Pápai Lapok. 14. évfolyam, 1887

1887-06-05

A közmunka és közlekedésügyi minister 5 törvényjavaslatot adott be; a múltról 1 szentesítés végett felterjesztve, — 1 pedig függőben maradt vissza. Ezen 7 törvényjavaslatból szentesítve kihirdettetett 3, u. m.: „A külföldi vasutak üzleteszközeinek lefoglalás alól való mentesítéséről" szóló 1886: XXXH. t.cz. A m. kir. államvasutak Fiumei állomáson szükségessé vált kiegészítő munkálatok költségeinek fedezéséről" szóló 1887: II. t.-cz. „A nyitra-völgyi vasútról" szóló 1887: XV, t.-cz. A honvédelmi minister beterjesztett 4 törvényjavaslatot; a múltról még függőben volt 1. Szentesittetett mind az 5, u. m.: „Az 1887. évben kiállítandó ujoncz- és póttartaléki jutalékok megajánlásáról" szóló 1887: I. t.-cz. „A honvédelmi minisztérium elhelyezésére szolgáló állami épülettel szomszédos teleknek és az azon lévő épületnek megvételéről" szóló 1887. VII. t.-cz. „A honvédcsapatok tartalék hadi készletének és a felhívandó népfölkelési csapatok felszerelésének beszerzésére szükséges rendkívüli költségek fedezéséről" szóló 1887: XI. t.-cz. „A Ludovika-Akadémia kiépítésére az 1885. engedélyezett XVII: t.-czikkben 400-000 forintnyi költségfedezetnek 40.000 forinttal való felemeléséről" szóló 1887: XIII. t. cz. „A hadsereg, hadtengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak ellátásáról" szóló 1887. XX. t. cz. A Balaton-vidék lakosaihoz. (H.) Balaton-Füred ismét kedvelt fürdőhelye kezd lenni a magyar közönségnek, s azt tapasztaljuk, hogy a kik drágának és rosznak találják hazánk e kies fürdőhelyét, azok maguk mégis minden évben visszatérnek Balaton-Füredre, ami legbiztosabb hévmérője ama körülménynek, hogy Balaton-Füred bir olyan vonzerővel, amilyennel más magyarhoni vagy külföldi fürdőhely nem rendelkezik. Balaton-Füred ismét emelkedni kezd és véle együtt felvirágozik a Balaton-kultusz is. Az ifjú »Balaton-Egylet« kirándulások rendezése által hiszi elömozditani a Balaton-vidék emelését. Van is a dologban valami, mert a kirándulások alkalmával a közönség meggyőződhetik e vidék fenségességéről és megkedvelheti ugy annyira, hogy rendes látogatójává lesz a > Magyar-tenger « partjainak. Azon czél, hogy ismertté tegyük hazánk e gyönyörű tavát a nagy magyar közönség előtt, el lesz érve, de közgazdasági tekintetben a kirándulások nem sokat lendítenek a Balaton-vidéken. Ha évenkint, a nyári fürdőidény alkalmával több ezer ember keresi is fel a Balaton-vidéket, s három-négy hónapig is tartózkodnak mig végképen elmerül. A gyönyörű tünemény vígan •^tánezolva indul ismét útjára kisérteni. Ennek a mindig vidám fénynek bámulatos hatása van a csillagokra. Olyan könynyedén lejt, olyan kecsesen száll ide-oda, hogy szinte hallani véljük varázshatásu, lágy dalát is, mely olyan, mint panaszos szellő sóhajtása. Nézd, hogy hajlong a fény számtalanszor meg-megvillanva, a mint tüzesókjait pazar ajakkal szórja jobbra-balra, válogatás nélkül mindenkinek a kit előtalál. Es a csókok után csak a megverő, megrontó igézet marad a csillagoknál, melyek remegni kezdenek és rohanni szeretnének az illanó tünemény után, de nem lehet. A