Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888
1888-07-22
E végből az 0. M. I. E. által kidolgozott tanácskozási tervet beható tárgyalás alá vette, több tárgyra néz Ve a képviselőket az eg3 r esület álláspontjának kifejtésére félkérte, a központosítást azonban csak oly feltétel mellett tette magáévá, ha az anyagi áldozatot nem kivján, s ha az egyjesületeknek szabad mozgást enged. Nem támogatta feltétlenül, az évenként tartandó congressus iránt tett javaslatot sem, s csakis annyira mei.t e tekintetben, hogy csuk is ha rendkívüli körülmények kívánnák, tartassék congressus Hogy a választmány ily magatartása nem volt helytelen, igazolták nem sokára a congressusi tanácskozások és határozatok; a Bpesten Összeült congressus ugyan is nem mondotta ki a központosítást, a miből következik, hogy az egyesületek többsége nem kívánja ezt, s csak annyit mondott ki, hogy ha oly ügyek kerülnének szőnyegre, melyek az összes közm. egyesületeket érdekelnék, erről az 0. M. I. E. értesítse a rokon egyesületeket, s ugyan ezen egj^esület fogja képezni a kapcsot az összes rokonegyesületek között; de nem volt helytelen a választmány maga tartásának ama része sem, mely az anyagi áldozatokra vonatkozik, mert maga az egyetlen congressus költségei 1115 írtra rúgtak s e költségből minden egyesületre 23 frt s néhány krajezár esett, a mely kiadás elvégre is teljesen inproduktiv. Minden félreértés elkerülése végett szükségesnek látom itt megjegyezni, hogy a fent emiitett 1115 frfc csupán a. congressus dologi kiadásai voltak, s ezekben az egj-esületek küldötteinek költségei nem foglaltatnak; a mi egyesületünk képviselői saját költségükön vettek részt a tanácskozásokban. Egyesületünknek ezidőszerint 500 frt alaptőkéje^ van; ebből 465 frt az alapító tagdíjakból folyt be, 35 frfc pedig egyéb jövedelemből csatoltatott az alaptőke kikerekitéséhez. Az alaptöke jelenleg a „Pápai takarékpénztár"-ban van gjúúnölcsözöleg elhelyezve. Nem mulaszthatom el e helyen kiemelni azt sem, hogy a nevezett pénzintézet igazgatósága nagylelkű volt alaptőkénket 5 0/-os kamatozás mellett elfogadni. Ezekben sorolható fel, mélyen t. közgyűlés, a választmány ' működése, nem ringatja magát a választmány ama hitben, hogy összetett kezekkel nézheti ezentúl a világ folyását, nagyon is érzi, hogy sok teendő vár még reá, s ezek közül első sorban, az érdeklődésnek felköltése egyesületünk iránt. Az érdeklődés megfogja hozni az anyagi eszközöket, s ezek nyomatékot fognak adni a működéshez. Rajta kell lenni, hogy tényezővé küzdje fel magát egyesületünk ama körben, melyre működése kiterjed, hogy annak minden számot tevő eleme részt vegyen az egyesületben, hogy, ha bár lassan is, de szakadatlan erővel haladjon czélja felé, s akkor azt hiszem, nem marad el a magyarok istenének áldása sem. Kelt Pápán, 1888. július 3-án. 3íaz,mo$ egyl. titkár. Nyilatkozat A „Veszprémi Független Hirlip" £ évi 29-dik számában, a lap szokott hangján egy vezérczikk jelent meg: „A minta jegyzők" czim alatt; ismerve a lap nyelvezetét, a czikket figyelemre se méltattuk volna, a mint tették ezt mások is már több izben; de hogy a czikk irója meggyőződjék arról, hogy gondolatlanul dobta el a sulykot; a czikket válasz nélkül nem hagyhatjuk. Tudja-e a czikk iró