Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888
1888-01-01
A ..Pápai Ijfq)ok i ' S ~ SS \ j l). u. c. X'. p A m.Vi számmal az első számát veszik ol\ásóink lapunk XY-ilt évfolyamának. Miként igyekezett a közelmúltban hivatását jól betölteni, olvasóink széles köre elfogulatlanul bizonyíthatja. Érezzük, hogy bátran tái'thaínánk múlt évi működésünkről is beszámoló beszédet. A ki fáradságot venne magának, s átlapozná műit é\ben megjelent példányainkat, kiállítaná bizonyára részünkre a legkedvezőbb bizonyítványt. Megyénk és városunk iegjelesbjei csoportosultak melléje, s lapjuknak ismerlek el. Híven és önzelirnül szolgáltuk a közügyet, melynél nem egyszer egyenesen lapunk volt a sikeres kezdeményező. Olvasóinkat minden más lapnál jóval előbb volt alkalmunk értesíthetni az őket érdeklő dolgokról; megyei életünk legkisebb érdeke is gyors támogatóra talált lapunkban. Vezérczikkciüket a közélet szereplői irják, s (árczánk élénkségéről és érdekességéről folyton gondoskodnak nagyszámú munkatársaink.— Lapunk nem az anyagi czélért tar la tik fenn, sőt áldozatot hozunk, hogy «°.z minden szempontból megfelelhessen nemes hivatásának. Elsők vagyunk, kik minden helyes eszme mellett kardot ráülünk; elsők kik lapunk közönségét mindenről, \ mi érdekelheti, más lapokat jóval megelőzőleg értesiljíik: elsők vagyunk, kik közügyekért serkenteni, buzdítani törekszünk, mely irányban múlt évben is nem egy sikerrel dicsekedhetünk olvasó köreink méltó dicsőítéséül. Ennek köszönhetjük, hogy lapnak a vidéki lapok legelterjedtebbjei közé tartozik; ennek köszönhetjük, hogy lapunkat megyénk tiszteletreméltó féríiai fölkeresik közleményeikkel, s hogy a. fővárosi sajtó ez évben is nem egyszer elismeréssel nyilatkozóit iopunkrói, Ez irányban vezetjük la punkai a jövő évben is, melynek kiadásánál lapunk előnyére gyökeres reformot létesítettünk. Előfizetési ár a régi marad: Egy évre 6 frt; félévre 3 frl, negyedévre 1 'frt 50 jir., melyet „A PÁPAI LAPOK" KIADÓ HIVATALAIM * r PAPÁN kérünk czimeztetni. A „PÁPAI LAPOK" szerkesztősége. TÁR_CZA. ^ EMLÉKE K. [1887.] I. «Gondolj reám úgy néha, ncha!» Midőn elváltunk, erre kértelek; Lezárt ajkad nem szólt, de méla Szemedbe' ott volt rá a felelet. Egy kézszorítás s Önfeledten Figyeltem arra, mit a szem beszél, S aztán nyugodtan útra keltem: — Érzem, hogy szived örökre enyém. II. Kimentem a mezőre s ottan Beszéltem nyájas fuvalommal, S megkérdem a virágok sergét: — o Szeret, szeret» — ők azt felelték. A kis patak is azt csevegte: — eTiéd a lányka szive, lelke!» S a fűz 'csoport előre ingva Lombjával rá «igent» bolinta. Én nem hivém: Mikép tudnátok Szellő, patak, kicsiny virágok! Ne szólljatok balgák ti, sorsom Csalódni és csalódni folyton. De hogy aztán szemébe néztem S fr fám veté fényét egészen, Lelkébe láttam én e fénynél: — olgazatok van!» ekkor érzem. Az yi ev és a magyar társadalom, i Politikai tekintetben nem minden ' aggodalom nélkül nézünk az új év elé. Az örök békéről még a nagy bölcsész is csak mint kivihetetlen eszméről ábrándozott, melyet lehet ugyan megközeli- ' teni a nemzet anyagi, politikai és erkölcsi állapotának folytonos javítása által, de melyet elérni soha sem fog sikerülni. — Az egész világ históriája legalább e mellett bizonyít. Pedig a háborútól vaió folytonos izgalom bénítja meg a — társadalmat. — Azért kiált íel a társadalom a classicussal: „Nulla salus hello, pacem te poscimus omnes." Kincs üdv a bábomban, téged óhajtunk