Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-08-05

XV. évfolyam. 33. szám. Pápa, 1888. augusztus 5. aiegj elerUlt Mi Tiden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koi-onkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektol fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. hivat alá ba (/) -k o 11 ég i u m é p ii l e. t) küldendők. Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK I hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttéi'ben 30 krajezár. A dij előre fizetendő. Bélyegdijmindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivataldba (GOLDBERG GYULA papírkereskedése, Főtér) küldendők. Pápa város hatóságának é stöbb pápai, spápav idéki egyesületnek hivatalos közlönye. Pápa, ÍSSS. augusztus 4. Néhány nap múlva nem minden jelentőség nélküli érdekes ünnepnek lesz szinhetye Veszprém városa. Nagy hir nem előzi meg ezt; a megye lakosságának nagy része talán nem is tud róla, mégis érdemes ez ünnep jelentőségéről vezérczikkben emlékeznünk meg. A veszprémi iparos ifjúság önképző és betegsegélyező egylete zászló felavatási ünnepet ül e hő 19-én, Szent István napját megelőző vasárnapon. A. legjobbakat kivárniuk ez ünnep alkalmából a derék egyletnek, mely 12 évi fenállása alatt nem egyszer megmutatta, hogy teljesen átérzi hivatásának, magasztos feladatát. Mert nem csekélyeim való e hivatás és e feladat. Épen azért, mert kicsi a kör, mely e hivatásnak osztályrészül jut; épen azért, mert társadalmi osztályunk egyik csak fejlődő categoriája az. melyért a feladat megoldásra vár: — épen ezért a közvélemény jóakaratára, figyelmére érdemes az! Ma már a nemzettestben minden Organismus csak úgy lesz életerős taggá, ha — működésében egyfelől, testi épségében másfelől minden lehető megtétetik a fejlődésre nézve. Hazánk iparos ifjúságának e kettőre van szüksége. Müveit lélek és erős test. E két erő az, mely emberré teszi az embert: s erős államot alkot a nemzetből. E két erőnek megszerzésére alakult a veszprémi iparos ifjúságnak önképző és belegsegélyzö egylete. Az első az iparos ifjúság lelke nemesbítésére, az utóbbi testi erejének, egészségének fentartására van hivatva. Nagy és szép czélt mozditanak elő azon tisztelt férfiak, kik ily nemes feladatra hivatott derék egyletnek élén állanak. Bárcsak dicsekednék hazánk minden városa hasonló intézetekkel. A külföld tele van az efféle humánus egyletekkel. A külföldön maga az országgyűlés folyton foglalkozik az iparos ifjúság érdekeivel. Nálunk fájdalom, még igen sok e tekintetben a kivánni való. Nálunk még mindig bizonyos nagy úri félszegsóggel nézzük az iparos ifjúságot. Sok apa inkább nyomorgatni engedi fiát valami rosz, szegény hivatal-j ban, semhogy tisztességes iparosnak nevelné. Azt hiszi akkor „úr" a fia, ha nem „iparos". Pedig hát a ki koldus szegéig hivatalra szorul, bizony nem ér az annyit, mint akármelyik — iparos. Szakitanunk kell az eddigi félszeg iránynyal. Városaink legerősebb és legderekabb osztályát az — iparos osztály képviseli. Munka, érdem, becsület, hazaszeretet jellemzik őket. Egy iparosnak munkával terhes élete valódi áldás a nemzetre, mert productiv erő az országra nézve. Épen azért kell gondoskodnunk az —• iparos ifjúságról. Műveljük lelkét, hogy átérezze hivatása fontosságát, hogy lelki erőt nyerjen nehéz munkájához, kitartást a gondoktól terhes élethez. Ápoljuk egészségét, hogy mikor a fentebbi czélt eléri, egyúttal életerős és nemzetfentartó tagjává válhasson a hazának. Üdvözöljük a veszprémi iparos ifjúság önképző és betegsegélyző egyletét zászlófelavatási ünnepe alkalmából. Legyen ez ünnep méltó bizonyítéka azon elismerésnek, melyet e derék egylet, a hozzá hasonlók példájaként, a magyar közvélemény előtt már is kivivott és melyet tevékenysége és hazafias működése által a jövőben is bizonyára kiérdemelni fog. = Meghívó. Hivatalos tisztelettel megkérem a t. törvényhatósági