úr, hogy Veszprém megyében, különösen a felső járásokban a „minta jegyzőkének fizetése 400, mond négy száz frt, igen kevés kivétellel; ezen fizetésből el kell tartani a családot, liozzá — ha nem állandóan is — de a terhesebb foglalkozási hónapokban segédet alkalmazni, azt fizetni és élelmezni; honnét kerül a legkevesebb három napot igénybe vevő utazás és bálozásra szükséges 40—50 frt? Egy komolyan gondolkodó családfő, elköltheti-e három nap alatt egy havi fizetését csak azért, hogy a veszprémi független hirlap tetszését megnyerje ? — esvén a jótékony czélra az elköltött összegből legfölebb egypár forint. — A ki a jegyzőknek — nem mondom valamennyit, mert lehet saját, { s apjáról öröklött vagyona — anyagi körülményeit i ismeri, s látja az erőltetett tüntetést, nem nézi-e ezt inkább kárhoztatólag ? . A czél nemes voltát elismerjük, áldozunk is reá tehetségünk szerint — szivesen bál nélkül is; s bátran rnegjegyezzök, hogy azon jegoző urak. kik az almádi-i bált feltalálták és ott mulattak, ha az általuk elköltött összegnek ötödrészét adták volna a nemes czélra s otthon maradnak, többet áldoztak volna az árváknak, mint igy, fizetvén családonként 2 frt belépti dijjat. Ha áldozni akarunk, áldozzunk csendesen, ne trombita szóval; a ki mulatni akar, s van neki mint jegyzőnek miből — ám mulasson; de azért, hogy egyik vagy másik 40 — 50 frfcot bálozásra ki nem dob, — mert nem kerül — pelengérre állítani nem tisztességes dolog. Azoktól a „jó bolond veszprémiek és almádiak"tól pedig kérdezzük meg: valljon ha egy szegény jegyző, gyűjtő ívvel kezében ment volna házaikhoz, alázatosan felkérni az országos jegyzőárvák házának .alapjára való adakozás végett, adtak volna e csak ötödrésznyit is, mint a mennyibe nekik az almádi-i jegyzőbál került? • A ki adakozni akar: adakozzék jó szívvel s tüntetés nélkül'", nem felhányással; megtartva ama bibliai mondást: „A mit jobb kezed ad, ne tudja meg azt a balkezed". Azok a „minta jegyzők" kiknek a „jó bolond veszprémiek" — saját élvezetük mellett — néhány forintot adománj'oztak, a legközelebb mult évben bizony megadták gyűjtéseik által azt az összeget, mit a „Veszprémi független hírlap" most szemökre hány, — és pedig a nélkül, hogy bár kit is korholtak volna, nemes tudatával annak, bogy „a jószivö adakozókat szereti az Isten"! A mi a calculust osató czikknek a jó közigazgatás csinálására vonatkozó passusáí illeti, — bátran kimondjuk, hogy az nem egyéb észficzamodásnál. — Miköze van a bálozásnak a jó közigazgatáshoz? vagy talán az a jó közigazgatási tisztviselő a ki minden bált át tánezol vagy át mulat? Mi az ellenkezőt vagyunk hajlandók hinni; — s tökéletesen, megvagyunk róla győződve, hogy a mi „jó vicispán urunk" — a kit mi igen jól ismerünk s szeretve tisztelünk, alattas közegeit nem lábaik, hanem észjárásuk ut&n szokta mérlegelni, s bár kit is azért, hogy az almádi-i bált végig nem tánczolta, üldözni — a Veszprémifüggetlen hirlap" kedvéért — soha sem fog. ©. SS. községi jegyző. Jöjjetek hozzánk, kik nevetségesnek tartjátok e szeDt ügyet. Jöjjetek ti vallásgunyolódók ide, kik minden szentet, mi a vallásosságot hirdeti lábbal tapostak. Mondom jöjjetek ide. Nézzétek mit hirdet a három kereszt? Boruljatok térdeitekre s kérjetek bocsánatot a tékozló fiu példájára, hogy adja meg nektek a Megváltó is azt, mit megadott az utolsó pillanatban a latornak. Ne tekintsétek ezt nekem érdemnek. Ez nem rátok van bizva. van még Isten a csillagos magas égben. Én csak Szt. Pállal ezt mondom : „Én tőlem pedig távol legyen másban dicsekednem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztében". (Gál. VI. 14.) ' Ugod jul. 17. 