a csók, megédesül tőle szám. A mint egy délután jbandukálok az utczán — olykor karambolt csinálva egy-egy Bedäckerrel tá­togató angliussal — egy óriási falragaszon azt ol­vasom, hogy este 6 órakor „bei Oberpollinger" nagy concertet rendez „der berühmte Capellmeister Da­rázs Miska". — Menjünk! hallgassuk meg a ma­gyar zenét Poroszországnak ezen teuton vármegyé­jében. Leültem egy asztal mellé s elnézegettem a nagy kőkriglikből söröző sógorokat. Mikor hozzám vetődött a tányérozó czigány és elmondta ékesen: n „ik bitte meine Herrsfaten!" egy osztrák magyar forintot tettem a Pfennigek tetejébe, mire nagyot n&ett s igy sióit: As ur magyar! Miből gondola? Hát csak abból, hogy a német is megtapsol ben­nünket, de 20—30 Pfennignél többet soha sem ád. Menjünk tovább! Münchentől azon fohászszal váltam meg, vájjon mikor jő el az az idő, mikor Budapes­tet is annyi idegen, főleg angol tourista keresi föl ?! Gyorsan robogtunk el Augsburg mellett, mely mi reánk magyarokra oly emlékezetes marad. Ulm dómját is csak a coupé ablakából szemléltem s be­értünk Würtembergbe. Stuttgartban kiszálltam, meg­néztem a várost, királyi palotát, parkot, de az itt levő mithologiai jelenetet ábrázoló óriási bronzszob­rot nem igen ajánlanám, hogy valami szerelmes pár nézegesse. Olyan fájdalmas, érzés fogott el, mikor itt ebben a trafiktalan világban a jobbnál jobb sziva­rokban olcsón válogathattam. Szegény Magyaror­szág mire jutottál ! Másnap reggel folytattam utamat. A salonszerü coupé egyik karszékében egy bajuszos, szakálas hölgyet pillantottam meg. Lehetett úgy 30 éves, szép ugyan nem volt, de az a nőt meg nem illető disz oly pikánssá tette sirczát, hogy kedvem kere­kedett vele társalgásba ereszkedni. Hanem oly kü­lönböző dialectusban beszéltük a német — a mi honvédelmi ministerünk szerint az egyedüli — kul­tur nyelvet, társalgásunk oly lassú tempóban haladt, hogy szinte megkönnyebbültem, mikor a legközelebbi Station az én különös bájú ismeretlenem kilebegett a coupéből s a konduktor, a kit a német vonatokon Schaffnernek neveznek, betette az ajtót. Mig a keskeny badeni ' nagykerczegsóget át­szeltük, különösen a karlaruhei indóháznál annyi Napoleon szakált láttam s oly sürün hangzott már a franczia szó, hogy, hacsak somogyi almán és kör­tén növekedve, a geographiához uem is konyítanék, azt kellett következtetnem, hogy már közel lehet a franczia határ. Alig rugaszkodva neki vonalunk, már is föltűnt előttünk a kanyargó Rajna szőkén, csillámló habjaival s átrobogva a hires kehli hadon a 17 év előtt még franczia földön voltunk. (Folyt, köv.) A tiizoJtók mulatsága. Nagy tüz volt f. hó 12-én a Polgári-kör kerti helyiségében. Ég. az a sajátságos, hogy tűzoltóink jóllehet látták, hogy milyen gyorsan terjed tovább a tüz, nem hogy meggátolták volna, hanem, igazat beszélek, segítették tovább terjeszteni. Mintha csak kiveszett volna az ős tűzoltói becsület, olyan ke­resztbe tett kezekkel nézegették az általános vesze­delmet. Máskor, emlékszem, ha valahol tüz volt, arra vigyáztak a tűzoltók, hogy a szomszédba el ne men­jen, most meg egymást buzdították, hogy csak mi­nél több tűssel. Az ám! Jaj, de ha akarták is volna oltani a tüzet meg-meg kigyuladt volna azoktól a sok fényes, ra­gyogó tüzektől, a mik ott fény lettek na hogy is mondjam — Isten velem — tündérek szemében. Igaz most jut eszembej hogy miről irok, azaz kell irnom. Tehát tudja meg minden halandó, hogy sok legénynek elolvadt a szive 12-én vagyis vasárnap este a Polgári körben, hol -vigan voltak ismét. Szép kivilágítás, pompás jókedv mint egyébkor, úgy most sem hiányzott. A mulatságot pedig nem tartották mások mint derék tüzoltóinkl akik fényesen bebizo­nyították most, hogy nemcsak tüzet oltani, hanem tüzet gerjeszteni és ápolni is tudnak. Mert a szokásos csárdást stb. most éppen olyan nagy tűssel járták, pint egyébkor, sőt nem hazudom, talán még tüzesebben. Maguk az öregebb tűzoltók boldog megelége déssel jártak a mulatók között és csak azt fájlalták talán, hogy ők is nem járulhjattak az általános tűz­höz, de vigasztalták magukat azzal r hogy a mulat­ságnak nem vetett véget egy eső, mint &iiól július ban kellett félni, hanem igenis véget veteítfc a kora reggel. És hogy ők maguk a ím tánczoltak, azt avval érezték kárpótolva, hogy a fiatalság hazavitte a lehető legnagyobb m. kir.. — ka^enjammert Augusztus 21. — 1703. A császáriakkal tartó szerbek Szilágy-Somlyón a magyar lakosok közt ke­gyetlenkednek. Augusztus 22. — 