csillagnak szeretni csak csillagot szabad. A csalóka fény pedig eltűnik, megjelen, ujra eltűnik és ujra megjeleli csábítóan, hívogatóan, dalolva, hajlongva. Az epedő csillagnak látnia kell, hogy a kaczér tünemény miként osztogatja szerelmét másoknak kéretlenül is. A csillag e látványra szeretne meghalni és nem lehet: mert csak a bűnös csillag semmisül meg, a szerencsétlennek élni kell. A szerencsétlen érzi, hogy forró szerelme csak viszonzatlan vágyódás, emésztő kínlódás és ő szeret még reménytelenül is. Fájdalmát növeli a tudat, hogy a páratlanul szép láng fertőből indult útjára és megsemmisülni is oda kell visszatérnie; hogy annak rövid élete gyönyörök hajhászásában telik le; hogy az a kéjbe fuló mámor pillanatáhan sem felejti életének egyetlen czélját: a mások megrontását és a csillag még e tudattal is szeret. Becsülni nem tudja őt, de azért mégis szereti. Oka talán abban rejlik, hogy szenvedélye tilos szerelem és ennek néha későn, máskor hamar megjövő, de soha ki nem maradó büntetése mindenkor maga a szerelem. Es ez szörnyű büntetés. Miért van az igy és nem másként, azt megfejteni csak az tudná, a ki végtelen bölcsességevei a csillagnak is szivet adott. Nagyritkán, kivételképen megtörténik, hogy a tánczoló fény szive is megmozdul és nagyot dobbanva, megszereti a bánatos csillagot őszinte, igaz werafenunek £• aathea « uuadeaség könyörülő itt, költekezésük nem tesz annyit, hogy abból a Balaton-vidék lakosai kitelelhetnének. Pedig elmondhatjuk, miszerint akárhány balaton-melléki községben nagy számmal vannak ma már tönkrement gazdák, akik minden reményüket a megélhetést illetőleg, a fürdőidény alatt befolyó esetleges jövedelembe fektetik. Mert áz egyedüli jövedelmi forrása a Balaton-vidék népeinek, ma már tönkre ment; szöllőinket megette a phylloxera, A szép szőllöknek, melyek pár év előtt még, mint koszorú övedzék körül a »Magyar-tengert,« ma már csak romjait találjuk. A szöllőhegyek szántóföldekre nem épen alkalmasak, az amerikai szőllövesszö .pedig nem talál jó talajra a Balaton vidéken. Ilyen körülmények között nem lehet csodálni, ha kétségbeesnek a tönkrement gazdaemberek. A kétségbeesés igen indokolt és méltán gondolkodásba ejthet bárkit, aki szivén hordja a Balaton-vidék gazdaközönségének jólétét. A phylloxera napról-napra jobban terjed. Az almádi-i partokon már megette a tökéket, a pusztító rovar befészkelte magát már a csopaki s balaton-füredi szöllökbe is és akiknek tavaly még jó termésük volt, az idén alig fognak szüretelhetni. Valóban, méltán kétségbe eshetnénk, de nem szabad kétségbe esnünk ! Hanem inkább gondoskodnunk kell, még mielőtt tönkre nem jutunk, egy uj jövedelmi forrásról. A selyemipar jövedelmező és a selyemhernyó-tenyésztésnek van jövője a Balaton-vidéken. Gondolkodjanak a tönkrejutás stádiumában a balatonparti lakosok a jövőről és ne késedelmeskedjenek a Balaton-partot szeder-:, emetékkel befásitani. A Balaton-partnak szederfákkal való befásitása által két ügynek használhatunk. Először: a selyemipart, mint a mai nap igen jó jövedelmező forrást, meghonosíthatjuk, ami által existentiánkat biztosithatjuk, másodszor