1888. s. lelkész. Titkári jelentés, a pápavidéki közművelődési egyesület közgyűlésére. (Folytatás és vdge ) Alapszabályaink 2. §. b) pontja szerint nyilvános felolvasások levén rendezendők 1887. és 1888. években hat ily felolvasás tartatott következő egyesületi tagok által, következő czimek alatt: Kiss Ernő: Pápa város a Rákóezj^ forradalom alatt, Révész Kálmán: Egy s más a tánczról, Harmos Zoltán: A nő Göthe Fausztja és Madách Embertragédiájában; Kiss Ernő: Pápa két ostroma a XVI. században, Révész Kálmán: Nála és Damajanty, Harmos Zoltán: Az iszlám és a keresztény kultúra. 1887. évben ama megtiszteltetés is érte egyesületünket, hogy Pulszky Ferenc ur kegyes volt a választmány felkérésére, egy szabad előadást tartani a városok befolyásáról a civilizatióra. TJgj'ancsak 1887. évben Paál István választmányi tag „Merengés" cimü hazafias költeménye is felolvastatott, nem különben Soos Lajos vendégnek „Marfcius 15" cirnű emelkedett hangú elmefuttatása. Nem mulaszthatom el ezen alkalommal különösen kiemelni ama körülményt, hogy az egyesület felolvasásait a nők szorgalmasabban látogatják mint a férfiak s épen e jelenség biztos zálogul tekinthető a felolvasásokban rejlő eszköz, valamint azok irányának helyessége mellett. A választmány, tekintetbe véve, hogy az egyesület tagjainak jogai nem állanak arányban kötelezettségeikkel, elhatározta, hogy a felolvasásokat különfüzetben össze állítva, kiadja, s az egyesület tagjai között, díjmentesen kiosztja. E határozatával a választmány az egyesületi tagok áldozatkészségét kívánja elismerni, illetve irányukban háláját leróni. Az ismeretek terjesztésének a nyilvános felolvasások csak egyik eszköze, a másik a népkönyvtár, ennek állapotáról a könyvtárnok fog jelentést tenni, itt csak annyit jegyzek meg, hogy annak gyarapítására a választmány 50 frtot fordított 1887. évben, 1888. évre pedig, miként ezt a beterjesztendő költségelőirányzat mutatja, szintén 50 frt szándékoltaink e célra kiadatni. Örvendetes jelenségnek kell tartani, hogy aránylag csekély terjedelme mellett, a népkönyvtár erősen olvastatik, s évenkint 3, 4 ezer között vau a könyvkiosztás; különösen fontosnak kell felismerni TARCZA. VAN-E ISTEN? . . Yan-e Isten égben? a ki irgalmának Áldó sugarával osztja a kegyelmet; S balzsamot csepegtet ha feljajdul a sziv, Melyet a kinok éles nyilai vernek: — Meghallja a sóhajt az esdeklő ajkán, Letörli a könyet, mely hozzá felreszket: Könyörül a hullám korbácsolta sajkán; S pálmával cseréli a súlyos keresztet . . Vanre Isten égben? erős, boszuálló; Villámjogarával törvényt szabva, osztva: Ki nem nézi tétlen, ha vetve a háló — Mélyben a gyanútlant az ármány kifosztja: A kinek, hatalmas menydörgő szavára Diadalmat ül az érdeken az érdem: — Szétdúlt reményeim omladckin állva, Van-e Isten ott fenn!? kételkedve kérdem. Hányszor küldém hozzá esdeklő imámat: De süket maradt rá