1866. Berlinben békekötés Poroszország és Bajorország közt, melyben ez utóbbi Poroszország irányában 30 millió forint hadiköltség kárpótlására kötelezi magát. Augusztus 23. — 1793. Parisban Barrere in­dítványára' minden francia 18 éves korától 40 éves korig katonakötelesnek mondatik kí. Augusztus 24. — 1750. Ramolini Mária Lae­titia, Fesch bíboros mostoha nővére és I. Napóleon francia császár anyja születik Ajaccióban. Augusztus 25. — 20. K. sz. e. Heródes király megkezdi a jeruzsálemi zsidó templom újra fölépítését. Hivatalos rovat. Hirdetmény. Pápa város 1889-ik évi költségvetési előirány­zata, — a képviselő testület tagjai között nyomtatott példányokban leendő kiosztás mellett, — folyó hó 21-től kezdve 15 napon át a számvevő hivatalban közszemlére kitéve leend, mely időközben hivatalos órákban azt minden adózó betekintheti, s arra nézve netán fennforgó észrevételeit megteheti. Pápán, 1888. augusztus 16. A városi tanács. Hirdetmény. Melynél fogva közhírré tétetik, hogy az érvé­nyesített 1888—9. évi fegyveradó kivetési lajstrom folyó augusztus hó ló-tól számítandó 8 napon át Pápa város jegyzpségi irodájában közszemlére kitéve leend azon czélból, hogy azt mindenki betekinthesse s netaláni felszólamlását beadhassa,* esetleg a máso­kat illető adókivetésekre, vagy esetleges fegyver el­titkolásokra nézve észrevételeit megtehesse. Megje­gyeztetík, hogy ezen felszólamlások és észrevételek a fent kitűzött határidő alatt a kir. adófelügy elő ur­nái ' beadandók. Pápa, 1888. aug, 15-én. A városi hatóság. KÜLÖNFÉLÉK. rr — Kir. O Felsége születésnapja alkal­mából városunk ünnepi szint öltött, a középüle­teken nemzeti zászlók lobogtak, s nagyszámú kö­zönség gyűlt össze a főtemplomban tartott ün­nepi misére, melyen Néger Ágoston apátplébános pontifikált nagy segédlettel, — az énekkar pedig szép alkalmi éneket zengett. — A misén megje­lent a helyben állomásozó honvédhuszár tiszti­kar teljes számban, az itt lakó közöshadsereg­beli tartalékos tisztek, a városi, megyei és ura­dalmi tisztikar, városi képviselők, kir. járásbíró­ság, kir. adó és posta hivatal stb. A honvédhu­szár legénység is kivonult a templom elé és há­rom ízben, kitűnően sikerült disztüzet adott. — Délben a „Griff" nagytermében diszebédre jöttek össze a honvéd és közöshadseregbeli tisztek és a helyi hatóságok és állami hivatalok képviselői. Az 5-ik fogásnál Hubert Andor honvéd huszár­ezredes emelt poharat kir. O Felsége egészsé­gére, mit a jelenlevők állva hallgattak meg és hármas „éljen"-ncl kisértek. — Nagy Boldizsár városi főjegyző a honvédségre mondott áldomást. — Meghívó. A Pápa városi jótékony nő­egylet saját pénztára gyarapítására 1888-ik év szeptemberhó 16-án kóato'ót rendez a városi óvoda helyiségeiben, melyre a szegények és ár­vák minden jóakaróját és pártfogóját tisztelettel meghívja a pápai nőegylet választmánya. A kós­toló a nőegylet tagjai és pártolói által össze­adott ételekből és italokból tartatik, ugyanazért felkéretnek ugy az egylet tagjai, jóakarói, hogy ez alkalomra ételeket és italokat küldeni szíves­kedjenek. Beléptidij személyenként 20 kr, egy adag étéi vagy ital ára 10 kr. Felülfizelések kö­szönettel fogadtatnak. Kóstoló kezdete d. u. 4 órakor, vége éjfélkor. — Érdekes estélyié van kilátásunk a jövő hó i-sö vagy 2-ik napjára. Ugyanis a hely­beli iparos iskola javára terveztetik egy felolva­sással, zene, ének, szavalat és tánczczal összekö­tött előadás valamelyik kerti helyiségben. Fel­olvasásra már Pulszky Ferencz kiváló tudósunk énekre Pajor Emlia színművésznő, szavalatra Tausz Jakab meg is nyérettek; a többi közremű­ködők nevét és a részletes programmot jövőre fogjuk közölni. — A budapesti nyári lóversenyen tegnapelőtt ifj. Esterházy Móricz gróf főispán ur Vinaigretteje nyerte el a handicap versenydijat, félhoszszal elsőnek érkezvén be. — A Pápavidéki közművelődési egye­sület választmánya f. hó 17-én gyűlést tar­tott, a midőn a lapunkban már közzétett, ihászi honvédemlék felállítását célzó indítvány tárgya­lás alá vétetett, s a választmány cz ügyben er­kölcsi támogatását felajánlva,a nagy közönség kö­réből szervezendő Ihászi Honvédemlék Bizottságba a maga kebeléből Horváth Lajos, ifj. Martonfai­vay Elek és Kis Ernő tagokat küldötte ki. Mint halljuk a bizottság rövid idő alatt megalakul, s az emlékkőre szükséges összeg beszerzése céljá­ból városunk műkedvelői által az ősz folyamán sziui előadás fog tartatni* a mi ft gyüjtöivek ki %

Next

/
Thumbnails
Contents