pedig a Balaton-partot, mint fürdőhelyet kedveltebbé tcszszük azok előtt akik a kirándulások alkalmával felkeresik a »Magyar-tenger« partjait. Igen sok község van a Balaton-parton, ahol a viz alkalmas a fürdésre, de fürdőközönség még sem látogatja őket. Ez azért van, mert az illető községek nem rendelkeznek árnyas, befásitott helyekkel, ahol a fürdőző közönség üdülést találhatna. Fontolják meg tehát a dolgot a Balatonvidék lakosai cs lógjanak hozzá a part befásitásához. Nem kerül sok költségbe. Forduljanak ez ügyben tömegesen a kormányhoz s ez is támogatni fogja őket czéljuk kivitelében. A kormány egyszerű megkeresésre bárkinek olcsó árért szolgál szeder-csemetékkel és selyemhernyó-petéket bárkinek díjtalanul ad. A Balaton-part vármegyéinek alispánjai is tegyék magukévá ez ügyet és kövessenek el mindent, ami hatáskörükből lehetséges! És ha egyesült erővel felkaroljuk ez eszmét: nemcsak a Balaton-vidéket, mint fürdőhelyet fogjuk nagyban elömozditani, hanem saját jólétünket is. Existentiánk biztosítása is kívánja. Hisszük, hogy szavaink nem fognak a pusztába kiáltó szavaiként elhangzani! Ugy lcgyenl E sorokhoz, mit a Balatonfüred lapja után közöltünk, magunk is hozzájárulunk. Ura megengedi, hogy a fény és a csillag egymásé legyen. A szép bűnös — ha megtért is, — nem emelkedhetik az égbe és a csillag nem szállhat le a fertőbe. Ekkor tehát a vágyó csillag átmegyen a holdra és annak egyik zugában elvonulva, kis házikót épít, hogy az érkezőnek majd nyugalmas, csendes otthona legyen és azután vár az ő gyönyörű egyetlenére. Mert a bűnös láng még nem jöhet mindjárt. Annak a nem változó szerelem bebizonyítása végett még lent kell maradnia és folytatnia a kisértő tánezot, a megrontó dalolást és a bűnben bűn nélkül kell szerelmét megőrizni, mig vágyó lelke megtisztul. Végre újjászületve, szine nem változó többé, hanem fehér marad, mintha égő hó lenne. Ekkor azután felrepül a holdba és elrejtőzik a szerető kezek által részére készített kedves kis otthonba. Ha azonban a megpróbáltatás ideje alatt megtántorodik cs csak egyetlen-egyszer villan is meg tüzesókja, akkor a csillag hiába vár rá a holdban, ha mindjárt örök időkig várna is. ni. A vén csillagász a magyarázat után elhallgat és mintha nem tudná, hogy öcscse jelen van, gondolataiba merül el. Az ifjú perczekig vár a magyarázat folytatására és csak akkor töri meg a csendet, mikor észreveszi, hogy bátyja megfeledkezett róla. — Kedves bátyám, ön engemet olyan dolgokkal ismertet meg, a melyekről idáig fogalmam sem volt. Élvezetes előadása után akaratlanul is kérdés tolakodik ajkaimra, melyet talán nem kellene megtennem. — Nos, mi az, a mit tudni kívánsz? — Sokszor szeretett-e ön? — Az igaz szerelem egyetlen és ha változik, akkor az nem volt igaz szerelem. Az öreg szenvedélyesen, csaknem kiabálva beszél és felugorva, szekrényéhez siet, melyből gondosan őrzött, ódon naplót vesz elő. VissutWYe, öcscsfaek nyújtja ast és páran Levelezés. Péterd, 1887. jun. 1. Tekintetes Szerkesztőség! Kerületünk régi képviselője Dr. Fenyvessy Ferencz úr beszámolási körútján a nép mindenütt lovas bandériummal, mozsárágyú