egész ekkoráig; Utam éjjelére egy sugár se támad; Egy csepp ir — a áebre: mely után ugy áhít'. ... Ellenimtöl üldve, harc/.ba kimerülten; Biztos béke partot de sehol se látok: — Az élet tavasznak még mit sem örültem; Csoda-e aztán, — ha feljajdul az átok(?) Lelkemen hordom a csüggedés bilincsét: — Készült, a csalódás pokol műhelyében —• Elrablák szerelmem szent és drága kincsét: Csak emléke kisért folyton, alva-ébren . . Zúgva tör reám a küzdelmek viharja : Győzni nincs remén}; — mert nincs ki megsegitsen . . . Hacsak — látva e kint, végre megsokalja S védő pajzsot emel reám: ha — vauisteni Boos £ajox a népkönyvtár szerepét, ha constatálom, hogy olvasó közönsége túlnyomó részben a kisiparos és földmives osztály, tehát a szó szoros értelmében vett nép, a melynek részére alapítva lett. A magyarnyelv terjesztéso érdekében, nyelvünk tanításában kitűnt tanítók, valamint a magyar nyelv elsajátításában magukat kitüntetett tanulók között jutalmak levén kiosztandók, a választmány a folyó évben 10 ily tanítót és minden tanitó mellett 3—>3 tanulót határozott jutalmazni, m. p. a tanítókat fejenként egy aranj r , a tanulókat fejenként egy ezüst forinttal. Gondja volt a választmánynak arra is, hogy a jutalmazások tekintet nélkül a felekezetekre és nemzetiségekre eszközöltessenek; a mi pedig a jutalmazandók érdemesülfcségét illeti, ez részint saját tapasztalata, részint pedig — tekintettel arra, hogy mindannyi felekezeti iskola — az egyházi hatóságok javaslata alapján lett megállapítva. A kiosztandó jutalmak főösszege mintegy 90 frtra rug, miért is, tekintettel az alapszabályok 18. §. g) pontjára, mely az 50 frtot meghaladó kiadások engedélyezését a közgyűlésnek tartotta fenn, a választmány ide vonatkozó határozata a t. közgyűlés elé fog terjesztetni. A jutalmak kiosztása, feltéve, hogy a t. közg}Tilés a választmány javaslatát elfogadja, a jövő tanév kezdetén menne végbe, minthogy a választmány bizonyos ünnepélyességgel kívánná ezt végrehajtani s mindenesetre nyilváuosan, a tanitó ós tanulók összeségének jelenlétében, hogy maga a jutalomosztás ténye buzdításul szolgáljon azoknak is, kik jutalomban nem részesültek. Egyik czélja lévén egyesületünknek, a rokon egyesületek anyagi támogatása is, ennek megvalósításául a „Felvidéki M. K. E." Nyitrán és az „Eperjesi magyarságot és mivelődésfc terjesztő egyesület részére 10—10 frtot szavazott meg a választmány segélyképen. E segély megszavazásánál ama szempont volt a választmány előtt irányadó, hogy a segé'yezni kivánt egyesületek oly területeken működnek, hol az idegen ajkú népesség túlsúlyban van a magyarság felett, a magyarság tehát nem rendelkezik elegendő anyagi eszközzel törekvésében. Nem lesz titok a t. közgyűlés előtt ama mozgalom, melyet néhány rokon egyesület, a közművelődés szolgálatában álló összes egyesületek szorosabb összefüzése tárgyában indított. E mozgalmat a Budapesten székelő Országos Magyar Iskola Egyesület vezette, a mely is a mult évi október hó 9-re Budapestre congressust hivott egybe. A congressuson 45 egyesület volt képviselve s ezek között a mi egyesületünk is. Néger Ágoston elnök, Horváth Lajos és Ihász Lajas alelnökök, Gyurátz Ferencz és dr. Fenyvessy Ferencz választmányi tagok által. Egyesületünk választmánya