Béke mindnyájan. Mert csak a tartós béke fejlesztheti ki a társadalom erejét, melyre épen oly országban, mint Magyarország roppant szükségünk van. Sehol a világon nem teljesít többet a társadalom, mint mi nálunk. Magyarország társadalma 30 év alatt végezte cl azt, mit a müveit európai népek 300 év alatt. A magyar társadalom — és nem az állam, és nem a fejedelem — (mint másutt) csinálta meg nálunk a muzeumot, teremtette meg az academiát, emelt oltárt, szépet, nagyot a művészetnek, s hozta létre a megszámlálhatlan temérdek jótékony egyleteket, S ha nem .volna il\ társad: 1-. 1 hazának mógesak iskolája sem lenne! A magyar társadalom alkotta meg a cultur egyletet is, hogy a magyar hazát, megtarthassa a magyarnak. Le a kalappal hát a magyar, társadalom előtt! És nézzétek szívósságát, szilárd jellemét! S mondjátok meg: melyik társadalom állotta volna ki, például azt az eszeveszett őrült harezot, mit évekkel ezelőtt az anUsemitismus nálunk müveit?! Ott van a nagy, művelt, hatalmas német nemzet, hol csak napokban is magának a trónörökös fiának, a legközelebbi jövő császárjának ki kellett jelentenie, hogy ő nem antisemita! Iis nálunk'?! A magyar társadalom (és nem az állam és nem a kormány, mely egyetNem mondtam ón mikép szeretlek, i S/.eretsz-e azt se' kérdezem: — Titkos sugara szép szemednek, Szónál, beszédnél többet ér. Nem kértem én, hogy légy hü hozzám, Hogy ne felejts el sohasem: Egy néma jel a kedves orczán Az eskünél több volt nekem. | _ IV. Szelid arezod még álmaimban Most is gyakorta jő felém; Szivem megdobban s ujrá érzem: — Tied vagyok, tied egészen S te mindörökre az enyém. Oh! lég}' is az! Keress fel újra, Légy álmaimnak őre, ládd Ha felhő árnytól elsötétül A nap édes sugara nélkül Elhervad a szegény virág! §&yuí> Dániel. Visszaemlékezések. — Beszély. Irta: Gizella. — „Mondottam ember, küzdj, és bizva hízzál." Madách* Most miután a közelgő' tél hideg lehellete megremegtetett, a- zúgó szél megtópdesi a fonnyadt lombokat és zizegve seprí tova a porba hulló sárgult faleveleket, melyek egymásba fogódzva ölelkeznek, lonegy izgatót sem csukatott el) meg- \ törte az antisemitismus hydra fejét és ' vele a vallás háborítok őrült uralmát, A í magyar nép józanságának fényes bizo- : nyitványa e tény, melyet kicsinyleni nem i lehet és nem szabad. . \ Ma már a hírhedt vezér ós a nagy | erkölcsbiró. ki csak évekkel ezelőtt lap- < jávai együtt egy rettegett hatalom volt. s kit három-négy helyen léptettek fel egyszerre képviselő jelöltnek:— megsemmisülve fetreng a megérdemlett feledés ; homokján.— Az idén még próbálkozott j tengődni; akadt jó bolond megyénkben | is, ki boldogítani akart egy kerületet í vele: — de a mi társadalmunk sem m- i dúl. hál Istennek, a bolondok után. j A mi kis társadalmunk hús a ma- j gyar állam, társadalom húsából: véri ugyanannak véréből! A mi kis társadal- j munk életereje is úgy lüktet mint az egész testé, nagy Magyarországé! A mi szép, s igaz; nemes és jó: — lelkesedünk | érte. A mi rút, s gonosz: hazug és nemtelen: — utáljuk lelkünkből. A vallás, az osztály nem választ el bennünket egymástól. Vállvetve áldozunk | az áldozatkészség, s a honfi erények ol- í tárán. Ez volt eddig szerepünk. Legyen | czeidi'd is az! j így gondolkozva és igy téve a magyar társadalom ez új évben is tovább • a iípittíi/i- a magyar áKarn megorősö- , dósét: tovább fejleszti a nemzet cnltura- ! Iis és anyagi létfeltétel biztosítékait; tovább harezol a nagy missió