lövöldözéssel, s a legnagyobb lelkesülés és szeretettel fogadja, utja valóságos diadal menet. Biró Vincze az,ismert nagyság, programmbeszédjét tartotta Lázin, pár kíváncsi előtt, erős bariton hangon —? ! de sarkantyús csizmában, s kalapjába sastollal a következőképen, mit mulatságul ide iktatunk. „Tisztelt polgártársaim, melyik köztök a kisbíró ? (A kis biró, ki sehonnét sem hiányozhatik elő áll.) „Maga az?" Igen én, felelt a kisbíró. „Menjen azonnal, s dobolja ki a faluba, hogy itt vagyunk, s jöjjenek ide azonnal a polgárok." (A kisbíró mégsem mozdul.) „No nem megy?!" „Nem én" felel a kisbíró lakonikusan. „Hát miért nem megy" fartatja őt a sarkantyús vitéz. „Addig nem megyek" felelt ő, mig a dobolásért 50 krt előre ki nem fizet. „Hát talán 20 kr nem is lesz elég?" „Nem bizony mert a most három esztendei dobolásomért sem fizetett még meg." (Nagy nevetés a közönség közt.) „Na menjen doboljon 20 krért." biztatja őt Vincze úr." „Nem én." volt ujra a kisbíró válasza s igy a dobolás elmaradt. S ezen meghiúsult szóváltás után elkezdé híres gyufa beszédjét. „Tisztelt Polgártársaim (4—5 ember — 30— '. 40 gyerek előtt.) Elvagyunk veszve, csak hogy nem megveszve; nyuz bennünket a kormány, szipolyoz a zsidóság. Tisztelt polgártársak! Én a gyufából 100 paklit 60 krért veszek, a zsidó is úgy veszi (az nem következés, mert a kereskedő a gyufát a száma szerént veszi ahogy 120, 150, 180, 200 drbot 50, 55, 60, 70 krért stb. minek beszélt erről a mihez ismét nem ért) és eladja egy forintért, s igy már csak a gyufán nyuz rajtunk (ő rajta nem, ha 100 paklit vesz) 40 krajezárt, Vass János (testestül lelkestül Fenyvessista közbe szóll)_: De hát. Uram ha 60 krért veszi a gyufát fél krért nem adhatja, mert neki is többe van; \ krajczár pedig nincs, kérdem már most hát mennyiért adja? De erre a fogas kérdésre a sarkantyú nem pengett, a sastoll nem bólintott, Biró Vincze bátyánk esze pedig megállt, lefőzte egy egyszerű földmives a saját természetes eszével. Ne neked Vincze, ne akadj olyas mibe a mihez nem értesz! * Tömeges rablások fordulnak elő vidékünkön, május 27-ikére virradóra Léhner János romándi vendéglős mészárszékjét feltörték (a hus a jégveremben volt), s elvittek 2 zsák lisztet, 10 drb kenyeret, ugyanazon éjszakán Hahn József romándi lakos pinczéjébe is betörtek, a honnét fél akó bort tolvajoltak el. Ugyancsak 27-én virradóra Hindler József péterdi vendéglős jégvermét is feltörték, honnét két hordó zsirt, s a hust eltolvajlották. Június 1-én ismét Hindler József péterdi vendéglősnél raboltak — 1 órakor a vendéglős a kutj^ák csaholására felébredt, s ingbe, gatyába revolverrel a kezébe kiment, s látta, hogy a székbe világosság van, ő arra tartott, s ép egy rabló akkor ugrott ki a székből, mire ő oda ért, rá kiáltott kivagy ?! Mire a rabló revolver lövéssel felelt, mi Hindler József urnák a gatyáját lukasztotta, mire Hindler is kétszer lőtt, s a rablót nyakcsigolyában találta, ki menten felbukott. Hindler segítségért kiáltott, csakhamar mentek is a szomszédból, s a rabló kezéből, ki még csoló hangon kívánja, hogy az a felnyitott hely megfakult sorait olvassa