kezdettől fogva nem rokonszenvezett e mozgalommal, nem pedig azért, mert félt atfcól, hogy e mozgalomnak központosítás lesz az eredménye; a központosítás által pedig az egyes egyesületek működése meg lesz bénítva; s a hozandó anyagi áldozat aránytalanul nagy lesz ama előnyhöz képest, melyet az egyes egyesületek a központosítástól várhatnak. Nem utasította el ugyan ridegen magától a választmány ama törekvést, mely a különböző vidékeken azonos czél felé haladó egyesületek között bizonyos kapocs létrehozására irányult, sőt üdvösnek tartotta és tartja ezt ma is, és kész volt e kapocs létrehozatalánál közre is működni, ama határvonalig, mely az egyesület függetlenségét a függéstől elválasztja s a hol az anyagi hozzájárulás kezdődik. A fővárosból. Mégis csak klassikus emberek ezek a mi fővárosi akadémikusaink, nehogy egy túlbuzgó osztályelnök valamely phylo- vagy antropológusokat érdeklő értekezésre összekivja rendkívüli alapon ebben a lerázhatlan aoquatori melegben — fogják magukat s aunélkül, hogy csak egy ludas pillantást vagy egy ájtatos „Vater Unsert" vetnének a múzsák égnek emelkedő palotája felé — f"&j ! ' l l c magukat s villámvonaton menekülnek a kies külföldi tengeri fürdőkbe, nyakurkba hagyva a főváros megörült (?) macskáit s kutyáit. Igaz tehetrik, mert — — — , de hát a kik nem tehetyik villám vagy express vonaton, nohát azok megteszik ez utat veloczipedon s elmennek Ostende, Kar-lsbad s Ischl helyett, Promontorra, Rákosra vagy a Zugligetbe, s mily bámulatosan kitartó angol phlegmával űzik a sport eme szenvedélyét. Most már a sport eme nemét nemcsak a „cibilelj" hanem már a katonatisztek is űzik. Főleg az esti órákban egész pkalanxokat alkotnak az Audrássy uton végig gördülő bycj'C- s trieyclisták. A legkedveltebbek a „Safety bycyclik" vagyis a biztonsági kétkerekűek. Most már annyira elterjedt, hogy egyes kereskedő czégek is ezen szállítják egyes helyi gyors szállítmányaikat. Haladunk e téren is a praktikus angolok nyomában. * * * A mult napokban az Önök körében időztem Pápán, hol csak egy nagyobbszabású építkezést volt szerencsém látni, ezfc s a szél-utczában. Értesülésem szerint ezen építkezés már a tavaszszal megkezdődött. Hát bizony ez az építkezés a fővároséhoz képest, hogy hű metonj-míával éljek: csiga-gyorsaságu. Mint a gondolat ugy emelkednék az üres telkekon egymás mellett a legizlésteljesebb stylben epült colossalis palotasorok. Szinte hihetetlennek látszik, peugy van, hogy egy fővárosi palota alig 2—3, maxiarám négy hónap alatt minden berendezéssel (légszesz s vízvezeték) együtt felépül. S mily rohamosan halad a körutak kiépítése. Az Erzsébet s Terézkörut, hol a legszemkápráztatóbb ornamentukkal és keleti izlésü erkélyekkel gazdagon ékített és ellátott palota sorok pompáznak ily rohamos építkezés mellett 2, legfeljebb három, év alatt teljesen kiépül. A Ferencz és József körutak, hol a szépítő bizottság a legvandalabb módon pusztítja az alacsony házakat, 3—4 óv múlva szintén kiépülnek. Dictum-factum építkezés s styl szempontjából, fővárosunk nemcsak a külföldi világvárosok nívójára emelkedett, hanem, a mit még ellenségeink sem tagadhatnak meg tőle, azokat jóval tul is szárnyalta. Pápa város elité hölgyeinek megígértem, bogy a fővárosi divatról is referálni