terén és j megerősíti gyökerét imádásnnk, rajongá- J sunk méltó, s örök tárgyának: — a ma- j qiiar hazának! ^_ i í Néhány szó a szerkesztőkhöz. j i Legújabban a hitelszövetkezeti eljárás egy | megdöbbentő hirct közölte a fővárosi sajtó s • ezek nyomán a „Pápai Lapok" hasábjain is egy ! figyelemre méitó vezerczíkk inté a közönséget, ! hogy mielőtt ily nadályok mocsaraiba indulna, ! okosan teszi, ha a talajt előbb figyelmesen ki- j kémleli, nehogy jóhiszeműsége kiaknázását csak i akkor sirassa, midón már jóformán elvérzett a ! szipoiya/.asi proczessusban. j szép idők felett szomorún elmélkedünk. Vissza va- j rázsoljuk a tavaszt minden hajával. elmerengünk I a nyáron átélt napok felett, újra a magas bérezek j méla csöndjében képzeljük magunkat — ott hol | messze vagyunk minden emberi gyengeségtől. A j hatalmas sziklaóriások olymogfoghatlan bűvös ha- f tussal voltak lelkületünkre, mely felszállt a magasba, J a mindeuségbe - - feledtük a világot, melyben a j nyüzsgő sokadalom között magunk is el-el tantorod- • tunk; élveztük a hegyi patak kristály tiszta vizét, j a sötét fenyők titokzatos zúgását — oh és most | mindez messze tőlünk őszi homályba burkolva! Ilyen az élet is, e felett is ha vissza pillantunk, szivünkben egyes halmokat találunk, melyek alatt kedves és fájó emlékek szunynyadnak, "melyek érintésünkre fel-fel szállnak, újra erőt vesznek rajtunk. Az elmúlt fájdalmakat nem birjük kitépni onnan, mert hisz visszaemlékezésünkben is mint gyermek, ki virágok közé nyúlva, tövissel vérzi kezét — az élet is, mely egykor virányosnak tünt fel, mennyi fájó tövist rejtett el a szem elől! Vissza emlékezem éltem tavaszára, mikor az ifjúság gondtalan', napjait éltem — hisz oly boldog voltam az élet jzenithjén egy felhő sem mutatkozott. Szerettem, — szerelmem tiszta érzetében a világot magamhoz öleljiettem volna, mindenkit elégedettnek óhajtottam; látni, — a jövőben csak boldogságot, végtelen boldogságot látott ábrándos ifjú lelkületem : —- és all mi várt rám, milyen nehéz megpróbáltatás zúztk szét szivemet! . . . Henrit első bálom alkalmával ismertem meg. Kedves társalgónakj kitűnő tánezosnak 'bizonyult s Szivböl üdvözöljük e jóakaratú figyelmeztetést, de megfogják engedni a hírlapok szerkesztői, ha nemi észrevételt mi is koczkáztatunk a közönség irányábani eljárásukat illetőleg s ezt i annyival jogosultabban tehetjük, mert a »BudaI pesti Hirlap« decz. io-iki vezerczikkében igy ir: \ „Magyarországon mindig becstelenségnek tarta] tik a jámbor hitűek kegyetlen megcsalatása" s | kérdjük: nem-e járulnak a tisztelt szerkesztők is bizonyos mértékben hozzá, hogy a jámbor hitűek — különösen a vidéken — ilynemű megcsalatások áldozatai legyenek ?! Hol jelennek meg legelőször a félrevezetésre• szánt nagy szavú és csábitó kilátást nyújtó hir' detcsek, ha nem a lapok hasábjain ?! Igaz ugyan, ! hogy a szerkesztők kijelentik, hogy a neveik ; után közlöttekért felelősséget nem vállalnak, de [ azt csak nem fogják tagadni, hogy tudomással i bírnak mindarról, a mi lapjaik hasábjain megjej lenik; hiszen egyes hirdetményekre a közfigyelj met maguk is felhívják! *) j Nem volna-e üdvösebb az olvasó nagy köi zönségre nézve, ha ama jelentékeny kiadás egy í részét, melyet kevésbbé életbe vágó s feljegyzésre méltó utazásokra kiadnak, ily homályos odúk kifürkészésére fordítanák, melyekből a közönséget lépre csaló furfangok világgá bocsáttatnak. Mert az, hogy hol ettek, ittak nagy áldomást; csak