fel. 18** jul. 23. Nem boldog ki távolról szeret. A mióta elmentél, nem vagyok egész ember; magaddal vitted a lelkemet. Minden gondolatom nálad van. Tudom, hogy ha ujra látjuk egymást, nagyon meggyötörsz teljesíthetetlen kívánságaiddal és én mégis vágyom utánad. A szivem verése is eláll a gondolatra, hogy te mást szerethetnél. * Jul. 24. Pár nap múlva megjöszsz és tudatod, mit mondott szerelmünkre édes anyád. Addig előlegezem magamnak a veled való beszélgetést és hogy csalódásom tökéletes legyen, előveszem mind a két arczképedet. Egyiknek is súgok valamit, a másiknak is. Hallani vélem válaszodat és az olyan kifejezhetetlen gyönyörűség nekem. Tisztán ós határozottan felismereni a te kedves hangodat, a mint a képek kétszer is visszamondják a megsúgott szót: „Szeretlek, szeretlek.." * Jul. 25. Nagyon izgatott vagyok; nem maradhatok itt. -m Jul. 28. A délelőtti vonattal eledbe utazom a félutig és ott várlak meg. Annyival is hamarább látlak. * Jul. 29. „Ne várjon sehol. Nem akarom." Igy szól a te sürgönyöd, melyet értesítésemre válaszul küldöttéi. Rövid, de érthető. Nem fájt-e neked, mikor leírtad ? Aug. 1. Még tegnapelőtt megjöttél, de érkezésedet csak tegnap tudattad. mindig feküdt, a revolvert kicsavarták, mit erősen tartott, s biztos helyre szállították. A jelentést tüstént megtették, s Lévay örsparancsnok Láziról azonnal a rablók összefogdosására indult. A meglőtt rabló Fehér Mihály Nyalka-hegybeli (Győr m.), életbe maradásához semmi remény. Verhajvaj-czirkusz Ugodban. Hogy miként gondolkoznak arról az ostoba pökhendiségről, a mit a „korlátolt elméjű" Biró Vincze hozzá méltó barátjával Verhovayval megyénkben elkövet : — közöljük a Független Hirlap vezérczikkéi: Egymásra vesszük a hirt, hogy az ugodi választókerületben megint aféle választási skandalum készül, aminőkhöz a korlátolt elméjű Biró Vincze évek óta szoktatja e kerületet. Ezúttal nem önmaga lép föl képviselőjelöltül, hanem a 48-as elvek köpönyege alatt felléptet egy antiszemitát, Verhovayt. Semmi közünk ahoz, hogy Verhovaynak mi a szándéka? Miattunk fölléphet akár 50 kerületben, akár magában Veszprémben is. Meglehet, itt is akadna kergefejü bolond, a ki rászavazna. Hanem ahoz van közünk, hogy azt a politikai szédelgést, amit a lapjában űz, a mi vármegyénk romlatlan lelkületű 48-as népe közé csempésztetni nem engedjük. Jóllehet maga Kossuth nem egyszer intett az ellen, hogy az ő elvei az antiszemitizmust határozottan kizárjak, s igy aki antiszemita, nem lehet Kossuth-párti ember; jóllehet maga a magyarországi központi 48-as Kossuth-párt minden közösséget magtagadott az antiszemitákkal, Verhovayt és társait a 90 tagból álló 48-as függetlenségi pártkör kebeléből kizárta, s belépésüket megtiltotta: mindennek daczára bírnak ezek az emberek annyi arczátlansággal, hogy „Kossuth-párti"-aknak, 48-as függetleneknek s emellett antiszemitáknak nevezik magukat. Ezzel a jelszóval járják be a kerületeket. Bolonditják, biztatják, dühítik a népet; hogy igy, meg amúgy verjék ki a zsidót — majd a többi európai állam nemcsak elnézi, még segít is a dicső zsidóverésben. A zsidó takarodjék, a jószága