bizottság tagjait, hogy a folyó évi augusztus hó 6-ik napján délelőtt 10 órakor tartandó törvényhatósági rendkívüli közgyűlésen megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1888. évi július hó 27-én az alispán szabadságon Kolossváry József m. főjegyző. TÁRCZA. Fájó szerelem. Azok az ajkak, Vérpiros ajkak Vették meg a leghűbb szivet, Szivemet, mely érted eped, Mindig epedj a mig dobog, Azok az ajkak Hazudó ajkak. Azok a szemek Bűvölő szemek, Megkötötték azt a benned Bizó lelkem', mely nem feled, Sohsem feled, a mig remél S mindig remél, a mig csak él. Azok a szemek, r Ámító szemek. Az a szerelem, Edes szerelem Lenne üdvöm e világon. De hitem vesztve, kívánom: Hogyha üdvöm föl nem leltem, Haljon meg a testem, lelkem; Mert e szerelem Fájó szerelem. A Tátráktól. — „Öt-tó." — Julius vége. Miért vannak oly bűvös hatással e hideg sötét ormok, czikkes csúcsok áz emberre? Miért birnak mindig az újság ingerével valahányszor megpillantjuk e néma hegyeket a mint a felhőzetbe hurkolva, itt ott ki-ki kandikálnak, mig végre egész nagyságukban, szépségükben tárulnak a szemlélő elé! Órákig lehet gyönyörködni e képletekben, a természet e játékában, — a nap ragyogó sugaraiban, melyek a hómezőket vakitó fénybe helyezik, egy egy orom, ugy eltűnik, mintha nem is léteznék, sürü fehér felhőzet takarja, ismét sötét csúcs bukkanik elő friss hóval fedve, aztán a hasadékok, mélyedések, — lassankint mind láthatóvá lesznek, és az egész Tátra magaslik elénk fenségesen! A „Tarpatak" óriási vizesése, tombolva, habozva, zúg és csap le szikláról sziklára, és fut lejebb, simára, fényesre mosva gránit útját. Kanyaru* latai külön-külön érdekes megfigyelő pontokat képeznek, hol perczekre megállunk és gyönyörködve nézzük e szeszélyes csillogó vizet, mely végig zúg a völgyön, és életet hoz folytonos morajával a hegyek hallgatag csendébe. Kesken3

r

, sziklás ut vezet mind magasabbra fenyőerdőn keresztül, de abból csakhamar kiérve, a nap hatalmának van kitéve a védtelen turista. Az arcz ég, hevül, de a hűvös hegyi szellő megszán, és csókjaival teszi tűrhetővé a meleget. És a patak folyton "zúg, melynél türelemmel leselkedik prédájára a gyors pisztrángra egy egy „jégmadár", vagy rebben ijedten tova a „vizi rigó", különben csendes a vadon, csak a turisták szeges botjai kopognak tovább, és feljebb. De bár mi fáradtak vagyunk az „alpesi rétek" ékeit mégis meglopjuk, mert. hisz oly igézően mosolyog felénk a törpe szegfű, — harang virág, — kövi rózsa, sötét szinü nefelajts, ranunkulus, és számtalan szebbnél szebb virág, a legélénkebb szinékben, csak az alpesi rózsát keresem hiába, az itt sehol nincs. Kopár szirtek, óriás görgetegek, kristály patakok csörgedeznek minden oldalról; és a hó leplekhez is mind közelebb érünk, melyek hideg lehelletét már érezzük mig arezunk ég, testünk meg meg remeg, a szellő is élesbedik, az ormok közelednek. A lankadó erőt pár csepp borral üdítjük, és A rendkívüli közgyűlés tárgyai: 1. Intézkedés báró Hornig Károly megyés püspök ur beiktatási ünnepénél a megye képvisel tetése iránt. 2. A pécsi általános műipar, termény és állatkiálllitás végrehajtó bizottságának átirata, melyben a folyó évi augusztus hó 15-én tartandó phylloxera ügyi congressusra vármegyénket is meghívja. 3. Rend. tanácsú Pápa városnak 1887 évi gyámpénztári számadása. 4. Rend. tanácsú Veszprém városnak 1887. évi gyámpénztári számadása. 