annyiban bir érdekkel, különösen j reánk távoli mostohákra, a mennyiben belőlük | megtudjuk, miszerint Magyarország még mindig j a lakomák eldorádója s a pazarló költekezés \ romlást terjesztő talaja. ! Magyarország még nem Amerika, hol az I ily magas röptű hirdetéseket a közönség képes kellő értékükre maga leszállítani: nálunk a becsületesség a nyilvánosság piaczára kitett áruk iránt ma sem ölte el hitét annyi keserű csalódás i és csalatás után. Nemzetünk és fajunk e megI becsülhetlen jellemvonását nem áll-e érdekünkben megszilárdítani a helyett, hogy a szédelgők folytonos fejszecsapása alatt kiirtatni engedjük; hiszen ebben iekszik egyedüli létjoga nagy SzéI csényink látnoki kijelentésének: Magyarország j nem volt hanem lesz! Mire épülhet a jövő, ha a i szédelgő jelen kimorzsolja annak alapköveit r! j Külön hirdetési lapok nem okozhatnának annyi j csalódást, mint a jó hitelű komoly lapok czége I alatt világgá bocsátott hirdetések, ajánlatok és | felhívások. | Sokan nem hiszik, nem akarják, sőt nem | is tudják hinni, hogy komoly, hazafias s igazsáj *) A hirdetések nincsenek törvény által tiltva ; s igy azok közlését bizonj- a világ egyetlen lapja i sem mellőzi! A szerkesztők úgy ellensúlyozhatják azo{ kat, ha — mint mi tettük és tesszük, vezórczikkben \ különfélékben s a hol csak hozzáférhetünk olvasóinkj hoz, figyelmeztetjük a veszélyekre őket. De hány | szerkesztő teszi ezt ? Bizony kevés. Ez a baj. _ m t \ Sf erkI különben csinos külseje, vonzó modora által má r I ekkor felkölté érdeklődésemet. j Midőn mámorosan a bál élményei lelett elinéli kerítem, kellemes fáradtsággal szemeimet lehunyva j pihentem és visszaidéztem az est eseményeit, — i Henri jelent meg mindig, bármint akartam elűzni: J az ő alakja vált ki a sok közöl, kik körül rajongtak, j — az ő hangját hallottam fiilemben csengeni, s i vele tánczolva egy megfoghatlan érzelem hatalma ! alatt állottam. i i Még többször is találkoztunk - kölcsönös érj zelmeinket nem bírtuk palástolni, lia szemeink találkoztak --- oh e pillantás leért a szívbe és ott oly. boldog izgalmat idézett elő. Ha együtt cseveghettünk, mint boldog gyermekek pajzánkodtunk — oly idyilli, oly költői szerelem fűzött egymáshoz.Szüleim, kiknek egyetlen gyermeke voltam —' eleinte ellenvetéseket tettek Henri ellen, mert katonai pályára neveltetett ós külországi születésű 1 volt, azonban bar fiatal, mégis komoly irányú ' és finom müveit modora által őket is megnyeré — de meg, .'. . látva boldogságom, mit nem tettek volna ezért! Pénzviszonyaink is' megfelelnek,- melyek e házassághoz megkívántattak és igy mi 'sem állta utamat — hogy menyasszonya legyek. . Midőn először mentem karján végig az utezán, minden szem követett „de csinos pár" suttogták mögöttünk, mit mi a megelégedés mosolyával, egy kis hiúsággal hallgattok. Éltemnek legboldogabb korszaka volt ez — mit csak az hü: felfogni, ki vplt már hasonló körülmények között! Esküvőnk tavaszra volt kitűzve, hogy jó anyám kellcen gon. dbskodhassék felőlem és ekkor 18-ik évemet töltöm • majdan be. Nem vettük észre a természet elhalását, a komor -novemberi napokat, nekünk tavasz — Min de» vasárnap. K'izérdeki sürg,".; közlésekre k<>..j.j'-aní i-cndktvűli s.ám->i< is <•>d Uua ; ki. ßerrtuKU;!cn Ut\ Jck. estik t^uttr ice:'fo^.iJiíiílitik t'L Kcí-lMta k nem adainok vissza. A ia;)nnk sz-dnl küz4enií'nt;c!i n ' f. p H'/J-liiíi i/ i r u I a i á i"i [_0 - U o 11 cij i n m é p fi i c !) iikdvttdöli.