itt marad. Ez a programm. Erre harsog a czirkuszi trombita. Hajrá! Azoknak a politikai iparlovagoknak másodrendű kérdés a haza sorsa. A Kossuth-elvek magasztossága eltörpül a zsidógyűlölet pompás glóriája mellett. Hanem mert tudják, hogy Kossuth nymbusa nélkül be nem lophatják magukat a nép szivébe — a 48-as elvek köpönyegében járják szédelgő mesterségüket. Hogy az ugodi öreg Biró Vincze nem lát tovább az orránál: azon valóban nincs mit csodálkozni. Az eszejárását ismeri az egész vármegye. Hanem, hogy van okos ember, ki 48-as Kossuth-pártinak tartja magát, s mégis orránál fogva hagyja magát vezettetni Verhajvaj, s társai által — azt csak Veszprémmegyében lehet" látni. Ozeglédváros épen tegnap küldötte nagy küldöttségét a budapesti 48-as Kossuth-párt elnökségéhez : Verhovay helyett igazi 48-as Kossuthpárti képviselőjelöltet kérendő. Ki is jelölték ott roppant lelkesedés közt Komjáthyt. S most a czeglédi fiaskóért Ugodba megy magát regressálni. Isten neki! Lépjen föl, de mutassa meg az igazi képes felét. Ne mondja, hogy 48-as Kossuth-párti, mert az a tisztességes párt nem fogadja be; hanem mondja meg őszintén, hogy a népbutitó antiszemita, kinek bliktri a haza sorsa, jövője. S ha igy megválasztják: Ugod népe megérdemli a sorsát. Nem szívesen álltunk szóba Verhajvajékkal s annál kevésbé, hogy a mérsékelt ellenzéket kelle védelembe vennünk. De a népünk iránt elvállalt kötelesség vezetett ebben is. Jó lesz erről gondolkodni Ugod népének. S megmaradni józan, okos, becsületes népnek Hozzád rohantam. Hattyu-nyakadon gyémánt szikrázott és a szemeidnek nem volt meg a csillag-ragyogása . . Olyan kínosan vergődtél a földön, hogy ölésre szorult kezem engedett. Most már sajnálom, hogy nem fojtottalak meg. IV. Az ifjú a naplóból feltekintve, észreveszi, hogy a vén csillagász szemeiből sűrű könyek peregnek alá és végig folynak hosszú, ősz szakállán. Hogy az öreg figyelmét más irányba terelje, kérdést intéz hozzá. — Bátyám azt mondotta, hogy azok az ingatag fények nem égi testek. De hát mik akkor, ha nem csillagok? Az öreg felugrik, indulatosan letépi a vastag posztó-függönyt és megragadva öcscse kezét, ujjával lefelé mutat. — Mit látsz magad előtt? — Nagy kiterjedésű mocsarat. — És azt soha sem hallottad-e, hogy mikor a posvány nagyon bűzössé válik, akkor felette tünékeny, apró tüznyelvek jelennek meg, a melyeknek neve bolygó-tüz, mocsár-láng, posvány-fény, vagy villó-lidércz. Nézz kissé előbbre! Ott tánczolnak a romlott viz felett. — De én valóságos csillagot is láttam és nem tudom megérteni, hogyan keveredtek össze a csillagok a lidérczekkel a teleszkópban? — Én hoztam őket össze. Nézd meg figyelmesen a teleszkópot. A cső vége, melybe néztél, függönynyel volt letakarva. A vége $ alakú. A 5 külső szárainak felső végébe lencsék, alsó végébe tükrök vannak alkalmazya; a belső szárak egyesülésénél szintén tükör van. Az egyik küls szár felfelé irányul és tükre az ég képét mutatja; a másik szár lefelé hajlik és tükre a mocsár képét adja. E két tükör képe egy lapon látható a belső szárak között elhelyezett tükörben; vagyis ez összehozza (Folyt mellékleten.)