5. Kislőd község 1888. évi költségvetési előirányzata. A földmives iskola ismertetése. Magyarország még mindig kiválóan földmivelő ország, s teldntve állami helyzetünket és viszonyainkat, nein igen lehet reményünk, hogy mostanában itt olyan ipar jöjjön létre és fejlődjék, melynek termelése a földmivelését értékben és haszonban megközelítse. Ezt tudva és érezve a földmivelési Ministerium, minden törvényes eszközt igénybe vesz, hogy a íoldmivelés érdekeit, a termelés minőségét és mennyiségét gyarapítsa. Ezen czélok elérése végett állított már az ország különböző részein földmives iskolákat is, mint például: Adán, Csákován, Szentimrén, Zsitvaujfalun, sat. és városunk közbejöttével szándékozik fölállítani Pápán is. De hát mi a közelebbi czélja a földmives iskolának? Czélja minden gazdasági munkát kellően végezni tudó és ezeket érő egyéneket képezni, — kik azután részint mint a mezőgazdasági munkák vezetői alkalmazhatók legyenek, részint mint kitanult földmives gazdák, birtokuk helyesebb, s nagyobb haszonnal járó kezelésére képesek legyenek. A földmives> iskolában a tanítás főkép gyakorlati, az elmélet csak a gyakorlat magyarázására szolgál. A tanulók a konyha kertészetben, a gyümölcsfa tenyésztésében és a

1 szőlő munkában is képeztetnek. A földmives iskolába 17 éven alóli gyermeket nem vesznek föl, s ezen felül megkívántatik erős és egészséges test, jó magaviselet, írni, olvasni tudás. A tanulók száma 200 holdat meg nem haladó területen, a mekkora lesz körül-belül a pápai földmives iskola területe is, legfölebb 20, és mivel a tanulási idő két év, egyik-egyik évre 30. — A tanulók ellátásáról az iskola igazgatósága gondoskodik. A dolgozó vagy munkás tanulók évi fizetést kapnak 30—40 forintot, melyet nekik évnegyedenkint fizetnek ki. — Az intézetbe lépés novemb. 1-én, a végzettek elbocsátása october 31-én történik. Az elméleti tanítás tárgyai az olvasás, irásbani gyakorlás, számolás, helyesírás, fóldmivelós, növénytermelés, állattenyésztés és ápolás, konyha és gyümölcs kertészet, szőllőmivelés. A munkás tanulók gyakorlati kiképzése képezvén az iskola kiváló czélját, a tanuló munkáját az igazgató vezeti, erre folyvást felügyel. A kerti munkát a kertész vezeti, velők dolgozik és oktatásokkal kiséri. Ezeken kivül a tanulók faragásban, az egyszerüebb gazdasági eszközök készítésében gyakoroltatnak. Ünnepnapokon az istállóbeli munkák kivételével szünet van. A földmives iskola tananyagát képezi az egész gazdaság földjének megmivelése, a faiskola, a zöldséges kert, a tehenészet, a sertés tenyésztés, a kis juhászat, az iskola ló állománya, az eszköz és gépraktára, méhes sat. Minden félév végén elméleti és gyakorlati vizsgálatot tartanak, melyek eredményét a tanfolyam végén az elbocsátási bizonyítványba beírják. A földmives iskolának vannak fegyelmi szabályai, és meg van állapítva a házi rend is. — A fegyelmi szabályok czélja a jómagavíselet és a házi rend föntartása. S az ezek ellen vétők megfenyitése. A napirend például egyik földmives iskolában ez: Reggeli fölkelés télen 5 órakor, — ettől 6-ig köteles a tanuló a mosdást, öltözködést, végezni ágyát bevetni s a szobát kiseperni. — 6 órától 8-ig munka, 8-tól kilenczedfélig reggelizés, kilenczedféltől 12-ig munka, 12-től l-ig ebéd és pihenés, 1-től 2-ig tanítás, 2-től 5 ig munka a szabadban, 5-től 6-ig istálói teendők, 6—7-ig tanítás és tanulás, 7 órakor vacsora, utánna reudelkezés másnapra. Nyáron 4 órakor fölkelés, 4-től 5-ig öltözködés és a hálószoba kitakarítása, 5-től nyolczadfélig munka, nyolczadfóltől 8-ig reggelizés, 8-tól 12-ig munka, 12-től l-ig ebéd és pihenés, 1-től 2-ig tanítás, 2-től 8-ig munka,' 8-kor vacsora, ezután rendelkezés, másnapra, lefekvés télen ugy mint nyáron esteli 9 órakor. Esős időben elméleti oktatás. Munkára, szünetre, étkezésre, lefekvés, fölkelésre csengetéssel adnak jelt. A másod éves tanulók közül folyvást van két hetes, kik mindenre csengetnek s a közvetlen vigyázatot teljesitik. * Az élelmezés egyszerű, de Ízletes és tápláló u. i. Vasárnap reggel kenyér és szalonna, ebédre leves, főzelék marhahússal, pecsenye: esteli: leves és ebédről maradt főzelék. — Hétfőn reggel: kenyér, télen téj, nyáron turó; ebédre: leves, borsó; estelire : ebédről maradt főzelék pirított szalonnával. Kedden reggel: kenyér, télen rántott leves, nyáron turó;. nem csak testi, de lelki erőnkre is