fogok néha-néha. A divatot adó mozgalom a jelen idényben, miután az aristokratia hölgyei a külföldi (elég baj) tengeri fürdőkben nyaralnak, csak a Császárfürdőben dominál. A legelientétesebb két szín úgymint a rózsa vagy vérpiros s á fehér az uralkodók., A derék (cretonból) feszesen idomul a testhez és elül s hátul szivalakban van kivágva. A nyak ldvágását egyszínű monsseline gallér veszü körül. Az ujjak lebenyszerüleg bőek, melyeket csipkézett fodrok ékítenek. A hátul ránezokbaszedett, nagyon bő szoknyaalját alul szintén csipkézett fodor futja körül. Ezeket az öltözékeket, ha agnosisom nem csal, vagy menyecskéken vagy nagy leányokon láttam. A fiatal leányok nagyobbrészt virágos creton vagy batistból készült öltözékeket hordanak. De ezek is nagyon elegánsak. A plasztikusan sima derekat egy fantasztikus alakú bársony gallér ékíti, mely az ugyancsak bársonyból készült mellvérfcre simul. Az elül gombolódó derekat egy bársony öv övezi körül. A kerek alakú bő szoknya a derék körül ráuczoifc. A legcsá^ bitóbb kalapok, melyek okvetlen kiegészítenek egy elegáns toillefctet, a szalmából készült, elül nagyon felhajtott és szalagcsokorral ékített virágkalapok, tetejében az időszerüleg nyiló virágfüzér vagy bokrétával (jelenleg a búzavirág). 5—/, Juliális. Ma már egészen desperálni kezdtem Nemcsak hogy derült időre ébredtünk föl, hanem még úgy 10—11 óra tájban is egyetlen felhő sem mutatkozván, oly égetően kezdett a nap sütni, hogy a pinczébe akartam menekülni ilyeténképen monologizálva. Oh szent natura ! csak nem teszed velünk azt a csúfot, hogy visszaessünk abbba a régi bolond klimába, mikor júliusban az ember, ha pőrére vetkezett is folyt róla a viz nem, eső hanem izzadság alakjában. Akkor még a leghitványabb légy is oly szemtelen ügyességgel röpködött é§ manövrirozott-az ábrázolatunk körül a rekkenő melegben, hogy a legnagyobb ügyességgel ís alig lehetett elkapni. Mily más világ van most! Nem hiába könyörögtünk májusban a hasznos esőkért. íme van sikere ! Valóságos Prizniczkurát élvez az állat és növényvilág. Naponként háromszori znhany után tropikust fejlődésnek indul minden. Még a learatott, kepékbe rakott gabona is zöldülni kezd. — Ennélfogva egy idevaló polgártársunk legszaisonsáerübb czikket, egy ócskulni kezdő'- esernyőjét stufferozza le a kertjébe s kivácsian várja a productiót. — Ebéd után, há jól lakott az ember, beburkolódzik a plaidbe s a méhesben a lóczán egy darabig csak szívja a legújabb Tisza szüzdohányt, azután elkábulva alszik a falrahuzódó legyekkel, nem is hallva többé a megszokott bölcsödalt, az eső csobogását. Oh szent Saturnus pluvius! Te vagy az ez idei uralkodó planétánk ! Mily kegyes vagy hozzánk, mily könnyedén és nagyban elvégzed azon menyecskék munkáját, akik a szalados készítéshez eddig csak tálban és tepsiben csiráztatták a búzát. Mig imigyen elmélkedtem magamban délben a túrós csusza evéskor, csendes homály kezdett terjengeni. Végre, egy csattanás s a rákövetkező eső locsogása tudtomra adta, hogy non est des< perandum! ime itt a mindennapi várva várt vendég, elő azt a csibukot, azután álmadozzunk az álmadozókkal! Tegnapelőtt azonban sajátságos esemény zavarta meg ebéd utáni siestámat.— Milán király válóperével szenderedtem eh Álmomban folytat*