szükségünk van, ha felpillantunk a meredek, tornyos szikla falra, hova vágyunk van juthatni, s melynek tövében pihentünk pár perczet. A törpe fenyő birodalma ez már, erős ágaiba kapaszkodunk, melyek el nem törnek, SZÍVÓS életük ellent áll a legnagyobb viharnak, gyökerei szorosan ékelődnek a gránit hasadékba, és kúsznak a legmagasabbra. Görgeteg omlik léptünk alatt, és viszhangzik el messze, a vezető botjával jelzi a szikla utat, mely mind meredekebbé, mind fárasztóbbá lesz. Éles fütytyel jelentkezik a mormotaj de a legjobb szem is alig képes öt kifürkészni szikla ürege előtt, melyhez hasonló ő maga is. Végre felértünk, — itt vagyunk az alpesi regióban, a „tenger szemek" előttünk, szinte feledjük, hogy 2019 mtr magasban vagyunk, oly kényelemmel sétálunk a „tavak" partjain, melyeknek átlátszó, zöld vize jeges hideg, hisz itt egy darab tél, itt küzködik folyton a természet élet és halál harcban, ott fagy, itt éled, négy tó szabadon mosolyog felénk, az ötödik távolabb, telve hóval, jégkéreggel, Ijriss zerge köröm nyomok vannak a parti vizes talajon, itt olthatták szomjukat a vadon szép állatai, melyeket talán a mi zajunk riasztott el. Hó, szikla, viz körülöttünk, felettünk az ég elborul, szürke ón felhők ijesztenek, menhely sehol nincs, csak plaidjéinkbe burkolva sietünk e vadon szép téli képet körültekinteni, s mennél jobban emlékünkbe vésni. Itt zárt a kilátás, a hegyek e „gyöngyeiket" irigyen őrzik, örök hó lepi a szikla oldalakat, és élénk ellentétet képeznek a fehér foltok a sötét grániton. Sajnos, évről évre kisebbek lesznek e „hegyi tavak" miután szikla omlik, s zudit egy egy görgetedet, mely által lassan lassan megtelik a meder, és kiszjoritja a íö vizét, s talán oly sorsra jutnak, mint a |Gerlachfalvi csúcs alatt levő „Virágos kert", mely egykoron szintén tavat képezett. Újra és újra csodáljuk a természet alkotásait, és képzetemben látom — a hold fényénél is mi bűvös lehet e kép, midőn az éj szellemei itt találkoznak a hegyi rém fehér szakállával, a tavakon nimphák dalolnak, és csábítják a halandót, ki tévetegen jár a látomány után, — szikláról sziklára, veszélyt nem lát és vakmerően tör előre, mígnem merészségeért lakolva, egy lépés — és a mélység nyeli el. • Ah de pohár csengés zavarja fantasiámat. A vészes felhők elvonultak, kipihenve, éhséget, szomjat csillapítva elhagyjuk e regényes képet, az „ Öttavat" — és megyünk le és le. Ha előbb tüdőnk, szivünk fáradt, most térdeinken van a sor, a hegymászó botok jól segítenek, elég gyorsan hagyjuk magunk felett a meredeket, és visszapillantva, alig hisszük, hogy ott fenn jártunk a lég birodalmában. A „tüzelő" kőnél ismét pihenőt tartunk, ez erkélyt képező szikla alatt vagy 30 egyén is elfér, ha vihar éri, hogy megvonhassa magát. Igy a természet is gondoskodik a turistákról, hol emberi kéz még nem segíthet. Virágos fensik, hegy, völgy, mohos szikla marad mögöttünk, közeledünk ismét az élethez, a „Kaizer hotel" biztatóan integet, de mi tovább és tovább haladunk a „Tarpataki hotelé felé, hol kellemes kábultság, — fáradsággal érkezünk, s mint ki dolgát jól végezte, — a pihenésnek adjuk magunkat. Nem tudom leírni azt az érzést, egy ilyen nagyobbszerü kirándulás után az ember feledi a fáradalmakat, az ut keserveit, hideget, meleget, s mindent mit szenvedett, de miért bőven kárpótolta a természet csodás szépsége. Nem hiú vágy vezérelt mindent láthatni, de azon megbocsátható kíváncsiság, kifürkészni a természet titkait, rejtelmeit! . Midőn az est leborult, és nyitott erkélyzeten kedves csevegés mellett ittam theámat, az Anna báli mulatózok vig zenéjét hallgatva, — a felhő kárpit szét vonult, a hold méla ábrázata tünt fel; a sötét fenyők csúcsai kiélesedtek, a levegő lágy fuvallata meg-meg lebbente gyertyáinkat, — a folyton zúgó viz moraját véltem még most is hallani, lelkem ott járt az alpesek világában t mig nem a fáradság erő*